1

Fellebbezésében a fellebbező az Európai Unió Törvényszéke Schräder kontra CPVO – Hansson (LEMON SYMPHONY) ítéletének (T‑133/08, T‑134/08, T‑177/08 és T‑242/09, EU:T:2012:430, a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amellyel a Törvényszék elutasította a Közösségi Növényfajta‑hivatal (CPVO) fellebbezési tanácsának – a LEMON SYMPHONY növényfajta közösségi oltalma semmisnek nyilvánítása iránt benyújtott kérelemmel kapcsolatos – 2009. január 23‑i határozata (A 010/2007. sz. ügy) (a továbbiakban: vitatott határozat) ellen benyújtott keresetét.

2

Az 1995. október 25‑i 2506/95/EK tanácsi rendelettel (HL L 258., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 16. kötet, 390. o.) módosított, a közösségi növényfajta‑oltalmi jogokról szóló, 1994. július 27‑i 2100/94/EK tanácsi rendelet (HL L 227., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 16. kötet, 390. o.; a továbbiakban: 2100/94 rendelet) 6. cikke értelmében azok a fajták részesülhetnek közösségi növényfajta‑oltalomban, amelyek többek között megkülönböztethetők és újak.

3

E rendelet 7. cikke értelmében:

„(1)   Valamely fajtát megkülönböztethetőnek kell tekinteni, ha egy adott genotípusból vagy genotípusok kombinációjából kifejeződött jellemzőiben egyértelműen eltér bármely más, az 51. cikknek megfelelően meghatározott bejelentési napon közismert fajtától.

[...]”

4

A 2100/94 rendelet 10. cikke meghatározza a közösségi oltalomban részesíthető fajta újdonságának feltételéhez kapcsolódó kritériumokat.

5

E rendeletnek az oltalmi jogok semmisségével kapcsolatos 20. cikke értelmében:

„(1)   A [CPVO] a közösségi növényfajta‑oltalmat semmisnek nyilvánítja, amennyiben megállapításra kerül, hogy:

(2)   A közösségi növényfajta‑oltalom semmisnek nyilvánításakor azt úgy kell tekinteni, mintha ahhoz – kezdettől fogva – nem fűződtek volna az e rendeletben foglalt joghatások.”

6

Az említett rendelet 54. és 55. cikke leírja az érdemi vizsgálatot és a szakmai szempontok szerinti vizsgálatot, amelynek a növényfajtát a közösségi oltalom megszerzése érdekében alá kell vetni.

7

A CPVO előtti eljárás szabályai vonatkozásában ugyanezen rendelet 75. cikke kimodja:

„A [CPVO] határozataihoz mellékelni kell az alapjukat képező indokolást. Határozat kizárólag olyan ténybeli alapok, illetve bizonyítékok alapján hozható, amelyekkel kapcsolatban az eljárásban részt vevő feleknek lehetőségük volt észrevételeiket szóban vagy írásban közölni.”

8

A 2100/94 rendelet 76. cikke ekként rendelkezik:

„A [CPVO] az előtte folyó eljárásokban a tényállást hivatalból csak olyan mértékig vizsgálja, amennyire az az 54. és 55. cikk rendelkezései szerint vizsgálandó. Mindazokat a tényeket és bizonyítékokat, amelyeket a [CPVO] által előírt határidőn belül nem terjesztettek be, figyelmen kívül hagyja.”

9

A 2100/94 rendeletnek az általános elvekre vonatkozó 81. cikkének szövege a következő:

„(1)   Az e rendeletben vagy az e rendelet alapján hozott rendelkezésekben foglalt eljárási szabályzat hiányában a [CPVO] a tagállamokban általánosan elfogadott eljárásjogi alapelveket alkalmazza.

[...]”

10

A 2009. szeptember 17‑i 874/2009/EK bizottsági rendelet megállapítja a CPVO előtti eljárások tekintetében a 2100/94/EK tanácsi rendelet (HL L 251., 3. o.) alkalmazására vonatkozó végrehajtási szabályokat.

11

A CPVO határozatai elleni fellebbezések kapcsán az említett rendelet 51. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„Ha e rendelet eltérően nem rendelkezik, a [CPVO] előtt folyó eljárásra vonatkozó rendelkezések megfelelően alkalmazandók a fellebbezési eljárásra is; e tekintetben az eljárásban részt vevő feleket úgy kell tekinteni, mintha a fellebbezési eljárásban részt vevő felek lennének.”

12

Ugyanezen rendelet 63. cikke kimondja:

„(1)   A szóbeli eljárás és a tanúmeghallgatás [helyesen: bizonyítási eljárás] jegyzőkönyvében rögzíteni kell a szóbeli eljárás és a bizonyítás leglényegesebb tényeit, az eljárásban részt vevő felek lényegi megállapításait, az eljárásban részt vevő felek, a tanúk és a szakértők vallomását, valamint a szemle eredményét.

(2)   A tanú, a szakértő vagy az eljárásban részt vevő fél vallomásáról készült jegyzőkönyvet felolvassák, vagy az említetteknek ellenőrzésre átadják. A jegyzőkönyvben rögzíteni kell, hogy ez az előírás teljesült, valamint azt, hogy a vallomást tevő személy jóváhagyta a jegyzőkönyvet. Ha jóváhagyását nem adta meg, kifogásait írásban kell rögzíteni.

(3)   A jegyzőkönyvet a jegyzőkönyvvezető, valamint a szóbeli eljárást vagy tanúmeghallgatást vezető alkalmazott írja alá.

(4)   A jegyzőkönyv egy példányát, valamint – szükség esetén – fordítását az eljárásban részt vevő feleknek át kell adni.”

13

A Törvényszék az alábbiak szerint ismertette a jogvita alapjául szolgáló tényállást:

[...]

[...]

[...]

[...]

[...]

[…]

A CPVO fellebbezési tanácsa előtti eljárások az A 005/2007., az A 006/2007. és az A 007/2007. sz. ügyekben

[...]

[...]

[...]

[...]

A CPVO fellebbezési tanácsa előtti eljárás az A 010/2007. sz. ügyben

[...]

14

2009. június 24‑i keresetlevelével a felperes keresetet indított a vitatott határozattal szemben.

15

2010. június 15‑én hozott végzésével a Törvényszék elnöke úgy határozott, hogy a fellebbező által az A 007/2007. sz. (T‑133/08. sz. ügy), az A 006/2007. sz. (T‑134/08. sz. ügy), az A 005/2007. sz. (T‑177/08. sz. ügy) és az A 010/2007. sz. (T‑242/09. sz. ügy) ügyben hozott határozattal szemben benyújtott kereseteket a szóbeli szakasz lefolytatása és ítélethozatal céljából egyesíti.

16

A fellebbező a T‑242/09. sz. ügyben keresete alátámasztására négy hatályon kívül helyezési jogalapra hivatkozik.

17

A 2100/94 rendelet 76. és 81. cikkének megsértésére alapított első jogalapot illetően a Törvényszék a megtámadott ítélet 126. pontjában kimondta, hogy – tekintettel magának az említett 76. cikknek a szövegére – e rendelkezések alkalmazhatatlanok a közösségi oltalom [semmissé nyilvánítására] irányuló, az említett rendelet 20. cikkében szereplő eljárásra. Ebből azt a következtetést vonta le az említett ítélet 128 és 129. pontjában, hogy az arra vonatkozó bizonyítási teher, hogy valamely növényfajta nem felel meg a közösségi oltalom megszerzéséhez előírt feltételeknek, azon érdekelt félre hárul, aki ezen oltalmat vitatja.

18

A Törvényszék annak megállapítását követően, hogy a 2100/94 rendelet által létrehozott rendszer összhangban van a közösségi formatervezési minták területén hatályos rendelkezésekkel és az általános jogelvekkel, e jogalapot mint hatástalant elutasította.

19

A Törvényszék azonban hozzátette a megtámadott ítélet 134. pontjában, hogy mindenesetre a CPVO előtti eljárás nem tisztán inkvizitórius jellegű, mivel a felek feladata a megfelelő időn belül előadni azokat a tényeket, amelyeknek a CPVO által történő megállapítását kérik, és előterjeszteni azon bizonyítékokat, amelyeket az utóbbival el kívánnak fogadtatni.

20

E megállapítás alapján végezte el a fellebbező által a megtámadott ítélet 135–170. pontjában előadott érvek vizsgálatát.

21

Annak kapcsán, hogy a CPVO nem adott helyt a fellebbező által előterjesztett, bizonyításfelvétel iránti kérelemnek, a Törvényszék az ILFO kontra Főhatóság ítéletben (51/65, EU:C:1966:21) elfogadott megoldás analógia útján történő alkalmazásával a megtámadott ítélet 138. pontjában megállapította a fellebbező a CPVO előtti eljárás, sem a fellebbezési tanács előtti fellebbezési eljárás során nem szolgáltatta annak a legapróbb bizonyítékát, illetve nem hivatkozott olyan ténykörülményre kérelmei alátámasztása érdekében. Ebből a bizonyítási teherre és a bizonyítékok szolgáltatására vonatkozó szabályok megsértésének hiányára következtetett, és megállapította, hogy a fellebbező valójában azt szeretné, ha a Törvényszék a releváns tényeket és bizonyítékokat újból értékelné.

22

Ennek alapján a Törvényszék különbséget tett aszerint, hogy a fellebbezési tanács által tett megállapítások és tényértékelések komplex értékelések eredményei‑e, vagy sem, mivel azon komplex értékelések vonatkozásában, amelyek szakértelmet vagy tudományos ismereteket igényelnek, a Törvényszék által végzett felülvizsgálat a nyilvánvaló hibákra korlátozódik.

23

Elsőként a LEMON SYMPHONY növényfajta 1997‑ben történt szakmai vizsgálatához használt növényi anyag jellegének kérdése vonatkozásában a Törvényszék a megtámadott ítélet 149. pontjában megállapította, hogy a fellebbezési tanács közismertnek tekintette, hogy a hajtatás bevett gyakorlat. E vonatkozásban analógia útján a Belső Piaci Harmonizációs Hivatallal (védjegyek és formatervezési minták) OHIM) kapcsolatos ítélkezési gyakorlatot alkalmazta, amelynek alapján annak szervezeti egységei nem kötelesek határozataikban a közismert tények helytállóságát bizonyítani.

24

A Törvényszék megállapította, hogy a növekedésszabályozóknak a LEMON SYMPHONY növényfajta szakmai vizsgálata érdekében szolgáltatott növényi mintákra gyakorolt hatásának kérdése komplex botanikai értékelések tárgyát képezi. Márpedig a megtámadott ítélet 157. pontjában megállapította, hogy a fellebbező nem hivatkozott olyan bizonyítékra, amely nyilvánvaló értékelési hiba megállapítását tette volna lehetővé.

25

Másodszor a fellebbező azon érvei kapcsán, amelyek a LEMON SYMPHONY fajta eredeti leírásának a „szár állása” jellemzővel kapcsolatos 2006‑os kiigazítására vonatkoznak, a Törvényszék a megtámadott ítélet 161. pontjában kimondta, hogy a fellebbező továbbra sem támasztotta alá azt, hogy e jellemző meghatározó volt e növényfajta közösségi növényfajta‑oltalmának megadása tekintetében.

26

Ily módon a Törvényszék a megtámadott ítélet 166. pontjában hangsúlyozta, hogy a „szár állása” jellemző, amelynek kifejeződési fokozatai az „egyenestől” a „lefelé hajlóig” terjednek, nem „abszolút” jellemző, és az adott esetben az ugyanazon fajon belüli fajták közötti összehasonlító értékelés tárgya lehet.

27

Ennélfogva a Törvényszék az első jogalapot – mint részben megalapozatlant és részben hatástalant – elutasította.

28

A 2100/94 rendelet 7. és 20. cikkének megsértésére alapított második jogalapra rátérve, azt a Törvényszék az 1997‑es év során elvégzett szakmai vizsgálat céljából használt anyag kémiai és mechanikai kezelésével és a hajtványokból származó anyag felhasználásával kapcsolatos első jogalap vizsgálata keretében előterjesztett bizonyítékokra tekintettel elutasította.

29

A 2100/94 rendelet 75. cikkének megsértésére alapított harmadik jogalapot illetően a Törvényszék a megtámadott ítélet 181. és 182. pontjában rámutatott, hogy a meghallgatáshoz való jog nem jelenti azt, hogy a bírónak a meghallgatáshoz való jogot a felek számára jogi értékelésének minden egyes pontjával kapcsolatban biztosítania kell. Különösen az első jogalap vizsgálata keretében a Törvényszék kimondta, hogy a hajtásdugványok szakmai vizsgálat céljából történő alkalmazása a fellebbező által ismert bevett gyakorlat.

30

A 874/2009 rendelet 63. cikkének megsértésére alapított negyedik jogalapot illetően a Törvényszék lényegében megállapította, hogy a fellebbezési tanács nem követett el eljárási hibát.

31

Következésképpen a Törvényszék a kereset egészét elutasította.

32

A T‑133/08., T‑134/08. és T‑177/08. sz. ügyben benyújtott kereseteket illetően a Törvényszék a megtámadott ítélet 217. pontjában megállapította, hogy fellebbezési tanács 2007. december 4‑i tárgyalásának kitűzésére előírt legalább egy hónapos határidőt a fellebbezővel szemben nem tartották be.

33

A megtámadott ítélet 237. pontjában ebből olyan alapvető eljárási hibára következtetett, amely a T‑133/08., T‑134/08. és T‑177/08. sz. ügy keretében megtámadott három határozat hatályon kívül helyezését eredményezi. A leírás kiigazításáról szóló határozat megváltoztatására irányuló kérelmet azonban elutasította.

34

A fellebbező fellebbezése alátámasztására hat jogalapra hivatkozik, amelyek különböző érvekre oszlanak.

35

Az első és a második jogalap alapján a fellebbező lényegében azt kifogásolja, hogy Törvényszék megsértette a bizonyítási teherről és a bizonyítási eljárásról szóló szabályokat, valamint a tényállás hivatalból történő vizsgálatának elvét. Harmadik és negyedik jogalapjával a fellebbező a jogszerűség felülvizsgálata kötelezettségének megsértését és az indokolási kötelezettség megsértését állítja. Az ötödik és a hatodik jogalap értelmében a fellebbező lényegében azt rója fel a Törvényszéknek, hogy nem biztosította a meghallgatáshoz való jogát, és nem végezte el a vitatott határozat jogszerűségének teljes körű felülvizsgálatát.

36

Első jogalapja szerint a fellebbező lényegében azt rója fel a Törvényszéknek, hogy tévesen alkalmazta a jogot annak kimondásával, hogy a fellebbezési tanács nem járhat el hivatalból, és megsértette a hatékony jogorvoslathoz való jogát, valamint a gondos ügyintézés elvét.

37

Elsőként a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 126. pontjában kimondta, hogy a 2100/94 rendelet. 76. cikkének a tények hivatalból történő vizsgálatára vonatkozó rendelkezése alkalmazhatatlan a fellebbezési tanács előtti eljárásokra, és ezáltal a 874/2009 rendelete 51. cikkét.

38

Másodszor a megtámadott ítélet 129. pontjában szereplő azon megállapítás, amely szerint a CPVO és annak fellebbezési tanácsa előtt folyó, semmissé nyilvánításra irányuló eljárás akkuzatórius eljárás, nincs összhangban a 2100/94 rendelet 20. cikkének szövegével. Az inkvizitórius jelleget ezenkívül a közösségi védjegyre és a közösségi formatervezési mintákra vonatkozó megfelelő rendelkezésekkel való összehasonlítás is megerősíti.

39

Harmadszor a Törvényszék a megtámadott ítélet 133. pontjában elferdítette a fellebbező által az elsőfokú eljárásban előadott érveket.

40

Negyedszer a Törvényszék megsértette a gondos ügyintézés és a hatékony jogorvoslathoz való jog elvét azzal, hogy megtagadta a fellebbezési tanács előtt a fellebbező által előterjesztett bizonyítékok vizsgálatát.

41

A CPVO emlékeztet az előtte lefolytatott eljárások sajátosságaira. Különösen hangsúlyozza, hogy a 2100/94 rendelet 20. cikke alapján indított, [semmissé nyilvánításra] irányuló eljárás kizárólagosan a hivatalból történő vizsgálat körébe tartozik. Következésképpen ezen eljárásnak nincsenek felei, mivel a CPVO köteles valamennyi releváns tényt objektíven megvizsgálni. J. Hansson arra hivatkozik, hogy a CPVO széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik a harmadik személy által az ilyen eljárás megindításának igazolására benyújtott bizonyítékok értékelése vonatkozásában.

42

A jelen ügyben a CPVO alkalmazta ezen elveket, és megtagadta az semmissé nyilvánításra irányuló eljárás fellebbező által kért megindítását.

43

A fennmaradó kérdésekben a CPVO és J. Hansson úgy vélik, hogy a fellebbező érvei leginkább hatástalanok, de legalábbis elfogadhatatlanok, amennyiben a tények Törvényszék által végzett értékelésének megkérdőjelezésére irányulnak.

44

Mivel a fellebbező vitatja a fellebbezési tanács előtt indított eljárás vonatkozásában a bizonyításfelvétel és a bizonyítási teher kapcsán a Törvényszék által elfogadott koncepciót, először meg kell vizsgálni, hogy az utóbbi e tekintetben tévesen alkalmazta‑e a jogot.

45

E tekintetben elsőként rá kell mutatni, ahogyan azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 126. pontjában megállapította, hogy 2100/94 rendelet 76. cikkének szövege a tények hivatalból történő vizsgálata elvének alkalmazását azon tényekre korlátozza, amelyek az említett rendelet 54. és 55. cikkében előírt vizsgálat tárgyát képezik.

46

Másodszor a 874/2009 rendelet 51. cikke alapján az CPVO előtt indított eljárásokkal kapcsolatos rendelkezések a jogorvoslati eljárásokban megfelelően alkalmazandók. Ily módon a tények hivatalból való vizsgálatának elvét a fellebbezési tanács előtti ilyen eljárásban is alkalmazni kell.

47

A Törvényszék következésképpen tévesen alkalmazta a jogot annak kimondásával, hogy a tények hivatalból való vizsgálatának elve nem alkalmazandó a fellebbezési tanács előtti eljárásokra.

48

Az ilyen téves jogalkalmazás, valamint a megtámadott ítélet 135. pontjában kifejtettek, amelyek adott esetben a téves jogalkalmazáshoz vezettek, mindazonáltal önmagukban nem eredményezik a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését, mivel a Törvényszék mindezek ellenére, a megtámadott ítélet 136. pontja alapján megvizsgálta, hogy a fellebbező által a fellebbezési tanács előtt előadott bizonyítékok megfelelnek‑e a tények hivatalból való vizsgálatának elvéhez kapcsolódó szempontoknak.

49

Ezt követően tehát meg kell vizsgálni, hogy a Törvényszék e tekintetben nem alkalmazta‑e tévesen a jogot.

50

E célból emlékeztetni kell arra, hogy az az eljárás, amely a vitatott határozat elfogadásához vezetett, a fellebbezési tanács előtt folyamatban lévő eljárás, amely fellebbezési tanács a CPVO azon határozata ellen benyújtott fellebbezés tárgyában járt el, amely elutasította valamely közösségi növényfajta‑oltalmi jogcímnek a 2100/94 rendelet 20. cikkének (1) bekezdése alapján történő semmissé nyilvánítását.

51

E rendelkezés szerint a CPVO a közösségi oltalmat semmisnek nyilvánítja, amennyiben megállapításra kerül, hogy a 2100/94 rendelet 7. vagy a 10. cikkében megállapított feltételek az említett oltalom fennállása alatt nem teljesültek.

52

E vonatkozásban különösen az említett rendelet 6. cikke szerinti, a megkülönböztethetőséghez és az újdonsághoz kapcsolódó feltételek a közösségi oltalom megadásának elengedhetetlen feltételei. Következésképpen e feltételek hiányában a megadott oltalom jogellenes, és annak semmissé nyilvánítása közérdeket szolgál.

53

Kétségtelen, hogy a jogosulatlanul megadott oltalom semmissé nyilvánítására harmadik fél érdekében is sor kerülhet, különösen akkor, ha olyan növényfajta‑oltalmi kérelmet nyújtott be, amelynek az elutasítását azzal indokolták, hogy a bejelentett fajta a jogosulatlanul oltalomban részesített fajtához képest nem megkülönböztethető.

54

Ez azonban nem igazolhatja annak lehetővé tételét valamely harmadik fél számára, hogy bármilyen körülmények között és különös indokok hiányában kérje ezen oltalomnak az oltalom megadására irányuló eljárást követően és az után történő semmissé nyilvánítását, hogy lejárt a harmadik felek kifogásainak benyújtására a 2100/94 rendelet 59. cikkében meghatározott határidő.

55

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az oltalom megadására irányuló eljárás keretében a bejelentett növényfajtát az említett rendelet 54. és 55. cikke értelmében érdemi, valamint alapos és összetett szakmai vizsgálatnak vetik alá.

56

A CPVO tehát széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik valamely növényfajta‑oltalomnak a 2100/94 rendelet 20. cikke értelmében vett semmissé nyilvánítása tekintetében, amennyiben az oltalom alatt álló növényfajta vonatkozásában elvégezték az előző pontban szereplő vizsgálatot. Tehát kizárólag az annak kapcsán felmerült komoly kételyek igazolhatják az oltalom alatt álló növényfajtának a 2100/94 rendelet 20. cikke alapján történő, semmissé nyilvánításra irányuló eljárás útján való újbóli vizsgálatát, hogy teljesültek‑e az említett rendelet 7. vagy 10. cikkében kimondott feltételek az ugyanezen rendelet 54. és 55. cikkében előírt vizsgálat időpontjában.

57

Ezen összefüggésben a növényfajta‑oltalom semmissé nyilvánítását kérő harmadik félnek kell azon érdemi bizonyítékokat és ténybeli elemeket szolgáltatnia, amelyek alkalmasak komoly kételyek megalapozására az említett rendelet 54. és 55. cikkében előírt vizsgálat elvégzését követően megadott növényfajta‑oltalom odaítélésének jogszerűsége vonatkozásában.

58

Következésképpen a vitatott határozattal szembeni fellebbezés keretében a fellebbező feladata annak bizonyítása, hogy az érdemi és a szakmai vizsgálattal kapcsolatban általa a CPVO elé terjesztett tényekre és bizonyítékokra tekintettel a ez utóbbi köteles volt a 2100/94 rendelet 20. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő felülvizsgálat elvégzésére.

59

E körülményekre tekintettel kell végül megvizsgálni, hogy a Törvényszék nem alkalmazta‑e tévesen a jogot annak felülvizsgálata során, hogy a fellebbezési tanács hogyan alkalmazta a „tények hivatalból történő vizsgálata” elvét.

60

Márpedig azon bizonyítékokat illetően, amelyeket a fellebbező a korábban megadott oltalom semmissé nyilvánításának igazolása érdekében hozott fel, a Törvényszék egyrészről a megtámadott ítélet 138. pontjában megállapította, hogy a fellebbező nem szolgáltatta annak a legapróbb bizonyítékát sem, illetve nem hivatkozott olyan ténykörülményre sem, amely alkalmas lett volna arra, hogy azon állítása tekintetében valószínűsítő bizonyítékot képezzen, amely szerint a jelen esetben alkalmazott mechanikai vagy kémiai kezelés, illetve hajtatás meghamisíthatta a LEMON SYMPHONY 1997‑es szakmai vizsgálatát.

61

Másrészről a megtámadott ítélet 157. pontjában a Törvényszék emlékeztetett arra, hogy a fellebbező az eljárás egyik szakaszában sem hivatkozott – még a legkisebb mértékben sem – olyan konkrét ténykörülményre vagy bizonyítékra, amely alkalmas lett volna állításainak, különösen a növekedésszabályozók tartós hatására vonatkozó állításának alátámasztására.

62

Végül a gondos ügyintézés és a hatékony jogorvoslat elvének megsértésére alapított érvek vonatkozásában az ügyiratokból kitűnik, hogy a fellebbező fellebbezése alátámasztására a fellebbezési tanács előtt arra hivatkozott, hogy azon növényi anyag, amelyen a LEMON SYMPHONY fajta szakmai vizsgálatát 1997‑ben elvégezték, hibás volt, mivel a vizsgálat céljából használt növényeket egyrészt mechanikai és kémiai kezelésnek vetették alá, másrészről pedig azok a J. Hansson által elküldött növények hajtásdugványai voltak.

63

E megállapításokra tekintettel és figyelembe véve a jelen ítélet 57. és 58. pontjában kimondott elveket, a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot a bizonyításfelvétel során annak kimondásával, hogy a fellebbező nem terjesztette elő jogilag megkövetelt módon azon ténybeli elemeket és bizonyítékokat, amelyek alkalmasak annak alátámasztására, hogy a 2100/94 rendelet 7. cikkében szereplő feltétel nem teljesült a LEMON SYMPHONY fajta szakmai vizsgálata során, ami igazolja az említett rendelet 20. cikkének (1) bekezdése értelmében semmissé nyilvánítást.

64

Következésképpen a gondos ügyintézés és a hatékony jogorvoslathoz való jog elvének megsértésére alapított érvek nem fogadhatók el.

65

E megfontolásokból az következik, hogy az első jogalapot el kell utasítani.

66

Második jogalapjával a fellebbező lényegében azt rója fel a Törvényszéknek, hogy a megtámadott ítélet 136–138. pontjában megsértette a bizonyítási teherre és a bizonyításfelvételre vonatkozó szabályokat.

67

Az e jogalap keretében kifejtett első érvvel a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen ültette át a CPVO elé terjesztett bizonyításfelvétel iránti kérelmekre a Bíróságnak az ILFO kontra Főhatóság ítéletből (51/65, EU:C:1966:21) eredő ítélkezési gyakorlatát, amely szerint a valamely fél által előterjesztett bizonyításfelvétel iránti kérelemnek nem lehet hely adni, ha az nem szolgáltat olyan valószínűsítő bizonyítékot, amely ahhoz elegendő, hogy ilyen intézkedést elrendeljenek.

68

Ily módon a Törvényszék négy esetben alkalmazta tévesen a jogot. Először is a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat elvei nem egyeztethetők össze a 2100/94 rendelet 76. cikkével. Másodszor a Törvényszék nem teljesítette az indokolási kötelezettséget, mivel nem fejtette ki az említett ítélkezési gyakorlat átültetésének célszerűségét. Harmadszor megsértette a tisztességes eljáráshoz való jogot a bizonyításfelvétel olyan feltételének bevezetésével, amely az eljárás egyik szakaszában sem került említésre. Negyedszer tévesen vette át a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, mivel az nem említette, hogy a bizonyításfelvételhez valószínűsítő bizonyíték szükséges.

69

Második érvével a fellebbező hangsúlyozza, hogy még annak feltételezése esetén is, hogy valószínűsítő bizonyítékot kellett volna benyújtania érvelése alátámasztására, a megtámadott ítéletben a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, mivel elferdítette a fellebbező által előterjesztett tényeket és bizonyítékokat, különösen a vizsgált növényi anyag mechanikai és kémiai kezelésének hatása és a hajtásdugvánnyal történő szaporítás vonatkozásában.

70

A CPVO és J. Hansson azt állítja, hogy a megtámadott ítélet „helytálló” függetlenül attól, hogy a bizonyítási teher vagy a valószínűsítő bizonyíték szolgáltatásának terhe a fellebbezőt terheli‑e, mivel a fellebbezési tanács értékelte a fellebbező által előadott érveket és álláspontokat. Ráadásul a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot a bizonyításfelvétel kapcsán ily módon kialakított szabályok alkalmazása során.

71

A fellebbező első érvét illetően először is nem róható fel a Törvényszéknek, hogy megsértette az őt terhelő indokolási kötelezettséget.

72

Egyrészről ugyanis az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmányának 36. cikke alapján – amely ugyanezen alapokmány 53. cikkének első bekezdése, valamint a Törvényszék eljárási szabályzatának 81. cikke értelmében a Törvényszékre is irányadó – a Törvényszékre háruló indokolási kötelezettség nem követeli meg, hogy a Törvényszék olyan magyarázatot adjon, amely kimerítően és egyenként követi a jogvitában részes felek által előadott összes érvet. A Törvényszék indokolása tehát lehet közvetett is, amennyiben lehetővé teszi az érdekelt felek számára, hogy megismerjék a Törvényszék döntésének indokait, a Bíróság számára pedig kellő adatot szolgáltat a felülvizsgálat elvégzéséhez (lásd különösen: Nexans és Nexans France kontra Bizottság ítélet, C‑37/13 P, EU:C:2014:2030, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

73

Márpedig a megtámadott ítélet 137. pontjában a Törvényszék az ILFO kontra Főhatóság ítéletben (51/65, EU:C:1966:21) kialakított elveknek a fellebbezési tanács vonatkozásában analógia útján történő alkalmazását azzal indokolta, hogy az kvázi igazságszolgáltatási szerv.

74

Ezenkívül magával a tényállás hivatalból történő vizsgálatának a 2100/94 rendelet 76. cikke szerinti elvével nem ellentétes a fenti alkalmazás, mivel ahogyan a jelen ítélet 53. és 54. pontjából következik, az említett rendelet 20. cikkének (1) bekezdésében szabályozott, semmissé nyilvánításra irányuló eljárás megindítására irányuló kérelem keretében a kérelmező feladata, hogy érdemi bizonyítékokat terjesszen elő annak alátámasztására, hogy komoly kétségek merülnek fel a vitatott oltalom jogszerűsége vonatkozásában.

75

Másrészről, ahogyan a főtanácsnok az indítványának 76. pontjában rámutatott, a 2100/94 rendelet 81. cikke előírja, hogy a tagállamokban általánosan elfogadott eljárásjogi alapelveket kell alkalmazni a CPVO előtti eljárásban.

76

Nem róható fel tehát a Törvényszéknek annak megállapítása, hogy a fellebbezőnek a fellebbezési tanács előtt valószínűsítő bizonyítékot kellett volna előterjesztenie annak érdekében, hogy az elrendelje a bizonyításfelvételt.

77

Másodszor a megtámadott ítéletből nem tűnik ki, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta az ILFO kontra Főhatóság ítéletben (51/65, EU:C:1966:21) kimondott elveket.

78

A Törvényszék ugyanis a megtámadott ítélet 138. pontjában megállapította, hogy a fellebbező egyáltalán nem terjesztett elő bizonyítékot, illetve a legcsekélyebb ténykörülményt kérelme megindokolása érdekében.

79

E körülmények között a fellebbező nem hivatkozhat arra, hogy a Törvényszék tévesen mondta ki, hogy a fellebbező nem követelheti a bizonyításfelvételt, mivel nem nyújtott be valószínűsítő bizonyítékot.

80

E tekintetben a fellebbező arra hivatkozik, hogy a Törvényszék elferdítette az általa a CPVO előtti eljárás során – egyrészről a LEMON SYMPHONY fajta szakmai vizsgálatához használt anyag kémiai és mechanikai kezelésének hatása, másrészről e fajta hajtásdugványainak az említett vizsgálat céljára történő felhasználása vonatkozásában –előterjesztett tényeket és a bizonyítékokat.

81

Elöljáróban hangsúlyozni kell, hogy az EUMSZ 256. cikkből és a Bíróság alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből az következik, hogy a Törvényszék kizárólagos hatáskörrel rendelkezik egyrészt a tényállás megállapítására, kivéve ha megállapításainak tárgyi pontatlansága a hozzá benyújtott eljárási iratokból ered, másrészt a tények értékelésére. Amint azonban a Törvényszék megállapította vagy értékelte a tényállást, az EUMSZ 256. cikk értelmében a Bíróság e tények jogi minősítésének és az abból a Törvényszék által levont jogkövetkezményeknek a felülvizsgálatára rendelkezik hatáskörrel (lásd különösen: CB kontra Bizottság ítélet, C‑67/13 P, EU:C:2014:2204, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

82

Elsőként a fellebbező a Bundessortenamtnak a LEMON SYMPHONY fajta szakmai vizsgálatáért felelős meghatalmazottjától származó 1997. január 13‑i levélre utal, amely tartalmazza, hogy „úgy tűnik, a szakmai vizsgálat megfelelő lefolytatását veszélyezteti [az átadott anyag növekedésszabályozókkal való kezelése]”.

83

E vonatkozásban egyrészről, és ahogyan a tényállásnak a Törvényszék által a megtámadott ítélet 64. pontjában történő ismertetéséből kitűnik, a Bundessortenamt említett meghatalmazottja az A 005/2007., A 006/2007. és A 007/2007. sz. ügyben 2007. december 4‑én a fellebbezési tanács előtt tartott tárgyaláson tanúsította, hogy „nem merült fel kétség az 1997 júliusában/augusztusában végzett kísérletek minőségét illetően”, mivel a növekedésszabályozók hatása addigra elmúlt.

84

Másrészről a Törvényszék az említett ítélet 164. pontjában kimondta, hogy az illetékes nemzeti hivatal mérlegelési jogkörébe tartozik a szakmai vizsgálat során annak vizsgálata és eldöntése, hogy a J. Hansson által beküldött növényi anyag valóban alkalmatlan‑e, vagy mint jelen esetben, a hajtatás technikája révén orvosolhatók azok a hiányosságok, amelyek kezdetben ezen anyagot érintették.

85

Mivel a fellebbező soha nem vitatta a Bundessortenamt meghatalmazottjának a fellebbező által hivatkozott körülményeket követően tett, arra vonatkozó állítását, hogy a növekedésszabályozók hatása a LEMON SYMPHONY szakmai vizsgálatának idejére elmúlt, a Törvényszék az ügy ténybeli körülményeinek és a fellebbező által előterjesztett bizonyítékok elferdítése nélkül állapította meg, hogy a fellebbező nem terjesztett elő olyan bizonyítékot, amely lehetővé tette volna a fellebbezési tanács értékelésének kétségbe vonását.

86

Másodszor a fellebbezőnek a valamely növényfajta hajtásdugvánnyal történő szaporításából származó anyag szakmai vizsgálat céljára való felhasználásához kapcsolódó kockázatokra vonatkozó állításait illetően elegendő rámutatni, hogy az említett fellebbező szerint, tekintettel arra, hogy e kockázat közismert, nem szükséges bizonyítékot szolgáltatni arra vonatkozóan, hogy e kockázat a jelen ügyben fennáll.

87

Márpedig e körülmények között a Törvényszék csak azt állapíthatta meg, hogy a fellebbező nem tett eleget a bizonyításfelvételhez előírt követelményeknek.

88

Következésképpen nem róható fel a Törvényszéknek, hogy elferdítette az ügy tényállását vagy a fellebbező által előterjesztett bizonyítékokat.

89

E megfontolásokra figyelemmel a második jogalap nem fogadható el.

90

Harmadik jogalapjával a fellebbező lényegében arra hivatkozik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 141–151. pontjában megsértette a jogszerűség felülvizsgálatára vonatkozó kötelezettségét, és elferdítette a tényeket.

91

Először is a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék figyelmen kívül hagyta, hogy a CPVO‑nak a hajtatás gyakorlatára vonatkozó egyszerű szakértői véleménye nem minősíthető „közismert ténynek”. Mindenesetre e „tényt” elferdítették, és e minősítés vonatkozásában nem végezték el a jogszerűség felülvizsgálatát.

92

Másodszor a Törvényszék a megtámadott ítélet 147. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, amikor elmulasztotta megindokolni azon megállapítását, amely szerint a fellebbezési tanács érvelése „összhangban az ügy tényleges adataival, miként az az ügyiratokból kiderül”.

93

Harmadszor a fellebbező rámutat a Törvényszék által – többek között a megtámadott ítélet 147. pontjában a jelen ügy egyes ténykörülményeire való hivatkozásai kapcsán – elkövetett bizonyos tévedésekre.

94

A CPVO arra hivatkozik, hogy e jogalap nagy részben a korábbi jogalapok keretében előadott érvek megismétléséből áll.

95

J. Hansson megállapítja, hogy a fellebbező által felhozott ténybeli tévedések nincsenek hatással a megtámadott ítélet jogszerűségére.

96

Elsősorban rá kell mutatni, hogy a fellebbező érvei valójában a tényállás Törvényszék általi értékelésének vitatására irányulnak, amely – ahogyan a jelen ítélet 81. pontjában is szerepel –, a tények elferdítésének esetét kivéve, nem tartozik a fellebbezés szakaszában eljáró Bíróság által végzett felülvizsgálat körébe.

97

Amikor tehát a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék megállapította, hogy a szakmai vizsgálat esetében a J. Hansson által átadott növényekről leszedett hajtások használata közismert tény, a fellebbező szükségképpen abból az előfeltevésből indul ki, amely szerint a hajtásdugványokból származó anyag alkalmatlan e vizsgálat elvégzéséhez, amely nélkül ezen érv hatástalan.

98

Márpedig e körülmény vizsgálata szükségképpen megköveteli a tények értékelését, amely a fellebbezés szakaszában nem tartozik a Bíróság hatáskörébe.

99

Mindenesetre a fellebbező feladata volt, hogy megállapításai alátámasztására e tekintetben bizonyítékokat terjesszen elő, amit nem tett meg, ahogyan a jelen ítélet 84–86. pontjában is kimondásra került.

100

Másodszor, még annak feltételezése esetén is, hogy a Törvényszék tévedéseket követett el a CPVO és a Bundessortenamt meghatalmazottjai nevének megjelölésében, a fellebbező nem jelzi, hogy e tévedések milyen mértékben alkalmasak a megtámadott ítélet jogszerűségének megkérdőjelezésére. Mindenesetre nem nyilvánvaló, hogy e tévedések az említett ítélet ilyen érdemi megkérdőjelezését vonnák maguk után.

101

Következésképpen a harmadik jogalapot el kell utasítani.

102

Negyedik jogalapjával, amely a megtámadott ítélet 152–157. pontját érinti, a fellebbező lényegében az indokolási kötelezettség megsértését rója fel a Törvényszéknek.

103

Az e jogalap keretében előadott első érvvel a fellebbező azt állítja, hogy a megtámadott ítélet ellentmondást tartalmaz, mivel egyrészről a megtámadott ítélet 10. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy az átadott növényi anyag mechanikai és kémiai kezelése veszélyeztette a LEMON SYMPHONY fajta szakmai vizsgálatát, másrészről pedig ezen ítélet 156. pontjában a Törvényszék kimondta, hogy a fellebbező nem szolgáltatott azt alátámasztó konkrét bizonyítékot, hogy a vizsgált növényi anyag e vizsgálat elvégzéséhez nem volt alkalmas.

104

Második érvével a fellebbező arra hivatkozik, hogy a Törvényszék által végzett felülvizsgálatnak arra is ki kellett volna terjednie, hogy a hivatkozott bizonyítékok tartalmaznak‑e minden olyan lényeges adatot, amelyeket az összetett helyzet megítélésekor figyelembe kellett venni, és hogy azok alátámasztják‑e az azokból levont következtetéseket.

105

A CPVO azt állítja, hogy a fellebbező csak a Törvényszék által tett ténymegállapításokat vitatja. Ezenkívül a negyedik jogalap keretében előadott második érv teljes mértékben megalapozatlan.

106

J. Hansson hangsúlyozza, hogy a fellebbező feladata annak bizonyítása, vagy legalábbis azt alátámasztó tények szolgáltatása, hogy a növekedésszabályozók nem csupán az oltalmat meghatározó szempontok téves értékelését, hanem a 2100/94 rendelet 7. cikkében szereplő megkülönböztethetőség szempontjának téves megítélését is eredményezik.

107

Mivel a fellebbező e jogalappal elsősorban azt állítja, hogy a megtámadott ítélet ellentmondást tartalmaz, elegendő emlékeztetni arra, hogy – ahogyan a jelen ítélet 83. pontjából kitűnik – a Törvényszék megállapította, hogy a Bundessortenamt szerint nem állt fenn kétség a LEMON SYMPHONY fajta szakmai vizsgálata céljából felhasznált növényi anyag minőségét illetően. Következésképpen a megtámadott ítélet nem tartalmaz ellentmondást, amikor 156. pontjában megállapítja, hogy a fellebbező nem szolgáltatott bizonyítékot az ellenkező helyzet alátámasztására.

108

Másodszor meg kell állapítani, hogy mindenesetre a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 152–157. pontjából következő azon megállapításai, amelyeket a fellebbező a jelen jogalapjával vitat, a teljesség kedvéért szerepelnek a megtámadott ítélet 141–151. pontjában. Következésképpen, még ha ezen, a fellebbező által a fellebbezése alátámasztására felhozott negyedik jogalapnak helyt is kell adni, a megtámadott ítélet akkor sem helyezhető hatályon kívül.

109

Következésképpen a negyedik jogalapot el kell utasítani.

110

Az ötödik jogalap keretében a fellebbező vitatja a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 159–162. pontjából következő megállapításait.

111

Először is úgy véli, hogy a Törvényszék megsérti a 2100/94 rendelet 7. cikkét a megtámadott ítélet 159. pontjában tett azon megállapításával, amely szerint a LEMON SYMPHONY fajtának az e rendelkezés értelmében vett megkülönböztethetőségét „nem kizárólag – sőt, egyáltalán nem –” a „szár állása” jellemzőre való hivatkozással állapították meg. Ezenkívül a Törvényszék jogellenesen kiterjesztette a jogvita tárgyát.

112

Másodszor a fellebbező rámutat, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 160. pontjában elferdítette a tényeket annak megállapításával, hogy a LEMON SYMPHONY fajta 2006‑os, kiigazított leírása nem tért el az 1997‑es eredeti leírástól. Ezenkívül a Törvényszék megsértette a 2100/94 rendelet 20. cikkének (2) bekezdését, mivel nem mondta ki, hogy azon fajtát, amelynek a leírását módosították, nem kellett volna oltalomban részesíteni.

113

A hatodik jogalap keretében, amely a Törvényszék által a megtámadott ítélet 165–168. pontjában tett megállapítások vitatására irányul, a fellebbező először is azt állítja, hogy az említett bíróság elferdítette a tényeket, abban az értelemben, hogy a fellebbező nem korlátozta érveit a „szár állása” viszonylagos vagy feltétlen jellegének kérdésére.

114

Ezt követően a fellebbező azt rója fel a Törvényszéknek, hogy jogellenesen kiterjesztette a jogvita tárgyát a T‑177/08. sz. ügyben folyó eljárás körébe tartozó érvekre.

115

Végül a Törvényszék megsértette azon kötelezettségét, hogy elvégezze a vitatott határozat jogszerűségének teljes körű felülvizsgálatát, azzal hogy nem adott helyt a fellebbező arra alapított érvének, hogy a fellebbezési tanács nem vette figyelembe a fellebbező érveit.

116

Az ötödik jogalapot illetően a CPVO azt állítja, hogy a Törvényszék által a megtámadott ítélet 159. pontjában tett megállapítást úgy kell értelmezni, hogy az 1997‑es év során nem állt rendelkezésre összehasonlításra alkalmas fajta.

117

J. Hansson úgy véli, hogy a bírált megállapítások nem döntő jelentőségűek az oltalom alatt álló fajta megkülönböztethetősége kérdésének szempontjából.

118

A hatodik jogalapot illetően a CPVO arra hivatkozik, hogy a fellebbező tévesen értelmezi a megtámadott ítéletet. Ezenkívül a szár állásával kapcsolatos egyik megállapítás sem meghatározó a megtámadott ítélet jogszerűségének megítélése szempontjából.

119

J. Hansson azt állítja, hogy valamely fajta megkülönböztethetőségének értékelése a bejelentett fajta és az ugyanazon fajhoz tartozó, ismert fajták összehasonlításán alapul. Következésképpen a megkülönböztethetőség ismérvei csak ilyen összehasonlítás révén értékelhetők.

120

Elöljáróban rá kell mutatni egyrészről, hogy a fellebbező ötödik és hatodik jogalapjával vitatja a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 159–162. és 165–168. pontjából következő megállapításait, amelyek a fellebbező azon érveire vonatkoznak, amelyeket a Törvényszék hatástalannak tekintett, ahogyan azt az említett ítélet 158. pontjában is hangsúlyozta.

121

Következésképpen, mivel a Törvényszék jogosan mondta ki, hogy a fellebbező nem adott elő olyan ténykörülményt vagy bizonyítékot, amely lehetővé tenné a LEMON SYMPHONY fajta oltalmának megadásához vezető szakmai vizsgálat megkérdőjelezését, a fellebbezőnek a „szár állása” jellemzőre adott kifejeződési fokozattal kapcsolatos érvei nem eredményezhetik a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését.

122

Ily módon, mivel a fellebbező nem bizonyította sikeresen, hogy a LEMON SYMPHONY fajta szakmai vizsgálata céljából felhasznált növényi anyag nem volt alkalmas, és a DUS‑kritériumok ezért nem teljesültek, az e fajta leírásának kiigazításával kapcsolatos érvek maguk is hatástalanok.

123

Másrészről, ahogyan a jelen ítélet 81. pontjában is említésre került, a fellebbezés jogkérdésekre korlátozódik, és a tények és bizonyítékok – kivéve azok elferdítésének esetét – nem minősülnek olyan jogkérdésnek, amely ilyen formában fellebbezés keretében a Bíróság felülvizsgálatának tárgya lehet.

124

E tekintetben a fellebbező nem kérdőjelezheti meg a Törvényszék által, különösen a LEMON SYMPHONY fajta esetében a „szár állása” jellemzőnek adott kifejeződési fokozat vonatkozásában elvégzett ténybeli értékelést.

125

E megfontolásokra tekintettel kell megvizsgálni a fellebbezés ötödik és hatodik jogalapjának alátámasztására kifejtett egyes érveket.

126

Elsőként a fellebbező előadja, hogy a „szár állása” jellemző szükségképpen a fajta megkülönböztethetőségének a 2100/94 rendelet 7. cikke szerinti vizsgálata körébe tartozik.

127

Mindazonáltal annak kifogásolásával, hogy a Törvényszék megsértette az említett cikket azzal, hogy a megtámadott ítélet 159. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a növényfajta megkülönböztethetőségét nem kizárólag – sőt, egyáltalán nem – a „szár állása” jellemzőre való hivatkozással állapították meg, a fellebbező tévesen értelmezi a megtámadott ítéletet.

128

A Törvényszék ugyanis nem állította, hogy valamely fajta megkülönböztethetőségének a 2100/94 rendelet 7. cikkében előírt vizsgálata keretében nem kell figyelembe venni a „szár állása” jellemzőt. Egyértelmű azonban, hogy valamely növényfajta megkülönböztethetőségének vizsgálata szükségképpen feltételezi referencia-növényfajták létezését. Következésképpen ilyen fajták létezésére tekintettel kell vizsgálni a „szár állása” jellemzőt, és kell annak többé‑kevésbé meghatározó szerepet játszania az oltalomban részesítendő növényfajta megkülönböztethetősége vonatkozásában.

129

Következésképpen az ötödik jogalap keretében kifejtett első és második érvet, valamint a hatodik jogalap alátámasztása érdekében előadott harmadik érvet el kell utasítani.

130

Ezenkívül nem róható fel a Törvényszéknek, hogy megállapította, miszerint a „szár állása” jellemző leírásának kiigazítása nem kérdőjelezi meg a LEMON SYMPHONY fajta oltalmát. Amennyiben ugyanis az említett jellemzőt más növényfajtákkal való összehasonlítás révén határozzák meg, a leírás finomítása elkerülhetetlen, amint más növényfajták jelennek meg.

131

E feltételek mellett az ötödik jogalap keretében kifejtett harmadik és negyedik érvet el kell utasítani.

132

Végül a fellebbező – anélkül, hogy ellentmondásba ne kerülne önmagával –, nem róhatja fel a Törvényszéknek egyrészről azt, hogy határozott a T‑177/08. sz. ügyben folyó eljárással kapcsolatos érvekről, jóllehet maga a fellebbező hozta fel ezen érveket, másrészről pedig azt, hogy nem végezte el a vitatott határozat jogszerűségének teljes körű felülvizsgálatát, mivel e határozat nem vette figyelembe a fellebbezőnek a „szár állása” jellemző jellegére vonatkozó érveit, és ezzel egyidejűleg nem kifogásolhatja, hogy a Törvényszék éppen e jellemző jellegéről döntött. Ennek alapján el kell utasítani a hatodik jogalap keretében előadott első és második érvet.

133

Tekintettel arra, hogy az ötödik és a hatodik jogalapot el kell utasítani, a fenti megfontolások összességéből következik, hogy a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.

134

A Bíróság eljárási szabályzatának 138. cikkének (1) bekezdése, amelyet e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, akként rendelkezik, hogy a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. R. Schrädert, mivel pervesztes lett, a CPVO kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott: