—

az észt kormány képviseletében M. Linntam, meghatalmazotti minőségben,

—

a görög kormány képviseletében I. Bakopoulos és O. Souropani, meghatalmazotti minőségben,

—

a svéd kormány képviseletében U. Persson, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében J. Hottiaux, meghatalmazotti minőségben, segítője: C. Ginter advokaat,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról, a 3821/85/EGK és a 2135/98/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 3820/85/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. március 15‑i 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 102., 1. o.) 13. cikke (1) bekezdése h) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az A. Karuse AS elnevezésű társaság (a továbbiakban: Karuse), valamint a Politsei‑ ja Piirivalveamet (Lõuna Politseiprefektuur) (déli rendőri prefektúra) között folyamatban levő jogvita keretében terjesztették elő, melynek tárgya egy állami tisztviselő azon határozata, amely elrendelte az e társaság tulajdonában álló, és a jogszabályoknak megfelelő menetíró készülékkel nem rendelkező jármű rendkívüli műszaki ellenőrzését.

3

Az 561/2006 rendelettel módosított, a közúti közlekedésben használt menetíró készülékekről szóló, 1985. december 20‑i 3821/85/EGK tanácsi rendelet (HL L 370., 8. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 1. kötet, 227. o.) (a továbbiakban: 3821/85 rendelet) 3. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Menetíró berendezést kell beszerelni és használni a tagállamokban nyilvántartott olyan járművekbe, melyeket közúti áru‑ vagy személyszállításra alkalmaznak, kivéve a 561/2006/EK rendelet 3. cikkében említett járműveket […]

(2)   A tagállamok mentesíthetik a 561/2006/EK rendelet 13. cikke (1) és (3) bekezdésében említett járműveket e rendelet alkalmazása alól.”

4

Az 561/2006 rendelet (17) preambulumbekezdése szerint:

„E rendelet célja a hatálya alá tartozó alkalmazottak szociális helyzetének javítása, valamint az általános közúti biztonság javítása. [...].”

5

Az 561/2006 rendelet 1. cikke a következőket írja elő:

„Ez a rendelet a közúti személy‑ és áruszállítást végző járművezetőkre vonatkozó vezetési időkkel, szünetekkel és pihenőidőkkel kapcsolatos szabályokat állapít meg a szárazföldi szállítási módok közötti verseny feltételeinek harmonizálása érdekében, különös tekintettel a közúti szektorra, valamint a munkakörülmények és a közúti biztonság javítására. Ezen rendelet célja továbbá a hatékonyabb tagállami ellenőrzési és végrehajtási gyakorlat elősegítése, valamint a jobb munkagyakorlat bevezetése a közúti szállítási iparágon belül.”

6

E rendelet 5–9. cikke előírja a szállító jármű személyzetére, a vezetési időre, a szünetekre és a pihenőidőre vonatkozó szabályokat.

7

Az említett rendelet 13. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Amennyiben ez az 1. cikkben szereplő célokat nem sérti, a tagállamok az 5–9. cikkel kapcsolatban a saját területükön vagy egy másik tagállam területén a kérdéses tagállam hozzájárulásával kivételeket engedélyezhetnek – amelyeket egyéni feltételekhez köthetnek –, a következő járművekkel történő szállítás esetében:

[…]

[…]”

8

A közúti közlekedésről szóló, 2000. december 14‑i törvénynek (RT I 2001., 3., 6. o.) az alapügyre alkalmazandó változata (a továbbiakban: LS) a 203. §‑ában a következőket írja elő:

„A járművezető vezetési idejére és pihenőidejére vonatkozó különös rendelkezések

[…]

[…]

[…]”

9

A 204. §‑a a következőképpen rendelkezik:

„A menetíró készülék használata

[…]

10

Az LS‑nek a „Különleges szolgálatot teljesítő járművek” című 71. §‑a szerint:

[…]

[…]

11

A közutakról szóló, 1999. február 17‑i törvénynek (Teeseadus) (RT I 1999, 26, 377, a továbbiakban: TeeS) „Az utak állapota” című 10. §‑a a következőképpen rendelkezik:

12

A TeeS 14. §‑a, amely az utakhoz kapcsolódó feladatokra vonatkozik, a következőképpen rendelkezik:

13

A TeeS 17. §‑ának az utak tervezésére, építésére, javítására és karbantartására irányadó (3) bekezdése a következőket írja elő:

14

A Lõuna Politseiprefektuur egy tisztviselője 2009. augusztus 19‑én egy közúti ellenőrzés során megállította a Karuse egyik tehergépkocsiját, amely kavicsrakományt szállított egy útmunkálatok céljára szolgáló munkaterületre. A járművet az említett társaság székhelyétől hozzávetőlegesen 42 kilométeres távolságban, az említett munkálatoktól pedig mintegy 10 kilométeres távolságban állították meg.

15

E tisztviselő egyrészt 900 észt korona összegű bírságot szabott ki a tehergépkocsi vezetőjére, mivel többek közt olyan járművet vezetett, amely nem volt felszerelve a vezetési idő és a pihenési idő betartásának az ellenőrzését lehetővé tevő, és az LS‑ben előírt követelményeknek megfelelő menetíró készülékkel. A tisztviselő másrészt ugyanezen oknál fogva elrendelte az említett jármű rendkívüli műszaki ellenőrzését.

16

Az említett tehergépjármű forgalmi engedélyéből kitűnik, hogy egy 25,5 tonnás megengedett legnagyobb össztömegű, háromtengelyű platós teherautóról van szó. Az engedély megjegyzésekre szolgáló része a „karbantartó jármű” bejegyzést tartalmazza.

17

A Karuse a Tartu halduskohus (tartui közigazgatási bíróság) előtt keresetet indított a tisztviselő határozatának az abban a részében történő hatályon kívül helyezése iránt, amelyben az rendkívüli műszaki ellenőrzés elvégzését írja elő. A Karuse e tekintetben többek közt azzal érvel, hogy a kérdéses jármű, amint azt annak forgalmi engedélye is tanúsítja, karbantartó jármű, és az ellenőrzés időpontjában egy munkaterületre tartott egy olyan kavicsrakománnyal, amelyet útkarbantartási munkálatok céljára szántak. Következésképpen e jármű a menetíró készülék használatára vonatkozó kötelezettség alóli, az LS 203. §‑a (8) bekezdésének 8. pontjában előírt kivételek hatálya alá tartozik.

18

E keresetet a 2009. december 9‑i határozat elutasította azzal az indokkal, hogy önmagában a forgalmi engedélyben szereplő „karbantartó jármű” bejegyzés nem elég ahhoz, hogy a kérdéses jármű e jogállást automatikusan megkapja, és ezért az önmagában nem mentesít a menetíró készülék használatára vonatkozó kötelezettség alól. A Tartu halduskohus megállapította továbbá, hogy a kérdéses munkálatok nem tekinthetők a TeeS 14. §‑ának értelmében vett olyan útkarbantartási munkálatoknak, amelyek keretében az azok céljaira alkalmazott járművek mentesülnek a menetíró készülék használatának kötelezettsége alól.

19

A Karuse 2010. január 5‑én e határozattal szemben fellebbezést nyújtott be a Tartu ringkonnakohushoz (tartui fellebbviteli bíróság).

20

A Karuse azzal érvel, hogy az útkarbantartás ellátása bizonyos anyagok és a szükséges eszközök használatát feltételezi, amelyeket a karbantartási munkálatok során is használt szállítóeszközzel szállítanak a munkaterületre. A jelen ügyben a kérdéses járművet a kavicsoknak a karbantartási munkálatok tárgyát képező közúton való szétterítésére használták, és annak vezetőjét e feladattal szintén megbízták. Következésképpen a Karuse úgy véli, hogy az útmunkálatok céljára szánt anyagok szállítását az útkarbantartás részének kell tekinteni.

21

A Lõuna Politseiprefektuur ezzel szemben a Tartu halduskohus határozatának a helybenhagyását kéri.

22

A Tartu ringkonnakohus az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban többek közt emlékeztet arra, hogy az Észt Köztársaság szinte szó szerint átültette az 561/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének h) pontjában foglalt kivételt, ezért az LS 203. §‑a (8) bekezdésének 8. pontjában foglalt „útkarbantartással kapcsolatban használt járművek” fogalmának értékelésekor figyelembe kell venni az uniós jogi alkalmazási szabályokat.

23

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a C-116/91. sz. British Gas ügyben 1992. június 25-én hozott ítéleten (EBHT 1992., I-4071. o.) kívül, amely a „gázszolgáltatással kapcsolatban használt jármű” fogalmának az értelmezését érintette, valamint a C-335/94. sz., Mrozek és Jäger ügyben 1996. március 21-én hozott ítéleten (EBHT 1996., I-1573. o.) kívül, amely a „hulladékgyűjtéssel kapcsolatban használt jármű” fogalmának az értelmezésére irányult, a Bíróságnak nincs olyan ítélkezési gyakorlata, amely lehetővé tenné a jelen ügy körülményei között az „útkarbantartással kapcsolatban használt járműnek” az 561/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdése h) pontja értelmében vett fogalmának az egyértelmű értelmezését.

24

Ilyen körülmények között a Tartu ringkonnakohus úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

Úgy kell‑e értelmezni az [561/2006] európai parlamenti és tanácsi rendelet 13. cikke (1) bekezdésének h) pontja által engedélyezett kivétel meghatározása során használt „útkarbantartással kapcsolatban használt” kifejezést, hogy az egy 25,5 tonna megengedett legnagyobb össztömegű olyan platós teherautóra is kiterjed, amely egy kavicsbányából kavicsot szállít közúton egy olyan helyre, ahol útjavítási és ‑karbantartási munkákat végeznek?

25

A kérdést előterjesztő bíróság kérdésével lényegében arra vár választ, hogy a menetíró készülék használatának kötelezettsége alól mentesíthető, „az útkarbantartással kapcsolatban használt járművek” fogalmát, amely az 561/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének h) pontjában szerepel, úgy kell‑e értelmezni, hogy e fogalomba beletartozik az olyan jármű, amely a berakodás helyéről az útkarbantartási munkálatok helyére kavicsot szállít.

26

Először is emlékeztetni kell arra, hogy az 561/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének h) pontjában foglalt rendelkezések lényegében átveszik a közúti fuvarozásra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról szóló, 1985. december 20‑i 3820/85/EGK tanácsi rendelet (HL L 70., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 319. o.) 4. cikkének 6. pontjában foglalt rendelkezéseket.

27

Márpedig, mivel az 561/2006 rendelet nem vezetett be jelentős módosításokat a 3820/85 rendelet 4. cikkének 6. pontjában foglalt kivételre irányadó feltételek tekintetében, és az említett rendeletek céljai azonosak, a Bíróság által a fent hivatkozott British Gas és Mrozek és Jäger ügyben hozott ítéleteket kell alapul venni az utóbbi rendelkezés által előírt kivételek tekintetében.

28

A Bíróság az említett ítéletekben megállapította, hogy tekintettel arra, hogy a 3820/85 rendeletnek az említett rendelkezése a járműveknek bizonyos olyan kategóriáit határozza meg, amelyek a rendelet hatálya alól kizártak, és ezzel az az általános szabályozás alóli kivételnek minősül, e rendelkezés nem értelmezhető olyan módon, hogy annak joghatásai túllépjenek azon a mértéken, amely az általa garantálni kívánt érdekek védelmének biztosításához szükséges. Ráadásul a rendelkezés által előírt kivételek hatályát a szóban forgó szabályozás célkitűzéseinek fényében kell meghatározni (lásd a fent hivatkozott British Gas ügyben hozott ítélet 12. pontját, a fent hivatkozott Mrozek és Jäger ügyben hozott ítélet 9. pontját, és a C-39/95. sz. Goupil-ügyben 1996. március 21-én hozott ítélet [EBHT 1996., I-1601. o.] 8. pontját). A Bíróság azonos módon foglalt állást az 561/2005 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének d) pontjában, valamint (3) bekezdésének h) pontjában foglalt kivételek vonatkozásában (a C-128/04. sz. Raemdonck és Raemdonck-Janssens ügyben 2005. március 17-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-2445. o.] 19. pontja, a C-554/09. sz. Seeger-ügyben 2011. július 28-án hozott ítélet [EBHT 2011., I-7131. o.] 33. pontja, valamint a C‑317/12. sz. Lundberg‑ügyben 2013. október 3‑án hozott ítélet 20. pontja).

29

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy amint az az 561/2006 rendeletnek többek közt a (17) preambulumbekezdéséből és 1. cikkéből is kitűnik, e rendelet célja a közúti szektor tekintetében a verseny feltételeinek harmonizálása, valamint a munkakörülmények és a közúti biztonság javítása, amely célok többek között abban a kötelezettségben fejeződnek ki, hogy a közúti szállítójárműveket főszabály szerint elismert menetíró készülékkel kell felszerelni, amely lehetővé teszi a járművezetők vezetési és pihenőidejére vonatkozó szabályok betartásának ellenőrzését (lásd a fent hivatkozott Lundberg‑ügyben hozott ítélet 31. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

30

Azon érdekeket illetően, amelyeknek a védelmét az 561/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének h) pontja garantálni kívánja, meg kell állapítani, hogy az e rendelkezésben előírt kivételek azon szolgáltatások jellegén alapulnak, amelyekre a járműveket alkalmazzák. Az említett rendelkezésben szereplő felsorolásból kitűnik, hogy az e rendelkezésben meghatározott szolgáltatások közül mind közérdekű általános szolgáltatás (lásd ebben az értelemben a 3820/85 rendelet 4. cikkének 6. pontja vonatkozásában a fent hivatkozott British Gas ügyben hozott ítélet 13. pontját, a fent hivatkozott Mrozek és Jäger ügyben hozott ítélet 10. pontját, valamint a fent hivatkozott Goupil ügyben hozott ítélet 9. pontját).

31

A Bíróság, amikor konkrétabban a „gázszolgáltatással kapcsolatban használt járműveknek” a 3820/85 rendelet 4. cikkének 6. pontjában foglalt fogalmát kellett értelmeznie, megállapította, hogy az említett rendelkezésben előírt kivétel hatálya alá csak azok a járművek tartoznak, amelyeket teljes mértékben és kizárólag a gáz termeléséhez, továbbításához vagy elosztásához, vagy az ehhez szükséges létesítmények karbantartásához használnak, így az említett kivétel nem vonatkozik a teljes mértékben vagy részben a háztartási gázkészülékek szállítására használt járművekre (a fent hivatkozott British Gas ügyben hozott ítélet 21. pontja).

32

E fogalom mindenfajta ettől eltérő értelmezése sértené többek közt a közúti közlekedés területén a verseny torzítására alkalmas egyenlőtlenségek kiküszöbölésére irányuló célkitűzést. Az olyan vállalkozás ugyanis, amely a gáz termelése, szállítása és elosztása területén végzi a tevékenységét, de háztartási gázkészülékeket is szolgáltat, és az ilyen készülékek szállítására alkalmazott járművek tekintetében mentesül a menetíró készülék használatára vonatkozó kötelezettség alól, versenyelőnyre tenne szert az olyan vállalkozásokkal szemben, amelyek kizárólag ilyen készülékek szolgáltatásával foglalkoznak, mivel az előbbi vállalkozás megtakaríthatná az említett készüléknek az ilyen járművekbe való beszereléséhez és karbantartásához kapcsolódó költségeket, amelyeket a többi, háztartási gázkészülékeket szolgáltató vállalkozásnak viselnie kell (lásd a fent hivatkozott British Gas ügyben hozott ítélet 19. pontját).

33

A Bíróság a hulladékgyűjtésnek a 3820/85 rendelet 4. cikkének 6. pontjában foglalt fogalmával kapcsolatban megállapította, hogy az csak a hulladéknak a lerakat helyéről való elszállítását foglalja magában. Kimondta, hogy az ilyen tevékenységet végző járművek rövid időn belül korlátozott távolságot tesznek meg, és a szállítás az elszállítás viszonylatában kiegészítő jellegű. Következésképpen az olyan hulladékszállítás, amely nem felel meg e kritériumoknak, nem mentesülhet a menetíró készülék használatára vonatkozó kötelezettség alól (lásd a fent hivatkozott Mrozek és Jäger ügyben hozott ítélet 12. pontját).

34

A kérdést előterjesztő bíróság kérdésére ezen ítélkezési gyakorlat fényében kell válaszolni.

35

Először is az alapügy által érintett szállítás kizárólagosságát érintően az iratanyagból kitűnik, hogy az alapügyben a kavicsot kizárólag útkarbantartási munkálatokra szánták. Ebből következően e szállítás teljes mértékben és kizárólag az 561/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdése h) pontjának értelmében vett útkarbantartáshoz kapcsolódott (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott British Gas ügyben hozott ítélet 21. pontját).

36

Másodszor azt a kérdést illetően, hogy a kérdéses szállítás csupán kiegészítő jellegű‑e az útkarbantartási munkálatokhoz képest, meg kell állapítani, hogy ahhoz, hogy ez fennálljon, az érintett járművet közvetlenül a kavicsnak az út károsodott szakaszain való szétterítésére kell használni (lásd analógia útján a fent hivatkozott Mrozek és Jäger ügyben hozott ítélet 12. pontját). Ezzel szemben önmagában az útkarbantartási munkálatokra szánt kavics szállítása nem tekinthető az 561/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének h) pontjában foglalt kivétel hatálya alá tartozónak.

37

Ez az értelmezés megfelel az 561/2006 rendelet 1. cikkében foglalt, a közúti szállítás területén a verseny torzítására alkalmas egyenlőtlenségek kiküszöbölésére irányuló célkitűzésnek. A Bíróság ugyanis megállapította, hogy az 561/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének h) pontjában előírt kivétel alkalmazható mind a hatóságokra, mind pedig az olyan magánvállalkozásokra, amelyek a hatóságok ellenőrzése mellett közérdekű általános szolgáltatást nyújtanak (a fent hivatkozott Mrozek és Jäger ügyben hozott ítélet 15. pontja). Következésképpen az útkarbantartási munkálatokhoz szükséges anyagok szállítását végezheti magánszolgáltató – ahogy az alapügyben is történt –, és ezáltal az minősülhet olyan kereskedelmi tevékenységnek, amely önmagában verseny tárgyát képezi.

38

E körülmények között a csupán a kavicsnak a munkaterületre való szállítását végző ilyen szolgáltató járművének a menetíró készülék használatára vonatkozó kötelezettség alóli mentesítése e szolgáltató számára az ágazat többi szolgáltatójához képest versenyelőnyt biztosítana, mivel e szolgáltató megtakaríthatná az említett ellenőrző készüléknek az ilyen járművekbe való beszereléséhez és karbantartásához kapcsolódó költségeket (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott British Gas ügyben hozott ítélet 19. pontját).

39

Ezenfelül, bár az 561/2006 rendelet nem írja elő, hogy az útkarbantartáshoz és az útellenőrzéshez kapcsolódó használt járművek kizárólag akkor tartozhatnak az említett rendelet 13. cikke (1) bekezdésének h) pontjában foglalt kivétel hatálya alá, ha azokat az útkarbantartási munkálatok helyszínének közelében használják, mindazonáltal olyan tényezőről van szó, amelyet figyelembe kell venni a szállításnak az említett munkálatokhoz viszonyított kiegészítő jellegére irányuló értékeléskor (lásd analógia útján a fent hivatkozott Mrozek és Jäger ügyben hozott ítélet 12. pontját).

40

Azok a járművek ugyanis, amelyeknek a közlekedése helyben és időben korlátozott, mentesülhetnek a menetíró készülék beszerelésének kötelezettsége alól anélkül, hogy az 561/2006 rendeletnek a munkakörülményeknek és a közút biztonságának a javítására irányuló céljai sérülnének.

41

Ezzel szemben az e rendelet 13. cikke (1) bekezdésének h) pontjában előírt kivételnek az olyan járművekre való kiterjesztése, amelyek viszonylag nagy távolságokat tesznek meg, azzal a következménnyel járna, hogy az ilyen járművek vezetőinek hosszú időn keresztül kellene vezetniük pihenés nélkül, amely veszélyeztethetné az említett célok elérését (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Seeger ügyben hozott ítélet 36. pontját).

42

Ebben az összefüggésben azonban emlékeztetni kell arra, hogy amint az a jelen ítélet 28. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból is kitűnik, az 561/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének h) pontjában előírt kivétel hatályát az említett rendelet által követett célok alapján kell meghatározni, ideértve a közúti biztonság célját.

43

Ennek keretében figyelembe kell venni azt, hogy az útkarbantartáshoz kapcsolódó tevékenységekbe számos különböző munka beletartozik, mint például többek közt az utak károsodásának javítása, a jegesedés elleni küzdelem, vagy a hótakarítás. Ezeket a munkákat főként a tervezés nehézsége jellemzi, amely változó attól függően, hogy milyen esemény okozta az út károsodását, valamint további jellemző a gyors végrehajtás szükségessége. Ráadásul e munkák gyakorisága nagymértékben függ a meteorológiai körülményektől és a különböző munkaterületek között alkalmazott járművek által megteendő távolságtól, és e körülmények az Unió különböző régiói tekintetében eltérőek lehetnek. Ugyanez vonatkozik az alacsony népsűrűségű tagállamok – mint többek közt az Európai Unió északi részén fekvő tagállamok – agglomerációi közötti hosszabb távolságokra a közép‑európai tagállamok egyes régióihoz képest.

44

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a kérdéses járművet a Karuse székhelyétől hozzávetőlegesen 42 kilométeres távolságban, a munkaterülettől pedig mintegy 10 kilométeres távolságban állították meg. Ezzel szemben a határozat nem közölte a munkaterület és a kavics berakodásának helye közötti távolságot.

45

Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróságnak kell az előtte folyamatban levő jogvita valamennyi tényezőjét, és az érintett régióra jellemző földrajzi és éghajlati sajátosságokra vonatkozóan a fentiekben említett megfontolásokat figyelembe véve értékelni azt, hogy az alapügy által érintett jármű közlekedése megfelel‑e a korlátozott távolság és a rövid tartam követelményének ahhoz, hogy a kérdéses szállítás ne sértse az 561/2006 rendelet által követett célokat.

46

Végezetül meg kell állapítani, hogy az 561/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének h) pontja nem írja elő, hogy az e pontban meghatározott tevékenységekkel kapcsolatban használt járműveknek a legnagyobb össztömegüket vagy a műszaki követelményeiket érintő korlátoknak kellene megfelelniük ahhoz, hogy az e rendelkezésben előírt kivétel hatálya alá tartozzanak. Következésképpen az előterjesztett kérdésre adott válasz keretében nem kell figyelembe venni a jelen ügyben használt jármű 25,5 tonnás legnagyobb össztömegét, és azt sem, hogy platós teherautóról van szó.

47

Meg kell továbbá állapítani, hogy az útkarbantartással kapcsolatban használt járművek üresen, valamint az említett szállítások előkészítése keretében való közlekedése – az ily módon meghatározott keretek között – szintén az 561/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdése h) pontjának hatálya alá tartozik (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Mrozek és Jäger ügyben hozott ítélet 14. pontját).

48

A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a menetíró készülék használatának kötelezettsége alól mentesíthető, „az útkarbantartással kapcsolatban használt járművek” fogalmát, amely az 561/2006 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének h) pontjában szerepel, úgy kell értelmezni, hogy e fogalomba beletartoznak az olyan járművek, amelyek az útkarbantartási munkálatok területére anyagokat szállítanak, feltéve, hogy a szállítás teljes mértékben és kizárólag az említett munkálatok végrehajtásához kapcsolódik, és ahhoz képest kiegészítő tevékenységnek minősül. A nemzeti bíróságnak kell az alapügy valamennyi releváns tényezőjét figyelembe véve értékelnie, hogy ez a feltétel teljesül‑e.

49

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:

A menetíró készülék használatának kötelezettsége alól mentesíthető, „az útkarbantartással kapcsolatban használt járművek” fogalmát, amely a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról, a 3821/85/EGK és a 2135/98/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 3820/85/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. március 15‑i 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 13. cikke (1) bekezdésének h) pontjában szerepel, úgy kell értelmezni, hogy e fogalomba beletartoznak az olyan járművek, amelyek az útkarbantartási munkálatok területére anyagokat szállítanak, feltéve, hogy a szállítás teljes mértékben és kizárólag az említett munkálatok végrehajtásához kapcsolódik, és ahhoz képest kiegészítő tevékenységnek minősül. A nemzeti bíróságnak kell az alapügy valamennyi releváns tényezőjét figyelembe véve értékelnie, hogy ez a feltétel teljesül‑e.