28.7.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 227/28

—

a felperest érintő részében semmisítse meg a COMP/39.452 — „ablak- és üvegajtónyitó szerkezetek”-ügyben 2012. március 28-án hozott C(2012) 2069 végleges európai bizottsági határozatot;

—

másodlagosan megfelelően csökkentse a felperessel szemben a megtámadott határozatban kiszabott bírság összegét;

—

az alperest kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

Először is a felperes azt kifogásolja, hogy megsértették az EUMSZ 101. cikket, amikor megállapították a felperes egységes és összetett jogsértésben való részvételét. Az alperes a részt vevő vállalkozások egyéni cselekményeinek jogi értékelésére vonatkozó kötelezettségét azáltal, hogy a részt vevő vállalkozások mindenkori magatartását összességében vizsgálta és értékelte, és az összes résztvevőt helytelenül egységesen közelítette meg. Az alperes jogi alap nélkül a felperesnek idegen cselekményeket tudott be, és ezáltal megsértette az Alapjogi Charta 49. cikkének (1) bekezdésében foglalt nulla poena sine lege elvét.

Másodszor a felperes azt kifogásolja, hogy tévesen állapították meg a felperesnek egy, az EGT-re kiterjedő jogsértésben való részvételét. A felperes nem vett részt a Németországon kívül megvalósult számos találkozó és kapcsolatfelvétel egyikében sem. Ezenkívül nem volt tudomása az EGT-re kiterjedő jogsértésről, és az összes körülményre tekintettel arról nem is kellett tudnia.

Harmadszor a felperes azt kifogásolja, hogy az alperes megsértette az EUMSZ 296. cikk (2) bekezdése szerinti indokolási kötelezettségét az érintett vállalkozások egyéni részvételének összességében vett, egységes megközelítésével.

Negyedszer a felperes azt kifogásolja, hogy a jogsértés által nem érintett forgalom figyelembevételével tévesen számították ki a bírságot, és ezáltal megsértették az 1/2003 rendelet 23. cikkének (3) bekezdését, valamint a 2006. évi iránymutatást. Az alperes az EGT-re kiterjedő jogsértésben való részvétel hiányában kizárólag a felperes által Németországban elért forgalmat vehette volna figyelembe. Továbbá nem vehette volna figyelembe a nagykereskedő ügyfelekkel elért, a jogsértés által nem érintett forgalmat, amely ügyfelek a megszerzett árukat rendeltetésszerűen kizárólag az EGT-n kívül értékesítették.

Ötödször a felperes azt kifogásolja, hogy alapvető mérlegelési hibát követtek a vele szemben kiszabott bírság kiszámításakor, és ezáltal megsértették az 1/2003 rendelet 23. cikkének (3) bekezdését, valamint az Alapjogi Charta 48. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 49. cikkének (3) bekezdésében foglalt, a büntetések arányosságának elvét. A felperessel szemben kiszabott bírság helytelenül magas és aránytalan. Az alperes a bírság kiszámításakor különösen elmulasztotta megvizsgálni az időtartamra, a terjedelemre és az intenzitásra tekintettel a felperes jogsértésben való egyéni részvételét, és elmulasztott a felperes javára figyelembe venni enyhítő körülményeket.

Hatodszor a felperes az egyenlő bánásmód elvének megsértését kifogásolja, mivel a felperes bírságát önkényesen és érthetetlen módon túl csekély mértékben csökkentették. A felperes bírságának elvégzett csökkentése nem áll arányban a többi résztvevő bírsága csökkentésének mértékével, a felperest súlyosan hátrányosan érinti, és objektíve egyáltalán nem igazolt.

Hetedszer a felperes azt kifogásolja, hogy a bírság alapösszegének kiszámításakor megsértették az egyenlő bánásmód elvét. Az alperes ennek során az egyéni részvétel súlyát teljesen figyelmen kívül hagyva valamennyi vállalkozás esetében a bírság alapösszegének ugyanazon százalékával számolt, és ezáltal a felperest súlyos hátrány érte.

Nyolcadszor a felperes azt kifogásolja, hogy az Alapjogi Charta 41. cikkét megsértve az eljárás időtartama túl hosszú volt, és ezt a bírság kiszámítása keretében nem vették figyelembe.