This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 62012CJ0533
Judgment of the Court (Fifth Chamber), 4 September 2014.#Société nationale maritime Corse-Méditerranée (SNCM) SA and French Republic v Corsica Ferries France SAS.#Appeals — Restructuring aid — European Commission’s margin of assessment — Scope of review by the General Court of the European Union — Market economy private investor test — Requirement for a sectoral and geographical analysis — Sufficiently well-established practice — Long-term economic rationale — Making of additional redundancy payments.#Joined Cases C‑533/12 P and C‑536/12 P.
A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2014. szeptember 4.
Société nationale maritime Corse-Méditerranée (SNCM) SA és Francia Köztársaság kontra Corsica Ferries France SAS.
Fellebbezés – Szerkezetátalakítási támogatás – Az Európai Bizottság mérlegelési mozgástere – Az Európai Unió Törvényszéke által végzett bírósági felülvizsgálat terjedelme – A piacgazdasági feltételek mellett eljáró magánbefektető kritériuma – Az ágazati és földrajzi elemzés követelménye – Kellően megszilárdult gyakorlat – Hosszú távú gazdasági racionalitás – Kiegészítő végkielégítések kifizetése.
C‑533/12. P. és C‑536/12. P. sz. egyesített ügyek.
A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2014. szeptember 4.
Société nationale maritime Corse-Méditerranée (SNCM) SA és Francia Köztársaság kontra Corsica Ferries France SAS.
Fellebbezés – Szerkezetátalakítási támogatás – Az Európai Bizottság mérlegelési mozgástere – Az Európai Unió Törvényszéke által végzett bírósági felülvizsgálat terjedelme – A piacgazdasági feltételek mellett eljáró magánbefektető kritériuma – Az ágazati és földrajzi elemzés követelménye – Kellően megszilárdult gyakorlat – Hosszú távú gazdasági racionalitás – Kiegészítő végkielégítések kifizetése.
C‑533/12. P. és C‑536/12. P. sz. egyesített ügyek.
Court reports – general
ECLI identifier: ECLI:EU:C:2014:2142
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)
2014. szeptember 4. ( *1 )
„Fellebbezés — Szerkezetátalakítási támogatás — Az Európai Bizottság mérlegelési mozgástere — Az Európai Unió Törvényszéke által végzett bírósági felülvizsgálat terjedelme — A piacgazdasági feltételek mellett eljáró magánbefektető kritériuma — Az ágazati és földrajzi elemzés követelménye — Kellően megszilárdult gyakorlat — Hosszú távú gazdasági racionalitás — Kiegészítő végkielégítések kifizetése”
A C‑533/12. P. és C‑536/12. P. sz. egyesített ügyekben,
a Société nationale maritime Corse‑Méditerranée (SNCM) SA (képviselik: A. Winckler és F.‑C. Laprévote avocats)
fellebbezőnek
az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2012. november 22‑én benyújtott fellebbezése tárgyában,
a többi fél az eljárásban:
a Corsica Ferries France SAS (székhelye: Bastia [Franciaország], képviselik S. Rodrigues és C. Bernard‑Glanz avocats)
alperes az elsőfokú eljárásban,
az Európai Bizottság
alperes az elsőfokú eljárásban,
a Francia Köztársaság (képviselik: G. de Bergues, N. Rouam és J. Rossi, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó az elsőfokú eljárásban (C‑533/12. P),
és
a Francia Köztársaság (képviselik: G. de Bergues, D. Colas, N. Rouam és J. Rossi, meghatalmazotti minőségben)
fellebbezőnek
az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2012. november 22‑én benyújtott fellebbezése tárgyában,
a többi fél az eljárásban:
a Corsica Ferries France SAS (székhelye: Bastia, képviselik: S. Rodrigues és C. Bernard‑Glanz avocats)
alperes az elsőfokú eljárásban,
az Európai Bizottság
alperes az elsőfokú eljárásban,
a Société nationale maritime Corse‑Méditerranée (SNCM) SA (képviselik: A. Winckler és F.‑C. Laprévote avocats)
beavatkozó az elsőfokú eljárásban (C‑536/12. P),
A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),
tagjai: T. von Danwitz tanácselnök, Juhász E. (előadó), A. Rosas, D. Šváby és C. Vajda bírák,
főtanácsnok: M. Wathelet,
hivatalvezető: V. Tourrès tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. november 6‑i tárgyalásra,
a főtanácsnok indítványának a 2014. január 15‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 |
Fellebbezéseikben a Société nationale maritime Corse‑Méditerranée (SNCM) SA (a továbbiakban: SNCM) és a Francia Köztársaság az Európai Unió Törvényszéke Corsica Ferries France kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének (T‑565/08, EU:T:2012:415; a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kérik annyiban, amennyiben az megsemmisítette a Franciaország által a Société nationale maritime Corse‑Méditerranée (SNCM) javára hozott C 58/02. (ex N 118/02.) sz. intézkedésekről szóló, 2008. július 8‑i 2009/611/EK bizottsági határozat (HL L 225., 180. o.; a továbbiakban: vitatott határozat) 1. cikkének második és harmadik bekezdését. |
A jogvita előzményei és a vitatott határozat
2 |
A Törvényszék az alábbiakat állapította meg: „Az érintett hajózási társaságok
A közigazgatási eljárás
[...]
A szóban forgó intézkedések
A [vitatott] határozat
|
A Törvényszékhez benyújtott kereset és a megtámadott ítélet
3 |
A Törvényszék Hivatalához 2008. december 17‑én benyújtott keresetlevelében a Corsica Ferries a Törvényszéktől a vitatott határozat megsemmisítését kérte. Keresete alátámasztására a Corsica Ferries lényegében hat jogalapra hivatkozott. |
4 |
Az első jogalap az EK 287. cikk állítólag túlságosan kiterjesztő értelmezésén alapul, amely a vitatott határozat hiányos indokolásában, valamint a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésében nyilvánul meg. A második, harmadik, negyedik, ötödik és hatodik jogalap az EK 87. cikk és az EK 88. cikk valamint az iránymutatás megsértésén alapul. E jogalapok egymás után a következőkre vonatkoznak: a közszolgáltatási kötelezettségek ellentételezése címén nyújtott 53,48 millió euró összegű tőkejuttatás, az SNCM 158 millió euró negatív eladási ár ellenében történő átruházása, a CGMF által nyújtott 8,75 millió euró összegű tőkejuttatás, a 38,5 millió euró összegű személyi támogatási intézkedések, valamint a szerkezetátalakítási támogatások címén bejelentett, 22,5 millió euró összegű egyenleg. |
5 |
A Törvényszék helyt adott a Corsica Ferries által megsemmisítés iránti keresete alátámasztására hivatkozott harmadik, negyedik, ötödik és hatodik jogalapnak, valamint megsemmisítette a vitatott határozat 1. cikkének második és harmadik bekezdését. |
A felek kérelmei és a Bíróság előtti eljárás
6 |
Fellebbezésében az SNCM azt kéri, hogy a Bíróság:
|
7 |
A Corsica Ferries azt kéri, hogy a Bíróság:
|
8 |
A Francia Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság:
|
9 |
A Bíróság elnöke a 2013. január 24‑i végzésével az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából egyesítette a C‑533/12. P. és a C‑536/12. P. sz. ügyeket. |
A fellebbezésekről
10 |
Az SNCM a C‑533/12 P. sz. ügyben és a Francia Köztársaság a C‑536/12. P. sz. ügyben a megtámadott ítélettel szemben négy jogalapra hivatkozik, amelyek nagy mértékben fedik egymást. Következésképpen e jogalapokat együtt kell megvizsgálni. |
Az első, az SNCM negatív eladási ár ellenében történő átruházásával kapcsolatos téves jogalkalmazásra alapított jogalapról
A felek érvei
11 |
Az SNCM 158 millió euró negatív eladási ár ellenében történő átruházásával kapcsolatos első jogalapjában az SNCM azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy helytelenül ítélte meg a Bizottság mérlegelési mozgásterét, és a piacgazdasági feltételek mellett eljáró magánbefektető kritériumára vonatkozó, az EUMSZ 345. cikkel ellentétes értelmezésével elferdítette a vitatott határozatot, továbbá nem teljesítette indokolási kötelezettségét. |
A Bizottság mérlegelési mozgásterének helytelen megítéléséről és a Törvényszék felülvizsgálatának terjedelméről
12 |
Az SNCM álláspontja szerint a Törvényszék helytelenül ítélte meg a Bizottság mérlegelési mozgásterét arra vonatkozóan, hogy a piacgazdasági feltételek mellett eljáró magánbefektető kritériumát alkalmazza. A vitatott határozatban ugyanis a Bizottság – annak megállapítása érdekében, hogy a negatív ár esetében nem állt fenn támogatás – összehasonlította a negatív eladási árat, és azon kiegészítő végkielégítéseket, amelyeket az SNCM felszámolása esetén az állam nyújtott volna. E számítást a felek és egy független szakértő által biztosított adatokra alapozták. A Bizottság következtetéseinek megkérdőjelezésével a Törvényszék helytelenül ítélte meg a Bizottságnak az összetett gazdasági kérdések értékelésére vonatkozó mérlegelési mozgásterét, és tévesen alkalmazta a jogot. |
13 |
A Corsica Ferries arra hivatkozik, hogy az állami támogatássá minősítésre és az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének hatályára vonatkozóan az uniós bíróságnak főszabály szerint teljes felülvizsgálatot kell gyakorolnia. |
A Bíróság álláspontja
14 |
A Bizottság mérlegelési mozgásterét és a bírósági felülvizsgálatot illetően a Törvényszék a megtámadott ítélet 88. pontjában emlékeztetett az „állami támogatás” fogalmával kapcsolatos ilyen felülvizsgálat terjedelmére és jellegére vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlatra. |
15 |
Ezen ítélkezési gyakorlat szerint az „állami támogatás” fogalma, amint azt a Szerződés meghatározza, jogi természetű, és azt objektív körülmények alapján kell értelmezni. Emiatt az uniós bíróságnak főszabály szerint – mind az előtte folyamatban lévő jogvita konkrét tényeinek, mind a Bizottság által előterjesztett értékelés szakmai vagy összetett jellegének figyelembevételével – teljes felülvizsgálatot kell gyakorolnia azon kérdés vonatkozásában, hogy valamely intézkedés az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik‑e. Az uniós bíróságnak többek között nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és koherenciáját kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy e bizonyítékok tartalmazzák‑e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes adatot, valamint hogy alátámasztják‑e a belőlük levont következtetéseket (Franciaország kontra Ladbroke Racing és Bizottság ítélet, C‑83/98 P, EU:C:2000:248, 25. pont; Bizottság kontra Scott ítélet, C‑290/07 P, EU:C:2010:480, 64. és 65. pont, valamint BNP Paribas és BNL kontra Bizottság ítélet, C‑452/10 P, EU:C:2012:366, 100. pont, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
16 |
A Törvényszék a megtámadott ítélet 90–108. pontjában helyesen végezte el a Bizottság által a vitatott határozatban figyelembe vett objektív körülmények vizsgálatát az EUMSZ 107. cikk helyes alkalmazásának biztosítása érdekében, az előző pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően. |
17 |
Továbbá amint azt a főtanácsnok indítványának 39. pontjában megjegyezte, az SNCM állításaival ellentétben meg kell állapítani, hogy a Törvényszék egyáltalán nem vonta kétségbe a független szakértőnek a vitatott határozat megalapozását lehetővé tévő munkáját. |
18 |
E határozat vizsgálata után a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem támasztotta alá megfelelően érvelését, és olyan körülményekre támaszkodott, amelyek nem voltak objektívek, sem pedig ellenőrizhetők. El kell utasítani tehát az SNCM azon érvét, amely szerint a Törvényszék helytelenül ítélte meg a Bizottság mérlegelési mozgásterét, vagy a Bizottság által kinevezett szakértő érvelését a sajátjával helyettesítette. |
19 |
A fentiekből következően a Törvényszék helyesen gyakorolta azt a teljes felülvizsgálatot, amelyre a jelen ítélet 15. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében köteles. |
A piacgazdasági feltételek mellett eljáró magánbefektető kritériumáról
– A felek érvei
20 |
A piacgazdasági feltételek mellett eljáró magánbefektető kritériumának értelmezését illetően az SNCM azt rója fel a Törvényszéknek, hogy a Bizottság számára előírta az érintett állam gazdasági tevékenységeinek „többek között földrajzi és ágazati szinten” történő meghatározására vonatkozó kötelezettséget annak megállapítása céljából, hogy ezen állam magatartása megfelelt‑e annak a magatartásnak, amelyet egy piacgazdasági feltételek mellett eljáró magánbefektető tanúsított volna. Márpedig a fellebbező vállalkozás arra hivatkozik, hogy az ítélkezési gyakorlat által e kritérium megállapítására kidolgozott releváns feltétel a befektető méretére, nem pedig azon ágazat méretére vonatkozó kritérium, amelyben e befektető tevékenykedik. Ily módon a Törvényszék megsértette a hátrányos megkülönböztetés tilalmának alapelvét az EUMSZ 345. cikk által előírt tulajdoni rendre tekintettel, amely a magánbefektető kritériumának alapját képezi. |
21 |
A Corsica Ferries arra hivatkozik, hogy nem róható fel a Törvényszéknek az, hogy megkövetelte a szóban forgó gazdasági tevékenységek ágazati és földrajzi meghatározását annak vizsgálatához, hogy a Bizottság helyesen alapozta‑e a szóban forgó intézkedésekre vonatkozó értékelését a figyelembe veendő valamennyi adatra. |
22 |
A Francia Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a Bizottság főszabály szerint nem vehette figyelembe az állam mint a magánszektor globális gazdasági szereplője arculatvesztésének kockázatát a magánbefektető kritériumával összefüggésben. A Francia Köztársaság egyébiránt úgy ítéli meg, hogy a Törvényszék azáltal, hogy a szóban forgó ágazat befektetői körében kellően megszilárdult, sőt állandó gyakorlat objektív és ellenőrizhető körülmények alapján történő meglétét követelte meg, olyan követelményt támasztott, amely túlmegy azon, ami a magánbefektető kritériumának helyes alkalmazásához szükséges, amint azt az ítélkezési gyakorlat megköveteli. |
23 |
A Francia Köztársasághoz hasonlóan az SNCM úgy ítéli meg, hogy a Törvényszék azáltal, hogy a megtámadott ítélet 86., 87., 95. és 96. pontjában tisztán bírói kritériumokat dolgozott ki, mint amilyen az ágazati és földrajzi elemzés alkalmazása, a kellően megszilárdult gyakorlat bizonyítása és a túl magas bizonyítási szint a közvetett anyagi előny valószínűségének igazolására, tévesen alkalmazta a jogot a piacgazdasági feltételek mellett eljáró magánbefektető kritériumának értelmezése során. |
24 |
Az SNCM továbbá arra hivatkozik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 101–108. pontjában annak megállapításával, hogy a Bizottság nem bizonyította azt, hogy a francia állam magatartását annak ésszerű valószínűsége motiválta, hogy e magatartásból – még ha hosszú távon is – közvetett anyagi előnyhöz juthat, túl magas bizonyítási szintet követelt meg. Márpedig annak megállapítása céljából, hogy egy állami vállalat negatív eladási ár ellenében történő privatizációja állami támogatás elemének minősül‑e, értékelni kell azt, hogy hasonló körülmények között egy magánbefektető, amelynek mérete az állami ágazatot irányító szervezetéhez hasonlítható, rászánhatta volna‑e magát ilyen jelentőségű tőkejuttatásokra vagy a vállalat felszámolása mellett döntött volna. |
25 |
Az SNCM álláspontja szerint azon közvetett előnyt, amelyet a francia állam a szóban forgó intézkedéssel szerezhet, a felszámolás valószínű költségeinek és az átruházás negatív árának az összehasonlítása által bizonyítottnak kell tekinteni. |
26 |
Továbbá az SNCM álláspontja szerint a Törvényszék olyan bizonyítási szintet követelt meg, amelyet gyakorlatilag lehetetlen teljesíteni. A fellebbező arra hivatkozik, hogy lehetetlen lenne pontosan számszerűsíteni az érintett állam arculatvesztése révén elszenvedett kárt. Egy ilyen számszerűsítésnek jellegénél fogva nehezen előre jelezhető körülményekre kell támaszkodnia, többek között amiatt, mivel más gazdasági szereplők – mint például az ügyfelek, a felhasználók, a beszállítók, vagy akár az SNCM személyi állománya –, valamint más állami vállalatok reakciójára kell támaszkodnia. |
27 |
A Corsica Ferries álláspontja szerint a Törvényszék biztosította a körültekintő magánbefektető kritériumának hatékony érvényesülését, amely feltételezi annak bizonyítását, hogy a tagállam magatartását hosszabb távú jövedelmezőségi kilátások vezérlik, azaz a szóban forgó állam magatartása hosszú távú gazdasági racionalitásának bizonyítását. Következésképpen a Törvényszék elmarasztalta a Bizottságot annyiban, amennyiben az a vitatott határozatban nem bizonyította jogilag megkövetelt módon annak ésszerű valószínűségét, hogy a francia állam a szóban forgó műveletből – még ha hosszú távon is – közvetett anyagi előnyhöz juthat. |
28 |
A francia állam gazdasági tevékenységeit illetően az SNCM továbbá a határozat Törvényszék általi elferdítésére hivatkozik, amennyiben a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem határozta meg jogilag megkövetelt módon az állam azon gazdasági tevékenységeit, amelyekhez képest a szóban forgó intézkedések gazdasági racionalitását mérlegelni kell. A „kellően megszilárdult gyakorlat” és az „állandó gyakorlat” fogalmait illetően az SNCM álláspontja szerint a megtámadott ítélet megsérti az indokolási kötelezettséget, mivel a Törvényszék e fogalmakat nem határozta meg. |
A Bíróság álláspontja
29 |
Az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a hatóságok által valamely vállalkozás tőkéjébe történő beavatkozás, történjék az bármilyen formában, az EK 87. cikkének értelmében vett állami támogatásnak minősülhet, ha az e cikkben szereplő feltételek teljesülnek (Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑278/92–C‑280/92, EU:C:1994:325, 20. pont, valamint Olaszország és SIM 2 Multimedia kontra Bizottság ítélet, C-328/99 és C‑399/00, EU:C:2003:252, 36. pont, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
30 |
Az állandó ítélkezési gyakorlatból ugyanakkor az is kitűnik, hogy a köz‑ és magánvállalkozások közötti egyenlő bánásmód elvéből az következik, hogy az állam által közvetlenül vagy közvetetten, a rendes piaci feltételeknek megfelelő körülmények között egy vállalkozás rendelkezésére bocsátott tőke nem minősül állami támogatásnak (Olaszország és SIM 2 Multimedia kontra Bizottság ítélet, EU:C:2003:252, 37. pont, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ily módon azok a feltételek, amelyeknek valamely intézkedésnek meg kell felelnie ahhoz, hogy az EUMSZ 107. cikk szerinti „támogatás” fogalma alá tartozzon, nem teljesülnek, ha a kedvezményezett állami vállalkozás az állami források felhasználásával rendelkezésére bocsátott előnnyel azonos előnyhöz a rendes piaci feltételeknek megfelelő körülmények között is hozzájuthatott volna, e mérlegelést pedig az állami vállalkozások esetében főszabály szerint a magánbefektető kritériumának alkalmazásával kell lefolytatni (lásd: Bizottság kontra EDF ítélet, C‑124/10 P, EU:C:2012:318, 78. pont, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
31 |
A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint meg kell különböztetni egyrészt a tagállam azon szerepét, amikor valamely vállalkozás részvényeseként, másrészt pedig azt, amikor közhatalmi szervként jár el. A magánbefektető kritériumának alkalmazása végeredményben attól függ, hogy az érintett tagállam ne közhatalmi szervként, hanem részvényesi minőségében nyújtson gazdasági előnyt egy vállalkozásnak (lásd: Spanyolország kontra Bizottság ítélet, EU:C:1994:325, 22. pont, valamint Bizottság kontra EDF ítélet, EU:C:2012:318, 80. és 81. pont). |
32 |
Ennélfogva azt kell mérlegelni, hogy hasonló körülmények között egy magánbefektető, amelynek mérete az állami ágazatot irányító szervezetéhez hasonlítható, rászánhatta volna‑e magát ilyen jelentőségű tőkejuttatásokra (Olaszország és SIM 2 Multimedia kontra Bizottság ítélet, EU:C:2003:252, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
33 |
Ezen elemzés szempontjából mérlegelni kell, hogy az intézkedést egy rendes piaci feltételek mellett működő, az érintett tagállaméhoz lehető legközelebbi helyzetben lévő magánbefektető is megtette volna‑e; ennek során csak az érintett tagállam részvényesi minőségében fennálló helyzetéhez kapcsolódó előnyöket és kötelezettségeket kell figyelembe venni, kizárva azokat, amelyek az állam közhatalmi minőségéhez kapcsolódnak (Bizottság kontra EDF ítélet, EU:C:2012:318, 79. pont). |
34 |
Egyébiránt, mivel egyáltalán nincs lehetőség összehasonlítani az állami vállalat helyzetét egy magánvállalkozás helyzetével, a „rendes piaci körülményeket” a rendelkezésre álló objektív és ellenőrizhető tényekre való utalással kell értékelni (Chronopost és társai kontra Ufex és társai ítélet, C-83/01 P, C-93/01 P és C‑94/01 P, EU:C:2003:388, 38. pont, valamint Bizottság kontra EDF ítélet, EU:C:2012:318, 101. és 102. pont). |
35 |
A magánbefektető kritériumának mérlegelése szempontjából a Törvényszék a megtámadott ítélet 86. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Bizottság feladata, hogy többek között földrajzi és ágazati szinten meghatározza az érintett tagállam azon gazdasági tevékenységeit, amelyekhez képest ezen állam magatartásának hosszú távú gazdasági racionalitását mérlegelni kell. Ezenkívül ezen ítélet 95–100. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy csak a magánvállalkozások „kellően megszilárdult gyakorlata” vagy „állandó gyakorlata” használható fel e kritérium alkalmazásakor. |
36 |
E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az ilyen követelmények nem abszolút jellegűek, hanem adott esetben lehetővé tehetik az azon állami vállalattal összehasonlítható magánbefektető azonosítását, amely javára a magánbefektető kritériumát alkalmazzák. |
37 |
Az ilyen kifejezések használatával a Törvényszék nem írt elő sajátos követelményeket azon bizonyítékok természetét illetően, amelyekkel bizonyítani lehet, hogy egy – az állami vállalatéhoz legközelebbi helyzetben lévő – ésszerű magánbefektető megtette volna a szóban forgó tőkejuttatást, hanem a megtámadott ítélet 93. és 94. pontjában megállapította azt, hogy a Bizottság nem határozta meg jogilag megkövetelt módon a francia állam azon gazdasági tevékenységeit, amelyekhez képest a jelen ügyben szóban forgó intézkedések gazdasági racionalitását mérlegelni kell, és hogy a Törvényszék számára nem volt lehetséges a jelen ügyben szóban forgó negatív eladási ár hosszú távú racionalitásának vizsgálata. |
38 |
A Törvényszék helyesen azonosította valamely vállalkozást gazdasági előnyben részesítő tagállami határozat hosszú távú gazdasági racionalitásának kritériumát, amelynek mindenképpen teljesülnie kell a magánbefektető kritériumának való megfeleléshez. Ezáltal a Törvényszék nem sértette meg az EUMSZ 345. cikkét. |
39 |
Az ítélkezési gyakorlat szerint, amikor egy állami tőkejuttatás még hosszú távon is mellőz mindennemű nyereségességre vonatkozó kilátást, az ilyen tőkejuttatást az EUMSZ 107. cikk értelmében vett támogatásnak kell tekinteni, és belső piaccal való összeegyeztethetőségét kizárólag az e rendelkezésben előírt szempontok alapján kell mérlegelni (lásd ebben az értelemben: Olaszország kontra Bizottság ítélet, C‑303/88, EU:C:1991:136, 22. pont). |
40 |
A Francia Köztársaság állításával ellentétben a Törvényszék a megtámadott ítélet 85. pontjában nem zárta ki elvből azt, hogy valamely tagállam mint piacgazdasági globális befektető arculatának védelme – különleges körülmények között és különösen meggyőző indokolással – igazolást képezhet ahhoz, hogy bizonyítani lehessen az olyan további költségek figyelembevételének hosszú távú gazdasági racionalitását, mint a kiegészítő végkielégítések. |
41 |
A Törvényszék azonban a megtámadott ítélet 85. pontjában helyesen állapíthatta meg azt, hogy valamely tagállam mint globális szereplő arculatára történő rövid utalások nem elegendők az uniós jog értelmében vett támogatás hiányának alátámasztásához. |
42 |
Az SNCM első jogalapjának sem lehet helyt adni, amennyiben azt rója fel a Törvényszéknek, hogy a megtámadott ítélet 101–108. pontjában a Bizottság számára túl magas bizonyítási szintet írt elő annak bizonyítására, hogy a francia állam magatartását annak ésszerű valószínűsége motiválta, hogy e magatartásból – még ha hosszú távon is – közvetett anyagi előnyhöz juthat. E tekintetben a megtámadott ítéletből kitűnik, hogy a Bizottság annak megállapítására szorítkozott, hogy a francia állam arculata sérülne a szociális zavargások miatt. Márpedig a többek között a jelen ítélet 41. pontjában megállapítottakra tekintettel egy ilyen érvelésnek nem lehet helyt adni. |
43 |
A Törvényszék tehát a megtámadott ítélet 108. pontjában helyesen állapíthatta meg azt, hogy nem nyert bizonyítást a francia állam magatartásának hosszú távú gazdasági racionalitása. |
44 |
Az SNCM elferdítésre vonatkozó állítását illetően az SNCM nem bizonyította, hogy a Törvényszék elferdítette volna a Bizottság határozatát, vagyis azt nyilvánvalóan tévesen értelmezte volna. |
45 |
Az SNCM azon kifogását illetően, amely szerint a Törvényszék megsértette az indokolási kötelezettséget, mivel nem határozta meg a „kellően megszilárdult gyakorlat” és az „állandó gyakorlat” fogalmát, meg kell állapítani, amint azt a főtanácsnok indítványának 62. pontjában tette, hogy e kifejezések egyértelműek, és utalnak a tények mérlegelésére, és könnyen érthető, hogy egy vagy néhány példa nem képezhet „kellően megszilárdult gyakorlatot” vagy „állandó gyakorlatot”. |
46 |
Következésképpen az első jogalapot teljes egészében el kell utasítani. |
A második, a 8,75 millió euró összegű tőkejuttatással kapcsolatos téves jogalkalmazásra alapított jogalapról
A felek érvei
47 |
Az SNCM arra hivatkozik, hogy a Törvényszék azáltal, hogy az egyidejű tőkejuttatások befektetési feltételeinek összehasonlíthatóságára vonatkozó mérlegelésnél elmulasztotta valamennyi releváns körülménynek, többek között a fix hozam, és az átruházási bontózáradék hatása kérdésének a figyelembe vételét, elferdítette a vitatott határozatot. |
48 |
Az SNCM álláspontja szerint a fix hozam kérdését a Bizottság a vitatott határozat 361–363. preambulumbekezdésében megfelelően elemezte. Ily módon a Bizottság megállapította, hogy a francia állam SNCM‑ben eszközölt tőkebefektetésének fix 10%‑os hozama a befektetett tőke elfogadható hosszú távú megtérülési szintje lett volna egy magánbefektető számára. |
49 |
Továbbá az SNCM álláspontja szerint a Bizottság megfelelően pontosította azt az indokot, amely miatt úgy ítélte meg, hogy a bontózáradék nem vonhatja kétségbe az egyidejű befektetők közötti egyenlő bánásmódot Azzal szemben ugyanis, ahogyan a Törvényszék a megtámadott ítélet 127. pontjában határozott, a Bizottság helyesen jegyezte meg azt, hogy e záradék nem a magánátvevőknek és az államnak a privatizált SNCM‑ben történő egyidejű befektetésére, hanem az SNCM magánátvevőkre történő teljes átruházására vonatkozik. A bontózáradék ily módon az SNCM átruházásához kapcsolódik és annak keretében kell elemezni, továbbá ilyen körülmények között e záradék nem vehető figyelembe az állam és a magánátvevők ezen átruházás végén történő egyidejű befektetésének elemzése keretében. |
50 |
Az SNCM úgy ítéli meg, hogy a bontózáradékot az SNCM 158 millió euró negatív eladási ár ellenében történő átruházása időpontjában felértékelték. Mivel az SNCM átruházására piaci áron került sor, e bontózáradékot az említett árban felértékelték, és nem tekinthető úgy, mint amely előnyt biztosított a megszerzőknek. Nem kell tehát már figyelembe venni annak értékelésénél, hogy a francia állam egyidejű befektetése tiszteletben tartja‑e a befektetők közötti egyenlő bánásmód elvét, kivéve ha kétszer veszik figyelembe az említett záradékot. |
51 |
A vállalkozás privatizációja összefüggésének figyelembe vételéről, amely összefüggésbe az SNCM tőkéjébe történő 8,75 millió euró tőkejuttatás illeszkedik, az SNCM úgy ítéli meg, hogy a francia állam által az SNCM privatizációja keretében elfogadott intézkedésekre utaló kötelezettségek, nevezetesen a 158 millió euró negatív ár és a 38,5 millió euró folyószámla‑előleg nem vehetők újból figyelembe az említett tőkejuttatás értékelése keretében. A negatív árnak és a tőkejuttatásnak a folyószámla‑előleg értékeléséhez történő újbóli figyelembe vétele az említett ár és az említett juttatás kétszeri figyelembe vételét eredményezné. |
52 |
A Francia Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Törvényszék az EK 87. cikk (1) bekezdését megsértve tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem vett figyelembe valamennyi releváns körülményt a CGMF – az SNCM állami részvényese – 8,75 millió euró összegű tőkejuttatása és a magánátvevők által nyújtott 26,25 millió euró összegű tőkejuttatás összehasonlíthatóságának elemzése során, és a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie az említett magánátvevők javára az SNCM privatizációja keretében jóváhagyott átruházási bontózáradékot. |
53 |
A Corsica Ferries arra hivatkozik, hogy a bontózáradéknak a 158 millió euró negatív ár ellenében történő átruházás időpontjában való felértékelése nincs hatással a Törvényszék érvelésére és arra, hogy a Bizottság a vitatott határozatban nem folytatta le az említett záradék gazdasági következményének alapos elemzését oly módon, hogy ha azt a Bizottság felértékelte volna – amit nem tett meg – a fent hivatkozott negatív árban, arról egyértelmű és átlátható magyarázatot kellett volna adnia. |
A Bíróság álláspontja
54 |
Meg kell jegyezni, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 117. pontjában helyesen állapította meg, hogy pusztán az, hogy egy tőkejuttatást magánbefektetőkkel együttesen és egyidejűleg valósítottak meg, nem zárja ki automatikusan az állami támogatássá történő minősítést. Más körülményeket – különösen az állami és magánrészvényesek közötti egyenlő bánásmódot – szintén figyelembe kell venni. |
55 |
A Törvényszék a megtámadott ítélet 130. pontjában arra következtetett, hogy az átruházási bontózáradék legalábbis alkalmas arra, hogy a magánátvevők vonatkozásában megszüntessen minden esetlegességet arra az esetre, ha bekövetkezne az e záradék alkalmazására feljogosító egyik vagy másik esemény, következésképpen pedig pénzben kifejezhető valós értékkel bír. A Törvényszék álláspontja szerint e záradék tehát módosíthatja a magánátvevők és a CGMF tőkejuttatásainak kockázati profilját, vagyis megkérdőjelezheti a befektetési feltételek összehasonlíthatóságát. |
56 |
Meg kell állapítani, hogy a fellebbezőknek nem sikerült bizonyítaniuk azt, hogy a Törvényszék e tekintetben tévesen alkalmazta a jogot. |
57 |
Azon érvet, amely szerint a bontózáradékot az SNCM eladási árában felértékelték, és e záradékot az állami és magánrészvényesek tőkejuttatásai összehasonlíthatóságának értékelésénél már nem lehet figyelembe venni, el kell utasítani. |
58 |
Amint ugyanis arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 111. pontjában rámutat, a szóban forgó együttes és egyidejű jegyzésről már az érintett átruházásra vonatkozó megállapodásról szóló jegyzőkönyv rendelkezett. Következésképpen egyértelmű, hogy a szóban forgó tőkejuttatást az SNCM részleges privatizációja keretében előírták. |
59 |
Amint azt a Francia Köztársaság elismeri, a bontózáradék alkalmazása esetén az eredeti részvényesnek, amely átengedte részesedéseit az átvevőnek, vissza kell térítenie ez utóbbinak a tőkejutattását, és ily módon az átvevőnek az eredeti részvényessel ellentétben lehetősége van arra, hogy tőkejuttatását a bontózáradék alkalmazása esetén visszaszerezze, és az érintett állami vállalattal szemben fennálló kötelezettségei alól szabaduljon. |
60 |
Ilyen körülmények között nyilvánvaló, hogy a bontózáradék kihathat ezen újratőkésítés feltételeire, és hatással lehet az összehasonlíthatóság feltételeire. |
61 |
Tekintettel arra, hogy a Törvényszék feltárta e hatás körülményeit, helyesen következtethetett arra, hogy a Bizottság a vitatott határozatban nem mellőzhette volna az átruházási bontózáradék gazdasági következménye alapos elemzésének lefolytatását. Amint azt a főtanácsnok indítványának 115. pontjában megjegyezte, a Törvényszék helyesen állapította meg azt, hogy a Bizottság nem, vagy nem megfelelően támasztotta alá az SNCM‑ben eszközölt állami és magánbefektetések közötti egyenlő bánásmódra vonatkozó döntését. |
62 |
Következésképpen a második jogalapot a CGMF által nyújtott tőkejuttatások hozama értékelésének vizsgálata nélkül el kell utasítani. |
A harmadik, a 38,5 millió euró összegű személyi támogatásra vonatkozó téves jogalkalmazásra alapított jogalapról
A felek érvei
63 |
Az SNCM álláspontja szerint a Törvényszék elferdítette a vitatott határozatot, amikor úgy ítélte meg, hogy a Bizottság azt állította, hogy az, hogy a szóban forgó intézkedés nem jogszabályokban szigorúan előírt kötelezettségekből ered, jellegénél fogva alkalmas arra, hogy kizárja az EK 87. cikk (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatás jellegét. |
64 |
A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor elbitorolta a Bizottságot az összetett gazdasági helyzetek megítélése kapcsán megillető mérlegelési mozgásteret. A Törvényszék a megtámadott ítélet 144. pontjában annak megállapításával, hogy „a zárolt számla létezése arra ösztönözheti az SNCM munkavállalóit, hogy szüntessék meg a vállalkozással fennálló jogviszonyukat, vagy legalábbis anélkül szüntessék meg azt, hogy a távozásukról tárgyalásokat folytassanak, különösen a […] kiegészítő végkielégítések esetleges fizetését illetően, mindez pedig közvetett gazdasági előnyt biztosít az SNCM‑nek”, túllépett a nyilvánvaló mérlegelési hibának az összetett gazdasági helyzetek vizsgálata során megkövetelt felülvizsgálatán. |
65 |
A Törvényszék nem indokolta megfelelően határozatát azon előnyt illetően, amelyben az SNCM részesült. A zárolt számlára vonatkozó, a megtámadott ítélet 144. pontjában szereplő elemzése ugyanis nem teszi lehetővé azon indokok megértését, amelyek miatt a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el azáltal, hogy a személyi támogatási intézkedéseket nem minősítette „állami támogatásnak”. |
66 |
Ezenkívül az SNCM és a Francia Köztársaság úgy ítéli meg, hogy a megtámadott ítélet indokolása hiányos. A Törvényszék nem vizsgálta meg a Bizottság azon állítását, amely szerint még abban az esetben is, ha az állam 142,5 millió EUR tőkejuttatásához hozzáadjuk a 38,5 millió EUR összeget, a kiigazított negatív eladási ár, azaz 196 millió EUR, jóval az SNCM bírósági felszámolási költsége alatt marad. Márpedig a Bizottság bizonyította, hogy a felszámolási költségek a francia állam számára a negatív árnál magasabbak lett volna, még a személyi támogatások összegének ez utóbbihoz történő hozzáadásával is. |
67 |
E tekintetben a Törvényszék azáltal, hogy a 38,5 millió euró összegű személyi támogatási intézkedéseket az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett „állami támogatásoknak” minősítette anélkül, hogy másodlagosan megvizsgálta volna azt, hogy ezen intézkedések megfeleltek‑e a tájékozott magánbefektető kritériumának, nem indokolta meg jogilag megkövetelt módon a határozatát. |
68 |
A Corsica Ferries arra hivatkozik, hogy a Törvényszék pontosan amiatt marasztalta el a Bizottságot, mert ez utóbbi nem tudta megállapítani a munkaviszony megszűnése esetére irányadó kiegészítő szociális kártérítések rendszerének a zárolt számlára figyelemmel történő általános alkalmazását. |
A Bíróság álláspontja
69 |
A jelen ítélet 14–16. pontjában szereplő megfontolások alapján a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a Törvényszék által a megtámadott ítélet 144. pontjában lefolytatott vizsgálat megfelel a felülvizsgálat azon szintjének, amelyre a Törvényszék köteles. |
70 |
Az SNCM és a Francia Köztársaság azon érvét illetően, amely szerint a Törvényszéknek másodlagosan meg kellett volna vizsgálnia azt, hogy a magánbefektető kritériuma igazolta‑e a 38,5 millió euró összeget, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság nem adott helyt a 158 millió euró összegű kiegészítő végkielégítések minősítésére vonatkozó első jogalapnak. |
71 |
Amint azt a főtanácsnok indítványának 132. pontjában megjegyezte, a zárolt számlán lévő 38,5 millió euró összeget adott esetben kiegészítő végkielégítések kifizetésére is szánták. |
72 |
Márpedig a fellebbezők semmilyen olyan érvet nem terjesztenek elő, amely igazolná azt, hogy e 38,5 millió euró összeg jellege eltér az első jogalap vizsgálatának keretében a magánbefektető kritériumának alkalmazásával kapcsolatban értékelt 158 millió euró összeg jellegétől. |
73 |
A főtanácsnok által indítványa 122–137. pontjában kifejtett indokokat illetően a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a Törvényszék az e jogalap alá tartozó megállapítások és érvek elemzése során nem ferdítette el a vitatott határozatot, és jogilag megkövetelt módon indokolta a megtámadott ítéletet. |
74 |
Következésképpen a harmadik jogalapot el kell utasítani. |
A negyedik, a szerkezetátalakítás 15,81 millió euró összegű egyenlegére vonatkozó téves jogalkalmazásra alapított jogalapról
A felek érvei
75 |
Az SNCM és a Francia Köztársaság úgy ítéli meg, hogy a Törvényszéknek a szerkezetátalakítás 15,81 millió euró összegű egyenlegére vonatkozó érvelése téves. |
76 |
A fellebbezők arra hivatkoznak, hogy a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 148–153. pontjában szereplő érvelése azon az előfeltevésen alapul, amely szerint a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a 2006. évi terv mentes volt az állami támogatási elemektől. Ily módon fellebbezésükben a fellebbezők annak bizonyítására tesznek kísérletet, hogy a Törvényszék a 2006. évi terv intézkedéseinek elemzése során tévesen alkalmazta a jogot, és megsértette az indokolási kötelezettséget. |
A Bíróság álláspontja
77 |
A fellebbezők beadványaiból kitűnik, hogy e negyedik jogalap a Bíróság azon határozatától függ, hogy helyt ad‑e az említett fellebbezések alátámasztására előterjesztett előző jogalapoknak. |
78 |
Márpedig a jelen ítélet 39., 55. és 66. pontjában a Bíróság elutasította az első, a második és a harmadik jogalapot, és helybenhagyta a megtámadott ítéletet. |
79 |
Ilyen körülmények között – anélkül, hogy szükséges lenne a fellebbezők által előterjesztett érvek vizsgálata – a negyedik jogalapot mint hatástalant el kell utasítani. |
80 |
Mivel a fellebbezők által felhozott egyik jogalap sem elfogadható, a C‑533/12. P. sz. és C‑536/12. P. sz. ügy tárgyát képező fellebbezéseket el kell utasítani. |
A költségekről
81 |
A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről. Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése, amelyet e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. |
82 |
Mivel az SNCM és a Francia Köztársaság pervesztes lett, a Corsica Ferries kérelmének megfelelően kötelezni kell őket a költségek viselésére. |
A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott: |
|
|
Aláírások |
( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.