1. 

A jelen előzetes döntéshozatalra előterjesztett ügyek jogi háttere az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló 1896/2006/EK rendelet. ( 2 ) Ezek az ügyek azt a kérdést vetik fel, hogy a kötelezett kérheti‑e az 1896/2006 rendelet 20. cikkének analógia útján történő alkalmazását abban az esetben, ha az európai fizetési meghagyást részére nem kézbesítették.

2. 

E rendelkezés szabályozza a kötelezett azon lehetőségét, hogy az e rendelet 16. cikkének (2) bekezdésében megállapított határidő lejártát követően bizonyos feltételek mellett kérheti az európai fizetési meghagyás felülvizsgálatát a származási tagállam hatáskörrel rendelkező bíróságától (a továbbiakban: származási bíróság), kivételes körülmények alapján. Különösen a kötelezettnek jogában áll e meghagyás felülvizsgálatát kérni, ha azt az említett rendelet 14. cikkében előírt valamely módon kézbesítették és a kézbesítés – a kötelezett önhibáján kívül – nem történt meg kellő időben ahhoz, hogy védelméről gondoskodhasson.

3. 

A jelen indítványban kifejtem azokat az okokat, amelyek miatt úgy gondolom, hogy az 1896/2006 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes a 20. cikkének analógia útján történő alkalmazása olyan esetre, amelyben az európai fizetési meghagyást nem vagy nem érvényesen kézbesítették a kötelezett részére. A védelemhez való jog tiszteletben tartásának garantálása érdekében, a kötelezettnek rendelkeznie kell egy olyan önálló jogorvoslati lehetőséggel, amely lehetővé teszi számára, hogy a származási bíróságon bizonyítsa, hogy e meghagyást részére nem kézbesítették, és szükség esetén kérhesse annak érvénytelenné nyilvánítását.

4.

Az 1896/2006 rendeletnek az 1. cikke 1. bekezdésének a) pontja szerint célja „a nem vitatott pénzkövetelésekre vonatkozó határokon átnyúló jogviták egyszerűsítése, felgyorsítása és azok költségeinek csökkentése egy európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozása révén”.

5.

E rendelet 13. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Az európai fizetési meghagyás a kézbesítés helye szerinti állam nemzeti jogával összhangban a következő módokon kézbesíthető a kötelezettnek:

6.

Az említett rendeletnek a „Kézbesítés a kötelezett általi átvétel igazolása nélkül” címet viselő 14. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Az európai fizetési meghagyás – a kézbesítés helye szerinti állam nemzeti jogával összhangban – a következő módokon is kézbesíthető a kötelezettnek:

(2)   E rendelet alkalmazásában az (1) bekezdés szerinti kézbesítés nem elfogadható, amennyiben a kötelezett címe teljes bizonyossággal nem ismert.

(3)   Az (1) bekezdés a), b), c) és d) pontja szerinti kézbesítést a következőkkel kell igazolni:

7.

Az 1896/2006 rendelet 16. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A kötelezett az európai fizetési meghagyással együtt kézhez kapott, a VI. mellékletben található »F« formanyomtatvány felhasználásával a származási bíróságnál ellentmondást nyújthat be az európai fizetési meghagyással szemben.

(2)   A ellentmondást a meghagyás kötelezettnek történő kézbesítése időpontjától számított 30 napon belül kell megküldeni.

[…]”

8.

Végül e rendelet 20. cikke rendelkezik a kötelezett azon lehetőségéről, hogy az európai fizetési meghagyás felülvizsgálatát kérhesse. E rendelkezés kimondja:

„(1)   A 16. cikk (2) bekezdésében megállapított határidő lejártát követően a kötelezettnek jogában áll az európai fizetési meghagyás felülvizsgálatát kérni a származási […] [bíróságtól], feltéve, hogy haladéktalanul jár el, és:

(2)   A 16. cikk (2) bekezdésében megállapított határidő lejártát követően a kötelezett kérheti az európai fizetési meghagyás felülvizsgálatát a származási […] [bíróságtól] abban az esetben is, amennyiben a fizetési meghagyást egyértelműen tévesen bocsátották ki, tekintettel az e rendeletben megállapított követelményekre, vagy egyéb különleges körülményekre.

(3)   Amennyiben a bíróság – azon az alapon, hogy az (1) és (2) bekezdésben említett felülvizsgálati okok egyike sem áll fenn – a kötelezett kérelmét elutasítja, az európai fizetési meghagyás hatályban marad.

Amennyiben a bíróság úgy határoz, hogy a felülvizsgálat az (1) és (2) bekezdésben megállapított okok valamelyike alapján indokolt, az európai fizetési meghagyás semmis.”

9.

A német jogban a polgári perrendtartás (Zivilprozessordnung, a továbbiakban: ZPO) tartalmazza a fizetési meghagyásos eljárást. A ZPO alapeljárásban alkalmazandó változata 692. §‑a (1) bekezdésének 1. pontja és 700. §‑a (3) bekezdésének első mondata előírja, hogy benyújtott ellentmondást követően – mindegy, hogy az elfogadható vagy nem, időben benyújtott vagy elkésett, egyértelmű vagy nem – a fizetési meghagyásos eljárás automatikusan a perbíróság elé kerül.

10.

A ZPO 690. §‑a (1) bekezdésének 5. pontja értelmében a jogosultnak már a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem benyújtásakor meg kell jelölnie, hogy ellentmondás esetén mely bíróság lesz a perbíróság.

11.

Másként van ez az európai fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem esetén, amellyel kapcsolatban az Amtsgericht Wedding (Németország) kifejti, hogy nem kell megjelölni a későbbi perbíróságot. Az 1896/2006 rendelet 17. cikke (1) és (2) bekezdésének megfelelően a perbíróság elé utalásra az ellentmondást követően csak a származási tagállam, vagyis azon tagállam jogával összhangban kerül sor, amelyben az európai fizetési meghagyást kibocsátották.

12.

A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a ZPO 1090. §‑a (1) bekezdésének első mondata és (2) bekezdésének első mondata szerint ez azt jelenti, hogy az európai fizetési meghagyást kibocsátó bíróság felszólítja a jogosultat a perbíróság megjelölésére. Amíg a jogosult ezt nem teszi meg – vagy ha egyáltalán nem jelöl meg bíróságot –, nem kerül sor a peres eljárás megindítására. A kérdést előterjesztő bíróság ebből arra a következtetésre jut, hogy a jogosultnak végrehajthatónak nyilvánított európai fizetési meghagyás van a kezében, a kötelezettnek azonban nincs lehetősége arra, hogy bíróval vizsgáltassa meg az ellentmondás benyújtására nyitva álló határidő betartását, illetve azt a tényt, hogy a határidő sohasem kezdődött el, mert az ügyiratot nem teszik át a bíróhoz az általános peres szabályoknak megfelelően, és az 1896/2006 rendelet 20. cikke szerinti felülvizsgálat sem alkalmazható közvetlenül.

13.

A Németországban székhellyel rendelkező eco cosmetics GmbH & Co. KG (a továbbiakban: eco cosmetics) európai fizetési meghagyás kibocsátását kérte a Franciaországban lakóhellyel rendelkező V. L. B. Dupuy‑vel szemben az Amtsgericht Weddingtől. Ennek során egy franciaországi címet jelölt meg ez utóbbi személy lakcímeként. Az Amtsgericht Wedding 2010. március 22‑én az eco cosmetics kérelmének megfelelően kibocsátotta az európai fizetési meghagyást. Tértivevényes ajánlott levél útján kézbesítette azt a megjelölt címre, a tértivevény szerint a kézbesítés napja 2010. március 31. volt.

14.

V. L. B. Dupuy nem nyújtott be ellentmondást, így 2010. május 20‑án az Amtsgericht Wedding végrehajthatónak nyilvánította e meghagyást az 1896/2006 rendelet 18. cikkének (1) bekezdése alapján.

15.

V. L. B. Dupuy csak az Amtsgericht Weddinghez 2010. augusztus 3‑án érkezett 2010. július 28‑i levéllel nyújtott be ellentmondást az európai fizetési meghagyással szemben. 2010. augusztus 5‑i levelében az Amtsgericht Wedding jelezte V. L. B. Dupuy‑nek, hogy az ellentmondás elkésett, és legfeljebb e meghagyás felülvizsgálata kérhető az 1896/2006 rendelet 20. cikke alapján. Így 2010. október 7‑i levelével V. L. B. Dupuy az említett meghagyás felülvizsgálatát kérte, és e felülvizsgálat iránti kérelem indokolását a 2011. április 13‑i levélben terjesztette elő.

16.

V. L. B. Dupuy szerint az európai fizetési meghagyást sohasem kézbesítették részére, mivel 2009 októberében kiköltözött az eco cosmetics által megjelölt címen található lakásból. Megjegyzi továbbá, hogy e meghagyásról csak bankjának 2010. július 23‑i leveléből szerzett tudomást. Az eco cosmetics vitatja ezen állításokat.

17.

Az Ausztriában székhellyel rendelkező Raiffeisenbank St. Georgen reg. Gen. mbH (a továbbiakban: Raiffeisenbank), európai fizetési meghagyás kibocsátását kérte a Németországban lakóhellyel rendelkező T. Bonchykkal szemben. Az Amtsgericht Wedding 2010. szeptember 2‑án e kérelemnek megfelelően kibocsátotta a meghagyást. E bíróság két alkalommal is hiábavaló kísérletet tett az említett meghagyás postai úton történő kézbesítésére a Raiffeisenbank által megjelölt címekre. Ez utóbbi ekkor új címet közölt. Ezért az európai fizetési meghagyást 2011. február 1‑jén postaládában való elhelyezés útján az új címre kézbesítették.

18.

T. Bonchyk nem nyújtott be ellentmondást, így 2011. március 10‑én az Amtsgericht Wedding végrehajthatónak nyilvánította e meghagyást. T. Bonchyk 2011. június 1‑jei faxüzenettel nyújtott be ellentmondást az említett meghagyással szemben. Megjegyezte továbbá, hogy e meghagyásról csak véletlenül szerzett tudomást. Ezen túlmenően pontosította, hogy 2009 óta nem lakik azon a címen, amelyre az európai fizetési meghagyást kézbesítették. Végül megjegyezte, hogy e meghagyást sohasem kézbesítették részére.

19.

Az Amtsgericht Wedding 2011. június 17‑i levelében jelezte, hogy a T. Bonchyk által benyújtott ellentmondás elkésett, és T. Bonchyk legfeljebb felülvizsgálatot kérhet az 1896/2006 rendelet 20. cikke alapján. 2011. június 24‑i levelével T. Bonchyk az európai fizetési meghagyással szemben felülvizsgálat iránti kérelmet terjesztett elő.

20.

A Németországban székhellyel rendelkező Rechtsanwaltskanzlei CMS Hasche Sigle, Partnerschaftsgesellschaft (a továbbiakban: CMS Hasche Sigle) európai fizetési meghagyás kibocsátását kérte a Cipruson székhellyel rendelkező Xceed Holding Ltd‑vel szemben. Ennek során egy nicosiai (Ciprus) címet jelölt meg. Az Amtsgericht Wedding 2010. június 4‑én helyt adott a kérelemnek, majd az európai fizetési meghagyást tértivevényes ajánlott levél útján kézbesítette a CMS Hasche Sigle által megjelölt címre. A tértivevény tanúsága szerint e fizetési meghagyást 2010. június 30‑án kézbesítették erre a címre, ugyanakkor az egy aláírást és az ügyvédi iroda pecsétjét tartalmazó tértivevényen nem volt kereszt sem a „kiállította” rovatban, sem pedig más egyéb rovatban. 2010. augusztus 10‑én az Amtsgericht Wedding végrehajthatónak nyilvánította az említett meghagyást.

21.

Az Amtsgericht Weddinghez 2010. október 20‑án érkezett 2010. október 19‑i levéllel az Xceed Holding Ltd az európai fizetési meghagyással szemben felülvizsgálat iránti kérelmet terjesztett elő, és elővigyázatosságból ezen meghagyással szemben ellentmondást nyújtott be.

22.

Az Xceed Holding Ltd arra hivatkozik – ami nem vitatott –, hogy az említett meghagyást sohasem kézbesítették részére. Megjegyzi, hogy 2010. május 18‑ig a székhelye Larnacában (Ciprus), majd Limassolban (Ciprus) volt, és hogy soha nem állt kapcsolatban azzal az ügyvédi irodával, amely átvette és aláírta a tértivevényt. Az európai fizetési meghagyásról csak 2010. október 7‑én szerzett tudomást a CMS Hasche Sigle felszólítását követően.

23.

E három ügyben az Amtsgericht Weddingnek kétségei támadtak az 1896/2006 rendelet értelmezését illetően. A kérdést előterjesztő bíróság különösen arra vár választ, hogy a három alapügybeli kötelezett által benyújtott felülvizsgálat iránti kérelmek elfogadható jogorvoslati kérelmeknek tekinthetőek‑e.

24.

A három alapeljárásban az Amtsgericht Wedding úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és kérdéseket terjeszt a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra. Itt a C‑119/13. sz. ügyben előterjesztett kérdések szerepelnek, amelyek közül az első és a harmadik azonos a C‑120/13. sz. és a C‑121/13. sz. ügyben feltett kérdésekkel:

25.

A kérdést előterjesztő bíróság az első kérdésével lényegében arra keres választ, hogy úgy kell‑e értelmezni az 1896/2006 rendeletet, hogy a kötelezett – megfelelően alapul véve e rendelet 20. cikkének (1) bekezdését vagy (2) bekezdését – kérheti e meghagyás bírósági felülvizsgálatát, amennyiben az európai fizetési meghagyást nem vagy nem érvényesen kézbesítették részére.

26.

A három alapeljárásban a kérdést előterjesztő bíróság abból az elvből indul ki, hogy az európai fizetési meghagyás kézbesítése vagy téves, vagy érvénytelen, amennyiben arra nem az említett rendelet által előírt minimumszabályok szerint került sor.

27.

Valójában a jelen ügyek azt a kérdést vetik fel, hogy a kötelezettnek milyen jogorvoslati lehetőségei vannak az olyan európai fizetési meghagyással szemben, amelyet nem vagy nem érvényesen kézbesítettek részére, és amely végrehajthatóvá vált. A 1896/2006 rendelet ugyanis nem szól arról, hogy a kötelezettnek ilyen körülmények között milyen esetleges jogorvoslati lehetőségei vannak, és így joghézag keletkezik. A kérdés tehát az, hogy a kézbesítés hiányának vagy érvénytelenségének melyek a jogkövetkezményei.

28.

Úgy tűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság és az eljárás legtöbb résztvevője azon a véleményen van, hogy az egyetlen jogorvoslati lehetőség az európai fizetési meghagyásnak az e rendelet 20. cikke alapján történő felülvizsgálta. Nem osztom ezt a véleményt.

29.

Az említett rendeletnek 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint célja a nem vitatott pénzkövetelésekre vonatkozó határokon átnyúló jogviták egyszerűsítése, felgyorsítása és azok költségeinek csökkentése egy európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozása révén. Ezen eljárást „egyoldalú eljárásnak” lehet tekinteni, mivel a származási bíróság előtt nincs semmilyen jogvita, és a kötelezett csak egy későbbi időpontban jelenik meg, azt követően, hogy e bíróság kibocsátotta az európai fizetési meghagyást, és azt a kötelezettnek kézbesítették.

30.

E tekintetben az 1896/2006 rendelet minimumszabályokat állapít meg a kézbesítési módokra vonatkozóan, amelyek két csoportba sorolhatók.

31.

Először is, e rendelet 13. cikke rendelkezik a kötelezett általi átvétel igazolásával történő kézbesítési módokról. Ez azt jelenti, hogy igazolt az, hogy a kötelezettel szemben kibocsátott európai fizetési meghagyást a kötelezett átvette, és így arról tudomást szerzett, és hogy így az említett rendeletben előírt mechanizmus kiválthatja joghatásait.

32.

Amennyiben a kötelezett úgy dönt, hogy az 1896/2006 rendelet 16. cikke alapján az európai fizetési meghagyással szemben ellentmondást nyújt be, az eljárás a származási bíróságon a polgári peres eljárásra vonatkozó szabályok szerint folytatódik, kivéve, ha a jogosult kifejezetten kérte, hogy ebben az esetben az eljárást szüntessék meg. ( 3 ) Ellenben, amennyiben a kötelezett nem nyújt be ellentmondást, az említett rendelet 16. cikkének (2) bekezdésében megállapított határidő lejártát követően a származási bíróság haladéktalanul végrehajthatónak nyilvánítja az említett fizetési meghagyást az 1896/2006 rendelet 18. cikke (1) bekezdésének megfelelően, a 19. cikk ugyanakkor pontosítja különösen azt, hogy a származási tagállamban végrehajthatóvá vált európai fizetési meghagyást a többi tagállamban el kell ismerni és végre kell hajtani.

33.

A kötelezett csak kivételesen kérheti az európai fizetési meghagyás felülvizsgálatát, vagy azért, mert a kötelezettet vis maior vagy önhibáján kívüli különleges körülmények akadályozták abban, hogy a követelés ellen ellentmondással éljen, ( 4 ) vagy azért, mert a fizetési meghagyást egyértelműen tévesen bocsátották ki, tekintettel az e rendeletben megállapított követelményekre, vagy egyéb különleges körülményekre. ( 5 )

34.

Másodszor, az 1896/2006 rendelet 14. cikke tartalmazza a kötelezett általi átvétel igazolása nélkül történő kézbesítési módokat, amennyiben az európai fizetési meghagyást harmadik személynek adják át. Az uniós jogalkotó ebben az esetben abból a feltevésből indul ki, hogy a kötelezett a bírósági végrehajtó vagy a postás ottjártakor pillanatnyilag nem volt megtalálható. Ez azt jelenti, hogy e kézbesítési módok alkalmazása esetén kizárólag vélelmezni, hogy a kötelezett átvette a vele szemben kibocsátott európai fizetési meghagyást, és hogy rendes körülmények között tudomást szerzett jogairól, valamint az ellentmondásból vagy az előírt határidőben történő válasz hiányából eredő joghatásokról, ami a jelen esetben ezen meghagyás végrehajthatónak nyilvánítása e rendelet 18. cikkének megfelelően.

35.

Az uniós jogalkotó azonban ez esetben is előírta az esetleges késedelem figyelembevételét, az említett rendelet 20. cikke (1) és (2) bekezdésének megfelelően lehetőséget adva a kötelezettnek arra, hogy az európai fizetési meghagyás felülvizsgálatát kérje.

36.

Figyelemmel a fentiekre, az európai fizetési meghagyásos eljárásban nagy jelentőséget tulajdonítok az érvényes kézbesítésnek. Lehetővé teszi az arról való meggyőződést, hogy a kötelezett hozzájutott valamennyi védekezéshez szükséges információhoz, és ezzel garantálja a védelemhez való jog tiszteletben tartását. ( 6 ) Az Európai Bizottság már az előkészítő anyagaiban is erre helyezte a hangsúlyt, jelezve, hogy „[a] tisztességes eljáráshoz való jog biztosítása érdekében a kötelezettnek teljes mértékben ismernie kell eljárási jogait és kötelezettségeit a fizetési meghagyás keretében. […] A tömör, de teljes információ ezért elengedhetetlen feltétele annak, hogy a határidők rövidek maradjanak, és hogy a kötelezett a következmények teljes ismeretében, jogi tanács igénybevétele nélkül eldönthesse, hogy ezen időszakon belül a követelés ellen kíván‑e ellentmondással élni” ( 7 ).

37.

Az 1896/2006 rendelettel bevezetett eljáráshoz fűződő érdek a nem vitatott pénzkövetelésekre vonatkozó határokon átnyúló jogvitákban a bírósági eljárás gyorsasága és hatékonysága, valamint a védelemhez való jog tiszteletben tartása közötti összhang megteremtésében nyilvánul meg. A kézbesítést kötelezően kísérő dokumentumokban megadott információk megismerését követően a kötelezett az ügy teljes ismeretében gyakorolhatja jogait. Ez az oka annak, hogy a későbbiekben már csak korlátozott eszközökkel rendelkezik az európai fizetési meghagyás végrehajtásával szembeni kifogás emelésére.

38.

Mindazonáltal jogait és különösen a védelemhez való jogait teljes mértékben tiszteletben tartották, mivel ezen meghagyás kibocsátásáról személyesen tájékoztatták.

39.

Akkor is így van‑e ez, ha az 1896/2006 rendelet 14. cikkében rögzített eljárás szerint kibocsátott, fent említett meghagyás végrehajtása során kiderül, hogy azt valójában a vélelmezett adós önhibáján kívül nem vette át?

40.

Biztosan nem.

41.

Amint azt láttuk, a kézbesítés az e rendelet által bevezetett rendszerben a védelemhez való jog fenntartását szolgálja. Az európai fizetési meghagyás kötelezett általi átvételének vélelmét állítja fel, amely nyilvánvalóan lényeges szakasz e rendszerben. Rendkívül fontos e feltételek tiszteletben tartása az európai fizetési meghagyásos eljárásban, ha fenn kívánjuk tartani az említett rendelet által elérni kívánt különböző célok közötti egyensúlyt.

42.

A védelemhez való jog tiszteletben tartása nem biztosítható vélelem alkalmazásával, ha ezen meghagyás végrehajtása során kiderül, hogy ezen vélelem hamis. Megdönthetetlen vélelmet kellene tehát felállítani, ami teljesen értelmetlen lenne a védelemhez való jog területén.

43.

Az 1896/2006 rendeletben előírt mechanizmus túlzott leegyszerűsítésére törekvés éppen a védelemhez való jogokat és így az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkét (a továbbiakban: Charta) sértené.

44.

Először is e rendelet 20. cikkének analógia útján való alkalmazása ugyanis megfosztaná azt a jóhiszemű kötelezettet a legalapvetőbb jogaitól, aki az európai fizetési meghagyás kézbesítésének hiányában – a minimumszabályokat figyelembe véve – nem kapott tájékoztatást a rendelkezésére álló jogorvoslati módokról, miközben azt, akinek alakilag és érdemben megfelelő módon kézbesítették az ilyen meghagyást, megilletik ezek a jogok. Az ilyen értelmezés azon túl, hogy ellentétes lenne a Charta 47. cikkében garantált védelemhez való jog tiszteletben tartásával, még e két jóhiszemű kötelezett közötti egyenlő bánásmód megsértését is eredményezné.

45.

Egyébként, amennyiben az európai fizetési meghagyás kézbesítése nem történik meg a kötelezett részére, nem fogadható el az, hogy a szóban forgó követelés egy nem vitatott követelés, mivel azt a kötelezett kézbesítés hiányában soha nem tudja vitatni. Ezért ez nemcsak ellentétes lenne az 1896/2006 irányelv céljával, amely – ne feledjük – a „nem vitatott” követelésekre vonatkozóan vezet be európai fizetési meghagyásos eljárást, hanem főképpen a védelemhez való jogok nyilvánvaló megsértését is jelentené, aminek ráadásul a kötelezettre nézve súlyos jogkövetkezményei lennének. Ugyanis, amennyiben e rendelet 20. cikkének az általunk vizsgált esetekre analógia útján történő alkalmazása esetén a felülvizsgálat elutasításra kerül, az európai fizetési meghagyás megőrzi végrehajtható jellegét, mivel az említett rendelet 20. cikke (3) bekezdésének megfelelően hatályban marad.

46.

Azt is megjegyzem, hogy az uniós jogalkotó szükségesnek tartotta jelezni, hogy az európai fizetési meghagyás kibocsátásának szakaszától kezdve a származási bíróság feladata annak biztosítása, hogy a meghagyást a kötelezett részére a nemzeti joggal összhangban, az 1896/2006 rendelet 13–15. cikkében megállapított minimumszabályoknak megfelelő módon kézbesítsék. ( 8 ) Az említett rendelet 14. cikke, amely az európai fizetési meghagyásnak a kötelezett általi átvétel igazolása nélkül történő kézbesítési módjairól rendelkezik, még több támpontot ad e tekintetben, mivel a (2) bekezdésében rögzíti, hogy „az (1) bekezdés szerinti kézbesítés nem elfogadható, amennyiben a kötelezett címe teljes bizonyossággal nem ismert”.

47.

Az uniós jogalkotó, azáltal, hogy kiemelte a származási bíróság azon feladatát, hogy meggyőződjön a kézbesítésre vonatkozó minimumszabályok betartásáról, kifejezte azon szándékát, hogy garantálja a védelemhez való jog tiszteletben tartását egy olyan egyoldalú eljárásban, amelyben a kötelezettnek végül is csak késedelmesen van lehetősége jogai érvényesítésére.

48.

Mi tehát az 1896/2006 rendelet 14. cikkében rögzített eljárás haszna? Biztosnak tűnik számomra. Vélelmet állít fel, ami lehetővé teszi az eljárás folytatódását, és ellentmondás hiányában az európai fizetési meghagyás végrehajthatónak nyilvánítását. Ez logikus annyiban, amennyiben a kézbesítési mód valószínűsíti, hogy a meghagyás el fog jutni a címzetthez. A hatékonyság érdekében, e valószínűség igazolja azt, hogy az eljárás következő szakaszait le lehet folytatni, mivel sok esetben a vélelem megfelel a valóságnak. Ellenben abban a statisztikailag kevésbé gyakori esetben, amikor a valóság más, a kézbesítést úgy kell tekinteni, mintha nem történt volna meg. Összességében a rendszer hatékonysága biztosított lesz, egyénileg pedig az egyéni szabadságjogok fennmaradnak.

49.

Egyébként úgy tűnik, hogy az 1896/2006 rendelet 14. cikke csak ezen értelmezés szerint mentesülhet különösen a szakirodalomban megfogalmazott a bírálatoktól. ( 9 )

50.

Ezért úgy vélem, hogy az 1896/2006 rendelet 20. cikkének analógia útján az olyan esetekre történő alkalmazása, mint amilyeneket a jelen ügyekben vizsgálok, nem egyeztethető össze e rendeletnek sem a szövegével, sem a szellemével, és ellentétben áll a Charta 47. cikkével. Álláspontom szerint az említett rendelet nem fogadja el a védeni kívánt jogok közötti egyensúly felborulását.

51.

Egyébként is úgy vélem, hogy a kötelezett nem fosztható meg a jogorvoslati lehetőségtől azzal az indokkal, hogy pusztán valószínű, hogy a kézbesítés megtörtént, miközben a vitatásban azt bizonyítja, hogy az európai fizetési meghagyásról nem szerzett tudomást. A kötelezettnek ténylegesen rendelkeznie kell egy ilyen jogorvoslati lehetőséggel azért, hogy bizonyíthassa a származási bíróságon, hogy e meghagyást nem vette át. Abban az esetben, ha e bíróság a kézbesítés hiányát állapítaná meg, véleményem szerint az ebből eredő egyetlen jogkövetkezmény az említett meghagyás érvénytelenné nyilvánítása lenne.

52.

Ezen információk fényében úgy vélem tehát, hogy az 1896/2006 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes a 20. cikkének analógia útján történő alkalmazása olyan esetre, amelyben az európai fizetési meghagyást nem vagy nem érvényesen kézbesítették a kötelezett részére. A védelemhez való jog tiszteletben tartásának garantálása érdekében a kötelezettnek rendelkeznie kell egy olyan önálló jogorvoslati lehetőséggel, amely lehetővé teszi számára, hogy a származási bíróságon bizonyítsa, hogy e meghagyást részére nem kézbesítették, és szükség esetén kérhesse annak érvénytelenné nyilvánítását.

53.

Tekintettel arra a válaszra, amelyet ezen első kérdésre javasolok, úgy vélem, hogy nem szükséges válaszolni a második és harmadik kérdésre.

54.

Mindezekre a megfontolásokra tekintettel azt javasolom a Bíróságnak, hogy az Amtsgericht Wedding által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:

Az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló, 2006. december 12‑i 1896/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes a 20. cikkének analógia útján történő alkalmazása olyan esetre, amelyben az európai fizetési meghagyást nem vagy nem érvényesen kézbesítették a kötelezett részére.

A védelemhez való jog tiszteletben tartásának garantálása érdekében a kötelezettnek rendelkeznie kell egy olyan önálló jogorvoslati lehetőséggel, amely lehetővé teszi számára, hogy a származási tagállam hatáskörrel rendelkező bíróságán bizonyítsa, hogy e meghagyást részére nem kézbesítették, és szükség esetén kérhesse annak érvénytelenné nyilvánítását.