1

Keresetével az Európai Bizottság annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Portugál Köztársaság – mivel a lisszaboni, a portói és a farói repülőtéren „a poggyász kezelése”, „a forgalmi előtéren előforduló feladatok”, valamint „az áruk és postai küldemények kezelése” tekintetében nem fogadta el a közösségi repülőterek földi kiszolgálási piacára való bejutásról szóló, 1996. október 15‑i 96/67/EK tanácsi irányelv (HL L 272., 36. o.; magyar nyelvű különkiadás 4. fejezet, 4. kötet, 496. o.) 11. cikke szerinti, a földi kiszolgálás nyújtására jóváhagyott szolgáltatókat kiválasztó eljárás megszervezéséhez szükséges intézkedéseket – nem teljesítette az e 11. cikkből eredő kötelezettségeit.

2

A 96/67 irányelv (5) preambulumbekezdése a következőt írja elő:

„[…] mivel a földi kiszolgálási piac megnyitása elősegíti a légitársaságok üzemelési költségeinek csökkentését és javítja a repülőtér használóinak nyújtott szolgáltatások minőségét”.

3

Ezen irányelv (16) preambulumbekezdése kimondja:

„[…] mivel, amennyiben a földi kiszolgálással foglalkozó szolgáltatók száma korlátozott, úgy a hatékony és tisztességes versenyfeltételek biztosítása érdekében a szolgáltatókat pártatlan és átlátható eljárás alapján kell kiválasztani; […] konzultálni kell a repülőtér használóival a földi kiszolgálók kiválasztásakor, miután azok számára elsődleges fontosságú az általuk igényelt földi kiszolgálás minősége és ára”.

4

A 96/67 irányelv 2. cikkének a „földi kiszolgálás” fogalmát meghatározó e) pontja a szolgáltatásoknak az e fogalomba tartozó fajtáit illetően az ezen irányelv mellékletére utal. Az említett melléklet értelmében a földi kiszolgálásra irányuló szolgáltatások körébe a következő szolgáltatások tartoznak:

„[…]

5

Az említett irányelv 6. cikkének a szövege a következő:

„(1)   A tagállamok az 1. cikkben meghatározott rendelkezéseknek megfelelően megteszik a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy a harmadik fél részére nyújtandó szolgáltatás [helyesen: földi kiszolgálásra irányuló szolgáltatás] terén szabad piacra jutást biztosítsanak a földi kiszolgálóknak.

[…]

(2)   A tagállamok korlátozhatják azon jóváhagyott szolgáltatók számát, amelyek a földi kiszolgálás alábbi fajtái alá tartozó szolgáltatásokat nyújthatják:

[…]

Nem korlátozhatják azonban ezt a számot úgy, hogy az a földi kiszolgálás minden egyes fajtája [helyesen: kiszolgálás bármely fajtája] esetében kettőnél kevesebb legyen.

(3)   A fentieken felül 2001. január 1‑jétől a jóváhagyott szolgáltatók közül legalább egy nem állhat az alábbiak közvetlen vagy közvetett ellenőrzése alatt:

A tagállamok azonban legkésőbb 2000. július 1‑jén kérhetik az e cikkben meghatározott kötelezettségek teljesítési határidejének 2002. december 31‑re történő halasztását.

A Bizottság a 10. cikkben említett bizottság közreműködésével megvizsgálja az ilyen kérést, és mérlegelve az ágazat fejlődését és különösen a forgalom nagysága és szerkezete terén hasonló repülőterek helyzetét, dönthet az említett kérelem engedélyezéséről.

(4)   Ha a (2) bekezdés értelmében korlátozzák a jóváhagyott szolgáltatók számát, a tagállamok nem akadályozhatnak meg egy repülőtér‑használót, a repülőtér bármely részét is jelölték ki számára, hogy a földi kiszolgálás minden egyes korlátozás alá eső fajtája esetében legalább két földi kiszolgáló közül választhasson, a (2) és (3) bekezdésben meghatározott feltételek szerint.”

6

Ugyanezen irányelv 11. cikke előírja:

„(1)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a földi kiszolgálás nyújtására jóváhagyott szolgáltatókat kiválasztó eljárás megszervezésére az olyan repülőtereken, amelyeken azok száma a 6. cikk (2) bekezdésében vagy a 9. cikkben szereplő esetekben korlátozott. Az eljárásnak meg kell felelnie az alábbi alapelveknek:

(2)   Ha a földi kiszolgálók korlátozott számban állnak rendelkezésre a 6. cikk (2) bekezdése vagy a 9. cikk értelmében, a repülőtér irányító szervezete nyújthat földi kiszolgálás alá tartozó szolgáltatásokat az (1) bekezdésben meghatározott kiválasztási eljárás kötelezettsége nélkül. A repülőtér irányító szervezete hasonlóképpen a fenti eljárás lefolytatása nélkül engedélyezheti egy adott vállalkozásnak a földi kiszolgálás alá tartozó szolgáltatások nyújtását az érintett repülőtéren:

(3)   A repülőtér irányító szervezete tájékoztatja a repülőtér‑használók bizottságát az e cikk alapján hozott határozatokról.”

7

A 96/67 irányelvnek a „Szociális védelem és környezetvédelem” címet viselő 18. cikke a következőt írja elő:

„Ezen irányelv alkalmazásának sérelme nélkül és a közösségi jog egyéb rendelkezéseinek tiszteletben tartásával a tagállamok megtehetik a szükséges intézkedéseket a munkavállalók jogainak védelme és a környezetvédelem biztosítása érdekében.”

8

Az említett irányelv „Végrehajtás” címet viselő 23. cikkének (1) bekezdése a következőt írja elő:

„A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő egy éven belül megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

[…]”

9

Ezt az 1996. október 25‑én kihirdetett irányelvet tehát legkésőbb 1997. október 25‑ig kellett átültetni.

10

A Portugál Köztársaság az 1999. július 23‑i 275/99. sz. törvényrendelettel ültette át a 96/67 irányelvet. E törvényrendelet preambulumának szövege a következő:

„Figyelembe vették azt is, hogy – a szolgáltatások folytonosságának fenntartása, valamint az ágazatban a foglalkoztatásnak és a munkavállalók jogainak a védelme mellett – a lehető legteljesebb mértékben biztosítani kell az új rendszerre való zökkenőmentes áttérést.”

11

Az említett törvényrendeletnek „A szolgáltatók kiválasztása” címet viselő 27. cikkének szövege a következő:

„(1)   A szolgáltatók számának korlátozásaival kapcsolatos, a 22. cikk (2) bekezdésében, valamint a 24. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában előírt esetekben az engedélyezett szolgáltatók kiválasztására az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában közzétett ajánlati felhívás útján kerül sor.

[…]

(7)   A szolgáltatókat legalább négy‑, legfeljebb pedig hétéves időtartamra választják ki.”

12

Ugyanezen törvényrendelet „Átmeneti rendszer” címet viselő 39. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A (2) bekezdés sérelme nélkül, az e törvény hatálybalépésének időpontjában törvény vagy az irányító szerv döntése alapján valamely repülőtéren saját kiszolgálás végzésére, illetve földi kiszolgálásra irányuló szolgáltatások nyújtására engedéllyel rendelkező jogalanyok számára feladataik ellátása céljából az érintett repülőtéren automatikusan engedélyezett a repülőtéri közterület használata, a meglévő engedély lejáratáig, illetve négyéves időszakra abban az esetben, ha a meglévő engedélynek nincs lejárati ideje vagy ha négy évnél később jár le.

[…]

(2)   Az e törvény kihirdetésének időpontjától számított egy éven belül, az (1) bekezdésben említett szervezeteknek a II. fejezetnek megfelelően engedélyt kell szerezniük tevékenységük végzésére – aminek hiányában a megfelelő engedélyek megszűnnek –, illetve az említett időponttól érvényes különös engedélyeket kell szerezniük.”

13

A Bizottság által gyűjtött információk szerint Portugáliában „a poggyász kezelését”, „a forgalmi előtéren előforduló feladatokat”, valamint „az áruk és postai küldemények kezelését” végző szolgáltatóvállalkozások a Portway – Handling de Portugal, SA (a továbbiakban: Portway) és a – 2005 óta a Groundforce Portugal márkanév alatt ismert – Serviços Portugueses de Handling, SA (a továbbiakban: Groundforce).

14

A Portway az ANA, SA kizárólagos tulajdonában álló társaság, amelynek gazdasági tevékenysége – koncessziós szerződés alapján – a lisszaboni, a portói és a farói repülőtéren a repülőtéri infrastruktúra kezeléséből, valamint repülőtéri szolgáltatások nyújtásából áll.

15

A Groundforce az Urbanos csoport 50,1%‑os tulajdonában álló társaság. Mielőtt az Urbanos csoport a Groundforce társaság tőkéjében részesedést szerzett volna, ez a társaság a Transportes Aéreos Portugueses társaság (a továbbiakban: TAP) tulajdonában állt. 2003‑ban a portugál jogszabály engedélyezte a TAP számára, hogy a dokumentációban meghatározott feltételeknek megfelelő befektetőkhöz címzett nemzetközi szintű ajánlati felhívás alapján többségi részesedést szerezzen a Groundforce tőkéjében. A Globalia, Corporación Empresarial SA (a továbbiakban: Globalia) – mivel őt választották ki legjobb ajánlattevőnek – 2004‑ben megszerezte a Groundforce részvényeinek többségét. Több ügyletet követően az Urbanos csoport szerezte meg e részvények többségét, amelyek jelenleg is a tulajdonában állnak.

16

2010. november 25‑én a Bizottság felszólító levelet intézett a Portugál Köztársasághoz, amelyben azt rótta fel ennek a tagállamnak, hogy mivel nem szervezte meg a 96/67 irányelv 11. cikkének megfelelő, a földi kiszolgálásra irányuló szolgáltatások nyújtóinak kiválasztására irányuló eljárást, nem teljesítette az ugyanezen irányelvből eredő kötelezettségeit.

17

2011. január 31‑i levelében a Portugál Köztársaság vitatta a felrótt kötelezettségszegést.

18

2011. május 20‑án a Bizottság indokolással ellátott véleményt küldött a Portugál Köztársaságnak, amelyben megerősítette kifogásait. Az említett állam az 1999‑től 2003‑ig tartó időszakban többek között az automatikus engedélyezés olyan átmeneti rendszerét vezette be, amely lehetővé tette a repülőtér‑irányító szervezet, az ANA, SA által ellenőrzött Portway, ezzel egyidejűleg pedig a fő portugál fuvarozó, a TAP által ellenőrzött Groundforce számára, hogy továbbra is nyújtsák a szóban forgó szolgáltatásokat. 2004‑ben – nemzetközi szintű ajánlati felhívást követően – a Groundforce a Globalia csoport tulajdonába került, ugyanakkor megtartotta a földi kiszolgálásra irányuló szolgáltatások nyújtására vonatkozó engedélyt.

19

A Portugál Köztársaság 2011. július 27‑i levelében válaszolt, és tájékoztatta a Bizottságot, hogy két ajánlati felhívást indítottak: egyet a farói repülőtérre, egyet pedig a lisszaboni és a portói repülőtérre vonatkozóan. A Portugál Köztársaság úgy vélte, hogy e két ajánlati felhívás 2011. októberig, illetve novemberig zajlik majd le. Ami a repülőterek használóinak vonatkozó bizottságait illeti, ezeket tájékoztatták a közbeszerzési eljárásokról, a farói repülőtér használóinak bizottsága részére küldött elektronikus levél azonban visszajött a címzettől.

20

2012. június 22‑én a Bizottság indokolással ellátott kiegészítő véleményt intézett a Portugál Köztársasághoz, amelyben hangsúlyozta, hogy ez a tagállam nem kiválasztotta az új szolgáltatókat, hanem – a 2012. január 27‑i 19/2012. sz. törvényrendelet útján – 2011. december 31‑ig visszaható hatállyal különleges rendszerhez folyamodott azzal a céllal, hogy az új engedélyek megadásáig meghosszabbítsa a Groundforce hozzáférési engedélyét. A Bizottság ugyanígy azt is észrevételezte, hogy – a földi kiszolgálásra irányuló szolgáltatások nyújtói ajánlatai felbontásának és elemzésének időpontjára vonatkozó jelzések ellenére – a Portugál Köztársaság közölte, hogy lehetetlen meghatározni az ajánlati felhívások benyújtásának pontos végső időpontját. A repülőterek használóinak bizottságait illetően hozzáfűzte, hogy a szolgáltatók kiválasztására vonatkozó konzultációkra nem került sor.

21

2012. október 3‑án a Portugál Köztársaság azt válaszolta, hogy úgy véli, a szolgáltatások folytonosságának fenntartásához, valamint ezen a piacon a foglalkoztatásnak és a munkavállalók jogainak a megóvásához szükség van az átmeneti rendszerre. E tagállam szerint az automatikus engedélyezés célja az érintett repülőtereken a földi kiszolgálással kapcsolatos tevékenységeket végző jogalanyok jogos elvárásainak védelme.

22

A folyamatban lévő ajánlati felhívásokat illetően a Portugál Köztársaság hangsúlyozta, hogy a bírálóbizottság 2012 októberében vizsgálta az ajánlatokat, az ajánlatok elbírálásának folyamata ugyanakkor rendkívül bonyolult. E tagállam szerint a bírálóbizottság nem tudta elkészíteni az ajánlatok elbírálására vonatkozó előzetes jelentést. Kifejezte viszont azon szándékát, hogy a földi kiszolgálásra irányuló szolgáltatások nyújtóinak kiválasztását megelőzően konzultációkat folytat a repülőterek használóinak bizottságaival.

23

A Bizottság, mivel nem tartotta kielégítőnek a Portugál Köztársaság válaszait, benyújtotta a kötelezettségszegés megállapítása iránti jelen keresetet.

24

Meg kell állapítani, hogy a Portugál Köztársaság első alkalommal a tárgyaláson vetett fel a kereset elfogadhatatlanságára vonatkozó kifogást, és azzal érvelt, hogy a Bizottság nem szolgált számára a 96/67 irányelv helyes átültetését számára lehetővé tévő pontos utasításokkal.

25

Az ügy érdemét tekintve a Bizottság azzal érvel, hogy a Portugál Köztársaság – miután a földi kiszolgálásra irányuló szolgáltatások bizonyos fajtáihoz való hozzáférést két szolgáltatóra korlátozta, amely szolgáltatók közül az egyikre, a Portway‑re nem vonatkozott a kiválasztási eljárás, mivel 100%‑ban a lisszaboni, a portói és a farói repülőtér irányító szervezete ellenőrizte – nem tette meg a 96/67 irányelv 11. cikke (1) bekezdésének megfelelő, az említett repülőtereken a földi kiszolgálásra irányuló szolgáltatások második nyújtójának kiválasztására irányuló eljárás megszervezéséhez szükséges intézkedéseket.

26

A Bizottság hangsúlyozza, hogy a Portugál Köztársaság által a 275/99. sz. törvényrendelet 39. cikke révén bevezetett átmeneti rendszer automatikusan fenntartotta a Groundforce‑nak a földi kiszolgálásra irányuló szolgáltatások nyújtására vonatkozóan megadott engedélyt. Ezen időszak során ez a tagállam nem szervezett más szolgáltatók kiválasztására irányuló eljárást. A Groundforce szerkezetátalakítása és részvényeinek a TAP‑ról a Globaliára való 2004‑es átruházása után az engedély a Groundforce‑é maradt.

27

Az ezen átruházásra vonatkozó nemzetközi szintű ajánlati felhívást illetően a Bizottság hangsúlyozza, hogy a földi kiszolgálásra irányuló szolgáltatások nyújtói nem tudták megszerezni az engedélyt a Groundforce részvényeinek megvásárlása nélkül. Következésképpen – ezen intézmény szerint – ez az ajánlati felhívás nem a szolgáltatók kiválasztására, hanem befektetők kiválasztására irányuló eljárás volt. Mindenesetre ez az eljárás nem felelt meg a 96/67 irányelv 11. cikkében kimondott elveknek. Különösen, a megadott engedélyek nem korlátozódtak a legfeljebb hétéves időtartamra. Ugyanígy, a repülőterek használóinak bizottságaival sem konzultáltak.

28

A Bizottság – annak elismerése mellett, hogy a Portugál Köztársaság 2011‑ben három újabb eljárást szervezett a földi kiszolgálásra irányuló szolgáltatások második szolgáltatójának kiválasztása céljából – hangsúlyozza, hogy ezek az eljárások soha nem zárultak le. Ráadásul 2012‑ben a portugál kormány a Groundforce‑nak megadott engedély megóvása céljából visszaható hatállyal életbe léptette a 19/2012. sz. törvényrendelettel bevezetett különleges rendszert.

29

A Portugál Köztársaság válasza szerint e rendszer bevezetése nem ellentétes ezen irányelv rendelkezéseivel, mivel a 96/67 irányelv nem rendelkezik arról, hogy be lehet‑e vezetni átmeneti rendszert, vagy sem. Ezt a rendszert azon szervezetek jogainak megőrzése céljából biztosították, akik a 275/99. sz. törvényrendelet hatálybalépésekor engedéllyel rendelkeztek földi kiszolgálásra irányuló szolgáltatások nyújtására a szolgáltatások bizonyos fajtái tekintetében. Ehhez hasonlóan, az említett rendszer biztosította a szolgáltatások folytonosságát, valamint megóvta a munkavállalók munkahelyét és jogait, az Európai Parlamentnek az európai polgári repülésről szóló 1995. február 14‑i állásfoglalásának megfelelően, amelyben a Parlament hangsúlyozta, hogy figyelembe kell venni a földi kiszolgálás piacához való hozzáférés által a foglalkoztatásra gyakorolt hatást és az Európai Unió repülőtereinek biztonságát.

30

Ez a tagállam hozzáfűzi, hogy a szóban forgó engedélyeket a már meglévő engedélyek lejáratáig, illetve – abban az esetben, ha a meglévő engedélynek nincs lejárati ideje vagy ha négy évnél később jár le – négyéves időszakra újították meg automatikusan.

31

A Portugál Köztársaság azzal érvel, hogy a Groundforce részvényei átruházásának az volt a célja, hogy a dokumentációban szereplő, valamint a nemzeti jogszabályban és az uniós jogban előírt követelmények figyelembevétele mellett kiválasszák a földi kiszolgálásra irányuló szolgáltatások nyújtóit. Az eljárást a 96/67 irányelv 11. cikkében előírt, a tárgykörhöz kapcsolódó, objektív, átlátható és hátrányos megkülönböztetéstől mentes kiválasztási feltételeknek megfelelően szervezték meg.

32

A Portugál Köztársaság szerint a részvények átruházása lehetővé tette a földi kiszolgálásra irányuló szolgáltatásokkal kapcsolatos tevékenység rendes működésében a zavarok elkerülését, ami a szolgáltatás rendelkezésre állását és minőségét, ugyanakkor pedig e tevékenység árát illeti. Arra az esetre, ha a Groundforce engedélyét nem újították volna meg, a többi szolgáltató kiválasztására irányuló eljárás lezárásáig a második szolgáltató, a Portway rendelkezett volna monopóliummal a földi kiszolgálás piacán.

33

A 2011‑ben az érintett repülőterekre vonatkozóan indított ajánlati felhívásokat illetően a Portugál Köztársaság előadja, hogy azok megfelelnek a 96/67 irányelv 11. cikkében előírt feltételeknek. Az engedélyeket hétéves időszakra adják, a repülőterek használóinak bizottságaival pedig konzultáltak az ajánlati felhívások indítása előtt. A Portugál Köztársaság hozzáfűzi, hogy ezekkel a bizottságokkal is konzultálni fognak a másik szolgáltató kiválasztásáról.

34

A kiválasztási eljárás bonyolult az emberi erőforrásra vonatkozó nemzeti jogszabályokban bekövetkezett, a munkaerő‑toborzásra és a bérezésre vonatkozó – egy egyetértési megállapodásnak a Portugál Köztársaság, a Bizottság, az Európai Központi Bank (EKB) és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) között 2011. május 17‑én történő aláírását eredményező költségvetési megszorításokból eredő – módosítások miatt. A szóban forgó ajánlatok elbírálására hatáskörrel rendelkező bírálóbizottság működése több tagjának a – díjazásuk jelentős mértékű csökkenése miatti – lemondását követően megszakadt, ami döntő hatással volt az ajánlatok bírálóbizottság általi értékelésének teljes folyamatára. E tagállam hangsúlyozza, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság minden lehetséges erőfeszítést megtett, hogy lehetővé tegye a bírálóbizottság számára az említett ajánlatok értékelésének befejezését.

35

A Portugál Köztársaság hozzáfűzi, hogy mivel a földi kiszolgálásra irányuló szolgáltatások piacára vonatkozó uniós jogszabályt hamarosan módosítani kell, ha új változásokat fogadnának el, azok kihatással lennének a lisszaboni repülőtérre, és – esetlegesen – a többi érintett repülőtérre is. Ez a tagállam úgy véli, hogy egy ehhez hasonló módosítás – elfogadása esetén – elkerülhetetlenül ellehetetlenítené a közbeszerzési szerződések folyamatban lévő odaítélését.

36

Válaszában a Bizottság előadja, hogy a 96/67 irányelvből nem hiányzik egyetlen rendelkezés sem, továbbá hogy az nem tartalmaz olyan hézagot, amely lehetővé tenné a Portugál Köztársaság számára átmeneti rendszer bevezetését. Azzal érvel, hogy ez a tagállam a 96/67 irányelv hatálybalépését követő tizennégy év során nem helyesen ültette át az irányelvet. Hozzáfűzi, hogy az átmeneti rendszer célja az érintett piacon működő nemzeti gazdasági szereplők helyzetének védelme volt. A Bizottság szerint, ha a Groundforce elvesztette volna szolgáltatói helyzetét, ez nem zárta volna ki annak lehetőségét, hogy munkavállalói más vállalkozásoknál – többek között a földi kiszolgálásra irányuló szolgáltatások nyújtására irányuló szerződést elnyerő vállalkozásnál – találjanak munkát.

37

Ami a szolgáltatók kiválasztására irányuló új eljárásokat illeti, a Bizottság úgy véli, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy az uniós jogból eredő kötelezettségek nem teljesítésének igazolása céljából a tagállamok kifogásként nem hivatkozhatnak a belső jogrendszerükből eredő helyzetekre. Ennek megfelelően, a személyzeti felépítést érintő változások vagy az emberi erőforrások hiánya nem igazolhatják az uniós jog tiszteletben tartásának elmulasztását. A Bizottság hozzáfűzi, hogy az uniós jogszabály esetleges változása semmilyen módon nem érinti a tagállamok mindenkori kötelezettségét.

38

Végezetül a Bizottság szerint a földi kiszolgálásra irányuló szolgáltatások nyújtására engedéllyel rendelkező szolgáltatók kiválasztására irányuló, a 96/67 irányelv 11. cikkében előírt valamely eljárás megszervezése eredmény elérésére irányuló kötelezettség. Következésképpen, ha valamely tagállam olyan kiválasztási eljárást szervezett, amely nem vezetett eredményre, úgy kell tekinteni, hogy ez a tagállam nem tett eleget ennek az irányelvnek. Az említett irányelvet megfosztaná hatékony érvényesülésétől az, ha a tagállam kötelezettsége pusztán annyi lenne, hogy megszervezze a kiválasztási eljárást, anélkül, hogy eredmény elérésére irányuló kötelezettség vonatkozna rá.

39

Viszonválaszában a Portugál Köztársaság mindehhez hozzáfűzi, hogy mivel a Groundforce részvényeit megszerző Globalia a földi kiszolgálásra irányuló szolgáltatások nyújtója, e részvények átruházását valamely másik szolgáltató kiválasztására irányuló eljárásnak kell tekinteni.

40

A földi kiszolgálásra irányuló szolgáltatások nyújtóinak kiválasztására irányuló új eljárásokat illetően a Portugál Köztársaság azzal érvel, hogy a Bizottság nem hagyhatja figyelmen kívül a Portugáliának nyújtandó pénzügyi segítségre irányuló eljárást és azt, hogy a Portugál Köztársaság, a Bizottság, az EKB és az IMF között létrejött egyetértési megállapodás értelmében az egyik feltétel kifejezetten az érintett repülőterek irányító szervezetének, az Aeroportos de Portugal SA‑nak a privatizációjára vonatkozik. A Portugál Köztársaság pénzügyi gondjai nem egyszerű adminisztratív vagy bürokratikus problémák.

41

A Portugál Köztársaság által első alkalommal a tárgyaláson felhozott azon elfogadhatatlansági kifogást illetően, amelyben ez a tagállam azt rója fel a Bizottságnak, hogy a pert megelőző eljárás során nem szolgált számára a 96/67 irányelv helyes átültetésére vonatkozó pontos utasításokkal, elegendő emlékeztetni arra, hogy a Bíróság eljárási szabályzata 127. cikke (1) bekezdésének megfelelően az eljárás további részében semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, amennyiben az nem olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel.

42

A jelen ügyben a Bizottságnak alkalma nyílt arra, hogy ismertesse a Portugál Köztársaságnak felrótt kifogásokat, ezen utóbbinak pedig volt alkalma arra, hogy előadja az általa relevánsnak tartott észrevételeket. Mivel ez a tagállam tudatában volt a pert megelőző eljárásban a Bizottság utasításai állítólagos hiányának, továbbá mivel kifogásai nem az eljárás során felmerült jogi vagy ténybeli helyzeten alapulnak, a kereset elfogadhatatlanságára irányuló ezen kérelem elfogadhatatlan.

43

A jelen keresettel kapcsolatos határozathozatal céljából emlékeztetni kell arra, hogy valamely irányelv rendelkezéseit vitathatatlan kötelező erővel, valamint a szükséges konkrétsággal, pontossággal és egyértelműséggel kell átültetni, hogy teljesüljön a jogbiztonság követelménye (Dillenkofer és társai ítélet, C‑78/94, C‑179/94 és C‑188/94–C‑190/94, EU:C:1996:375, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

44

Ezen túlmenően az említett irányelv 23. cikke – lényegében annak előírásával, hogy a tagállamoknak legkésőbb 1997. október 25‑ig végre kell hajtaniuk az irányelvnek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket – arra kötelezte ezeket az államokat, hogy elfogadják a 96/67 irányelv rendelkezései teljes érvényesülésének biztosításához, ekként pedig az abban előírt eredmény elérésének garantálásához szükséges valamennyi intézkedést (lásd analógia útján: Dillenkofer és társai ítélet, EU:C:1996:375, 49. pont).

45

Következésképpen abból, hogy a 96/67 irányelv nem említi a tagállamok számára átmeneti rendszer bevezetésének lehetőségét, nem lehet azt a következtetést levonni, ahogyan azt a Portugál Köztársaság állítja, hogy ez az irányelv hézagot tartalmaz, valamint hogy a tagállamok különösen az átültetési határidő lejártát követően – mint a jelen ügyben – szabadon vezethetnek be ehhez hasonló átmeneti rendszert. Ez ugyanis azt eredményezné, hogy valamely tagállam új átültetési időszakot biztosít saját maga számára.

46

A Portugál Köztársaság által előterjesztett azon érvet illetően, amely szerint a valamely társaság részvényeinek átruházására irányuló eljárást a földi kiszolgálásra irányuló szolgáltatások más nyújtóinak kiválasztására irányuló eljárással egyenértékűnek lehet tekinteni, amennyiben ez az eljárás megfelel a 96/67 irányelv 11. cikkében előírt feltételeknek, és ezzel egyidejűleg lehetővé teszi a munkavállalók jogainak védelmére és a tevékenységeket végző jogalanyok jogos elvárásainak védelmére irányuló jogszerű célkitűzés elérését, valamint az említett repülőtereken a szolgáltatások folytonosságát és minőségét, meg kell állapítani, hogy az említett 11. cikk ilyen értelmezése nem elfogadható.

47

A 96/67 irányelv 11. cikke (1) bekezdésének b) pontja ugyanis megköveteli, hogy a kiválasztási eljárás minden érdeklődő előtt nyitva álljon.

48

Márpedig a részvények átruházására irányuló eljárás minden más olyan szolgáltatót kizár, akik ezzel egyidejűleg nem a valamely korábban már létező társaság részvényeinek megszerzésében érdekelt befektetők. Amint azt a Portugál Köztársaság a tárgyaláson elismerte, a Groundforce – a Globalia általi megvásárlását követően – megtartotta a földi kiszolgálásra irányuló szolgáltatások nyújtására irányuló, részére megadott engedélyt, ily módon nem volt lehetséges, hogy a földi kiszolgálásra irányuló szolgáltatások nyújtói a Groundforce részvényeinek egyidejű megvásárlása nélkül engedélyt szerezzenek.

49

Ebből következik, hogy a Groundforce részvényeinek átruházására irányuló eljárás nem állt minden érdeklődő szolgáltató előtt nyitva, valamint hogy ezen eljárás következményeként sérült a 96/67 irányelvvel elérni kívánt célkitűzés, azaz a földi kiszolgálásra irányuló szolgáltatások piacának a verseny előtti – az ezen irányelv (5) preambulumbekezdésében említett – megnyitása.

50

Ez a körülmény már önmagában elegendő azon következtetés levonásához, hogy egy ehhez hasonló eljárás nem tekinthető a 96/67 irányelv 11. cikkének értelmében vett, a földi kiszolgálásra irányuló szolgáltatások nyújtóinak kiválasztására irányuló eljárásnak. Ennélfogva nem kell vizsgálni, hogy az e cikkben szereplő többi feltétel teljesült‑e.

51

Ezt a következtetést egyébként nem vonhatja kétségbe a Portugál Köztársaság által előterjesztett azon érv sem, amely szerint egy ehhez hasonló eljárás a 96/67 irányelv 18. cikkének hatálya alá tartozik, amely cikk lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy megtegyék a foglalkoztatás és a munkavállalók jogai védelmének a biztosításához szükséges intézkedéseket.

52

E tekintetben ugyanis emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság már megállapította, hogy a földi kiszolgálásra irányuló szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások személyzete számára a megfelelő szintű szociális védelem biztosítására irányuló jogkörüket a tagállamok ugyan megtartják, e jogkör azonban nem foglal magában korlátlan szabályozási hatáskört, és azt az említett irányelv hatékony érvényesülésének és az irányelv által elérni kívánt céloknak a sérelme nélkül kell gyakorolni (lásd: Bizottság kontra Németország, C‑386/03, EU:C:2005:461, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

53

Ehhez hozzá kell tenni, hogy a Portugál Köztársaság a tárgyaláson hozzá intézett egyik kérdésre válaszul előadta, hogy a Groundforce‑nál meglévő valamennyi munkahely megőrzését lehetővé tette az, hogy a Groundforce megtartotta az engedélyét akkor, amikor a Globalia megszerezte felette az ellenőrzést. Hozzáfűzte, hogy a munkavállalók és munkahelyek védelmére irányuló kötelezettség szerepelt az ajánlati felhívásban, de e kötelezettség jellegét közelebbről nem határozták meg.

54

E tekintetben megjegyzendő, hogy elsősorban, ha valamely vállalkozás a megvásárolt társaság részvényeinek megszerzésekor a földi kiszolgálásra irányuló szolgáltatások nyújtására vonatkozó engedélyt szerzett, ez nem enged arra következtetni, hogy e vállalkozás jövőbeli magatartása az engedély megszerzését követően változatlan marad, és különösen arra, hogy meg fogja őrizni a megvásárolt társaságnál meglévő valamennyi munkahelyet.

55

Másodsorban nem vitatott, hogy a vállalkozásokat terhelő, a korábbi szolgáltató személyzetének átvételére irányuló kötelezettség hátrányos helyzetbe hozza a már létező vállalkozásokkal szemben a lehetséges új versenytársakat, és veszélyezteti a földi kiszolgálási piacok megnyitását, ezáltal sérti a 96/67 irányelv hatékony érvényesülését (lásd különösen: Bizottság kontra Olaszország ítélet, C‑460/02, EU:C:2004:780, 34. pont).

56

A Portugál Köztársaság által felhozott azon több érvet illetően, amelyek szerint a rendszert a tevékenységeket végző jogalanyok bizalomvédelmének megóvása, valamint az említett repülőtereken a szolgáltatások folytonosságának és minőségének biztosítása céljából vezették be, emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a bizalomvédelem elvére történő hivatkozás joga minden olyan jogalanyt megillet, akiben valamely uniós intézmény megalapozott várakozásokat keltett, továbbá hogy ezen elv megsértésére senki nem hivatkozhat az ezen intézmény által részére tett pontos ígéretek hiányában (lásd: Belgium és Forum 187 kontra Bizottság ítélet, C‑182/03 és C‑217/03, EU:C:2006:416, 147. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

57

Márpedig, mivel az EUMSZ 288. cikk (3) bekezdése előírja, hogy az irányelv az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra kötelező, mivel a 96/67 irányelv átültetési határideje 1997. október 25‑én lejárt, továbbá mivel sem a Bizottságtól, sem más uniós intézménytől nem érkezett arra utaló jelzés, hogy a Portugál Köztársaság mentesült az említett irányelvnek a saját jogrendjébe az előírt határidőkön belüli átültetése alól, illetve hogy ezt az irányelvet nem kell alkalmazni erre a tagállamra, sem a Portugál Köztársaság, sem a földi kiszolgálásra irányuló szolgáltatásokat ott nyújtó vállalkozások nem hivatkozhatnak az e tagállamban bevezetett rendszer fenntartásához fűződő jogos elvárásaik védelmére.

58

Elegendő megállapítani, hogy ami a repülőtereken nyújtott szolgáltatások folytonosságának védelmét és minőségét illeti, a Portugál Köztársaság nem szolgált a Bíróság számára olyan bizonyítékkal, amely alátámaszthatta volna azt az érvelést, hogy amennyiben a 96/67 irányelv átültetésére az előírt határidőkön belül sor került volna, az veszélybe sodorhatta volna a szóban forgó szolgáltatások folytonosságát vagy minőségét.

59

A Portugál Köztársaság által a tekintetben előterjesztett igazolásokat illetően, hogy a földi kiszolgálásra irányuló szolgáltatások nyújtóinak kiválasztására irányuló, 2011‑ben megszervezett eljárásokat nem fejezték be, elegendő emlékeztetni arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a tagállamok nem hivatkozhatnak belső rendelkezéseikre, gyakorlataikra, illetve helyzeteikre az uniós jogból eredő kötelezettségek és határidők megsértésének igazolása céljából (lásd: Bizottság kontra Portugália ítélet, C‑150/97, EU:C:1999:15, 21. pont; Bizottság kontra Luxemburg ítélet, C‑69/05, EU:C:2006:32, 10. pont, valamint Bizottság kontra Olaszország ítélet, C‑161/05, EU:C:2006:762, 12. pont).

60

A Portugál Köztársaság azon érvét illetően, amely szerint a szóban forgó jogszabály esetleges módosításai feleslegessé tehették volna a második szolgáltató kiválasztását, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság több alkalommal megállapította, hogy a kötelezettségszegés fennállását a Bizottság által az indokolással ellátott véleményének való megfelelés céljából a szóban forgó tagállam számára kitűzött határidő leteltekor hatályos uniós jogszabályok alapján kell értékelni (lásd többek között: Bizottság kontra Belgium ítélet, C‑377/03, EU:C:2006:638, 33. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, valamint Bizottság kontra Franciaország ítélet, C‑170/09, EU:C:2010:97, 6. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ennélfogva valamely jogszabály esetleges majdani módosítása nem mentesíti a tagállamokat a hatályos irányelvnek a jogrendjükbe történő, előírt határidőn belüli átültetésére irányuló kötelezettsége alól.

61

A fentiek összességéből következik, hogy a Portugál Köztársaság – mivel a lisszaboni, a portói és a farói repülőtéren „a poggyász kezelése”, „a forgalmi előtéren előforduló feladatok”, valamint „az áruk és postai küldemények kezelése” tekintetében nem fogadta el a 96/67 irányelv 11. cikke szerinti, a földi kiszolgálás nyújtására jóváhagyott szolgáltatókat kiválasztó eljárás megszervezéséhez szükséges intézkedéseket – nem teljesítette az e cikkből eredő kötelezettségeit.

62

Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Portugál Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott: