—

E. Lorenzon, P. Mansutti, M. Misturelli, M. Momesso, M. Princic, M. Raffaelli és G. Vecchi képviseletében P. Rovatti avvocato,

—

E. Palombini képviseletében W. Viscardini és G. Donà avvocati,

—

M. Surian képviseletében R. Bettiol és B. Cortese avvocati,

—

R. Orsero képviseletében F. Munari, R. Dominici és U. De Luca avvocati,

—

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, segítője: A. Collabolletta avvocato dello Stato,

—

az Európai Bizottság képviseletében B.‑R. Killmann és P. Rossi, meghatalmazotti minőségben

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2000. július 25‑i 1632/2000/EK bizottsági rendelettel (HL L 187., 27. o.) módosított, a 404/93/EGK tanácsi rendeletnek a Közösségbe irányuló banánbehozatal szabályainak tekintetében történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1998. október 28‑i 2362/98/EK bizottsági rendelet (HL L 293., 32. o.; a továbbiakban: 2362/98 rendelet) 11. és 21. cikkének, valamint az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18‑i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 312., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 340. o.) 4. cikke (3) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet az egyrészről a Ministero dell’economia e delle finanze (gazdasági és pénzügy minisztérium), az Agenzia delle dogane (vámhivatal) és az Európai Bizottság, másrészről az Európai Unióba az afrikai, karibi és csendes‑óceáni országokból (a továbbiakban: AKCS‑államok), valamint más országokból származó banánt importáló társaságok – köztük a SIMBA SpA (a továbbiakban: SIMBA) és a Rico Italia srl (a továbbiakban: Rico Italia) – törvényes képviselői között az ezen behozatalok után e társaságok által fizetendő vám összege tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

3

Az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapból (EMOGA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról, valamint egyes rendeletek módosításáról, illetve hatályon kívül helyezéséről szóló, 1999. május 17‑i 1257/1999/EK tanácsi rendelettel (HL L 160., 80. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 25. kötet, 391. o.) módosított, a banánpiac közös szervezéséről szóló, 1993. február 13‑i 404/93/EGK tanácsi rendelet (HL L 47., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 13. kötet, 388. o.) IV. címének elnevezése: „Harmadik országokkal való [helyesen: folytatott] kereskedelem”. A 404/93 rendeletnek az e IV. címében szereplő 16–20. cikke szabályozza a harmadik országokból származó banánra alkalmazandó vámkontingenseket.

4

E rendelet 16. cikke kimondja:

„E cím 16–20. cikke kizárólag az ex 0803 00 19 KN‑kód alá tartozó friss termékekre vonatkozik.

E cím alkalmazásában:

5

Az említett rendelet 18. cikke szerint:

„(1)   Minden évben 2200000 tonna (tiszta tömeg) vámkontingenst kell megnyitni a harmadik országok és a nem hagyományos AKCS‑banán behozatalára.

A vámkontingens keretében egy harmadik országból behozott banánra 75 [euró]/tonna vámot kell fizetni, míg a nem hagyományos AKCS‑országok banánbehozatala [helyesen: a nem hagyományos AKCS‑banánok behozatala] vámmentes.

(2)   Minden évben egy 353000 tonnás (tiszta tömeg) kiegészítő vámkontingenst kell megnyitni a harmadik országbeli és a nem hagyományos AKCS‑banán behozatalára.

E vámkontingens keretében a harmadik országból behozott banán után 75 [euró]/tonna vámot kell fizetni, míg a nem hagyományos AKCS‑országok banán behozatala [helyesen: a nem hagyományos AKCS‑banánok behozatala] vámmentes.

(3)   Nem kell vámot fizetni a hagyományos AKCS‑banán behozatala esetén.

[...]”

6

Ugyanezen rendelet 19. cikkének (1) bekezdése kimondja:

„A 18. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott vámkontingenseket és a hagyományos AKCS‑banán behozatalát a szokásos kereskedelmi forgalmon (»hagyományos vagy új«) alapuló módszerrel összhangban kell kezelni.

[…]”

7

A 2362/98 rendelet (6), (8), (10) és (14) preambulumbekezdése kimondja:

[...]

[...]

[...]

8

E rendelet 2. cikke előírja, hogy a vámkontingensek és a hagyományos AKCS‑banán esetében – amelyekről a 404/93 rendelet 18. cikkének (1) és (2) bekezdése, illetőleg 16. cikke szól – 92%‑ot a 2362/98 rendelet 3. cikkében meghatározott hagyományos piaci szereplők, 8%‑ot pedig az e rendelet 7. cikkében meghatározott új piaci szereplők rendelkezésére kell bocsátani.

9

A 2362/98 rendelet 7. cikke értelmében:

„E rendelet alkalmazásában a vámkontingensek keretében történő behozatal, valamint a hagyományos AKCS‑banán behozatala tekintetében »új« piaci szereplő az a regisztráció idején a[z Unióban] letelepedett gazdasági szereplő, aki:

10

E rendelet 8. cikke (4) bekezdésének első albekezdése kimondja:

„A regisztráció megújításához a piaci szereplőknek bizonyítaniuk kell a hatáskörrel rendelkező hatóságok számára, hogy a folyó évre számukra allokált mennyiségnek legalább 50%‑át ténylegesen behozták saját számlájukra.” [nem hivatalos fordítás]

11

Az említett rendelet 11. cikkének (1) bekezdése szerint:

„A tagállamok ellenőrzik az e szakaszban előírt rendelkezések betartását.

Kötelesek különösen biztosítani, hogy az érintett piaci szereplők vezetésük, alkalmazottaik és működésük szempontjából független gazdasági egységként, saját számlájukra aktív importőri kereskedelmi tevékenységet folytatnak a[z Unióban] a 7. cikkben említett ágazatban. Abban az esetben, ha gyanú merülne fel, hogy e feltételek nem teljesülnek, a regisztrációra és az éves allokációra vonatkozó kérelmeket csak akkor lehet elfogadni, ha a piaci szereplők a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok által megfelelőnek ítélt bizonyítékot mutatnak fel.” [nem hivatalos fordítás]

12

A behozatali engedélyek kiállításának módozatait ugyanezen rendelet 14–22. cikke szabályozza. Az utóbbi irányelv 21. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint:

„(1)   Az e fejezet szerint kiadott engedélyekből fakadó jogok [a mezőgazdasági termékekre vonatkozó behozatali és kiviteli engedélyek és előzetes rögzítési igazolások rendszerének alkalmazására kialakított részletes közös szabályok megállapításáról szóló, 1988. november 16‑i] 3719/88/EGK [bizottsági] rendelet [(HL L 331., 1. o.)] 9. cikkében meghatározott feltételek mellett, e cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül átruházhatók egyetlen engedményes piaci szereplőre.

(2)   A jogok átruházása a következő esetekben lehetséges:

Nem megengedett azonban az új piaci szereplőknek a hagyományos piaci szereplőkre történő jogátruházás.” [nem hivatalos fordítás]

13

A 2988/95 rendelet 4. cikke a következőképpen fogalmaz:

„(1)   Főszabályként minden szabálytalanság a jogtalanul megszerzett előny elvonását vonja maga után:

(2)   Az (1) bekezdésben említett intézkedések alkalmazása a megszerzett előny, valamint – megfelelő rendelkezés esetében – az átalány alapján meghatározható kamat elvonására korlátozódik.

(3)   Azok a cselekmények, amelyekről megállapítható, hogy céljuk az adott ügyben alkalmazandó [uniós] jog célkitűzéseivel ellentétes előnyszerzés azáltal, hogy mesterséges módon teremtik meg az előny megszerzéséhez szükséges feltételeket, az előny megszerzésének meghiúsulását vagy annak elvonását eredményezik.

(4)   Az e cikkben előírt intézkedések nem minősülnek szankciónak.”

14

Az 1999‑es és a 2000‑es év során a 2362/98 rendelet 7. cikke szerinti „új” piaci szereplő minőséggel és – a 404/93 rendeletben előírt vámkontingensek keretében szükséges – „AGRIM” behozatali engedélyekkel rendelkező társaságok az AKCS‑államokból és az AKCS‑n kívüli harmadik országokból az Unióba történő banánbehozatalt végeztek. Ennek alapján az érintett behozatalok az esettől függően vámmentességben részesültek, vagy azok után 75 euró/tonna csökkentett vámot (a továbbiakban: preferenciális vámtarifa) kellett fizetni.

15

A Raffaella Orsero és Raffaello Orsero által képviselt SIMBA mind az uniós banánbehozatali piacon, mind az uniós banánforgalmazási piacon a 2362/98 rendelet 3. cikke szerinti hagyományos piaci szereplőként működik. Az M. Misturelli által képviselt Rico Italia új piaci szereplőként regisztrált importőr.

16

A Guardia di Finanza (vám‑ és pénzügyőrség) által a SIMBA‑nál végzett vámellenőrzés csalásnak minősíthető kereskedelmi gyakorlatok fennállását tárta fel a SIMBA, a Rico Italia és az alapügybeli új piaci szereplők között.

17

Ezeket a gyakorlatokat állítólag úgy szervezték meg, hogy azok lehetővé tegyék a behozatali engedélyből eredő jogok új piaci szereplők által hagyományos piaci szereplőkre történő átruházására vonatkozó, a 2362/98 rendelet 21. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében kimondott tilalom megkerülését, és ezáltal azt, hogy az alapügybeli új piaci szereplők által megszerzett „AGRIM” behozatali engedélyek útján a SIMBA a banánbehozatala tekintetében jogtalanul preferenciális vámtarifában részesülhessen.

18

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a szóban forgó tevékenység a következő séma szerint zajlott:

19

A SIMBA, a Rico Italia és az alapügybeli új piaci szereplők képviselői ellen csempészet és hamis nyilatkozattétel miatt büntetőeljárások indultak. A Ministero dell’economia e delle finanze, az Agenzia delle dogane és a Bizottság ezekben az eljárásokban magánfélként léptek fel.

20

Az elsőfokú eljárásban a Tribunale di Verona (veronai városi bíróság, Olaszország) megállapította, hogy a Rico Italia képviselője bűnös az ellene emelt vádak tekintetében, és a polgári jogi igényre vonatkozó döntésében arra kötelezte, hogy térítse meg a magánfeleket ért kárt, valamint fizesse meg a bíróság által meghatározott összeget a Ministero dell’economia e delle finanze, illetve az Agenzia delle dogane számára. E bíróság a többi vádlottat felmentette.

21

A Corte d’appello di Venezia (velencei fellebbviteli bíróság, Olaszország) – mivel álláspontja szerint elévült a Rico Italia ellen emelt vád szerinti cselekmény – a büntetőeljárást megszüntette, a polgári jogi igényre vonatkozó részében azonban helyben hagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Ez a bíróság úgyszintén helyben hagyta az alapügyben részt vevő új piaci szereplőknek az elsőfokú eljárásban kimondott felmentését, mivel azok – a Rico Italiától eltérően – tényleges behozatali tevékenységet folytattak a friss gyümölcs és zöldség ágazatban, és eleget tettek azoknak a feltételeknek, hogy őket a 2362/98 rendelet szerinti új piaci szereplőként ismerjék el.

22

A magánfelek által a Corte d’appello di Venezia ítélete ellen előterjesztetett fellebbezés alapján eljáró Corte suprema di cassazione (semmítőszék) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

23

A Bíróság 2015. február 5‑én, a főtanácsnok indítványának ismertetését követően lezárta a szóbeli szakaszt.

24

A 2015. március 19‑i levelével, amely ugyanezen a napon érkezett a Bírósághoz, M. Surian egyrészt azt kérte, hogy a Bíróság rendelje el az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását, másrészt azt, hogy a Bíróság kérjen felvilágosítást a Corte suprema di cassazionétől az alapügynek az e bíróság által az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban ismertetett tényállásáról. Hasonló kérelmet terjesztett elő Raffaella Orsero és Raffaello Orsero a 2015. március 20‑án kelt levelükben, továbbá E. Palombini a 2015. március 26‑án kelt levelében, amely levelek a keltezés napján érkeztek a Bírósághoz.

25

A kérelmeik alátámasztására az alapeljárás ezen felei lényegében arra hivatkoznak – amint azt már a Bírósághoz benyújtott írásbeli észrevételeikben, és a tárgyaláson tett szóbeli előadásaikban előterjesztették –, hogy bizonyos, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban ismertetett tények nem felelnek meg az elsőfokú eljárásban és a fellebbviteli eljárásban megállapított tényeknek. Az említett felek azt állítják, hogy a főtanácsnok indítványa ebből következően az e határozat pontatlan tartalmához kapcsolódó téves tényeken alapul.

26

E tekintetben ki kell emelni, hogy a Bíróság az eljárási szabályzata 83. cikkének megfelelően a főtanácsnok meghallgatását követően bármikor elrendelheti az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását, különösen, ha úgy ítéli meg, hogy az ügy körülményei nincsenek kellően feltárva, vagy ha az ügyet olyan érv alapján kellene eldönteni, amelyet a felek vagy az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23. cikke szerinti érdekeltek nem vitattak meg.

27

A jelen ügyben a Bíróság – a főtanácsnok meghallgatását követően – úgy ítéli meg, hogy minden olyan információval rendelkezik, amely szükséges az előterjesztett kérdések megválaszolásához, és hogy a felek megvitatták ezeket az információkat.

28

Hasonlóképpen, a Bíróság úgy véli, hogy nem kell felvilágosítást kérni Corte suprema di cassazionétól.

29

Ennélfogva el kell utasítani M. Surian, Raffaella Orsero és Raffaello Orsero, valamint E. Palombini kérelmeit.

30

Meg kell állapítani, hogy – amint az a Bírósághoz benyújtott írásbeli észrevételeikből, valamint a Bíróság előtti tárgyalás során lezajlott vitákból kitűnik – az alapügybeli új piaci szereplők vitatják az alapügy tényállását. Ezek a viták különösen azokra a ténybeli feltevésekre irányulnak, amelyekre a kérdést előterjesztő bíróság állítólag a kérdéseit alapozta, mivel ezek a feltevések e piaci szereplők szerint nem felelnek meg az ügy érdemében eljáró bíróság által megállapított tényállásnak.

31

E körülmények között az új piaci szereplő importőrök azt állítják, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlan.

32

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján – amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja – az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A Bíróság csak akkor utasíthatja el a nemzeti bíróság által előzetes döntéshozatal iránt előterjesztett kérelmet, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (lásd többek között: Genil 48 és Comercial Hostelera de Grandes Vinos ítélet, C‑604/11, EU:C:2013:344, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33

Márpedig meg kell állapítani, hogy a jelen esetben nem erről van szó.

34

Ugyanis az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy az alapügy megoldásához szükség van a 2362/98 rendelet rendelkezéseinek, és különösen e rendelet 7., 11. és 21. cikkének értelmezésére többek között annak meghatározása érdekében, hogy az alapügyben szóban forgó tevékenységek az uniós jog szerint visszaélésszerű magatartásnak minősülnek‑e. Ebben a tekintetben a Corte suprema di cassazione elé terjesztett felülvizsgálati kérelem a Corte d’Appello di Venezia által e cikkekre vonatkozóan végzett értelmezés helytállóságára irányul.

35

E tekintetben emlékeztetni kell arra is, hogy az EUMSZ 267. cikkben meghatározott eljárás keretében a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a tényálláshoz kapcsolódó vitát elbírálja. Az ilyen viták elbírálása – mint ahogy az adott ügy tényállásának bármely értékelése is – a nemzeti bíróság kizárólagos hatáskörébe tartozik (CEPSA‑ítélet, C‑279/06, EU:C:2008:485, 30. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36

Ebből következik, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.

37

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikkel bevezetett együttműködési eljárás keretében a Bíróság feladata, hogy a nemzeti bíróságnak az előtte folyamatban lévő ügy eldöntéséhez hasznos választ adjon. Ennek érdekében adott esetben a Bíróságnak át kell fogalmaznia a feltett kérdéseket (lásd többek között: Douane Advies Bureau Rietveld ítélet, C‑541/13, EU:C:2014:2270, 18. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38

E tekintetben a Bíróság a nemzeti bíróság által szolgáltatott információk összessége és különösen az előzetes döntéshozatalra utaló határozat indokolása alapján meghatározhatja az uniós jog azon rendelkezéseit, amelyeknek az értelmezése a jogvita tárgyára figyelemmel szükséges (lásd ebben az értelemben: eco cosmetics és Raiffeisenbank St. Georgen ítélet, C‑119/13 és C‑120/13, EU:C:2014:2144, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39

A jelen esetben, noha az előterjesztett kérdés a 2362/98 rendelet 11. cikkének értelmezésére irányul, e kérdés teljes szövegéből, valamint a nemzeti bíróság által az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban ismertetett tényekből az tűnik ki, hogy e bíróság kérdése valójában a rendelet említett 11. cikkével összefüggésben értelmezett 7. cikkének a) pontjában előírt feltételre vonatkozik, amely szerint az „új” piaci szereplőnek a behozatali tevékenységét „függetlenül és saját számlájára” kell végeznie.

40

Ugyanis, noha az alapeljárásban nem vitatott, hogy az alapügybeli új piaci szereplők a regisztráció idején eleget tettek ennek a feltételnek, a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja meghatározni, hogy az alapügybeli tevékenységekben való részvételük alapján ezeket a piaci szereplőket lehet‑e úgy tekinteni, hogy a banánpiacon a behozatali tevékenységüket e rendelet követelményeivel összhangban végezték.

41

Következésképpen az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdést úgy kell érteni, hogy az arra irányul, hogy a 2362/98 rendelet 7. cikkének a) pontját – e rendelet 11. cikkével összefüggésben – úgy kell‑e értelmezni, hogy az a feltétel, amely szerint a gazdasági szereplőnek a kereskedelmi tevékenységet importőrként „függetlenül és saját számlájára” kell folytatnia, kizárólag e gazdasági szereplőnek az e rendelkezés szerinti „új” piaci szereplőként való regisztrációjára vonatkozik, vagy úgy, hogy ennek a feltételnek ahhoz is eleget kell tenni, hogy a gazdasági szereplő – a 404/93 rendeletben előírt vámkontingensek keretében történő banánbehozatal érdekében – ezt a minőségét megtarthassa.

42

Először is rá kell mutatni, hogy a 404/93 rendelet az uniós banánbehozatal tekintetében a harmadik országokkal kereskedelmi rendszert hoz létre, amely a többek között az e rendelet 18. cikkének (1) és (2) bekezdésében előírt vámkontingenseken alapul.

43

Az említett rendelet 19. cikkének (1) bekezdése értelmében e vámkontingenseket a szokásos kereskedelmi forgalom figyelembevételén alapuló ún. „hagyományos vagy új” módszer alapján kell kezelni még akkor is – amint azt ugyanazen rendelet tizenharmadik preambulumbekezdése kimondja –, ha bizonyos mennyiséget fenntartanak azon piaci szereplők számára, akik újonnan kezdték, illetve tervezik kezdeni kereskedelmi tevékenységüket ebben az ágazatban.

44

Erre tekintettel a 2362/98 rendelet 2. cikke lényegében az említett vámkontingensek keretében rendelkezésre álló banánmennyiségeknek a hagyományos piaci szereplők és az új piaci szereplők közötti felosztását írja elő. E rendelet (6) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy ennek a felosztásnak az a célja, hogy az új piaci szereplők számára lehetővé tegye az banánbehozatal megkezdését, és serkentse az egészséges versenyt.

45

Így a 2362/98 rendelet bizonyos sajátos feltételeknek veti alá a piaci szereplők vámkontingensekben való részvételét úgy, hogy fenn lehessen tartani a jelen ítélet előző pontjában említett felosztást.

46

E feltételek között szerepelnek azok, amelyek az e rendelet 7. cikkében foglalt, „új” piaci szereplői minőség megszerzésére vonatkoznak. E cikk értelmében „új” piaci szereplőn a regisztrációja idején az Unióban letelepedett gazdasági szereplőt kell érteni, aki importőrként – függetlenül és saját számlájára, a regisztrációkérelmet közvetlenül megelőző három év egyike során – kereskedelmi tevékenységet folytatott a közös vámtarifa 7. és 8. árucsoportjába tartozó friss gyümölcs és zöldség ágazatában.

47

Noha e 7. cikk rendelkezéseiből kitűnik, hogy az új piaci szereplői minőség megszerzéséhez az importőrnek „a regisztrációja idején” eleget kell tennie az e cikkben előírt feltételeknek, e rendelkezésekből az is kitűnik, hogy e minőség megszerzésére „a vámkontingensek keretében történő behozatal [...] tekintetében” kerül sor.

48

Így – tekintettel a vámkontingensek felosztásának és a banánbehozatali piacon az egészséges verseny fenntartásának a jelen ítélet 44. pontjában felidézett céljára – azt a feltételt, hogy az új piaci szereplőnek a tevékenységét „függetlenül és saját számlájára” kell folytatnia, nem lehet úgy értelmezni, hogy az csak az új piaci szereplő regisztrációját megelőző időszak során végzett tevékenységre korlátozódik, hanem az túlterjed ezen az időszakon.

49

A vámkontingenseknek a hagyományos és az új piaci szereplők közötti felosztása ugyanis azzal jár, hogy valódi új piaci szereplők lépnek a piacra, és ebből következően teljes körűen gyakorolják a gazdasági tevékenységüket (lásd ebben az értelemben: Di Lenardo és Dilexport ítélet, C‑37/02 és C‑38/02, EU:C:2004:443, 84. és 87. pont). Ebben a tekintetben – amint az a 2362/98 rendelet (8) preambulumbekezdéséből kitűnik –, a vámkontingensek kezelése keretében az új piaci szereplők számára rögzített jogosultsági feltételek célja az egyszerű fiktív közvetítők regisztrációjának elkerülése, és ezáltal a spekulációs és mesterséges gyakorlatok elleni küzdelem.

50

Ennélfogva az új piaci szereplők kereskedelmi tevékenységének önállóságával kapcsolatos – a 2362/98 rendelet 7. cikkének a) pontjában foglalt – feltétel célja annak megakadályozása, hogy a vámkontingensek egy részéből már részesülő hagyományos piaci szereplők valamely más piaci szereplő útján kisajátíthassák a vámkontingenseknek az új piaci szereplők számára fenntartott részét.

51

Ebből következően ezt a feltételt úgy kell értelmezni, hogy az az új piaci szereplők által a vámkontingensek keretében végzett banánbehozatali tevékenységre is vonatkozik. Ezt az értelmezést egyébiránt a kontextus is alátámasztja, amelybe a 2362/98 rendelet 7. cikkének a) pontja illeszkedik.

52

Ugyanis, először is e rendelet 8. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy az éves regisztrációjuk megújításához ezeknek a piaci szereplőknek a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok előtt bizonyítaniuk kell, hogy a folyó évre részükre kiosztott mennyiségnek legalább 50%‑át egyénileg és a saját számlájukra ténylegesen behozták. Amint arra indítványának 64. pontjában a főtanácsnok rámutatott, ez a feltétel kötelezően felhasználandó minimumot írt elő az új piaci szereplők részére adott éves allokációk esetében annak biztosítása érdekében, hogy az utóbbiak a banánbehozatali piacon ténylegesen jelen legyenek, és ezáltal azt versengőbbé tegyék.

53

Másodszor, a 2362/98 rendelet 11. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamoknak meg kell győződniük arról, hogy az új piaci szereplők a saját számlájukra, önálló gazdasági egységként folytatnak behozatali tevékenységet az Unióban, és az e feltétel tiszteletben tartásával kapcsolatos kétség esetén az érintett piaci szereplő, a regisztrációra és az éves allokációra irányuló kérelmeinek elfogadása és vezetése önállóságának igazolása érdekében, köteles erről a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság számára az utóbbi által „megfelelőnek” ítélt bizonyítékot bemutatni (lásd ebben az értelemben: Di Lenardo és Dilexport ítélet, C‑37/02 és C‑38/02, EU:C:2004:443, 86. pont).

54

Következésképpen a fenti megfontolások összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2362/98 rendelet 7. cikkének a) pontját – e rendelet 11. cikkével összefüggésben – úgy kell értelmezni, hogy a kereskedelmi tevékenység importőrként „függetlenül és saját számlájára” való folytatására vonatkozó feltételnek a gazdasági szereplő nemcsak az e rendelkezés szerinti „új” piaci szereplőként való regisztrációjához köteles eleget tenni, hanem ahhoz is, hogy a gazdasági szereplő – a 404/93 rendeletben előírt vámkontingensek keretében történő banánbehozatal érdekében – ezt a minőségét megtarthassa.

55

A második kérdésével és a harmadik kérdésének első részével, amelyeket együttesen kell megvizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 2362/98 rendelet 21. cikkének (2) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétesek az alapügybelihez hasonló ügyletek, amelyekkel valamely új piaci szereplő, valamely más, újként regisztrált piaci szereplő útján az Unióba való behozatal előtt megvesz valamely árut egy hagyományos piaci szereplőtől, majd azt az Unióba való behozatal után ugyanezen közvetítő útján újból eladja ennek a hagyományos piaci szereplőnek.

56

A 2362/98 rendelet 21. cikkének (2) bekezdése értelmében az e rendeletnek megfelelően kiállított behozatali engedélyekből fakadó jogoknak az új piaci szereplő által valamely hagyományos piaci szereplőre történő átruházása nem megengedett.

57

Az alapügybeli ügyletek keretében nem vitatott, hogy – mivel az alapügybeli új piaci szereplők a SIMBA hagyományos piaci szereplőre nem ruháztak át „AGRIM” engedélyeket, vagy ilyen engedélyekből fakadó jogokat – a 2362/98 rendelet 21. cikkének (2) bekezdése nem alkalmazható.

58

Mindazonáltal az Unióba történő behozatallal kapcsolatos – az alapügybelivel lényegében összehasonlítható – ügyletekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatában a Bíróság a SICES és társai ítéletben (C‑155/13, EU:C:2014:145, 40. pont) kimondta, hogy a harmadik országokból behozott fokhagymára és más mezőgazdasági termékekre vonatkozóan vámkontingensek megnyitásáról és kezeléséről, valamint származási bizonyítványok rendszerének bevezetéséről szóló, 2007. március 29‑i 341/2007/EK bizottsági rendelet (HL L 90., 12. o.) 6. cikkének (4) bekezdésével, amely előírja a behozatali engedélyekből fakadó jogok átruházásának tilalmát, főszabály szerint ugyan nem ellentétesek az ilyen ügyletek, azok azonban joggal való visszaélésnek minősülnek, ha azokat mesterségesen, elsődlegesen a preferenciális vámtarifában való részesülés céljából hozták létre.

59

Márpedig – amint arra a főtanácsnok az indítványának 95. pontjában rámutatott – a SICES és társai ítéletben (C‑155/13, EU:C:2014:145) elfogadott megoldás alkalmazható az alapügyben.

60

Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy noha a Bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elbírálása során szükség esetén pontosításokat adhat, amelyek célja, hogy iránymutatást adjanak a nemzeti bíróságnak az értelmezés során, ezen utóbbi bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az alapügyben a visszaélésszerű magatartást megvalósító elemek fennállnak‑e. Ebben az összefüggésben a visszaélésszerű magatartás fennállásának vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróságtól megköveteli, hogy az adott ügy valamennyi tényét és körülményét figyelembe vegye, beleértve a szóban forgó behozatalt megelőző és követő kereskedelmi ügyleteket is (SICES és társai ítélet, C‑155/13, EU:C:2014:145, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

61

A Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően az ilyen visszaélésszerű magatartás bizonyításához egyrészt olyan objektív körülmények együttes fennállása szükséges, amelyek arra utalnak, hogy az uniós szabályozás által előírt feltételek formális tiszteletben tartása ellenére nem valósul meg e szabályozás célja, másrészt pedig egy szubjektív elem fennállása, amely azon szándékban áll, hogy az uniós szabályozáson alapuló előnyt az annak megszerzéséhez szükséges feltételek mesterséges módon való megteremtése útján szerezzék meg (lásd többek között: Eichsfelder Schlachtbetrieb ítélet, C‑515/03, EU:C:2005:491, 39. pont, valamint ebben az értelemben: SICES és társai ítélet, C‑155/13, EU:C:2014:145, 31–33. pont).

62

Először is, ami a 2362/98 rendelet célját illeti – amint az többek között a jelen ítélet 44. pontjában felidézésre került –, ez a rendelet a vámkontingensek felosztása útján arra irányul, hogy az egészséges verseny serkentése érdekében valódi új piaci szereplők számára lehetővé tegye a tevékenységük gyakorlását a banánbehozatali‑piacon. Ennek érdekében az említett rendelet (14) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a behozatali engedélyből eredő jogoknak az új piaci szereplők által a hagyományos piaci szereplőkre történő átruházására vonatkozóan ugyanezen rendelet 21. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében kimondott tilalom célja az, hogy megakadályozza az e piaci szereplők közötti mesterséges vagy spekulatív kapcsolatok létrehozását vagy a szokásos kereskedelmi kapcsolatok megzavarását a banánbehozatali piacon.

63

Ennélfogva meg kell állapítani, hogy az uniós szabályozás célja nem érhető el, ha az alapügybelihez hasonló, a banánra vonatkozó egymást követő vételi, behozatali és újraeladási ügyletek, jóllehet azok önmagukban véve jogilag érvényesek, a tényállás alapján a behozatali engedélyeknek, vagy az ilyen engedélyekből eredő jogoknak az új piaci szereplők által a hagyományos piaci szereplőkre történő tiltott átruházásával egyenértékűek, ami a hagyományos piaci szereplő számára lehetővé teszi, hogy a befolyását túlterjessze a vámkontingensek azon részén, amelyet a preferenciális vámtarifával történő uniós banánbehozatal céljából tartottak fenn számára.

64

Másodszor, ami ezen alapügybeli ügyletek indítékát illeti, a visszaélésszerű magatartás bizonyítása érdekében azt is meg kell állapítani, hogy az említett ügyleteknek az az alapvető célja, hogy az érintett hagyományos piaci szereplő számára lehetővé tegyék, hogy – a vámkontingenseknek az új piaci szereplők számára fenntartott része keretében – preferenciális vámtarifával hozhassa be a saját banánját.

65

Ebben a tekintetben, amint azt a Bíróság a SICES és társai ítéletben (C‑155/13, EU:C:2014:145, 37–39. pont) kimondta, ahhoz, hogy az alapügybelihez hasonló ügyleteket úgy lehessen tekinteni, hogy azoknak az az elsődleges célja, hogy az uniós vevő valamely jogtalan előnyhöz jusson, az szükséges, hogy az importőrök szándéka arra irányuljon, hogy az említett vevőre ilyen előnyt ruházzanak, és hogy az ügyleteknek ezen importőrök szempontjából ne legyen semmilyen gazdasági és kereskedelmi igazolása, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia. Még ha ezeket az ügyleteket a vevő azon szándéka is motiválja, hogy preferenciális vámtarifában részesüljön, és még ha az érintett importőrök ennek tudatában is vannak, nem lehet eleve úgy tekinteni, hogy az utóbbiak számára az ügyleteknek egyáltalán nincs gazdasági vagy kereskedelmi igazolása. Nem zárható ki azonban, hogy bizonyos körülmények között az ilyen ügyleteket elsődlegesen annak érdekében alakították ki mesterségesen, hogy a preferenciális vámtarifában részesüljenek.

66

Ami az alapügybeli ügyleteket illeti, azok mesterséges jellegét különösen olyan valószínűsítő körülmények fennállására tekintettel lehet értékelni, amelyek arra utalnak, hogy az alapügybeli új piaci szereplők az említett ügyletekben pusztán fiktív közvetítői szerepet játszottak a SIMBA érdekében. Az első kérdésre adott válaszban foglaltakra tekintettel ez az értékelés végeredményben annak vizsgálatában áll, hogy ezek a piaci szereplők kizárólag abból a célból kérték az új piaci szereplőként való regisztrációjukat, hogy megszerezzék az „AGRIM” engedélyeket, méghozzá egyedül annak érdekében, hogy a SIMBA mint hagyományos piaci szereplő számlájára preferenciális vámtarifával hozzanak be banánt az Unióba.

67

A kérdést előterjesztő bíróság ennek érdekében figyelembe veheti az ezen ügyletekben részt vevő gazdasági szereplők közötti összes jogi, gazdasági és/vagy személyes kapcsolatot (Part Service ítélet, C‑425/06, EU:C:2008:108, 62. pont), és a SICES és társai ítélet (C‑155/13, EU:C:2014:145) 39. pontjában szereplő valószínűsítő körülmények alapján figyelembe veheti többek között azt a tényt, hogy az „AGRIM” engedélyekkel rendelkező új piaci szereplő a szóban forgó ügyletek keretében semmilyen kereskedelmi kockázatot nem vállalt – hiszen a kockázatot valójában az unióbeli vevő viselte, aki egyidejűleg hagyományos piaci szereplő is –, vagy azt a tényt, hogy az érintett áru eladási vagy viszonteladási árára tekintettel az új piaci szereplők haszonkulcsa jelentéktelennek bizonyult.

68

Ahogyan azonban azt az alapügybeli új piaci szereplő importőrök a Bírósághoz benyújtott írásbeli észrevételeikben előterjesztették, meg kell állapítani, hogy a banánbehozatali‑piac sajátosságaira tekintettel az alapügybeli ügyletek mesterséges jellegének bizonyítása szempontjából nem meghatározó az a tény, hogy ezek a piaci szereplők a behozott banán tárolását és szállítását lehetővé tévő saját infrastruktúrával rendelkeztek. Ugyanis az új piaci szereplők esetében annak megkövetelése, hogy rendelkezzenek ilyen infrastruktúrával, ellentétes volna a 2362/98 rendelet céljával, amely annak lehetővé tételére irányul, hogy új piaci szereplők a banánbehozatali‑piacra léphessenek.

69

Ezenkívül, amint azt a Bizottság az észrevételeiben előterjeszti, az alapügybeli ügyletek mesterséges jellege abból is kitűnhet, hogy ezekben az ügyletekben rendszeresen részt vett egy közvetítő társaság – a jelen esetben az új piaci szereplőként regisztrált Rico Italia –, amennyiben bebizonyosodik, hogy e részvétel egyedüli célja valamely hagyományos piaci szereplő, például a SIMBA és az alapügybelihez hasonló új piaci szereplők közötti kapcsolatoknak a 2362/98 rendelet 21. cikke (2) bekezdése alkalmazásának elkerülése érdekében történő leplezése volt.

70

Ennélfogva a második kérdésre és a harmadik kérdés első részére azt a választ kell adni, hogy a 2362/98 rendelet 21. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétesek az alapügybelihez hasonló ügyletek, amelyekkel valamely új piaci szereplő, valamely más, újként regisztrált piaci szereplő útján az Unióba való behozatal előtt megvesz valamely árut egy hagyományos piaci szereplőtől, majd azt az Unióba való behozatal után ugyanezen közvetítő útján újból eladja ennek a hagyományos piaci szereplőnek, amennyiben ezek az ügyletek visszaélésszerű magatartásnak minősülnek, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell eldöntenie.

71

A harmadik kérdés második részével a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy milyen következtetéseket kell levonni a visszaélésszerű magatartás megállapításából abban az esetben, ha az alapügyben ilyen magatartás fennállását állapítanák meg.

72

Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2988/95 rendelet 4. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy „azok a cselekmények, amelyekről megállapítható, hogy céljuk az adott ügyben alkalmazandó [uniós] jog[gal] [...] ellentétes előnyszerzés azáltal, hogy mesterséges módon teremtik meg az előny megszerzéséhez szükséges feltételeket, az előny megszerzésének meghiúsulását vagy annak elvonását eredményezik”.

73

Valamely szabálytalan gyakorlat révén jogalap nélkül szerzett előny visszafizetésének kötelezettsége nem szankció, hanem csupán annak a megállapításnak az egyszerű következménye, hogy az uniós szabályozásból származó előny megszerzéséhez szükséges feltételeket mesterségesen hozták létre, amely jogalap nélkülivé teszi a szerzett előnyt, ennélfogva igazolja a visszafizetésének kötelezettségét (lásd: Pometon‑ítélet, C–158/08, EU:C:2009:349, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

74

Ebből következik, hogy a visszaélésszerű magatartást megvalósító ügyleteket a kérdést előterjesztő bíróságnak át kell minősítenie oly módon, hogy helyreálljon az az állapot, amely a visszaélésszerű magatartást alkotó ügyletek hiányában fennállt volna (lásd analógia útján: Halifax és társai ítélet, C‑255/02, EU:C:2006:121, 94. pont).

75

Így az a gazdasági szereplő, amely mesterségesen hozza magát olyan helyzetbe, amely lehetővé teszi számára, hogy a banánbehozatal tekintetében jogtalanul preferenciális vámtarifában részesüljön, köteles az érintett termékek után megfizetni a vámot – adott esetben a nemzeti jogban szabályozott közigazgatási, polgári jogi vagy büntetőjogi szankciók sérelme nélkül (lásd analógia útján: Christodoulou és társai ítélet, C‑116/12, EU:C:2013:825, 68. pont).

76

Ennélfogva a harmadik kérdés második részére azt a választ kell adni, hogy a 2988/95 rendelet 4. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alapügybeli körülmények között a visszaélésszerű magatartás megállapításából az következik, hogy az a gazdasági szereplő, amely mesterségesen hozza magát olyan helyzetbe, amely lehetővé teszi számára, hogy a banánbehozatal tekintetében jogtalanul preferenciális vámtarifában részesüljön, köteles az érintett termékek után megfizetni a vámot – adott esetben a nemzeti jogban szabályozott közigazgatási, polgári jogi vagy büntetőjogi szankciók sérelme nélkül.

77

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott: