—

X képviseletében B. Schuver advocaat,

—

a holland kormány képviseletében B. Koopman és C. Wissels, meghatalmazotti minőségben,

—

a görög kormány képviseletében M. Tassopoulou és G. Papagianni, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében C. Barslev és W. Roels, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EK 43. cikk értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az X és a Minister van Financiën (pénzügyminiszter) között folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amelynek tárgya az az adó utólagos megállapításáról szóló értesítés, amelyet azért bocsátottak ki, mert az érdekelt a személygépkocsi holland közúthálózaton történő első használatakor nem fizette meg a személygépkocsikat és motorkerékpárokat terhelő adót (a továbbiakban: szm‑adó).

3

A személygépkocsikat és a motorkerékpárokat terhelő adóról szóló 1992. évi törvény (Wet op de belasting van personenauto’s en motorrijwielen 1992, Stb. 1992., 709. sz., a továbbiakban: 1992. évi törvény) 1. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a személygépkocsik ezen adó hatálya alá tartoznak.

4

Az 1992. évi törvény 1. cikkének (2) és (5) bekezdése értelmében az szm‑adó megfizetésének kötelezettsége a járműnek a holland gépjármű‑nyilvántartásba történő bejegyzésekor keletkezik. Ugyanakkor, amennyiben a Hollandiában nyilvántartásba nem vett személygépkocsival vagy motorkerékpárral e tagállamban lakóhellyel rendelkező természetes személy vagy ott letelepedett jogi személy rendelkezik, az adófizetési kötelezettség a hollandiai közúthálózatnak e gépjárművel való első használatakor keletkezik.

5

E törvény 5. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a nyilvántartásba nem vett személygépkocsi vagy motorkerékpár utáni szm‑adó fizetésére kötelezett személy az, aki a gépjárművel ténylegesen rendelkezik.

6

Az említett törvény 9. cikkének (1) bekezdése értelmében az adókulcs személygépkocsi esetében – az e rendelkezésben előírt pótlékoktól és levonásoktól eltekintve – a nettó katalógusár 45,2%‑a. Ez a gyártó vagy importőr által a viszonteladók számára ajánlott, hozzáadottérték‑adót nem tartalmazó árnak felel meg.

7

Új gépjárművek esetén a gépjármű hollandiai forgalmi rendszáma kiadásának napján érvényes katalógusár az irányadó. Használt gépjárművek esetén a nettó katalógusár a gépjármű Hollandiában vagy azon kívül történő első használata időpontjában érvényes katalógusár alapján kerül meghatározásra.

8

A holland közúthálózatnak a nem Hollandiában nyilvántartásba vett, de e tagállamban lakóhellyel rendelkező természetes személy vagy itt letelepedett jogi személy rendelkezésére bocsátott személygépkocsival vagy motorkerékpárral történő első használata esetén az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás az szm‑adó megfizetése tekintetében a használt gépjárművekre vonatkozó nettó katalógusár alkalmazását írja elő.

9

Az e használt gépjárműveket terhelő, szóban forgó adó beszedése tekintetében figyelembe kell venni az addigi használat időtartamát, az adó összegét meghatározott százalékkal csökkentve.

10

X belga állampolgár. 1998 óta van egy fogszabályozó rendelője Hollandiában, és e tagállamban van egy háza is, amelyet a rendelő nyitva tartásának időszakában használ az élettársával. Ezen időszakokon kívül az X élettársa által bérelt belgiumi lakást használják.

11

X tulajdonában áll egy autó, amelyet 2004‑ben vásárolt Belgiumban, és amelyet e tagállamban és Hollandiában is használ mind magán‑, mind vállalkozási célra. Az ügy irataiból kitűnik, hogy az X által e járművel évenként megtett távolság felerészben Hollandiára, felerészben Belgiumra esik.

12

X autóját Belgiumban vették nyilvántartásba, és ott 4957 euró összegű belga forgalombahelyezési adót fizetett meg.

13

A holland adóhatóság 2006. július 19‑én megállapította, hogy X az szm‑adó megfizetése nélkül használta autóját a holland közúthálózaton. E ténynél fogva vele szemben 17315 euró összegű adó utólagos megállapításáról szóló értesítést bocsátott ki.

14

X az adó utólagos megállapításáról szóló értesítés ellen panaszt nyújtott be, a Belastinginspecteur (adóellenőr) azonban az értesítést helybenhagyta azzal az indokkal, hogy az érdekelt Hollandiában rendelkezik lakóhellyel, és autóját holland közúton használja.

15

A Rechtbank te Leeuwarden ugyan helyt adott a Belastinginspecteur határozata ellen X által benyújtott keresetnek, a Gerechtshof te Leeuwarden azonban a Minister van Financiën fellebbezésének adott helyt, és a Rechtbank te Leeuwarden által hozott elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte.

16

A Gerechtshof te Leeuwarden szerint X nem hivatkozhat az arányosság elvére, mivel autóját tartósan és főként Hollandiában használja, és az szm‑adó semmilyen módon nem korlátozza az uniós jog által védett szabadságok gyakorlását. E tekintetben az a tény, hogy X megfizette a belga forgalombahelyezési adót, nem ellentétes azzal, hogy X a holland szabályozás alapján hollandiai lakosként e jármű után köteles az szm‑adó megfizetésére.

17

X a kérdést előterjesztő bíróságnál felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Gerechtshof te Leeuwarden ítélete ellen. A kérdést előterjesztő bíróság szerint nem vitatott, hogy X a holland szabályozás értelmében hollandiai lakos, bár nem kizárt, hogy a belga szabályozás értelmében egyúttal belgiumi lakosnak is tekinthető. Mivel ez utóbbi kérdést a felek nem vitatják, a kérdést előterjesztő bíróság ezzel összefüggésben abból indul ki, hogy X Belgiumban is rendelkezik lakóhellyel, és autóját e tagállamban történő tartós használatra is szánják.

18

E körülmények között határozott úgy a Hoge Raad der Nederlanden, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

19

Előzetesen rá kell mutatni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kérdéseiben semmilyen módon nem utal az uniós jog azon rendelkezésére vagy rendelkezéseire, amelyekre tekintettel a Bíróságnak az értékelését el kellene végeznie.

20

Ezzel összefüggésben hasonló körülmények között a Bíróság pontosította, hogy a neki kell a nemzeti bíróság által szolgáltatott információk összessége és különösen az előzetes döntéshozatalra utaló határozat indokolása alapján az alapeljárás tárgyára figyelemmel meghatároznia az uniós jog releváns rendelkezéseit (a C-537/09. sz., Bartlett és társai ügyben 2011. május 5-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-3417. o.] 36. pontja).

21

A jelen ügyben, tekintettel arra, hogy X belga állampolgár, aki Hollandiában önálló vállalkozói tevékenységként fogszabályozással foglalkozik, valamint arra, hogy az alapügyben szóban forgó, adó utólagos megállapításáról szóló értesítést 2006 júliusában bocsátották ki, a Bíróságnak a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdéseket az EK 43. cikkben biztosított letelepedés szabadsága szempontjából kell értékelnie.

22

Ennélfogva a kérdést előterjesztő bíróság által feltett – és együttesen vizsgálandó – kérdéseket úgy kell érteni, hogy azok lényegében arra vonatkoznak, hogy úgy kell‑e értelmezni az EK 43. cikket, hogy azzal ellentétes az a tagállami szabályozás, amely alapján a belföldi úthálózaton történő első használatkor adókötelezettség keletkezik egy másik tagállamban nyilvántartásba vett, és emiatt ott már megadóztatott gépjármű után, amennyiben a járművet az e két tagállamban történő tényleges és tartós használatra szánják, vagy ténylegesen így használják.

23

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az alapeljárásban nem releváns kivételektől eltekintve a gépjármű‑adóztatásra vonatkozó szabályokat az Európai Unió szintjén nem harmonizálták. A tagállamok így ezen a területen az uniós jog tiszteletben tartásával szabadon gyakorolhatják adóztatási jogukat (lásd a C‑578/10–580/10. sz., Putten és társai egyesített ügyekben 2012. április 26‑án hozott ítélet 37. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a C‑114/11. sz. Notermans‑Boddenberg ügyben 2012. április 27‑én hozott végzés 21. pontját).

24

A járművekre kivetett regisztrációs adót illetően az állandó ítélkezési gyakorlat alapján valamely tagállam akkor vethet ki regisztrációs adót a valamely más tagállamban nyilvántartásba vett gépjárművekre, ha e járművet túlnyomórészt az első tagállam területén történő állandó használatra szánják, vagy ténylegesen így használják (lásd a fent hivatkozott Putten és társai ügyben hozott ítélet 46. pontját, valamint a fent hivatkozott Notermans‑Boddenberg ügyben hozott végzés 26. pontját).

25

Konkrétan az szm‑adót illetően a Bíróságnak már alkalma nyílt megállapítani, hogy ha a nem Hollandiában nyilvántartásba vett járműveket túlnyomórészt Hollandia területén történő állandó használatra szánták, vagy ténylegesen így használták, a Hollandiában lakóhellyel rendelkező és ilyen járművet használó személlyel, illetve az olyan személlyel szembeni eltérő bánásmód, aki azonos feltételek mellett az e tagállamban nyilvántartásba vett járművet használ, nem áll fenn, mivel ez utóbbi, túlnyomórészt Hollandia területén történő állandó használatra szánt járműre már kivetették az szm‑adót a Hollandiában történő nyilvántartásba vételekor (lásd a fent hivatkozott Putten és társai ügyben hozott ítélet 50. pontját, valamint a fent hivatkozott Notermans‑Boddenberg ügyben hozott végzés 27. pontját).

26

A Bíróság megállapította azt is, hogy ilyen körülmények között az szm‑adónak a nem Hollandiában nyilvántartásba vett járműveknek a holland közúthálózaton történő első használata alkalmával való kivetése az adónak a Hollandiában történő nyilvántartásba vételkor való kivetéséhez hasonlóan igazolható, amennyiben a szóban forgó adó figyelembe veszi a gépjármű értékcsökkenését ezen első használatbavétel időpontjában, amint az 1992. évi törvényben láthatóan érvényesül (lásd a fent hivatkozott Putten és társai ügyben hozott ítélet 51. pontját, valamint a fent hivatkozott Notermans‑Boddenberg ügyben hozott végzés 28. pontját).

27

A kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy e két tagállam adóztatási joghatóságát korlátoznia kellene‑e önmagában annak a ténynek, hogy a járművet elsősorban nem csupán Hollandia, hanem a nyilvántartásba vétele szerinti tagállam területén történő tényleges és tartós használatra szánják, vagy azt egyébként így használják.

28

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy uniós harmonizáció hiányában a tagállamok adóztatási joghatóságának párhuzamos gyakorlásából származó esetleges hátrányok, amennyiben az ilyen gyakorlat nem tartalmaz hátrányos megkülönböztetést, nem képeznek az alapszabadságokat érintő korlátozást (lásd a C-157/10. sz. Banco Bilbao Vizcaya Argentaria ügyben 2011. december 8-án hozott ítélet [EBHT 2011., I-13023. o.] 38. pontját).

29

Amint arra egyébként a főtanácsnok a fent hivatkozott Banco Bilbao Vizcaya Argentaria ügyben hozott ítélet 39. pontjára hivatkozva indítványának 48. pontjában rámutat, még ha feltételezzük is, hogy az szm‑adó és a belga forgalombahelyezési adó tárgya, azaz az adókat keletkeztető tény azonos, emlékeztetni kell arra, hogy a tagállamok nem kötelesek a saját adórendszerüket a többi tagállam különböző adórendszereihez igazítani annak érdekében, hogy elkerüljék különösen a kettős adóztatást.

30

A jelen ügyben az alapeljárásban szereplő szabályozás még akkor sem hozza az érdekeltet hátrányosabb helyzetbe azokhoz az önálló vállalkozási tevékenységet folytató személyekhez képest, akikre már kivetették az szm‑adót, ha X az alapeljárásban szereplő autót magáncélra és a másik tagállamban található munkahelyére való eljutásra egyaránt használja, mivel az ilyen tevékenység gyakorlásától függetlenül a Hollandiában lakóhellyel rendelkező valamennyi személyt terheli ez az adókötelezettség vagy a gépjárműnek a holland gépjármű‑nyilvántartásba történő bejegyzésekor, vagy a másik tagállamban nyilvántartásba vett gépjárműnek a holland közúthálózaton történő első használatától kezdődően (ebben az értelemben az EK 39. cikket érintően lásd a fent hivatkozott Notermans‑Boddenberg ügyben hozott végzés 30. pontját).

31

Következésképpen az X‑et arra a helyzetre figyelemmel érő adóhátrány, hogy tevékenységét még azt megelőzően gyakorolta, hogy Hollandiában élt volna a letelepedés szabadságával, amely hátrány csupán az érintett két tagállam adóztatási joghatóságának – nem hátrányosan megkülönböztető módon történő – gyakorlásából következik, nem ellentétes az EK 43. cikkel.

32

A fenti megfontolásokra figyelemmel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy úgy kell értelmezni az EK 43. cikket, hogy azzal nem ellentétes az a tagállami szabályozás, amely alapján a belföldi úthálózaton történő első használatkor adókötelezettség keletkezik egy másik tagállamban nyilvántartásba vett, és emiatt ott már megadóztatott gépjármű után, amennyiben a járművet az e két tagállamban való tényleges és tartós használatra szánják, vagy egyébként így használják, feltéve hogy az adó nem hátrányosan megkülönböztető jellegű.

33

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

Úgy kell értelmezni az EK 43. cikket, hogy azzal nem ellentétes az a tagállami szabályozás, amely alapján a belföldi úthálózaton történő első használatkor adókötelezettség keletkezik egy másik tagállamban nyilvántartásba vett, és emiatt ott már megadóztatott gépjármű után, amennyiben a járművet az e két tagállamban való tényleges és tartós használatra szánják, vagy egyébként így használják, feltéve hogy az adó nem hátrányosan megkülönböztető jellegű.