—

a Caisse nationale des prestations familiales képviseletében A. Rodesch és R. Jazbinsek avocats,

—

U. és M. Wiering képviseletében G. Pierret és S. Coï avocats,

—

az Európai Bizottság képviseletében D. Martin és V. Kreuschitz, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az 1996. december 2‑i 118/97/EK tanácsi rendelettel (HL L 28., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 3. o.) módosított és naprakésszé tett és az 1998. június 29‑i 1606/98/EK tanácsi rendelettel (HL L 209., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 308. o.) módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14‑i 1408/71/EGK tanácsi rendelet (HL L 149., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 35. o.; a továbbiakban: 1408/71 rendelet) 1. cikke u) pontja i. alpontjának és 4. cikke (1) bekezdése h) pontjának, valamint az 1408/71 rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1972. március 21‑i 574/72/EGK tanácsi rendelet (HL L 74., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 83. o.) 118/97 rendelettel módosított és naprakésszé tett változata (a továbbiakban: 574/72 rendelet) 10. cikke (1) bekezdése b) és i) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet a Caisse nationale des prestations familiales (családi ellátások nemzeti pénztára, a továbbiakban: CNPF), valamint U. és M. Wiering, Németországban, illetve Luxemburgban dolgozó német állampolgárok közötti eljárás keretében terjesztették elő, amelynek tárgya az, hogy a CNPF megtagadta e személyektől a gyermekeik utáni családi támogatások különbözeti kiegészítésének folyósítását.

3

Az 1408/71 rendelet első, ötödik, nyolcadik és tizedik preambulumbekezdésének szövege az alábbi:

„mivel a szociális biztonságra vonatkozó nemzeti jogszabályok összehangolását célzó rendelkezések a személyek szabad mozgásának keretébe tartoznak, és e rendelkezéseknek hozzá kell járulniuk e személyek életszínvonalának és alkalmazási feltételeinek javításához;

[...]

mivel a koordináció keretében a Közösségen belül biztosítani kell a különböző nemzeti jogszabályok szerinti egyenlő bánásmódot a tagállamokban élő munkavállalók, önálló vállalkozók, valamint ezek eltartottai és túlélő hozzátartozói számára;

[...]

mivel a Közösségen belül mozgó munkavállalók és önálló vállalkozók csak egyetlenegy tagállam szociális biztonsági rendszerébe tartozhatnak az alkalmazandó nemzeti jogszabályok átfedései és az ebből származó esetleges bonyodalmak elkerülése érdekében;

[...]

mivel annak lehető leghatékonyabb biztosítása érdekében, hogy az egy tagállam területén foglalkoztatott valamennyi munkavállaló egyenlő bánásmódban részesüljön, általában annak a tagállamnak a jogszabályait kell alkalmazandó jogszabályként meghatározni, amelyben az érintett személy munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként tevékenységet folytat”.

4

E rendelet 1. cikke az általa szabályozott területen alkalmazott fogalmak meghatározását adja.

5

Az említett rendelet 1. cikkének u) pontja a következőképpen rendelkezik:

6

Ugyanezen rendelet 4. cikke (1) bekezdésének h) pontja értelmében ez utóbbi alkalmazandó a családi ellátásokkal kapcsolatos szociális biztonsági ágakat érintő valamennyi a jogszabályra.

7

Az 1408/71 rendelet 12. cikkének (1) bekezdése kimondja:

„E rendelet nem adhat és nem tarthat fenn ugyanazon kötelező biztosítási idő alatt több, azonos jellegű ellátáshoz való jogosultságot. [...]”

8

E rendelet „Általános szabályok” című 13. cikke így rendelkezik:

„(1)   A 14c. és 14f. cikkre is figyelemmel, a rendelet hatálya alá tartozó személyekre csak egy tagállam jogszabályai alkalmazandóak. E jogszabályokat e cím rendelkezései szerint kell meghatározni.

(2)   A 14–17. cikk rendelkezéseire is figyelemmel:

[...]”

9

Az említett rendelet 73. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Egy tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozó munkavállaló vagy önálló vállalkozó jogosult más tagállam területén lakóhellyel rendelkező családtagjai után az előbbi tagállam jogszabályai szerinti családi ellátásokra, mintha családtagjai ezen állam területén rendelkeznének lakóhellyel, a VI. melléklet rendelkezéseire is figyelemmel.”

10

Ugyanezen rendelet 76.cikkének szövege az alábbi:

„(1)   Ha ugyanazon időszak folyamán ugyanazon családtag után és valamely foglalkozás folytatásának indokával [helyesen: kereső tevékenység folytatása alapján] a családi ellátásokat a családtagok lakóhelye szerinti tagállam jogszabályai írják elő, a másik tagállam jogszabályaival összhangban járó családi ellátásokra való jogosultságot – ha a 73. vagy 74. cikk ezt előírja [helyesen: adott esetben a 73. vagy 74. cikk alkalmazásával] – az első tagállam jogszabályaiban előírt összeg erejéig felfüggesztik.

(2)   Ha az ellátásokra vonatkozó kérelmet nem a családtagok lakóhelye szerinti tagállamban nyújtották be [helyesen: Ha ellátásokra vonatkozó kérelmet a családtagok lakóhelye szerinti tagállamban nem nyújtanak be], a másik tagállam illetékes intézménye ugyanúgy alkalmazhatja az (1) bekezdés rendelkezéseit, mintha az ellátásokat az első tagállamban nyújtották volna [helyesen: nyújtanák].”

11

Az 574/72 rendelet 7–10a. cikke tartalmazza az 1408/71 rendelet 12. cikkének végrehajtási rendelkezéseit.

12

Az 574/72 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése előírja:

13

Meg kell jegyezni egyrészt azt, hogy az 1408/71 rendeletet felváltotta a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29‑i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 166., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 72. o.), másrészt hogy az 574/72 rendeletet felváltotta a 883/2004 rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 2009. szeptember 16‑i 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 284., 1. o.), amely új rendeletek, a 883/2004 rendelet 91. cikkének és a 987/2009 rendelet 97. cikkének megfelelően, 2010. május 1‑jén léptek hatályba. Az alapjogvita vonatkozásában, tekintettel tényállása megvalósulásának időpontjára, mindazonáltal továbbra is az 1408/71 és 574/72 rendelet irányadó.

14

A Bíróság 2013. március 15‑én eljárási szabályzatának 101. cikke alapján felvilágosításkérést intézett a kérdést előterjesztő bírósághoz. Többek között arra hívta fel a kérdést előterjesztő bíróságot, hogy pontosabban írja le az alapügy tárgyát képező luxemburgi családi ellátásokat, és azok biztosításának feltételeit. A kérdést előterjesztő bíróság 2013. április 29‑i levelében jelezte egyebek mellett, hogy az alapügy tárgyát képező luxemburgi családi ellátások a családi támogatások (a továbbiakban: luxemburgi családi támogatások), valamint a gyermeknevelési támogatás, és megküldte a Bíróságnak az ezen ellátások nyújtását szabályozó luxemburgi jogszabályi rendelkezések szövegét. A kérdést előterjesztő bíróság egyebekben pontosította, hogy a szülői szabadságra járó térítés nem képezi az előtte folyamatban lévő jogvita tárgyát, mivel U. Wiering és M. Wiering e térítésre vonatkozó kérelmeit elfogadhatatlannak nyilvánították.

15

A kérdést előterjesztő bíróság által nyújtott információk szerint a code de la sécurité sociale (luxemburgi társadalombiztosítási törvénykönyv) 269. cikkének első bekezdése így rendelkezik:

„Családi támogatásokra jogosult a jelen fejezetben szereplő feltételek mellett

[...]”

16

Az említett törvénykönyv 271. cikkének első bekezdése szerint a támogatás a születés hónapjától a betöltött tizennyolcadik évig jár. Ugyanezen törvénykönyv 271. cikkének harmadik bekezdése szerint a családi támogatásokhoz való jog legfeljebb a huszonhetedik év betöltéséig fennmarad az olyan középiskolai és szakközépiskolai tanulók esetében, akik elsődlegesen tanulmányokat folytatnak.

17

A luxemburgi társadalombiztosítási törvénykönyv 299. cikke előírja:

„(1)   A gyermeknevelési támogatást kérelemre annak nyújtják, aki:

(2)   Az (1) bekezdés c) pontjában szereplő feltételtől eltérően kérheti a támogatást az a személy is, aki egy vagy több keresőtevékenységet folytat, vagy keresetpótló jövedelemben részesül, és aki a végzett munka időtartamától függetlenül nem különélő házastársával együtt vagy azon személlyel együtt, akivel háztartási életközösségben él, olyan jövedelemmel rendelkezik, amely a társadalombiztosítási járulékok levonása után nem haladja meg

(3)   Az (1) bekezdés c) pontjában és a (2) bekezdésben szereplő feltételektől eltérően jövedelmétől függetlenül kérheti a gyermeknevelési támogatás felét, aki

[...]”

18

Az említett törvénykönyv 302. cikke kimondja:

„Gyermeknevelési támogatás a szülési szabadság vagy örökbefogadási szabadság leteltét követő hónap első napjától vagy a gyermek születését követő nyolcadik hét leteltétől jár.

A gyermeknevelési támogatás a tárgyhó folyamán fizetendő.

A támogatás iránti jogosultság az azon hónapot követő hónap első napján szűnik meg, amelynek folyamán a gyermek betölti második életévét.

A fenti bekezdéstől eltérően:

Különböző életkorú gyermekek többes örökbefogadása esetén a korhatár a legfiatalabb örökbe fogadott gyermek tekintetében alkalmazandó.

A támogatás iránti jogosultság továbbra is fennmarad azon személy javára, aki háztartásában olyan, négy évnél fiatalabb gyermeket nevel, aki után a 272. cikk negyedik bekezdésében előírt különleges kiegészítő támogatásban részesül.

A támogatás iránti jogosultság megszűnik, ha biztosításának a jelen fejezetben előírt feltételei már nem teljesülnek.”

19

Ugyanezen törvénykönyv 303. cikkének szövege az alábbi:

„A gyermeknevelési támogatás összege havi 485,01 euró, az egyazon háztartásban nevelt gyermekek számától függetlenül. A 299. cikk (2) bekezdésében foglalt küszöbértékek alkalmazása esetén a támogatás csökken, amennyiben a társadalombiztosítási járulékok levonása után számított jövedelem és a gyermeknevelési támogatás összege meghaladja az előírt küszöbértékeket.”

20

A luxemburgi társadalombiztosítási törvénykönyv 304. cikke így rendelkezik:

„A gyermeknevelési támogatást fel kell függeszteni az ugyanazon gyermek(ek) tekintetében járó, azonos jellegű, nem luxemburgi ellátások mértékéig.

[N]em jár, ha az egyik szülő ugyanazon gyermek(ek) tekintetében a jelen könyv VI. fejezetében szabályozott, szülői szabadságra járó térítésben vagy a szülői szabadságra tekintettel fizetett nem luxemburgi ellátásban részesül. [...]”

21

A Bíróság 2013. március 19‑én felhívta a német kormányt, hogy pontosítsa különösen a „Kindergeld” és az „Elterngeld” biztosításának céljait és feltételeit. 2013. április 17‑i levelében a német kormány információkat szolgáltatott az említett ellátások vonatkozásában.

22

Az említett információk szerint a „Kindergeld” a családi kiadások jövedelemadóról szóló törvény (Einkommensteuergesetz, a továbbiakban: EStG) 31. cikkében előírt pénzügyi fedezésének egyik módozata.

23

Az e rendelkezésben foglaltak értelmében a „Kindergeld” a családi kiadások fedezésére, és ily módon a gyermek minimális létfenntartási szintjének biztosítására irányul.

24

Az EStG 62. cikkének (1) bekezdése szerint a jogosultnak, azaz általában a szülőnek, lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel kell rendelkeznie Németországban, vagy korlátlanul adóztathatónak, illetve ilyenként kezelhetőnek kell lennie Németországban. Az EStG 63. cikkének (1) bekezdése értelmében a gyermeknek lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel kell rendelkeznie az Európai Unió valamely tagállamában, Svájcban, Izlandon, Liechtensteinben vagy Norvégiában.

25

Az EStG 32. cikkének (4) bekezdése alapján a „Kindergeld” szempontjából a gyermeket számításba veszik tizennyolcadik születésnapjáig minden egyéb feltétel nélkül, vagy huszonegyedik születésnapjáig, amennyiben nem folytat keresőtevékenységet, és munkakeresőként valamely nemzeti foglalkoztatási hivatalnál nyilvántartásba vették, vagy huszonötödik születésnapjáig, ha képzésben vesz részt, vagy elismert önkéntes szolgálatot teljesít, végül életkori korlát nélkül, ha testi vagy szellemi fogyatékosság miatt nincs abban a helyzetben, hogy magáról gondoskodni tudjon.

26

A „Kindergeld” összege az EStG 66. cikke (1) bekezdésének első mondata alapján havi 184 euró az első két gyermek mindegyike esetében, 190 euró a harmadik, és 215 euró minden további gyermek esetében, függetlenül a családtagok jövedelmétől és vagyonától.

27

Az „Elterngeldről” és az anyaságról és apaságról szóló szövetségi törvény (Bundeselterngeld‑ und Elternzeitgesetz, a továbbiakban: BEEG) 1. cikkének (1) bekezdése szerint az „Elterngeldre” jogosult mindenki, aki Németországban rendelkezik lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel, aki gyermekével egy háztartásban lakik, e gyermekről gondoskodik, és őt neveli, továbbá vagy nem folytat keresőtevékenységet, vagy részmunkaidős keresőtevékenységet folytat. A BEEG 4. cikkének (1) bekezdése értelmében az „Elterngeldet” a gyermek születésétől 14 hónapos koráig folyósítják.

28

A BEEG 2. cikkének (1) bekezdése értelmében az „Elterngeld” a gyermek születése előtt folytatott keresőtevékenységből származó jövedelem 67%‑ának felel meg. Legfeljebb havi 1800 eurós összegben azon egész hónapokra folyósítják, amelyek során a jogosult nem részesült keresőtevékenységből származó jövedelemben.

29

Amennyiben a gyermek születését megelőzően folytatott tevékenységből származó jövedelem nem éri el az 1000 eurót, a 67%‑os arány a BEEG 2. cikke (2) bekezdése első mondatának alapján 0,1%‑kal nő azon különbség minden 2 eurója után, amellyel az említett jövedelem alacsonyabb 1000 eurónál, és mindez egészen 100%‑ig. Amennyiben a gyermek születését megelőzően folytatott tevékenységből származó jövedelem meghaladja az 1200 eurót, a 67%‑os arány a BEEG 2. cikke (2) bekezdése második mondatának alapján 0,1%‑kal csökken azon különbség minden 2 eurója után, amellyel az említett jövedelem nagyobb 1200 eurónál, és mindez egészen 65%‑ig. Az „Elterngeld” a BEEG 2. cikke (4) bekezdésének első mondata alapján legalább 300 eurót tesz ki ugyanezen törvény 2. cikke (4) bekezdésének második mondata szerint még abban az esetben is, ha a jogosult egyáltalán nem rendelkezett keresőtevékenységből származó jövedelemmel a gyermek születése előtt.

30

A BEEG 2a. cikke (1) bekezdésének első mondata értelmében, ha a jogosult egy háztartásban lakik két, három évnél fiatalabb gyermekkel, illetve három vagy több, hat évnél fiatalabb gyermekkel, az „Elterngeld” összege 10%‑kal, de legalább 75 euró összeggel nő. A BEEG 2a. cikke (4) bekezdésének első mondata értelmében az „Elterngeld” összege 300 euróval nő a második gyermek és minden további gyermek után.

31

U. és M. Wiering két gyermekükkel Trierben (Németország) rendelkeznek lakóhellyel. A Bíróság előtt benyújtott ügyiratokból kitűnik, hogy M. Wiering Luxemburgban folytat keresőtevékenységet, míg házastársa Németországban dolgozik tisztviselőként.

32

2007. október 12‑én M. Wiering a két gyermeke után családi támogatások folyósítását igényelte a CNPF‑nél.

33

A CNPF igazgatótanácsa megtagadta a két gyermek utáni családi támogatások különbözeti kiegészítésének, amely a luxemburgi jog által előírt ellátások és a lakóhelyük szerinti tagállam jogszabályai értelmében folyósított ellátások különbözete, U. és M. Wiering részére történő kifizetését azzal az indokkal, hogy az ez utóbbi államban kapott ellátások, azaz a „Kindergeld” és az „Elterngeld” a 2007. július 1‑je és 2008. május 31. közötti időszakban meghaladták a luxemburgi jogszabály által előírt ellátásokat, vagyis a családi támogatásokat és a gyermeknevelési támogatást.

34

Az U. és M. Wiering által a CNPF igazgatótanácsának határozatával szemben benyújtott keresetet a conseil arbitral des assurances sociales (társadalombiztosítási választottbíróság) 2009. július 31‑i ítéletével megalapozatlannak nyilvánította.

35

Az U. és M. Wiering által benyújtott fellebbezés alapján a conseil supérieur de la sécurité sociale (a szociális biztonság felsőbb tanácsa) 2011. március 16‑i ítéletével megváltoztatta ezen ítéletet, és kimondta, hogy U. és M. Wiering az érintett időszakban jogosult a különbözeti kiegészítés folyósítására két gyermekük után. A conseil supérieur de la sécurité sociale úgy ítélte meg, hogy az „Elterngeld” olyan családi ellátás, amely azon családtagnak jár, aki a gyermekek nevelésével foglalkozik, és nem maguknak a gyermekeknek. Úgy vélte, hogy ennélfogva ezen ellátás nem vehető figyelembe a munkavállalót a gyermekei után megillető családi támogatások címén folyósítandó különbözeti kiegészítés meghatározása során, mivel csak az ugyanazon családtag számára fizetendő családi ellátások, kizárva a más családtagok számára fizetendő családi ellátásokat, veendők figyelembe ezen különbözeti kiegészítés meghatározásához.

36

A CNPF semmisségi kérelmet nyújtott be ezen ítélet ellen négy jogalapra hivatkozva. Ezek közül a második, a harmadik és a negyedik jogalap az 574/72 rendelet 10. cikke (1) bekezdése b) pontja i. alpontja, ugyanezen rendelet 10. cikke (3) bekezdése és az 1408/71 rendelet 76. cikke (1) bekezdése megsértésén, alkalmazásának megtagadásán, illetve téves értelmezésén alapul.

37

A CNPF azt kifogásolja a conseil supérieur de la sécurité sociale ítéletében, hogy e rendelkezések megsértésével az nem vette figyelembe az „Elterngeldet” a különbözeti kiegészítés kiszámítása során.

38

A kérdést előterjesztő bíróság kételyeket táplál azon kérdés tekintetében, hogy a különbözeti kiegészítés kiszámítása során csak az azonos jellegű családi ellátásokat vagy a migráns munkavállaló családja által kapott minden családi ellátást figyelembe kell‑e venni. Ilyen körülmények között a Cour de cassation úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„A[z] […] 1408/71[…] rendelet […] 1. cikke u) pontja i. alpontjának, 4. cikke (1) bekezdése h) pontjának és 76. cikkének, valamint az […] 574/72[…] rendelet 10. cikke [(1) bekezdése] b) pontja i. alpontjának megfelelően az esetlegesen járó különbözeti támogatás összegének a munkavégzés helye szerinti állam hatáskörrel rendelkező hatósága által végzett kiszámításánál figyelembe kell‑e venni – mint azonos jellegű családi ellátást – valamennyi, a migráns munkavállaló családja által a lakóhely szerinti államban kapott ellátást, a jelen ügyben a német jogszabályok által előírt »Elterngeldet« és »Kindergeldet«?”

39

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy az 1408/71 rendelet 1. cikke u) pontja i. alpontját, 4. cikke (1) bekezdésének h) pontját és 76. cikkét, valamint az 574/72 rendelet 10. cikke (1) bekezdése b) pontjának i. alpontját akként kell‑e értelmezni, hogy a migráns munkavállalónak a foglalkoztatás helye szerinti tagállamában esetlegesen járó különbözeti kiegészítés összegének kiszámításánál figyelembe kell venni – mint azonos jellegű családi ellátást – valamennyi, a migráns munkavállaló családja által a lakóhely szerinti tagállam jogszabályai értelmében kapott ellátást, a jelen ügyben a német jogszabályok által előírt „Elterngeldet” és „Kindergeldet”.

40

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy noha az 1408/71 rendelet 73. cikke kimondja, hogy valamely tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozó munkavállaló vagy önálló vállalkozó jogosult más tagállam területén lakóhellyel rendelkező családtagjai után az előbbi állam jogszabályai szerinti családi ellátásokra, mintha családtagjai ezen állam területén rendelkeznének lakóhellyel, az említett rendelkezés a családi ellátások tárgyában egy általános, de nem abszolút szabályt tartalmaz (lásd ebben az értelemben: Schwemmer‑ítélet, C‑16/09, EU:C:2010:605, 41. és 42. pont).

41

Meg kell állapítani ugyanis, hogy az 1408/71 rendelet, ugyanezen rendelet 12. cikkének megfelelően, nem adhat és nem tarthat fenn ugyanazon kötelező biztosítási idő alatt több, azonos jellegű ellátáshoz való jogosultságot.

42

Így, amint felmerül a lakóhely szerinti tagállam joga, illetve a foglalkoztatás helye szerinti tagállam joga alapján fennálló jogosultságok halmozódásának veszélye, az említett rendelet 73. cikkének rendelkezései szembeállítandók az e rendeletnek és az 574/72 rendeletnek az ellátások halmozódása elleni rendelkezéseivel, nevezetesen az 1408/71 rendelet 76. cikkével és az 574/72 rendelet 10. cikkével (lásd ebben az értelemben: Schwemmer‑ítélet, EU:C:2010:605, 43. és 44. pont).

43

A Bíróság rendelkezésére álló ügyiratokból kitűnik, hogy az alapügyben az U. és M. Wiering lakóhelye szerinti tagállam, azaz a Németországi Szövetségi Köztársaság jogszabályai az alapügy tárgyát képező családi ellátásokhoz való jogot a lakóhely vagy szokásos tartózkodási hely e tagállamban való meglétére vonatkozó feltételhez, nem pedig „kereső tevékenység folytatásához” kötik, amint azt az 1408/71 rendelet 76. cikke előírja alkalmazásához. Ami közelebbről az „Elterngeldet” illeti, annak biztosítása különösen ahhoz a feltételhez van kötve, hogy az érintett Németországban rendelkezzék lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel, és ne folytasson keresőtevékenységet, vagy részmunkaidős keresőtevékenységet folytasson, továbbá hogy ezen ellátás összege főszabály szerint a korábbi keresőtevékenységekből származó jövedelmek függvényében számítandó.

44

Következésképpen az említett 76. cikk nem alkalmazható az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló helyzetre (lásd ebben az értelemben: Dodl és Oberhollenzer ítélet, C‑543/03, EU:C:2005:364, 53. pont és Schwemmer‑ítélet, EU:C:2010:605, 46. pont).

45

Ezzel szemben azt az esetet, amikor a lakóhely szerinti tagállamban a családi ellátásokhoz való jogosultság nem a biztosítási, szolgálati vagy önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi időre vonatkozó feltételhez, hanem a lakóhelyre vonatkozó feltételhez van kötve, az 574/72 rendelet 10. cikke szabályozza.

46

Az e rendelet 10. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt, halmozódás elleni szabály értelmében a foglalkoztatás helye szerinti tagállam által folyósított támogatások elsőbbséget élveznek a lakóhely szerinti tagállam által folyósított támogatásokhoz képest, amelyek folyósítását ennek folytán fel kell függeszteni. Olyan esetben viszont, ha az érintett keresőtevékenységét ezen utóbbi államban gyakorolja, az említett rendelet 10. cikke (1) bekezdése b) pontjának i. alpontja fordított megoldást ír elő, nevezetesen azt, hogy a lakóhely szerinti tagállam által folyósított támogatásokhoz való jogosultság élvez előnyt a foglalkoztatás helye szerinti tagállam által folyósított támogatásokhoz képest, amelyeket ezáltal fel kell függeszteni.

47

Ekként a Bíróság kimondta, hogy ha a gyermekekről gondoskodó személy – különösen az 1408/71 rendelet 73. cikkében említett kedvezményezett házastársa – kereső tevékenységet folytat a gyermekek lakóhelye szerinti tagállamban, ez az 574/72 rendelet 10. cikke értelmében felfüggeszti az említett 73. cikkben meghatározott támogatásokra való jogosultságot a lakóhely szerinti tagállam által ténylegesen kifizetett azonos típusú támogatások összegének erejéig, mégpedig attól függetlenül, hogy a lakóhely szerinti tagállam jogszabályai kit határoznak meg a családi támogatások közvetlen kedvezményezettjeként (lásd ebben az értelemben: Dodl és Oberhollenzer ítélet, EU:C:2005:364, 59. pont, valamint Weide‑ítélet C‑153/03, EU:C:2005:428, 30. pont).

48

Ezzel kapcsolatban a tárgyaláson képviselt érdekeltek egyetértenek abban, hogy U. Wiering nem veszítette el Németországban tisztviselői minőségét azon időszakban, amely folyamán „Elterngeldben” részesült, aminek vizsgálata mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság feladata. Ha ténylegesen ez az eset állna fenn, amennyiben ekként úgy lehetne tekinteni, hogy U. Wiering keresőtevékenységet folytatott az érintett időszak folyamán Németországban, az alapeljárás tekintetében alkalmazandó halmozódás elleni szabály az 574/72 rendelet 10. cikke (1) bekezdése b) pontjának i. alpontja lenne.

49

Ebből – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálat függvényében – az következik, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság volt az elsődlegesen illetékes tagállam a családi ellátások U. és M. Wiering részére való folyósítására az alapügyben érintett időszakban, miáltal e személyek az M. Wiering foglalkoztatása szerinti tagállam illetékes intézménye, azaz a CNPF terhére kizárólag esetlegesen a különbözeti kiegészítésre voltak jogosultak, amely a luxemburgi jog által előírt ellátások és a Németországban kapott ellátások összege különbségének felel meg (lásd ebben az értelemben: McMenamin‑ítélet, C‑119/91, EU:C:1992:503, 26. pont).

50

Egyébiránt meg kell állapítani, hogy az alapügy tárgyát képező egyes ellátások családi ellátásoknak való minősítését a felek nem kérdőjelezték meg.

51

Következésképpen azt kell meghatározni, hogy – amint azt a CNPF állítja – valamely, az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló helyzetben az 574/72 rendelet 10. cikke (1) bekezdése b) pontjának i) pontja a migráns munkavállaló családjának lakóhelye szerinti tagállamban kapott családi ellátások összességének figyelembevételét írja‑e elő a kért különbözeti kiegészítés kiszámításához.

52

Amint azt a főtanácsnok megállapította indítványának 52. pontjában, tekintettel arra, hogy az 1408/71 rendelet 12. cikke e rendeletnek az általános rendelkezésekre vonatkozó I. címében található, az e rendelkezésben kimondott elvek alkalmazandók az említett rendelet 76. cikkében és az 574/72 rendelet 10. cikkében szereplő, a családi ellátásokra vagy támogatásokra való jogosultságok halmozódására vonatkozó elsőbbségi szabályokra.

53

Meg kell állapítani, hogy az 1408/71 rendelet 12. cikke értelmében kizárólag az ugyanazon idő alatt fennálló több, azonos jellegű ellátáshoz való jogosultság tekinthető jogosulatlan halmozásnak.

54

E tekintetben a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a szociális biztonsági ellátásokat a különböző nemzeti jogszabályokra jellemző sajátságoktól függetlenül azonos jellegűnek kell tekinteni, amennyiben tárgyuk és céljuk, valamint kiszámítási alapjaik és biztosításuk feltételei azonosak. Ezzel szemben az ellátások minősítése szempontjából nem tekintendők relevánsnak a tisztán formális jellemzők (lásd különösen: Valentini‑ítélet, 171/82, EU:C:1983:189, 13. pont és Knoch‑ítélet C‑102/91, EU:C:1992:303, 40. pont).

55

A Bíróság pontosította mindazonáltal, hogy a nemzeti szociális biztonsági rendszerek közötti számos különbséget figyelembe véve a kiszámítási alapok és a biztosítás feltételei közötti teljes hasonlóság megkövetelése azzal a következménnyel járna, hogy a halmozódás 1408/71 rendelet 12. cikkében foglalt tilalmának alkalmazási köre jelentősen csökkenne. E hatás ellentétes lenne e tilalom céljával, ami a szociális ellátások jogosulatlan halmozásának elkerülése (lásd Knoch‑ítélet, EU:C:1992:303, 42. pont).

56

A Bíróság kimondta továbbá, hogy az említett rendelkezés szövegéből következik, hogy nemcsak akkor áll fenn halmozás, ha ugyanazon személy egyidőben különböző családi ellátásokra jogosult, hanem akkor is, ha az ilyen ellátásokra való jogosultság két eltérő személy, a jelen esetben két szülő jogán, ugyanazon gyermek javára áll fenn. Az 1408/71 rendeletben a családi ellátások halmozását szabályozó rendelkezések szelleme, valamint a halmozás esetére abban előírt megoldások szintén bizonyítják, hogy a szóban forgó rendelkezés célja annak megakadályozása, hogy a családi ellátás közvetlen kedvezményezettje, azaz a munkavállaló, és annak közvetett kedvezményezettjei, azaz a munkavállaló családtagjai, egyidejűleg részesülhessenek két azonos jellegű ellátásban (lásd ebben az értelemben: Dammer‑ítélet, C‑168/88, EU:C:1989:652, 10. és 12. pont).

57

Hozzá kell tenni, hogy az 1408/71 rendelet egyrészt az ugyanezen rendelet 1. cikke u) pontjának i. alpontjában meghatározott „családi ellátásokat”, másrészt a „családi ellátások” egy kategóriáját alkotó, az ugyanezen rendelet 1. cikke u) pontjának ii. alpontjában meghatározott „családi támogatásokat” szabályozza.

58

A fenti megfontolásokból következik, hogy azok a különböző családi ellátások, amelyekben a migráns munkavállaló a foglalkoztatás helye szerinti tagállam jogszabályai alapján részesülhet, illetve amelyeket e munkavállaló vagy családtagjai a lakóhely szerinti tagállam jogszabályai alapján kapnak, az 1408/71 rendelet 12. cikkének értelmében nem feltétlenül „azonos jellegű” ellátások.

59

Ugyanis, noha e családi ellátások célja, e rendelet 1. cikke u) pontja i. alpontjának megfelelően, a családi kiadások fedezése, ettől még különös céljaik, továbbá jellemzőik és kedvezményezettjeik nem szükségképpen ugyanazok.

60

Ezenfelül ezen ellátások közül csak bizonyos ellátások tekinthetők az említett rendelet 1. cikke u) pontjának ii. alpontja értelmében vett családi támogatásoknak.

61

Tehát az 574/72 rendelet 10. cikke (1) bekezdése b) pontjának i. alpontjában foglalt, halmozódás elleni szabály alkalmazásához a migráns munkavállalót a foglalkoztatásának helye szerinti tagállamban esetlegesen megillető különbözeti kiegészítés kiszámítása keretében a különböző családi ellátások sorában, amelyekre e munkavállaló a foglalkoztatás helye szerinti tagállam jogszabályai alapján jogosult, illetve amelyekben e munkavállaló vagy családtagjai a lakóhely szerinti tagállam jogszabályai alapján részesülnek, meg kell különböztetni azokat, amelyek tárgyuk, céljuk, kiszámításuk alapja, biztosításuk feltételei, valamint kedvezményezettjeik fényében „azonos jellegűek” az 1408/71 rendelet 12. cikke értelmében.

62

Végső soron az alapeljárásbeli tények értékelésére és a nemzeti szabályozás értelmezésére kizárólagos hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróság feladata annak meghatározása, hogy e tényezőkre tekintettel az „Elterngeldet” a luxemburgi családi támogatásokkal azonos jellegűnek lehet‑e tekinteni, és ekként figyelembe lehet‑e venni az U. és M. Wieringet esetlegesen megillető különbözeti kiegészítés kiszámítása során (lásd ebben az értelemben: Ottica New Line di Accardi Vincenzo ítélet, C‑539/11, EU:C:2013:591, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

63

Mindazonáltal a Bíróság, amelynek az a feladata, hogy hasznos választ adjon a nemzeti bíróságnak, hatáskörrel rendelkezik arra, hogy az alapeljárás iratai, valamint az elé terjesztett írásbeli és szóbeli észrevételek alapján útmutatást adjon a nemzeti bíróságnak a döntéshez (lásd: Ottica New Line di Accardi Vincenzo ítélet, EU:C:2013:591, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

64

Noha az alapügyben a felek nem vitatták, hogy a luxemburgi családi támogatások a „Kindergelddel” azonos jellegűek, U. és M. Wiering lényegében arra hivatkozik, hogy az említett családi támogatások az „Elterngelddel” nem azonos jellegűek. Az „Elterngeldet” álláspontjuk szerint tehát nem kellett volna figyelembe venni az M. Wiering által a CNPF‑től igényelt különbözeti kiegészítés kiszámítása során.

65

E tekintetben a Bíróság rendelkezésére álló ügyiratokból kitűnik, hogy az olyan ellátások, mint a „Kindergeld” és a luxemburgi családi támogatások célja a gyermek szükségleteihez kapcsolódó kiadások fedezésének lehetővé tétele a szülők számára, és ezen ellátásokat a családtagok jövedelmére vagy vagyonára, illetve a szülők esetleges keresőtevékenységére tekintet nélkül folyósítják. Úgy tűnik, hogy ezen ellátások végső kedvezményezettjei tehát nem a szülők, hanem maga a gyermek. Úgy tűnik továbbá, hogy az említett ellátások kizárólag a gyermekek száma és életkora alapján, rendszeres időszakonként fizetendő ellátásoknak tekinthetők, következésképpen az 1408/71 rendelet 1. cikke u) pontja ii. alpontja értelmében vett „családi támogatásoknak” minősíthetők.

66

Ami az „Elterngeldet” illeti, amint azt a főtanácsnok megállapította indítványának 66. pontjában, a Bíróság rendelkezésére álló ügyiratokból kitűnik, hogy ez az ellátás több vonatkozásban is különbözik a luxemburgi családi támogatásoktól, egyrészről céljaik és jellemzőik, másrészről pedig kedvezményezettjeik tekintetében.

67

A német kormány által szolgáltatott információk szerint ugyanis az „Elterngeld” rendeltetése a családok segítése a létfeltételeik fenntartásában abban az esetben, ha a szülők elsődlegesen gyermekeikkel foglalkoznak. Az „Elterngeld” célja lényegében az ahhoz való hozzájárulás, hogy a szülők biztosíthassák létfenntartásuk említett feltételeit, ha ideiglenesen teljesen vagy részben lemondanak keresőtevékenységük gyakorlásáról kiskorú gyermekeik nevelési szükségletei miatt.

68

Tehát a gyermeket gondozó szülő, aki nem folytat keresőtevékenységet, illetve megszakítja vagy csökkenti e tevékenységét, az e megszakítást vagy csökkentést megelőző jövedelmétől függően a gyermek első évére jogosult jövedelemkiesésének a család létfeltételeinek fenntartását szolgáló fedezésére. Hangsúlyozni kell, hogy az „Elterngeld” összege főszabály szerint a korábbi fizetés 67%‑a, és nem haladhatja meg a havi 1800 eurót.

69

Úgy tűnik tehát, hogy egy olyan ellátás, mint az „Elterngeld” célja annak lehetővé tétele, hogy ilyen körülmények között az egyik szülő családja létfeltételeinek fenntartásához hozzájárulásban részesülhessen, amelynek összege főszabály szerint a korábbi keresőtevékenységéből származó jövedelmeinek függvénye.

70

Tehát a „Kindergelddel” és a luxemburgi családi támogatásokkal szemben az „Elterngeld” nyújtása nem kizárólag a gyermekek száma és életkora alapján történik. Noha az „Elterngeld” biztosításának egyes feltételei a gyermek létéhez és életkorához kapcsolódnak, összegét főszabály szerint a gyermek felügyeletét biztosító szülő keresőtevékenységéből a megszakítást megelőzően származó jövedelem alapján kell kiszámítani. Ez az összeg kizárólag nagycsalád vagy többes születés esetén növelhető.

71

Következésképpen, noha az olyan ellátás, mint amilyen az „Elterngeld” az 1408/71 rendelet 1. cikke u) pontjának i. alpontja értelmében vett „családi ellátásnak” tekintendő (lásd analógia útján: Kuusijärvi‑ítélet, C‑275/96, EU:C:1998:279, 60. pont), mindazonáltal nem minősíthető az ugyanezen rendelet 1. cikke u) pontjának ii. alpontja értelmében vett „családi támogatásnak”.

72

Egyébiránt meg kell állapítani, hogy az alapügyben a CNPF a különbözeti kiegészítés kiszámítása során tekintetbe vette a gyermeknevelési támogatást is. Márpedig – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálat függvényében –, amint arra a főtanácsnok rámutatott indítványának 34. és 74. pontjában, U. Wiering nem igényelt ilyen támogatást, és – a luxemburgi társadalombiztosítási törvénykönyv 304. cikkére tekintettel – nem bizonyos, hogy arra jogosult lett volna.

73

E tekintetben pontosítani szükséges, hogy még azt feltételezve is, hogy az említett ellátást a luxemburgi családi támogatásokkal azonos jellegűnek lehet tekinteni, az ítélkezési gyakorlatból mindenesetre az következik, hogy ahhoz, hogy adott esetben megállapítható legyen a családi ellátások iránti jogosultságok halmozódásának fennállása, nem elég az, hogy például az ilyen ellátásokra való jogosultság fennálljon az érintett gyermek lakóhelye szerinti tagállamban, és ezzel párhuzamosan pusztán lehetőség legyen az ilyen jogosultságra egy másik tagállamban, ahol e gyermek egyik szülője dolgozik (lásd: Schwemmer‑ítélet, EU:C:2010:605, 52. pont).

74

A Bíróság tehát az 574/72 rendelet 10. cikkével kapcsolatban úgy ítélte meg, hogy ahhoz, hogy a családi ellátásokra való jogosultságot valamely tagállam jogszabálya alapján meglévőnek lehessen tekinteni, ezen állam jogának el kell ismernie az ellátásnak az ezen államban dolgozó családtag javára történő kifizetésre való jogosultságot. E jog gyakorlásához szükséges tehát, hogy az érdekelt személy valamennyi, ezen állam belső jogszabályai által előírt formai és tartalmi feltételnek megfeleljen, amelyek között adott esetben szerepelhet az a feltétel is, hogy előzetes kérelmet terjesszen elő az ilyen ellátások kifizetése iránt (lásd: Schwemmer‑ítélet, EU:C:2010:605, 53. pont).

75

Következésképpen még azt feltételezve is, hogy a gyermeknevelési támogatást a luxemburgi családi támogatásokkal azonos jellegűnek lehet tekinteni, abban az esetben, ha a luxemburgi jog által a gyermeknevelési támogatás folyósításához előírt feltételek a jelen ügyben nem teljesülnek, az említett támogatást nem lehetett volna figyelembe venni az U. és M. Wieringet esetlegesen megillető különbözeti kiegészítés kiszámítása során.

76

A fenti megfontolások fényében az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1408/71 rendelet 1. cikke u) pontja i. alpontját és 4. cikke (1) bekezdésének h) pontját, valamint az 574/72 rendelet 10. cikke (1) bekezdése b) pontjának i. alpontját akként kell értelmezni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben a migráns munkavállalónak a foglalkoztatás helye szerinti tagállamában esetlegesen járó különbözeti kiegészítés összegének kiszámításánál nem kell figyelembe venni valamennyi, e munkavállaló családja által a lakóhely szerinti tagállam jogszabályai értelmében kapott ellátást, amennyiben – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálat függvényében – a német jogszabályok által előírt „Elterngeld” és az ugyanezen jogszabályok által előírt „Kindergeld”, valamint a luxemburgi jogszabályok szerinti családi támogatások az 1408/71 rendelet 12. cikke értelmében nem azonos jellegűek.

77

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

Az 1996. december 2‑i 118/97/EK tanácsi rendelettel módosított és naprakésszé tett és az 1998. június 29‑i 1606/98/EK tanácsi rendelettel módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14‑i 1408/71/EGK tanácsi rendelet 1. cikke u) pontjának i. alpontját és 4. cikke (1) bekezdésének h) pontját, valamint az 1408/71 rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1972. március 21‑i 574/72/EGK tanácsi rendelet 118/97 rendelettel módosított és naprakésszé tett változata 10. cikke (1) bekezdése b) pontjának i. alpontját akként kell értelmezni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben a migráns munkavállalónak a foglalkoztatás helye szerinti tagállamában esetlegesen járó különbözeti kiegészítés összegének kiszámításánál nem kell figyelembe venni valamennyi, e munkavállaló családja által a lakóhely szerinti tagállam jogszabályai értelmében kapott ellátást, amennyiben – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálat függvényében – a német jogszabályok által előírt „Elterngeld” és az ugyanezen jogszabályok által előírt „Kindergeld”, valamint a luxemburgi jogszabályok szerinti családi támogatások az 1408/71 rendelet 12. cikke értelmében nem azonos jellegűek.