1.

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem a szakmai titoktartásra vonatkozó uniós jogi rendelkezések értelmezésére vonatkozik. Ezen kérelmet a károsult befektetők, ( 2 ) valamint a Bundesanstalt für Finanzdienstleistungsaufsicht (Pénzügyi Szolgáltatások Szövetségi Felügyelete, a továbbiakban: BaFin) között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya utóbbinak a Phoenix Kapitaldienst GmbH Gesellschaft für die Durchführung und Vermittlung von Vermögensanlagennel (a továbbiakban: Phoenix) kapcsolatos bizonyos iratokhoz és információkhoz való hozzáférést elutasító 2012. október 9‑i határozata.

2.

Ami az uniós jogot illeti, az előzetes döntéshozatalra utaló határozat kifejezetten három irányelvet jelölt meg: a 2004/109 irányelvet, ( 3 ) a 2006/48 irányelvet ( 4 ) és 2009/65 irányelvet. ( 5 ) Ugyanakkor a Bíróság előtti eljárásban pontosításra került, hogy a Bíróságnak kizárólag a 2004/39/EK irányelv 54. cikkét kell értelmeznie. ( 6 )

3.

Ugyanis a pénzügyi ágazat felügyeleti hatóságai feladataik különböző irányelvek alapján történő ellátása során nagyszámú információhoz jutnak a felügyeletük alá tartozó intézményektől. A jelen ügyben az a kérdés, hogy a befektetők hozzáférhetnek‑e ezekhez az információkhoz azt követően, hogy a csalárd befektetési vállalkozás ellen csődeljárást vagy kötelező felszámolási eljárást indítottak. Továbbá annak pontosításáról van szó, hogy milyen feltételek fennállása esetén „lehet kiadni a harmadik feleket nem érintő bizalmas információkat a polgári vagy kereskedelmi eljárásokban, ha az szükséges az eljárás lefolytatásához”.

4.

A 2004/39 irányelv 54. cikke (1) és (2) bekezdése előírja:

„(1)   A tagállamok biztosítják, hogy szakmai titoktartási kötelezettség kösse az illetékes hatóságokat, mindazon személyeket, akik az illetékes hatóságok vagy azon szervezetek számára munkát végeznek vagy végeztek, amelyekre a 48. cikk (2) bekezdése szerint feladatokat ruháztak át, valamint az illetékes hatóságok által utasított könyvvizsgálókat és szakértőket. A feladataik ellátása során tudomásukra jutott bizalmas információt nem adhatják ki semmilyen más személynek vagy hatóságnak, az olyan összefoglalt vagy összesített formát kivéve, amelyből az egyes befektetési vállalkozások, piacműködtetők, szabályozott piacok vagy más személyek nem azonosíthatók, a büntetőjog hatálya alá tartozó esetek vagy ezen irányelv más rendelkezéseinek sérelme nélkül.

(2)   Amennyiben valamely befektetési vállalkozás, piacműködtető vagy szabályozott piac ellen csődeljárást vagy kötelező felszámolási eljárást indítanak, a harmadik feleket nem érintő bizalmas információkat a polgári vagy kereskedelmi eljárásokban ki lehet adni, ha az szükséges az eljárás lefolytatásához”.

5.

A német jog vonatkozó rendelkezéseit az alábbiak tartalmazzák:

6.

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kiderül, hogy az Amtsgericht Frankfurt am Main (majna‑frankfurti területi bíróság) 2005. július 1‑jei határozattal fizetésképtelenségi eljárás indult a Phoenix társaság ellen. Egyidejűleg megszüntették az említett társaság tevékenységét, és az azóta felszámolás alatt áll. E társaság üzleti modellje a befektetők megkárosítására irányult. Körülbelül 30000 befektetőt ért kár, a kár összege 600 millió euró.

7.

E társaság két korábbi vezetőjét a Landgericht Frankfurt am Main (majna‑frankfurti területi bíróság) 2006. július 11‑i ítéletével büntetőeljárásban a bizalommal való visszaélés és hűtlen kezelés miatt hét év négy hónap, illetve két év három hónap szabadságvesztésre ítélte.

8.

2012. május 21‑én Altmann és társai az IFG 1. cikkére ( 10 ) hivatkozva a BaFin‑től hozzáférést kértek a Phoenixről szóló iratokhoz, többek között könyvvizsgálói jelentésekhez, szerződésekhez, iratfeljegyzésekhez, belső állásfoglalásokhoz, a vonatkozó levelezéshez, valamint az értékpapír‑kereskedőintézetek kártérítési szervezetének tevékenységi és üzleti jelentéseihez. A kérelem nem vonatkozott harmadik személyek kereskedelmi vagy üzleti titkaira, sem védelem alatt álló információkra.

9.

A BaFin 2012. július 31‑i határozatával többségében teljesítette a tájékoztatás iránti kérelmet. Azonban elutasította, hogy a kérelmezők betekinthessenek az Ernst & Young által végzett különleges ellenőrzés 2002. március 31‑i jelentésébe, a Phoenix könyvvizsgálóinak jelentéseibe (legyen szó akár az 1998 és 2005 közötti üzleti évekre vonatkozó vagy egyéb jelentésekről), a Phoenixre vonatkozó 1992 és 2005 közötti belső állásfoglalásba, jelentésbe, levelezésbe, iratokba, szerződésekbe, iratfeljegyzésekbe és levelekbe, továbbá valamennyi olyan belső állásfoglalásba és levelezésbe, amely az Ernst & Young fent hivatkozott ellenőrzési jelentésének ismertetését követően keletkezett vagy történt.

10.

A BaFin e kérelmeket azzal az indokkal utasította el, hogy a kért iratokhoz való hozzáférés biztosítása hátrányosan hat az IFG 3. cikke 1 pontjának d) alpontja szerinti ellenőrzési és felügyeleti feladataira. A BaFin ezen felül úgy vélte, hogy az IFG 3. cikkének 4. pontja szerinti szakmai titoktartás KWG 9. cikke, illetve a WpHG 8. cikke értelmében megtiltja az információhoz való hozzáférést. ( 11 )

11.

Altmann és társai 2012. augusztus 21‑én kifogást terjesztettek elő az említett elutasítás miatt. A BaFin e kifogást 2012. október 9‑i határozatával elutasította. A BaFin megállapította, hogy az alaphatározatban hivatkozott elutasítási okok mellett a kért információhoz való hozzáférés a szellemi tulajdon védelmébe, a kereskedelmi és üzleti titok védelmébe, valamint a személyes adatok védelmébe ütközik.

12.

Altmann és társai 2012. november 12‑én a kérdést előterjesztő bíróság, a Verwaltungsgericht Frankfurt am Main (majna‑frankfurti közigazgatási bíróság) előtt keresetet nyújtottak be a BaFin határozata ellen. A kérdést előterjesztő bíróság 2012. december 11‑i ítéletével arra kötelezte a BaFint, hogy a rá vonatkozó, KWG 9. cikke szerinti különös titoktartási kötelezettség ellenére legalább részben biztosítsa a hozzáférést a kért információkhoz.

13.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből az derül ki, hogy a kérdést előterjesztő bíróság 2008. március 12‑i ítéletével, amely szintén a BaFin Phoenixszel kapcsolatos információihoz való hozzáféréssel foglalkozott, kimondta, hogy akkor is fennáll az IFG 1. cikkének (1) bekezdése szerinti tájékoztatáshoz való jog, ha a KWG 9. cikke és a WpHG 8. cikke szerinti védelmi cél már nem követeli meg a titoktartást. Megállapította továbbá, hogy különösen akkor nem áll fenn az említett társaság jogos érdeke a kereskedelmi és üzleti titok védelmére vonatkozóan, ha a kért információ büntetendő cselekményekre vagy egyéb súlyos jogsértésekre vonatkozik.

14.

A kérdést előterjesztő bíróság továbbra is fenntartja azon álláspontját, hogy olyan tényállás esetében, mint a szóban forgó, nem szükséges a Phoenix érdekeit védeni, és ezért kivételesen el lehet tekinteni a KWG 9. cikke vagy a WpHG 8. cikke szerinti szakmai titoktartási kötelezettség betartásától.

15.

Ilyen körülmények között a Verwaltungsgericht Frankfurt am Main úgy döntött, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatalra a két kérdést terjeszt a Bíróság elé:

16.

A Bíróság 2013. június 28‑án végzéssel elutasította a kérdést előterjesztő bíróság által a Bíróság eljárási szabályzata 105. cikkének (1) bekezdése értelmében benyújtott gyorsított eljárás iránti kérelmet.

17.

A Bírósághoz a BaFin, a német, az észt, a görög és a portugál kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket.

18.

A Bíróságnak az eljárási szabályzat 101. cikke szerinti felvilágosításkérését követően a kérdést előterjesztő bíróság a 2014. május 19‑én benyújtott levelében tájékoztatta a Bíróságot, hogy az első kérdés visszavonásáról határozott, és kiegészítő információkat közölt többek között a Phoenix tevékenységének jellegére és a 2004/39 irányelv relevanciájára vonatkozóan.

19.

A 2014. június 4‑én tartott tárgyaláson az Altmann házaspár, Frank Schmitt a Phoenix felszámolóbiztosa minőségében, a német és görög kormány, valamint a Bizottság képviselői vettek részt.

20.

A jelen esetben alkalmazandó uniós jogi rendelkezések azonosításával kapcsolatban rögtön az elején emlékeztetek arra, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban három irányelv, azaz a 2004/109, a 2006/48 és a 2009/65 irányelv került említésre. Azonban a kérdést előterjesztő bíróság a Bíróság előtt folyamatban lévő eljárásban a Bírósághoz benyújtott írásbeli észrevételeket és az általa feltett kérdést követően – tekintettel a Phoenix tevékenységének jellegére – a 2004/39 irányelv 54. cikkének relevanciáját erősítette meg.

21.

A kérdést előterjesztő bíróság szerint ugyanis a Phoenix 1998. március 26. óta végezte kereskedelmi tevékenységét a KWG 64e. cikkének (2) bekezdése értelmében kibocsátott engedély alapján. E rendelkezés szerint a KWG 32. cikkében előírt engedélyt, amelyre a Phoenixnek jogkezelési megbízások ellátásához, valamint portfóliókezelési tevékenységek végzéséhez volt szüksége, kibocsátottnak tekintették, ha a hitelintézet, amely 1998. január 1. napján rendszeresen végezte tevékenységét a BaFin engedélye nélkül, legkésőbb 1998. április 1‑jéig úgy nyilatkozott, hogy KWG szerinti engedélyköteles tevékenységeket végez, és azokat a továbbiakban is folytatni kívánja. Ezek a feltételek a jelen esetben teljesültek. Ebből kifolyólag a BaFin részéről kifejezett engedély kiállítására nem volt szükség.

22.

E tekintetben megjegyzem, hogy a 2004/39 irányelvet a befektetési vállalkozásokra és a szabályozott piacokra kell alkalmazni. ( 13 ) A 2004/39 irányelv alkalmazásában „befektetési vállalkozás” minden olyan jogi személy, amelynek rendes üzleti tevékenysége harmadik személyek részére egy vagy több befektetési szolgáltatás nyújtása és/vagy egy vagy több befektetési tevékenység végzése hivatásos alapon. ( 14 ) A „befektetési szolgáltatások és tevékenységek” közé tartozik az említett irányelv I. mellékletének C. szakaszában felsorolt eszközök bármelyikéhez kapcsolódó, az ugyanezen melléklet A. szakaszában felsorolt szolgáltatások és tevékenységek bármelyike, ( 15 ) többek között egy vagy több pénzügyi eszközzel kapcsolatos megbízások fogadása és továbbítása, sajátszámlás kereskedés, portfóliókezelés és befektetési tanácsadás átruházható értékpapírokkal, pénzpiaci eszközökkel és egyéb, átruházható értékpapírokra vonatkozó származtatott ügyletekkel, valutákkal, kamatokkal és hozamokkal vagy egyéb származtatott eszközökkel, pénzügyi indexekkel vagy pénzügyi intézkedésekkel kapcsolatban, amelyek természetben vagy készpénzben kiegyenlíthetők.

23.

Úgy tűnik számomra, hogy az írásbeli észrevételeket benyújtó felek, valamint maga a kérdést előterjesztő bíróság is egyetért abban, hogy a 2004/39 irányelv alkalmazható a Phoenix befektetési vállalkozásként folytatott tevékenységére. E feltételek alapján a jelen elemzést ezen irányelvre kell összpontosítani, annak ellenére, hogy az még csak említésre sem került az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban. ( 16 ) Következésképpen a második előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést kizárólag a 2004/39 irányelv 54. cikke alapján kell elemezni.

24.

Az a tény, hogy más lett az értelmezendő irányelv az előzetes döntéshozatalra utaló végzés kézbesítését követően, a jelen esetben nem jelent leküzdhetetlen problémát a Bíróság számára, hiszen kiegészítő információkhoz jutott az írásbeli észrevételekből és a kérdést előterjesztő bíróságnak feltett kérdésekre adott válaszból. Így tekintettel arra, hogy a Bíróság eljárási szabályzata 101. cikkének (1) bekezdése szerinti felvilágosításkérésre adott választ kézbesítették a (2) bekezdés szerinti érdekeltek részére, valamennyi tagállamnak lehetősége volt arra, hogy a tárgyaláson részt vegyen és a Bírósághoz benyújtott beadványokról kifejtse véleményét, vagy akár tárgyalás tartását kérje. Ilyen körülmények között nem kell megkérdőjelezni az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát az Európai Unió Bírósága alapokmánya 23. cikke (1) bekezdésének hatékony érvényesülésére vonatkozó feltétel szempontjából. ( 17 )

25.

A kérdést előterjesztő bíróság szerint a Phoenix üzleti modellje nagymértékű csalásra irányult. A Bizottságnak a tárgyalás során kifejtett álláspontjához hasonlóan én is azon a véleményen vagyok, hogy a jelen esetben ez a tény nincs hatással a 2004/39 irányelv alkalmazhatóságára abból kifolyólag, hogy a Phoenix a BaFin által elismert és felügyelete alá tartozó befektetési vállalkozás volt.

26.

Végül az értelmezendő rendelkezés azonosításával kapcsolatban meg kell állapítani, hogy „a büntetőjog hatálya alá tartozó esetek” két alkalommal is kivételként vannak megemlítve a 2004/39 irányelvben, pontosabban annak (1) és (3) bekezdésében. ( 18 )

27.

Véleményem szerint ez a két kivétel, amelyek főszabály szerint az említett cikk (2) bekezdésében szereplővel szemben továbbra is alkalmazandóak, arra irányul, hogy bármikor lehetővé tegye a nyomozásokat és a büntetőeljárásokat, még a befektetési vállalkozás szokásos tevékenységének folytatása alatt is, és hogy ezáltal a felügyeleti hatóság számára lehetővé tegye az információk átadását az ilyen eljárások céljából. Ezenkívül véleményem szerint nem kizárt, hogy a felügyeleti hatóság a büntetőjog alá tartozó esetekben nyilvánosságra hozzon olyan információkat, amelyekre a szakmai titoktartás vonatkozik, például abból a célból, hogy megnyugtassa a piacot olyan helyzetben, amikor olyan hírek terjednek, hogy a hatóság felügyelete alá tartozó vállalkozás bűncselekményekben vesz részt.

28.

Márpedig a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet közigazgatási bíróság nyújtotta be egy olyan közigazgatási eljárásban, amely egy szakmai titoktartásra kötelezett hatóságnál található információkhoz és iratokhoz való hozzáféréssel foglalkozik. Egyébként az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az következik, hogy a büntetőeljárásokat az alapeljárás megindítása előtt lezárták. A tájékoztatás és az iratok iránti kérelem tehát nem azoknak a büntetőeljárásban történő felhasználására irányul, ugyanis büntetőjogi szempontból a „Phoenix‑ügy” látszólag már nem létezik.

29.

Ezért úgy tűnik, hogy a 2004/39 irányelv 54. cikkének (1) és (3) bekezdésében említett „a büntetőjog hatálya alá tartozó eseteken” alapuló kivételek a jelen esetben nem alkalmazhatóak. Mivel az említett cikknek az illetékes hatóságok közötti információcserére és információtovábbításra, valamint ezen információk felhasználására vonatkozó többi bekezdése nem alkalmazható, ( 19 ) e rendelkezés (1) és (2) bekezdésének értelmezésére kell összpontosítani.

30.

A 2004/39 irányelv 54. cikke címe szerint a szakmai titoktartásra vonatkozik. Az (1) bekezdése az alapelvet rögzíti, és a további pontosítások a (2)–(5) bekezdésben találhatók.

31.

A 2004/39 irányelv 54. cikke a titoktartási kötelezettséget rögzíti. E kötelezettség kötelező jellegű. Ezzel szemben a kivételek fakultatív jellegűek. ( 20 ) Másként fogalmazva, e cikk szerint vannak olyan esetek, amikor a közzététel megengedett, azonban a cikk nem pontosítja, hogy a hatóságokat a titkok közzétételére vonatkozó jogi kötelezettség terheli‑e, és ha igen, milyen mértékben.

32.

Ugyanis a 2004/39 irányelv 54. cikke csak olyan esetekre vonatkozik, amikor a közzététel az uniós jog értelmében megengedett. A közzétételére vonatkozó jogi kötelezettség kizárólag más uniós jogi vagy nemzeti jogi rendelkezések alapján állhat fenn, ilyen rendelkezés például az IFG 3. cikke vagy valamely felügyeleti hatóság számára a polgári vagy kereskedelmi eljárásban tanúvallomás‑tételi kötelezettséget előíró eljárásjogi rendelkezés. Mindazonáltal a felügyeleti hatóságot terhelő közzétételi kötelezettség a nemzeti jog alapján kizárólag csak annyiban hozható létre és alkalmazható, amennyiben azt a 2004/39 irányelv 54. cikke megengedi.

33.

Ebből az következik, hogy a jelen esetben a Bíróság majdani válasza nem alapulhat a kért információk és iratok közzététele melletti vagy azzal szembeni érvek súlyozásán. Ez a súlyozás vagy az érintett hatóság, vagy a nemzeti bíróság feladata, amennyiben a közzététel a 2004/39 irányelv 54. cikkének (2) bekezdése alapján lehetséges. A Bíróságnak csak azokat a korlátokat kell meghatároznia, amelyeket a 2004/39 irányelv 54. cikke állít az információk felügyeleti hatóság által történő közzététele elé, vagy pontosabban a jelen esetben először a titoktartás terjedelmét kell meghatároznia, és ezt követően meg kell állapítania azt a keretet, amelyben a felügyeleti hatóságot terhelő szakmai titoktartási kötelezettség alóli kivétel lehetséges. Hozzáteszem, hogy magától értetődik, hogy az említett cikk (2) bekezdését mint kivételt megszorítóan kell értelmezni.

34.

A 2004/39 irányelv 54. cikkének (1) bekezdése szerint az ezen irányelvben meghatározott illetékes hatóságnak a feladatai ellátása során tudomására jutott bizalmas információk szakmai titoktartási kötelezettség alá tartoznak. Az említett irányelv nem adja meg ezen információk részletesebb definícióját, és nem határozza meg a szakmai titok fogalmát az olyan fogalmakhoz viszonyítva sem, mint a kereskedelmi titok, az üzleti titok vagy más, a Bíróság ítélkezési gyakorlatának tárgyát képező szakmai titoktartási kötelezettségek. ( 21 )

35.

Véleményem szerint a pénzügyi eszközök piacát felügyelő hatóság rendelkezésére álló, a 2004/39 irányelv 54. cikkében említett és a „szakmai titoktartás” alá tartozó információk titokban tartásának különböző típusai vannak.

36.

Először is vannak az úgy nevezett „banktitok” körébe tartozó információk, amely lefedi a hitelintézet, a befektetési vállalkozás vagy más pénzügyi vállalkozás, illetve az ügyfeleik és szerződő partnereik közötti kapcsolatokat. ( 22 ) Szerintem a 2004/39 irányelv 54. cikkének (2) bekezdésében „a harmadik feleket nem érintő bizalmas információkra” való hivatkozás a bizalmas információk e csoportjára vonatkozik.

37.

Másodszor, vannak a felügyelet alatt álló intézmények „üzleti titkaiként” védett információk. A hitelintézetre, befektetési vállalkozásra vagy más szóban forgó pénzügyi vállalkozásra jellemző kereskedelmi és üzleti titkokról van szó. Nyilvánvaló, hogy az illetékes hatóságokat a felügyelet alatt álló szervezetek részéről szükségszerűen megillető bizalom alapján követelmény az, hogy az ilyen titkok a hatóságokat terhelő szakmai titoktartási kötelezettség alá tartozzanak. Amennyiben ez nem így lenne, az illetékes hatóságokkal nem közölnék nyíltan, ellenállás nélkül a felügyelet számára szükséges bizalmas információkat.

38.

Harmadszor, vannak olyan információk, amelyekre a felügyeleti hatóságok saját titoktartása vonatkozik, olyan „prudenciálisnak” nevezett titoktartás, amely a pénzügyi ágazatot felügyelő hatóságot és az ott dolgozókat terheli. ( 23 ) E kategóriába tartoznak többek között az illetékes hatóságok által alkalmazott felügyeleti módszerek, a különböző illetékes hatóságok, valamint az e hatóságok és a felügyeletük alá tartozó szervezetek közötti információ és információtovábbítás, és bármely más, a felügyelet alá tartozó piacok helyzetére, valamint az ott zajló ügyletekre vonatkozó nem nyilvános információk.

39.

Olyan helyzetben, mint amely az alapügyben is fennáll, a felügyeleti hatóságnak a szakmai titoktartási kötelezettség e három típusát kell tiszteletben tartania. Ezektől azonban eltérő feltételek mellett lehet eltérni. ( 24 )

40.

Elsőként, a 2004/39 irányelv 54. cikkének (2) bekezdésében előírt eltérés nem teszi lehetővé a harmadik személyekre vonatkozó titkok közzétételét. Egyébiránt megjegyzem, hogy úgy tűnik, hogy az alapeljárásban benyújtott kérelem nem erre az információtípusra vonatkozik.

41.

Másodszor, az illetékes hatóság prudenciális titoktartását illetően hangsúlyozom, hogy a BaFin az Altmann és társai kérelmének elutasítását elsősorban azzal indokolta, hogy a kért iratokhoz való hozzáférés hátrányosan hat ellenőrzési és felügyeleti feladataira.

42.

Ugyanakkor úgy tűnik számomra, hogy a előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés ténylegesen nem érinti a prudenciális titoktartást, hanem kizárólag azt a kérdést veti fel, hogy az illetékes felügyeleti hatóság szakmai titoktartása vonatkozik‑e az olyan befektetési vállalkozás kereskedelmi és üzleti titkaira, amely ellen csődeljárást vagy kötelező felszámolási eljárást indítottak, és amelynek tevékenysége büntetendő cselekményt vagy egyéb súlyos jogsértést valósított meg. Az alábbiakban tehát ez utóbbi esetet fogom elemezni.

43.

Ami a kereskedelmi vagy más üzleti titkokat illeti, egyértelmű, hogy a védelmükhöz fűződő érdek csökkenhet általában akkor, ha a szóban forgó vállalkozás megszünteti tevékenységét. Azonban a védelemhez fűződő érdek azon titkok tekintetében nem változik, amelyek kereskedelmi értéket képviselnek, és amelyeknek gazdasági értéke a társasági vagyon részeként a felszámolási eljárás során realizálható.

44.

A Phoenix felszámolásával megbízott felszámolóbiztos a tárgyaláson kiemelte, hogy a felszámolás ellenére a fizetésképtelenségi eljárást követő időszakban tárgyi eszközök és vagyoni értékű jogok maradtak a társaság tulajdonában. Egy csalást elkövető, felszámolás alatt álló társaságnak is lehetnek védelemre méltó kereskedelmi és üzleti titkai, mint például gazdaságossági számítások, informatikai programok vagy az értékesítési rendszerére vonatkozó információk.

45.

Azt is gondolom, hogy a csődeljárás vagy felszámolási eljárás alatt álló befektetési társaság is rendelkezhet kereskedelmi, sőt üzleti titkoknak minősülő információkkal, amelyeknek az illetékes felügyeleti hatóságon belüli bizalmas kezelésére a 2004/39 irányelv 54. cikkének (1) bekezdése szerinti szakmai titoktartás vonatkozik. Mindazonáltal ezen időszak alatt a szakmai titoktartási kötelezettség nem olyan kiterjedt, mint amikor a felügyelet alá tartozó vállalkozások szokásos tevékenységüket folytatják. Ezen 54. cikk rendszere ugyanis azt támasztja alá, hogy a szakmai titoktartás ezen társaságok tekintetében meggyengült formában áll fenn, hiszen ellenkező esetben az említett cikk (2) bekezdésében rögzített kivétel szükségtelen lenne.

46.

Ezt a következtetést nem érinti a szóban forgó társaság tevékenységének csalárd jellege. E szempont a 2004/39 irányelv 54. cikkének (2) bekezdése szerinti kivétel alkalmazásakor az információk nyilvánosságra hozataláról vagy annak megtagadásáról szóló határozat esetében vehető figyelembe, de önmagában nem szünteti meg ugyanezen cikk (1) bekezdésének alkalmazhatóságát. Egy csődeljárás vagy felszámolás alatt álló befektetési társaság esetében az említett szakmai titoktartás valójában az adós társaság hitelezőinek és befektetőinek közös gazdasági érdekeit védi, akik adott esetben szintén áldozatai lehetnek az érintett vállalkozás vezetése vagy tagjai által elkövetett jogsértéseknek.

47.

E körülmények alapján igenlő választ kell javasolni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre abban a tekintetben, hogy az olyan felügyeleti hatóság, mint a BaFin az alapügyben szóban forgóhoz hasonló körülmények között hivatkozhat a 2004/39 irányelv 54. cikkének (1) bekezdése szerinti szakmai titoktartási kötelezettségére azzal a személlyel szemben, aki befektetési vállalkozásra vonatkozó információk kiadására irányuló kérelmet terjesztett elő. Ahhoz azonban, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak hasznos választ lehessen adni, a Bíróságnak tisztáznia kell az említett cikk (2) bekezdésében rögzített kivétel értelmezését.

48.

Ami konkrétan a 2004/39 irányelv 54. cikkének (2) bekezdésében szereplő kivételt illeti, ez egy kellően körülhatárolt kivétel, amely az alábbi módon került megfogalmazásra:

„Amennyiben valamely befektetési vállalkozás, piacműködtető vagy szabályozott piac ellen csődeljárást vagy kötelező felszámolási eljárást indítanak, a harmadik feleket nem érintő bizalmas információkat a polgári vagy kereskedelmi eljárásokban ki lehet adni, ha az szükséges az eljárás lefolytatásához” ( 25 ).

49.

Az említett (2) bekezdés először is akkor alkalmazható, ha a szóban forgó szervezet, esetünkben egy befektetési vállalkozás csődeljárás vagy kötelező felszámolási eljárás alatt áll. Ilyen esetben lehet a 2004/39 irányelv 54. cikkének (1) bekezdésében foglalt bizalmas információk átadását akadályozó korlátozást feloldani az e cikk (2) bekezdése szerinti kivétel alapján. Mindazonáltal, ahogy már megjegyeztem, harmadik személyeket érintő információkat ez utóbbi rendelkezés alapján nem lehet kiadni. Ráadásul a közzétételnek „a polgári vagy kereskedelmi eljárásokban” kell megtörténnie, és a közlendő információknak „szükségeseknek kell lenniük az eljárás lefolytatásához”.

50.

Meg kell jegyezni, hogy e kivétel alkalmazhatóságához az szükséges, hogy a befektetési vállalkozás, a piacműködtető vagy a szabályozott piac csődeljárás vagy kötelező felszámolási eljárás alatt álljon. Másként fogalmazva, e kivétel csak akkor alkalmazható, ha a dolgok tényleg rosszra fordultak, és a szóban forgó szervezet megszüntette a szokásos tevékenységét. E tény azt igazolja, hogy az illetékes felügyeleti hatóságot kötelező szakmai titoktartás figyelmen kívül hagyható más jogos érdekekre, különösen a polgári vagy kereskedelmi eljárások jogszerű lefolytatásához kapcsolódó érdekekre tekintettel.

51.

A bizalmas információk nyilvánosságra hozatalát polgári vagy kereskedelmi eljárásokban kell kérni. ( 26 ) E kritérium két egymáshoz szorosan kapcsolódó és a felek által hosszasan vitatott értelmezési kérdést vet fel. Az első kérdés a polgári vagy kereskedelmi eljárás és a 2004/39 irányelv 54. cikkének (1) bekezdésében rögzített szakmai titoktartás alá tartozó bizalmas információk közzététele közötti kapcsolatra vonatkozik. A második kérdés a nemzeti eljárásjogi fogalmak és azon követelmény közötti kapcsolatra vonatkozik, mely szerint az eljárásnak polgári vagy kereskedelmi eljárásnak kell lennie.

52.

Az első szempontot illetően megjegyzem, hogy az uniós jogalkotó a közzétételt polgári vagy kereskedelmi eljárásokban tette lehetővé, nem pedig az ilyen eljárások érdekében. Következésképpen a – szigorúan értelmezendő – kivétel megszövegezése szerint a 2004/39 irányelv 54. cikke (2) bekezdése akkor alkalmazható, ha folyamatban lévő polgári vagy kereskedelmi eljárásról van szó.

53.

A folyamatban lévő polgári vagy kereskedelmi eljárásra vonatkozó feltételnek természetesen maga a csődeljárás és a felszámolási eljárás is megfelel. Mindazonáltal az érintett rendelkezés megszövegezése véleményem szerint azt bizonyítja, hogy a jogalkotó nem akarta ezen eljárásokra korlátozni azokat az eseteket, amikor a bizalmas információk közzétehetőek, hanem ellenkezőleg, arra törekedett, hogy a szóban forgó főeljárással kapcsolatban álló más eljárások is ide tartozzanak. ( 27 )

54.

Így a 2004/39 irányelv 54. cikkének (2) bekezdésében foglalt kivétel alkalmazható olyan polgári vagy kereskedelmi eljárásokban is, amelyek csődeljárás, sőt felszámolás alatt álló társaság és egy harmadik személy között zajlanak, és a társaság követeléseinek behajtására, vagyontárgyainak visszaszolgáltatására, illetve a szerződéses vagy a szerződésen kívüli felelősségére vonatkoznak. Az uniós szabályozásnak a pénzügyi piacokra vonatkozó célkitűzései valóban megkövetelik, hogy a felügyeleti hatóságok – amennyire csak lehetséges – hozzájáruljanak a fizetésképtelennek nyilvánított befektetési vállalkozás gazdasági és jogi kapcsolatainak megfelelő módon történő megvilágításához. Ugyanakkor a Paul és társai ítéletből az következik, hogy ez csak olyan korlátok között lehetséges, amelyek a közérdeknek és különösen a bankrendszer stabilitásának a felügyeleti hatóság feladatát képező védelméből következnek. ( 28 )

55.

Véleményem szerint az uniós jog azt sem zárja ki, hogy ilyen eljárásokra más érdekeltek, például egyrészt az érintett társaság egyéni befektetői vagy hitelezői, másrészt a társaság vezetése, tagjai, illetve alkalmazottai között kerüljön sor, akár a csődeljárás vagy felszámolás alatt álló társaság érdekében (actio pro socio), akár saját érdekükben, amennyiben az ilyen keresetek a nemzeti jog szerint elfogadhatóak.

56.

Mindazonáltal az említett kivétel nem terjed ki az olyan, az illetékes felügyeleti hatóságnál található bizalmas információkhoz való hozzáférésre irányuló kérelemre, amelyet annak vizsgálata érdekében nyújtanak be, hogy ezen információk között vannak‑e olyanok, amelyek hasznosak lehetnek egy későbbi külön keresetindítás esetén, mivel e kereset nem a már meglévő polgári vagy kereskedelmi eljáráshoz kapcsolódik.

57.

A második szempontot illetően a Bizottsághoz hasonlóan úgy gondolom, hogy a 2004/39 irányelv 54. cikkének (2) bekezdése önmagában nem határozza meg a nemzeti bíróságok típusát, hanem inkább azon eljárások jellegére utal, amelyekben a közzétételre sor kerülhet. Így nem kizárt, hogy egy polgári vagy kereskedelmi eljárásra a nemzeti jog értelmében kivételesen közigazgatási bíróság előtt kerüljön sor. A polgári vagy kereskedelmi eljárások fogalma tehát nem kötődik a polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott együttműködésre vonatkozó uniós jogi aktusokban szabályozott eljárásokhoz.

58.

Azonban egyáltalán nem tartozik a 2004/39 irányelv 54. cikkének (2) bekezdése szerinti polgári vagy kereskedelmi eljárások fogalma alá az olyan közigazgatási bíróság előtti különálló közigazgatási peres eljárás, amely valamely felügyeleti hatóság rendelkezésére álló iratokhoz és információkhoz való hozzáféréssel foglalkozik, és amelynek nem az a célja, hogy biztosítsa a tisztességes eljárást a folyamatban lévő polgári vagy kereskedelmi eljárásban valamely fél számára, hanem az, hogy alkalmazza az átláthatóság elvét a közigazgatási iratokhoz való hozzáférés és az információszabadság összefüggésében.

59.

Végül emlékeztetek arra, hogy a közlendő információknak szükségeseknek kell lenniük a szóban forgó polgári vagy kereskedelmi eljárás lefolytatásához. A közzétételt ezért korlátozni kell. Először is magának az érintett felügyeleti hatóságnak a feladata annak vizsgálata, hogy a közzététel szükséges‑e, vagy sem. Azonban a nemzeti jogból eredő korlátok között a polgári vagy kereskedelmi eljárásban eljáró bíróságnak lehet a feladata annak megállapítása, hogy tekintettel a folyamatban lévő eljárásra, mi szükséges és mi nem. Mivel véleménykülönbség van a hatóság és a szóban forgó polgári vagy kereskedelmi eljárásban eljáró bíróság között, a rendes bíróságok és a közigazgatási bíróságok közötti hatáskörmegosztásról szóló nemzeti rendelkezések teszik lehetővé annak megállapítását, hogy a polgári vagy kereskedelmi bíróság jogosult‑e kötelező erejű határozatot hozni e kérdésről, amely a bizonyításfelvételről szóló eljárásjogi rendelkezések alkalmazására vonatkozik, vagy az illetékes közigazgatási bíróság döntését kell kérnie.

60.

A kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információk szerint az alapeljárásban olyan különálló közigazgatási eljárásról van szó, amely a 2004/39 irányelv 54. cikkének (2) bekezdésében megállapított kereteken kívül zajlik. Amennyiben ez így van – aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata –, az említett bekezdésben rögzített kivétel nem alkalmazható.

61.

A fenti megfontolások fényében azt javasolom a Bíróságnak, hogy a Verwaltungsgericht Frankfurt am Main által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a következő választ adja:

Az illetékes felügyeleti hatóság abban az esetben is hivatkozhat az uniós jog alapján, különösen a pénzügyi eszközök piacairól, a 85/611/EGK és a 93/6/EGK tanácsi irányelv, és a 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 93/22/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 21‑i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 54. cikkének (1) bekezdésében rögzített szakmai hivatali titoktartás alapján rá vonatkozó titoktartási kötelezettségeire azzal a személlyel szemben, aki olyan meghatározott befektetési vállalkozásra vonatkozó információkhoz való hozzáférésre irányuló kérelmet terjesztett elő, amely időközben tevékenységét fizetésképtelenség miatt megszüntette és felszámolás alatt áll, függetlenül attól, hogy az említett társaság üzleti modellje lényegében a befektetők tudatos megkárosításával járó nagymértékű csalásra irányult, és az e társaságért felelős személyeket jogerősen többévi szabadságvesztésre ítélték.

Amennyiben valamely befektetési vállalkozás ellen csődeljárást vagy kötelező felszámolási eljárást indítottak, a bizalmas természetű információkat, amennyiben harmadik feleket nem érintenek, a 2004/39 irányelv 54. cikkének (2) bekezdése értelmében kizárólag polgári és kereskedelmi eljárásokban mindenképpen ki lehet adni, ha az szükséges a folyamatban lévő eljárás lefolytatásához. Az említett bizalmas információkat nem lehet kiadni, ha azoknak az a céljuk, hogy olyan későbbi külön jogorvoslatot támasszanak alá, amely nem kapcsolódik a már meglévő polgári vagy kereskedelmi eljáráshoz.