1.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a tagállamoknak az adminisztratív és helyszíni ellenőrzések olyan összességét kell megszervezniük, amelyek lehetővé teszik annak biztosítását, hogy az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapból (EMOGA) nyújtott összegek odaítélésének anyagi és alaki feltételeit megfelelő módon betartsák Ha a Bizottság hiányosságokat tár fel, és megállapítja, hogy az EMOGA veszteségeket szenvedett el, a nem támogatható kiadásokat kizárhatja a finanszírozásból. Ezt akkor is megteheti, ha e tekintetben komoly és ésszerű kétség áll fenn, és a szóban forgó tagállam nem szolgált az e kétségek eloszlatására irányuló érveit alátámasztó bizonyítékokkal. Ez az elv irányadó mind a bizonyítási teher meghatározását, mind az átalánykorrekciók alkalmazását illetően azokban az esetekben, amikor az EMOGA által nyújtott összegeket érintő szabálytalanságok állnak fenn.

2.

Fellebbezésével a Dán Királyság az Európai Unió Törvényszéke által 2012. július 3‑án hozott ítélet ( 2 ) (a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítélettel a Törvényszék elutasította a Dán Királyságnak az elsődlegesen a 2009. március 19‑i 2009/253/EK bizottsági határozat (a továbbiakban: vitatott határozat) ( 3 ) részleges megsemmisítése iránti keresetét, amennyiben e határozat kizárt a közösségi finanszírozásból egyes, a Dán Királyság által területpihentetés címén kifizetett kiadásokat.

3.

A vitatott határozattal az Európai Bizottság a Dán Királyságot illetően a 2003., 2004. és 2005. pénzügyi évek tekintetében, amelyek a 2002., 2003. és 2004. gazdasági évekre vonatkoztak, pénzügyi átalánykorrekciók alkalmazását javasolta. A korrekciók 2%‑ot, 5%‑ot, illetve 10%‑ot tettek ki, a távérzékeléssel végzett ellenőrzések terén tapasztalt hiányosságok és a pihentetett területekre vonatkozó szabályozási követelményeknek való megfelelés ellenőrzésében (a továbbiakban: a pihentetett területek ellenőrzése) tapasztalt hiányosságok címén.

4.

A Törvényszék Hivatalához 2009. június 2‑án benyújtott keresetlevelével a Dán Királyság elsődlegesen a vitatott határozat részleges megsemmisítése iránti keresetet nyújtott be. A keresetlevélben, amelyet a Törvényszék Hivatala T‑212/09. számon vett nyilvántartásba, hivatkozott négy jogalap az alábbiakon alapult: először, a távérzékeléssel végzett ellenőrzésekre vonatkozó szabályokat érintő téves jogalkalmazáson és értékelésen, másodszor, a pihentetett területek ellenőrzésére vonatkozó szabályokat érintő téves jogalkalmazáson és értékelésen, harmadszor, a lényeges eljárási szabályok megsértésén és negyedszer, a pénzügyi korrekciókra vonatkozó szabályokat érintő téves jogalkalmazáson és értékelésen.

5.

A megtámadott ítélettel a Törvényszék teljes egészében elutasította a keresetet, és kötelezte a feleket saját költségeik viselésére.

6.

A jogvita alapjául szolgáló tényállás és eljárás részletes leírásához utalok a megtámadott ítéletben szereplő leírásra.

7.

A Bíróság Hivatalához 2012. szeptember 13‑án érkezett beadványában a Dán Királyság fellebbezést nyújtott be a megtámadott ítélet ellen. Ebben kéri, hogy a Bíróság egészben vagy részben helyezze hatályon kívül a Törvényszék ítéletét, adjon helyt a Törvényszék előtt előadott kérelmeknek, és másodlagosan, hogy a Bíróság utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé határozathozatal céljából.

8.

Fellebbezésének alátámasztására a Dán Királyság öt jogalapra hivatkozik. Az első jogalap a távérzékeléssel végzett ellenőrzések nem megfelelő voltát illetően a 2419/2001 rendelet 23. cikkével együttesen értelmezett 15. cikkének értelmezését érintő téves jogalkalmazáson alapul. ( 4 ) A második jogalap a téves jogalkalmazás két esetén alapul, egyrészt a 2316/1999 rendelet 19. cikke (4) bekezdésének téves értelmezését, másrészt az esetleges növénytakaró kaszálására vonatkozó, indokolatlan és meghatározatlan kötelezettséget illetően. ( 5 ) A harmadik jogalap a bizonyítási teher elferdítésén alapul. A negyedik jogalap az átalánykorrekció feltételeinek téves alkalmazásán alapul, míg az ötödik jogalap szerint az 5%‑os, illetve 10%‑os átalánykorrekció alkalmazási feltételei nem álltak fenn.

9.

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, másodlagosan pedig, hogy a Bíróság hagyja helyben a megtámadott ítéletet és kötelezze a Dán Királyságot a költségek viselésére.

10.

A Francia Köztársaság, a Holland Királyság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság Dán Királyságot támogató beavatkozását a Bíróság megengedte. E tagállamok beavatkozási beadványokat nyújtottak be.

11.

A 2013. december 12‑i tárgyaláson meghallgatták a Dán Királyság és a Bizottság képviselőit, valamint a Svéd Királyság képviselőjét.

12.

A Bizottság elsősorban a fellebbezés „elutasítását” kéri, amelyet én valójában a Bírósághoz intézett, a fellebbezés elfogadhatatlanná nyilvánítására irányuló kérelemként értelmezek. A Bizottság előadja, hogy a jelen fellebbezés azoknak a jogalapoknak és érveknek az ismétlésére vagy szó szerinti átvételére szorítkozik, amelyeket már a Törvényszék elé terjesztettek, ideértve azokat is, amelyek e bíróság által kifejezetten elvetett tényeken alapulnak. A Bizottság hozzáteszi, hogy az ilyen fellebbezés inkább csak a Törvényszéknél benyújtott kereset újbóli megvizsgálására irányul, ami nem tartozik a Bíróság hatáskörébe. ( 6 ) A Bizottság szerint a Dán Királyság kérelme kizárólag – vagy legalábbis túlnyomó részben – a tények Törvényszék általi értékelésére vonatkozik.

13.

Véleményem szerint a fellebbezés vitathatatlanul tartalmaz egyes olyan elemeket, amelyeket a Bizottság kifogásol. Ugyanakkor a Dán Királyság kifogásai egyértelműen a Törvényszék által állítólag elkövetett téves jogalkalmazás esetein alapulnak. A fellebbezés ugyanis lényegében a Törvényszék több olyan jogkérdéssel kapcsolatos álláspontjának megkérdőjelezésére irányul, amelyeket első fokon terjesztettek elé, beleértve a tények Törvényszék általi jogi minősítését. Így a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében, amennyiben az említett fellebbezés tartalmazza a megtámadott ítélet bírált pontjainak, valamint azon jogalapoknak és érveknek a pontos megjelölését, amelyeken a fellebbezés alapul, a fellebbezést nem lehet teljes egészében elfogadhatatlannak nyilvánítani. ( 7 )

14.

A 2419/2001 rendelet 15. és 23. cikkének értelmezését illetően a Dán Királyság, amelyet e tekintetben a Francia Köztársaság támogat, előadja, hogy a Törvényszék téves értelmezést fogadott el, amikor a megtámadott ítélet 51. és 52. pontjában megállapította, hogy a tagállamok által távérzékeléssel végzett ellenőrzés hatékonyságának értékelése érdekében a Bizottság bármely megfelelő módszert alkalmazhat, beleértve az összehasonlítás érdekében a globális helymeghatározó rendszert (a továbbiakban: GPS) alkalmazó eszköz felhasználásával végzett felszíni méréseket. A Dán Királyság azt állítja, hogy egy távérzékeléssel végzett mérés és egy GPS‑szel végzett mérés közötti különbség nem szolgálhat annak megállapítására, hogy a távérzékelés a 2419/2001 rendelet 15. cikke értelmében kellően hatékony volt‑e.

15.

A Dán Királyság azt állítja továbbá, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletben nem határozott bizonyos további jogalapokról, amelyekkel a Dán Királyság a Bizottság távérzékeléssel végzett dán ellenőrzés hatékonyságára vonatkozó következtetéseinek érvényességét vitatta arra hivatkozással, hogy e következtetések több alapvető hibán alapulnak. A Dán Királyság szerint ilyen körülmények között a Törvényszék, amikor a megtámadott ítélet 50. pontjában megerősíti, hogy a Bizottság előzetesen kétségbe vonta a távérzékeléssel végrehajtott ellenőrzések minőségét, nem pontosan írja le a tényeket. A Törvényszék továbbá nem vette figyelembe a Dán Királyság által végrehajtott, úgynevezett HR (high resolution, nagy felbontású) képek ( 8 ) felhasználására vonatkozó korrekciós intézkedéseket.

16.

A Bizottság szerint a megtámadott ítélet 48. és 49. pontjában a Törvényszék helytállóan állapította meg, hogy a dán hatóságok által végzett ellenőrzés elégtelennek bizonyult, és a megtámadott ítélet 51. és 52. pontjában azt, hogy a Dán Királyság kifogása – amelyet fellebbezésében is megismételt – nem megalapozott.

17.

Véleményem szerint alapvető jelentőséggel bír az a körülmény, hogy a Törvényszék helytállóan ítélte úgy, hogy a jelen ügyben nem az a kérdés, hogy a nagy felbontású képek felhasználása megengedett‑e, hanem, hogy azokat milyen módon kell felhasználni. ( 9 ) Az uniós jog vonatkozó rendelkezéseiből, nevezetesen a 2419/2001 rendelet 15. cikkéből és a 2419/2001 rendelet 22. cikkének (1) bekezdéséből ( 10 ) ugyanis az következik, hogy a tagállamok feladata olyan intézkedések elfogadása, amelyek megítélésük szerint biztosítják az ellenőrzések hatékonyságát, és így a távérzékelés útján végzett mérések pontosságát. ( 11 )

18.

Márpedig a Dán Királyság tévesen állítja, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte a 2419/2001 rendelet 15. és 23. cikkét a tekintetben, hogy a GPS‑szel végzett mérés felhasználható‑e a távérzékelés 2419/2001 rendelet értelmében vett hatékonyságának értékelése céljára.

19.

Véleményem szerint a Törvényszék helytállóan ismerte el nem csupán a tagállamok felelősségét az ellenőrzés minőségét illetően, de a Bizottság ahhoz való jogát is, hogy adott esetben kiegészítő ellenőrzéseket végezzen a tagállamok által végrehajtott ellenőrzések megbízhatóságának értékelése érdekében. A Törvényszéknek nem lehet felróni, hogy valamely konkrét mérési módszert előnyben részesített volna, vagy hogy nem megfelelő következtetéseket vont volna le a különböző mérési módszerek használata esetén. A 2419/2001 rendelet 15., 22. és 23. cikkének sem szövege, sem célkitűzése nem követeli meg, hogy a Bizottság egy adott módszert részesítsen előnyben a nemzeti ellenőrzések eredményei megbízhatóságának ellenőrzése során.

20.

Következésképpen a Törvényszék levonhatta azt a következtetést, hogy a Bizottság által a vizsgálat során azonosított szabálytalanságok rávilágítottak a Dán Királyság által lefolytatott azon helyszíni ellenőrzések elégtelen voltára, amelyekre a parcellák területének eredetileg nagy felbontású képek felhasználásával végzett felmérésének ellenőrzése érdekében került sor. ( 12 )

21.

Így tehát a Törvényszék szerint a Dán Királyság tévesen rótta fel a Bizottságnak, hogy a 2002‑ben, 2003‑ban és 2004‑ben végzett ellenőrzések során az érintett tagállam által alkalmazott módszertől eltérő módszert, nevezetesen GPS útján végzett mérést alkalmazott. ( 13 ) Ugyanis, mivel az alkalmazandó szabályozás nem írja elő valamely konkrét mérési módszer igénybevételét, a 2419/2001 rendelet 22. cikke (1) bekezdése első mondatának rendelkezéseiből következik, hogy bár a tagállamok szabadon választhatják meg a mezőgazdaság parcellák területei meghatározásának módját, e módnak meg kell felelnie a pontosságra vonatkozó követelménynek. Következésképpen, annak értékelése érdekében, hogy a tagállamok eleget tettek‑e e követelménynek, a Bizottságnak is lehetősége kell, hogy legyen arra, hogy bármely megfelelő módszert alkalmazzon, amely lehetővé teszi számára az ellenőrzött parcellák területeinek a lehető legpontosabban történő meghatározását. ( 14 ) Minden ponton egyetértek a Törvényszék ezen elemzésével.

22.

Ezenkívül a Dán Királyság által javasolt értelmezés véleményem szerint nem egyeztethető össze az ellenőrzés két szintjével, amelyen az EMOGA számláinak elszámolása alapul. Egyrészt nemzeti szinten a kifizető ügynökségek feldolgozzák a finanszírozási kérelmeket és a helyszínen meggyőződnek arról, hogy fennállnak a támogatások kifizetésének feltételei. Másrészt uniós szinten a kifizető ügynökségek nemzeti jelentései alapján maga a Bizottság is végez mintavételen alapuló helyszíni ellenőrzéseket annak érdekében, hogy meggyőződjön a nemzeti ellenőrzési rendszerek megbízhatóságáról. Az alkalmazott módszereket illetően az e két szint közötti tökéletes megfelelés e rendszer meggyengítéséhez vezetne.

23.

Ami azt az állítást illeti, hogy a Törvényszék nem határozott bizonyos további, nevezetesen a távérzékeléssel végzett dán ellenőrzés hatékonyságára alapított jogalapokról, amelyekkel a Dán Királyság a vitatott határozatot kifogásolta, a Dán Királyság nagy részben a Törvényszékhez benyújtott eljárási iratokra való hivatkozásokon alapuló állításokra támaszkodik, anélkül, hogy kifejtené ezen iratok tartalmát, vagy pontosítaná, hogy a Törvényszéknek miért kellett volna figyelembe vennie ezeket.

24.

E tekintetben elegendő felidézni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a Bíróság nem követeli meg a Törvényszéktől, hogy olyan magyarázatot adjon, amely egyenként és kimerítően követi a felek által előadott összes érvet. Az indokolás lehet közvetett is, amennyiben lehetővé teszi az érdekelt felek számára, hogy megismerjék az adott intézkedés indokait, és lehetővé teszik a hatáskörrel rendelkező bíróság számára felülvizsgálati jogköre gyakorlását. ( 15 )

25.

Ami azt az állítást illeti, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe a Dán Királyság által végrehajtott, a nagy felbontású képek felhasználására vonatkozó korrekciós intézkedéseket, emlékeztetek arra, hogy a Bíróság hangsúlyozta: a tények értékelése, a Törvényszék elé terjesztett bizonyítékok elferdítésének esetét kivéve nem minősül a Bíróság vizsgálatának hatálya alá tartozó jogkérdésnek. ( 16 ) Az elferdítésnek nyilvánvalóan ki kell tűnnie az ügy irataiból, anélkül hogy szükséges lenne a tényállás és a bizonyítékok újbóli értékelése. ( 17 )

26.

Márpedig a Törvényszék által a távérzékeléssel végzett dán ellenőrzés hatékonyságát illetően elvégzett értékelés véleményem szerint nem mutatja a tények vagy a bizonyítékok elferdítését.

27.

Ami azt a kifogást illeti, amely szerint a megtámadott ítélet 50. pontja nem pontosan írja le a tényeket, emlékeztetni kell arra, hogy nyilvánvalóan nem tartozik a Bíróság hatáskörébe, hogy fellebbezés keretében elvégezze a tények ilyen felülvizsgálatát. ( 18 )

28.

Az első jogalapot tehát mint részben elfogadhatatlant és részben megalapozatlant el kell utasítani.

29.

A Dán Királyság, amelyet a Francia Köztársaság és a Finn Köztársaság támogat, vitatja a Törvényszék azon értelmezését, amely szerint a 2316/1999 rendelet 19. cikkének (4) bekezdése a „mezőgazdasági feltételek fenntartása” fogalmát rögzítené. A Dán Királyság azt kifogásolja, hogy a Törvényszék megállapította, az említett bekezdés azt jelenti, hogy az esetleges növénytakarót a mezőgazdasági feltételek fenntartásának biztosítása érdekében gondozni kell. E tagállam szerint a Törvényszék nem pontosítja, hogy mit jelenthet a „mezőgazdasági feltételek fenntartása” kifejezés, és különösen, hogy az magában foglalhat‑e a növénytakaró kaszálására vonatkozó kötelezettséget. Így a Dán Királyság a 2316/1999 rendelet 19. cikke (4) bekezdésének Törvényszék által elfogadott értelmezését vitatja, amennyiben úgy tűnik, hogy a Törvényszék az e rendelkezésben benne rejlő, a növénytakaró kaszálására vonatkozó kötelezettséget ismer el.

30.

Végül a Dán Királyság szerint a Törvényszék nem értékeli a vitatott határozat gondozási kötelezettségre vonatkozó következtetéseinek érvényességét, sem a Bizottság által alapul vett szabályok értelmezésére, sem pedig azon – pontosabban nem meghatározott – kritériumra tekintettel, amelyet a Törvényszék – úgy tűnik – a 2316/1999 rendelet 19. cikke (4) bekezdésének értelmezéséből vezetett le.

31.

A Törvényszék továbbá állítólag nem határozott a benyújtott részletes és a Dán Királyság szerint lényeges iratokról, amelyekből többek között kiderült, hogy a pihentetett területek továbbra is a termelésbe haladéktalanul újra bevonható mezőgazdasági területek lesznek, sem pedig a támogatás megszerzése érdekében folytatott termelés és az állítólag túl nedves területek kérdéséről.

32.

Következésképpen a Dán Királyság azt állítja, hogy a Bizottság általi téves értelmezés olyan jelentőségű volt, hogy a vitatott határozatot meg kellett volna semmisíteni. Azt nem lehetett volna helyben hagyni két kisebb szabálytalanság, nevezetesen a pihentetett parcellákon szénakazlak és építési hulladékok jelenléte alapján.

33.

A Bizottság ezzel szemben úgy véli, hogy a Törvényszék megállapította, a tagállamok feladata annak biztosítása, hogy a növénytakaróval fedett területet a pihentetett területekre alkalmazandó, a közös mezőgazdasági politika által előírt követelményeknek megfelelő módon gondozzák, majd kiemelte, hogy ebből következik a felelős tagállam azon kötelezettsége is, hogy ellenőrizze a gondozási kötelezettség tényleges tiszteletben tartását. ( 19 ) Ugyanis éppen a tagállamokat terheli annak felelőssége, hogy biztosítsák, az EMOGA forrásai csak az elfogadott iránymutatásokkal és a Szerződésből eredő kötelezettségekkel összhangban kerüljenek kifizetésre.

34.

A Bizottság véleménye szerint az ügy tényállásából kiderül, hogy a Dán Királyság nem tett eleget a megfelelő ellenőrzés biztosítására vonatkozó kötelezettségének. A Törvényszék továbbá megerősítette, hogy a Bizottság által megállapított szabálytalanságok a Dán Királyság által végrehajtott ellenőrzés terén tapasztalható súlyos hiányosságokra világítottak rá, és hogy önmagában e körülmény elegendő a közösségi finanszírozásból való kizárás indokolásához.

35.

Ami a 2316/1999 rendelet 19. cikke (4) bekezdésének értelmezését illeti, véleményem szerint a Dán Királyság tévesen értelmezi a megtámadott ítéletet. A Törvényszék ugyanis sem kifejezetten, sem hallgatólagosan nem állapította meg, hogy a 19. cikk (4) bekezdéséből a növénytakaró kaszálására vonatkozó kötelezettség következne.

36.

A Törvényszék a megtámadott ítélet e részében valójában azt állapította meg, hogy a 2316/1999 rendelet 19. cikke (4) bekezdésének rendelkezéseit a következőképpen kell értelmezni. Egyrészt a tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell alkalmazniuk, amelyek lehetővé teszik számukra a területpihentetéssel követett két célkitűzés – nevezetesen a pihentetett területek megfelelő gondozása és a környezet védelmének biztosítása – elérését. Másrészt e cikk értelmében megfelelő intézkedésnek minősül többek között a pihentetett parcellákon növénytakaró fenntartása. ( 20 ) A Törvényszék szerint a Bizottság tévesen értelmezte úgy e rendelkezéseket, hogy a pihentetett területeken növénytakaró fenntartása kivételt jelent a 2316/1999 rendelet 19. cikkének (4) bekezdése által követett, a parcellák gondozására irányuló célkitűzés elérését lehetővé tevő megfelelő intézkedésekhez képest. ( 21 )

37.

Ugyanakkor a Törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy „[a]z első kifogás vizsgálata keretében kifejtett megfontolásokból következik, hogy a Bizottság tévesen vélte úgy, hogy a pihentetett területek esetében a növénytakaró fenntartása kivételt jelent a tagállamok által a 2316/1999 rendelet 19. cikke (4) bekezdésének rendelkezéseivel összhangban alkalmazott megfelelő intézkedésekhez képest. A Bizottság ezzel szemben helyesen vélte úgy, hogy a pihentetett parcellákon fenntartott növénytakarót a 2316/1999 rendelet 19. cikke (4) bekezdésének értelmében gondozni kell” ( 22 ).

38.

Következésképpen, még ha a Dán Királyság a Bizottság által elkövetett és a Törvényszék által megállapított téves értelmezés „jelentőségére” hivatkozott is, véleményem szerint a megtámadott ítéletből sem kifejezetten, sem hallgatólagosan nem következik a növénytakaró kaszálására vonatkozó állítólagos kötelezettség.

39.

A Törvényszék ezt követően megvizsgálta, hogy milyen következményekkel járhat a vitatott határozat jogszerűségére az a tény, hogy a Bizottság e tekintetben tévesen alkalmazta a jogot. ( 23 ) A Törvényszék helytállóan állapította meg, hogy – amint az az összefoglaló jelentésben a Dán Királyság által a pihentetett területekre vonatkozóan végrehajtott ellenőrzések hiányosságai kapcsán kifejtett indokokból kiderül – a Bizottság az említett jelentésben a pihentetett parcellákkal kapcsolatban több típusú szabálytalanságot állapított meg, amelyek véleménye szerint megalapozhatják a kiadásoknak az EMOGA‑ból nem támogathatóvá minősítésére vonatkozó határozatát. Márpedig a Törvényszék szerint bizonyos említett szabálytalanságok nem bírnak jelentőséggel azon kérdés szempontjából, hogy az említett parcellákon fenntartottak‑e növénytakarót. ( 24 )

40.

Következésképpen a Törvényszék szerint az a körülmény, hogy a Bizottság a 2316/1999 rendelet 19. cikkének (4) bekezdését illetően tévesen alkalmazta a jogot, nem válthatott ki joghatásokat ez utóbbi szabálytalanságok Bizottság általi megállapítása megalapozottságának értékelésére nézve. ( 25 )

41.

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint egy téves indok nem igazolja a jogi aktus megsemmisítését, amennyiben az csak mellékes indok, és elegendő más indok létezik annak megalapozására. ( 26 ) Így véleményem szerint a Törvényszék számára az állítólagos szabálytalanságok értékeléséhez nem tűnt szükségesnek a „mezőgazdasági feltételek fenntartása” fogalma értelmezésének további tisztázása.

42.

A Dán Királyság nem tudta bizonyítani, hogy ahhoz, hogy a Törvényszék határozni tudjon e tagállam második jogalapjának fennmaradó részéről, amennyiben az a pihentetett területek ellenőrzése szabályainak alkalmazására vonatkozott, jogilag szükséges lett volna, hogy a Törvényszék e tekintetben részletesebben állást foglaljon. Valójában a Törvényszék, véleményem szerint helytállóan, a Dán Királyság által hivatkozott további vonatkozásokat értékelési kérdésnek minősítette. ( 27 )

43.

Ezért a Dán Királyság második jogalapját mint megalapozatlant el kell utasítani.

44.

A Dán Királyság és a beavatkozó négy tagállam nem vitatja a Bizottságra háruló bizonyítási teherre vonatkozó követelmények kapcsán a Törvényszék által megfogalmazott általános leírás pontosságát, amely követelmények az EMOGA számlái elszámolására vonatkozó ítélkezési gyakorlatban kerültek kialakításra és amelyeket, gyakorlati okokból, a Bizottság számára e teher jelentős könnyítése jellemez. Pontosabban a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottság megállapításai a végrehajtott ellenőrzések megfelelő jellegével kapcsolatos komoly és ésszerű kétségen alapultak, ( 28 ) és a tagállam feladata, hogy az e kétségek eloszlatására irányuló érveit alátámasztó bizonyítékokkal szolgáljon. ( 29 )

45.

Ugyanakkor a Dán Királyság szerint ebből az ítélkezési gyakorlatból nem vonható le az a következtetés, hogy a Bizottság pusztán a mintavételen alapuló ellenőrzés útján jóval a területpihentetés időszakának vége után megállapított tényekre való hivatkozással eleget tehetne a bizonyítási tehernek. Legalább az szükséges, hogy a szóban forgó tények arra utaló konkrét jelnek legyenek tekinthetők, hogy e tények az említett időszak alatt is fennálltak.

46.

Végül a Dán Királyság azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 123. pontjában tévesen állította, hogy a Dán Királyság nem nyújtott be az azon következtetést alátámasztó bizonyítékokat, amely szerint a Bizottság nem tett eleget az őt terhelő bizonyítási kötelezettségnek. Emellett a Dán Királyság feladata nem annak bizonyítása, hogy a Bizottság nem tett eleget e kötelezettségnek, hanem ellenkezőleg, a Bizottság által előadott esetleges állítások cáfolata.

47.

Az e tekintetben a Holland Királyság által támogatott Dán Királyság szerint a megtámadott ítélet a Bizottságra háruló bizonyítási teher és a bizonyítás szintjének téves felfogásán alapul. Ezenkívül a Törvényszék által a tagállamokra rótt bizonyítás felfogása túlterjed az e területre vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlatban előírtakon, és azt a gyakorlatban lehetetlen teljesíteni. A Törvényszék továbbá több tekintetben nyilvánvalóan elferdítette a Dán Királyság által hivatkozott jogalapokat és tényeket. A megtámadott ítéletet tehát ezen okokból is hatályon kívül kell helyezni.

48.

A Bizottság azt válaszolja, hogy nem a nemzeti hatóságok által végrehajtott ellenőrzések elégtelenségének kimerítő jellegű bemutatására köteles, hanem arra, hogy bizonyítsa az ezen ellenőrzések vagy számadatok tekintetében benne felmerült komoly és ésszerű kétséget.

49.

A Bizottságra háruló bizonyítási kötelezettség ezen könnyítését az a tény indokolja, hogy az érintett tagállam van leginkább abban a helyzetben, hogy az EMOGA számláinak végső elszámolásához szükséges adatokat összegyűjtse és ellenőrizze, következésképpen rá hárul ellenőrzései és számadatai valóságának és adott esetben a Bizottság állításai pontatlanságának legrészletesebb és legteljesebb bizonyítása. ( 30 ) Amennyiben nem tudja bizonyítani, hogy a Bizottság megállapításai pontatlanok, azok komoly kétségeket kelthetnek a megfelelő és hatékony felügyeleti és ellenőrzési intézkedések összességének végrehajtását illetően. ( 31 )

50.

A Bizottság szerint az ellenőrzés végrehajtásának tagállamok rendelkezésére álló lehetőségeire vonatkozó e megjegyzés valójában nem jelent minden tagállam számára arra irányuló kötelezettséget, hogy ilyen kimerítő és mélyreható ellenőrzést végezzen a támogatásban részesülő parcellák összessége tekintetében. A tagállamot terheli annak bizonyítása, hogy az ellenőrzés során a Bizottság által konkrét módon azonosított hiányosság nem valamely általános hiányosság megnyilvánulása, hanem ellenkezőleg, egyedi és teljes mértékben elszigetelt eset.

51.

Végül az ellenőrzés időpontját illetően a Bizottság emlékeztet arra, hogy az esetek többségében azon körülmények, amelyek ahhoz vezetnek, hogy a dán hatóságok által támogathatóként elismert pihentetett területeket nem lehet támogathatónak tekinteni, jellegükből eredően csak hosszú időszak alatt alakulhatnak ki. Lehetetlen tehát, hogy azok közvetlenül a pihentetés időszakának végén megjelentek volna. Ezenkívül az ellenőrzések időpontja az esetek többségében nem bír jelentőséggel.

52.

A Bizottság ezenkívül előadja, hogy a tagállamok feladata annak biztosítása, hogy a pihentetett területek ellenőrzésére a területpihentetés időszakának vége előtt sor kerüljön, és a mulasztás nem járhat azzal a következménnyel, hogy megnehezítse a Bizottságra háruló bizonyítási terhet.

53.

Emlékeztetek arra, hogy a bizonyítási teher megosztására vonatkozó, a Törvényszék által alkalmazott szabályt sem a tagállamok, sem a Bizottság nem vitatja. A jelen ügyben annak alkalmazását vonják kétségbe.

54.

Amennyiben a Dán Királyság azt állítja, hogy eleget tett az őt terhelő bizonyítási kötelezettségnek, mivel a felvetett kétségek eloszlatására irányuló érveit alátámasztó elegendő ténybeli körülményt szolgáltatott, meg kell állapítani, hogy érvelése arra irányul, hogy a Bíróságot a tények újbóli értékelésére késztesse.

55.

Ugyanakkor, az érintett tagállamtól megkövetelt bizonyítási szintet illetően, ( 32 ) amely a bíróság által az elé terjesztett bizonyítékok vizsgálata során alkalmazott követelmény szintjeként értendő, felmerül az a jogkérdés, hogy a Törvényszék olyan bizonyítási szintet állapított‑e meg, amelynek elérése a tagállamok számára lehetetlen.

56.

Emlékeztetek arra, hogy a Törvényszék megállapította: „a Bizottság számára nyilvánvaló gyakorlati okokból lehetetlen minden egyes tagállamban az érintett parcellák összességének kimerítő és mélyreható ellenőrzése. Ezzel szemben […] a tagállamok vannak leginkább abban a helyzetben, hogy ezt az ellenőrzést elvégezzék”, és „a Dán Királyság pusztán a Bizottság által […] a parcellák kiválasztott mintája alapján tett konkrét megállapításokhoz kapcsolódó bizonyítékokat terjesztett elő. Nem terjesztett elő azonban a pihentetett parcellák összességére vonatkozó bizonyítékokat. Mivel ezek a bizonyítékok nem kellően részletesek és teljesek ahhoz, hogy igazolják az ellenőrzései és számadatai valóságosságát, így nem tesznek eleget az EMOGA számláinak elszámolásával összefüggésben a tagállamokra háruló bizonyítási tehernek” ( 33 ).

57.

Az idézett két pont némileg vitatható szóhasználata ellenére nem gondolom, hogy a Törvényszék az elvégzett ellenőrzések megfelelő jellegére vonatkozó komoly és ésszerű kétségek jellemezte helyzetben megkövetelt bizonyítási szintnek való megfelelés érdekében azt várta volna el a tagállamtól, hogy valamennyi pihentetett parcellára vonatkozóan bizonyítékokkal szolgáljon. A Bizottsághoz hasonlóan én is úgy vélem, hogy e pontoknak a megtámadott ítélet 57. és 58. pontjával történő együttes értelmezése igazolja azt az értelmezést, amely szerint a Törvényszék azt kívánta hangsúlyozni, hogy azokban az esetekben, amikor a mintavételen alapuló ellenőrzések szabálytalanságokat tárnak fel, a tagállamot terheli annak bizonyítása, hogy elszigetelt esetekről van szó, amelyekből nem lehet arra következtetni, hogy a nemzeti ellenőrzési rendszer egésze nem megfelelő vagy nem megbízható. Ezt az értelmezést megerősíti a megtámadott ítélet 167. pontja, ahol a Törvényszék megállapítja, hogy „a Dán Királyság nem bizonyította a legrészletesebb és legteljesebb módon ellenőrzései és számadatai valóságát, és adott esetben a Bizottság állításai pontatlanságát”.

58.

Az ellenőrzés időpontját illetően megjegyzem, hogy a Törvényszék megállapította, hogy ha a Dán Királyság a területpihentetés időszakának vége előtt korrekciós intézkedéseket hozott volna, mint az kötelezettsége volt, nevezetesen fokozott helyszíni ellenőrzések megvalósítása révén, nagyobb bizonyossággal meg tudta volna állapítani – véleményem szerint különösen a területpihentetés időszaka alatt –, hogy bizonyos parcellákon megtalálhatók‑e a szénakazlak vagy építési hulladékok, vagy sem. ( 34 )

59.

A Bizottság által a területpihentetés időszakát követően végzett ellenőrzések alapozták ugyanis meg a Dán Királyság által végzett ellenőrzések megfelelő jellegével kapcsolatos komoly és ésszerű kétséget. E tekintetben ilyen kétség fennállása esetén az érintett tagállam feladta, hogy az e kétségek eloszlatására irányuló érveit alátámasztó bizonyítékokkal szolgáljon. Ugyanakkor a jelen ügyben a Törvényszék helytállóan állapította meg, hogy a Dán Királyság nem szolgált az e kétségek eloszlatására irányuló érveit alátámasztó bizonyítékokkal. ( 35 )

60.

Hozzá kell tenni, hogy a Törvényszék kritikával illette a dán hatóságok által alkalmazott módszert, amely a – például egy adott parcellán szénakazlak tárolásához hasonló – szabálytalanságok megállapítása esetén magában foglalta, hogy a kétséget a támogatást kérelmező javára értékelték és úgy tekintették, hogy e szénakazlakat a területpihentetés időszaka alatt nem tárolták a szóban forgó parcellán. A Törvényszék szerint ez a módszer nem felel meg a tagállamok által az uniós források megfelelő felhasználásának biztosítása érdekében és az EMOGA számláinak elszámolása keretében alkalmazandó uniós jogi rendelkezésekkel összhangban végrehajtandó ellenőrzési szabályoknak. E módszer ugyanis növeli az említett forrásokkal való visszaélés kockázatát, mivel a késői ellenőrzések során észlelt lehetséges szabálytalanság esetén az említett dán hatóságok feltételezik, hogy azt a szóban forgó parcellák pihentetésének időszaka alatt nem állapították volna meg. ( 36 )

61.

A Dán Királyság által hivatkozott jogalapok és tények állítólagos elferdítését illetően megerősítem a fenti [24] és [25]–[27]. pontban kifejtett álláspontot.

62.

A fenti okokból úgy vélem, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot a bizonyítási teherrel és a bizonyítási szinttel kapcsolatos szabályok és elvek alkalmazása során. Következésképpen azt javasolom, hogy a Bíróság utasítsa el a harmadik jogalapot mint megalapozatlant.

63.

A negyedik jogalapot illetően a Dán Királyság először megjegyzi, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 155. pontjában tévesen állította, hogy a Dán Királyság nem vonta kétségbe, hogy az átalánykorrekció választása megalapozott volt.

64.

Ezt követően, azt a kérdést illetően, hogy az EMOGA a veszteség vagy szabálytalanság valós kockázatának volt‑e kitéve, a Dán Királyság egy alapvető elvre hivatkozik, nevezetesen arra, hogy a korrekció mértékének világosan össze kell függnie a valószínű veszteséggel. Mivel a Törvényszék csak a szénakazlak és az építési hulladék tárolására vonatkozó állítólagos szabálytalanságokról határozott, nem tekinthető úgy, hogy a Bizottság által kifogásolt állítólagos tények ( 37 ) szabálytalanságnak minősülnek, vagy hogy az EMOGA‑t veszteség valós kockázatának tették volna ki. A Törvényszék által a vitatott határozatot megalapozottnak minősítő döntése igazolása érdekében hivatkozott két anomália messze nem tekinthető a veszteség valós kockázatának. A Törvényszék tehát valójában teljesen elferdítette az említett határozat eredeti összefüggéseit és alapját, és így a Bizottság által elfogadott alapot a sajátjával helyettesítette. Ez a körülmény önmagában igazolja a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését.

65.

Az 5%‑os, illetve 10%‑os pénzügyi átalánykorrekció alkalmazásának feltételeire vonatkozó ötödik jogalap keretében a Dán Királyság előadja, hogy az ezen átalánykorrekciók alkalmazási feltételei nem teljesülnek, valamint, hogy bizonyította, hogy nem állt fenn az EMOGA‑t érő veszteség valós kockázata. Ezenkívül a Törvényszék a megtámadott ítélet 158. pontjában pontatlanul mutatta be a Dán Királyság állításait és ügy tényállását.

66.

A Dán Királyság szerint a Törvényszék megközelítése, amely a Dán Királyság álláspontjának elutasítását teljes mértékben a szóban forgó kisebb szabálytalanságokra alapítja, és nem foglal állást azon lényegi vonatkozásokról, amelyekre a Bizottság határozatának meghozatala során támaszkodott, azzal a következménnyel jár, hogy nem tekinthető megállapítottnak az 5%‑os, illetve 10%‑os átalánykorrekció alkalmazási feltételeinek fennállása.

67.

A Francia Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság vitatja a jelen ügyben a pénzügyi átalánykorrekciók alkalmazásához való jogot azzal az indokkal, hogy az alkalmazásuk általános feltételei nem álltak fenn. E beavatkozó tagállamok továbbá azt állítják, hogy a pénzügyi átalánykorrekciók tényleges alkalmazása aránytalan.

68.

A Bizottság szerint a dán rendszer, mivel egyáltalán nem biztosítja a folyamatos gondozást, nem tesz eleget a 2316/1999 rendelet 19. cikkében rögzített követelmények összességének. Következésképpen a közérdekre tekintettel és a Közösség forrásainak védelme érdekében szükséges volt a pénzügyi átalánykorrekció alkalmazása.

69.

Ezért a 2003., 2004. és 2005. év vonatkozásában 5%‑os, illetve 10%‑os mértékű pénzügyi átalánykorrekció került alkalmazásra, a pihentetett parcellákra vonatkozó követelmények betartásának ellenőrzése terén tapasztalt hiányosságok miatt.

70.

A jelen ügyben a Bizottság 2%‑os, 5%‑os és 10%‑os pénzügyi átalánykorrekciót alkalmazott, amelyek az EMOGA‑ból származó, a dán hatóságok által 2003‑ban, 2004‑ben és 2005‑ben a dán mezőgazdasági termelőknek kiosztott források rendkívül kis része alapján kerültek kiszámításra. A Bizottság szerint a pénzügyi átalánykorrekciók ezen alkalmazása jogszerű és arányos.

71.

Emlékeztetek arra, hogy a Törvényszék nem állapított meg kaszálásra vonatkozó kötelezettséget, hanem ítéletét arra a következtetésre alapította, hogy a Bizottság megállapításait érvényesen alapozta az elvégzett ellenőrzések megfelelő jellegét érintő komoly és ésszerű kétségre, és a tagállam nem tudott az e kétség eloszlatására irányuló érveit alátámasztó bizonyítékokkal szolgálni. Ez az érvelés a nemzeti ellenőrzések során nem észlelt szabálytalanságok, nevezetesen bizonyos parcellákon szénakazlak vagy építési hulladék jelenlétének megállapításán, valamint a dán hatóságok részéről nem megfelelő módszer alkalmazásán alapul.

72.

A Törvényszék ezt az érvelést az átalánykorrekciók alkalmazására és azok szintjének meghatározására is alkalmazta. Így a megtámadott ítélet 168. pontjában megállapította, hogy „[a] fenti megállapításokból következik, hogy egyrészről a Bizottság jogilag megkövetelt módon bizonyította a pihentetett parcellákra vonatkozóan a Dán Királyság által végrehajtott kulcsellenőrzéseket érintő komoly és ésszerű kétséget indokoló körülmények fennállását, és másrészről, ésszerűen következtethetett arra, hogy az EMOGA‑t érő veszteségek kockázata jelentős volt, és így az arányosság elvének megsértése nélkül róhatott ki 5%‑os vagy 10%‑os mértékű átalánykorrekciót”.

73.

Mint azt már említettem, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a közösségi jogszabályok megsértését a Bizottságnak kell bizonyítania, ha azonban e jogsértés már megállapítást nyert, a tagállamnak kell azt bizonyítania, hogy adott esetben a Bizottság az ebből levonandó pénzügyi következtetések tekintetében hibát követett el. ( 38 ) Mint arra a Bizottság helytállóan emlékeztet, az 1997. december 23‑i VI/5330/97. sz. dokumentummal ( 39 ) összhangban, amennyiben nem határozható meg pontosan a Közösséget ért kár, átalánykorrekció helyezhető kilátásba. ( 40 )

74.

E tekintetben megjegyzem, hogy mivel a Bizottság ahelyett, hogy elutasította volna a jogsértés által érintett kiadások összességét, olyan szabályokat állapított meg, amelyek célja a szabálytalanság eseteinek differenciált kezelése az ellenőrzések hiányosságának szintje és az EMOGA‑t érintő kockázat foka szerint, a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a tagállamnak kell bizonyítania, hogy e kritériumok önkényesek és méltánytalanok. ( 41 )

75.

Meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben a Dán Királyság nem bizonyította, hogy a veszteség maximális mértéke, amelynek az EMOGA ki volt téve, alacsonyabb lett volna a pénzügyi átalánykorrekció által eredményezett összegnél, azonban többször állította, hogy az átalánykorrekciók alkalmazása csupán kisebb és elszigetelt szabálytalanságokon alapult. Véleményem szerint ez az érvelés valójában az EMOGA számláinak elszámolása keretében a mintavétel alapján történő ellenőrzés módszerének megkérdőjelezésére irányul. Ugyanakkor a tagállam által végzett ellenőrzések, illetve az általa benyújtott számadatok valóságának, és adott esetben a Bizottság állításai helytelenségének bizonyítása hiányában, vagy az ezek bizonyítására irányuló bármely kísérlet hiányában az alkalmazott pénzügyi korrekciókat az EMOGA által a dán ellenőrzési rendszer hiányosságai következtében elszenvedett veszteség ellensúlyozására alkalmas és arányos eszköznek kell tekinteni.

76.

Bár az arányosság elvére mint olyanra a Dán Királyság csak a tárgyaláson hivatkozott, ezt az elvet természetesen tiszteletben kell tartani a pénzügyi korrekciók alkalmazása során annak érdekében, hogy ezek a megállapított hiányosságok súlyosságára tekintettel ténylegesen szükséges mértékre korlátozódjanak. ( 42 )

77.

Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a pénzügyi korrekció összegét illetően a Bizottság teljes egészében visszautasíthatja a felmerült kiadások EMOGA‑ra terhelését, amennyiben úgy találja, hogy nincsenek megfelelő ellenőrzési eljárások. ( 43 )A fortiori nem lehet azt állítani, hogy a Bizottság által az ellenőrzési mechanizmusok súlyos hiányosságai miatt kirótt átalánykorrekciók aránytalanok lennének. Valójában a Bizottságot köti az általa elfogadott iránymutatás, és azt a jelen ügyben megfelelően követte is, ahogy arra a Törvényszék a megtámadott ítéletben rávilágított. ( 44 )

78.

A jelen ügyben a minták – nevezetesen azok a parcellák, amelyeken szabálytalanságokat állapítottak meg, és amelyek alapján következtetéseket vontak le az ellenőrzési rendszer minőségére és a szabálytalanságok kiterjedésére vonatkozóan – kis jelentősége nem befolyásolhatja a kötelezettségszegés jelentőségét. A mintavétel alapján történő ellenőrzés módszere a „pars pro toto” elvét követi, amely szerint a reprezentatívnak tekintett részek minőségéből következtetés vonható le az egészre nézve. Ugyanakkor ezen egész tekintetében a szabálytalanságok mennyiségi nagyságrendje megbecsülésének természetesen az ilyen mintákból való extrapoláláson kell alapulnia, és nem az ezek közötti összeadáson.

79.

Következésképpen azt javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el a negyedik és az ötödik jogalapot.

80.

Következésképpen azt javaslom a Bíróságnak, hogy: