A Törvényszék (hetedik tanács) T-488/10. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben 2011. december 16-án hozott ítélete ellen a Francia Köztársaság által 2012. március 5-én benyújtott fellebbezés

(C-115/12. P. sz. ügy)

(2012/C 138/10)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbező: Francia Köztársaság (képviselők: E. Belliard, G. de Bergues és N. Rouam meghatalmazottak.)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbező az első jogalapjában azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Bizottság nem sértette meg az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1993. június 14-i 93/37/EGK tanácsi irányelv (1) 2. cikkének (1) bekezdését azáltal, hogy a „Club Méditerranée-Les Boucaniers” üdülőfalu felújítására és bővítésére kötött, építési beruházásra irányuló szerződésekkel kapcsolatban beruházásokat tett üzlettársaknak, természetes személyeknek és közkereseti társaságoknak nyújtott adókedvezményeket e rendelkezés értelmében vett közvetlen támogatásnak minősítette.

E jogalap első részében a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy az adókedvezmények a 93/37/EGK irányelv 2. cikkének (1) bekezdése szerinti támogatásnak minősíthetők.

E jogalap második részében a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy az adókedvezmény a 93/37/EGK irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében közvetlen jellegű, mivel e kedvezményt kifejezetten a szóban forgó építési beruházásra irányuló szerződés vonatkozásában nyújtották, jóllehet a kedvezményt nem a szóban forgó létesítmény megrendelője, építésvezetője, üzemeltetője vagy a tulajdonosa kapta.

Második jogalapjában a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor elferdítette a vitatott határozat tartalmát, és amikor a Bizottság indokolását a saját indokolásával váltotta fel. Ugyanis a francia kormány szerint a Törvényszék elferdítette a vitatott határozat tartalmát, amikor megállapította, hogy a Bizottság a Méditerranée-Les Boucaniers üdülőfalu egésze céljának megsértésére, nem pedig az elvégzett munkálatok jellegére hivatkozott annak meghatározása érdekében, hogy az ezen üdülőfalu felújítására és bővítésére vonatkozó, építési beruházásra irányuló szerződés a 93/37/EGK irányelv 2. cikke (2) bekezdésének hatálya alá tartozik-e.

Harmadik jogalapjában a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Bizottság nem sértette meg a 93/37/EGK irányelv 2. cikkének (2) bekezdését, amikor a Club Méditerranée-Les Boucaniers üdülőfalu felújítására és bővítésére vonatkozó, építési beruházásra irányuló szerződést e rendelkezés értelmében sport-, szórakozási és szabadidő-létesítmények építési munkáira vonatozó szerződésnek minősítette.

E jogalapja első részében a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a 93/37/EGK irányelv 2. cikkének (2) bekezdésében foglalt sport-, szórakozási és szabadidő-létesítmények fogalmát tágan kell értelmezni, mint amely nem korlátozott azon létesítményekre, amelyek az állami szervek hagyományos szükségleteit, azaz a felhasználók közös szükségleteit kívánják kielégíteni.

E jogalap második részében a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a 93/37/EGK irányelv 2. cikke értelmében vett építési beruházásra irányuló szerződés fogalmát az ezen irányelv 1. cikkének a) pontja szerinti építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződés fogalmától függetlenül kell értelmezni, és következésképpen a Bizottság nem sértette meg a 93/37/EGK irányelv 2. cikkének (2) bekezdését, amikor megállapította, hagy a jelen ügyben szóban forgó építési beruházásra irányuló szerződés e rendelkezés hatálya alá tartozik, jóllehet a francia kormány szerint e szerződés nem képviselt közvetlen gazdasági érdeket az ajánlatkérő számára.

(1)  HL L 199., 54. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 163. o.