—

a Conseil national de l’ordre des médecins képviseletében J. Barthelemy ügyvéd,

—

a Conseil national de l’ordre des chirurgiens‑dentistes képviseletében F. Thiriez ügyvéd,

—

a francia kormány képviseletében D. Colas, N. Rouam és F. Gloaguen, meghatalmazotti minőségben,

—

a cseh kormány képviseletében M. Smolek, meghatalmazotti minőségben,

—

Írország képviseletében E. Creedon, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében H. Støvlbæk és H. Tserepa‑Lacombe, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2008. október 22‑i 1137/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7‑i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 255., 22. o.; a továbbiakban: 2005/36 irányelv) értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Conseil national de l’ordre des médecins (a továbbiakban: CNOM) és egyrészről a ministre de l’Enseignement supérieur et de la Recherche, másrészről pedig a ministre des Affaires sociales et de la Santé között, a Conseil national de l’ordre des chirurgiens‑dentistes beavatkozó részvételével a szakmai képesítés megszerzésére irányuló képzések felsorolásáról, valamint a fogszakorvosi tanulmányokat igazoló oklevelek szabályozásáról szóló, 2011. március 31‑i rendelet (a továbbiakban: vitatott rendelet) jogszerűsége tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.

3

A 2005/36 irányelv hatályon kívül helyezte a fogorvosi oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismeréséről, illetve a szolgáltatásnyújtás és a letelepedés szabadsága eredményes gyakorlását elősegítő intézkedésekről szóló, 1978. július 25‑i 78/686/EGK tanácsi irányelvet (HL L 233., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás: 6. fejezet, 1. kötet, 67. o.), a törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, a fogorvosok tevékenységére vonatkozó rendelkezések összehangolásáról szóló, 1978. július 25‑i 78/687/EGK tanácsi irányelvet (HL L 233., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás: 6. fejezet, 1. kötet, 76. o.), valamint az orvosok szabad mozgásának elősegítéséről, illetve az orvosi oklevelek, bizonyítványok és képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismeréséről szóló, 1993. április 5‑i 93/16/EGK tanácsi irányelvet (HL L 165., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás: 6. fejezet, 2. kötet, 86. o.).

4

A 2005/36 irányelv (22) preambulumbekezdése kimondja:

„A fogorvosi szakmát minden tagállamnak olyan önálló szakmaként kell elismernie, amely elkülönül az orvosi szakmától, függetlenül attól, hogy a fogorvos szakosodott‑e a fog‑ és szájbetegségek tudományára. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a fogorvosok képzése olyan készségek elsajátítását teszi lehetővé, amelyek a fogak, a száj, az állkapcsok és a kapcsolódó szövetek rendellenességeinek és betegségeinek megelőzéséhez, diagnosztizálásához és kezeléséhez szükségesek. Fogorvosi szakmai tevékenységet csak az ezen irányelvben meghatározott fogorvosi képesítéssel rendelkező személy végezhet.”

5

Az említett irányelvnek a feltétel nélküli elismerés elvére vonatkozó 21. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)   Minden tagállam elismeri azokat az V. melléklet 5.1.1., 5.1.2., 5.2.2., 5.3.2., 5.3.3., 5.4.2., 5.6.2., illetve 5.7.1. pontjában szereplő, általános orvosi és szakorvosi szakmai tevékenységek megkezdésére jogosító orvosi, általános ápolói, fogorvosi, fogszakorvosi, állatorvosi, gyógyszerészi, illetve építészmérnöki, előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratokat, amelyek megfelelnek a 24., 25., 31., 34., 35., 38., 44., illetve 46. cikkben foglalt képzési minimumkövetelményeknek, és a szakmai tevékenységek gyakorlásának megkezdése és gyakorlása céljából ezeket az okiratokat a saját területén ugyanolyan hatályúnak tekinti, mint az előírt képesítések megszerzését tanúsító, általa kibocsátott okiratokat.

[...]

(7)   Minden tagállam közli a Bizottsággal azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyeket az előírt képesítések megszerzését tanúsító okiratoknak az e fejezet hatálya alá tartozó területen történő kibocsátását illetően fogad el. [...]

A Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában megfelelő közleményt tesz közzé, amely tartalmazza az előírt képesítések megszerzését tanúsító okiratoknak a tagállamok által elfogadott címeit, adott esetben az előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratot kibocsátó szerv megnevezését, az okiratot kísérő igazolás megnevezését és – adott esetben – az V. melléklet 5.1.1., 5.1.2., 5.1.3., 5.1.4., 5.2.2., 5.3.2., 5.3.3., 5.4.2., 5.5.2., 5.6.2., illetve 5.7.1. pontjában említett megfelelő szakmai címeket.”

6

Az említett irányelv általános orvosi képzésre vonatkozó 24. cikkének (2) bekezdése az alábbiakat mondja ki:

„Az ilyen jellegű orvosi képzés teljes időtartama legalább hat év, illetve a képzés 5500 órából áll, és egyetemi vagy egy egyetem felügyelete alatt biztosított elméleti és gyakorlati oktatást tartalmaz.

[...]”.

7

A 2005/36 irányelvnek a szakorvosi képzésről szóló 25. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)   A szakorvosi képzésre történő felvétel feltétele a 24. cikkben említett képzési program részét képező hatéves tanulmányi időszak befejezése és érvényes lezárása, amelynek során a hallgató elsajátította a megfelelő orvostudományi alapismereteket.

(2)   A szakorvosi képzés egyetemen vagy gyakorló kórházban, vagy adott esetben az illetékes hatóságok vagy szervek által erre a célra engedélyezett egészségügyi intézményben zajló elméleti és gyakorlati képzésből áll.

A tagállamok biztosítják, hogy az V. melléklet 5.1.3. pontjában említett szakorvosi képzések minimális időtartama érje el az ugyanazon pontban előírt időtartamot. A képzés az illetékes hatóságok vagy szervek felügyelete alatt történik. A szakorvosi képzésben részt vevő orvos személyesen részt vesz az adott intézmény tevékenységében és osztozik annak felelősségében.

[...]

(4)   A tagállamok a szakorvosi képzés elvégzését tanúsító okirat kibocsátását az V. melléklet 5.1.1. pontjában említett, általános orvosi képzés elvégzését tanúsító okirat meglétéhez kötik.

[...]”

8

A 2005/36 irányelvnek a fogorvosi alapképzésre vonatkozó 34. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)   A fogorvosi alapképzésre történő felvétel feltétele az érintett tanulmányok tekintetében valamely tagállamban egyetemre vagy azzal egyenértékű szintűként elismert felsőoktatási intézménybe történő felvételre jogosító bizonyítvány megléte.

(2)   A fogorvosi alapképzés összesen legalább ötéves időtartamú, nappali tagozatos elméleti és gyakorlati – legalább az V. melléklet 5.3.1. pontjában leírt programot tartalmazó – tanulmányokat foglal magában, amelyekre egyetemen vagy azzal egyenértékű szintűként elismert képzést adó, vagy egyetem felügyelete alatt álló felsőoktatási intézményben kerül sor.

[...]

(3)   A fogorvosi alapképzésnek garantálnia kell, hogy az érintett személy megszerezte a következő ismereteket és készségeket:

Ez a képzés a fogorvos számára a fogak, a száj, az állkapcsok és a kapcsolódó szövetek rendellenességeinek és betegségeinek megelőzésére, diagnózisára és kezelésére kiterjedő valamennyi tevékenység folytatásához szükséges készségeket biztosítja.”

9

Az említett irányelvnek a fogszakorvosi képzésre vonatkozó 35. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)   A fogszakorvosi képzésre történő felvétel feltétele a 34. cikkben említett képzés keretében ötéves elméleti és gyakorlati tanulmányok elvégzése és érvényes lezárása, vagy a 23. és a 37. cikkben említett [szerzett jogokkal kapcsolatos] dokumentumok megléte.

[...]

(3)   A tagállamok a fogszakorvosi képzés elvégzését tanúsító okirat kibocsátását az V. melléklet 5.3.2. pontjában említett, fogorvosi alapképzés elvégzését tanúsító okirat meglétéhez kötik.”

10

Az említett irányelv 36. cikke az alábbiak szerint szabályozza a fogorvosi szakmai tevékenységek gyakorlását:

„(1)   Ezen irányelv alkalmazásában, a fogorvosi szakmai tevékenységek a (3) bekezdésben meghatározott tevékenységek, amelyek gyakorlása az V. melléklet 5.3.2. pontjában felsorolt szakmai képesítések alapján történik.

(2)   A fogorvosi szakma a 34. cikkben említett fogorvosi képzésen alapul, és olyan önálló szakmának minősül, amely elkülönül az egyéb általános vagy szakosodott orvosi szakmáktól. A fogorvosi tevékenységek az V. melléklet 5.3.2. pontjában említett, előírt képesítés megszerzését tanúsító okirat birtokában gyakorolhatók. Aki ilyen, előírt képesítés megszerzését tanúsító okirattal rendelkezik, azt ugyanúgy kell kezelni, mint azt, akire a 23. vagy a 37. cikk alkalmazandó.

[...]”

11

A 2005/36 irányelvnek a minimálisan kötelező képzési feltételek összehangolása alapján történő elismerésre vonatkozó V. melléklete mind az orvosok, mind a fogorvosok tekintetében rendelkezik az általános és szakirányú szakmai képesítésekről.

12

A szakorvosi képzéseknek az említett melléklet 5.1.3. pontjában felsorolt megnevezései között található többek között az „[a]rc‑állcsont‑szájsebészet (általános orvosi képzés és fogorvosi képzés)”, amely „feltételezi az általános orvosi tanulmányok befejezését és érvényességét (24. cikk), valamint az alapvető fogorvosi tanulmányok befejezését és érvényességét (34. cikk)”. Az e területhez tartozó szakorvosi képesítések megszerzését tanúsító okiratokra az elismerés rendszere alkalmazandó kilenc tagállam, azaz a Belga Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, Írország, a Ciprusi Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, Magyarország, a Máltai Köztársaság, a Finn Köztársaság, valamint Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága vonatkozásában.

13

Az „arc‑állcsont‑szájsebészet[i] (orvosi és fogorvosi alapképzés)” képzés kivételével a 2005/36 irányelv V. mellékletének 5.1.3. pontja az „[a]rc‑ és állkapocs‑ szájsebészet[i] (orvosi alapképzés)” képzést is említi. A Francia Köztársaság vonatkozásában e melléklet a „[c]hirurgie maxillo‑faciale et stomatologie” [arc‑ és állkapocssebészet és szájsebészet] megnevezést tartalmazza.

14

A fogorvosi oklevelek megnevezéseit illetően az említett melléklet 5.3.2. pontja a „chirurgien‑dentiste” [fogorvos] megnevezést tartalmazza Franciaországban használt szakmai megnevezésként.

15

A szakfogorvosi oklevelek megnevezései kapcsán a 2005/36 irányelv V. mellékletének 5.3.3. pontja tartalmazza a „[s]zájsebészet” megnevezést. E tekintetben tizenhat tagállam okleveleit ismerik el, de a Francia Köztársaság nem szerepel ezen államok között.

16

Az említett melléklet 5.3.1. pontjában szintén pontosítja a fogorvosok képzési programját, különösen az orvos‑biológiai tantárgyak és általános orvosi tantárgyak vonatkozásában. E tantárgyak között szerepelnek többek között az alábbiak: anatómia, embriológia, sejttan, beleértve a citológiát is, fiziológia, biokémia (vagy fiziológiai kémia), patológiai anatómia, általános patológia, gyógyszertan, mikrobiológia, megelőző orvostudomány és járványtan, radiológia, általános sebészet, belgyógyászat, beleértve a gyermekgyógyászatot is, fül‑, orr‑ és gégegyógyászat, bőr‑ és nemibeteg gyógyászat és aneszteziológia. Az érzéstelenítés és nyugtatás a fogászatban, a speciális sebészet, a szájüreg speciális patológiája és a fogászati radiológia az említett tanulmányi programban található, közvetlenül a fogászatra vonatkozó tantárgyak között szerepel.

17

A közegészségügyi törvénykönyv R. 4127‑70. cikkének szövege a következő:

„Minden orvos főszabály szerint jogosult valamennyi diagnosztikai, megelőzési és kezelési tevékenység végzésére. Kivételes esetek kivételével azonban nem kezdhet meg vagy folytathat ellátást, illetve nem állíthat ki rendelvényeket olyan területeken, amelyek meghaladják ismereteit, tapasztalatát és eszközeit”.

18

Az említett törvénykönyv R. 4127‑204 cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„A fogorvos semmilyen esetben sem gyakorolhatja szakmáját olyan feltételek mellett, amelyek veszélyeztethetik a nyújtott ellátás és a végzett beavatkozások minőségét, valamint a betegek biztonságát. Személyesen vagy helyettesei és segítői útján meg kell tennie többek között minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy megakadályozza a betegségek átvitelét.

Kivételes esetektől eltekintve nem végezhet beavatkozásokat, nyújthat ellátást vagy állíthat ki rendelvényeket olyan területeken, amelyek meghaladják szakmai képességeit vagy a rendelkezésére álló eszközök adta lehetőségeket.”

19

Az oktatási törvénykönyv L 634‑1 cikke a 2009. július 21‑i 2009‑879 törvény (JORF, 2009. július 22., 12184. o.) 43. cikke által módosított változatában az alábbiak szerint rendelkezik:

„A fogászati tanulmányok harmadik, fogorvosi rezidensképzésnek nevezett ciklusát az országos versenyvizsga letételével kezdhetik meg azok a hallgatók, akik a fogászati tanulmányok második ciklusát érvényesen lezárták.

A versenyvizsga eredményeként kiválasztott hallgatók rezidens fogorvosként olyan, a szakmai képesítés megszerzésére irányuló képzésekben vehetnek részt, amelyek felsorolását a felsőoktatásért és az egészségügyért felelős miniszterek határozzák meg. A képzés és a kapcsolódó klinika kiválasztása a rezidensi vizsgák folytán létrejött rangsor függvénye.

A harmadik ciklus érvényes lezárását, valamint a disszertáció megvédését követően a rezidensek az állami fogorvosi diploma mellett a megszerzett képesítést igazoló oklevelet is szereznek

[...]”

20

A fogászati tanulmányok harmadik ciklusának szervezéséről szóló, 2011. január 5‑i 2011‑22. sz. rendelet (JORF, 2011. január 7., 447. o.) 9. cikke értelmében:

„A fogászati tanulmányok harmadik ciklusában a szakmai képesítés megszerzésére irányuló képzéseket a felsőoktatásért és az egészségügyért felelős miniszterek rendeletben határozzák meg. Egyes képzések az orvosi és a fogorvosi szakma tekintetében egységesek lehetnek”.

21

A vitatott rendelet 1. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„A szakorvosi oklevelek kibocsátását eredményező, szakmai képesítés megszerzésére irányuló azon képzések, amelyeket a hallgatók a fogászati tanulmányok harmadik ciklusában megkezdhetik, az alábbiak:

22

E rendelet 3. cikke így rendelkezik:

„A jelen rendelet 1. cikkében említett szakorvosi oklevelek megszerzésére irányuló képzésekre azok a rezidens fogorvosok iratkozhatnak be, akik a fogászati tanulmányok harmadik ciklusának megkezdéséhez szükséges versenyvizsgán a rangsor megfelelő helyein végeznek.

Amennyiben fogászati és orvosi egységes képzésről van szó, szintén beiratkozhatnak a szakorvosi képzés harmadik ciklusának megkezdését lehetővé tévő nemzeti vizsgákon a rangsor megfelelő helyein végzett rezidens orvosok.”

23

A megtámadott rendelet mellékletében leírt elméleti szájsebészeti képzés tartalmazza többek között a periapikális és fogeredetű vagy nem fogeredetű állcsonti cisztákkal kapcsolatos sebészetre, a preprotetikai és implantátumokkal kapcsolatos sebészetre vonatkozó képzést, a jóindulatú tumorok kórtanával, a nyálmirigyekkel összefüggő kórtannal, valamint a fogszabályozással és az állkapocsízület elváltozásaival kapcsolatos ellátásra vonatkozó tanulmányokat.

24

Ugyanezen melléklet előírja, hogy ez az egyetemi kurzus magában foglal többek között egy gyakorlati képzést, amelyet legalább három szemeszterig fogászati szakrendelőben és három szemeszteren keresztül arc‑ és állkapocssebészeti szakrendelőben kell elvégezni. A közegészségügyi törvénykönyv R. 4127‑70. és R. 4127‑204. cikkének alkalmazásával mind a szájsebész szakorvos képesítéssel rendelkező orvosok, mind az ugyanilyen szakorvos képesítéssel rendelkező fogorvosok a rájuk vonatkozó etikai követelmények megsértése nélkül jogszerűen végezhetik a szokásos módon valamennyi, e szakterülethez tartozó beavatkozást.

25

A CNOM keresetet terjesztett elő a Conseil d’État előtt, amellyel hatáskörtúllépés címén a vitatott rendelet megsemmisítését kérte, különösen azon az alapon, hogy az utóbbi összeegyeztethetetlen a 2005/36 irányelvvel és különösen annak 24., 25. és 36. cikkével. A Conseil national de l’ordre des chirurgiens‑dentistes az alapügy keretében beavatkozott az eljárásba az említett rendeletet elfogadó miniszterek támogatására.

26

A vitatott rendelet szájsebész szakmai képesítés megszerzésére irányuló egységes képzést hoz létre, amely egyaránt nyitva áll a harmadik tanulmányi ciklust végző rezidensek fogorvosok és rezidens orvosok előtt,

27

A kérdést előterjesztő bíróság előtt előterjesztett keresetében a CNOM arra alapított jogalapra hivatkozott, hogy a 2011‑22. sz. rendelet 9. cikke és az e cikk alkalmazásával hozott, megtámadott rendelet összeegyeztethetetlen a 2005/36 irányelv rendelkezéseivel, mivel a mind az orvostanhallgatók, mind a fogorvoshallgatók számára nyitva álló harmadik ciklusbeli új képzés keretében oktatott tárgyak az említett irányelv értelmében a szakorvostan területére tartoznak, és hogy az egységes rezidensképzés létrehozása egységes szakmát hoz létre az orvosok és a fogorvosok számára.

28

A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint a megtámadott rendelet által létrehozott szájsebészoklevél által igazolt szakmai kompetenciák egyaránt kiterjednek olyan orvosi szaktárgyakra, mint a sztomatológia vagy az arc‑ és állkapocssebészeti, valamint fogorvosi szaktárgyakra.

29

Ugyanezen bíróság szerint az alapképzésükre és arra a tényre tekintettel, hogy azok a fogorvos hallgatók, akiket az ezen oklevél megszerzésére irányuló képzésre kiválasztottak, az orvosi szaktárgyak tekintetében kiegészítő képzésben részesülnek, a CNOM nem állíthatja, hogy a jogalkotó nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor úgy vélte, hogy a fogorvoshallgatók rezidensképzésük időtartama alatt megszerezhetik az azon beavatkozások elvégzéséhez szükséges orvosi ismereteket, amelyekre a képzésük irányul.

30

Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy a 2005/36 irányelv 36. cikkére tekintettel a fogorvosi szakma az ugyanazon irányelv 34. cikkében említett fogorvosi képzésen alapul, és olyan önálló szakmának minősül, amely elkülönül az egyéb általános vagy szakosodott orvosi szakmáktól. A CNOM által előterjeszett jogalapra adott válasz tehát attól a kérdéstől függ, hogy egyrészt a 2005/36 irányelv lehetővé teszi‑e valamely tagállam számára, hogy a szakmai képesítés megszerzésére irányuló olyan egységes képzést hozzon létre, amelynek eredményeképpen az orvosok és a fogorvosok ugyanazon a szakterületen működnek, másrészt, hogy az említett irányelv orvosokra vonatkozó rendelkezéseit úgy kell‑e tekinteni, hogy azok vonatkoznak a megtámadott rendelet mellékletében részletezett szájsebészeti képzés egészére vagy annak egy részére.

31

E körülményekre tekintettel a Conseil d’État az eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

32

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy a 2005/36 irányelvet úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha valamely tagállam a szájsebészet területén olyan szakképzést hoz létre, mint amelyről az alapügyben is szó van, és amely egységes mind a fogorvosi képzést tanúsító oklevéllel rendelkezők, mind pedig azok tekintetében, akik kizárólag az általános orvosi képzést végezték el.

33

E tekintetben meg kell említeni, hogy a 2005/36 irányelv világosan el kívánja különíteni egymástól a fogorvosi és az orvosi szakmát (lásd a 78/686 irányelv és a 78/687 irányelv tekintetében a C-202/99. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2001. november 29-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-9319. o.] 51. pontját, és a C-35/02. sz. Vogel-ügyben 2003. október 17-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-12229. o.] 33. pontját).

34

A 2005/36 irányelv 36. cikkének (2) bekezdése szerint a fogorvosi szakma a fogorvosi képzésen alapul, és olyan önálló szakmának minősül, amely elkülönül az egyéb általános vagy szakosodott orvosi szakmáktól. A fogorvosi tevékenységek a 2005/36 irányelv V. mellékletének 5.3.2. pontjában említett, alapképesítés megszerzését tanúsító okirat birtokában gyakorolhatók, amely a Francia Köztársaság esetében a „diplôme d’État de docteur en chirurgie dentaire” [állami fogorvosi oklevél].

35

Az alapügy azonban nem olyan szakma gyakorlása megkezdésének feltételeit érinti, amelynek végzéséhez a 2005/36 irányelv a fogorvosi alapképzés elvégzését írja elő, hanem a szájsebészet területére tartozó szakosított tevékenység megkezdésének feltételeit.

36

A szakképzéseket illetően meg kell állapítani, hogy a 2005/36 irányelv 25. cikkének (1) bekezdésére és 35. cikkének (1) bekezdésére tekintettel a szakorvosi képzésekre való felvétel feltételezi az általános orvosi képzési ciklus keretében folytatott tanulmányok elvégzését és érvényes lezárását, a fogszakorvosi képzésekre való felvétel pedig feltételezi a fogorvosi alapképzési ciklus keretében folytatott tanulmányok elvégzését és érvényes lezárását.

37

Ha a valamely tagállam által létrehozott szakképzési ciklus a megnevezésénél fogva megegyezik az e tagállam tekintetében a 2005/36 irányelv V. mellékletének 5.1.3. vagy 5.3.3. pontjában az orvostudomány, illetve a fogászat területén felsorolt valamely szakterülettel, az ilyen képzésre nem vehetők fel olyan személyek, akik nem rendelkeznek az általános orvosi képzést, illetve a fogorvosi alapképzést elvégzését igazoló oklevéllel, vagy pedig ha az említett melléklet úgy rendelkezik, mindkét fenti oklevéllel.

38

Mindazonáltal, ha valamely tagállam olyan szakképzést hoz létre, amely elnevezése folytán nem felel meg a 2005/36 irányelv V. mellékletében felsorolt valamely szakterületnek, és nem jogosít fel az említett mellékletben említett valamely képesítést igazoló okirat odaítélésére, e szakterület nem minősül képzésnek az említett irányelv 25. és 35. cikke értelmében, és ezért az említett irányelv nem szabályozza az ily módon létrehozott képzés elfogadásának feltételeit és tartalmát.

39

E feltételek mellett a 2005/36 irányelvvel nem ellentétes, ha az olyan szakképzés, amelynek az elnevezése nem felel meg az említett irányelv V. mellékletében felsoroltaknak, nyitva álljon mind azok előtt, akik csupán az orvosi alapképzést végezték el, mind pedig azok előtt, akik kizárólag a fogorvosi alapképzés keretében végeztek el és igazoltak tanulmányokat.

40

Mindazonáltal a 2005/36 irányelvre tekintettel, az ilyen szakképzés, amelyet a hivatkozott melléklet nem említ, amennyiben nem teljesíti az említett irányelv 24. vagy 34. cikkében az általános orvosi képzés és a fogorvosi alapképzés vonatkozásában kimondott követelményeket, nem vezethet alapképzést magában foglaló, orvosi képzés elvégzését tanúsító oklevél vagy alapképzést magában foglaló, fogorvosi képzés elvégzését tanúsító oklevél kibocsátásához.

41

A 2005/36 irányelvvel ugyanis ellentétes, hogy általános orvosi képzés elvégzését tanúsító okirattal nem rendelkező személy az orvosi szakmát gyakorolja, és ennek megfelelően az is, hogy a fogorvosi alapképzés elvégzését tanúsító okirattal nem rendelkező személy a fogorvosi szakmát gyakorolja.

42

Az orvosi és a fogorvosi területre tartozó szakképzések megnevezését illetően meg kell említeni, hogy a Francia Köztársaság vonatkozásában a 2005/36 irányelv V. mellékletében az arc‑állcsont‑szájsebészet (általános orvosi és fogorvosi képzés) szakképzés, valamint a szájsebészeti képzés kapcsán sermmilyen megnevezés nem szerepel. A „chirurgie maxillo‑faciale et stomatologie” [arc‑állcsontsebészet és sztomatológia] valamint a „stomatologie” [sztomatológia] megnevezéseket, úgy mint orvosi szakképzéseket, azonban említi a fent hivatkozott irányelv az említett tagállam vonatkozásában.

43

A fentiekből következik, hogy az alapügyben szóban forgó „chirurgie orale” [szájsebészet] szakterület megnevezésénél fogva nem felel meg a Francia Köztársaság vonatkozásában a 2005/36 irányelv V. mellékletében felsoroltaknak.

44

E megfontolásokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2005/36 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, ha valamely tagállam olyan szakképzési ciklust hoz létre mind az orvosi, mind pedig a fogorvosi szakma területén, amelynek a megnevezése nem felel meg az e tagállam vonatkozásában az említett irányelv V. mellékletében felsoroltaknak. Az ilyen szakképzés nyitva állhat mind azon személyek számára, akik kizárólag az általános orvosi alapképzést végezték el, mind pedig azok számára, akik kizárólag a fogorvosi alapképzés keretében végeztek és zártak le érvényesen tanulmányokat.

45

A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy

46

Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a 2005/36 irányelvet úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha az orvosi szakma területéhez tartozó szaktárgyak olyan szakképzés részét képezik, mint amelyről az alapügyben is szó van.

47

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés vizsgálatából következik, hogy a 2005/36 irányelv nem írja elő a szakképzés olyan meghatározott tartalmát, mint amelyről az alapügyben szó van.

48

Mindenesetre, még ha az említett irányelvre tekintettel a fogorvosi szakma a jelen ítélet 34. pontjában szereplőknek megfelelően önálló és az orvosi szakmától elkülönült szakmának is minősül, a fogorvosi alapképzés elvégzését tanúsító oklevél megszerzéséhez vezető – a 2005/36 irányelv V. mellékletének 5.3.1. pontjában meghatározott – tanulmányi program nem kizárólag kifejezetten fogászati‑sztomatológiai tárgyakat, hanem a orvosbiológiai, valamint általános orvosi tárgyakat is magában foglal.

49

A fentiekből következik, hogy az uniós jogalkotó nem kívánta kizárni az orvosi tárgyakat a fogorvosi képzésből, sem az alap‑ sem pedig a szakképzés tekintetében.

50

E feltételek mellett a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2005/36 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, ha az orvosi szakma területéhez tartozó szaktárgyak a fogorvosi szakma területéhez tartozó valamely szakképzés részét képezik.

51

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott: