1.

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem, amelyet a Cour de cassation (Semmítőszék, Franciaország) 2013. december 2‑án nyújtott be a Bíróság Hivatalához, a bennfentes kereskedelemről és a piaci manipulációról (piaci visszaélés) szóló, 2003. január 28‑i 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 2 ) 1. cikke 1. pontjának, valamint a 2003/6/EK irányelvnek a bennfentes információ meghatározása és közzététele, valamint a piaci manipuláció meghatározása tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2003. december 22‑i 2003/124/EK bizottsági irányelv ( 3 ) 1. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2.

A kérdést előterjesztő bíróság kérdése egy, a J‑B. Lafonta és az Autorité française des marchés financiers (francia tőkepiaci felügyelet) között egy olyan pénzügyi művelet kapcsán folyó jogvitához tartozik, amely a Wendel SA (a továbbiakban: Wendel) számára – amely igazgatóságának elnöke volt J‑B. Lafonta az alapügy releváns tényállása megvalósulásának időpontjában – lehetővé tette, hogy a Saint‑Gobain társaságban jelentős részesedést szerezzen. Az AMF megállapította, hogy J‑B. Lafonta azzal, hogy nem hozta nyilvánosságra e művelet elvégzésére vonatkozó információt, megsértette a bennfentes információ nyilvánosságra hozatalára vonatkozó nemzeti rendelkezéseket, és 1,5 millió euró összegű bírságot szabott ki vele szemben.

3.

A 2003/6/EK irányelv 1. cikke 1. pontja szerint:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]”

4.

Ezen irányelv 2. cikke előírja:

„(1)   A tagállamok megtiltják minden, a második albekezdésben említett személynek, aki bennfentes információkkal rendelkezik, hogy ezeket az információkat felhasználja oly módon, hogy közvetlenül vagy közvetve, saját vagy harmadik személy javára az információhoz kapcsolódó pénzügyi eszközöket vegyen vagy adjon el, illetve kíséreljen meg venni vagy eladni.

Az első albekezdést kell alkalmazni minden olyan személyre, aki a következők folytán került a bennfentes információ birtokába:

(2)   Amennyiben az (1) bekezdésben említett személy jogi személy, az abban a bekezdésben megállapított tilalmat azokra a természetes személyekre is alkalmazni kell, akik részt vesznek az érintett jogi személy javára lebonyolítandó ügyletekre vonatkozó döntések meghozatalában.

(3)   Ez a cikk nem alkalmazandó azokra az ügyletekre, amelyeket pénzügyi eszközök vételére vagy eladására vonatkozó, esedékessé váló kötelezettség teljesítése kapcsán hajtanak végre, amennyiben ez a kötelezettség olyan megállapodásból ered, amelyet azt megelőzően kötöttek meg, hogy az érintett személy a bennfentes információ birtokába jutott.”

5.

Az említett irányelv 6. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében:

„(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a pénzügyi eszközök kibocsátói a lehető leghamarabb tájékoztassák a nyilvánosságot az említett kibocsátókat közvetlenül érintő bennfentes információkról.

[…]

(2)   A kibocsátó – jogos érdekei sérelmének megelőzése érdekében – saját felelősségére késleltetheti a bennfentes információk (1) bekezdésben említett nyilvánosságra hozatalát, feltéve hogy nem valószínű, hogy ez a késleltetés félrevezeti a nyilvánosságot, és feltéve, hogy a kibocsátó képes biztosítani a szóban forgó információ bizalmasságát. A tagállamok megkövetelhetik a kibocsátótól, hogy haladéktalanul tájékoztassa az illetékes hatóságot a bennfentes információ nyilvánosságra hozatalának késleltetésére vonatkozó döntésről.”

6.

A 2003/124 irányelv „Bennfentes információ” című 1. cikke előírja:

„(1)   A 2003/6/EK irányelv 1. cikke 1. pontjának alkalmazásában azt az információt kell pontosnak tekinteni, amely létező vagy alappal várhatóan létrejövő körülményekre, vagy olyan eseményre vonatkozik, amely megtörtént vagy alappal várható, hogy meg fog történni, és elég konkrét ahhoz, hogy lehetővé tegye következtetések levonását az ilyen körülményeknek vagy eseménynek pénzügyi eszközök vagy a kapcsolódó származtatott pénzügyi eszközök árfolyamára esetlegesen gyakorolt hatásáról.

(2)   A 2003/6/EK irányelv 1. cikke 1. pontjának alkalmazásában »az az információ, amelynek nyilvánosságra hozatala valószínűleg jelentős hatást gyakorolna a szóban forgó pénzügyi eszközök vagy a kapcsolódó származtatott pénzügyi eszközök árfolyamára«, olyan információ, amelyet az ésszerűen eljáró befektető nagy valószínűséggel felhasználna a befektetési döntése meghozatalához”.

7.

2006. december és 2007. június között a Wendel négy hitelintézettel (a továbbiakban: bankok) „Total Return Swaps” (teljeshozam‑csereügylet, a továbbiakban: TRS) szerződéseket kötött, amelyek mögöttes eszközeit a Saint‑Gobain társaság részvényei képezték, és fedezetük biztosítása érdekében a bankok 85 millió Saint‑Gobain‑részvényt szereztek.

8.

A szerződések időtartama alatt a Wendelnek díjat kellett fizetnie a bankok részére és megkapta tőlük a Saint‑Gobain‑részvények utáni osztalékot. A szerződések lebonyolítása során, amelyre a megállapított időpontban, vagy a Wendel kezdeményezésére korábban kerülhetett sor, ki kellett számítani az értékpapír értékének a TRS‑ek létrehozásának időpontjában megfelelő „referenciaár” és az értékpapír értékének a lebonyolítás időpontjában megfelelő „lebonyolítási ár” közötti különbséget. Az értéknövekedést a Wendel megtartotta, értékcsökkenés esetén a Wendelnek ki kellett fizetnie a különbséget a bankok részére.

9.

A TRS‑ek megkötésével párhuzamosan a Wendel a bankoktól és egy további hitelintézettől pénzügyi támogatásban részesült, amelynek teljes összege megközelítette a TRS‑ek összegét.

10.

A Wendel 2007. szeptember 3‑án elhatározva, hogy fokozatosan lebonyolítja a TRS‑eket, ezen időpont és 2007. november 27. között több mint 66 millió, a Saint‑Gobain társaságban 17,6%‑os részesedést képviselő részvényt szerez, és 2007. szeptember 26. és 2008. március 26. között bejelenti az AMF‑nek a Saint‑Gobain társaságban fennálló 5%‑os, 10%‑os, 15%‑os és 20%‑os részesedések átlépését.

11.

Az AMF megállapította, hogy noha a Wendel igazgatósága 2007. szeptember 3‑án döntött hivatalosan arról, hogy átalakítják a Saint Gobainnek való gazdasági kitettségüket a társaság részvényeinek birtoklásává, az AMF vizsgálati és piacfelügyeleti igazgatóságának a Saint‑Gobainben történő Wendel általi részesedésszerzéssel kapcsolatos vizsgálati jelentésében szereplő körülmények, illetve a TRS szerződések aláírásának, és azon finanszírozások Wendel társaság általi megszerzésének egybeesése, amelyek lehetővé tették számára a Saint‑Gobain társaság bankok által a TRS ügyletek lebonyolítása keretében átruházott részvényeinek megszerzését, azt bizonyították, hogy a Saint‑Gobain társaságban történő jelentős részesedésszerzésre irányuló szándék már eredetileg is fennállt, és ennek érdekében került sor erre a műveletre.

12.

Következésképpen az AMF azt kifogásolta, hogy a Wendel társaság és J‑B. Lafonta nem hozta „legkésőbb 2007. június 21‑ig, az összes TRS szerződés banki intézményekkel való megkötésének időpontjáig” nyilvánosságra a Wendel által előkészített, „arra irányuló pénzügyi művelet” fő jellemzőit, „hogy lehetővé tegye számára, hogy jelentős részesedést szerezzen a Saint‑Gobain társaságban”, illetve azt, hogy az 5%‑os küszöb átlépésének bejelentésére irányuló kötelezettség keletkezése előtt nem hozta nyilvánosságra azt a bennfentes információt, amely abban állt, hogy „a Wendel annak érdekében hajtotta végre a fent leírt műveletet, hogy jelentős részesedést szerezhessen a Saint‑Gobain társaságban”.

13.

2010. december 13‑i határozatával az AMF szankciós bizottsága megállapította, hogy e kifogások megalapozottak, és 1,5 millió euró összegű bírsággal sújtotta a Wendelt és J‑B. Lafontát.

14.

J‑B. Lafonta keresetet nyújtott be a cour d’appel de Paris‑hoz (párizsi fellebbviteli bíróság), amely helybenhagyta az AMF határozatát. J‑B. Lafonta felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő ezen ítélet ellen a kérdést előterjesztő bíróság előtt.

15.

J‑B. Lafonta szerint az információ csak akkor „pontos”, ha lehetővé teszi birtokosa számára, hogy előre lássa, hogy az érintett kibocsátó értékpapírjának árfolyama milyen irányba fog változni, amikor ezt az információt nyilvánosságra hozzák. Arra hivatkozik, hogy csak az érintett részvényárfolyam emelkedésének vagy esésének előrejelzését lehetővé tevő információ alapján tudhatja annak birtokosa, hogy vennie vagy eladnia kell, és ebből következően csak az ilyen információ biztosít számára előnyt a többi, azt nem ismerő piaci szereplővel szemben. J‑B. Lafonta ehhez hozzáteszi, hogy a jelen ügyben nem lehetett előre látni, hogy milyen – emelkedéssel vagy eséssel járó – következményei lesznek a Wendel részvény árfolyamára nézve az arra vonatkozó információ közlésének, hogy e társaság részesedést szerez a Saint‑Gobain társaságban.

16.

Az AMF megállapítja, hogy e követelmény meghaladja a 2003/6/EK irányelv és a 2003/124/EK irányelv szövegének előírásait, amelyek nem utalnak az információ érintett pénzügyi eszközök árfolyamára gyakorolt potenciális hatásának irányára. Úgy véli, hogy „a pontos információ és a pontatlan információ közötti különbség a piacra gyakorolt potenciális hatásban áll, így minden olyan információ, amelyről megállapítható, hogy ha ismertté válna, az árfolyam megváltozását eredményezné, pusztán e tény alapján pontos információnak minősül, és ehhez a jelleghez járulva kell bizonyítani azt a jelentős hatást, amelyet a szóban forgó esemény gyakorolhat az értékpapír árfolyamára”.

17.

E körülmények között a Cour de cassation úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni a [2003/6] irányelv 1. cikkének 1. pontját és a [2003/124] irányelv 1. cikkének (1) bekezdését, hogy e rendelkezések értelmében csak azok az információk pontosak, amelyekből kellő valószínűséggel levonható az a következtetés, hogy az érintett pénzügyi eszközök árfolyamára gyakorolt potenciális hatásuk egy meghatározott irányba hat, amint nyilvánosságra hozzák azokat?”

18.

A J‑B. Lafonta, a francia, cseh, német, olasz és lengyel kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket. A 2014. november 13‑i tárgyaláson J‑B. Lafonta, a francia és a lengyel kormány, valamint a Bizottság szóbeli észrevételeket adott elő.

19.

A kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdés a 2003/6 irányelv 1. cikkének 1. pontjában meghatározott „bennfentes információ” fogalmára és különösen a 2003/124 irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében meghatározott ilyen információ pontosságára vonatkozik.

20.

A 2003/6 irányelvnek – ahogyan ez a címéből is kitűnik – a bennfentes kereskedelem és a piaci manipuláció elleni küzdelem a célja.

21.

E célkitűzések megvalósítása érdekében a 2003/6 irányelv különösen a 2. cikkének (1) bekezdésében a bennfentes kereskedelem tilalmát ( 4 ), azaz a bennfentes információk jogellenes felhasználásának tilalmát írja elő ( 5 ), illetve 6. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében a pénzügyi eszközök kibocsátóinak azon kötelezettségéről rendelkezik, hogy a lehető leghamarabb tájékoztassák a nyilvánosságot az említett kibocsátókat közvetlenül érintő bennfentes információkról. Továbbá a 2003/6 irányelv 14. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a tagállamok különösen a fenti 2. cikk (1) bekezdésének és 6. cikk (1) bekezdése első albekezdésének megsértéséért felelős személyek ellen ( 6 ) megfelelő közigazgatási intézkedéseket vagy szankciókat hozzanak. ( 7 )

22.

A 2003/6 irányelv a (2) és (12) preambulumbekezdésének megfelelően azon célból tiltja tehát a bennfentes kereskedelmet, hogy biztosítsa a pénzügyi piacok integritásának védelmét és erősítse a befektetők bizalmát, amely bizalom különösen azon alapul, hogy a befektetők egyenlő bánásmódban részesülnek, és megvédik őket a bennfentes információkkal való visszaéléssel szemben. ( 8 ) Az európai uniós jogalkotó ugyanis a 2003/6 irányelv (15) preambulumbekezdésében azon a véleményen van, hogy a bennfentes kereskedelem és a piaci manipuláció akadályozza a piac teljes és megfelelő átláthatóságát, amely előfeltétele annak, hogy az integrált pénzügyi piacokon az összes gazdasági szereplő részt vehessen a kereskedésben. A 2003/6 irányelv (24) preambulumbekezdésének első mondata kimondja, hogy a nyilvánosság gyors és hiteles tájékoztatása erősíti a piac integritását, ezzel szemben a kibocsátók általi szelektív információszolgáltatás a pénzügyi piacok integritása iránti befektetői bizalom elvesztéséhez vezethet. ( 9 )

23.

Ebből következik, hogy a 2003/6 irányelv 1. cikkének 1. pontjában meghatározott „bennfentes információ” fogalma olyan kulcsfogalom, amely ezen irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében és 6. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében betöltött központi szerepére tekintettel alapvető jelentőséggel bír. Továbbá a tagállamok arra irányuló kötelezettsége, hogy az említett irányelv 14. cikkének (1) bekezdése alapján szankciókat alkalmazzanak, szükségessé teszi, hogy e fogalom meghatározása egyértelmű legyen, és megfeleljen a jogbiztonság követelményeinek.

24.

A jogvita alapját képező tényállás a 2003/6 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében előírt azon kötelezettségre vonatkozik, hogy a bennfentes információkat a lehető leghamarabb nyilvánosságra kell hozni. A pénzügyi eszközök kibocsátóira rótt úgynevezett „tevőleges” kötelezettség ( 10 ) a fenti irányelv céljainak tiszteletben tartásához szükséges átláthatóság biztosítására irányul. ( 11 )

25.

A 2003/6 irányelv 1. cikkének 1. pontja meghatározza a „bennfentes információ” fogalmának négy lényegi elemét, amely tartalmazza először is az információ pontosságát, másodszor azt, hogy az információt nem hozták nyilvánosságra, harmadszor ezen információ közvetlen vagy közvetett kapcsolatát a pénzügyi eszközök egy vagy több kibocsátójával, illetve egy vagy több pénzügyi eszközzel, negyedszer az érintett pénzügyi eszközök árfolyamának befolyásolására való nagyfokú alkalmasságot. ( 12 )

26.

A 2003/124 irányelv a „bennfentes információ” fogalmának négy lényegi eleméből kettő – nevezetesen az információ pontos jellegének (első elem) és annak a pénzügyi eszközök vagy kapcsolódó származtatott pénzügyi eszközök árfolyamára gyakorolt potenciális hatása (negyedik elem) – részletesebb meghatározását írja elő ( 13 ) abból a célból, hogy a piaci szereplők – köztük a pénzügyi eszközök kibocsátói – érdekében erősítse a jogbiztonságot.

27.

A Bíróság az említett Geltl‑ítélet 53. pontjában kimondta, hogy a bennfentes információnak a 2003/124 irányelv 1. cikkének (1) és (2) bekezdésében megfogalmazott két fogalmi eleme olyan minimális feltételeknek minősül, amelyek közül mindegyiknek teljesülnie kell ahhoz, hogy valamely információt a 2003/6 irányelv 1. cikkének 1. pontja értelmében „bennfentesnek” lehessen tekinteni.

28.

A Bíróság továbbá kiemelte mindkét fogalmi elem önálló jellegét. Az információ pontossága nem függ annak arra való alkalmasságától, hogy jelentősen befolyásolja az érintett pénzügyi eszközök árfolyamát. ( 14 ) A francia kormány észrevételei szerint ugyanis „az információ pontosságának meghatározása szakaszában azon kérdésnek nincs jelentősége, hogy egy ilyen információ megalapozhatja‑e egy ésszerűen eljáró befektető döntését”.

29.

Ebben a vonatkozásban kiemelem, hogy valójában egy „pontos” információ a gyakorlatban gyakran alkalmas arra, hogy jelentős hatást gyakoroljon a pénzügyi eszközök árfolyamára, és így bennfentes információnak minősül. Mindazonáltal még egyszer hangsúlyozni kell, hogy valamely információ pontos jellegének megítélése és pénzügyi eszközök árfolyamának befolyásolására való nagyfokú alkalmassága két kötelező és egyben jogilag különböző fogalmi elemnek minősül.

30.

A 2003/124 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése szerint valamely információt akkor kell pontosnak tekinteni, ha két együttes feltétel teljesül. Egyrészt, az információnak létező vagy alappal várhatóan létrejövő körülményekre, vagy olyan eseményre kell vonatkoznia, amely megtörtént, vagy alappal várható, hogy meg fog történni. Másrészt, az információnak elég konkrétnak kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye következtetések levonását az ilyen körülményeknek vagy eseménynek pénzügyi eszközök vagy a kapcsolódó származtatott pénzügyi eszközök árfolyamára esetlegesen gyakorolt hatásáról. ( 15 )

31.

A kérdést előterjesztő bíróság kérdése az említett feltételek közül a másodikra vonatkozik, és lényegében arra irányul, hogy úgy kell‑e értelmezni ezen feltételt, hogy a „pontossághoz” szükséges, hogy az információ lehetővé tegye azt, hogy előre lehessen látni, hogy az érintett pénzügyi eszközök árfolyama milyen irányba fog változni, emelkedni vagy esni fog.

32.

Az írásbeli észrevételt benyújtó tagállamok és a Bizottság között általános konszenzus van a tekintetben, hogy erre a kérdésre nemleges választ kell adni.

33.

Egyedül J‑B. Lafonta javasol más választ, mivel úgy véli, hogy a befektetők egyenlősége csak akkor nincs biztosítva, ha az információ birtokosa képes előre látni, hogy a piac milyen irányba fog változni (emelkedni vagy esni fog), amikor ezt az információt nyilvánosságra hozzák. Véleménye szerint, csak az ilyen előrelátás révén lehetséges eldönteni, hogy az érintett értékpapírt nyereség elérése érdekében meg kell‑e vásárolni vagy el kell‑e adni. Ennek hiányában az érintett értékpapírral kapcsolatban a befektető ugyanazt a kockázatot vállalja, mint a többi piaci szereplő.

34.

A 2003/124 irányelv 1. cikkének (1) bekezdéséből egyértelműen következik, hogy azt az információt kell „pontosnak” tekinteni, amely elég konkrét ( 16 ) vagy sajátos ( 17 ) ahhoz, hogy lehetővé tegye következtetések levonását az érintett pénzügyi eszközök árfolyamára gyakorolt esetleges hatásáról.

35.

Ezzel szemben meg kell állapítani, hogy sem a 2003/6 irányelv 1. cikkének 1. pontja, sem a 2003/124 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése kifejezetten nem hivatkozik olyan információra, amely lehetővé tenné, hogy előre lehessen látni, hogy ezen pénzügyi eszközök árfolyama milyen irányba fog változni, emelkedni vagy esni fog. ( 18 ) Magától értetődik, hogy egy ilyen információ pontos információnak minősülne, ( 19 ) de a Bíróságnak feltett kérdés az, hogy ezen elem nélkül lehet‑e ilyen információt pontosnak tekinteni.

36.

Egyébiránt kiemelem, hogy a 2003/124 irányelv 1. cikkének (1) bekezdését nagyon általánosan és kiterjesztően fogalmazták meg. ( 20 )

37.

Ugyanis a „következtetés az esetlegesen gyakorolt hatásra” fordulatnak ( 21 ) egyértelműen nagyon széles terjedelme van, és nem lehet megszorítóan úgy értelmezni, hogy csak olyan információkra vonatkozik, amelyek lehetővé teszik annak megállapítását, hogy az érintett értékpapírok árfolyama milyen irányba fog változni. ( 22 )

38.

Igaz, hogy e rendelkezés kizárja a „bennfentes információ” fogalmából azon homályos vagy általános információkat, amelyek amiatt, hogy nem pontosak vagy nem konkrétak, nem teszik lehetővé következtetések levonását az érintett pénzügyi eszközök árfolyamára esetlegesen gyakorolt befolyásáról vagy hatásáról. ( 23 ) A szóban forgó információk jellegüknél fogva nem meggyőzőek, és ebből kifolyólag alkalmatlanok arra, hogy sértsék a 2003/6 irányelv céljait. Ki kell tehát zárni a „bennfentes információ” fogalmából ezen információkat olyan, a piaci szereplők számára szükségtelen információözön elkerülése érdekében, amely egyrészt „eláraszthatja” a piaci szereplőket, másrészt túlzott kötelezettségeket róhat a pénzügyi eszközök kibocsátóira.

39.

Úgy vélem továbbá, hogy tekintettel arra, hogy nagyon sok esetben nehéz előzetesen megítélni, ( 24 ) hogy valamely információ az érintett pénzügyi eszközök árfolyamának emelkedését vagy csökkenését válthatja‑e ki, a „pontos” információ fogalma hatályának kizárólag azon információkra való korlátozása, amelyek lehetővé teszik annak előrelátását, hogy ezen pénzügyi eszközök árfolyama milyen irányba fog változni, a 2003/6 irányelvet és a 2003/124 irányelvet szinte teljes egészében megfosztaná lényegétől. ( 25 ) Ez a kibocsátókat a 2003/6 irányelv célkitűzéseivel ellentétes szelektív információszolgáltatásra ösztönözné.

40.

J‑B. Lafonta azonban arra hivatkozik, hogy álláspontját alátámasztja az európai értékpapír‑piaci szabályozók bizottságának (a továbbiakban: az európai értékpapír‑piaci szabályozók bizottsága) elmélete. ( 26 ) Ugyanis a 2007. júliusi „Market Abuse directive, Level 3 – second set of CESR guidance and information on the common operation of the directive to the market” (A piaci visszaélésről szóló irányelv, Harmadik szint – Az európai értékpapír‑piaci szabályozók bizottságának a piacról szóló irányelv közös alkalmazására vonatkozó második iránymutatásáról és tájékoztatásáról, a továbbiakban: iránymutatás) ( 27 ) című dokumentum 1.8 pontjában az európai értékpapír‑piaci szabályozók bizottsága jelzi, hogy egy információ például két esetben elég konkrét. Először is, amikor az információ olyan, hogy az ésszerűen eljáró befektető számára lehetővé teszi, hogy befektetési döntést hozzon pénzügyi kockázatok vállalása nélkül vagy csak korlátozott kockázatok vállalásával, vagyis amikor ezen információ lehetővé teszi számára, hogy biztonsággal fel tudja mérni, hogy a nyilvánosságra hozatalt követően hogyan befolyásolja a pénzügyi eszközök vagy kapcsolódó származtatott pénzügyi eszközök árfolyamát. Például egy olyan személy, aki tudja, hogy valamely magánbefektető nyilvános tőzsdei forgalomba hozatalt tervez, biztos lehet abban, hogy a kibocsátó részvényeinek árfolyama emelkedni fog, ha az ajánlat nyilvánosságra kerül. Másodszor, ha az információ olyan jellegű, hogy rögtön hasznosítható lenne a piacon. ( 28 )

41.

Először is meg kell állapítani, hogy az európai értékpapír‑piaci szabályozók bizottságának az iránymutatásról szóló, azzal együtt közzétett Feedback Statement‑je (összefoglalója) ( 29 ) 8. pontjában az európai értékpapír‑piaci szabályozók bizottsága jelezte, hogy az iránymutatásnak többek között az a célja, hogy olyan információkat hozzon fel példaként, amelyek esetlegesen „bennfentes információnak” minősülhetnek. Meg kell állapítani, hogy az iránymutatásnak nincs kötelező jogi ereje, nem lehet rá hivatkozni a 2003/6 irányelv és a 2003/124 irányelv rendelkezéseitől való eltérés céljából, egyébként pedig a Spector Photo Group és Van Raemdonck ítéletet (C‑45/08, EU:C:2009:806), valamint a Geltl‑ítéletet (C‑19/11, EU:C:2012:397) követően tették közzé.

42.

A Bizottságnak a tárgyaláson előadott észrevételeivel összhangban úgy vélem, hogy az iránymutatás 1.8 pontjában hozott első példa rendkívüli, és olyan nagyon ritka helyzetekre vonatkozik, amelyekben az információ egyértelmű, teljes és minden kétség kizárt. Amint azt a Bizottság is kiemelte, ilyen bizonyosság nyilvánvalóan nem szükséges ahhoz, hogy valamely információt bennfentesnek lehessen tekinteni. A Bizottság továbbá helyesen rámutatott arra, hogy az iránymutatás 1.15 pontja egyéb példákat is tartalmaz, amelyek megerősítik azon nézetemet, mely szerint az árfolyam változásának irányára vonatkozó információ szükségtelen a „bennfentes információ” fogalma szempontjából. Úgy tűnik, hogy az iránymutatás 1.15 pontjának különösen „a részvények és jelentősebb eszközök vételéről és eladásáról” szóló nyolcadik francia bekezdése igen egyértelműen a Lafonta‑eset információira, azaz a TRS‑ekre vonatkozik. Az iránymutatás szerint itt a bennfentes információ egyik tipikus esetéről van szó. Egyébként az iránymutatás 1.15 pontjának a harmadik, a hetedik és az utolsó előtti francia bekezdésében is a „bennfentes információkra” felhozott példák szerepelnek, pedig ezen információk alapján az árfolyamok változásának iránya egyáltalán nem látható előre. Végül amennyiben az iránymutatás releváns, úgy tűnik számomra, hogy J‑B. Lafonta nem hivatkozhat rá álláspontja alátámasztására.

43.

Következésképpen úgy vélem, hogy a 2003/6 irányelv 1. cikkének 1. pontját és a 2003/124 irányelv 1. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azt az információt kell „pontosnak” tekinteni, amely „létező vagy alappal várhatóan létrejövő körülményekre, vagy olyan eseményre vonatkozik, amely megtörtént, vagy alappal várható, hogy meg fog történni”, és megállapítható, hogy az ilyen körülmények vagy esemény a pénzügyi eszközök árfolyamának megváltozását vagy ingadozását eredményezhetik. Az ilyen információnak „elég konkrétnak kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye következtetések levonását [az ilyen körülményeknek vagy eseménynek] az érintett pénzügyi eszközök árfolyamára esetlegesen gyakorolt hatásáról […]”.

44.

Ellenben nem szükséges, hogy kellő valószínűséggel levonható legyen az a következtetés, hogy ezen információnak az érintett pénzügyi eszközök árfolyamára gyakorolt potenciális hatása egy meghatározott irányba hat, amennyiben nyilvánosságra hozzák azokat.

45.

A kérdést előterjesztő bíróságnak az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdése nem tartalmazza az információnak az érintett pénzügyi eszközök árfolyamára gyakorolt „jelentős” ( 30 ) hatására történő hivatkozást. Így csupán a teljesség kedvéért foglalkozom röviden e feltétellel.

46.

A Bizottság észrevételeivel összhangban emlékeztetek arra, hogy a 2003/6 irányelv 1. cikkének 1. pontjában előírt pontosságra vonatkozó feltétel szempontjából nem releváns azon hatás jelentős jellege, amelyet bizonyos információk közlése gyakorolhat az árfolyamokra. ( 31 ) Következésképpen még egy „pontos” információ sem sérti a 2003/6 irányelv és a 2003/124 irányelv céljait, ha az az érintett pénzügyi eszközök árfolyamára csak jelentéktelen hatást gyakorolhat, és ebből kifolyólag nem minősül olyan információnak, amelyet a 2003/214 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése szerint „az ésszerűen eljáró befektető nagy valószínűséggel felhasználna a befektetési döntése meghozatalához” ( 32 ).

47.

A 2003/124 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése, amely az érintett pénzügyi eszközök árfolyamára gyakorolt potenciális hatás jelentőségére vonatkozik, még az olyan pontos információk kizárására vagy megszűrésére is irányul, amelyeknek ezen árfolyamokra jelentéktelen hatásuk lenne, és amelyek így nem befolyásolnák a piac integritását. ( 33 )

48.

Úgy vélem, hogy a 2003/124 irányelv 1. cikkének (1) bekezdéséhez hasonlóan ezen irányelv 1. cikkének (2) bekezdése sem korlátozódik olyan információra, amely lehetővé teszi az érintett pénzügyi eszközök árfolyama változási irányának megállapítását. Valamely értékpapír potenciális árfolyam‑ingadozására vonatkozó információ – függetlenül annak irányától – bizonyos esetekben lehet olyan információ, amelyet az ésszerűen eljáró befektető nagy valószínűséggel felhasználna a befektetési döntése meghozatalához.

49.

A Bírósághoz benyújtott iratokból kiderül, hogy vannak olyan pénzügyi mechanizmusok, amelyek lehetővé teszik a befektető számára, hogy bizonyos piaci feltételek teljesülése esetén hasznot húzzon valamely értékpapír árfolyamának jelentős változásából, függetlenül annak irányától.

50.

Következésképpen eseti alapon kell vizsgálni, hogy önmagában a jelentős változás lehetőségéről szóló információ lehet‑e olyan információ, amelyet az ésszerűen eljáró befektető nagy valószínűséggel felhasználna a befektetési döntése meghozatalához, még ha ezen információ nem is utal e változás irányára.

51.

Befejezésképpen olyan, a lengyel kormány által a tárgyaláson példaként felhozott információkra hivatkozom, amelyek az árfolyamok lehetséges változásának irányát nem jelzik, ugyanakkor mégis bennfentesek a 2003/6 irányelv és a 2003/124 irányelv értelmében. Így az a tény, hogy egy építőipari vállalkozás igazgatóságának elnöke nyugdíjba vonul, és egy olyan vezető fogja váltani, akinek a távközlés területén nagy tapasztalata van, lehet olyan pontos információ, amelyet ésszerűen eljáró befektetők nagy valószínűséggel figyelembe vesznek, közülük egyesek úgy fogják vélni, hogy ez a személycsere új lendületet ad a vállalkozásnak, mások viszont azon a véleményen lesznek, hogy egy ágazaton kívüli vezető felvétele csak gyengítheti a vállalkozást. ( 34 ) Az információt mindkét esetben a lehető leghamarabb nyilvánosságra kell hozni a 2003/6 irányelv 6. cikke szerint.

52.

A fenti megfontolások alapján azt javasolom a Bíróságnak, hogy a Cour de cassation által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a következő választ adja:

A bennfentes kereskedelemről és a piaci manipulációról (piaci visszaélés) szóló, 2003. január 28‑i 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikke 1. pontját, valamint a 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a bennfentes információ meghatározása és közzététele, valamint a piaci manipuláció meghatározása tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2003. december 22‑i 2003/124/EK bizottsági irányelv 1. cikke (1) bekezdését nem úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezések értelmében csak azok az információk pontosak, amelyekből kellő valószínűséggel levonható az a következtetés, hogy az érintett pénzügyi eszközök árfolyamára gyakorolt potenciális hatásuk egy meghatározott irányba hat, amint nyilvánosságra hozzák azokat.