—

M. Blomqvist képviseletében J. Petersen advokat,

—

a Rolex SA és a Manufacture des Montres Rolex SA képviseletében K. Dyekjær és T. Mølsgaard advokater,

—

az észt kormány képviseletében N. Grünberg és M. Linntam, meghatalmazotti minőségben,

—

a francia kormány képviseletében D. Colas és B. Beaupère‑Manokha, meghatalmazotti minőségben,

—

a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében M. Clausen és F. W. Bulst, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az egyes szellemi tulajdonjogokat feltehetően sértő áruk elleni vámhatósági intézkedésekről és az ilyen jogokat ténylegesen sértő áruk ellen hozandó intézkedésekről szóló, 2003. július 22‑i 1383/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 196., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 13. kötet, 469. o., a továbbiakban: vámrendelet), az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 167., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 230. o., a továbbiakban: szerzői jogi irányelv) 4. cikke (1) bekezdésének, a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22‑i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 299., 25. o., a továbbiakban: védjegyirányelv) 5. cikke (1) és (3) bekezdésének, és a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78., 1. o., a továbbiakban: közösségi védjegyrendelet) 9. cikke (1) és (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az M. Blomqvist és a Rolex SA, valamint a Manufacture des montres Rolex SA (együtt a továbbiakban: Rolex) között, egy a vámhatóságok által lefoglalt olyan hamisított óra megsemmisítése tárgyában indult jogvita keretében terjesztették elő, amelyet M. Blomqvist egy online értékesítéssel foglalkozó kínai honlapon keresztül vásárolt meg.

3

A rendelet (2) és (8) preambulumbekezdése szerint:

[...]

4

E rendelet 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„1.   E rendelet megállapítja azokat a feltételeket, amelyek alapján a vámhatóságok intézkednek, amennyiben árukkal kapcsolatban valamely szellemi tulajdonjog megsértésének gyanúja merül fel az alábbi helyzetekben:

[...]

2.   E rendelet meghatározza azokat az intézkedéseket is, amelyeket az illetékes hatóságoknak kell megtenniük, amennyiben az (1) bekezdésben említett árukról megállapítják, hogy azok szellemi tulajdonjogokat sértenek.”

5

Az említett rendelet 2. cikke (1) bekezdése a) és b) pontjának szövege a következő:

„E rendelet alkalmazásában »szellemi tulajdonjogot sértő áruk«:

[...].”

6

E rendelet 9. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

„Ha a vámhivatal […] meggyőződik arról, hogy az 1. cikk (1) bekezdésében említett helyzetek egyikében lévő áruk feltehetően sértik a […] szellemi tulajdonjogot, felfüggeszti az áruk kiadását, vagy lefoglalja őket.”

7

A vámrendelet 10. cikkének első albekezdése szerint:

„Annak megállapításánál, hogy egy szellemi tulajdonjogot a nemzeti jog szerint megsértettek‑e, azoknak a tagállamoknak a hatályos jogát kell alkalmazni, amelyek területén az áruk az 1. cikk (1) bekezdésében említett helyzetek valamelyikébe kerültek.”

8

Ugyanezen rendelet 17. cikkének (1) bekezdése szerint:

„A jogosult más egyéb jogorvoslati lehetőségeinek sérelme nélkül a tagállamok elfogadják azokat az intézkedéseket, amelyekre szükség van ahhoz, hogy az illetékes hatóságok:

[...]”

9

A szerzői jogi irányelv 4. cikkének (1) bekezdése a következőképpen szól:

„A tagállamok a szerzők számára kizárólagos jogot biztosítanak műveik eredeti vagy többszörözött példányai adásvétellel vagy más módon megvalósuló nyilvános terjesztésének engedélyezésére, illetve ennek megtiltására.”

10

A védjegyirányelv 5. cikkének (1) és (3) bekezdése szerint:

„(1)   A védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít. A kizárólagos jogok alapján a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ

[...]

(3)   Az (1) és a (2) bekezdésben szabályozott feltételek megvalósulása esetén tilos különösen

[...]

[...]”

11

A közösségi védjegyrendelet 9. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint:

„(1)   A védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít. A kizárólagos jogok alapján a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ

[...]

2.   Az (1) bekezdésben szabályozott feltételek megvalósulása esetén tilos különösen

[...]

[...]”

12

A szerzői jogról szóló törvénynek (ophavsretsloven) a szerzői jogi irányelvet átültető, 2010. február 27‑i 202. sz. egységes szerkezetbe foglalásról szóló rendelettel (lovbekendtgørelse nr. 202) egységes szerkezetbe foglalt szövege 2. cikkének (1) és (3) bekezdése szerint:

„(1)   A szerzői jog az e törvényben rögzített korlátozásokkal magában foglalja a művel az eredeti vagy módosított formában, fordításban, más irodalmi, művészeti vagy műszaki formába történő átdolgozásban – többszörözés és a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétel útján – való rendelkezés kizárólagos jogát.

[...]

(3)   A mű nyilvánosság számára hozzáférhetővé tételét jelenti, ha

13

A védjegytörvénynek (varemærkeloven) a védjegyirányelvet átültető, 2012. január 24‑i 109. sz. egységes szerkezetbe foglalásról szóló rendelettel (lovbekendtgørelse nr. 109) egységes szerkezetbe foglalt szövege 4. cikkének (1) és (3) bekezdése értelmében:

„(1)   A védjegyjogosult az engedélyével nem rendelkező más személyeknek megtilthatja a megjelölés gazdasági tevékenység körében történő használatát, ha

[…]

(3)   Gazdasági tevékenység körében történő használatnak minősül különösen

14

Az egyes szellemi tulajdonjogokat feltehetően sértő áruk elleni vámhatósági intézkedésekről és az ilyen jogokat ténylegesen sértő áruk ellen hozandó intézkedésekről szóló európai rendelet alkalmazására vonatkozó, 2005. október 20‑i 1047. sz. egységes szerkezetbe foglalásról szóló rendelet (lovbekendtgørelse nr. 1047 om anvendelse af Det Europæiske Fællesskabs forordning om toldmyndighedernes indgriben over for varer, der mistænkes for at krænke visse intellektuelle ejendomsrettigheder, og om de foranstaltninger, som skal træffes over for varer, der krænker sådanne rettigheder) 5. cikke értelmében:

„[1.]   A [vámrendelet] 9. cikkének megfelelően kezdeményezett eljárás során az áru címzettje kérheti annak bírósági megállapítását, hogy teljesültek‑e az árukiadás felfüggesztésének e cikk szerinti feltételei. A bíróság elrendelheti az áruk kiadását.

2.   Az áru címzettje felsőbb közigazgatási hatóság előtt nem támadhatja meg az adó‑ és vámhivatal árukiadás felfüggesztéséről szóló döntését.”

15

Az egyes szellemi tulajdonjogokat feltehetően sértő áruk elleni vámhatósági intézkedésekről és az ilyen jogokat ténylegesen sértő áruk ellen hozandó intézkedésekről szóló európai rendelet alkalmazására vonatkozó rendelet (bekendtgørelse nr. 12 om anvendelse af Det Europæiske Fællesskabs forordning om toldmyndighedernes indgriben over for varer, der mistænkes for at krænke visse intellektuelle ejendomsrettigheder, og om de foranstaltninger, som skal træffes over for varer, der krænker sådanne rettigheder), 4. cikke a következőképpen rendelkezik:

„[1.]   A [vámrendelet] 2. cikkének (1) bekezdésében szereplő meghatározás szerinti szellemi tulajdonjogot sértő árukat át kell engedni az államkincstár javára, és meg kell semmisíteni. A megsemmisítésre a rendelet 17. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti feltételek mellett kerül sor.

2.   Nem jár kártalanítás az áruk (1) bekezdés szerinti megsemmisítése esetén.”

16

2010 januárjában a Dániában lakó M. Blomqvist egy online értékesítéssel foglalkozó kínai honlapon keresztül Rolex márkával ellátottként jelzett órát vásárolt. A rendelés leadása és a fizetés teljesítése az említett eladó angol nyelvű honlapján keresztül valósult meg. Az eladó elküldte az órát postai csomagban Hongkongból.

17

A csomag Dániába érkezésekor a vámhatóság megvizsgálta azt. A vámhatóság felfüggesztette az óra vámkezelését, mivel úgy ítélte meg, hogy a Rolex márkával ellátott eredeti óra hamisítványáról van szó, és az érintett modellhez fűződő szerzői jogok megsértése áll fenn. A vámhatóság 2010. március 18‑án értesítette a Rolexet és M. Blomqvistot.

18

A Rolex ezt követően – miután megállapította, hogy valóban hamisítványról van szó – a vámrendeletben előírt eljárásnak megfelelően kérte a vámkezelés felfüggesztésének fenntartását, és kérte M. Blomqvistot, hogy járuljon hozzá az óra vámhatóságok általi megsemmisítéséhez.

19

M. Blomqvist, azt állítva, hogy jogszerűen vásárolta az említett órát, tiltakozott a megsemmisítés ellen.

20

A Rolex ezt követően annak elrendelése iránti keresetet indított a Sø‑ og Handelsretten (kereskedelmi bíróság) előtt, hogy M. Blomqvist járuljon hozzá a vámkezelés felfüggesztéséhez és az óra kártalanítás nélküli megsemmisítéséhez. Ez a bíróság helyt adott a Rolex kérelmének.

21

M. Blomqvist fellebbezést terjesztett a Højesteret (legfelsőbb bíróság) elé. A Højesteretnek kétségei vannak a szellemi tulajdonjognak a jelen ügyben szereplőhöz hasonló helyzetben való megsértésének tényleges fennállását illetően, amely szükséges feltétel a vámrendelet alkalmazásához, míg az említett rendelet alkalmazásához egyrészről szükséges egy Dániában oltalom alatt álló szerzői vagy védjegyhez fűződő jog megsértése, és másrészről az, hogy az állítólagos jogsértésre ugyanebben a tagállamban kerüljön sor. Mivel megállapították, hogy M. Blomqvist az óráját személyes használatra vette, és nem sértette meg a szerzői jogra és a védjegyekre vonatkozó dán törvényeket, a kérdést előterjesztő bíróság számára az a kérdés merül fel, hogy az eladó megsértette‑e a dán szerzői jogot és védjegyjogot. Következésképpen, és a Bíróság ítélkezési gyakorlatára tekintettel (a C-324/09. sz., L’Oréal és társai ügyben 2011. július 12-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-6011. o.], a C-446/09. és C-495/09. sz., Philips és Nokia egyesített ügyekben 2011. december 1-jén hozott ítélet [EBHT 2011., I-12435. o.], és a C‑5/11. sz. Donner‑ügyben 2012. június 21‑én hozott ítélet) a Højesteret azt szeretné megtudni, hogy a jelen ügyben a szerzői jogi irányelv értelmében vett nyilvános terjesztésről, valamint a védjegyirányelv és a közösségi védjegyrendelet értelmében vett gazdasági tevékenység körében történő használatról van‑e szó.

22

Ilyen körülmények között a Højesteret úgy döntött, hogy felfüggeszti az eljárást, és az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

23

Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy kérdéseivel a kérdést előterjesztő bíróság – annak érdekében, hogy az alapügyben értékelni tudja egy szellemi tulajdonjog megsértésének fennállását – a szerzői jogi irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „nyilvános terjesztés” fogalmáról, valamint a védjegyirányelv 5.cikkének (1) és (3) bekezdése és a közösségi védjegyrendelet 9. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében vett „gazdasági tevékenység körében történő használat” fogalmáról kér felvilágosítást.

24

A „hamisított árukra” és „kalózárukra” vonatkozó fogalommeghatározások szerint, amelyek a vámrendelet 2. cikkének (1) bekezdésében szerepelnek, e fogalmak tárgya azon védjegy‑, szerzői vagy szomszédos jog, illetve formatervezési mintaoltalmi jog megsértése, amely védjegy‑, szerzői vagy szomszédos jog, illetve formatervezési mintaoltalmi jog az uniós jogszabályok szerint, vagy azon tagállam jogszabályai szerint, amelyben a vámhatóságok intézkedtek, alkalmazandó. Következésképpen csak azon szellemi tulajdonjogok megsértéséről van szó, amelyek az uniós jog vagy valamely tagállam nemzeti joga alapján keletkeztek (lásd a fent hivatkozott Philips és Nokia egyesített ügyekben hozott ítélet 50. pontját).

25

A vámrendelet e tekintetben semmilyen új feltételt nem állapít meg az arról való meggyőződéshez, hogy fennáll‑e a szellemi tulajdonjogok megsértése (lásd ebben az értelemben a C-281/05. sz. Montex Holdings ügyben 2006. november 9-én hozott ítélet [EBHT 2009., I-10881. o.] 40. pontját). Egy ilyen megsértésre a vámhatóságok e rendelet alapján történő intézkedésének igazolása érdekében következésképpen csak akkor lehet hivatkozni, ha az érintett áru eladása a szerzői jogi irányelvben, a védjegyirányelvben és a közösségi védjegyrendeletben előírt feltételek által biztosított jogokat érintheti.

26

Ilyen körülmények között az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket úgy kell érteni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság azt szeretné megtudni, hogy a vámrendeletből következik‑e az, hogy ahhoz, hogy egy harmadik országbeli online értékesítéssel foglalkozó honlapon keresztül egy tagállam területén lakó személynek eladott áruhoz fűződő szellemi tulajdonjog jogosultja részesülhessen az említett rendelet által e jogosult számára biztosított védelemben az említett áru e tagállamba történő belépésekor, szükséges az, hogy ezen eladást az említett tagállamban a nyilvános terjesztés egy formájának vagy gazdasági tevékenység körében történő használathoz tartozónak tekintsék. A kérdést előterjesztő bíróság továbbá tudni szeretné azt, hogy az eladást megelőzően az említett árunak olyan eladásra való felkínálás vagy reklám tárgyát kellett‑e képeznie, amely ugyanezen állam fogyasztóit célozza.

27

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy egyrészt, a védjegyjogosult a védjegyirányelv és a közösségi védjegyrendelet alapján felléphet, ha bárki hozzájárulása nélkül az említett védjeggyel azonos megjelölést használ, amennyiben e használatra gazdasági tevékenység körében, a védjegy árujegyzékében szereplőkkel azonos áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában kerül sor, és az sérti vagy sértheti a védjegy funkcióit (a C-236/08-C-238/08. sz., Google France és Google egyesített ügyekben 2010. március 23-án hozott ítélet [EBHT 2010., I-2417. o.] 49. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28

Másrészt, a szerzői jogi irányelvnek megfelelően a szerzőknek kizárólagos joguk van műveik eredeti vagy többszörözött példányai adásvétellel vagy más módon megvalósuló nyilvános terjesztésének engedélyezésére, illetve ennek megtiltására. A nyilvános terjesztést egy sor olyan művelet jellemzi, amely legalább az adásvételi szerződés megkötésétől annak a vásárlóközönség valamely tagja részére történő szállítással megvalósuló teljesítéséig terjed. Ennélfogva a kereskedő felelős az általa vagy az ő nevében lebonyolított minden olyan ügyletért, amely azokban a tagállamokban nyilvános terjesztésnek minősülhet, ahol a forgalmazott árucikkek szerzői jogi védelem alatt állnak (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Donner‑ügyben hozott ítélet 26. és 27. pontját).

29

Ilyen körülmények között az uniós jog megköveteli, hogy ezen eladást az említett tagállamban a szerzői jogi irányelv értelmében vett nyilvános terjesztés egy formájának, vagy a védjegyirányelv és a közösségi védjegyrendelet értelmében vett gazdasági tevékenység körében történő használathoz tartozónak tekintsék. Egy ilyen nyilvános terjesztés fennállását bizonyítottnak kell tekinteni egy adásvételi és szállítási szerződés megkötése esetén.

30

Nem vitatott, hogy az alapügyben a Rolex a hivatkozott szerzői és védjegyhez fűződő jogok jogosultja Dániában, és az említett ügyben szóban forgó óra a vámrendelet 2. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja értelmében vett hamisított árunak és kalózárunak minősül. Az sem vitatott, hogy a Rolexnek jogában állt volna jogai megsértésére hivatkozni abban az esetben, amikor az e tagállamban letelepedett kereskedő eladja ezt az árut, mivel egy ilyen – üzleti alapon létrejött – eladás alkalmával nyilvános terjesztés során gazdasági tevékenység körében használták volna védjegyeit. Meg kell tehát vizsgálni az előterjesztett kérdések megválaszolása érdekében azt, hogy a szellemi tulajdonjogok jogosultja, mint amilyen a Rolex, jogai ugyanolyan védelmére tarthat‑e igényt abban az esetben, amikor, amint az alapügyben is, a szóban forgó árut egy olyan harmadik országbeli online értékesítéssel foglalkozó honlapon keresztül adták el, amely ország területére e védelem nem terjed ki.

31

Igaz az, hogy valamely internetes oldalnak e védelemmel érintett területen való puszta elérhetősége nem elegendő azon következtetés levonásához, hogy az ezen oldalon feltüntetett eladásra való felkínálás az említett területen található fogyasztókat célozza (lásd a fent hivatkozott L’Oréal és társai ügyben hozott ítélet 64. pontját).

32

A Bíróság azonban már megállapította azt, hogy megvalósulhat az ily módon védett jogok megsértése akkor, ha valamely, harmadik országból származó áru akár az e védelemmel érintett területre való érkezését megelőzően, az e területen található fogyasztók felé irányuló kereskedelmi aktus – úgymint értékesítés, eladásra való felkínálás vagy hirdetés – tárgyát képezi (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Philips egyesített ügyekben hozott ítélet 57. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

33

Ily módon azon harmadik országból származó áruk, amelyek az Európai Unióban védjegyoltalom alatt álló termék utánzatának minősülnek, vagy az Unióban szerzői jogi vagy szomszédos jogi oltalom alatt, illetve formatervezési mintaoltalom alatt álló termék másolatának minősülnek, sérthetik e jogokat, és ezért „hamisított áruknak” vagy „kalózáruknak” tekinthetők akkor, ha bizonyított, hogy azokat az Unióban történő értékesítésre szánják, erre pedig különösen az jelent bizonyítékot, ha megerősítést nyer, hogy az említett árukat egy uniós vásárló részére értékesítették, vagy uniós fogyasztók részére eladásra felkínálták, illetve hirdették (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Philips és Nokia egyesített ügyekben hozott ítélet 78. pontját).

34

Márpedig nem vitatott, hogy az alapügyben a szóban forgó árut egy uniós vásárló részére értékesítették, az ilyen helyzet ennélfogva semmiképpen sem hasonlítható össze az „online piacon” ajánlott áruk, valamint az Unió vámterületére beléptetett, felfüggesztő eljárás alá vont áruk helyzetével. Következésképpen pusztán annak a körülménynek, hogy erre az eladásra egy harmadik országbeli online értékesítéssel foglalkozó internetes honlapon keresztül került sor, nem lehet az a hatása, hogy megfosztja az eladás tárgyát képező áruhoz fűződő szellemi tulajdonjog jogosultját a vámrendeletből eredő védelemtől anélkül, hogy szükséges lenne megvizsgálni azt, hogy egy ilyen árut ezenkívül, az eladást megelőzően, uniós fogyasztók részére eladásra felkínáltak‑e, illetve hirdettek‑e.

35

A fenti megfontolásokra tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a vámrendeletet úgy kell értelmezni, hogy az olyan áruhoz fűződő szellemi tulajdonjog jogosultja, amelyet valamely tagállam területén lakó személynek egy harmadik országbeli online értékesítéssel foglalkozó honlapon keresztül adtak el, az említett áru e tagállamba történő belépésekor, pusztán az említett áru megszerzésének ténye folytán részesül az említett rendelet által e jogosult számára biztosított védelemben. E tekintetben nem szükséges az, hogy az eladást megelőzően a szóban forgó áru olyan eladásra való felkínálás vagy reklám tárgyát is képezze, amely ugyanezen állam fogyasztóit célozza.

36

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

Az egyes szellemi tulajdonjogokat feltehetően sértő áruk elleni vámhatósági intézkedésekről és az ilyen jogokat ténylegesen sértő áruk ellen hozandó intézkedésekről szóló, 2003. július 22‑i 1383/2003/EK tanácsi rendeletet úgy kell értelmezni, hogy az olyan áruhoz fűződő szellemi tulajdonjog jogosultja, amelyet valamely tagállam területén lakó személynek egy harmadik országbeli online értékesítéssel foglalkozó honlapon keresztül adtak el, az említett áru e tagállamba történő belépésekor, pusztán az említett áru megszerzésének ténye folytán részesül az említett rendelet által e jogosult számára biztosított védelemben. E tekintetben nem szükséges az, hogy az eladást megelőzően a szóban forgó áru olyan eladásra való felkínálás vagy reklám tárgyát is képezze, amely ugyanezen állam fogyasztóit célozza.