16.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 211/30

1.

A HR/Coord/2008-0038/BK. sz. 2008. szeptember 22-i közszolgálati feljegyzés megsemmisítése iránti kérelmének alátámasztása érdekében a fellebbező kifogásolja, hogy azt a Közszolgálati Törvényszék teljes egészében figyelmen kívül hagyta, amennyiben az EBB védelmének helyt adott, amely védelem jogszerűnek tartja azt a döntést, hogy nem bocsátják a munkavállaló rendelkezésére a fellebbviteli bizottság üléséről készült hangfelvételt, sem pedig az ülés jegyzőkönyvét, tehát az EBB — végső soron — szabadon másíthatja meg a tényeket, mivel nem lehet ennek ellenkezőjét bizonyítani.

2.

A fellebbező a fellebbviteli bizottság határozatának megsemmisítését is kérte.

A Közszolgálati Törvényszék — a tisztviselők személyzeti szabályzatának 90. cikke szerinti eljárásokkal analóg módon — úgy vélte, hogy (az először igazgatási eljárás keretében előadott, majd pedig a Közszolgálati Törvényszék elé terjesztett) kérelmek azonos mivolta csupán azt teszi lehetővé ezen utóbbi számára, hogy csak a második kérdést vizsgálja, az elsőt pedig teljes egészében egyként kezelje azzal. A fellebbező vitatja a 90. cikk alkalmazhatóságát, és úgy véli, hogy joga van a megsemmisítést kimondó ítélethez, mivel az említett dokumentumot személyes dossziéjához csatolták, ez pedig hátrányosan érintheti jövőbeli szakmai előmenetelét.

3.

Végezetül, a Közszolgálati Törvényszék elutasította az előléptetésről szóló határozatok megsemmisítése iránti kérelmet is, annak elkésettsége miatt. C. De Nicola ezt a döntést négy ok miatt tartja jogellenesnek.

4.

A fellebbező azt kérte, hogy a Közszolgálati Törvényszék állapítsa meg és mondja ki, hogy a zaklatásokat, amelyeknek 18 éve áldozata, teljes mértékben kimeríti — a jogelméletben és a munkajoggal foglalkozó ítélkezési gyakorlatban mobbingként (munkahelyi zaklatás) meghatározott — zaklatás valamennyi formáját és azt munkahelyi zaklatásnak kell tekinteni. Ezt a kérdést illetően a fellebbező „Az emberi méltóságnak a munkahelyen történő tiszteletben tartása terén folytatott politika” című dokumentum (amely még a munkahelyi zaklatás fogalmát sem határozza meg) megfelelő voltának hiányát panaszolja, és kifogásolja a Közszolgálati Törvényszék azon döntését, amely a keresetet azon az alapon tartotta elfogadhatatlannak, hogy az meg nem engedett, elvi jellegű megállapítások megtételére és az EBB-vel szembeni meghagyások kibocsátására irányul. A fellebbező végül úgy véli, hogy kérelmét félreértelmezték, mivel ő azt kérte, hogy a Közszolgálati Törvényszék állapítsa meg, hogy vele szemben néhány munkavállaló visszaéléseket követett el, állapítsa meg, hogy az említett zaklatások — összességükben — kimerítik a munkahelyi zaklatásnak megfelelő tényállást, valamint hogy mondja ki, hogy az említett tevékenységgel kapcsolatos felelősség — munkáltatóként — az EBB-t terheli.

5.

Más szemszögből a fellebbező a határozatnak azt a részét támadta meg, amelyben a Közszolgálati Törvényszék a személyzeti szabályzat 41. cikkének megsértésével — szükségtelenül — analógiát alkalmazott, továbbá — önrendelkezési jogának megsértésével — saját maga hozta létre az EBB-re alkalmazandó rendszert.

6.

Ezen túlmenően, a Közszolgálati Törvényszék tévesen alkalmazott egy magánjogi munkaszerződésre kizárólag közalkalmazottakra vonatkozó szabályokat, ráadásul kimondta, hogy néhány munkavállaló által elkövetett jogellenes cselekményekre az igazgatási aktusokra irányadó szabályozást kell alkalmazni.

7.

A fellebbező a következő három kérelmet terjesztette elő: 1. a munkahelyi zaklatás befejezése, 2. a személyes, vagyoni, és nem vagyoni károk megtérítése, valamint 3. az eljárással kapcsolatban felmerült költségek viselése.

A Közszolgálati Törvényszék az első kérelemről nem határozott.

A másodikat annak félreértelmezését követően utasította el, mivel a fellebbező az EBB jogellenes magatartása miatt őt ért bizonyos károk megtérítését kérte, függetlenül attól, hogy ezt a magatartást a teljes kereset vizsgálata során miként fogják minősíteni.

Mindenesetre a fellebbező úgy véli, hogy a kérelen nem elfogadhatatlan azért, mert nem került sor „sérelmet okozó cselekményre”, amelyek tekintetében kártérítés iránti kérelmet lehetne előterjeszteni. Mindez azon alapul, hogy a munkaviszony magánjogi jellegű, valamint azért, mert jogellenes tényekről, nem pedig aktusokról van szó.

A harmadikat a Közszolgálati Törvényszék — a valóságtól eltérő — azon feltételezés miatt utasította el, hogy a fellebező nem kérte, hogy a Közszolgálati Törvényszék kötelezze az EBB-t az eljárással kapcsolatban felmerült költségek viselésére.