—

V. Peftiev, a BelTechExport ZAO, a Sport‑Pari ZAO és a BT Telecommunications PUE képviseletében V. Vaitkutė Pavan és E. Matulionytė advokatės,

—

a litván kormány képviseletében D. Kriaučiūnas és J. Nasutavičienė, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében M. Konstantinidis és A. Steiblytė, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2011. január 31‑i 84/2011/EU tanácsi végrehajtási rendelettel (HL L 28., 17. o.; helyesbítés: HL L 28., 2011.2.2.) és a 2011. június 20‑i 588/2011/EU tanácsi rendelettel (HL L 161., 1. o.) módosított, a Fehéroroszországra vonatkozó korlátozó intézkedésekről szóló, 2006. május 18‑i 765/2006/EK tanácsi rendelet (HL L 134., 1. o., a továbbiakban: 765/2006 rendelet) 3. cikke (1) bekezdése b) pontjának az értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet az Užsienio reikalų ministerija (külügyminisztérium), valamint a Finansinių nusikaltimų tyrimo tarnyba (a belügyminisztériumhoz csatolt, a pénzügyi bűncselekményeket kivizsgáló szolgálat) és V. Peftiev, a BelTechExport ZAO, a Sport‑Pari ZAO, valamint a BT Telecommunications PUE (a továbbiakban: az alapügy alperesei) között az utóbbiakkal szemben elfogadott korlátozó intézkedések tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 765/2006 rendelet (1) preambulumbekezdésének a szövege a következő:

„2006. március 24‑én az Európai Tanács sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a fehérorosz hatóságok nem tettek eleget a demokratikus választásokra vonatkozó [Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetbeli (EBESZ)] kötelezettségeknek, és úgy ítélte meg, hogy a 2006. március 19‑i elnökválasztást alapvető szabálytalanságok jellemezték, továbbá elítélte a fehérorosz hatóságok aznapi tetteit, amelyek során békés tüntetőket tartóztattak le, akik a szabad gyülekezéshez való törvényes jogukkal élve tiltakoztak az elnökválasztás lebonyolítása miatt. Az Európai Tanács ezért úgy határozott, hogy korlátozó intézkedéseket kell bevezetni a nemzetközi választási normák megsértéséért felelős személyekkel szemben.”

4

A 765/2006 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése előírja az olyan pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztását, amelyek Lukasenko elnökhöz, a Fehérorosz Köztársaság bizonyos egyéb tisztviselőihez, valamint a velük kapcsolatban álló, az e rendelet I. mellékletében felsorolt természetes vagy jogi személyekhez, szervezetekhez és szervekhez tartoznak.

5

A 765/2006 rendelet 2. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy az e rendelet I. mellékletében felsorolt természetes és jogi személyek, szervezetek és szervek rendelkezésére vagy javára – sem közvetlenül, sem közvetve – semmiféle pénzeszköz vagy gazdasági erőforrás nem bocsátható.

6

A 765/2006 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A 2. cikktől eltérve, a II. mellékletben felsorolt honlapokon feltüntetett hatáskörrel rendelkező tagállami hatóságok az általuk megfelelőnek ítélt feltételekkel engedélyezhetik egyes befagyasztott pénzeszközök vagy gazdasági erőforrások felszabadítását, illetve rendelkezésre bocsátását, annak megállapítását követően, hogy a pénzeszközök vagy gazdasági erőforrások:

[...]”

7

A 765/2006 rendelet II. mellékletében említett honlapon szereplő információk szerint a Litván Köztársaság tekintetében a hatáskörrel rendelkező hatóság az Užsienio reikalų ministerija.

8

A Tanácsnak „A korlátozó intézkedések hatékony végrehajtásának legjobb [európai uniós] gyakorlata” című dokumentumának – a 2008. április 24‑i változatában – (8666/1/08. REV 1 dokumentum, a továbbiakban: legjobb gyakorlatok) 3. pontja szerint a legjobb gyakorlatokat a korlátozó intézkedéseknek a hatályos uniós joggal és az alkalmazandó nemzeti jogszabályokkal összhangban történő hatékony végrehajtására irányuló általános jellegű, nem részletes ajánlásoknak kell tekinteni. Jogilag nem kötelező erejűek, és nem értelmezhetők úgy, hogy bármilyen, az alkalmazandó uniós vagy nemzeti jogszabályokkal – beleértve az adatvédelemmel kapcsolatos jogszabályokat is – összeegyeztethetetlen fellépést javasolnak.

9

A legjobb gyakorlatok C. címének „Humanitárius célú mentességek” című VII. fejezete alatt az 54. és az 55. pont szövege a következő:

10

A legjobb gyakorlatok C. címének az „Iránymutatások a mentességek iránti kérelmek elbírálásához” című VIII. fejezete alatt az 57. és az 59–61. pont kimondja:

[...]

11

Az 588/2011 rendelet, valamint az egyes fehérorosz tisztviselőkkel szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/639/KKBP határozat módosításáról szóló, 2011. június 20‑i 2011/357/KKBP tanácsi határozat (HL L 161., 25. o.) az alapügy alpereseit felvette az uniós tagállamokban alkalmazandó korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek jegyzékeibe.

12

E korlátozó intézkedések vitatása érdekében az alapügy alperesei egy litván ügyvédi irodához fordultak, amely az Európai Unió Törvényszéke előtt megsemmisítés iránti keresetet terjesztett elő (BelTechExport kontra Tanács, T‑438/11, [HL 2011. C 290., 15. o.], Sport‑Pari kontra Tanács, T‑439/11, [HL 2011. C 290., 15. o.], BT Telecommunications kontra Tanács, T‑440/11, [HL 2011. C 290., 16. o.] és Peftiev kontra Tanács, T‑441/11, [HL 2011. C 290., 17. o.]).

13

2011. augusztus 3‑án ezen ügyvédi iroda a nyújtott jogi szolgáltatások tekintetében négy számlát állított ki az alapügy alpereseinek a nevére, amely számlák alapján az alapügy alperesei az érintett összegeket átutalták az említett iroda bankszámlájára. Az átutalt összegeket azonban befagyasztották a kérdéses ügyvédi iroda bankszámláján, az Unió által meghatározott korlátozó intézkedéseknek megfelelően.

14

A 765/2006 rendelet 3. cikke rendelkezéseinek megfelelően az alapügy alperesei 2011. december 2. és 2011. december 6. között azt kérték az Užsienio reikalų ministerijától és a Finansinių nusikaltimų tyrimo tarnybától, hogy ne alkalmazzák a pénzügyi források befagyasztására irányuló intézkedéseket, mivel e források a szóban forgó jogi szolgáltatások díjazásához szükségesek.

15

2012. január 4‑i határozataival az Užsienio reikalų ministerija arról döntött, hogy nem adja meg az alapügy alpereseinek a 765/2006 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt mentességet. E határozatokban pontosította, hogy a határozatait „valamennyi jogi és politikai körülményre figyelemmel” hozta meg. A kérdést előterjesztő bíróság utal arra, hogy az Užsienio reikalų ministerija a közigazgatási ügy vizsgálata során jelezte, hogy olyan információkat birtokol, amelyek szerint az alapügy alpereseinek az érintett ügyvédi iroda által nyújtott jogi szolgáltatások díjazására szánt pénzeszközeit jogellenesen szerezték.

16

2012. január 19‑én a Finansinių nusikaltimų tyrimo tarnyba határozatokat hozott, amelyekben rámutatott arra, hogy az Užsienio reikalų ministerija általi megtagadásra tekintettel nem tud hozzáférni az alapügy alperesei által benyújtott mentesség iránti kérelmekhez.

17

Az alapügy alperesei keresetet terjesztettek elő a Vilniaus apygardos administracinis teismas (vilniusi regionális közigazgatási bíróság) előtt, és azt kérték, hogy a bíróság semmisítse meg az Užsienio reikalų ministerija 2012. január 4‑i határozatait és a Finansinių nusikaltimų tyrimo tarnyba 2012. január 19‑i határozatait, valamint rendelje el, hogy utóbbiak ismételten vizsgálják meg a kérelmeiket, és az alkalmazandó jogszabályokra tekintettel hozzanak indokolással ellátott határozatokat.

18

2012. augusztus 27‑i ítéletével a Vilniaus apygardos administracinis teismas teljes terjedelmében helyt adott az alapügy alperesei keresetének, valamint ismételt vizsgálatra visszautalta kérelmeiket az Užsienio reikalų ministerijához és a Finansinių nusikaltimų tyrimo tarnybához.

19

Az Užsienio reikalų ministerija a Vilniaus apygardos administracinis teismas ítélete ellen fellebbezést nyújtott be a Lietuvos vyriausiasis administracinis teismashoz (Litvánia legfelsőbb közigazgatási bírósága), és ezen ítélet hatályon kívül helyezését, valamint új ítélet meghozatalát kérte. A Finansinių nusikaltimų tyrimo tarnyba ugyancsak ilyen kérelmet nyújtott be.

20

Az Užsienio reikalų ministerija a kérdést előterjesztő bíróság előtt – a 765/2006 rendelet 3. cikke (1) bekezdése b) pontjának szövegére támaszkodva – arra hivatkozik, hogy teljes körű mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak eldöntése tekintetében, hogy megadja‑e a mentességet, vagy sem. Ezt az értelmezést megerősíti az a tény, hogy a tagállamok más államokhoz fűződő külkapcsolatait érintő politikai kérdésekről van szó, amely területen a tagállamok hatóságainak nagyobb cselekvési szabadsággal kell rendelkezniük.

21

A kérdést előterjesztő bíróság ugyanakkor a legjobb gyakorlatok és a Bíróság ítélkezési gyakorlatának fényében úgy véli, hogy az említett rendelkezés értelmezésének figyelembe kell vennie az alapvető jogok védelme biztosításának szükségességét, amely jogok között szerepel a bírósági jogorvoslathoz való jog. E tekintetben megállapítja, hogy a korlátozó intézkedések megsemmisíttetésének egyetlen lehetősége a Törvényszék előtt kereset előterjesztése, ehhez azonban a Törvényszék eljárási szabályzatának 43. és 44. cikke szerint elengedhetetlen az ügyvéd általi képviselet. A kérdést előterjesztő bíróság végül hangsúlyozza, hogy az ilyen természetű ügyekben a Törvényszék kimerítően vizsgálja a felperesek által benyújtott költségmentesség iránti kérelmeket, és költségmentességet ítél meg, amennyiben az szükséges.

22

E körülményekre tekintettel a Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

23

A kérdést előterjesztő bíróság az együttesen vizsgálandó első, második és harmadik kérdésével lényegében arra keres választ, hogy a 765/2006 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontját akként kell‑e értelmezni, hogy amikor az e rendelkezésnek megfelelően benyújtott mentesség iránti kérelemről határoz olyan kereset előterjesztése érdekében, amelynek tárgya az Unió által előírt korlátozó intézkedések jogszerűségének vitatása, a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság teljes körű mérlegelési jogkörrel rendelkezik, nemleges válasz esetében pedig melyek azok a tényezők és kritériumok, amelyeket e hatóságnak figyelembe kell vennie.

24

Meg kell állapítani, hogy amikor a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság a 765/2006 rendelet 3. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelően a befagyasztott pénzeszközök felszabadítására irányuló kérelemről határoz, az uniós jogot hajtja végre. Ebből következően tiszteletben kell tartania az Európai Unió Alapjogi Chartáját (a továbbiakban: Charta), annak 51. cikke (1) bekezdésének megfelelően.

25

Mivel a 765/2006 rendelet 3. cikke (1) bekezdése b) pontjának a célja a jogi szolgáltatásokhoz való hozzáférés megkönnyítése, azt tehát a Charta 47. cikkéből eredő követelményeknek megfelelően kell értelmezni. A Chartának a hatékony jogorvoslathoz való jogról szóló 47. cikke második bekezdésének második mondata előírja, hogy mindenkinek biztosítani kell a lehetőséget tanácsadás, védelem és képviselet igénybevételéhez. Az említett cikk harmadik bekezdése különösen előírja, hogy azoknak, akik nem rendelkeznek elégséges pénzeszközökkel, költségmentességet kell biztosítani, amennyiben az igazságszolgáltatás hatékony igénybevételéhez erre szükség van.

26

Ekképpen a 765/2006 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontját a Charta 47. cikkének megfelelően kell értelmezni, amennyiben a pénzeszközök befagyasztása nem járhat azzal a következménnyel, hogy az megfosztja a személyeket – akiknek, illetve amelyeknek a pénzeszközeit befagyasztották – az igazságszolgáltatáshoz való hatékony hozzáféréstől.

27

A jelen esetben emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmánya 19. cikkének harmadik bekezdése és a Törvényszék eljárási szabályzata 43. cikke 1. §‑ának első bekezdése szerint az alapügy alperesei által előterjesztetthez hasonló és az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban kérdés tárgyát képező keresetlevelet csak ügyvéd írhatja alá.

28

A Bíróság alapokmányának 19. cikke által támasztott követelmények oka azon tényben rejlik, hogy az ügyvédnek mint az igazságszolgáltatás érdekében közreműködő személynek az a feladata, hogy függetlenségének teljes fenntartásával és az igazságszolgáltatás elsődleges érdekeit figyelembe véve jogi segítséget nyújtson az ügyfél részére (lásd ebben az értelemben: AM & S Europe kontra Bizottság ítélet, 155/79, EU:C:1982:157, 24. pont; Akzo Nobel Chemicals és Akcros Chemicals kontra Bizottság ítélet, C‑550/07. P, EU:C:2010:512, 42. pont, valamint Prezes Urzędu Komunikacji Elektronicznej és Lengyelország kontra Bizottság ítélet, C‑422/11. P és C‑423/11. P, EU:C:2012:553, 23. pont). A Bíróság egyébiránt már megállapította, hogy mivel a Bíróság alapokmánya vagy eljárási szabályzata e kötelezettség alól semmilyen mentességet vagy kivételt nem ír elő, a felperes által saját kezűleg aláírt keresetlevél bemutatása nem elegendő a kereset előterjesztéséhez (lásd: Correia de Matos kontra Parlament végzés, C‑502/06. P, EU:C:2007:696, 12. pont).

29

E tényezőkből következik, hogy amikor a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság a 765/2006 rendelet 3. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelően a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztására vonatkozó mentesség iránti kérelemről határoz, nem rendelkezik teljes körű mérlegelési jogkörrel, hatásköreit azonban úgy kell gyakorolnia, hogy tiszteletben tartja a Charta 47. cikke második bekezdésének második mondatában előírt jogokat és az alapügyben szóban forgóhoz hasonló helyzetben a korlátozó intézkedések jogszerűségének vitatására irányuló kereset előterjesztéséhez szükséges ügyvéd általi képviselet elengedhetetlen jellegét.

30

A litván kormány azt állítja, hogy a 765/2006 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett mentesség megadásának a megtagadása önmagában nem sérti a hatékony bírói jogvédelemhez való jog érdemét, még akkor sem, ha a természetes vagy jogi személy – aki, illetve amely a jogi szolgáltatásokat nyújtja – rendelkezhet azokkal a pénzügyi forrásokkal, amelyek a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztására irányuló intézkedés feloldása után neki járnak. Mindazonáltal ezen érv az előterjesztett kereset sikerének előfeltevésén alapul, noha az ilyen kereset sikertelenül is végződhet. Egyébiránt a tagállam nem írhatja elő a jogi szolgáltatásokat nyújtó személynek, hogy ilyen kockázatot és ilyen pénzügyi költséget vállaljon, miközben a 765/2006 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja előírja a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztására vonatkozó mentesség megadását az ésszerű szakértői díjak kifizetésének és a jogi szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos kiadások megtérítésének biztosítása érdekében.

31

A litván kormány arra vonatkozó kifogását tekintve, hogy az alapügy alperesei az ügyvéd általi segítségnyújtás érdekében a nemzeti jog által előírt költségmentességet kérhetnek, meg kell állapítani, hogy az uniós jogalkotó a 765/2006 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontjával olyan koherens rendszert hozott létre, amely lehetővé teszi a Charta 47. cikke által garantált jogok tiszteletben tartásának biztosítását, tekintet nélkül a pénzeszközök befagyasztására. Amikor az e rendelet I. mellékletét képező jegyzékben említett személynek a számára szükséges jogi szolgáltatásokban kell részesülnie, a befagyasztás következtében nem tekinthető e szolgáltatásoktól megfosztottnak, hanem éppen ellenkezőleg, ennek érdekében kell kérnie bizonyos befagyasztott pénzeszközök vagy erőforrások felszabadítását, amennyiben az e rendelkezésben előírt valamennyi feltétel teljesül. Magával az említett 3. cikk (1) bekezdésének b) pontjával ellentétes az, hogy a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság azon indokból tagadja meg a pénzeszközök felszabadításának engedélyezését, hogy az ilyen személy költségmentességet kérhetne.

32

Azokat a kritériumokat tekintve, amelyeket a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságnak figyelembe kell vennie a mentesség iránti kérelem elbírálásakor, meg kell állapítani, hogy a 765/2006 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja a pénzeszközök használatához kapcsolódó korlátozásokat ír elő, ugyanis a pénzeszközök kizárólag ésszerű mértékű szakértői díjak kifizetését, illetve a jogi szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos kiadások megtérítését szolgálhatják.

33

Végül a felszabadított pénzeszközök felhasználásának legmegfelelőbb ellenőrzése érdekében a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság figyelembe veheti a legjobb gyakorlatok C. címének a humanitárius célú mentességekre vonatkozó VII. fejezetében előírt ajánlásokat, amelyek értelemszerűen alkalmazandók az alapügyben kérdéses mentesség iránti kérelemre, amennyiben a kérelem célja az alapügy alpereseit érintő korlátozó intézkedésekkel szembeni kereset előterjesztésével a hatékony bírói jogvédelemben való részesülés. A legjobb gyakorlatok szerint a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság meghatározhatja az általa megfelelőnek ítélt feltételeket többek között annak biztosításához, hogy a kiszabott szankció célja továbbra is megmaradjon, valamint hogy a nyújtott mentességgel ne éljenek vissza. E hatóság a készpénzfizetéssel összehasonlítva különösen a banki átutalásoknak biztosíthat elsőbbséget.

34

Ezen tényezőkre figyelemmel az első, második és harmadik kérdésre a következőképpen kell válaszolni:

35

Negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy a 765/2006 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontját akként kell‑e értelmezni, hogy az e rendelkezésben meghatározott mentesség megtagadásának igazolására alkalmas egyik indok lehet azon pénzeszközök megszerzésének jogellenessége, amelyek felhasználása tekintetében a mentességet alkalmazzák.

36

Ahogy azt az alapügy alperesei és az Európai Bizottság is megállapítja, a jogellenesen szerzett pénzeszközök lefoglalása vagy elkobzása az uniós jogból és a nemzeti jogból eredő különböző szabályozások alapján történhet.

37

E szabályozások különböznek a 765/2006 rendelettől, amelynek alapján az alapügy alpereseinek a pénzeszközeit befagyasztották. E rendelet tárgya ugyanis nem a pénzeszközök jogellenes szerzésének a szankcionálása, hanem – ahogy az az (1) preambulumbekezdéséből kitűnik – korlátozó intézkedések bevezetése Fehéroroszországban a 2006. március 19‑i választások alkalmával a nemzetközi választási normák megsértéséért felelős személyekkel szemben.

38

Az alapügy alperesei pénzeszközei és gazdasági erőforrásai befagyasztásának tehát a 765/2006 rendelet rendelkezéseinek megfelelően kell történnie, amely előírja a pénzeszközök és gazdasági erőforrások e befagyasztásának módjait, valamint az e pénzeszközökre és e gazdasági erőforrásokra alkalmazandó rendszert.

39

Ekképpen a jogi szolgáltatások díjazása érdekében a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztására vonatkozó mentességet a 765/2006 rendelet 3. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelően kell értékelni, amely nem utal a pénzeszközök eredetére, valamint esetleges jogellenes megszerzésükre.

40

Következésképpen a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 765/2006 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontját akként kell értelmezni, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló helyzetben, amikor a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztása az említett rendeleten alapul, a jogi szolgáltatások díjazása érdekében a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztására vonatkozó mentességet e rendelkezésnek megfelelően kell értékelni, amely nem utal a pénzeszközök eredetére, valamint esetleges jogellenes megszerzésükre.

41

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott: