2.2.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 32/20

—

semmisítse meg a 2012. április 25-i azon bizottsági határozatot, amely az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 108. cikkének (2) bekezdése és a 659/1999/EK tanácsi rendelet (1) (a továbbiakban: eljárási rendelet) 4. cikkének (4) bekezdése alapján hivatalos vizsgálati eljárást indított azon állítólagosan jogellenes állami támogatás vonatkozásában, amelyet a Hidroelectrica S.A. (a továbiakkban: Hidroelectrica) feletti ellenőrzés segítségével Románia a 2005-ben kötött szerződés és annak későbbi módosításai alapján biztosított kedvezményes villamosenergia-díj formájában nyújtott az ALRO-nak;

—

másodlagosan a 2007. január 1-je és 2009. december 31. közötti időszak vonatkozásában semmisítse meg a fent említett 2012. április 26-i határozatot;

—

a Bizottságot kötelezze a felperes költségeinek viselésére.

1.

Az első, az anyagi jog téves alkalmazására alapított jogalap

Az első jogalap vonatkozásában — amely szerint a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének hatálya tekintetében tévesen alkalmazta az anyagi jogot —, az ALRO azt állítja, hogy a Bizottság nem megfelelően alkalmazta a betudhatóság azon kritériumait, amelyeket a C-482/99. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben 2002. május 16-án hozott ítélet (EBHT 2002., I-4397. o.) (a továbbiakban: Stardust Marine ítélet) határozott meg. Különösen a Bizottság az elemzését kizárólag „szervezeti” kritériumra kívánta alapozni. Az ALRO ugyanakkor azt állatja, hogy a Stardust Marine ítélet azt is megköveteli a Bizottságtól, hogy bizonyítsa más lényegi kritériumok teljesülését, mivel a „szervezeti” kritérium önmagában nem elegendő a betudhatóság megállapításához.

2.

A második, a nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított jogalap

A második jogalap vonatkozásában — amely szerint a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el annak megállapításával, hogy a Hidroelectrica aktusai a román államnak tudhatók be —, az ALRO azt állítja, hogy a Bizottság nem megfelelően vizsgálta a Hidroelectrica irányítási szerkezetét, és e szerkezetnek a vállalkozás döntéshozatali eljárására gyakorolt hatását. Másodszor az ALRO kifejti, hogy a Bizottság miért hasonlította helytelenül az ALRO szerződését a Hidroelectrica és az ArcelorMittal közötti megállapodáshoz. Harmadszor az ALRO előadja, hogy a 445/2009 miniszteri rendelet miért nem vonatkozik a Bizottság vizsgálatára, és hogy annak a 2010. évi sajtóközleményekre való hivatkozásai miért nem elégségesek ahhoz, hogy elérjék a betudhatóság bizonyításához szükséges szintet.

3.

A harmadik, az indokolás elégtelenségére alapított jogalap

A harmadik jogalappal kapcsolatban az ALRO azt állítja, hogy a Bizottságnak az általa hivatkozott — az előző bekezdésben felvázolt — tények tekintetében elégtelen az indokolása, így az az EUMSZ 296. cikk követelményeivel ellentétesen járt el. Az indokolásnak lehetővé kell tennie, hogy a Törvényszék felülvizsgálhassa a határozat jogszerűségét, és hogy az érintett felek hozzájussanak az arról való meggyőződéshez szükséges információhoz, hogy a határozat megalapozott-e. Ahogy azt az ALRO a keresetlevélben részletesen kifejti, a vitatott határozat nem felel meg e követelménynek.