1

A 2007. április 17‑től 20‑ig tartó NAC/2007/004 referenciaszámú vizsgálatot követően az Európai Bizottság 2010. november 29‑én arról értesítette a Görög Köztársaságot, hogy az áll szándékában, hogy kizárjon az Európai Unió finanszírozásából e tagállam által kifizetett egyes kiadásokat a közös agrárpolitika (KAP) területén a 2007., 2008. és 2009. pénzügyi év tekintetében (2006. és 2007. igénylési év).

2

A szóban forgó kiadásokat a Görög Köztársaság a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló, 2003. szeptember 29‑i 1782/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 270., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 40. kötet, 269. o.) 69. cikke alapján teljesítette.

3

2011. január 3‑án a Görög Köztársaság a KAP finanszírozásáról szóló, 2005. június 21‑i 1290/2005/EK tanácsi rendelet (HL L 209., 1. o.) 31. cikkének (3) bekezdése értelmében az álláspontok egyeztetése érdekében eljárás megindítását kérte.

4

2011. április 19‑én az egyeztető testület kibocsátotta a 11/GR/467 számú véleményét.

5

2012. július 23‑án a Bizottság közölte a Görög Köztársasággal végleges álláspontját (a továbbiakban: végleges álláspont).

6

2012. október 15‑én a Bizottság az általa a KAP finanszírozásáról szóló, 1999. május 17‑i 1258/1999 tanácsi rendelet (HL L 160., 103. o.), 7. cikke (4) bekezdésének, valamint a 1290/2005 rendelet 31. cikkének megfelelően a megfelelőségi vizsgálatra vonatkozó eljárással összefüggésben lefolytatott helyszíni vizsgálatok eredményeire vonatkozó összefoglaló jelentést (a továbbiakban: összefoglaló jelentés) készített, és azt közölte a tagállamokkal.

7

A 2013. február 26‑án az 1258/1999 rendelet 7. cikke (4) bekezdésének értelmében, illetve a 2006. október 16‑a után kifizetett kiadásokat illetően az 1290/2005 rendelet 31. cikke alapján végzett megfelelőségi vizsgálatot követően elfogadott 2013/123/EU végrehajtási határozatban (HL L 67., 20. o., a továbbiakban: megtámadott határozat) a Bizottság az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege, az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásokat az uniós szabályoknak való meg nem felelésük okán kizárt az uniós finanszírozásból.

8

Ebben a határozatban a Bizottság az uniós szabályoknak való meg nem felelésük okán kizárt az uniós finanszírozásból 3686189,20 eurónak megfelelő, a görög kifizető ügynökségek által a marhahúságazatban, a juh‑ és kecskehúságazatban, valamint a dohányágazatban a 2007., 2008. és 2009. pénzügyi év tekintetében (2006. és 2007. igénylési év) kifizetett és az EMOGA Garanciarészlege, valamint az EMGA (a továbbiakban együtt: Alapok) terhére bejelentett kiadásokat.

9

A Törvényszék Hivatalához 2013. április 25‑én benyújtott keresetlevelével a Görög Köztársaság előterjesztette a jelen keresetet.

10

A Törvényszék elnöke 2013. július 1‑jei végzésével az ügyet a Törvényszék hatodik tanácsa elé utalta. Mivel módosult a Törvényszék tanácsainak összetétele, az előadó bírót a nyolcadik tanácsba osztották be, következésképpen a jelen ügyet 2013. szeptember 27‑én e tanács elé utalták.

11

A Törvényszék elnöke 2015. február 3‑i határozatával a jelen ügyet a hatodik tanács és új előadó bíró elé utalta.

12

Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (hatodik tanács) a szóbeli szakasz megnyitásáról határozott.

13

A Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzatának 64. cikkében szabályozott pervezetési intézkedések keretében 2015. május 27én a Törvényszék felhívta a feleket, hogy válaszoljanak bizonyos kérdésekre. A felek e felhívásnak a kitűzött határidőn belül eleget tettek.

14

A Törvényszék a 2015. július 14‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszait.

15

A Görög Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék:

16

A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

17

A Görög Köztársaság keresetének alátámasztására két jogalapra hivatkozik. Az első jogalap lényegében az 1782/2003 rendelet 69. cikkének, illetve az 1290/2005 rendelet 31. cikkének megsértésén alapul a marhahúságazatban, valamint a juh‑ és kecskehúságazatban kizárt kiadásokat illetően. A második jogalap a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló, 1782/2003/EK tanácsi rendelet által előírt kölcsönös megfeleltetés, moduláció, valamint integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2004. április 21‑i 796/2004/EK bizottsági rendelet (HL L 141., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 44. kötet, 243. o.) 23. cikkének megsértésén, a tények téves értékelésén, hiányos és ellentmondásos indokoláson, valamint a dohányágazatban kizárt költségeket illetően a tényekben való tévedésen alapul.

18

Előzetesen meg kell állapítani, hogy – amint az a felek beadványaiból is kitűnik – a Görög Köztársaság kizárólag abban a részében vitatja a megtámadott határozatot, amelyben a Bizottság kizárta az uniós finanszírozásból az összesen 3686189,20 euró összegnek megfelelő, a görög kifizető ügynökségek által a marhahús, a juh‑ és kecskehús, valamint a dohányágazatban a 2007., 2008. és 2009. pénzügyi év tekintetében (2006. és 2007. igénylési év) kifizetett kiadásokat.

19

Az első jogalap lényegében két részből áll. Az első részben a Görög Köztársaság az 1782/2003 rendelet 69. cikkének megsértésére hivatkozik. A második részben a Görög Köztársaság az 1290/2005 rendelet 31. cikkének megsértését kifogásolja.

20

A Görög Köztársaság azt állítja, hogy a tagállamok széles hatáskörrel rendelkeznek a KAP finanszírozására vonatkozó, az 1782/2003 rendeletben előírt intézkedések végrehajtása tekintetében. Az említett rendelet 69. cikke e logikába illeszkedik annak előírásával, hogy a tagállamok jogosultak a célból visszatartani azon összeg 10%‑a erejéig terjedő összeget, amely az egyes termékágazatoknak felel meg, hogy kiegészítő támogatást nyújthassanak ugyanezen ágazatban különleges gazdálkodási formák esetén. Amennyiben az e lehetőséget választó tagállam a rendelkezésére álló, meglehetősen széles értékelési mozgástér alapján kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a különleges ágazatok termékeinek azon termelői meghatározása tekintetében, akik az említett támogatásban részesülnek, valamint az e kiegészítő támogatás nyújtására vonatkozó egyedi feltételek és módozatok meghatározása tekintetében. Következésképpen valamely tagállam esetleges, az 1782/2003 rendelet 69. cikkének végrehajtása során elkövetett olyan formai vagy eljárási szabálytalanságokból eredő hibája, amelyeket a Bizottság állapított meg a jelen ügyben, nem olyan jellegű, hogy pénzügyi korrekciót vonhatna maga után. A Görög Köztársaság különösen azt a tényt vitatja, hogy a Bizottság által feltárt mulasztások hatással voltak az 1782/2003 rendelet 69. cikke által követett célkitűzésekre.

21

A Bizottság vitatja a Görög Köztársaság által kifejtett érveket.

22

Emlékeztetni kell arra, hogy az Alapok által finanszírozott kiadások jogcímén a tagállamok által benyújtott számlák elszámolási eljárásának célja többek között a kiadások valós mivoltának és szabályszerűségének megállapítása. Ráadásul a megfelelőségi vizsgálati eljárás során a Bizottság köteles pénzügyi kiigazítást alkalmazni, ha a finanszírozni kért kiadásokat nem az uniós szabályoknak megfelelően teljesítették, hiszen az ilyen pénzügyi kiigazítás célja az, hogy elkerülje az Alapok olyan összegekkel való megterhelését, amelyek nem a szóban forgó uniós szabályozás céljainak finanszírozására szolgáltak (lásd: 2014. július 10‑iGörögország kontra Bizottság ítélet, T‑376/12, EBHT [Kivonatok], EU:T:2014:623, 163. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

23

Egyébiránt meg kell állapítani, hogy az 1782/2003 rendelet célja az uniós mezőgazdasági termelők versenyképesebbé tétele érdekében a termelés támogatásáról a termelő támogatására való áttérés a közvetlen kifizetések fokozatos csökkentésével, és a termeléstől függetlenített jövedelemtámogatási rendszer, nevezetesen az egy adott bázisidőszakon belül fennálló korábbi jogosultságok alapján meghatározott egységes támogatás bevezetésével. Az egységes támogatási rendszer bevezetése az új KAP részét képezi, amelynek egyik fő célja az volt, hogy ésszerűsítse és egyszerűsítse a vonatkozó uniós szabályokat, és emellett elérje a politika végrehajtásának nagyobb fokú decentralizációját azáltal, hogy a tagállamoknak és régióiknak szélesebb mozgásteret hagy (2013. szeptember 19‑iPanellinios Syndesmos Viomichanion Metapoiisis Kapnou ítélet, C‑373/11, EBHT, EU:C:2013:567, 17. és 18. pont).

24

Az 1782/2003 rendelet III. címe tartalmazza az egységes támogatási rendszerre vonatkozó szabályokat. Az is előírásra került, hogy azok a mezőgazdasági termelők, akik valamely bázisidőszakban az 1782/2003 rendelet VI. mellékletében említett támogatási rendszerek legalább egyike alapján támogatásban részesültek, jogosultak a kapott referenciaösszeg alapján kiszámított támogatásra, amelyet minden egyes mezőgazdasági termelőnek az e támogatási rendszerek alapján az erre az időszakra nyújtott támogatások összegének éves átlaga alapján számítanak ki. Az egyes tagállamok esetében a referenciaösszegek összege nem haladhatja meg az ugyanezen rendelet VIII. mellékletében rögzített nemzeti felső határt (lásd: 2008. március 11‑iJager‑ítélet, C‑420/06, EBHT, EU:C:2008:152, 18. pont).

25

Az 1782/2003 rendelet III. címének 5. fejezete olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy úgy döntsenek, hogy – többek között – részlegesen alkalmazzák az egységes támogatási rendszert. A tagállamok ily módon fenntarthatnak bizonyos, a termeléshez kötődő támogatásokat.

26

Az 1782/2003 rendelet 69. cikke ezen utóbbi rendelkezések közé tartozik. E cikk előírja, hogy a tagállamok jogosultak visszatartani a nemzeti felső határ azon alkotóelemének 10%‑a erejéig terjedő összeget, amely az ugyanezen rendelet VI. mellékletében említett egyes ágazatoknak felel meg, és évente kiegészítő támogatást fizethetnek a mezőgazdasági termelőknek az ezen intézkedés által érintett ágazatban vagy ágazatokban. E kiegészítő támogatást olyan különleges gazdálkodási formák esetén kell fizetni, amelyek fontosak a környezet védelme vagy javítása, illetve a mezőgazdasági termékek minőségének és forgalmazásának javítása szempontjából.

27

Az 1782/2003 rendelet 69. cikkében előírt kiegészítő támogatás kifizetésének feltételeit a Bizottság az 1782/2003/EK rendeletben meghatározott egységes támogatási rendszer végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2004. április 21‑i 795/2004/EK rendeletben (HL L 141., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 44. kötet, 226. o.) határozta meg.

28

A jelen ügyben, amint az az összefoglaló jelentésből is következik, a Bizottság a marhahúságazatot, valamint a juh‑ és kecskehúságazatot illetően hiányosságokat tárt fel a kulcsfontosságú ellenőrzések és a másodlagos ellenőrzések során. A Bizottság egyébiránt megállapította, hogy a támogathatóság feltételei a támogatásban való részesülés tekintetében módosításra kerültek a 2006. igénylési év végét követően a marhahúságazatot illetően, a juh‑ és kecskehúságazatot illetően pedig késedelmesen lettek rögzítve a 2006. és a 2007. igénylési év tekintetében. E hiányosságok pénzügyi átalánykorrekciókat vontak maguk után a 2007., a 2008. és a 2009. igénylési év tekintetében a marhahúságazat, illetve a juh‑ és kecskehúságazat vonatkozásában, valamint egy egyszeri pénzügyi korrekciót a 2007. pénzügyi év tekintetében a marhahúságazatot illetően.

29

A Görög Köztársaság nem vitatja a Bizottságnak az összefoglaló jelentésben tett ténybeli megállapításait. Először is lényegében azt állítja, hogy mozgástérrel rendelkezik az 1782/2003 rendelet 69. cikkének végrehajtása tekintetében, másodsorban pedig, hogy a feltárt hiányosságok nem voltak hatással az említett 69. cikkre.

30

Elsősorban meg kell állapítani, hogy az 1782/2003 rendelet 69. cikkében előírt kiegészítő támogatás célja egyrészt az, hogy a KAP új követelményeihez való nagyobb fokú alkalmazkodás ellentételezéseként arra ösztönözze a mezőgazdasági termelőket, hogy megfeleljenek a termékeik minőségének javításával és a környezetvédelemmel kapcsolatos követelményeknek, másrészt hogy enyhítse azokat a hatásokat, amelyeket bizonyos termékágazatokban a közvetlen kifizetésekről az egységes támogatási rendszerre való áttérés eredményez (Panellinios Syndesmos Viomichanion Metapoiisis Kapnou ítélet, fenti 23. pont, EU:C:2013:567, 47. pont).

31

Ezen összefüggésben az 1782/2003 rendelet 69. cikke bizonyos mérlegelési mozgásteret biztosít a tagállamok számára a kiegészítő támogatások kifizetése tekintetében a KAP reformjának keretében. Mindazonáltal a tagállamok számára adott felhatalmazás szigorúan szabályozott, és több, részben anyagi jogi, részben eljárási feltételnek van alárendelve (lásd ebben az értelemben: Panellinios Syndesmos Viomichanion Metapoiisis Kapnou ítélet, fenti 23. pont, EU:C:2013:567, 23. és 29. pont).

32

A 795/2004 rendelet 48. cikkének (6) bekezdése, amely a marhahúságazat, valamint a juh‑ és kecskehúságazat vonatkozásában kiemelésre kerül az összefoglaló jelentésben (az összefoglaló jelentés 11.2.1.2 és 11.2.1.3 pontja), a következőket írja elő:

„Az érintett tagállamok legkésőbb az egységes támogatási rendszer alkalmazásának első évét megelőző év augusztus 1‑jéig közlik az általuk odaítélni szándékozott támogatásra vonatkozó információkat és különösen a támogathatóság feltételeit, valamint az érintett ágazatokat.

Az első albekezdésben említett közléseket érintő módosításokat legkésőbb az adott év augusztus 1‑jéig valósítják meg, és azokat a következő évre kell alkalmazni. Azokról haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot, az említett változtatásokat indokoló objektív kritériumokkal együtt. A tagállamok azonban nem módosíthatják az érintett ágazatokat, és a visszatartás százalékarányát sem.”

33

Ez a kötelezettség lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy tájékozódjon a tagállamok által elfogadott támogathatósági feltételekről. E kötelezettség annak biztosítását is lehetővé teszi, hogy az érintett gazdasági szereplők az igénylési év kezdete előtt megismerjék azon feltételeket, amelyek lehetővé teszik számukra az 1782/2003 rendelet 69. cikkében előírt kiegészítő támogatáshoz való hozzáférést. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy e kiegészítő támogatás célja többek között az, hogy a KAP új követelményeihez való nagyobb fokú alkalmazkodás ellentételezéseként arra ösztönözze a mezőgazdasági termelőket, hogy megfeleljenek a termékeik minőségének javításával és a környezetvédelemmel kapcsolatos követelményeknek. A kiegészítő támogatás ezen ösztönző funkciója csak akkor lehet hatékony, ha a támogatás feltételeit egy adott igénylési év tekintetében már ezen év kezdete előtt ismerik az érintett mezőgazdasági termelők, és ezeket nem módosítják utólagosan. Márpedig a jelen ügyben semmi nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a juh‑ és kecskehúságazat érintett mezőgazdasági termelői időben szereztek tudomást a 2006. és 2007. igénylési évekre vonatkozó támogathatósági feltételekről, amint azt az egyeztető testület is megállapította véleményének 6.3 pontjában. Ezenfelül, a marhahúságazatot illetően a támogathatósági feltételek a 2006. igénylési évet követően módosításra kerültek.

34

Egyébiránt meg kell állapítani, hogy a Bizottság – a 795/2004 rendelet 48. cikkének (6) bekezdésében foglalt kötelezettségek megsértésén túl – a kulcsfontosságú ellenőrzésekre és a másodlagos ellenőrzésekre vonatkozó hiányosságokat is feltárt, elsősorban a 796/2004 rendelet 23. cikkének (1) bekezdése, 25. cikke és 28. cikke (1) bekezdésének d) pontja, valamint az 1290/2005 rendelet alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2006. június 21‑i 885/2006/EK bizottsági rendelet (HL L 171., 90. o.) I. melléklete C) pontjának 1. alpontja, illetve A) pontjának 4. alpontja alapján, a tényállás megvalósulásakor hatályos változatukban.

35

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a tagállamoknak a közigazgatási és helyszíni ellenőrzések olyan összességét kell megszervezniük, amelyek lehetővé teszik annak biztosítását, hogy a támogatások odaítélésének anyagi és alaki feltételeit megfelelő módon betartsák. Ha ezeket az ellenőrzéseket nem szervezik meg, vagy a tagállam annyira hiányosan szervezi meg azokat, hogy kétségessé válik, hogy betartották‑e ezeket a feltételeket, akkor a Bizottság megalapozottan zárhat ki egyes, az érintett tagállam által eszközölt kiadásokat (1990. június 12‑iNémetország kontra Bizottság ítélet, C‑8/88, EBHT, EU:C:1990:241, 20. és 21. pont; 2005. április 14‑iSpanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑468/02, EU:C:2005:221, 36. pont; 2009. szeptember 30‑iPortugália kontra Bizottság ítélet, T‑183/06, EU:T:2009:370, 31. pont).

36

A számlaelszámolás területén a bizonyítási teherre vonatkozó szabályokat illetően a Bizottság köteles az ellenőrzések hiányát vagy az érintett tagállam általi végrehajtásuk hiányosságait megállapító határozatát igazolni. Mindazonáltal a Bizottság azonban nem a nemzeti közigazgatási szervek által végrehajtott ellenőrzések elégtelenségének vagy az azok által ismertetett számok szabálytalanságának kimerítő jellegű bizonyítására köteles, hanem arra, hogy az ellenőrzések vagy e számok tekintetében benne felmerült komoly és ésszerű kétséget bizonyítsa. Az érintett tagállam a maga részéről nem cáfolhatja a Bizottság megállapításait anélkül, hogy saját állításait ne támasztaná alá egy megbízható és működőképes ellenőrzési rendszer létezését bizonyító tényekkel. Amennyiben nem tudja bizonyítani, hogy a Bizottság megállapításai pontatlanok, azok komoly kétségeket kelthetnek a megfelelő és hatékony felügyeleti és ellenőrzési intézkedések összességének végrehajtását illetően. A Bizottság bizonyítási terhének ilyen csökkentését az magyarázza, hogy a tagállam képes a legkönnyebben összegyűjteni és ellenőrizni a szükséges adatokat az európai mezőgazdasági alapok végső elszámolásához, következésképpen a tagállam feladata ellenőrzései és számadatai valóságának, és adott esetben a Bizottság állításai pontatlanságának legrészletesebb és legteljesebb bizonyítása (2001. január 11‑iGörögország kontra Bizottság ítélet, C‑247/98, EBHT, EU:C:2001:4, 7–9. pont; 2001. március 6‑iHollandia kontra Bizottság ítélet, C‑278/98, EBHT, EU:C:2001:124, 39–41. pont; 2005. február 24‑iGörögország kontra Bizottság ítélet, C‑300/02, EBHT, EU:C:2005:103, 33–36. pont).

37

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a marhahúságazatot, valamint a juh‑ és kecskehúságazatot illetően a kulcsfontosságú ellenőrzések és a másodlagos ellenőrzések vonatkozásában a Bizottság által megállapított hiányosságok azon kétségek komoly és ésszerű bizonyítékainak minősülnek, amelyeket a Bizottság táplál azon adminisztratív ellenőrzések és helyszíni ellenőrzések összességének tekintetében, amelyeket a Görög Köztársaságnak kellett végeznie annak biztosítása érdekében, hogy a támogatások odaítélésének anyagi és alaki feltételeit megfelelő módon betartsák. Meg kell egyébiránt állapítani, hogy a Görög Köztársaság nem vitatja a Törvényszék előtt a Bizottság által a marhahúságazatot, valamint a juh‑ és kecskehúságazatot illetően feltárt hiányosságokat. Következésképpen egyetlen tényező sem teszi vitathatóvá a Bizottság azon döntését, hogy a Görög Köztársaság által kifizetett egyes kiadásokat nem ismer el. Ezenfelül hangsúlyozni kell, hogy – lényegében a Görög Köztársaság állításával szemben – az a mozgástér, amellyel az 1782/2003 rendelet 69. cikkének keretében rendelkezik, nem mentesítheti a rá háruló kötelezettségek alól, és különösen nem a szóban forgó, az Alapok terhére fizetendő kiegészítő támogatás nyújtása feltételeinek tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség alól.

38

Másodsorban meg kell állapítani, hogy – lényegében a Görög Köztársaság állításával szemben – a Bizottság által a jelen ügyben feltárt mulasztások szükségképpen hatással voltak az 1782/2003 rendelet 69. cikke által követett célkitűzésekre. Ez mindenekelőtt abból a tényből ered, hogy az érintett mezőgazdasági termelők nem értesültek megfelelő időn belül a kiegészítő támogatás nyújtásának feltételeiről, így e tény megfosztotta az 1782/2003 rendelet 69. cikkét ösztönző funkciójától. Egyébiránt a Bizottság által a kulcsfontosságú ellenőrzések és a másodlagos ellenőrzések vonatkozásában megállapított hiányosságok nem teszik lehetővé annak biztosítását, hogy az Alapok terhére fizetendő kiegészítő támogatások ténylegesen megfeleljenek az 1782/2003 rendelet 69. cikke által követett célkitűzéseknek. Végül és mindenesetre hangsúlyozni kell, hogy a Bizottság által feltárt hiányosságok lényege elsősorban a juhtej és a kecsketej mikroflóraszintjének késedelmes közlése, illetve a marhahús tekintetében az egy termelőre eső ellések minimális számának utólagos módosítása volt. Márpedig, amint azt a Bizottság is joggal hangsúlyozza, e hiányok azon elfogadhatósági feltételekre vonatkoztak, amelyek szorosan kapcsolódtak az 1782/2003 rendelet 69. cikke által követett célkitűzésekhez.

39

E körülmények között, és figyelemmel e tényezők összességére, a Bizottság joggal határozott úgy a jelen ügyben, hogy pénzügyi korrekciót kell alkalmazni a görög kifizető ügynökségek által az 1782/2003 rendelet 69. cikke értelmében teljesített kifizetések tekintetében a marhahúságazatot, valamint a juh‑ és kecskehúságazatot illetően.

40

A fentiekre figyelemmel az első jogalap első részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

41

A Görög Köztársaság azt állítja, hogy a pénzügyi korrekció alkalmazásának az 1290/2005 rendelet 31. cikkében előírt egyik feltétele az, hogy veszteséget okozzanak az Alapoknak. Márpedig a jelen ügyben az 1782/2003 rendelet 69. cikke szerinti kiegészítő támogatásokat nem a közvetlen kifizetések nemzeti felső értékén felül nyújtották, hanem azok abból a visszatartásból származnak, amelynek alanyai az ugyanazon ágazathoz tartozó termelők. E támogatások tehát nem okoznak veszteséget az Alapoknak, ily módon az 1290/2005 rendelet 31. cikkében előírt egyik feltétel nem áll fenn. A jelen ügyben előírt pénzügyi korrekció valójában az Alapok jogalap nélküli gazdagodásához vezet, mivel az 1782/2003 rendelet 69. cikkében előírt 10% visszatartására azon termelőkkel szemben kerül sor, akik az érintett ágazatra vonatkozó közvetlen támogatásban részesülnek.

42

A Bizottság vitatja a Görög Köztársaság által kifejtett érveket.

43

Meg kell állapítani, hogy az 1290/2005 rendelet 31. cikkének (2) bekezdése, amelyre lényegében a Görög Köztársaság hivatkozik beadványaiban, a következőképpen rendelkezik:

„A Bizottság a kizárásra kerülő pénzösszegeket különösen abból a szempontból vizsgálja meg, hogy mekkora a feltárt meg nem felelés jelentősége. A Bizottság figyelembe veszi a jogsértés természetét és súlyát, továbbá a Közösség által elszenvedett pénzügyi veszteséget.”

44

A jelen ügyben elegendő annak megállapítása, hogy – azzal szemben, amit lényegében a Görög Köztársaság állít – az 1290/2005 rendelet 31. cikkének (2) bekezdése nem tartalmaz olyan feltételt, amely minden egyes korrekciót az Alapok által elszenvedett tényleges veszteség bizonyításának rendel alá (lásd ebben az értelemben: 2014. július 15‑iGörögország kontra Bizottság végzés, C‑71/13 P, EU:C:2014:2119, 21. pont). A Görög Köztársaság által az e rendelkezésre történő hivatkozás nem alkalmas tehát arra, hogy megcáfolja a Bizottság azon alapuló következtetéseit, hogy a kiadásokat nem az uniós szabályoknak megfelelően fizették ki.

45

Ezenfelül el kell utasítani a Görög Köztársaság annak megállapítására irányuló érvelését is, hogy a jelen ügyben az Alapok jogalap nélküli gazdagodása áll fenn. Amint ugyanis arra a Bizottság is joggal hivatkozott beadványaiban, az 1782/2003 rendelet 69. cikke értelmében nyújtott kiegészítő támogatást az Alapokból finanszírozzák. Az a tény, hogy az 1782/2003 rendelet 69. cikkében szereplő 10%‑os visszatartás ténylegesen az érintett ágazatok mezőgazdasági termelőinek nyújtott egységes támogatás összegének csökkentését jelenti, nem módosítja e következtetést. Következésképpen a Görög Köztársaság érve nyilvánvalóan megalapozatlan.

46

A fenti tényezőkre figyelemmel az első jogalap második részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

47

Következésképpen az első jogalapot a maga összességében mint megalapozatlant el kell utasítani.

48

A második jogalap lényegében két részből áll. Az első rész keretében a Görög Köztársaság a 796/2004 rendelet 23. cikkének megsértésére, valamint a tények téves értékelésére, továbbá hiányos és ellentmondásos indokolásra hivatkozik. A második rész keretében a Görög Köztársaság ténybeli tévedésre hivatkozik.

49

A Görög Köztársaság azt állítja, hogy a Bizottság által a dohányágazatban alkalmazott pénzügyi átalánykorrekció elsősorban az ellenőrzéseknek a 2006. gazdasági év során mintegy két hónapig tartó hiányán alapul. Márpedig a 796/2004 rendelet 23. cikke semmiféle pontos határidőt nem rögzít a helyszíni ellenőrzések végrehajtása tekintetében, hanem csak azt követeli meg, hogy az ellenőrzések hatékonyak legyenek. A dohányágazatban a helyszíni ellenőrzésekre, hatékonyságuk megőrzésével, szeptember után kerülhet sor, amikor a dohányleveleket már leszüretelték, amit a Bizottság is elismert az eljárás során. A Bizottság indokolását a szabályozás semmivel nem támasztja alá. Az indokolás egyébként is elégtelen és pontatlan, mivel nem teszi lehetővé annak meghatározását, hogy a szóban forgó ellenőrzések miért nem voltak hatékonyak. Ez az indokolás ellentmond annak a ténynek is, miszerint a Bizottság az eljárás során elismerte, hogy az ellenőrzések hatékonyak voltak. A pervezető intézkedésre adott válasza keretében a Görög Köztársaság kiemeli, hogy nyilvánvaló ellentmondás van a végleges állásfoglalás és az összefoglaló jelentésben szereplő állásfoglalás között.

50

A Bizottság azt állítja, hogy elfogadta a Görög Köztársaságnak a helyszíni ellenőrzések lefolytatása késedelmes időpontjára vonatkozó magyarázatát. E késedelem a dohányágazatban nem minősül a pénzügyi korrekció indokának, amint az a Bizottság végleges állásfoglalásából is kitűnik. Az alkalmazott pénzügyi korrekció a feldolgozó ágazatok kulcsfontosságú ellenőrzései tekintetében 2006‑ban és 2007‑ben feltárt, a második kifogás tárgyát alkotó hiányosságokon alapul. A pervezető intézkedésre adott válaszában a Bizottság előadta, hogy a végleges állásfoglalás és az összefoglaló jelentés közötti látszólagos „eltérés”„nyilvánvalóan valamely hibából, vagy az összefoglaló jelentés kibocsátójának az ellenőrzések elmaradásából következő mulasztás »jelentőségével« kapcsolatos kétségeiből ered”. A Bizottság mindazonáltal azt állítja, hogy ez az „eltérés” nem volt hatással a jelen ügyben alkalmazott pénzügyi korrekcióra. „Az EMOGA Garanciarészlege számláinak végső elszámolására vonatkozó határozat előkészítése során a pénzügyi következmények kiszámítására vonatkozó iránymutatás” című, VI/5330/97. sz. dokumentumra (a továbbiakban: VI/5330/97. sz. dokumentum) hivatkozva a Bizottság azt állítja, hogy a jelen ügyben a „feldolgozó vállalkozások kulcsfontosságú ellenőrzéseinek 2006‑ban és 2007‑ben történő elmulasztására” vonatkozó, és az összefoglaló jelentésben is megállapított hiányosság már önmagában is igazol egy „5%‑os nagyságrendű” pénzügyi korrekciót. Következésképpen az, hogy más hiányosságokat is figyelembe vesz‑e vagy sem, nem módosítja a végül alkalmazott pénzügyi korrekció mértékét.

51

Előzetesen meg kell állapítani, hogy – amint azt a felek is megerősítették a pervezető intézkedésre adott válaszaikban – az összefoglaló jelentést az Alapok bizottsága, a jelenlegi Mezőgazdasági Alapok bizottsága keretében küldték meg a tagállamoknak. A megtámadott határozat (6) preambulumbekezdése e tekintetben pontosítja, hogy „[a]z [említett] határozat által érintett esetekben az […] uniós szabályoknak való megfelelés hiánya miatt kizárandó összegekről szóló értékelést a Bizottság egy összefoglaló jelentés keretében közölte a tagállamokkal”. A Bizottság egyébiránt az összefoglaló jelentés bevezetéseképpen kiemeli, hogy „[m]inden jelentést a lefolytatott vizsgálatokra vonatkozó összefoglaló jelentés kísér, amely lehetővé teszi annak értékelését, hogy a tagállamokkal szemben méltányos bánásmódot alkalmaztak‑e a levont következtetések tekintetében”. Az összefoglaló jelentés tehát alapvető dokumentumnak minősül a megtámadott határozat indokolása megértésének tekintetében, mivel azt ennek alapján fogadták el (lásd ebben az értelemben: 2011. december 15‑iLuxembourg kontra Bizottság ítélet, T‑232/08, EU:T:2011:751, 12. pont).

52

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy – amint az az összefoglaló jelentés 74. oldalából is kitűnik – a Bizottság azért döntött úgy, hogy pénzügyi átalánykorrekciót alkalmaz a Görög Köztársasággal szemben a dohányágazatban, mivel két hiányosságot tárt fel a kulcsfontosságú ellenőrzések tekintetében, nevezetesen egy „ellenőrzések nélküli (mintegy két hónapos) időszakot 2006‑ban”, illetve „a feldolgozó vállalkozások kulcsfontosságú ellenőrzéseinek elmulasztását 2006‑ban és 2007‑ben”.

53

Mindazonáltal, amint az a végleges állásfoglalás 4.3 pontjából is következik, az a hiányosság, amely a 2006‑os „ellenőrzések nélküli (mintegy két hónapos) időszakra” vonatkozik, már nem szerepel a Bizottság által megállapított hiányosságok között.

54

Egyébiránt a végleges állásfoglalásnak az „Ellenőrzés nélküli időszak” címet viselő 2.4. pontjának negyedik bekezdése szerint a Bizottság a dohányágazatot illetően elfogadja, hogy a szóban forgó ellenőrzés nélküli időszak egy olyan szervezési hibából ered, amely nem gyakorolt jelentős negatív hatást a helyszíni ellenőrzések hatékonyságára. E negyedik bekezdés már nem szerepel az összefoglaló jelentés ennek megfelelő, azaz 11.2.5.4 pontjában.

55

Látható ellentmondás van tehát a végleges állásfoglalás indokolása és az összefoglaló jelentés indokolása között, amit a Bizottság lényegében elismert a pervezető intézkedésre adott válasza keretében. Az összefoglaló jelentés ellentmond annak a ténynek is, miszerint a Bizottság – amint azt beadványaiban jelezte – elfogadta a Görög Köztársaságnak a szóban forgó hiányosságra vonatkozó magyarázatait a közigazgatási eljárás során.

56

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy valamely határozat indokolásának ellentmondásos jellege akkor képezi az EK 253. cikkből eredő kötelezettségnek a szóban forgó jogi aktus érvényességét érintő megsértését, ha bizonyítást nyer, hogy ezen ellentmondás miatt a jogi aktus címzettje részben vagy egészben nem tudja megismerni a határozat valódi indokait, e ténynél fogva pedig a jogi aktus rendelkező része részben vagy egészben nélkülözi a jogi alátámasztást (lásd: 2009. március 4‑iOlaszország kontra Bizottság ítélet, T‑424/05, EU:T:2009:49, 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

57

Egyébiránt, az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az EUMSZ 263. cikkben említett jogszerűségi vizsgálat keretében a Bíróság és a Törvényszék hatáskörrel rendelkezik az olyan keresetek tekintetében, amelyeket hatáskör hiánya, lényeges eljárási szabályok megsértése, a Szerződés vagy az alkalmazására vonatkozó bármely jogi rendelkezés megsértése vagy hatáskörrel való visszaélés miatt nyújtottak be. Az EUMSZ 264. cikk kimondja, hogy ha a kereset megalapozott, akkor a megtámadott jogi aktust semmisnek és meg nem történtnek kell nyilvánítani. Ennélfogva tehát a Bíróság, illetve a Törvényszék semmi esetre sem helyettesítheti a megtámadott jogi aktus indokolását a saját indokolásával (lásd: 2013. február 28‑iPortugália kontra Bizottság ítélet, C‑246/11 P, EU:C:2013:118, 85. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

58

Először is meg kell állapítani, hogy az összefoglaló jelentés olvasata alapján nem határozható meg, hogy „a 2006‑os, ellenőrzések nélküli (mintegy két hónapos) időszak” ebben történő említése a Bizottság egyszerű tárgyi tévedéséből ered‑e, illetve abból a szándékából, hogy végül is figyelembe vegye ezt a hiányosságot, még akkor is, ha elfogadta a Görög Köztársaság magyarázatát a közigazgatási eljárás során. Egyfelől ugyanis e hiányosság említése egybeesik a Bizottságnak a végső állásfoglalásban kifejtett azon álláspontjának visszavonásával, amely szerint a szóban forgó hiányosság nem gyakorolt jelentős negatív hatást a helyszíni ellenőrzések hatékonyságára. Másfelől a Bizottság maga is elismerte a pervezető intézkedésre adott válaszában, hogy a szóban forgó ellentmondás „nyilvánvalóan valamely hibából, vagy az összefoglaló jelentés kibocsátójának az ellenőrzések elmaradásából következő mulasztás »jelentőségével« kapcsolatos kétségeiből ered”. A Bizottság tehát két eltérő feltételezést vázol fel „a 2006‑os, ellenőrzések nélküli (mintegy két hónapos) időszakkal” kapcsolatos hiányosságnak az összefoglaló jelentésben történő említése magyarázatára. A Görög Köztársaság tehát olyan helyzetben van, hogy feltételezésekbe kell bocsátkoznia a tekintetben, hogy megértse, hogy a szóban forgó hiányosság miért került említésre az összefoglaló jelentésben, jóllehet nem szerepelt a végső állásfoglalásban, illetve hogy meg tudja határozni, hogy e hiányosságot figyelembe vették‑e a pénzügyi korrekció megállapítása tekintetében, és, adott esetben, milyen hatással volt az említett korrekció mértékének megállapítására. Meg kell tehát állapítani, hogy a Törvényszékhez benyújtott keresete keretében a Görög Köztársaság érdemi érveket fejtett ki annak bizonyítására, hogy a Bizottság tévedett, amikor megállapította a szóban forgó hiányosságot.

59

Másodsorban, a Bizottság által hivatkozott VI/5330/97. sz. dokumentum szerint, „[h]a ugyanazon rendszer több hiányosságot is rejt magában, az átalánykorrekciós ráták nem kumulatívak, mivel a legsúlyosabb hiányosságot úgy tekintik, mint az egész ellenőrzési rendszer által képviselt kockázatok jelzőjét” (VI/5330/97. sz. dokumentum, 13. o.). A VI/5330/97. sz. dokumentum e része említésre kerül az összefoglaló jelentésben. A Bizottság a dohányágazatot illetően megállapította, hogy „[k]övetkezésképpen a 2007. igénylési évet illetően, amennyiben egy vagy több hiányosság kerül feltárásra a kulcsfontosságú ellenőrzések, valamint a kiegészítő ellenőrzések tekintetében, azon kockázatot, amelyet ezek jelentenek az Alapok számára, a kulcsfontosságú ellenőrzésekkel kapcsolatos (egy vagy több) hiányosságnak megfelelő pénzügyi korrekcióval kell kompenzálni”.

60

E tekintetben először is azt kell hangsúlyozni, hogy a VI/5330/97. sz. dokumentum releváns része kizárólag azért került hivatkozásra az összefoglaló jelentésben, hogy a másodlagos ellenőrzésekkel kapcsolatos hiányosságokat az alkalmazott átalánykorrekció mértékére lehessen vonatkoztatni, amint azt a „következésképpen” kifejezés használata is bizonyítja.

61

Meg kell továbbá állapítani, hogy az összefoglaló jelentés releváns része megint csak ellentmondásos indokolást tartalmaz a végleges állásfoglaláshoz viszonyítva, amit a Bizottság el is ismert a tárgyalás során. Ugyanis, míg az összefoglaló jelentés a „2007. igénylési évet” említi, a végleges állásfoglalásban a „2006. és 2007. igénylési év” szerepel. E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a Görög Köztársaság által hivatkozott ellentmondásos indokolás a 2006. igénylési évre vonatkozik. Azt is meg kell állapítani, hogy az összefoglaló jelentésnek a dohányágazatra vonatkozó címe a következő mondatot tartalmazza: „A 2006. igénylési év tekintetében javasolt pénzügyi korrekció módosítása”. Mindazonáltal a 2006. igénylési évet nem érinti az összefoglaló jelentés indokolása, amelyen a pénzügyi korrekció alapul. E különböző elemek további zavart keltenek egy már ellentmondásos indokolás vonatkozásában.

62

Végül és még azt feltételezve is, hogy „a feldolgozó vállalkozások kulcsfontosságú ellenőrzéseinek 2006‑ban és 2007‑ben történő elmulasztásával” kapcsolatos hiányosságot igazolhatja egy „5%‑os nagyságrendű” pénzügyi korrekció, amint azt a Bizottság állítja, az összefoglaló jelentés olvasata alapján nem határozható meg, hogy a Bizottság a jelen ügyben azért vette figyelembe e hiányosságot, hogy meghatározza a 2006. igénylési évre vonatkozó pénzügyi korrekció mértékét, vagy a Bizottság „a 2006‑os, ellenőrzések nélküli (mintegy két hónapos) időszakot”, azaz két hiányosságot vett inkább figyelembe. Ugyanis, először is, az összefoglaló jelentés kétértelműen utal arra, hogy a pénzügyi korrekció „egy vagy több”, a kulcsfontosságú ellenőrzésekkel kapcsolatos hiányosságnak felel meg (összefoglaló jelentés, 74. o.). Másodsorban ki kell emelni, hogy az összefoglaló jelentés az „elsődleges megállapításokra” (az összefoglaló jelentés 11.2.1 pontja), illetve az „általános megállapításokra” (az összefoglaló jelentés 11.2.1.1 pontja) tartalmaz egy, a szarvasmarha‑ágazatban, a juhágazatban és a „dohányágazatban”„a helyszíni ellenőrzések tervezésében” feltárt hiányosságokra vonatkozó címet. A Bizottság e részekben megállapítja, hogy „a helyszíni ellenőrzések késedelmes megindítása 2006‑ban (közel két hónappal a kérelmek benyújtásának határideje után) egy ellenőrzések nélküli időszakhoz vezetett, és következésképpen káros hatást gyakorolt az ellenőrzési rendszer egészének hatékonyságára”. E megállapítás szerepel az összefoglaló jelentésnek „A Bizottság végleges állásfoglalása” című részében is (az összefoglaló jelentés 11.2.5. pontja), ahol kiemelésre kerül, hogy a Bizottság „fenntartja, hogy a helyszíni ellenőrzések késedelmes megindítása (közel két hónappal a kérelmek benyújtásának határideje után) egy ellenőrzések nélküli időszakhoz vezetett, és káros hatást gyakorolt az ellenőrzési rendszer egészének hatékonyságára, és kockázatot jelentett az Alapok számára”. E tényezőkből az következik, hogy – a Bizottságnak különösen a tárgyaláson tett állításaival szemben – „a 2006‑os, ellenőrzések nélküli (mintegy két hónapos) időszakkal” kapcsolatos hiányosságot másodlagosnak, vagy egyenesen elhanyagolhatónak lehet tekinteni, és kizárólag „a feldolgozó vállalkozások kulcsfontosságú ellenőrzéseinek 2006‑ban és 2007‑ben történő elmulasztásával” kapcsolatos hiányosság alapozta meg a 2006. igénylési évre vonatkozó pénzügyi korrekció mértékét.

63

E megfontolásokból az következik, hogy az összefoglaló jelentés és a közigazgatási eljárás egyéb releváns iratai közötti ellentmondás az indokolás tekintetében, amelyhez az említett jelentésben található egyéb, az indokolással kapcsolatos pontatlanságok és ellentmondások is hozzáadódnak, nem teszi lehetővé a Görög Köztársaság számára, hogy megismerje a megtámadott határozatnak az alkalmazott pénzügyi korrekciókkal kapcsolatos valós indokolását a 2006. igénylési évre vonatkozó kifizetések tekintetében a dohányágazatban.

64

El kell tehát fogadni a második jogalap első részét, és ennek alapján meg kell semmisíteni a megtámadott határozatot abban a részében, amelyben az kizár a Görög Köztársaság által a 2006. igénylési év tekintetében a dohányágazatban kifizetett egyes kiadásokat.

65

A Görög Köztársaság azt állítja, hogy a Bizottság által a dohányágazatban alkalmazott pénzügyi átalánykorrekció a dohányfeldolgozó vállalkozásoknál végzett kulcsfontosságú ellenőrzések hiányán is alapul. A Bizottság konkrétan úgy ítélte meg, hogy a Görögországban alkalmazott ellenőrzési rendszer nem felel meg teljes egészében a 796/2004 rendelet 38. cikkének és ugyanezen rendelet 33. cikke (3) bekezdésének ellenőrzésre vonatkozó rendelkezéseinek. Márpedig a kiegészítő támogatások ellenőrzési eljárását a dohányágazatban több nemzeti rendelkezés is kimerítően szabályozza, amelyekre a Görög Köztársaság beadványaiban hivatkozik. E rendelkezések – amelyeket szigorúan betartottak – azt igazolják, hogy a Görögországban alkalmazott rendszer tiszteletben tartja az uniós szabályozást. A Bizottság értékelése tehát ténybeli tévedésen alapul. A Görög Köztársaság előadja, hogy a 796/2004 rendeletnek a Bizottság által hivatkozott 33c. cikke (2) bekezdése nem az 1782/2003 rendelet 69. cikkében szereplő támogatásokra vonatkozik. Egyébiránt a Görög Köztársaság két másik, a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az uniós finanszírozásból történő kizárásáról szóló bizottsági határozatra hivatkozva válaszában azt állítja, hogy a megtámadott határozat sérti a ne bis in idem elvét. Végül a Görög Köztársaság a Bizottság annak megállapítására irányuló érvét vitatja, hogy a nemzeti ellenőrző intézkedések nem voltak hatályban az érintett időszakban.

66

A Bizottság vitatja a Görög Köztársaság által kifejtett érveket.

67

Előzetesen meg kell állapítani, hogy „a feldolgozó vállalkozások ellenőrzésének hiányával” kapcsolatos hiányosság a dohányágazatban a 2006. és 2007. igénylési év tekintetében teljesített kifizetésekre vonatkozik. Arra is emlékeztetni kell, hogy a Törvényszék elfogadta a második jogalap első részét, és a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni abban a részében, amelyben az kizár a Görög Köztársaság által a 2006. igénylési év tekintetében a dohányágazatban kifizetett egyes kiadásokat. Mindazonáltal, mivel e megsemmisítés csak a 2006. igénylési évet érinti, a Görög Köztársaságnak továbbra is érdeke fűződik ahhoz, hogy a Törvényszék ezeket az érveket a 2007. igénylési év tekintetében teljesített kifizetéseket illetően is megvizsgálja, amelyek vonatkozásában a pénzügyi korrekció kizárólag „a feldolgozó vállalkozások ellenőrzésének hiányával” kapcsolatos hiányosságon alapul.

68

A 796/2004 rendelet 33c. cikkének (2) bekezdése értelmében, amely rendelkezést ugyanezen rendelet 38. cikke szerint a kiegészítő támogatásokra kell alkalmazni, a „dohánynak az elsődleges feldolgozás és piaci előkészítés során végzett ellenőrzése” többek között „a feldolgozó vállalkozás készleteinek ellenőrzésére” terjed ki. Ugyanezen rendelkezés (3) bekezdése előírja, hogy „[a]z e[mlített] cikk szerinti ellenőrzéseket a nyersdohány feldolgozásának helyén kell végezni”.

69

A jelen ügyben az összefoglaló jelentésből az következik, hogy a Bizottság szerint további olyan kiegészítő vizsgálatoknak kellett volna kiegészíteniük a dohányszállítás során már elvégzett ellenőrzéseket, mint a „vállalkozások készleteinek ellenőrzése” (az összefoglaló jelentés 11.2.1.4 3 pontja).

70

A Görög Köztársaság megerősítette a Bizottságnak, hogy a szóban forgó „ellenőrzések egyikét sem” végezte el, elsősorban azért, mert ezek az ellenőrzések nem lettek volna költséghatékonyak (az összefoglaló jelentés 11.2.2.4 2 pontja).

71

E tekintetben elegendő annak megállapítása, hogy – amint azt a Görög Köztársaság is elismerte a közigazgatási eljárás során – a dohányfeldolgozó vállalkozások készleteinek ellenőrzésére irányuló helyszíni ellenőrzéseket nem végezték el, ami tehát ellentétes a 796/2004 rendelet releváns rendelkezéseivel. Következésképpen a Bizottság ennek alapján jogosult volt arra, hogy pénzügyi korrekciót alkalmazzon.

72

A Görög Köztársaság többi érve sem kérdőjelezheti meg ezt a következtetést.

73

A Görög Köztársaság által hivatkozott azon tény, miszerint a kiegészítő támogatások ellenőrzési eljárását a dohányágazatban több nemzeti rendelkezés is kimerítően szabályozza, nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a dohányfeldolgozó vállalkozások készleteinek ellenőrzésére irányuló helyszíni ellenőrzést ténylegesen elvégezték.

74

Ami a keresetlevél 7. mellékletében benyújtott dokumentumokat illeti, és még azt feltételezve is, hogy azokat benyújtották a közigazgatási eljárás során, e dokumentumok nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy a dohányfeldolgozó vállalkozások készleteinek ellenőrzésére irányuló helyszíni ellenőrzéseket ténylegesen elvégezték, amint arra a Bizottság joggal emlékeztet beadványaiban. Ugyanis, amint azt a Görög Köztársaság előadja, e dokumentumok a következőkből állnak: a begyűjtött dohány minősítése iránti három kérelem, a begyűjtött dohánynak megfelelő részletes jelentésekkel és feldolgozás ellenőrzésének a kavalai (Görögország) prefektúra mezőgazdasági igazgatósága által kibocsátott tanúsítványával együtt; az egyik feldolgozó vállalkozás által az Organismos pliromon kai elenchou koinotikon enischyseon prosanatolismou kai engyiseonhoz (a közösségi orientációs és garanciatámogatások kifizetéséért és ellenőrzéséért felelős görög hivatal) a felvásárolt dohány átvételét illetően benyújtott kérelem az e hivatal által kibocsátott, az érintett mennyiségek bevételezésének ellenőrzésére vonatkozó megfelelő tanúsítvánnyal, a begyűjtött dohányra vonatkozó részletes jelentéssel és a kavalai prefektúrának a feldolgozás ellenőrzésére vonatkozó tanúsítvánnyal együtt; egy feldolgozó vállalkozásnak a Bulgáriából importált dohányra vonatkozó, eskü alatt tett nyilatkozatai, a vonatkozó, a bálázott dohány eladásokról készült kimutatásokkal együtt. E dokumentumok tehát nem érintik a feldolgozó vállalkozások készleteinek helyszíni ellenőrzését.

75

Végül a ne bis in idem elvére való hivatkozást illetően, és anélkül, hogy szükséges lenne ezen, a válasz szakaszában felhozott érv elfogadhatóságáról határozni, elegendő annak megállapítása, hogy a Görög Köztársaság által hivatkozott, a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az uniós finanszírozásból történő kizárásáról szóló két másik bizottsági határozat – a hozzájuk tartozó összefoglaló jelentések fényében értelmezve – a jelen ügyben szereplőtől eltérő igénylési évekre, eltérő támogatási rendszerekre, illetve eltérő hiányosságokra vonatkozik. Következésképpen a Görög Köztársaság által felhozott érv nyilvánvalóan megalapozatlan.

76

A fenti tényezőkre figyelemmel a második jogalap második részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

77

A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (3) bekezdése értelmében részleges pernyertesség esetén a Törvényszék elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását. Azonban, ha az ügy körülményei alapján indokoltnak látszik, a Törvényszék határozhat úgy, hogy a fél saját költségein felül viseli a másik fél költségeinek egy részét is.

78

Mivel az ügyben a kereset részleges pernyertességet eredményezett, az adott ügy körülményeinek méltányos mérlegelése alapján a Törvényszék elrendeli, hogy a felek maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)

a következőképpen határozott: