1. 

A […] befektetési alapok kezelésének hatodik irányelv ( 2 ) 13. cikke B. része d) pontjának 6. alpontja szerinti héamentességével visszatérően foglalkozott a Bíróság. ( 3 ) A most előtte lévő ügy lehetőséget teremt a Bíróság ítélkezésének pontosítására a „[…] befektetési alapok” tekintetében, nevezetesen a foglalkoztatói nyugdíjalapok tekintetében. Az ügyben felmerül az a kérdés is, hogy mi valósítja meg a […] befektetési alapok „kezelését”, valamint a hatodik irányelv 13. cikke B. része d) pontjának 3. alpontja szerint a betétekre, folyószámlákra, fizetésekre, átutalási forgalomra vonatkozó ügyletek adómentességével kapcsolatos kérdés is.

2. 

A kérdések az ATP PensionService A/S (a továbbiakban: ATP) és a Skatteministeriet (dán Pénzügyminisztérium) között, az ATP szolgáltatásainak hozzáadottérték‑adó (a továbbiakban: héa) tekintetében való kezelése tárgyában folyamatban lévő ügyben merültek fel. Az ATP foglalkoztatási nyugdíjalapoknak nyújt szolgáltatásokat.

3.

A hatodik irányelv 2. cikke értelmében a hozzáadottérték‑adó alá tartozik az adóalany által belföldön ellenszolgáltatás fejében teljesített szolgáltatásnyújtás.

4.

A hatodik irányelv 13. cikke számos héamentességről rendelkezik. A szóban forgó ügyben ezek közül kettő jelentős, nevezetesen a 13. cikk B. része d) pontjának 3. és 6. alpontja. Ezek a következőket tartalmazzák:

„Az egyéb közösségi rendelkezések sérelme nélkül, az általuk meghatározott feltételek mellett a tagállamok mentesítik az adó alól a következőket, annak érdekében, hogy biztosítsák az ilyen mentességek megfelelő és egyértelmű alkalmazását, valamint, hogy megakadályozzák az adókijátszásokat, az adókikerüléseket és az esetleges visszaéléseket: […]

5.

A szóban forgó ügy tényállásának időpontját figyelembe véve a hatodik irányelvet kell alkalmazni. Érdemes azonban megemlíteni azt, hogy az idézett rendelkezéseket a jelen eljárás tekintetében releváns változtatás nélkül vette át a 2006/112/EK tanácsi irányelv ( 4 ) 2. cikke (1) bekezdésének c) pontja, valamint 135. cikke (1) bekezdésének d) és g) pontja.

6.

Az uniós jog hivatkozott rendelkezéseit a Momsloven (dán héatörvény) 13. cikke (1) bekezdése 11. pontjának c) és f) alpontja ültettet át. A releváns cikk értelmében:

„Az alábbi termékek és szolgáltatások mentesek az adó alól: […]

7.

Ahogyan a kérdést előterjesztő bíróság kiemeli, e fogalmak némelyikét juridiske vejledning ( 5 ) (jogi iránymutatás) értelmezi.

8.

Az ATP nyugdíjalapoknak nyújt szolgáltatásokat. Legfontosabb ügyfele, a PensionDanmark foglalkoztatói nyugdíjalap, kollektív megállapodások és vállalati szerződések alapján létrehozott nyugdíjrendszereket kezel.

9.

A foglalkoztatói nyugdíjrendszerek a dán nyugdíjrendszer lényeges elemei. Ez a rendszer három oszlopon nyugszik: az adókból finanszírozott állami nyugdíjrendszer, a foglalkoztatói nyugdíjrendszer és a magánnyugdíjalapok. ( 6 )

10.

A dán foglalkoztatói nyugdíjrendszerek, amelyek az ATP tevékenységei miatt ezen ügy forgó ügy kulcsát jelentik, főszabály szerint foglalkoztatási alapon nyújtott, „járulékalapú” rendszerek. A munkáltatók valamennyi munkavállalójuk ( 7 ) tekintetében rögzített járulékot fizetnek a nyugdíj‑biztosítási intézménynek (rendszerint nyugdíjalapnak), akik további önkéntes befizetést ( 8 ) is vállalhatnak. A dán jövedelemadó‑szabályozás értelmében az ilyen rendszerbe teljesített befizetések bizonyos korlátok között levonhatók. A kifizetett nyugdíj a rendszerbe befizetett pénzösszegtől függ, valamint a nyugdíjalap befektetéseinek sikerességétől (a költségek levonását követően). Rendszerint három (adóköteles) kifizetési formában kerül sor a kifizetésre akkor, amikor a kedvezményezett részére esedékessé válik a kifizetés: életjáradékként, meghatározott időtartamig fizetett nyugdíjrészletként, és egyösszegű kifizetésként. A foglalkoztatási nyugdíjrendszer részleteit a munkáltatók szervezetei és az egyes munkáltatókat és munkavállalókat képviselő szakszervezetek által kötött kollektív megállapodások tartalmazzák. ( 9 )

11.

Míg az ATP nem foglalkozik a befizetések befektetésével (ezt a feladatot maguk a nyugdíjalapok látják el), háromfajta szolgáltatást nyújt a nyugdíjalapok részére. Az ATP mindenekelőtt rendszerfenntartással és ‑fejlesztéssel foglalkozik, nevezetesen annak a felületnek a fejlesztésével és fenntartásával, amelyen az ATP szolgáltatásait nyújtják. Másodszor, az ATP adminisztratív feladatokat végez, például információt nyújt és tanácsadást biztosít a munkáltatók és a munkavállalók részére a nyugdíjrendszereket illetően. Harmadszor, az ATP a nyugdíjrendszerekbe való befizetésekkel és a nyugdíjrendszerekből való kifizetésekkel kapcsolatos szolgáltatásokat nyújt.

12.

Ez utóbbi szolgáltatásokat leegyszerűsítve a következőképpen lehet bemutatni. A munkáltató rendszeres időközönként valamennyi munkavállalója tekintetében összesítve befizeti a foglalkoztatói nyugdíjrendszerbe fizetendő összeget a nyugdíjalap bankszámlájára. Az ATP a munkáltató által a részére szolgáltatott információ alapján egyéni számlát ( 10 ) nyit az egyes nyugdíjjogosultaknak. A munkáltató által összesítve befizetett összeget szétosztja e számlák között a kollektív megállapodás vagy vállalati szerződés rendelkezései értelmében. A nyugdíjjogosult interneten férhet hozzá az ATP által rendszeresen frissített számlájához. A kifizetés esedékessé válásakor az ATP kezdeményezi az összegek levonását oly módon, hogy rendelkezést ad a pénzintézet számára, hogy fizesse ki az összeget a nyugdíjjogosultnak.

13.

2002. június 30‑ig az ATP héát számított fel szolgáltatásaiért. A SDC‑ügyben hozott ítélet ( 11 ) fényében azonban az ATP megváltoztatta álláspontját, és azzal érvelt, hogy a nyugdíjrendszerekbe való befizetésekkel és a nyugdíjrendszerekből való kifizetésekkel kapcsolatos szolgáltatásai héamentesek a hatodik irányelv 13. cikke B. része d) pontjának 3. alpontja értelmében. Álláspontjáról 2002. június 26‑án tájékoztatta a SKAT‑ot (dán adóhatóság). A SKAT úgy határozott, hogy a nyugdíjak kifizetésével összefüggésben az ATP szolgáltatása valóban héamentes ügyletet jelent, ugyanakkor elutasította a héamentességnek a befizetésekhez kapcsolódó szolgáltatások többségére, nevezetesen a következőkre való alkalmazását: a nyugdíjjárulék‑fizetésre köteles munkáltatók nyilvántartása, egyéni számlák nyitása, munkáltatói befizetések kezelését szolgáló eszközök biztosítása, annak érdekében, hogy minden nyugdíjjárulékot be lehessen fizetni a nyugdíjalap számlájára online (internetes) szolgáltatás vagy fizetési kártya segítségével, a munkáltatóktól származó, a teljes összeg egyes munkavállalók közötti megoszlásáról szóló bejelentések fogadása és nyilvántartása, befizetés jóváírása az egyes számlákon és a számlák rendszeres frissítése, az elmaradt befizetések nyilvántartása, beszámolás a nyugdíjjogosultak részére a befizetett járulékokról, valamint számlakivonatok kiküldése. A legfelsőbb fokon eljáró dán adóigazgatási hatóság, nemzeti adóügyi bíróság (Landsskatteretten) 2009. május 13‑i végzésével helybenhagyta a SKAT döntését.

14.

Az ATP megfellebbezte a végzést hillerød‑i bíróság (Retten i Hillerød) előtt, amely az ügyet áttette az Østre Landsrethez, mivel az ügy általános jelentőséggel bír. Az ATP azzal érvel, hogy a héakötelesnek minősített szolgáltatások héamentesek, mivel „[…] befektetési alapok kezelését” valósítják meg a Momsloven hatodik irányelv 13. cikke B. része d) pontjának 6. alpontját átültető 13. cikke (1) bekezdése 11. pontjának f) alpontja szerint, és/vagy a „betétekre, a folyószámlákra, a fizetésekre, az átutalási forgalomra vonatkozó ügyletet” valósítanak meg a Momsloven hatodik irányelv 13. cikke B. része d) pontjának 3. alpontját átültető 13. cikke (1) bekezdése 11. pontjának c) alpontja szerint. A Skatteministeriet vitatja azt az állítást, amely szerint az ATP szolgáltatása héamentes.

15.

A felek meghallgatását és tanácskozást követően az Østre Landsret 2012. október 8‑i határozatában úgy határozott, hogy az EUMSZ 267. cikk alapján a következő kérdéseket terjeszti az Európai Unió Bírósága elé előzetes döntéshozatalra:

16.

Az ATP, a Dán Királyság és a Bizottság terjesztett elő írásbeli észrevételeket.

17.

A 2013. október 2‑i tárgyaláson e három fél, valamint Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága tett észrevételeket.

18.

A kérdést előterjesztő bíróság kérdései három elkülönülő témával foglalkoznak: „a tagállamok által meghatározott […] befektetési alapok kezelése” fogalom foglalkoztatási nyugdíjrendszerekkel összefüggő jelentése (első kérdés), az ilyen alapok „kezelésének” fogalma (második kérdés), és a hatodik irányelv 13. cikke B. része d) pontja 3. alpontjának az ATP által nyújtottakhoz hasonló szolgáltatásokra való alkalmazása (harmadik, negyedik és ötödik kérdés).

19.

A Bíróság e három téma mindegyikére vonatkozó ítélkezési gyakorlata már most meglehetősen széles körű. ( 12 ) Ezen ítélkezési gyakorlat fényében úgy vélem, hogy a Bíróságnak elegendő elem áll rendelkezésére a második és harmadik téma megvizsgálásához. Ezért értékelésemet az első témára összpontosítom, azaz „a tagállamok által meghatározott […] befektetési alapok kezelése” fogalom jelentésére, nevezetesen arra a kérdésre, hogy […] befektetési alapnak tekintendő‑e (és ha igen, mikor) az ATP szolgáltatásait igénybe vevőhöz hasonló foglalkoztatási nyugdíjalap. Ez a kérdés kétszer is felmerült nemrég, a Wheels‑ügyben és a PPG Holdings ügyben, ( 13 ) de ezen ügyek mindegyike jelentősen eltér a szóban forgótól.

20.

A kérdés a (nyugdíjszolgáltatásokat is magában foglaló) pénzügyi szolgáltatások héa tekintetében való kezelésének igen összetett és ellentmondásos területéhez tartozik. E szolgáltatások jelentős diverzifikálódáson mentek keresztül ( 14 ), amelyekre a hatályos héairányelv nincs tekintettel, különösen a pénzügyi szolgáltatások területéhez tartozó mentesítések vonatkozásában. Következésképpen az ezen a területen működő gazdasági szereplők jogbizonytalanságban vannak, és a szóban forgó mentesítéseket eltérően alkalmazzák a tagállamokban. ( 15 )

21.

A Bizottság javasolta a 2006/112 irányelv módosítását a biztosítási és pénzügyi szolgáltatások kezelése tekintetében ( 16 ), valamint a biztosítási és pénzügyi szolgáltatások kezelésével kapcsolatos végrehajtási intézkedések megállapításáról szóló tanácsi rendelet ( 17 ) elfogadását. Mindkettőt kiterjedt előkészítő munkálatok előzték meg ( 18 ), amelyek során megvitatták a nyugdíjalapokat és héa tekintetében való kezelésüket is. ( 19 ) A reformmal kapcsolatban mindazonáltal nem sikerült megállapodásra jutni. ( 20 ) A Bizottság által a tárgyaláson előadottak értelmében a közeljövőben nem is várható ilyen megállapodás. Bármilyen legyen is az alkalmazandó jog módosítása tekintetében a helyzet, a Bíróságnak a kérdéses események időpontjában hatályos jog alapján kell meghoznia a döntését.

22.

Értékelésemet az eljárásban részt vevő felek által előadott érvek áttekintésével kezdem. Ezt követően bemutatom, hogy az ítélkezési gyakorlat eddig hogyan értelmezte „a tagállamok által meghatározott […] befektetési alapok kezelése” fogalmát. Végül megvizsgálom a foglalkoztatási nyugdíjalapokra vonatkozó ítélkezési gyakorlatból levonható következtetéseket.

23.

Dánia azon az állásponton van, hogy a tagállamok jogosultak megállapítani a hatodik irányelv 13. cikke B. része d) pontjának 6. alpontjában szereplő „[…] befektetési alapok” fogalmát, és kizárni a meghatározás alól a kérdést előterjesztő bíróság által bemutatott jellemzőkkel bíró nyugdíjalapokat.

24.

Dánia szerint a tagállamoknak ösztönözni kell a […] befektetési alapokba való befektetéseket, és a […] befektetési alapokkal versengő alapokra kivetett héa tekintetében tiszteletben kell tartaniuk a semlegesség elvét. Dánia álláspontja szerint a jelen ügyben szóban forgó alapok elegendő mértékben eltérnek a […] befektetési alapoktól ahhoz, hogy ez igazolja az eltérő kezelést: a befizetéseket a munkáltatók teszik meg, céljuk sokkal inkább a nyugdíj biztosítása, és nem a pénz megtakarítása, biztosítást is kínálnak, ilyen például az életbiztosítás és a munkaképtelenség esetére szóló biztosítás, ( 21 ) a kedvezményezett halála esetén a befizetések nem (vagy nem teljes mértékben) kerülnek a kedvezményezett örököseihez, és a befizetések főszabály szerint jövedelemadó‑mentesek. Dánia álláspontja szerint a befizetéseket eszközlő munkáltató nem befektet, hanem azért fizet, mert a nyugdíjrendszert létrehozó kollektív megállapodás erre kötelezi őt.

25.

Az ATP a hatodik irányelv 13. cikke B. része d) pontjának 6. alpontjának hatálya alá tartozónak, következésképpen héamentesnek tekinti a kérdést előterjesztő bíróság által bemutatott jellemzőkkel rendelkező nyugdíjalapokat. Az ATP azzal érvel, hogy bár a tagállamok rendelkeznek bizonyos mérlegelési jogkörrel a „[…] befektetési alapok” meghatározása során, tiszteletben kell tartaniuk a mentesítések célját és az adósemlegessség elvét. A szóban forgó héamentesség célja az egyéneknek lehetővé tenni azt, hogy együtt, kockázatmegosztás mellett fektessék be megtakarításaikat anélkül, hogy terhelné őket a héa. Az ATP szerint ezeket a célokat követik a szóban forgó nyugdíjrendszerek is. Önmagában nem igazolja az eltérő kezelést az a tény, hogy a nyugdíjrendszerek különös célja a nyugdíj‑finanszírozás.

26.

Az ATP véleménye szerint a semlegesség elve alátámasztja álláspontját, mivel más […] befektetési alapok versenyhelyzetben vannak a nyugdíjalapokkal. Ha a munkavállaló rendszeres jövedelméből származó befizetések nem az alaphoz kerülnének, akkor a munkavállalónak más módon kellene megtakarítania a pénzt. A versenyhelyzet különösen szembetűnik a kiegészítő befizetésekre és az eredetileg foglalkoztatási nyugdíjrendszerekhez nem tartozó egyének befizetéseire tekintettel. Az a tény, miszerint a nyugdíjalap visszafizetésének egy részét életjáradék formájában fizetik ki ( 22 ), az ATP álláspontja szerint azért lényegtelen, mert életjáradékot egyszerűen egy összegért is meg lehet vásárolni. Az ATP álláspontja szerint hasonlóképpen lényegtelen az a tény is, miszerint a nyugdíjalapokba való befizetéseket le lehet vonni az adóból, valamint hogy a nyugdíjalapok rendszerint biztosítási elemet is magukban hordoznak. Az ATP azzal érvel továbbá, hogy lényegtelen a foglalkoztatási nyugdíjalapok kollektív megállapodással való létrehozatala, mivel a szakszervezetek által képviselt munkavállalók hozzák a releváns döntést.

27.

A tárgyaláson az ATP kiemelte, hogy a szóban forgó nyugdíjalap jelentősen eltér azoktól, amelyek a Wheels‑ügy és a PPG Holdings ügy tárgyát képezték. Azok az ügyek ellátásalapú rendszerekkel foglalkoztak, amelyekben a munkáltató jogszabályban lefektetett kötelezettségének tett eleget a nyugdíj fizetésével. A rendszerben csak a munkavállalók vehettek részt. A szóban forgó ügyben ellenben járulékalapú rendszerről van szó, ahol a kedvezményezettek és a befektetők viselik a kockázatot. A munkáltatónak csak be kell fizetnie az összeget. A nyugdíjrendszerekben szélesebb körben vehet részt a lakosság, nevezetesen mindenki, aki kapcsolódik a munkaerőpiachoz.

28.

Az Egyesült Királyság azzal érvelt a tárgyaláson, hogy még a kérdést előterjesztő bíróság által bemutatott járulékalapú nyugdíjalapok nincsenek olyan mértékben hasonló helyzetben a […] befektetési alapokhoz viszonyítva, hogy versenyhelyzet állna fenn közöttük, ezért öt ok miatt sem élvezhetik a szóban forgó héamentességet: a foglalkoztatási nyugdíjalapokat nem lehet tetszés szerint eladni, a befektetett eszközökkel kapcsolatban a nyugdíjkorhatár eléréséig semmilyen jogot nem biztosítanak a kedvezményezettnek, és halál esetén elvesznek, kollektív megállapodások hozzák létre, és ezeket a munkáltató fizeti, nem pedig a munkavállaló befektetését jelentik, csak a munkavállalók számára elérhetők, és nem a nagyközönségnek, végül nem tartoznak a 85/611/EGK irányelv ( 23 ) (a továbbiakban: ÁÉKBV irányelv) hatálya alá.

29.

A Bizottság azzal érvel, hogy a szóban forgó nyugdíjalapok a „[…] befektetési alapok” fogalma alá tartoznak. Megkülönbözteti a járulékalapú és az ellátásalapú rendszereket, azzal érvelve, hogy az előbbi rendszerekre tekintettel a munkavállalók hasznot húznak a befektetéseikből, és ezért hasonló helyzetben vannak, mint a […] befektetési alapok kisbefektetői. ( 24 )

30.

A hatodik irányelv 13. cikkére vonatkozó ítélkezési gyakorlat a mentesítések értelmezésére vonatkozó releváns általános megállapításokat, valamint a „tagállamok által meghatározott […] befektetési alapok” fogalom értelmezésére vonatkozó fontos megfontolásokat is tartalmaz. E két témát egymás után megvizsgálom, majd bemutatom saját álláspontomat a tekintetben, hogy a Bíróság milyen megközelítéssel vizsgálja a hatodik irányelv 13. cikke B. része d) pontjának 6. alpontját.

31.

A hatodik irányelv 13. cikkében szereplő mentességek értelmezése során a Bíróság következetesen kimondta, hogy főszabály szerint e mentességek az uniós jog autonóm fogalmai, mivel „céljuk a héarendszer egyes tagállamokban történő eltérő alkalmazásának elkerülése”. ( 25 ) Azonban más a helyzet akkor, ha az uniós jog kifejezetten a tagállamokra bízta valamely fogalom meghatározását. ( 26 ) Ez esetben a tagállamoknak kell meghatározniuk a szóban forgó fogalmakat belső jogukban. ( 27 ) A tagállamok a hasonló fogalmak meghatározása során nem „sérthetik a hatodik irányelv céljait vagy az ezen irányelv alapját alkotó általános elveket, különösen az adósemlegesség elvét” ( 28 ).

32.

A Bíróság következetesen kimondta továbbá, hogy a hatodik irányelv 13. cikkében említett mentességeket szigorúan kell értelmezni, mivel az adóalany által ellenszolgáltatás fejében teljesített valamennyi szolgáltatásnyújtás főszabály szerint héaköteles. ( 29 )

33.

Ahogyan azt a kifejezés szövege sugallja, az uniós jog a tagállamokra hagyja a „[…] befektetési alapok” fogalmának meghatározását. Először a tagállamok rendelkezésére álló ezen mérlegelési jogkör jelentését vizsgálom meg, majd összefoglalom a Bíróság ítélkezési gyakorlatát a mérlegelési jogkör három korlátja: a rendelkezés és az ÁÉKBV irányelv szövege, a mentesítés célja és az adósemlegesség elve tekintetében.

34.

Ahogyan korábban már említettem, a hatodik irányelv 13. cikke szerinti mentességek fogalmának autonóm értelmezésére vonatkozó elv határai ott húzódnak, ahol a meghatározás kifejezetten a tagállamok feladata. A Bíróság kimondta, hogy ez így van a „[…] befektetési alapok” fogalma tekintetében. ( 30 ) A tagállamok mindazonáltal aligha határozhatnak meg szabadon bármit a „[…] befektetési alapok” égisze alatt. Hasonló korlátlan mérlegelési jogkör visszaélések kockázatát hordozná magában, összekeverné a különböző mentesítéseket, és ellentétes lenne azzal az elvvel, hogy főszabály szerint szűken kell értelmezni a kivételeket. Következésképpen annak ellenére, hogy a mentesítések szövege a tagállamokra hagyja a meghatározást, a „[…] befektetési alap” fogalmának mégis rendelkeznie kell uniós jelentéssel.

35.

A Bíróság alábbi megállapításából nyilvánvaló az uniós jogban fennálló feszültség amiatt, hogy a tagállamokra hagyja a fogalom meghatározását, és ugyanakkor korlátokat állít a meghatározással szemben ( 31 ): „a »különleges [helyesen: közös] befektetési alapok« fogalma tartalmának meghatározásával kapcsolatos feladat egyáltalán nem hatalmazza fel a tagállamokat arra, hogy kiválasszanak bizonyos, területükön található alapokat a célból, hogy ezeket adómentességben részesítsék, míg más alapokat kizárjanak ebből a mentességből. A […] »különleges [helyesen: közös] befektetési alapok« kifejezés jelenti a kiindulási pontot a tagállamokra ruházott mérlegelési jogkör tekintetében” ( 32 ). A Bíróság ezzel azt akarta kifejezni, hogy logikus módon az uniós jognak meg kell határoznia a „[…] befektetési alap” fogalmának azt a külső és belső keretét, amelyen belül a tagállamok szabadon megválaszthatják a fogalom meghatározását. Következésképpen korlátozott a tagállamok fogalommeghatározási mérlegelési jogköre. A Bíróság ezeket a korlátokat a rendelkezés szövegéből (és a későbbi jogalkotási fejleményekből), céljából és az irányelv alapját alkotó általános elvekből, például a semlegesség elvéből származtatja. ( 33 )

36.

A gyakorlatban e korlátok alkalmazása jelentősen csökkentette a tagállamok meghatározási jogkörét. Kritizálható ez a fejlődés, de a pénzügyi termékek héakezelése során központi jelentőséggel bíró jogbiztonság megköveteli a Bíróság ítélkezési gyakorlata folyamatosságának tiszteletben tartását.

37.

A hatodik irányelv 13. cikke B. része d) pontja 6. alpontjának szövege viszonylag kevés iránymutatást ad a „[…] befektetési alap” fogalma tekintetében, különösen az egyes nyelvi változatokban használt különböző fogalmak figyelembevételével. Így míg a hatodik irányelv angol nyelvi változata a special investment funds kifejezést említi, a francia a fonds communs de placement kifejezésre hivatkozik, a spanyol a fondos communes de inversión kifejezésre, ( 34 ) a német a Sondervermögen kifejezésre, és a holland a gemeenschappelijke beleggingsfondsen kifejezésre.

38.

A későbbi fejlemények azonban részletezték ezt a fogalmat. 1985‑ben a kollektív befektetési vállalkozásokra vonatkozó nemzeti jogok összehangolása érdekében hatályba lépett az ÁÉKBV irányelv. Az ezen irányelv és a hatodik irányelv 13. cikke B. része d) pontjának 6. alpontja közötti pontos viszony azonnal nem nyilvánvaló. Ahogyan a Bíróság megállapította, még ha az irányelv spanyol, francia, olasz és portugál nyelvi változataiban a kötelmi jogi formában működő kollektív befektetési vállalkozásoknak a jelölésére használt kifejezés megegyezik is a mentességben szereplő kifejezéssel, nem ez a helyzet más, így az angol, a dán és a német nyelvi változatok esetén. ( 35 )

39.

A Bíróság és a mellette működő főtanácsnokok ennek megfelelően küzdöttek az ÁÉKBV irányelv és a 13. cikk B. része d) pontjának 6. alpontja közötti viszony meghatározásával. ( 36 ) A Wheels‑ügyben hozott ítéletében a Bíróság mindazonáltal egyértelműen megállapította, hogy „az ÁÉKBV irányelv értelmében átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásoknak minősülő alapok közös befektetési alapoknak minősülnek. ( 37 )” Következésképpen ezek meghatározzák a „[…] befektetési alap” fogalmának minimális tartalmát.

40.

Ahogyan Kokott főtanácsnok kiemelte az Abbey National ügyben ismertetett indítványában, a mentesítés célja az, hogy „megkönnyítse a kisbefektetők számára a befektetési alapokba történő pénzbefektetést” ( 38 ). Ezeknek az alapoknak az a célja, hogy egyesítsék számos befektető ( 39 ) pénzét annak lehetővé tétele érdekében, hogy számos értékpapírra eloszthassák a kockázatot. A héamentességek anélkül teszik lehetővé e befektetők számára az ilyen befektetésekben való részvételt, hogy további költségként héa merülne fel náluk. ( 40 ) A Bíróság felkarolta ezt a célt. ( 41 )

41.

A Bíróság következésképpen megállapította, hogy a mentesítés befektetési alapokra vonatkozik, „függetlenül azok jogi formájától” ( 42 ). A bemutatott cél megvalósítása tekintetében lényegtelen, hogy a kötelmi jog alapján, a befektetési alapokra vonatkozó jogszabályok alapján, vagy a társasági jog alapján működnek‑e ezek az alapok. A Bíróság kiemelte, hogy az eltérő értelmezés ellentétes lenne az adósemlegesség elvével, amely tiltja az azonos tevékenységet végző gazdasági szereplők eltérően kezelését. ( 43 )

42.

A Bíróság hasonlóképpen megállapította, hogy lényegtelen az alap által választott működési forma: az alap hatodik irányelv 13. cikke B. része d) pontjának 6. alpontja szerinti héamentesség tekintetében való besorolásában nem játszik szerepet az, hogy az alap „nyílt végű” (azaz nyílt típusú alap, amelynek kötelező visszavásárolni azoktól a befektetőktől az egységeket, akik el kívánják azokat adni), vagy „zárt végű” (azaz zárt típusú alap, amelynek részesedéseit csak a másodlagos piacon lehet értékesíteni). Még egyszer tehát, ez az álláspont ugyancsak az adósemlegesség elvén alapulhat. ( 44 )

43.

A Bíróság szerint az adósemlegesség elve „tiltja, hogy az azonos tevékenységet végző gazdasági szereplőket eltérően kezeljék a héa kivetése során”. Az egymással versenyző szolgáltatásokat és termékeket hasonlóságuk miatt a héa szempontjából nem lehet eltérően kezelni. ( 45 )

44.

A versenyhelyzet bonyolult szempontot jelent. Sharpston főtanácsnok a Deutsche Bank ügyben hívta fel a figyelmet a veszélyeire, megjegyezve, hogy szinte minden tevékenység valamilyen mértékben átfedésben van egy másik tevékenységgel, és ha valamennyi, „egymással részlegesen versenyző tevékenységet a héával kapcsolatban azonos bánásmódban kellene részesíteni, a végeredmény” a héabánásmód eltéréseinek teljes kiküszöbölése lenne. ( 46 )

45.

A Sharpston főtanácsnok által vázolt veszélyt az összehasonlítás helyes módszerével lehet elkerülni. Először is meg kell határozni egy referenciaalapot, amelynek a „[…] befektetési alap” fogalma alá kell tartoznia. A szóban forgó alap csak ezzel a referenciaalappal kerül összehasonlításra. A fentiekben általam megállapítottaknak megfelelően az ÁÉKBV irányelv értelmében vett kollektív befektetési vállalkozásnak minősülő alapok a „[…] befektetési alap” fogalmához tartoznak, következésképpen szolgálhatnak referenciaalapul. ( 47 )

46.

A vizsgált alap „[…] befektetési alap” fogalma alá tartozásának vagy oda nem tartozásának kérdése attól függ, hogy ez az alap és az referenciaalap olyan mértékben hasonló‑e egymáshoz, hogy versenyben álljanak. ( 48 ) Nem véletlenszerűen választják ki azokat a feltételeket, amelyek alapján megállapítható, hogy az összehasonlítandó alapok megfelelő hasonlóságot mutatnak‑e a versenyhelyzet fennállásához. Az elemzés nem is teljes mértékben gazdasági jellegű. Sokkal inkább a mentesítés célján kell alapulnia. Így releváns szempont például az, hogy az alap a kockázatmegosztás elvét követi‑e, hogy a befektetők részesednek‑e a befektetés nyereségeiből stb.

47.

A Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében így a „[…] befektetési alap” fogalmának meghatározása során a tagállamok rendelkezésére álló mérlegelési jogkört korlátozza a mentesítés célja, az ÁÉKBV irányelv és a semlegesség elve. Közelebbről vizsgálva kiderül, hogy a Bíróság vitán felül úgy alkalmazta ezeket az (egymással átfedésben lévő ( 49 )) korlátokat, hogy azok két alternatív tesztben jelentek meg.

48.

A Bíróság esetenként a mentesítés céljára hivatkozik annak megállapítása során, hogy mi jelenti a „[…] befektetési alap” fogalmának meghatározását, a semlegesség elvét használva az eredmény megerősítésére. ( 50 ) Más esetben a Bíróság az ÁÉKBV‑t tekintette a „[…] befektetési alapok” központi elemének, és ezt követően alkalmazta a semlegesség elvét. ( 51 )

49.

E megközelítések közül a második alkalmazását (és további részletezését) javaslom. Következésképpen valamely alap akkor „[…] befektetési alap”, ha vagy az ÁÉKBV irányelv hatálya alá tartozik, vagy olyan mértékben hasonló az ÁÉKBV‑khez, hogy versenyhelyzetben vannak. Az összehasonlítás során releváns jellemzőket a vizsgált mentesítés célja tekintetében releváns jellemzők jelentik, amely cél arra irányul, hogy lehetővé tegyék számos befektetőnek alapjaik egyesítését, és ezáltal a kockázat számos értékpapírra való elosztását.

50.

Mindezen megfontolásokat követően most a szóban forgó ügyre alkalmazom a bemutatott elveket. A jelenlegi ügyben felmerülő kérdés az, hogy milyen mértékben kell […] befektetési alapoknak tekinteni a foglalkoztatási nyugdíjalapokat. Az uniós jog tartalmaz néhány szabályt az ilyen alapokra vonatkozóan, de nem harmonizálja azokat. ( 52 ) A fentiekben tett megállapításaim értelmében azt kell megvizsgálnom, hogy a szóban forgó alapok ÁÉKBV‑nek tekintendőek‑e, és ha nem, akkor az adósemlegesség elve milyen mértékben követeli meg a mentesítések alá vonásukat.

51.

A szóban forgó ügyben szereplő foglalkoztatási nyugdíjalapok nem tartoznak az ÁÉKBV irányelv hatálya alá. ( 53 ) Ahogyan Dánia kiemelte, a szóban forgó alapok egységeit nem lehet visszavásárolni vagy visszaváltani a tulajdonosok kérésére úgy, ahogyan ezt az ÁÉKBV irányelv 1. cikkének (2) bekezdése tartalmazza.

52.

Második lépésként az adósemlegesség elvét kell alkalmazni. Ez azt a kérdést veti fel, hogy a szóban forgó alapok olyan mértékben hasonlók‑e az ÁÉKBV‑khez, hogy versenyhelyzetben vannak. ( 54 ) A Wheels‑ügyben a Bíróság másik típusú foglalkoztatási nyugdíjrendszerek tekintetében vizsgálta ezt a kérdést. Azokat az alapokat nem tartotta a hatodik irányelv 13. cikke B. része d) pontja 6. alpontjának hatálya alá tartozóknak. Azok az alapok az öregségi nyugdíjrendszer eszközeit egyesítették, és nem nyilvános alapok voltak, pusztán a munkavállaláshoz kapcsolódó előnyt biztosítottak. Lényeges, hogy „járulékalapú” jelleggel rendelkeztek, azaz a rendszer tagjai nem viselték az alap kezelésének kockázatát, mivel nyugdíjuk összege meghatározott volt, és nem függött a befektetés sikerétől. A Bíróság szerint az alap a munkáltató szempontjából sem volt […] befektetési alap sem, mivel befizetéseivel törvényi kötelezettségeit teljesítette. Sharpston főtanácsnok ezt az érvelést követte a PPG Holdings ügyre vonatkozó indítványában, amikor három releváns feltételt azonosított: hogy a rendszer az öregségi nyugdíjrendszer eszközeit gyűjti‑e össze, hogy a nyugdíjrendszer tagjai viselik‑e az alap kezelésének kockázatát, valamint hogy a munkáltató a munkavállalói felé fennálló törvényi kötelezettségeinek teljesítése céljából fizeti‑e a hozzájárulásokat. ( 55 )

53.

Az ezen ügyekben meghozott döntés megkérdőjelezése nélkül a szóban forgó ügyben javaslom az értékelés pontosítását. Az uniós jog értelmében bizonyos szempontok relevánsak, mások pedig lényegtelenek az alapok ÁÉKBV‑vel annak megállapítása érdekében való összehasonlítása során, hogy olyan mértékben hasonlók‑e, hogy versenyhelyzetben vannak. A nemzeti bíróság feladata a releváns tények értékelése, e feltételek alkalmazása, és annak eldöntése, hogy „[…] befektetési alapnak” minősül‑e a szóban forgó nyugdíjalap.

54.

A releváns és lényegtelen feltételek felsorolását megelőzően ki kell emelnem azt, hogy a nyugdíjalapokat vagy a munkáltatók, vagy a munkavállalók eszközegyesítő eszközeiként lehet értékelni. Az, hogy e két kategória közül melyik alkalmazandó, attól függ, hogy a munkavállalók vagy a munkáltatók részesülnek a befektetés hasznaiból. A kérdést előterjesztő bíróság leírása értelmében a munkavállalók részesülnek a szóban forgó alap hasznából.

55.

Mivel a szóban forgó alapok ÁÉKBV‑kel való összehasonlítható jellegének vizsgálatát a mentesítés céljának figyelembevételével kell elvégezni, a szóban forgó ügyben megvitatott számos tényező lényegtelen az összehasonlítás tekintetében.

56.

Dánia álláspontjával ellenben ez igaz a befektetés céljára tekintettel is. A versenyhelyzetre nincs releváns befolyással az, hogy a befektető nyugdíj céljára vagy más célra takarít meg. Ezért az a tény, hogy a szóban forgó alapok nyugdíjalapok, nem akadályozza meg azt, hogy „[…] befektetési alapok” legyenek. A Wheels‑üggyel ellentétben következésképpen úgy vélem, a befektetés lényegtelen „céljaként” nem bír jelentőséggel, hogy a munkáltatót törvény kötelezi a járulékalapú nyugdíj‑hozzájárulás fizetésére.

57.

Lényegtelen az a tény, miszerint a foglalkoztatási nyugdíjalapokról nem egyéni, hanem kollektív szinten állapodnak meg. Először is, az alap jellemzőiről a munkavállalók képviselői egyeztetnek a munkáltató képviselőivel. Még ha a kollektív megállapodás azt is jelentheti, hogy a munkavállalók önkéntes kiegészítő befizetésein kívül igen csekély gazdasági verseny van az alapok és az ÁÉKBV‑k között, ez nem bír jelentőséggel a mentesítés célja tekintetében. E tekintetben a Bíróság korábban már kimondta, hogy a mentesítés jogi formájukra való tekintet nélkül alkalmazandó az alapokra. Ezért e tekintetben hasonlóképpen lényegtelen a kiegészítő befizetésekre vonatkozó lehetőség, vagy bizonyos személyek foglalkoztatási alapokhoz való önkéntes csatlakozása.

58.

Ugyanez a megfontolás alkalmazandó azon kérdés tekintetében, hogy az alapba befizetett hozzájárulások levonhatók‑e a jövedelemadóból, vagy sem. Az egyes alapok más alapokkal szembeni, jövedelemadó tekintetében való kedvezőbb kezelése jelentős hatással lehet a gazdasági versenyhelyzetre, de nincs jelentősége a mentesítés céljai tekintetében, ezért figyelmen kívül kell hagyni.

59.

Hasonlóképpen, a nyugdíjalapból való kifizetés módja (életjáradék vagy egy összegben való kifizetés) lényegtelen az alap jellemzése szempontjából, mivel egyszerű pénzügyi ügylet segítségével átjárhatóak a különböző lehetőségek.

60.

Amennyiben a foglalkoztatási nyugdíjalapok biztosítási elemet is tartalmaznak, és a két elem – mint a szóban forgó ügyben – nem választható el egymástól, a nemzeti bíróságnak kell meghatároznia azt, hogy melyik elem élvez elsőbbséget.

61.

Ahogyan fent megállapítottam, az összehasonlítás során jelentős szempontokat a mentesítés céljából kell kikövetkeztetni, nevezetesen abból, hogy sok befektető részére elérhetővé váljon pénzeik egyesítése, és a kockázat elosztható legyen számos értékpapírra.

62.

Ezen előfeltétel értelmében csak korlátozott számú elem lényeges a foglalkoztatási nyugdíjrendszerek ÁÉKBV‑val való, a vizsgált mentesítés értelmében vett adósemlegesség céljából történő összehasonlítása során. Először is számos kedvezményezettnek kell egyesítenie alapjait a kockázat számos értékpapírra való elosztása érdekében. Az alap csak akkor tekinthető a kedvezményezettek alapjait egyesítőnek, ha a kedvezményezettek feltétlen jogosultságot élveznek befektetéseik vonatkozásában. Nem kell képesnek lenniük a jog tetszés szerinti érvényesítésére (azaz eladni jogosultságaikat), és a befektetés haszna hozzáférhetővé válhat csak nyugdíjazásukkor is. Ha azonban a befektetés a halál esetében elvész, és nem a kedvezményezett örökösei kapják meg, akkor aligha beszélhetünk a kedvezményezettek alapjainak egyesítéséről.

63.

Végül a kedvezményezetteknek kell viselni az alap költségeit és a befektetés kockázatát, még akkor is, ha adott esetben juttatási csomagjuk részeként a munkáltató hajtja végre a befizetéseket. Főszabály szerint ez történik a járulékalapú rendszerben, az ellátásalapú rendszerben azonban nem. Ahogyan már kifejtettem, e szempontok alkalmazása a nemzeti bíróság feladata.

64.

Következésképpen arra az eredményre jutottam, hogy úgy kell értelmezni a hatodik tanácsi irányelv 13. cikke B. része d) pontjának 6. alpontját, hogy „a tagállamok által meghatározott […] befektetési alapok” fogalom magában foglalja azokat a foglalkoztatási nyugdíjalapokat, amelyek egyesítik számos kedvezményezett eszközeit, és lehetővé teszik a kockázat számos értékpapírra való elosztását. Ez csak abban az esetben igaz, ahol a kedvezményezettek viselik a befektetési kockázatot. Az a tény, miszerint a kedvezményezett javára a munkáltató eszközli e befizetéseket a munkavállalókat és a munkáltatókat képviselő szervezetek által kötött kollektív megállapodás értelmében, és az alap csak a nyugdíjazáskor végez kifizetést, lényegtelen mindaddig, amíg a kedvezményezett biztos jogi helyzetben van eszközei tekintetében. A nemzeti bíróság feladata annak eldöntése, hogy az alap megfelel‑e ezeknek a követelményeknek.

65.

A fentiekre tekintettel úgy vélem, hogy a Bíróságnak a következőképpen kell megválaszolni az Østre Landsret által előterjesztett első kérdést:

Úgy kell értelmezni a hatodik tanácsi irányelv 13. cikke B. része d) pontjának 6. alpontját, hogy „a tagállamok által meghatározott […] befektetési alapok kezelése” fogalom magában foglalja azokat a foglalkoztatási nyugdíjalapokat, amelyek egyesítik számos kedvezményezett eszközeit, és lehetővé teszik a kockázat számos értékpapírra való elosztását. Ez csak abban az esetben igaz, ahol a kedvezményezettek viselik a befektetési kockázatot. Az a tény, miszerint a kedvezményezett javára a munkáltató eszközli e befizetéseket a munkavállalókat és a munkáltatókat képviselő szervezetek által kötött kollektív megállapodás értelmében, és az alap csak a nyugdíjazáskor végez kifizetést, lényegtelen mindaddig, amíg a kedvezményezett biztos jogi helyzetben van eszközei tekintetében. A nemzeti bíróság feladata annak eldöntése, hogy az alap megfelel‑e ezeknek a követelményeknek.