Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62012CN0095

    C-95/12. sz. ügy: 2012. február 21-én benyújtott kereset — Európai Bizottság kontra Német Szövetségi Köztársaság

    HL C 118., 2012.4.21, p. 19–20 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

    21.4.2012   

    HU

    Az Európai Unió Hivatalos Lapja

    C 118/19


    2012. február 21-én benyújtott kereset — Európai Bizottság kontra Német Szövetségi Köztársaság

    (C-95/12. sz. ügy)

    2012/C 118/32

    Az eljárás nyelve: német

    Felek

    Felperes: Európai Bizottság (képviselők: E. Montaguti és G. Braun meghatalmazottak)

    Alperes: Német Szövetségi Köztársaság

    Kereseti kérelmek

    A felperes azt kéri, hogy a Bíróság

    állapítsa meg, hogy a Német Szövetségi Köztársaság — mivel nem tett meg valamennyi, az Európai Unió Bírósága C-112/05. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2007. október 23-án hozott, a VW-törvény rendelkezéseinek uniós joggal való összeegyeztethetetlenségére vonatkozó ítéletében (1) foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedést — nem teljesítette az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit;

    kötelezze a Német Szövetségi Köztársaságot, hogy az Európai Uniós saját forrásai számlájára napi 282 725,10 euró kényszerítő bírságot, valamint napi 31 114,72 euró átalányösszeget fizessen;

    a Német Szövetségi Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

    Jogalapok és fontosabb érvek

    A Bíróság C-112/05. sz., Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítéletét 2007. október 23-án hirdették ki. Ebben az ügyben a Bizottság lényegében azzal érvelt, hogy a VW-törvény három rendelkezése azáltal, hogy az általános szabályoktól eltérve minden részvényes szavazati jogát a Volkswagen alaptőkéjének 20 %-ára korlátozzák, másrészt a képviselt tőke több mint 80 %-os többségét írják elő a közgyűlés olyan határozatainak meghozatalához, amelyekhez az általános szabályok szerint csak 75 %-os többség szükséges, harmadrészt pedig az általános szabályoktól eltérve megengedik, hogy a szövetségi állam és Alsószászország tartomány két-két tagot delegáljon a Volkswagen felügyelőbizottságába, alkalmasak arra, hogy visszatartsanak a közvetlen befektetésektől, ennek következtében pedig az EK 56. cikk értelmében korlátozzák a tőke szabad mozgását.

    A Bíróság fent említett ítéletéből kitűnik, hogy a VW-törvény mindhárom kifogásolt rendelkezése önmagában véve sérti a tőke szabad mozgását.

    A Német Szövetségi Köztársaság által elfogadott törvény, amellyel véleménye szerint teljesítette a Bíróság ítéletében foglaltakat, azonban továbbra is azt írja elő, hogy az alaptőke több mint 80 %-os többsége szükséges a Volkswagen AG közgyűlése olyan határozatainak meghozatalához, amelyekhez a részvénytársaságokról szóló törvény rendelkezései szerinti a határozathozatal során képviselt alaptőke 75 %-os többsége szükséges. A Szövetségi Köztársaság ezt a C-112/05. sz. ítélet rendelkező részére való utalással igazolja, amely szerint e rendelkezés csak a másik két rendelkezéssel összefüggésben véve jogellenes. E rendelkezés önmagában véve azonban nem minősül a tőke szabad mozgása korlátozásának.

    A Bizottság szerint az ítélet rendelkező részének megfogalmazása nem zárja ki mindhárom, önmagában vett kifogásolt rendelkezés jogellenességét. Valamely ítéletben foglaltak teljesítéséhez ugyanis nem csak annak rendelkező részét, hanem a határozat indokolását is figyelembe kell venni. A jelen ügy adott összefüggésében ezért úgy tűnik, a Szövetségi Köztársaság különösen távoli érveket hoz fel a Bíróság ítéletében foglaltak hiánytalan teljesítése elmulasztásának kizárólag az ítélet rendelkező részében szereplő „egybevetett” kifejezéssel történő igazolásához. Az ilyen értelmezés nemcsak az ítélet egész indokolását, hanem a Bíróságnak az úgynevezett „aranyrészvényekre” vonatkozó ítélkezési gyakorlatát is figyelmen kívül hagyja.

    A Bizottság ezért köteles az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése alapján ismét ezzel az üggyel a Bírósághoz fordulni. A pénzügyi szankciók mértékét az átalányösszegek és kényszerítő bírságok számítására vonatkozó adatok naprakésszé tételéről szóló, 2011. szeptember 1-jei bizottsági közlemény (2) alapján állapították meg.


    (1)  EBHT 2007., I-8995. o.

    (2)  HL 2011. C 12., 1. o.


    Top