1.

A jelen indítvány lényegében a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatának a gyógyszerek kiegészítő oltalmi tanúsítványáról szóló, 2009. május 6‑i 469/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 2 ) (a továbbiakban: 469/2009 rendelet) értelmezését érintő hatására vonatkozik, amely szerint az említett rendelet 3. cikkének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, hogy ha egy hatályos alapszabadalom több terméket részesít oltalomban, akkor az említett szabadalom jogosultjának valamennyi oltalomban részesített termék tekintetében kiadják a gyógyszerek kiegészítő oltalmi tanúsítványát (a továbbiakban: tanúsítvány).

2.

A tanúsítvány lehetővé teszi az alapszabadalom által oltalomban részesített termék oltalmának meghosszabbítását. A 469/2009 rendelet és a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a termék egy gyógyszer hatóanyaga vagy hatóanyagainak kombinációja. A rendszer célja a forgalomba hozatal engedélyezési eljárásának időtartamából származó hátrányok orvoslása, amely időtartam csökkenti a szabadalomból eredő tényleges oltalom időtartamát. A 469/2009 rendelettel bevezetett rendszer nem magának az alapszabadalom időtartamának a meghosszabbítását célozza, hanem csupán valamely termék oltalmát. ( 3 )

3.

Emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unióban nincs harmonizálva a szabadalmi jog. Ezért a tanúsítvány kiadására olyan helyzetben kerül sor, amelyben a tanúsítványokra vonatkozó szabályozást a 469/2009 rendelet egységesítette, az alapjukat (a szabadalmakat) viszont nem egységesítették, ami problémákat okoz. A tanúsítványokra alkalmazandó szabályozás és a nemzeti jog közötti kapcsolódási pont a 469/2009 rendelet 19. cikkének tárgya.

4.

A 469/2009 rendeletet a Bíróság többek között a Medeva‑ügyben ( 4 ) és a Georgetown University és társai ügyben 2011. november 24‑én ( 5 ) hozott ítéleteiben már értelmezte, amely ügyek tárgya két brit bíróság által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem volt. ( 6 )

5.

A jelen ügyben a Rechtbank ’s‑Gravenhage (Hollandia) öt kérdést terjesztett előzetes döntéshozatalra, amelyek közül az első megegyezik a fent hivatkozott Medeva‑ügyben vizsgált, előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekkel. A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem ugyanis közvetlen következménye a 469/2009 rendelet Bíróság által ezen ügy alkalmával adott azon értelmezésének, miszerint, amikor egy termék szabadalmi oltalom alatt áll, az említett rendelet 3. cikkének c) pontja értelmében ezen alapszabadalomra csak egy tanúsítvány adható ki. ( 7 )

6.

Ami a jelen ügyet illeti, a Georgetown University a kérdést előterjesztő bíróságnak javasolt értelmezésével azon helyzet orvoslásra törekszik, amikor valamely szabadalom jogosultja nem arra a termékre szerzett tanúsítványt, amelyet végeredményben oltalomban szeretett volna részesíteni, miközben minden alapszabadalomra csak egy tanúsítvány adható ki.

7.

A Bíróság ítélkezési gyakorlatára, valamint Trstenjak főtanácsnok fent hivatkozott Medeva‑ és Georgetown University és társai ügyekben hozott ítéletek alapjául szolgáló ügyekre vonatkozó indítványaira tekintettel a Bíróság már most is kellő információval rendelkezik az említett első kérdés megválaszolásához. Így a jelen ügyben csak az újdonságnak számító második–ötödik kérdésre vonatkozóan kell indítványt tenni. Másfelől meg kell jegyezni, hogy az utolsó négy kérdést a kérdést előterjesztő bíróság kizárólag arra az esetre terjesztette elő, ha az első kérdésre adandó válasz igenlő, ami magyarázza a jelen indítvány 1. pontjában ismertetett előfeltételt.

8.

A jelen indítványban tárgyalandó, előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések csoportosíthatók. Egyfelől arra a kérdésre vonatkoznak, hogy a már kiadott tanúsítvány jogosultja visszaható hatállyal lemondhat‑e arról (lásd a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett negyedik és ötödik kérdést), másfelől egy olyan helyzetre jellemző bizonyos eljárásjogi kérdésekre vonatkoznak, amikor több tanúsítvány kiadása iránti kérelem van egyidejűleg függőben (lásd a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett második és harmadik kérdést).

9.

Ezenkívül emlékeztetek arra, hogy két másik, a 469/2009 rendelet értelmezésére vonatkozó ügy is folyamatban van jelenleg a Bíróság előtt. Mivel a High Court of Justice (England & Wales), (Chancery Division) (Egyesült Királyság) által a C‑443/12. sz., Actavis Group és Actavis UK ügyben, valamint a C‑493/12. sz., Eli Lilly and Company ügyben előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések részben fedik egymást a jelen ügyben szereplő kérdésekkel, a Bíróság közös tárgyalást tartott a három ügyben 2013. szeptember 12‑én, rámutatva azonban arra, hogy úgy döntött, az utóbbi két ügyben indítvány segítsége nélkül határoz.

10.

A 469/2009 rendelet 3. cikke szerint tanúsítványt kell adni, ha abban a tagállamban, amelyben a bejelentést benyújtották, a bejelentés napján a termék hatályos alapszabadalom oltalma alatt áll (az a) pont), és a termékre még nem adtak tanúsítványt (a c) pont).

11.

A 469/2009 rendelet 14. cikke értelmében a tanúsítvány többek között megszűnik, ha az időtartama eltelt (az a) pont), ha a tanúsítvány jogosultja arról lemond (a b) pont), vagy ha az előírt éves díjat a határidőn belül nem fizették meg (a c) pont).

12.

A 469/2009 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében a tanúsítvány érvénytelen, ha azt a 3. cikk alapján nem adhatták volna meg (az a) pont), ha az alapszabadalom megszűnt a jogszabályban meghatározott oltalmi idejének lejárta előtt (a b) pont), vagy ha „az alapszabadalmat megsemmisítik vagy úgy korlátozzák, hogy arra a termékre, amelyre a tanúsítványt megadták, az alapszabadalom igénypontjai szerint meghatározott oltalom már nem terjedne ki, vagy ha az alapszabadalom megszűnését követően olyan megsemmisítési ok áll fenn, amelynek következtében a megsemmisítésnek vagy a korlátozásnak ezt megelőzően is helye lett volna” (a c) pont).

13.

A 469/2009 rendelet 19. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy ahol e rendelet eljárási szabályokat nem állapít meg, a tanúsítványra a nemzeti jognak az alapszabadalomra irányadó eljárási szabályait kell alkalmazni, feltéve, hogy a nemzeti jog szabályai a tanúsítványokra nem írnak elő különleges eljárási szabályokat.

14.

Az ötödik előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megválaszolása céljából hasznos felidézni a Nederlandse Rijksoctrooiwet 1995 (szabadalmakról szóló 1995. évi holland törvény) 63. cikkét, amely a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A szabadalom jogosultja teljes mértékben vagy részben lemondhat a szabadalomról. Az e jogról való lemondás a 75. cikk (5)–(7) bekezdése értelmében visszamenőleges hatállyal bír.

[…]”

15.

Az említett törvény 75. cikke pedig kimondja:

„[…]

(5)   A szabadalom 53., 53a., 71., 72. és 73. cikk szerinti joghatásai kezdettől fogva teljes mértékben vagy részben nem érvényesülnek, annak megfelelően, hogy a szabadalmat teljes mértékben vagy részben nyilvánították semmisnek.

(6)   A semmisség visszaható hatálya nem érinti:

(7)   A 6. cikk b) pontja keretében a szerződés megkötése magában foglalja az engedély 56. cikk (2) bekezdésében, 59. cikkben vagy 60. cikkben megjelölt más módon való kiadását is.”

16.

Meg kell jegyezni, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből nem következik, hogy a holland jogszabály különleges eljárási szabályokat tartalmaz a tanúsítványra vonatkozóan.

17.

A Georgetown University 1993. június 24‑én „Papillomavírus elleni védőoltás” című, az Európai Szabadalmi Hivatalnál EP 0647140. számon nyilvántartásba vett európai szabadalmi bejelentést tett a humán papillomavírus egyik fehérjéje vonatkozásában, amely a papillomavírus virionjait közömbösítő ellenanyagot képes termelni. E szabadalmat 2007. december 12‑én megadták.

18.

A Gardasil, illetve a Cervarix nevű gyógyszerek forgalomba hozatalára vonatkozóan kiadott engedélyekre támaszkodva a Georgetown University 2007. december 14‑én hét tanúsítvány iránti kérelmet nyújtott be az NL Octrooicentrumhoz az EP 0647140. sz. szabadalomra hivatkozva. Két tanúsítványt 2008. január 15‑én kiadtak, a 300321. hivatkozási számú kérelmet 2010. május 19‑én elutasították, és négy másik kérelem függőben maradt.

19.

A Georgetown University a kérdést előterjesztő bíróság előtt megtámadta az említett, a tanúsítvány kiadásának megtagadására vonatkozó határozatot.

20.

A fent hivatkozott Medeva‑ügyben és Georgetown University és társai ügyben hozott ítéleteket követően a Georgetown University közölte a kérdést előterjesztő bírósággal, hogy hajlandó lemondani a már kiadott tanúsítványokról, valamint visszavonni valamennyi függőben lévő kérelmét azzal a feltétellel, hogy az NL Octrooicentrum helyt ad a 300321. hivatkozási számú tanúsítvány iránti kérelmének.

21.

Miután a Rechtbank ’s‑Gravenhage úgy ítélte meg, hogy az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntése különösen a 469/2009 rendelet 3. és 14. cikkének értelmezésétől függ, úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a 2012. október 12‑én kelt, a Bíróság hivatalához 2012. október 31‑én érkezett végzésével a következő kérdéseket terjesztett előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:

22.

A Georgetown University, a holland és a francia kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket, azonban pontosítandó, hogy a francia kormány csak az első, a negyedik és az ötödik kérdésre, a Bizottság pedig csak az első kérdésre vonatkozóan terjesztett elő észrevételeket.

23.

Amint azt már megjegyeztem, a jelen indítvány az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második–ötödik kérdésre összpontosít, amelyeket az eljáró bíróság kizárólag arra az esetre terjesztett elő, ha az első kérdésre a Bíróság igennel válaszol. Következésképpen, noha a jelen ügyben, valamint az Actavis Group és Actavis UK ügyben részt vevő felek nagy része nemleges választ javasolt az említett kérdésre, amely arra irányul, hogy az uniós joggal ellentétes‑e, hogy több terméket oltalomban részesítő ugyanazon szabadalom alapján valamennyi oltalomban részesített termék tekintetében tanúsítványt adjanak, az elemzésem abból a feltevésből indul ki, hogy igenlő választ kell adni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre.

24.

Az említett elemzést a kérdéseknek a fenti 8. pontban meghatározott módon történő csoportosítása szerint forgom elvégezni.

25.

A kérdést előterjesztő bíróság negyedik és ötödik kérdése lényegében annak meghatározására irányul, hogy milyen szabályok alkalmazandók a jogosult tanúsítványról való lemondására, és milyen joghatásai vannak e lemondásnak. Konkrétabban azt kívánja megtudni e bíróság, hogy az alapszabadalom által oltalomban részesített termékre vonatkozóan kiadott tanúsítványról való lemondást a nemzeti jog szabályozza‑e, vagy pedig a 469/2009 rendelet 14. cikkének b) pontja, és az utóbbi esetben az említett lemondás csak a jövőre nézve vált‑e ki joghatásokat, vagy pedig visszaható hatállyal oly módon, hogy a kérelmező új tanúsítvány iránti kérelmet nyújthat be egy másik termékre vonatkozóan.

26.

A kérdést előterjesztő bíróság előtt a Georgetown University kifejtette, hogy hajlandó lemondani az EP 0647140. sz. európai alapszabadalom alapján számára kiadott két tanúsítványról, valamint visszavonni az erre a szabadalomra vonatkozó, többi függőben lévő tanúsítvány iránti kérelmét annak érdekében, hogy megkapja a tanúsítványt a 300321. hivatkozási számú kérelme alapján. Úgy ítéli meg ugyanis, hogy a holland szabadalmi jog értelmében a tanúsítványról való lemondás visszaható hatállyal bír.

27.

A Bírósághoz írásbeli észrevételeket benyújtó valamennyi fél egyetért abban, hogy a „lemondás” uniós jogi fogalom, amelyet egységesen kell értelmezni. Míg azonban a Georgetown University úgy véli, hogy e lemondás visszaható hatállyal bír, a holland és a francia kormány pedig úgy ítéli meg, hogy az ilyen lemondás csak a jövőre nézve válthat ki joghatásokat.

28.

Elsőként az a véleményem, hogy a tanúsítványról való lemondás joghatásait kizárólag a 469/2009 rendelet 14. cikke szabályozza, és nem a nemzeti jog.

29.

Megállapítom, hogy a 469/2009 rendelet 14. cikkének szövege nem tartalmaz semmilyen utalást a nemzeti jogra, és egyáltalán nem írja elő az egyes tagállamok azon lehetőségét, hogy meghatározzák az e rendelkezésben foglalt megszűnés joghatásait. ( 8 ) Hozzá kell fűzni, hogy a tanúsítvány megszűnésének joghatásai nem tekinthetők a 469/2009 rendelet 19. cikkének (1) bekezdésében említett eljárásjogi kérdéseknek, amelynek értelmében, ha a 469/2009 rendelet nem állapít meg eljárási szabályokat, a nemzeti jognak az alapszabadalomra irányadó eljárási szabályait kell alkalmazni. Nem eljárásjogi kérdésről van szó ugyanis, hanem anyagi jogi kérdésről.

30.

E rendelkezés célját illetően emlékeztetek arra, hogy a 469/2009 rendelet a mindegyik tagállamban ugyanazon feltételek alapján kiadott tanúsítvány bevezetésével egy uniós szinten egységes megoldás kialakítására irányul, amelynek célja „a nemzeti jogok további olyan különbségekhez vezető eltérő fejlődésének megelőzése, amelyek feltehetőleg akadályoznák a gyógyszerek Unión belüli szabad mozgását, és ezáltal közvetlenül befolyásolnák a belső piac létrehozását és működését”. ( 9 )

31.

Így a szó szerinti és egyben célkutató értelmezés szerint a 469/2009 rendelet 14. cikkével ellentétes az, hogy a tanúsítványról való lemondás joghatásait a nemzeti jog állapítsa meg.

32.

Másodsorban a 469/2009 rendelet 14. és 15. cikkének szövegéből következik, hogy a tanúsítványról való lemondás joghatásai nem lehetnek visszaható hatályúak. Ugyanez a megállapítás következik az említett rendelet céljainak értelmezéséből.

33.

E tekintetben megjegyzem, hogy a 469/2009 rendelet 14. cikke felsorolja a tanúsítvány megszűnési okait, amelyek között szerepel a lemondás, a további okok pedig a tanúsítvány időtartamának lejárta, az éves díj meg nem fizetése, valamint az, hogy a termék a továbbiakban nem forgalmazható. Amint azt a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, ezek a megszűnési okok olyan helyzetekre és eseményekre vonatkoznak, amelyek a tanúsítvány joghatásainak a jövőre nézve történő megszűnését eredményezik, tehát ez utóbbi visszaható hatállyal való megsemmisítése nélkül.

34.

Egyébként a francia kormány helytállóan emeli ki, hogy az általánosan használt jogi szókincsben a „megszűnés” azt jelöli, amikor valami – különösen jog, kötelezettség vagy joghelyzet – abbamarad, és ezért a továbbiakban már nem vált ki joghatást egy konkrét esemény következtében, amely véget vet neki. Ez a fogalom viszont nem jelenti e jog, kötelezettség, vagy joghelyzet visszamenőleges eltűnését. A 469/2009 rendelet 14. cikkének ezen értelmezését megerősítik a 469/2009 rendelet 15. cikkének rendelkezései, amelyek meghatározzák a tanúsítvány érvénytelenségének eseteit.

35.

Így az említett rendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„A tanúsítvány érvénytelen, ha

36.

Meg kell jegyezni, hogy a tanúsítványról való lemondás nem szerepel a 469/2009 rendelet 15. cikkének (1) bekezdésében felsorolt érvénytelenségi okok között.

37.

Az általa javasolt értelmezéssel a Georgetown University azon helyzetet kívánja módosítani, amikor a szabadalom jogosultja számára nem arra a termékre vonatkozóan adják ki a tanúsítványt, amelyiket oltalomban kívánt volna részesíteni, miközben minden alapszabadalomra csak egy tanúsítvány adható ki.

38.

Érthető a fent kifejtett aggodalom. Mindazonáltal ki kell emelni, hogy még ha az említett szabadalom jogosultja visszaható hatállyal ( 10 ) le is mondhat a szabadalmáról, és így az alkalmazandó jogrendben megszabott határok között megsemmisítheti azok joghatásait, ugyanekkor elveszíti ezáltal azon lehetőségét, hogy új szabadalmat kérjen ugyanerre a találmányra. A korábbi szabadalom léte ugyanis nyilvánosságra hozta azt, és következésképpen nem lehetséges, hogy a találmány betöltse a szabadalmi jogban általánosan alkalmazandó újdonság feltételét. Ehhez hasonlóan, mivel valamely szabadalom jogosultja nem rendelkezhet ilyen „elállási joggal”, amely lehetővé teszi számára, hogy visszaható hatállyal határozza meg az oltalom terjedelmét, ilyen lehetőség nem ismerhető el a tanúsítvány jogosultja számára sem a szabadalmakról szóló 1995. évi holland törvény 63. cikkében szereplő rendelkezéshez hasonló rendelkezésre hivatkozva.

39.

Az a véleményem tehát, hogy a tanúsítványról való, a 469/2009 rendelet 14. cikkének b) pontjában foglalt lemondás nem rendelkezhet visszaható hatállyal, és hogy az említett lemondás nem töltheti be azt a szerepet, hogy a termék már nem rendelkezik tanúsítvánnyal.

40.

Véleményem szerint kizárólag ez az értelmezés őrizheti meg harmadik személyek jogbiztonságát, akik joggal támaszkodhattak a kiadott tanúsítványra az ez utóbbi által oltalomban részesített termék, valamint ezen oltalom megszűnése időpontjának megismerése céljából. Ha megengedett lenne, hogy a fent említett tanúsítványról a hatálybalépését követő lemondással a tanúsítvány jogosultja visszaható hatállyal érvénytelenítse a tanúsítványt, hogy azt egy tárgyában vagy időtartamában eltérő tanúsítvánnyal váltsa fel, az veszélyeztetné a 469/2009 rendeletben bevezetett rendszer jogbiztonságára irányuló célt.

41.

A 469/2009 rendelet ugyanis egy olyan eljárást vezet be, amely a tanúsítvány kiadására vonatkozó határozat közzététele, valamint a forgalomba hozatal engedélyezését követően, kellően korán benyújtott kérelem közzététele révén a harmadik személyek gyors tájékoztatása érdekében biztosítja a rendszer átláthatóságát. ( 11 ) E céllal ellentétes, hogy a közzétett információkat a jogosult bármikor, az érdekeinek megfelelően visszamenőlegesen megkérdőjelezhesse.

42.

Összegzésképpen azt javaslom a Bíróságnak, hogy azt a választ adja a negyedik és az ötödik kérdésre, hogy a tanúsítványról való lemondást kizárólag a 469/2009 rendelet 14. cikkének b) pontja szabályozza, és hogy mivel ez a lemondás csak a jövőre nézve vált ki joghatásokat, utólagosan csak akkor ismerhető el, ha a szóban forgó termékre a 469/2009 rendelet 3. cikkének c) pontja értelmében még soha nem adtak tanúsítványt.

43.

A kérdést előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdése lényegében annak meghatározására irányul, hogy a 469/2009 rendelet 3. cikkének c) pontja szerint lehetséges‑e, hogy az a kérelmező, aki egyidejűleg több tanúsítvány iránti kérelmet nyújtott be, a tanúsítvány megadása előtt választhasson, melyik az elsődleges kérelme, vagy pedig ez a választás a tanúsítvány kiadásáért felelős nemzeti hatóság feladata.

44.

Azok a felek, amelyek írásbeli észrevételeket nyújtottak be e kérdésre vonatkozóan, mindannyian egyetértenek abban, hogy az említett szabadalom jogosultjának kell választania, hogy ebben a helyzetben melyik tanúsítvány iránti kérelme elsődleges. A holland kormány ugyanakkor úgy ítéli meg, hogy ezt a választást a kérelmek benyújtásának időpontjában meg kell tennie.

45.

Emlékeztetek arra, hogy e kérdéseket csak arra az esetre terjesztették elő, ha az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy minden alapszabadalomra csak egy tanúsítvány adható ki. Ez az eset önmagában is tartalmazza a második kérdésben szereplő esetre a nemzeti bíróság által adandó választ, vagyis amikor egy hatályos alapszabadalom több terméket részesít oltalomban, és az alapszabadalom által oltalomban részesített egyik termék (A termék) tekintetében benyújtott tanúsítvány iránti kérelem bejelentésének napján még nem adták meg az ugyanezen alapszabadalom által oltalomban részesített további termékek (B és C termék) tanúsítványait, azonban e termékek (B és C termék) bejelentése alapján utólagosan megadták a tanúsítványokat azt megelőzően, hogy határoztak volna az elsőként hivatkozott termék (A termék) vonatkozásában benyújtott tanúsítvány iránti kérelemről.

46.

Úgy ítélem meg, hogy az említett szabadalom jogosultjának kell meghatároznia, hogy melyik kérelem bír a többi előtt elsőbbséggel. Lehetővé kell tenni számára vagy a jogutódja számára, hogy a 469/2009 rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében előírt határidőn belül egyidejűleg vagy egymás után több tanúsítvány iránti kérelmet terjesszen be az alapszabadalom oltalma alá tartozó különböző termékek vonatkozásában, mivel az alapszabadalom vagy a forgalombahozatali engedély a kérelmek benyújtását követően korlátozható.

47.

E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy csekély a jelentősége, hogy a tanúsítvány iránti kérelmeket egyidejűleg vagy egymás után nyújtották‑e be, feltéve, hogy a 469/2009 rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében előírt határidőt tiszteletben tartották, mivel az elsőbbségi sorrend nem a tanúsítvány iránti kérelem benyújtásának időpontjától, hanem az alapszabadalom időpontjától függ.

48.

Ugyanakkor a 469/2009 rendelet egyetlen különös rendelkezése sem határozza meg, hogy melyik kérelemnek kell elsőbbséget adni abban az esetben, ha több tanúsítvány iránti kérelem van egyidejűleg függőben.

49.

A szabadalom jogosultjának annak meghatározásában való kulcsszerepét, hogy mit részesít oltalomban a tanúsítvány, a Bizottság tökéletesen összefoglalta 1990‑ben, az első 469/2009 rendeletre vonatkozó javaslatában. ( 12 ) Trstenjak főtanácsnok ehhez hasonlóan a fent hivatkozott Medeva‑ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügyre vonatkozó indítványában kiemeli, hogy a szabadalom jogosultja maga határozza meg, melyik ugyanazon alapszabadalom által oltalomban részesített gyógyszerre vonatkozóan nyújt be tanúsítvány iránti kérelmet. ( 13 )

50.

Abban az esetben, ha a szabadalom jogosultja nem választott a tanúsítvány iránti kérelmek benyújtásakor, és azon lehetőségre tekintettel, hogy az alapszabadalom és/vagy a forgalombahozatali engedély az említett kérelmek benyújtását követően korlátozott, az említett szabadalom jogosultja nem is köteles jogilag e választásra. Ebben a helyzetben több kérelem lehet egyidejűleg függőben.

51.

Úgy ítélem meg, hogy ebben az esetben a tanúsítvány kiadásáért felelős hatóságoknak fel kell hívniuk az érintett szabadalom jogosultját, hogy a tanúsítvány kiadása előtt válasszon, valamint nyilatkozzon arról, hogy mely hatóanyagra vagy hatóanyag‑kombinációra kíván tanúsítványt szerezni az alapszabadalom alapján.

52.

A 469/2009 rendelet lehetővé teszi a hatóságoknak az ilyen felhívás kibocsátását. Véleményem szerint ez az eljárás akár meg is követelhető a 469/2009 rendelet végrehajtásáért felelős nemzeti hatóságoktól, mivel a megfelelő ügyintézéshez való jog az uniós jog alapelvének minősül. ( 14 )

53.

A Bíróság ítélkezési gyakorlata megerősíteni látszik az ilyen felhívás azon személy számára való kibocsátásának lehetőségét, amely a tanúsítványt kérelmezte. A fent hivatkozott AHP Manufacturing ügyben hozott ítéletből ( 15 ) következik, hogy a 469/2009 rendelet nem állapítja meg a kérelmek sorrendjét, ha több tanúsítvány iránti kérelem van egyidejűleg függőben. Habár ebben az ügyben kétségkívül ugyanazon termékre vonatkozó két vagy több szabadalmi jogosultról volt szó, azonban véleményem szerint ez az értelmezés analógia útján alkalmazandó arra az esetre is, amikor egy és ugyanazon szabadalom jogosultja nyújtott be több kérelmet különböző termékekre vonatkozóan.

54.

Abban az esetben, ha a szabadalom jogosultja a hatáskörrel rendelkező hatóságok erre irányuló felhívása ellenére sem választ, a 469/2009 rendelet 19. cikke értelmében a nemzeti hatóságoknak kell ebből a nemzeti jog alapján levonniuk az esetleges következményeket.

55.

Azt javaslom tehát a Bíróságnak, hogy azt a választ adja a második és a harmadik kérdésre, hogy abban az esetben, ha a bejelentő különböző, azonban ugyanazon szabadalom oltalma alá tartozó termékekre több tanúsítvány iránti kérelmet nyújtott be, neki kell meghatároznia, hogy e kérelmek közül melyik rendelkezik elsőbbséggel, és hogy e választás hiányában pedig a nemzeti hatóságok feladata, hogy ebből a nemzeti jog alapján levonják az esetleges következményeket.

56.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Rechtbank ’s‑Gravenhage (Hollandia) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett második–ötödik kérdésre a következő választ adja: