—

Első jogalapjával a felperes az 510/2006/EK rendelet (1) szerinti hatáskörmegosztás megsértését kifogásolja, mivel nem végeztek nemzeti eljárást a megtámadott rendelettel bejegyzett, oltalom alatt álló „Edam Holland” földrajzi jelzéssel kapcsolatban.

—

A felperes előadja, hogy az eredeti kérelemmel a „Hollandse Edam” kifejezés bejegyzését kérték, és csak e névvel kapcsolatban végezték el az 510/2006 rendelet 5. cikke alapján kötelező előzetes nemzeti eljárást.

—

E tekintetben a felperes azt kifogásolja, hogy az „Edam Holland” nem holland kifejezés.

—

A harmadik jogalap keretében a felperes előadja, hogy a bejegyzett nevet nem használják.

—

A felperes előadja, hogy megsértették az 510/2006 rendelet 2. cikkének (2) bekezdését, mivel az „Edam Holland” nem „hagyományos” nem földrajzi név.

—

Az ötödik jogalap keretében a felperes az 510/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének a megsértését kifogásolja, mivel az „Edam Hollandnak” nincsenek különleges tulajdonságai vagy hírneve.

—

A felperes ezzel kapcsolatban azzal érvel, hogy a megtámadott rendelet az „Edam Holland” esetében kizárólagosan engedélyezett, a Hollandiában letelepedett tejelőtehén-tartóktól származó tej sajátosságainak a hiánya miatt indokolatlanul korlátozza az áruk szabad mozgását.

—

E ponton a felperes különösen azt adja elő, hogy megsértették az 510/2006 rendelet 2. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 2. cikkének (2) bekezdését, mivel a „Holland”, mint a „Hollandia” szinonimája, egy ország neve. Továbbá nem áll fenn az országnevek bejegyzésénél megkövetelt kivételes eset.

—

Ezzel kapcsolatban a felperes azzal érvel, hogy az „Edam Holland” bejegyzése a „Noord-Hollandse Edammer OEM” előzetes bejegyzésére tekintettel a tisztességes és helyi szokás figyelmen kívül hagyásával történt, és félrevezetés veszélyének alapja lehet.

—

Végezetül a felperes azt kifogásolja, hogy az alperes a megtámadott rendeletben elmulasztotta tisztázni azt, hogy az „Edam” megnevezés egy szokásossá vált kifejezés. A felperes véleménye szerint egy ilyen tisztázás a Bíróság ítélkezési gyakorlata és a Bizottság gyakorlata alapján lehetséges, a tényállásra tekintettel pedig szükséges volt. Ennek elmaradása sérti az arányosság elvét, az eljárási alapelveket, és értékelési hibának minősül.