Felek
Az ítélet indoklása
Rendelkező rész

Felek

A T-396/11. sz. ügyben,

az ultra air GmbH (székhelye: Hilden [Németország], képviseli: C. König ügyvéd)

felperesnek

a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: G. Schneider, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó a Törvényszék előtti eljárásban:

a Donaldson Filtration Deutschland GmbH (székhelye: Haan [Németország], képviselik: N. Siebertz és M. Teworte-Vey ügyvédek),

az OHIM negyedik fellebbezési tanácsának az ultra air GmbH és a Donaldson Filtration Deutschland GmbH közötti törlési eljárással kapcsolatban 2011. május 18-án hozott határozata (R 374/2010-4. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács),

tagjai: N. J. Forwood elnök (előadó), F. Dehousse és J. Schwarcz bírák,

hivatalvezető: C. Heeren tanácsos,

tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2011. július 22-én benyújtott keresetlevélre,

tekintettel az OHIM-nak a Törvényszék Hivatalához 2011. november 28-án benyújtott válaszbeadványára,

tekintettel a beavatkozónak a Törvényszék Hivatalához 2011. december 12-én benyújtott válaszbeadványára,

a 2013. január 29-i tárgyalást követően,

meghozta a következő

Ítéletet

Az ítélet indoklása

1. 1999. március 29-én a beavatkozó, az ultrafilter GmbH, jelenleg Donaldson Filtration Deutschland GmbH a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) (helyébe lépett a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet [HL 2009. L 78., 1. o.]) alapján közösségi védjegybejelentést tett a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) előtt.

2. A lajstromoztatni kívánt védjegy az ultrafilter international szómegjelölés volt.

3. A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15-i Nizzai Megállapodás szerinti 7., 11., 37., 41. és 42. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában tették, az egyes osztályoknak megfelelő alábbi leírással:

– 7. osztály: „Levegő, gázok és folyadékok szárítására, tisztítására és hűtésére használt szűrők; szűrőfejek, szűrőanyagok; mechanikai és elektromos tisztítóberendezések; olajleválasztók, vízleválasztók”;

– 11. osztály: „Levegő, gázok és folyadékok szárítására, tisztítására és hűtésére használt készülékek és berendezések; e készülékek és berendezések alkatrészei és tartozékai, különösen pumpamembránok, szintmérők, tolattyúk, különösen elektromágneses tolattyúk, tolattyúvezérlők, idővezérlő egységek, manométerek, különösen nyomáskülönbségen alapuló manométerek, nyomásmérők, különösen hőmérséklet-nyomásmérők, szintjelzős nyomásmérők, szűrőrendszerek, szűrőberendezésekhez való rögzítőelemek, ideértve a beszereléshez szükséges kapcsoló- és rögzítőelemeket is; szellőzőkészülékek”;

– 37. osztály: „a nevezett készülékek és berendezések üzembe helyezése, javítása és karbantartása”;

– 41. osztály: „műszaki képzés; értékesítési és termékekre vonatkozó képzés”;

– 42. osztály: „mérnöki szolgáltatások; a nevezett berendezések és készülékek tervezésére, szerelésére és használatára vonatkozó tanácsadás”.

4. 2001. január 19-i határozatával az elbíráló a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja (jelenleg a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja) alapján azzal az indokkal utasította el a közösségi védjegybejelentést, hogy a vitatott védjegy leíró jellegű, és nem rendelkezik megkülönböztető képességgel. A beavatkozó által benyújtott fellebbezést követően az OHIM második fellebbezési tanácsa 2003. december 16-i határozatával (R 375/2001-2. sz. ügy) hatályon kívül helyezte ezt a határozatot, és megállapította, hogy a vitatott védjegy a 40/94 rendelet 7. cikke (3) bekezdésének (jelenleg a 207/2009 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése) értelmében megkülönböztető képességet szerzett a német és angol nyelvű tagállamokban.

5. 2005. szeptember 27-én a vitatott védjegyet 1121839. szám alatt közösségi védjegyként lajstromozták.

6. 2008. május 5-én a felperes, az ultra air GmbH a 40/94 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének a) pontja (jelenleg a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének a) pontja) alapján a vitatott védjegy törlése iránti kérelmet terjesztett elő az OHIM-nál azzal az indokkal, hogy a vitatott védjegyet a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjának és 7. cikke (3) bekezdésének megsértésével lajstromozták.

7. 2010. január 29-i határozatával az OHIM törlési osztálya helyt adott a törlés iránti kérelemnek, és a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjával összefüggésben értelmezett 52. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján a vitatott védjegyet valamennyi áru és szolgáltatás vonatkozásában törölte.

8. 2010. március 16-án a beavatkozó a törlési osztály határozata ellen a 207/2009 rendelet 58–64. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az OHIM-hoz.

9. Az OHIM negyedik fellebbezési tanácsa 2011. május 18-i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) helyt adott a fellebbezésnek, hatályon kívül helyezte a törlési osztály határozatát és elutasította a felperes által előterjesztett törlés iránti kérelmet. A fellebbezési tanács szerint a törlés iránti kérelem joggal való visszaélés miatt hibás, és mint elfogadhatatlant, el kell utasítani. A fellebbezési tanács e tekintetben lényegében úgy vélte, hogy a felperes törlés iránti kérelme valójában arra irányul, hogy ő maga használja (önmagában vagy más szavakkal együtt) az „ultrafilter” megjelölést. Tehát nem a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában és 7. cikkének (3) bekezdésében foglalt, közérdekre vonatkozó célkitűzésekre irányul, hanem más célja van. A joggal való visszaélést megtestesítő, rejtett szándékot az is alátámasztja, hogy a vitatott védjegy jogosultjának korábbi ügyvezetője, aki egyben a törlés iránti kérelem benyújtójának jelenlegi ügyvezetője, 2003-ban maga is védelmezte ennek a védjegynek a használat révén szerzett megkülönböztető képességét. Mivel a joggal való visszaélés „általános eljárási akadálynak” minősül, ki kell zárni azokat a visszaélésszerű kérelmeket és kereseteket, amelyek a jogrendszer által kitűzött céloktól eltérő célra irányuló eljárásnak minősülnek, anélkül hogy a 207/2009 rendelet 83. cikke alapján hivatkozni kellene a tagállami eljárásjogra.

A felek kérelmei

10. A felperes a keresetében azt kéri, hogy a Törvényszék:

– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

– utasítsa el a beavatkozó által a fellebbezési tanács előtt benyújtott fellebbezést;

– az OHIM-ot és a beavatkozót kötelezze a költségek megfizetésére.

11. Az OHIM és a beavatkozó azt kéri, hogy az Törvényszék:

– – utasítsa el a keresetet;

– a felperest kötelezze a költségek viselésére.

A jogkérdésről

12. Keresete alátámasztásául a felperes lényegében két jogalapra hivatkozik, amelyeket a 207/2009 rendelet 56. cikke (1) bekezdése a) pontjának megsértésére, illetve ugyanezen rendelet 52. cikke (1) bekezdése a) pontjának megsértésére alapít.

13. Az első jogalap keretében a felperes arra hivatkozik, hogy – miként ezt az ítélkezési gyakorlat is megerősíti – a 207/2009 rendelet 56. cikke (1) bekezdésének a) pontja valamennyi természetes és jogi személy számára biztosítja annak jogát, hogy ugyanezen rendelet 52. cikke alapján törlés iránti kérelmet nyújtson be, és ezt a jogot nem teszi függővé a törlés iránti kérelem benyújtójának esetleges személyes érdekei és az utóbbi rendelkezésben biztosított közérdek mérlegelésétől. Ebben az összefüggésben a 207/2009 rendelet 56. cikke (1) bekezdésének a) pontja, amely kimerítően szabályozza ezt a kérdést, nem enged teret annak figyelembevételére, hogy a törlés iránti kérelem benyújtója rosszhiszemű volt-e, és így a joggal való visszaélés nem minősülhet a törlés iránti kérelem vizsgálatát kizáró akadálynak.

14. Ezenkívül a felperes nem valósított meg joggal való visszaélést, mivel először is a beavatkozó által a fellebbezési tanács előtt bemutatott nemzeti bírósági határozatok olyan, tisztességtelen versennyel kapcsolatos esetekre vonatkoznak, amelyek nem függenek össze a vitatott védjegy használatával. Másodszor, mivel a feltétlen kizáró okba ütköző megjelölések kisajátításának megakadályozása éppen hogy a 207/2009 rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében biztosított célnak felel meg, az ilyen megjelölés szabad használata mindenképpen összeegyeztethető ezzel a rendelkezéssel, és ezért nem minősülhet joggal való visszaélésnek. Harmadszor az a tény, hogy a törlés iránti kérelem benyújtója korábban nem tudott védjegyként lajstromoztatni egy megjelölést, nem jelentheti számára annak tilalmát, hogy egy feltétlen kizáró okba ütköző, hasonló védjegy törlését kérje. Végül negyedszer az a körülmény sem releváns, hogy a felperes ügyvezetője a beavatkozó ügyvezetője volt abban az időpontban, amikor a beavatkozó a vitatott védjegyet lajstromoztatta.

15. Az OHIM és a beavatkozó a megtámadott határozat megalapozottsága mellett érvel.

16. E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a 207/2009 rendelet 56. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett, törlés iránti kérelem nem bírósági, hanem közigazgatási eljárás alá tartozik (a Bíróság C-408/08. P. sz., Lancôme kontra OHIM ügyben 2010. február 25-én hozott ítéletének [EBHT 2010., I-1347. o.] 36. pontja).

17. A 207/2009 rendelet 56. cikke (1) bekezdésének a) pontja úgy rendelkezik, hogy a feltétlen törlési okon alapuló törlés iránti kérelmet bármely természetes vagy jogi személy, vagy a gyártókat, előállítókat, szolgáltatást nyújtókat, forgalmazókat vagy fogyasztókat képviselő bármely csoport vagy szervezet benyújthatja, amely saját nevében perelhet és perelhető. Ugyanakkor ezen rendelet 56. cikke (1) bekezdésének a viszonylagos törlési okon alapuló törlés iránti kérelmekre vonatkozó b) és c) pontja az ilyen kérelem benyújtásának jogát meghatározott, az eljáráshoz fűződő érdekkel rendelkező személyek számára tartja fenn. E cikk felépítéséből ezért az következik, hogy a jogalkotó a törlés iránti kérelmet benyújtó személyek körét a második esetben korlátozni kívánta, az elsőben ugyanakkor nem (lásd ebben az értelemben a fenti 16. pontban hivatkozott Lancôme kontra OHIM ügyben hozott ítélet 39. pontját).

18. Amíg a lajstromozás viszonylagos kizáró okai csak bizonyos korábbi jogok jogosultjainak érdekeit védik, a lajstromozás feltétlen kizáró okai az őket megalapozó közérdek védelmét szolgálják, ami megmagyarázza, hogy a 207/2009 rendelet 56. cikke (1) bekezdésének a) pontja a kérelmező számára nem írja elő az eljáráshoz fűződő érdek bizonyítását (a fenti 16. pontban hivatkozott Lancôme kontra OHIM ügyben hozott ítélet 40. pontja).

19. A 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt feltétlen kizáró ok a megkülönböztető képességgel nem rendelkező védjegyek lajstromozásának megakadályozását célozza, mivel egyedül a megkülönböztető képesség révén tudja a védjegy azon alapvető rendeltetését betölteni, hogy biztosítsa a fogyasztó vagy a végső felhasználó számára a védjeggyel megjelölt áru vagy szolgáltatás származását, lehetővé téve számukra, hogy az összetévesztés lehetősége nélkül megkülönböztethessék azokat más eredetű áruktól vagy szolgáltatásoktól. Így az e rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja mögött rejlő közérdek nyilvánvalóan elválaszthatatlan a védjegy alapvető rendeltetésétől (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-173/04. P. sz., Deutsche SiSi-Werke kontra OHIM ügyben 2006. január 12-én hozott ítéletének [EBHT 2006., I-551. o.] 60. és 61. pontját). Ezenkívül a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja mögött meghúzódó közérdek annak biztosításából áll, hogy a közösségi védjegybejelentéssel érintett áruk vagy szolgáltatások egy vagy több jellemzőjét leíró megjelöléseket az ilyen árukat vagy szolgáltatásokat kínáló összes gazdasági szereplő szabadon használhassa (a Bíróság C-51/10. P. sz., Agencja Wydawnicza Technopol kontra OHIM ügyben 2011. március 10-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-1541. o.] 37. pontja).

20. Következésképpen a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összefüggésben értelmezett 56. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt közigazgatási eljárásnak különösen az a célja, hogy lehetővé tegye az OHIM számára, hogy újból megvizsgálja a védjegylajstromozás érvényességét, és olyan álláspontot fogadjon el, amelyet adott esetben a 207/2009 rendelet 37. cikkének (1) bekezdése alapján hivatalból el kellett volna fogadnia.

21. Ebben az összefüggésben az OHIM-nak azt kell értékelnie, hogy a vizsgálat alá vont védjegy leíró jellegű-e, illetve híján van-e megkülönböztető képességnek, ennek során pedig a törlés iránti kérelem benyújtójának indokai vagy korábbi magatartása nem befolyásolhatja a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja, valamint 56. cikke (1) bekezdésének a) pontja mögött meghúzódó közérdekkel kapcsolatban az OHIM-ra ruházott feladatkör terjedelmét. Amennyiben ugyanis a kérdéses rendelkezéseknek a törlési eljárás keretében történő alkalmazása során az OHIM nem foglal állást abban a kérdésben, hogy a védjegyjogosultat megillető jog erősebb-e a törlés iránti kérelem benyújtójának bármely jogánál, viszont igazolja, hogy a védjegyjogosultat megillető jogot a védjegy lajstromozhatóságára vonatkozó szabályokra tekintettel, jogszerűen hozták létre, nem lehet a törlés iránti kérelem benyújtója részéről „joggal való visszaélésről” beszélni.

22. Így az OHIM állításával ellentétben az a tény, hogy a kérelmező esetleg azzal a céllal nyújtja be a törlés iránti kérelmet, hogy a későbbiekben saját áruin feltüntethesse a szóban forgó megjelölést, pontosan megfelel a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt, a rendelkezésre állásra és a szabad használatra vonatkozó közérdeknek. Ezért a fellebbezési tanács megállapításával ellentétben az ilyen körülmény semmiképpen nem minősülhet joggal való visszaélésnek. Ezt az értékelést a 207/2009 rendelet 52. cikkének (1) bekezdése is alátámasztja, amely szerint a közösségi védjegyet védjegybitorlási perben előterjesztett viszontkereset alapján is törölni lehet, ami azt feltételezi, hogy a védjegybitorlási per alperese akkor is eredményesen kérheti a törlést, ha a kérdéses védjegyet használta, és a továbbiakban is szeretné használni.

23. A törlés iránti kérelem „joggal való visszaélés” miatt történő elutasítása ezzel szemben meghiúsítja a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjával kitűzött célokat, mivel a kérelem elutasítása akadályát képezi a fenti 21. pontban ismertetett érdemi vizsgálatnak.

24. Az a tény, hogy a törlés iránti kérelem benyújtójának ügyvezetője a védjegybejelentés benyújtásakor a védjegyjogosult ügyvezetője volt, szintén nem érinti a törlés iránti kérelem benyújtójának azt a jogát, hogy a 207/2009 rendelet 56. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett kérelmet terjesszen az OHIM elé. Tekintettel ugyanis a kérdéses eljárás jellegére és céljára, amelynek lényege a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja mögött meghúzódó közérdek biztosítása, meg kell állapítani, hogy a leíró jellegű vagy megkülönböztető képességgel nem rendelkező védjegyek jogosultja nem tarthat jogot védjegye lajstromozásának fenntartására pusztán amiatt, hogy a törlés iránti kérelem benyújtójának ügyvezetője olyan természetes személy, aki korábban a szóban forgó megjelölés lajstromozása érdekében járt el.

25. Ugyanez a megállapítás érvényes a beavatkozónak a felperes által e vonatkozásban elkövetett tisztességtelen versenymagatartásra alapított érveire is. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 207/2009 rendelet 56. cikke (1) bekezdésének a) pontja sem a törlés iránti kérelem elfogadhatóságát, sem pedig annak megalapozottságát nem teszi függővé a törlés iránti kérelem benyújtójának jóhiszeműségétől (lásd analógia útján a Törvényszék T-245/08. sz., Iranian Tobacco kontra OHIM – AD Bulgartabac (TIR 20 FILTER CIGARETTES) ügyben 2009. december 3-án hozott ítéletének [az EBHT-ban nem tették közzé] 26. pontját). Még ha ugyanis feltételezhető is az, hogy a törlés iránti kérelem olyan átfogó támadási terv részét képezi, amely tisztességtelen versenyre irányuló módszereket is magában foglal, a leíró jellegű vagy megkülönböztető képességgel nem rendelkező védjegyek törlése a 207/2009 rendelet 57. cikkének (5) és (6) bekezdése által előírt jogszabályi következmény, a védjegyjogosult pedig nem tarthat jogot a lajstromozás fenntartására azért, mert a törlés iránti kérelem benyújtója egyébként tisztességtelen versenymagatartást tanúsít.

26. Végül nem releváns az OHIM-nak a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/104/EGK első tanácsi irányelv (HL L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.) 9. cikkére történő hivatkozása. Ez a rendelkezés, csakúgy mint a 207/2009 rendelet hasonló tartalmú 54. cikke, azokra az esetekre vonatkozik, amikor a védjegyjogosult öt éven át eltűrte egy későbbi védjegy használatát, aminek következtében a továbbiakban nincs joga a korábbi védjegyre hivatkozva kérni a későbbi védjegy törlését. Ez a rendelkezés azonban két jogszerűen lajstromozott védjegy közötti kapcsolatot szabályoz azáltal, hogy kimondja, hogy bizonyos feltételek mellett egy védjegyet azonos vagy hasonló más védjegy fennállása miatt nem lehet törölni. A jogalkotó tehát csak két olyan magánérdek között fennálló viszonyt szabályozott, amelyek a 89/104 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése keretében – a 207/2009 rendelet 8. cikkében foglalt felszólalási eljáráshoz hasonlóan – egymással ütköznek. Ez a szabály azonban egyáltalán nem vonatkozik a védjegy olyan törlésének lehetőségére, amelyet nem egy korábbi védjeggyel való összetéveszthetőség, hanem a védjegy leíró jellege vagy megkülönböztető képességének hiánya indokol, azaz a közérdek biztosítására irányuló, olyan feltétlen kizáró ok, amely miatt kezdettől fogva hibás volt a lajstromozás, és az erre irányuló kérelmet a 207/2009 rendelet 52. cikkének (2) bekezdése szerint el kell utasítani, kivéve ha a szóban forgó védjegy a lajstromozását követően megszerezte a megkülönböztető képességet.

27. A fentiekre tekintettel azt kell megállapítani, hogy a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta a jogot, amikor a felszólalási osztály határozatát hatályon kívül helyezte, és a törlés iránti kérelmet állítólagos „joggal való visszaélés” alapján mint elfogadhatatlant elutasította.

28. Az első jogalapnak tehát helyt kell adni, és hatályon kívül kell helyezni a megtámadott határozatot.

29. A felperes második kereseti kérelmével kapcsolatban, amely a megtámadott határozat megváltoztatására irányul, rá kell mutatni arra, hogy bár a 207/2009 rendelet 65. cikkének (3) bekezdése felhatalmazza a Törvényszéket a fellebbezési tanács határozatainak a megváltoztatására, ez a lehetőség főszabály szerint olyan helyzetekre korlátozódik, amikor az ügy már az ügydöntő határozat meghozatalának a szakaszában van (a Törvényszék T-85/07. sz., Gabel Industria Tessile kontra OHIM – Creaciones Garel (GABEL) ügyben 2008. június 10-én hozott ítéletének [EBHT 2008., II-823. o.] 28. pontja). A jelen ügyben – miként erre az OHIM a második jogalap elfogadhatatlanná nyilvánítása érdekében hivatkozik – a fellebbezési tanács nem döntött érdemben a törlés iránti kérelemről, vagyis abban a kérdésben, amely a beavatkozó által elé beterjesztett fellebbezés tárgya volt. Ezért azt kell megállapítani, hogy a per állása nem teszi lehetővé a döntést, és ezt a kereseti kérelmet el kell utasítani.

A költségekről

30. Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel az OHIM kérelmei alapvető része tekintetében pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell őt a felperes költségeinek viselésére. Mivel a beavatkozó kérelmei alapvető része tekintetében pervesztes lett, az eljárási szabályzat 87. cikke 4. §-a harmadik bekezdése alapján maga viseli saját költségeit.

Rendelkező rész

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék hatályon kívül helyezi a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) negyedik fellebbezési tanácsának 2011. május 18-i határozatát (R 374/2010-4. sz. ügy).

2) Az OHIM a saját költségein túl viseli az ultra air GmbH részéről felmerült költségeket is.

3) A Donaldson Filtration Deutschland GmbH maga viseli saját költségeit.