—

az LVP NV képviseletében R. Verbeke, P. Vlaemminck és B. Van Vooren advocaten,

—

a belga kormány képviseletében M. Jacobs és J.‑C. Halleux, meghatalmazotti minőségben,

—

a görög kormány képviseletében I. Chalkias és A. Vasilopoulou, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Unió Tanácsa képviseletében S. Boelaert és E. Karlsson, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében G. Wils és I. Zervas, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) létrehozó, 1994. április 15‑én Marrakesh‑ben aláírt és a többoldalú tárgyalások uruguayi fordulóján (1986–1994) elért megállapodásoknak a Közösség nevében a hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében történő megkötéséről szóló, 1994. december 22‑i 94/800/EK tanácsi határozattal (HL L 336., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 80. o.) jóváhagyott egyezmény 1. A. mellékletébe foglalt 1994. évi általános vám‑ és kereskedelmi egyezmény (HL 1994. L 336., 11. o.; a továbbiakban: 1994. évi GATT) I. cikkére, XIII. cikkének (1) bekezdésére és (2) bekezdésének d) pontjára, a XXVIII. cikkére és/vagy minden más alkalmazandó rendelkezésére tekintettel a banánra vonatkozó vámtarifákról szóló, 2005. november 29‑i 1964/2005/EK tanácsi rendelet (HL L 316., 1. o.) érvényességére vonatkozik.

2

E kérelmet az LVP NV (a továbbiakban: LVP) és a Belgische Staat között az LVP által a Costa Ricából és Ecuadorból származó banán behozatala után megfizetett vám visszatérítése iránti kérelem tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.

3

A 94/800 határozattal az Európai Unió Tanácsa jóváhagyta a WTO‑t létrehozó egyezményt és ennek az 1., 2. és 3. mellékletében található megállapodásokat (a továbbiakban: WTO‑megállapodások), amelyek között szerepel az 1994. évi GATT.

4

A WTO‑t létrehozó egyezmény II. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az 1., 2. és 3. mellékletekben szereplő megállapodások és a kapcsolódó jogi aktusok […] az Egyezmény szerves részét képezik, és minden tagra nézve kötelezőek.”

5

A WTO‑t létrehozó egyezmény IV. cikke (1) bekezdésének megfelelően létrejön egy, a WTO valamennyi tagjának képviselőiből álló miniszteri konferencia. Az említett egyezmény IX. cikkének (3) és (4) bekezdése szabályozza azokat a feltételeket, amelyek között a miniszteri konferencia kivételes körülmények között elhatározhatja, hogy mentességet ad valamely tag számára a WTO‑t létrehozó egyezmény vagy a WTO‑megállapodások valamelyike alapján őt terhelő valamely kötelezettség alól.

6

Az 1994. évi GATT I. cikkének (1) bekezdése alapján:

„A behozatalt és kivitelt terhelő vagy ezekkel összefüggő bármilyen vám és illeték […] tekintetében minden előnyt, kedvezményt, előjogot vagy mentességet, amelyet bármelyik szerződő fél megad a valamely más országból származó vagy valamely más országba irányuló termékekre, azonnal és feltétel nélkül meg kell adni valamennyi többi szerződő fél területéről származó vagy oda irányuló hasonló termékre.”

7

Az 1994. évi GATT „Engedményes listák” elnevezésű II. cikke előírja:

„(1)   

[...]

(7)   A jelen Egyezményhez csatolt listák szerves részét képezik ezen Egyezmény I. részének.”

8

Az 1994. évi GATT‑nak a mennyiségi korlátozások hátrányos megkülönböztetéstől mentes alkalmazásáról szóló XIII. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Tilalmat vagy korlátozást csak úgy alkalmazhat valamelyik szerződő fél egy másik szerződő fél területéről származó termék behozatalára […], ha minden harmadik ország hasonló termékének behozatalára […] hasonló tilalmat vagy korlátozást alkalmaz.

(2)   A szerződő felek, amikor importkorlátozásokat alkalmaznak bármely termékre, e termék kereskedelmének olyan elosztására törekednek, amely a lehető legjobban megközelíti azt a részesedést, amelyre a különböző szerződő felek akkor számíthatnának, ha a korlátozás nem állna fenn, és e célból az alábbi rendelkezéseket tartják szem előtt:

[...]

9

Az 1994. évi GATT‑nak „A listák módosítása” című XXVIII. cikke az engedményes listák módosításaira vonatkozó részletes szabályokat tartalmazza, és e célból a szerződő felek között egy bonyolult tárgyalási rendszert ír elő.

10

Az 1994. évi GATT XXVIII. cikkének (1), (3) és (5) bekezdése így a következőket írja elő:

„(1)   Az […] 1958. január 1‑jével kezdődő első időszakot követő minden hároméves időszak első napján […] bármely szerződő fél (a jelen cikkben a továbbiakban: kérelmező szerződő fél) módosíthatja vagy visszavonhatja a jelen megállapodáshoz mellékelt megfelelő listán szereplő engedményt valamennyi olyan szerződő féllel történő tárgyalást és megegyezést követően, amelyekkel ezen engedményt eredetileg megtárgyalták, vagy amelyeknek mint fő szállítóknak az érdekét a szerződő felek elismerték (a szerződő felek e két kategóriája a kérelmező szerződő féllel együtt a jelen cikkben a továbbiakban: elsődlegesen érdekelt szerződő felek), és azzal a feltétellel, hogy minden más olyan szerződő féllel konzultált, amelyeknek az ezen engedményben fennálló jelentős érdekét a szerződő felek elismerték.

[...]

(3)   

[...]

(5)   1958. január 1‑je előtt és az első bekezdésében említett valamely időszak lejárta előtt bármely szerződő fél a szerződő feleknek címzett értesítéssel a következő időszak időtartama alatt fenntarthatja magának a megfelelő lista módosításának a jogát, feltéve hogy eleget tesz a (1)–(3) bekezdésben megállapított eljárásoknak. Amennyiben valamely szerződő fél e lehetőséggel él, bármely más szerződő fél ugyanezen időszak alatt módosíthat vagy visszavonhat az említett szerződő féllel eredetileg megtárgyalt bármely engedményt, feltéve hogy ugyanezen eljárásoknak eleget tesz.”

11

Az Unió 2001. április 11‑én és április 30‑án egyetértési megállapodásokat kötött az Amerikai Egyesült Államokkal és az Ecuadori Köztársasággal, amely megállapodások meghatározzák az Unióba behozott banán tarifális elbánásával kapcsolatban ezen államok által a WTO elé terjesztett viták rendezésének módjait (a továbbiakban: banánra vonatkozó egyetértési megállapodások). Ezen egyetértési megállapodások előírták, hogy az Unió a banán behozatalára legkésőbb 2006. január 1‑jéig bevezet egy kizárólag tarifaalapú rendszert.

12

Az Ecuadori Köztársasággal kötött, banánra vonatkozó egyetértési megállapodás előírta, hogy az 1994. évi GATT XXVIII. cikke szerinti tárgyalásokat, amelyekben ezen államot fő szállítóként ismerik el, e célból megfelelő időben megindítják.

13

2001. november 14‑én a WTO Dohában összeült miniszteri konferenciája az 1994. évi GATT I. cikke alól olyan mértékű mentességet nyújtott az Uniónak (a továbbiakban: dohai mentesség), amely szükséges ahhoz, hogy az Unió az afrikai, karib‑tengeri és csendes‑óceáni (AKCS) államokból (a továbbiakban: AKCS‑államok) származó termékek részére preferenciális tarifális elbánást tudjon nyújtani az egyrészről az afrikai, karibi és csendes‑óceáni államok között és másrészről az Európai Közösség és tagállamai között létrejött, 2000. június 23‑án Cotonouban aláírt és a 2002. december 19‑i 2003/159/EK tanácsi határozattal (HL 2003. L 65., 27. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 46. kötet, 121. o.) jóváhagyott partnerségi megállapodásnak (HL L 317., 3. o.; a továbbiakban: AKCS–EK partnerségi megállapodás) megfelelően.

14

A dohai mentességet nyújtó miniszteri konferencia határozatának melléklete ugyanakkor az 1994. évi GATT XXVIII. cikke szerinti tárgyalások keretében különös választottbírósági eljárásokat írt elő az Unió és azon államok között, amelyekből származó banán a legnagyobb kedvezmény mértéke alá tartozik (a továbbiakban: legnagyobb kedvezményben részesülő államok), annak megállapítása céljából, hogy az Unió által a banánra alkalmazott vám tervezett átdolgozása azzal jár‑e, hogy a legnagyobb kedvezményben részesülő államok banánszállítóinak legalább a piachoz való korlátlan hozzáférése megmarad.

15

Az említett melléklet előírta, hogy az 1994. évi GATT XXVIII. cikke szerinti tárgyalásoknak és e választottbírósági eljárásoknak az Unió kizárólag tarifaalapú új szabályozásának a 2006. január 1‑jei hatálybalépése előtt be kell fejeződniük.

16

2009. december 15‑én az Unió és a legnagyobb kedvezményben részesülő bizonyos latin‑amerikai államok parafálták az Európai Unió és Brazília, Costa Rica, Ecuador, Guatemala, Honduras, Kolumbia, Mexikó, Nicaragua, Panama, Peru és Venezuela között 2010. május 31‑én aláírt és a 2011. március 7‑i 2011/194/EU tanácsi határozattal (HL L 88., 66. o.) jóváhagyott genfi banánkereskedelmi megállapodást (a továbbiakban: genfi megállapodás).

17

A genfi megállapodás (3) bekezdésének a) pontja meghatározza az Unió által 2009. december 15‑étől a banánra alkalmazandó maximális vámtarifákat, amelyek 2017. január 1‑jéig 148 euró/tonnáról fokozatosan 114 euró/tonnára csökkennek.

18

A genfi megállapodás (5) bekezdéséből kitűnik, hogy a WTO keretében folyamatban lévő jogvitákat, továbbá a legnagyobb kedvezményben részesülő, e megállapodás részes államai által az EU banánkereskedelmi rendszerével kapcsolatban az 1994. évi GATT XXIV. és XXVIII. cikkének eljárásai alapján az adott időpontig benyújtott valamennyi követelést rendezni kell. Az említett bekezdés ezenkívül előírja, hogy a genfi megállapodás részes felei közösen értesítik a WTO vitarendezési testületét arról, hogy kölcsönösen elfogadható megoldást találtak, amelynek keretében megállapodnak e jogviták rendezéséről.

19

A banánpiac közös szervezéséről szóló, 1993. február 13‑i 404/93/EGK tanácsi rendelet (HL L 47., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 13. kötet, 338. o.) IV. címe a banánágazatban a korábbi különböző nemzeti rendelkezések helyébe a harmadik országokkal folytatott kereskedelem közös rendelkezéseit léptette.

20

A 404/93 rendelet 15. cikke az említett rendelet IV. címe céljából a banán következő négy kategóriáját határozta meg: AKCS‑államokból származó hagyományos banán, AKCS‑államokból származó nem hagyományos banán, nem AKCS harmadik országból származó hagyományos banán és közösségi banán.

21

A 404/93 rendelet 18. cikke előírta, hogy a nem AKCS harmadik országokból származó banán és az AKCS‑államokból származó nem hagyományos banán importjára minden évben egy kétmillió tonnás (nettó tömeg) vámkontingens kerül megnyitásra, azonban a banánok e két kategóriájára különböző vámtarifákat írt elő.

22

A 404/93 rendeletet ezt követően több alkalommal módosították.

23

Az 1994. december 22‑i 3290/94/EK tanácsi rendelet (HL L 349., 105. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 432. o.), a 2001. január 29‑i 216/2011/EK tanácsi rendelet (HL L 31., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 31. kötet, 226. o.) és a 2001. december 19‑i 2587/2001/EK tanácsi rendelet (HL L 345., 13. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 34. kötet, 422. o.) többek között a vámkontingens és a 404/93 rendelet 18. cikkében rögzített vámtarifák tekintetében módosította ez utóbbi rendelet 15–20. cikkét.

24

A 404/93 rendelet 2587/2001 rendelettel módosított 16. cikkének (1) bekezdése így előírja:

„Ez a cikk és a 17–20. cikk alkalmazandó a 08030019 KN‑kód alá tartozó friss termékek behozatalára mindaddig, ameddig legkésőbb 2006. január 1‑jén hatályba nem lép az azokra a termékekre [helyesen: ezekre a termékekre] vonatkozó, az [1994. évi GATT] XXVIII. cikkében megállapított eljárás alapján meghatározott Közös Vámtarifa szerinti érték.”

25

A 2587/2001 rendelettel módosított 404/93 rendelet 18. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Minden év január 1‑jétől az alábbi vámkontingensek nyílnak meg:

Az A és B kontingens minden egyes harmadik országból származó termék behozatalára nyitva áll.

A C kontingens az AKCS‑[államokból] származó termékek behozatalára áll nyitva.

[...]

(2)   Az A és B kontingens alá tartozó behozatal, valamint a nem AKCS‑[államok] közé tartozó harmadik országokból származó banánbehozatal esetén [helyesen: Az A és B kontingens alá tartozó, a nem az AKCS‑[államok] közé tartozó harmadik országokból származó banánbehozatal esetén] a vám 75 EUR/tonna. Az AKCS‑[államokból] származó termékek behozatali vámja nulla.

(3)   A C kontingens alá tartozó behozatalra a vám nulla.

[...]”

26

Az 1964/2005 rendelet (1)–(7) preambulumbekezdése kimondja:

27

E rendelet 1. cikke előírja:

„(1)   2006. január 1‑jétől a banánra (KN‑kód: 0803 00 19) vonatkozó vámtarifa 176 EUR/tonna.

(2)   2006. január 1‑jétől kezdődően minden év január 1‑jétől sor kerül egy 775000 tonna tiszta tömegű, nullaszázalékos vám alá eső, autonóm vámkontingens megnyitására az AKCS‑[államokból] származó banán (KN‑kód: 0803 00 19) behozatalára vonatkozóan.”

28

A genfi megállapodás 2010. május 31‑ei aláírását követően az 1964/2005 rendeletet hatályon kívül helyezte a 2011. március 9‑i 306/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 88., 44. o.).

29

A 306/2011 rendelet (3) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a genfi megállapodásnak megfelelően az Unió tonnánként 176 euróról fokozatosan tonnánként 114 euróra csökkenti a banánra vonatkozó vámtarifáit. Az első csökkentés 148 EUR/tonnát eredményezett, amely visszamenőleges hatállyal 2009. december 15‑től, a megállapodás parafálásának dátumától került alkalmazásra.

30

Az LVP egy Belgiumban letelepedett, banánimporttal foglalkozó társaság.

31

Az alapügy az LVP által benyújtott, a Costa Ricából és Ecuadorból származó banán 2006. január 1‑jétől 2009. december 15‑ig terjedő időszakban, elsősorban a 2006. év második és harmadik trimesztere közötti időszakban (a továbbiakban: vitatott időszak) történő behozatala után túl magas, tonnánként 176 eurós összegben megfizetett vám visszatérítése iránti kérelemre vonatkozik.

32

A vám‑ és fogyasztásiadó‑igazgatási szerv genti regionális igazgatóságához 2009. január 6‑án benyújtott e kérelmet egy 2009. május 20‑i határozattal elutasították.

33

A 2009. május 20‑i elutasító határozattal szemben az LVP által 2009. július 27‑én a vám‑ és fogyasztásiadó‑ügyi főellenőr elé terjesztett közigazgatási jogorvoslati kérelmet a 2012. november 7‑i határozattal azzal az indokkal nyilvánították megalapozatlannal, hogy a vámtarifák a megfizetésük időpontjában az uniós jog alapján jogszerűen voltak esedékesek.

34

A kérdést előterjesztő bíróság hivatalához 2013. február 7‑én benyújtott keresetlevéllel az LVP keresetet indított a vám‑ és fogyasztásiadó‑ügyi főellenőr határozata ellen.

35

Az LVP a WTO jogából eredő uniós kötelezettségekre tekintettel vitatja a nem az AKCS‑államokból származó banánra 2006. január 1‑jétől alkalmazandó, az 1964/2005 rendeletben rögzített, tonnánként 176 eurós vámtarifa érvényességét. Az LVP szerint az említett rendeletben előírt rendszer csak a genfi megállapodás időpontjától, vagyis 2009. december 15‑étől alkalmazható, és így a vitatott időszakra a nem AKCS harmadik országokból származó banánnak az említett rendelettel megállapított A és B kontingens keretében történő behozatalára még a 2587/2001 rendelettel módosított 404/93 rendeletben rögzített, tonnánként 75 eurós vámtarifa lenne alkalmazandó.

36

Többek között a 2587/2001 rendelettel módosított 404/93 rendelet 16. cikkének (1) bekezdésére hivatkozva a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy az 1994. évi GATT XXVIII. cikke keretében zajló tárgyalások még nem zárultak le a vitatott időszak során, és így e bíróság szerint a harmadik országokból származó banán behozatalára a 2587/2001 rendelettel módosított 404/93 rendelet által nyitott 2,2 millió tonnás A kontingensre alkalmazandó, tonnánként 75 eurós vámtarifa ezen időszak alatt továbbra is hatályban volt, és hogy annak helyébe nem léphetett az 1964/2005 rendeletben előírt vámtarifa. Egyrészt az Unió, másrészt pedig többek között a Costa Rica Köztársaság és az Ecuadori Köztársaság között csak 2009. december 15‑étől született megállapodás. Következésképpen csak ezen időponttól kezdve nem alkalmazható ez a tonnánként 75 eurós vámtarifa.

37

A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy az Ecuadori Köztársaság a WTO hatáskörrel rendelkező szervei előtt keresetet indított a tonnánként 176 eurós vámtarifa bevezetésével szemben. Ezen ügyre vonatkozó jelentésében a WTO fellebbviteli szerve megállapította, hogy a tonnánként 75 eurós tarifával érvényes 2,2 millió tonnás kontingens mindaddig hatályban marad, amíg az 1994. évi GATT XXVIII. cikke alapján zajló tárgyalások be nem fejeződtek, ami 2009. december 15‑én történt meg.

38

Bár a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a WTO jogi rendelkezései nem rendelkeznek közvetlen hatállyal (lásd: Van Parys‑ítélet, C‑377/02, EU:C:2005:121), a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy a Bíróság felülvizsgálhatja az uniós jogszabálynak a WTO‑megállapodásokkal való összeegyeztethetőségét, ha az említett jogszabályt kifejezetten a WTO jogi rendelkezéseinek a végrehajtására fogadták el, vagy ha az kifejezetten a WTO‑megállapodások meghatározott rendelkezéseire hivatkozik (lásd:Nakajima kontra Tanács ítélet, C‑69/89, EU:C:1991:186, 31. pont; FIAMM és FIAMM Technologies kontra Tanács és Bizottság ítélet, T‑69/00, EU:T:2005:449, 114. pont; Fedon & Figli és társai kontra Tanács és Bizottság ítélet, T‑135/01, EU:T:2005:454, 107. pont).

39

A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi különösen azt, hogy a banánágazat keretében történő behozatalokat szabályozó rendeletek preambulumbekezdései hivatkoznak a WTO‑ra és az 1994. évi GATT XXVIII. cikke keretében zajló tárgyalásokra. Ezért nincs kizárva, hogy a Bíróság hatáskörrel rendelkezik az 1964/2005 rendelet jogszerűségének a WTO‑szabályok tekintetében történő értékelésére.

40

Ilyen körülmények között a rechtbank van eerste aanleg te Brussel úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

„Sérti‑e az [1964/2005/EK rendelet], ahogy azt az […] Unió a 2006. január 1‑jétől 2009. december 15‑ig terjedő időszakban alkalmazta, az 1994. évi GATT I. cikkét, XIII. cikkének (1) bekezdését, XIII. cikke (2) bekezdésének d) pontját, XXVIII. cikkét és/vagy bármely egyéb alkalmazandó cikkét – önállóan vagy egymással összefüggésben értelmezve azokat – azáltal, hogy az említett rendelet a banán (0803 00 19 KN‑kód) vonatkozásában – a [Közösség] által a banán tekintetében kialkudott engedményekkel ellentétes – tonnánként 176 euró összegű behozatali vámtarifát vezetett be, mielőtt erről az újratárgyalt megállapodás létrejött volna a WTO keretében?”

41

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy az 1964/2005 rendelet összeegyeztethető‑e az 1994. évi GATT I. cikkével, XIII. cikkének (1) bekezdésével, XIII. cikke (2) bekezdésének d) pontjával, XXVIII. cikkével és/vagy bármely egyéb alkalmazandó cikkével annyiban, amennyiben e rendelet a banánra 2006. január 1‑jétől kezdődően tonnánként 176 eurós vámtarifát vezetett be.

42

Az említett rendelettel az AKCS‑államokból származó banán behozatalára nyitott, 775000 tonna nettó tömegű, nullaszázalékos vám alá tartozó önálló kontingenstől eltekintve az 1964/2005 rendelet 2006. január 1‑jétől egy kizárólag tarifaalapú rendszert vezetett be az Unióba történő banánbehozatalok esetében, ezen időponttól kezdve tonnánként 176 euróban rögzítve a banánra alkalmazandó vámtarifát.

43

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés vizsgálata azon kérdés előzetes eldöntését teszi szükségessé, hogy az 1994. évi GATT rendelkezései a magánszemélyek esetében keletkeztethetnek‑e olyan jogokat, amelyekre a nemzeti bíróság előtt közvetlenül hivatkozhatnak a célból, hogy tiltakozzanak ennek az 1964/2005 rendelet 1. cikkének (1) bekezdésében rögzített vámtarifának az alkalmazása ellen.

44

E tekintetben mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a WTO‑megállapodások, jellegükre és szerkezetükre tekintettel, főszabály szerint nem szerepelnek azon jogi normák között, amelyek tekintetében a Bíróság felülvizsgálhatja az uniós intézmények jogi aktusainak jogszerűségét (lásd: Portugália kontra Tanács ítélet, C‑149/96, EU:C:1999:574, 47. pont; OGT Fruchthandelsgesellschaft végzés, C‑307/99, EU:C:2001:228, 24. pont; Omega Air és társai ítélet, C‑27/00 és C‑122/00, EU:C:2002:161, 93. pont; Petrotub és Republica kontra Tanács ítélet, C‑76/00 P, EU:C:2003:4, 53. pont; Biret International kontra Tanács ítélet, C‑93/02 P, EU:C:2003:517, 52. pont; Van Parys ítélet, EU:C:2005:121, 39. pont).

45

Miután megállapította, hogy a WTO‑megállapodásokból adódó rendszerben fontos helyet töltenek be a felek közötti tárgyalások (lásd: Portugália kontra Tanács ítélet, EU:C:1999:574, 36. pont), a Bíróság úgy vélte, hogy annak előírása, hogy a bíróságok kötelesek a WTO‑megállapodásokkal esetlegesen összeegyeztethetetlen belső jogszabályok alkalmazását mellőzni, azzal a következménnyel járna, hogy megfosztaná a szerződő felek jogalkotó vagy végrehajtó szerveit a többek között a WTO‑t létrehozó megállapodás 2. mellékletét alkotó, a vitarendezés szabályairól és eljárásairól szóló egyetértésben (a továbbiakban: a vitarendezésről szóló egyetértés) biztosított azon lehetőségtől, hogy – akár időlegesen is – tárgyalásos megoldásra jussanak (lásd: Portugália kontra Tanács ítélet, EU:C:1999:574, 40. pont; Van Parys ítélet, EU:C:2005:121, 48. pont).

46

Ezenkívül a Bíróság szerint annak elfogadása, hogy az uniós jognak a WTO szabályaival való összhangja biztosítása közvetlenül az uniós bíróságra hárul, megfosztaná az Unió jogalkotó vagy végrehajtó szerveit attól a mozgástértől, amellyel az Unió kereskedelmi partnereinek hasonló szervei rendelkeznek. Nem vitatott ugyanis, hogy a megállapodások bizonyos szerződő felei, köztük az Unió kereskedelmi szempontból legfontosabb partnerei, a WTO‑megállapodások tárgya és célja alapján éppen arra a következtetésre jutottak, hogy e megállapodások nem tartoznak azon jogi normák közé, amelyek alapul vételével bíróságaik a belső jogszabályaik jogszerűségét felülvizsgálják. A viszonosság ilyen hiánya – ha elfogadják – azzal a kockázattal járna, hogy kiegyensúlyozatlanná válna a WTO‑szabályok alkalmazása (lásd: Portugália kontra Tanács ítélet, EU:C:1999:574, 43–46. pont; Van Parys ítélet, EU:C:2005:121, 53. pont, valamint FIAMM és társai kontra Tanács és Bizottság ítélet, C‑120/06 P és C‑121/06 P, EU:C:2008:476, 119. pont).

47

Csak abban az esetben tartozik a Bíróság hatáskörébe a szóban forgó uniós aktus jogszerűségének a WTO szabályai alapján történő felülvizsgálata, ha az Unió a WTO keretében vállalt meghatározott kötelezettséget kívánt végrehajtani, vagy az uniós jogi aktus kifejezetten a WTO‑megállapodások meghatározott rendelkezéseire utal (lásd az 1947. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezménnyel kapcsolatban: Fediol kontra Bizottság ítélet, 70/87, EU:C:1989:254, 19–22. pont; Nakajima kontra Tanács ítélet, EU:C:1991:186, 31. pont; a WTO‑megállapodásokkal kapcsolatban: Portugália kontra Tanács ítélet, EU:C:1999:574, 49. pont; Biret International kontra Tanács ítélet, EU:C:2003:517, 53. pont; Van Parys ítélet, EU:C:2005:121, 40. pont).

48

Márpedig az LVP állításával ellentétben a jelen ügyben nem fordul elő ilyen kivételes helyzet.

49

Ugyanis mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság már kimondta, hogy a banánpiac közös szervezésének, amelyet az azóta módosított 404/93 rendelet vezetett be, nem célja az 1994. évi GATT keretében vállalt valamely meghatározott kötelezettség uniós jogrendben való végrehajtásának biztosítása, és az nem is utal kifejezetten annak meghatározott rendelkezéseire (OGT Fruchthandelsgesellschaft végzés, EU:C:2001:228, 28. pont).

50

Ezt követően a nem AKCS‑államokból származó banánra alkalmazandó vámtarifának az 1964/2005 rendelettel 2006. január 1‑jétől tonnánként 176 euróban történő megállapításával az Unió nem kívánta a WTO keretében vállalt olyan meghatározott kötelezettség uniós jogrendben való végrehajtását biztosítani, amely indokolná az azon elv alóli kivételt, hogy az uniós bíróság előtt nem lehetséges WTO‑szabályokra hivatkozni, illetőleg amely az uniós bíróság számára lehetővé tenné a szóban forgó uniós rendelkezéseknek e szabályokra figyelemmel történő jogszerűségi felülvizsgálatát.

51

E tekintetben a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy miután az Unió az Ecuadori Köztársasággal és az Amerikai Egyesült Államokkal megkötötte a banánra vonatkozó egyetértési megállapodásokat, amelyek előírták, hogy az Unió a banán behozatalára legkésőbb 2006. január 1‑jéig bevezet egy kizárólag tarifaalapú rendszert, az Unió az 1994. évi GATT XXVIII. cikke keretében tárgyalásokat kezdett a célból, hogy módosítsa a banánra alkalmazandó engedményeit, és hogy a WTO miniszteri konferenciája azon határozatának a mellékletével összhangban, amely az Unió számára a dohai mentességet megadta, a behozatali vámokkal kapcsolatban olyan megegyezésre jusson, amely a legnagyobb kedvezményben részesülő államokból származó banán esetében fenntartja a piachoz való korlátlan hozzáférést.

52

Miután a WTO keretében fennálló különböző vitarendezési eljárásokat egyrészt az Unió által javasolt tarifákkal szemben a WTO miniszteri konferenciája azon határozatának a melléklete alapján, amely az Unió számára a dohai mentességet megadta, másrészt pedig az 1964/2005 rendelettel rögzített, tonnánként 176 eurós vámtarifával szemben a vitarendezésről szóló egyetértés alapján megindították, az Unió és az érintett legnagyobb kedvezményben részesülő államok végül 2009. december 15‑én a genfi megállapodással elfogadtak egy tárgyalásos megoldást.

53

A banánra alkalmazandó vámtarifa 2009. december 15‑étől történő fokozatos csökkentésén kívül az említett megállapodás többek között előírja, hogy a WTO keretében folyamatban lévő, banánra alkalmazandó rendszerrel kapcsolatos viták vitarendezés tárgyát képezik, és ugyanez érvényes a legnagyobb kedvezményben részesülő, ugyanezen megállapodás részes államai által az 1994. évi GATT XXIV. és XXVIII. cikke szerinti eljárások alapján benyújtott valamennyi követelésre. Amint lényegében a belga és a görög kormány, valamint a Tanács és a Bizottság megjegyzi, ebből az következik, hogy az Unióval folytatott tárgyalások végeztével genfi megállapodásnak a legnagyobb kedvezményben részesülő részes államai végérvényesen elfogadták az 1964/2005 rendeletben előírt, tonnánként 176 eurós azon vámtarifának a vitatott időszakra történő alkalmazását, amellyel szemben ugyanakkor vitarendezési eljárásokat indítottak, és amelynek az 1994. évi GATT releváns rendelkezéseivel való összeegyeztethetetlenségét ezen eljárások keretében megállapították.

54

Meg kell tehát jegyezni, hogy az a rendszer, amelyet az Unió a genfi megállapodással elért, és különösen e megállapodásnak a legnagyobb kedvezményben részesülő részes államainak a folyamatban lévő jogviták és követelések lezárására vonatkozó kötelezettségvállalása azt mutatja, hogy az e megállapodáshoz vezető tárgyalások keretében az uniós intézmények számára mozgásteret kell elismerni.

55

Különösen meg kell jegyezni egyrészt, hogy a banánra vonatkozó egyetértési megállapodások valóban előírták, hogy az Unió a banán behozatalára legkésőbb 2006. január 1‑jéig bevezet egy kizárólag tarifaalapú rendszert, egyébiránt vállalva az 1994. évi GATT XXVIII. cikke szerinti tárgyalások e célból megfelelő időben történő megindítását, másrészt pedig, hogy a WTO miniszteri konferenciája azon határozatának melléklete, amely az Uniónak a dohai mentességet megadta, ez utóbbi számára e tekintetben előírta, hogy vesse alá magát különös vitarendezési eljárásoknak a célból, hogy a behozatali vámokról olyan megállapodás szülessen, amely fenntartja az AKCS‑államokból származó banán esetében a piachoz való korlátlan hozzáférést. Fontos azonban megjegyezni, hogy sem ezen egyetértési megállapodások, sem e melléklet, sem pedig az említett azon melléklet alapján 2005. augusztus 1‑jén és október 27‑én hozott választottbírósági ítéletek, amelyekre az 1964/2005 rendelet (5) preambulumbekezdése utal, nem rögzítik az Unió által alkalmazandó behozatali vámok mértékét.

56

Ezenkívül a banánra vonatkozó egyetértési megállapodásokat nem említi az 1964/2005 rendelet, amelynek az (1) preambulumbekezdése annak megjegyzésére szorítkozik, hogy „a [2587/2001 rendelettel módosított 404/93 rendelet] rendelkezik egy, a banánimportra vonatkozó, kizárólag tarifaalapú rendszer legkésőbb 2006. január 1‑jéig történő hatálybalépéséről”.

57

Egyébiránt az 1964/2005 rendeletben rögzített, tonnánként 176 eurós vámtarifát a vitarendezésről szóló egyetértés alapján indított vitarendezési eljárások keretében utólag összeegyeztethetetlennek nyilvánították az 1994. évi GATT releváns rendelkezéseivel. Márpedig az LVP állításával ellentétben e körülmény megerősíti azt a következtetést, miszerint az Unió azáltal, hogy a 2006. január 1‑jétől a banánra alkalmazandó vámtarifát ilyen mértékben rögzítette, nem a WTO keretében vállalt meghatározott kötelezettség végrehajtását kívánta biztosítani.

58

A fenti megállapításokból következik, hogy az 1964/2005 rendeletet nem lehet olyan intézkedésként elemezni, mint amely a WTO keretében vállalt meghatározott kötelezettség uniós jogrendben való végrehajtásának biztosítására irányult.

59

Végül az 1964/2005 rendelet (2)–(5) preambulumbekezdésében szereplő, az Unió által az 1994. évi GATT XXVIII. cikke keretében folytatott tárgyalások kontextusára való egyszerű utalás nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy e rendelet eleget tesz azon második feltételnek, amely – amint a jelen ítélet 47. pontjából és a Fediol kontra Bizottság ítéletből (EU:C:1989:254, 19–22. pont) kitűnik – indokolhatja az azon elv alóli kivételt, hogy az uniós bíróság előtt nem lehetséges WTO‑szabályokra hivatkozni, vagyis azt a feltételt, miszerint a szóban forgó uniós aktusnak kifejezetten a WTO‑megállapodások meghatározott rendelkezéseire kell hivatkoznia.

60

A fenti megállapítások összességéből következik, hogy az 1994. évi GATT rendelkezései a magánszemélyek esetében nem keletkeztethetnek olyan jogokat, amelyekre a nemzeti bíróság előtt közvetlenül hivatkozhatnak a célból, hogy tiltakozzanak az 1964/2005 rendelet 1. cikkének (1) bekezdésében rögzített, tonnánként 176 eurós vámtarifa alkalmazása ellen.

61

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

A Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) létrehozó, 1994. április 15‑én Marrakesh‑ben aláírt és a többoldalú tárgyalások uruguayi fordulóján (1986–1994) elért megállapodásoknak a Közösség nevében a hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében történő megkötéséről szóló, 1994. december 22‑i 94/800/EK tanácsi határozattal jóváhagyott egyezmény 1. A. mellékletébe foglalt 1994. évi általános vám‑ és kereskedelmi egyezmény rendelkezései a magánszemélyek esetében nem keletkeztethetnek olyan jogokat, amelyekre a nemzeti bíróság előtt közvetlenül hivatkozhatnak a célból, hogy tiltakozzanak a banánra vonatkozó vámtarifákról szóló, 2005. november 29‑i 1964/2005/EK tanácsi rendelet 1. cikkének (1) bekezdésében rögzített, tonnánként 176 eurós vámtarifa alkalmazása ellen.