—

A. és V. Balazs képviseletében S. Dima és A. Muntean ügyvédek,

—

a román kormány képviseletében R. Radu, R. Haţieganu, E. Gane és A.‑L. Crişan, meghatalmazotti minőségben,

—

a görög kormány képviseletében E.‑M. Mamouna, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében D. Martin és C. Gheorghiu, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek az 1996. december 2‑i 118/97/EK tanácsi rendelettel (HL L 28., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 3. o.) módosított és naprakésszé tett, valamint a 2006. december 18‑i 1992/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 392., 1. o.) módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14‑i 1408/71/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban: 1408/71 rendelet) 7. cikke (2) bekezdése c) pontjának értelmezésére vonatkoznak.

2

E kérelmeket egyrészt V. Balazs és a Casa Judeţeană de Pensii Cluj (Kolozs megyei nyugdíjpénztár [Románia], a továbbiakban: Casa Judeţeană de Pensii) másrészt ez utóbbi és A. Balazs közötti, A. és V. Balazs (a továbbiakban együtt: a Balazs házaspár) részére történő öregségi nyugdíj megállapításának tárgyában folyamatban lévő jogvitákban terjesztették elő.

3

Az 1408/71 rendelet 6. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A 7. és 8. cikk, valamint a 46. cikk (4) bekezdésének rendelkezéseire is figyelemmel e rendelet személyi hatálya és alkalmazási köre vonatkozásában felváltja azokat a szociális biztonsági egyezményeket, amelyek:

[...].”

4

E rendelet 7. cikke (2) bekezdésének a) pontja a következőképpen rendelkezik:

„A 6. cikk rendelkezései ellenére a következő rendelkezések továbbra is alkalmazandók:

[...]

5

Az említett rendelet 94. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A rendelet az 1972. október 1. előtti időszakra, illetve az érintett tagállam területén vagy ezen állam területének egy részén történő alkalmazását megelőző időszakra vonatkozóan nem keletkeztet jogot.

(2)   1972. október 1‑je előtt, illetve a rendeletnek a fenti tagállam területén vagy területének egy részén történő alkalmazását megelőzően egy tagállam jogszabályai szerint szerzett biztosítási vagy adott esetben szolgálati vagy tartózkodási időt figyelembe kell venni az e rendelet rendelkezései szerinti ellátásra való jogosultság meghatározásánál.”

6

Az 1408/71 rendelet végrehajtására vonatkozó szabályokat az 1972. március 21‑i 574/72/EGK tanácsi rendeletnek (HL L 74., 1. o.) különösen a 2006. november 20‑i 1791/2006/EK tanácsi rendelettel (HL L 363., 1. o.) módosított változata (a továbbiakban: 574/72 rendelet) állapítja meg

7

A Romániából hazatelepülő görög politikai menekültek társadalombiztosítási járulékai kompenzációjának végleges rendezéséről szóló, a román és a görög kormány között 1996. február 23‑án létrejött kétoldalú megállapodás (a továbbiakban: kétoldalú megállapodás) nem került felvételre az 1408/71 rendelet III. mellékletébe.

8

A „hazatelepülő” és a „biztosítási időszak” fogalmakat a kétoldalú megállapodás 1. cikkének a) és e) pontja az alábbiak szerint határozza meg:

[...]

9

A kétoldalú megállapodás 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A szerződő felek a hazatelepülők társadalombiztosítási járulékainak kompenzációját a jelen cikk (1) és (3) bekezdésében, valamint a jelen megállapodás 3. cikkében foglaltaknak megfelelően szabályozzák.

(2)   A román fél kötelezi magát, hogy a hazatelepülők nyugdíja és biztosítási időszaka fedezetének a görög fél részéről történő kifizetésének kompenzációja céljából átalányösszeget fizet a görög félnek.

(3)   A görög fél kötelezi magát, hogy a nyugdíjakat kifizeti a hazatelepülő nyugdíjasoknak, és a társadalombiztosításra vonatkozó görög szabályozásnak megfelelően elismeri a hazatelepülő biztosított személyek által Romániában teljesített biztosítási időszakot.”

10

A kétoldalú megállapodás 2. cikkének (2) bekezdése szerinti kompenzáció összege az e megállapodás 3. cikke értelmében 15 millió USA dollár (USD).

11

E megállapodás 5. cikke értelmében „[a] 15 millió USD kifizetését követően a román fél valamennyi kötelezettsége megszűnik a hazatelepülő görög politikai menekültek társadalombiztosítási jogosultságainak vonatkozásában”.

12

A Balazs házaspár görög állampolgársággal és hazatelepülő görög politikai menekült jogállással rendelkezik. Lakóhelyük Thesszalonikiben (Görögország) van.

13

A. és V. Balazs 1948‑ban, 7, illetve 9 évesen telepedett le Romániában, ahol politikai menekült jogállást kaptak. 34 éven, 7 hónapon és 6 napon, illetve 28 éven keresztül fizettek járulékot a román állami társadalombiztosítási rendszerben. 1990. augusztus 18‑án települtek haza Görögországba.

14

1998‑ban a Balazs házaspár a görög hatóságoktól a Romániában szerzett szolgálati időszakaik elismerését kérte. 1998. szeptember 21‑i határozataikkal a görög hatóságok megállapították, hogy az A. és V. Balazs által Romániában megszerzett szolgálati idő a társadalombiztosítási járulék szempontjából 9382, illetve 8351 napnak felel meg. Ezen időszakokból a görög hatóságok a nyugdíjszámítás szempontjából csak 4500 napot ismertek el.

15

A görög hatóságok ez alapján a Balazs házaspár részére öregségi nyugdíjat állapítottak meg.

16

V. Balazs esetében a nyugdíj kiszámításánál 6993 munkanap teljes biztosítási időszakot vettek alapul, amelyből 4500 napot ismertek el a romániai szolgálati idő és 2493 napot a görögországi foglalkoztatás alapján. Az így kiszámított havi nyugdíj összege 136910 görög drachmát (GDR) (hozzávetőlegesen 390 euró) tett ki.

17

A. Balazs esetében 7733 nap teljes biztosítási időszakot vettek figyelembe, amelyből 4500 napot ismertek el a romániai szolgálati idő és 3233 napot a görögországi foglalkoztatás alapján. Az így kiszámított havi nyugdíj összege 596,99 euró volt.

18

2007. október 11‑én és november 27‑én A. és V. Balazs a Casa Judeţeană de Pensiihez fordult, és azt kérte, hogy az 1408/71/EGK és 674/72/EGK rendeletek rendelkezéseire alapján folyósítsanak számukra öregségi nyugdíjat.

19

E kérelmeket a 2011. október 5‑i határozatokkal elutasították. A Casa Judeţeană de Pensii ezekben a határozatokban kifejtette, hogy mivel a Balazs házaspárt a görög hatóságok hazatelepülő görög politikai menekültnek nyilvánították, a román hatóságok a kétoldalú megállapodás 5. cikke értelmében egyáltalán nem kötelesek számukra öregségi nyugdíjat megállapítani.

20

A. és V. Balazs a fenti említett határozatokkal szemben keresetet indított a Tribunalul Cluj (kolozsvári elsőfokú bíróság) előtt.

21

A Tribunalul Cluj 2012. szeptember 26‑i ítéleteiben megsemmisítette az említett határozatokat, és a Casa Judeţeană de Pensiit új, a Balazs házaspár által Romániában teljesített teljes járulékfizetési időszakok figyelembevételével a házaspár részére az 1408/71 és az 574/72 rendeletek alapján öregségi nyugdíjat megállapító határozatok meghozatalára utasította. A Tribunalul Cluj kifejtette, hogy ezek a rendeletek alkalmazhatók a Balazs házaspár kérelmére, tekintve hogy a kétoldalú megállapodás nem tartozik az 1408/71 rendelet 7. cikke (2) bekezdése c) pontjának hatálya alá, mivel annak alkalmazása időben nem korlátozott, nem szerepel e rendelet III. mellékletében, és az abban foglalt rendelkezések nyilvánvalóan nem tekinthetők kedvezőbbnek a jogosultak számára, hiszen utóbbiak az említett rendelet alapján igényeltek nyugdíjat.

22

Ezen ítéletek végrehajtása céljából a Casa Judeţeană de Pensii 2013. február 20‑án és 27‑én két új határozatot hozott, amelyekben az 1408/71 rendelet rendelkezései alapján A. és V. Balazs részére havi 405, illetve 500 román lej (RON) (körülbelül 110 és 90 euró) összegű öregségi nyugdíjat állapított meg.

23

A Tribunalul Cluj által hozott ítéletekkel szemben mind a Balazs házaspár, mind a Casa Judeţeană de Pensii fellebbezést nyújtott be a Curtea de Apel de Clujhoz.

24

A Casa Judeţeană de Pensii lényegében úgy érvelt, hogy az 1408/71 és az 574/72 rendelet rendelkezéseit a kétoldalú megállapodás fennállása miatt nem lehet alkalmazni a jelen ügyben. Ez utóbbi értelmében Románia összes, hazatelepülő görög politikai menekültekkel szembeni kötelezettsége megszűnt azáltal, hogy eleget tett a 15 millió USD Görögország részére történő megfizetésére vonatkozó kötelezettségének.

25

A Balazs házaspár vitatja a Tribunalul Cluj ítéleteiben foglalt indokolást, és ugyanezen rendeletek rendelkezései alapján az általuk Romániában teljesített járulékfizetési időszak alapján kérték az öregségi nyugdíjjogosultság elismerését. Lényegében úgy érvelnek, hogy Románia Európai Unióhoz történő csatlakozásából kifolyólag e tagállam köteles alkalmazni az 1408/71 és az 574/72 rendeletet. A kétoldalú megállapodás ugyanis – amely szerintük kedvezőtlenebb, és nem szerepel az 1408/71 rendelet III. mellékletében – nem tartozik ezen rendelet 7. cikke (2) bekezdése c) pontjának hatálya alá

26

E körülmények között a Curtea de Apel Cluj úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő – a C‑401/13. és a C‑432/13. sz. ügyre vonatkozó, előzetes döntéshozatalra utaló végzésekben azonos módon megszövegezett – kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni az 1408/71 rendelet 7. cikke (2) bekezdése c) pontjának rendelkezéseit, hogy ezek hatálya alá tartozik két tagállam által a rendelet alkalmazhatóságának időpontja előtt kötött olyan kétoldalú megállapodás, amelynek alapján e két tagállam annak ellenében szünteti meg az egyik tagállam által a másik tagállam azon állampolgárai számára fizetendő társadalombiztosítási ellátásokra vonatkozó kötelezettséget, akik az első tagállam területén politikai menekült jogállást szereztek, majd hazatelepültek a második tagállamba, hogy az első tagállam átalányösszeget fizet a nyugdíjak kifizetése és azon időszak fedezete céljából, amelynek során az első tagállamban társadalombiztosítási járulékot fizettek?”

27

A Bíróság elnöke a 2013. szeptember 4‑i végzésével az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából egyesítette a C‑401/13. és a C‑432/13. sz. ügyeket.

28

A kérdést előterjesztő bíróság kérdése lényegében arra vonatkozik, hogy úgy kell‑e értelmezni az 1408/71 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének c) pontját, hogy egy olyan kétoldalú megállapodás, amely az egyik részes államnak a másik részes állam területén politikai menekült jogállást szerzett állampolgárai részére nyújtott társadalombiztosítási ellátásokra vonatkozik, és amelyet akkor kötöttek, amikor az egyik részes állam még nem volt az Unió tagja, továbbá amely nem szerepel e rendelet III. mellékletében, továbbra is alkalmazható‑e a származási államukba a kétoldalú megállapodás megkötése és az említett rendelet hatálybalépése előtt hazatelepült politikai menekültek helyzetére.

29

Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a Casa Judeţeană de Pensii szerint az 1408/71 rendelet nem alkalmazható az alapeljárásban a kétoldalú megállapodás, és különösen annak 5. cikke miatt, amely alapján Románia összes, görög politikai menekültekkel szembeni kötelezettsége megszűnt azáltal, hogy eleget tett a 15 millió USD Görögország részére történő megfizetésére vonatkozó kötelezettségének. Meg kell tehát vizsgálni, hogy az alapeljárásban fennálló körülmények az 1408/71 rendelet hatálya alá tartoznak‑e.

30

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint jóllehet az új szabályozások főszabály szerint csak a jövőre vonatkoznak, általánosan elfogadott elv szerint – a kivételektől eltekintve – alkalmazandóak a korábbi jogszabály hatálya alatt létrejött jogi helyzetek jövőbeni hatásaira is (lásd: Duchon‑ítélet, C‑290/00, EU:C:2002:234, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31

Annak lehetővé tétele érdekében, hogy az 1408/71 rendelet a korábbi jogszabály hatálya alatt létrejött jogi helyzetek jövőbeni hatásaira is alkalmazható legyen, az 1408/71 rendelet és különösen a (2) preambulumbekezdés úgy rendelkezik, hogy az ellátásra való jogosultság meghatározásakor figyelembe kell venni a bármely tagállam jogszabályai szerint 1972. október 1‑je előtt, illetve a rendeletnek az érintett tagállam területén történő alkalmazását megelőzően megszerzett biztosítási, szolgálati vagy tartózkodási időt (lásd: Duchon‑ítélet, EU:C:2002:234, 23. pont).

32

Mivel az 1408/71 rendelet Románia tekintetében Románia uniós csatlakozásától kezdődően, azaz 2007. január 1‑jével lépett hatályba, a rendelet időbeli hatálya kiterjed a Balazs házaspáréhoz hasonló helyzetekre, így ők ettől az időponttól kezdődően megalapozottan hivatkozhattak a rendeletre.

33

A Casa Judeţeană de Pensii állításával ellentétben az a körülmény, hogy a kétoldalú megállapodás értelmében Romániának a hazatelepülő görög politikai menekültek társadalombiztosítási jogosultságaira vonatkozó kötelezettségei a 15 millió USD kifizetését követően megszűnnek, e tekintetben nem releváns.

34

Az 1408/71 rendelet 6. cikkéből ugyanis az következik, hogy a rendelet – bizonyos fenntartásokkal – a személyi és a tárgyi hatály összefüggésében is felváltja azokat a szociális biztonsági egyezményeket, amelyek két vagy több tagállamot köteleznek. Az egyezmények helyébe lépés kötelező hatállyal bír, és a rendeletben említett eseteken kívül nem enged semmilyen kivételt (lásd analógia útján: Walder‑ítélet, 82/72, EU:C:1973:62, 6. és 7. pont; Thévenon‑ítélet, C‑475/93, EU:C:1995:371, 15. pont; valamint Rönfeldt‑ítélet, C‑227/89, EU:C:1991:52, 22. pont).

35

Az 1408/71 rendeletben foglalt kivételek között szerepel a 7. cikk (2) bekezdésének c) pontjában foglalt kivétel, amely szerint a rendelet III. mellékletében említett szociális biztonsági egyezmények rendelkezései az említett rendelet 6. cikke ellenére hatályban maradnak (Habelt és társai ítélet, C‑396/05, EU:C:2007:810, 87. pont; Wencel‑ítélet, C‑589/10, EU:C:2013:303, 35. pont), feltéve hogy ezek az egyezmények a jogosultakra vonatkozóan kedvezőbb rendelkezéseket állapítanak meg, vagy sajátos történelmi helyzetből fakadnak, és hatályuk időben korlátozott.

36

A jelen ügyben nem vitatott, hogy a kétoldalú megállapodás nem szerepel az 1408/71 rendelet III. mellékletében. Következésképpen olyan helyzetben, mint amilyen az alapeljárásban fennáll, az 1408/71 rendelet – 6. cikkének a) pontja értelmében – főszabály szerint a kétoldalú megállapodás helyébe lépett.

37

A kérdést előterjesztő bíróság és a román kormány azonban a Rönfeldt‑ítéletre (EU:C:1991:52) hivatkozik annak alátámasztása végett, hogy az 1408/71 rendelet 6. cikkében és 7. cikke (2) bekezdésének c) pontjában foglaltak ellenére a kétoldalú megállapodás továbbra is alkalmazandó.

38

A Bíróság ebben az ítéletben az EUMSZ 45. cikk és az EUMSZ 48. cikk alapján kimondta, hogy a migráns munkavállalók esetében a kétoldalú szociális biztonsági megállapodások az 1408/71 rendelet hatálybalépését követően is alkalmazandóak maradnak, függetlenül attól, hogy szerepelnek‑e a rendelet III. mellékletében, amennyiben az alkalmazásuk kedvezőbb a munkavállalóra nézve.

39

Meg kell tehát állapítani, hogy a Rönfeldt‑ítéletben (EU:C:1991:52) kifejtett elvek alkalmazhatóak‑e olyan körülmények között, mint amilyenek az alapeljárásban fennállnak.

40

E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy – amint a jelen ítélet 34. pontjában is szerepel – az 1408/71 rendelet 6. cikkében a megállapodás felváltására vonatkozó szabály kötelező hatállyal bír, és főszabály szerint nem enged semmilyen kivételt.

41

Másodszor emlékeztetni kell arra, hogy a Rönfeldt‑ítéletben (EU:C:1991:52) kifejtett elvek alapja az az elképzelés, hogy az érintettnek jogában állt jogosan bízni abban, hogy vonatkozhatnak rá annak a kétoldalú egyezménynek a rendelkezései, amely az esetében kizárólagosan alkalmazandó volt akkor, amikor úgy döntött, hogy másik tagállamba költözik (lásd ebben az értelemben: Kaske‑ítélet C‑277/99, EU:C:2002:74, 27. pont).

42

Következésképpen olyan körülmények között, mint amilyenek az alapeljárásban fennállnak – amelyek szerint az érintettek 1990‑ben települtek át Romániából Görögországba, azaz hat esztendővel a kétoldalú megállapodás megkötése előtt – az érintettek nem bízhattak jogosan abban, hogy vonatkozni fognak rájuk a kétoldalú megállapodás rendelkezései, hiszen az egyezményt még nem kötötték meg akkor, amikor Görögországba települtek át.

43

Mindenesetre rá kell mutatni arra, hogy az alapeljárásban a Balazs házaspár nem kérte, hogy vonatkozzon rájuk a kétoldalú megállapodás. Éppen ellenkezőleg, azt szeretnék, hogy az 1408/71 rendelet legyen rájuk alkalmazandó. Ilyen körülmények között a román kormány nem hivatkozhat a Rönfeldt‑ítéletre (EU:C:1991:52) annak alátámasztása végett, hogy a kétoldalú megállapodás legyen alkalmazandó a házaspár helyzetére.

44

A fenti megfontolások összességére tekintettel azt kell megállapítani, hogy a Rönfeldt‑ítéletben (EU:C:1991:52) kifejtett elvek – amelyek alapján az 1408/71 rendelet rendelkezéseinek alkalmazását el lehet utasítani, és azok helyett olyan megállapodást lehet alkalmazni, amelynek e rendelet rendes esetben a helyébe lépett – nem alkalmazhatóak olyan körülmények között, mint amilyenek az alapeljárásban fennállnak.

45

Következésképpen a feltett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1408/71 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy egy olyan kétoldalú megállapodás, amely az egyik részes államnak a másik részes állam területén politikai menekült jogállást szerzett állampolgárai részére nyújtott társadalombiztosítási ellátásokra vonatkozik, és amelyet akkor kötöttek, amikor az egyik részes állam még nem volt az Unió tagja, továbbá amely nem szerepel e rendelet III. mellékletében, már nem alkalmazható a származási államukba a kétoldalú megállapodás megkötése és az említett rendelet hatálybalépése előtt hazatelepült politikai menekültek helyzetére.

46

A román kormány azt kéri a Bíróságtól, hogy amennyiben úgy ítéli meg, hogy a kétoldalú megállapodás nem tartozik az 1408/71 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének c) pontjában megállapított kivétel hatálya alá, úgy korlátozza az ítéletének időbeli hatályát.

47

A román kormány kérelme alátámasztásául egyrészt arra hivatkozik, hogy a román hatóságok jóhiszeműen jártak el. Először is a román hatóságok álláspontja a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatán, nevezetesen a Rönfeldt‑ítéleten (EU:C:1991:52) alapult. Továbbá, bár a Bizottság jogsértési eljárást kezdeményezett Romániával szemben annak megállapítása végett, hogy Románia nem teljesítette az 1408/71 rendelet alapján fennálló kötelezettségeit, ebben az eljárásban Románia változatlan álláspontot képviselt, a Bizottság pedig nem reagált Románia arra irányuló kérelmére, hogy szervezzenek technikai konzultációkat és tegyenek lépéseket a görög hatóságoknál. Ezenkívül a román hatóságok jóhiszeműsége nem vonható kétségbe azzal, hogy más, hasonló problémával szembesülő tagállamok elfogadták az 1408/71 rendelet alkalmazását, mivel azoknak a Görög Köztársasággal kötött megállapodásai különböznek attól a megállapodástól, amely a Görög Köztársaság és Románia között létrejött. Végül pedig a román hatóságok a helyzet tisztázása érdekében lépéseket tettek a görög hatóságoknál.

48

Másrészt a román kormány felhívja a Bíróság figyelmét arra, hogy az ítélet visszaható hatállyal történő alkalmazása komoly pénzügyi következményeket vonna maga után. A Casa Națională de Pensii Publice (román állami nyugdíj‑biztosítási pénztár) becslése szerint a fizetendő többletköltség összege 38560 683RON‑t (hozzávetőlegesen 8680537 eurót) tenne ki. A román kormány hangsúlyozza, hogy közel 800, a Balazs házaspáréhoz hasonló kérelmet nyújtottak be.

49

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azon értelmezés, amelyet a Bíróság az EUMSZ 267. cikk alapján ráruházott hatáskör alapján valamely uniós jogszabályra vonatkozóan kifejt, megmagyarázza és pontosítja e szabály jelentését és terjedelmét, amely szerint azt a hatálybalépésének időpontjától értelmezni és alkalmazni kell, illetőleg értelmezni és alkalmazni kellett volna. Ebből következően az így értelmezett szabályt a bíróságok alkalmazhatják, és azt alkalmazniuk kell az értelmezés iránti kérelemről határozó ítélet előtt keletkezett és létrejött jogviszonyokra is, ha egyébként teljesülnek azon feltételek, amelyek lehetővé teszik az említett szabály alkalmazására vonatkozó pernek a hatáskörrel rendelkező bíróságok előtti megindítását (lásd: Santander Asset Management SGIIC és társai ítélet, C‑338/11–347/11, EU:C:2012:286, 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

50

A Bíróság csak kivételesen, az uniós jogrendhez szorosan hozzátartozó jogbiztonság általános elvének alkalmazása útján korlátozhatja bármely érdekelt azon lehetőségét, hogy a jóhiszeműen létrejött jogviszonyok vitatása céljából a Bíróság által értelmezett rendelkezésre hivatkozzék. A Bíróság az érdekeltek jóhiszeműségére és a súlyos zavarok kockázatának fennállására vonatkozó két alapvető feltétel teljesülése esetén dönthet e korlátozásról megindítását (lásd: Santander Asset Management SGIIC és társai ítélet, C‑338/11–347/11, EU:C:2012:286, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

51

Konkrétabban a Bíróság ezt a megoldást csak világosan meghatározott körülmények között alkalmazta, abban az esetben, amikor az érvényes és hatályos szabályozás alapján jóhiszeműen létrejött jogviszonyok magas száma miatt súlyos gazdasági következmények felmerülésének kockázata állt fenn, és úgy tűnt, hogy a magánszemélyeket és a nemzeti hatóságokat az uniós rendelkezések hatályát illető objektív és jelentős bizonytalanság az uniós jognak meg nem felelő magatartásra indította, és e bizonytalansághoz esetleg maguk a tagállamok vagy a Bizottság magatartása is hozzájárult (lásd: Santander Asset Management SGIIC és társai ítélet, C‑338/11–347/11, EU:C:2012:286, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

52

Ahogyan a főtanácsnok indítványának 98. és 99. pontjában is rámutatott erre, a román kormány nem bizonyította, hogy súlyos következmények veszélye állna fenn. Ugyanis, bár a román kormány 800, a Balazs házaspáréhoz hasonló kérelemre hivatkozott, nem említette, hogy összesen hányan vannak hasonló helyzetben, mint az említett házaspár. A román kormány ezenkívül nem pontosította, hogy a 38560683 RON összeg a jelenleg függőben lévő 800 kérelmet is fedezi‑e. Ezekre az ügyekre mindenesetre nem vonatkozna az ítélet időbeli hatályának korlátozása (lásd ebben az értelemben: Bosman‑ítélet C‑415/93, EU:C:1995:463, 144. pont).

53

Mivel a jelen ítélet 50. pontjában meghatározott második feltétel nem teljesül, nem szükséges megvizsgálni, hogy az érdekeltek jóhiszeműségére vonatkozó feltétel teljesül‑e.

54

Az eddigi megfontolásokból következik, hogy a jelen ítélet időbeli hatályát nem szükséges korlátozni.

55

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

Az 1996. december 2‑i 118/97/EK tanácsi rendelettel módosított és naprakésszé tett, valamint a 2006. december 18‑i 1992/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14‑i 1408/71/EGK tanácsi rendelet 7. cikke (2) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy egy olyan kétoldalú megállapodás, amely az egyik részes államnak a másik részes állam területén politikai menekült jogállást szerzett állampolgárai részére nyújtott társadalombiztosítási ellátásokra vonatkozik, és amelyet akkor kötöttek, amikor az egyik részes állam még nem volt az Unió tagja, továbbá amely nem szerepel e rendelet III. mellékletében, már nem alkalmazható a származási államukba a kétoldalú megállapodás megkötése és az említett rendelet hatálybalépése előtt hazatelepült politikai menekültek helyzetére.