EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62011CN0216

C-216/11. sz. ügy: 2011. május 10-én benyújtott kereset — Európai Bizottság kontra Francia Köztársaság

HL C 226., 2011.7.30, p. 11–12 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

30.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 226/11


2011. május 10-én benyújtott kereset — Európai Bizottság kontra Francia Köztársaság

(C-216/11. sz. ügy)

2011/C 226/22

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők: W. Mölls és O. Beynet meghatalmazottak)

Alperes: Francia Köztársaság

Kereseti kérelmek

A Bíróság állapítsa meg, hogy a Francia Köztársaság — mivel tisztán mennyiségi kritériumot alkalmazott a más tagállamból származó dohányáru magánszemélyek általi birtoklása kereskedelmi jellegének az értékelésére, amelynek során e kritériumot személygépjárművekre (és nem személyekre), illetve a dohányáruk összességére átfogó jelleggel alkalmazta, tisztán és egyszerűen korlátozva ezáltal azt, hogy magánszemélyek másik tagállamból származó dohányárut hozzanak be, amennyiben a mennyiség személygépjárművekként meghaladja a két kilogrammot — nem teljesítette az 1992. február 25-i 92/12/EGK tanácsi irányelvből (1), és különösen annak 8. és 9. cikkéből, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 34. cikkéből eredő kötelezettségeit;

a Bíróság a Francia Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Először is a Bizottság azt kifogásolja, hogy az alperes kizárólag mennyiségi kritériumot alkalmazott a jogsértés megállapítása érdekében, miközben a fent hivatkozott 92/12 irányelv 9. cikkének (2) bekezdésében (és a 2008/118 irányelv (2) 32. cikkének (3) bekezdésében) említett szintek csupán irányadó jellegűek, és semmi esetre sem lehetnek az egyetlen, annak meghatározásához figyelembe veendő tényezők, hogy a dohányt az azt szállító magánszemély ténylegesen kereskedelmi célból vagy saját szükségleteire birtokolja-e.

A Bizottság ezenkívül megjegyzi, hogy az általános adótörvénykönyv 575. G. és H. cikkében előírt 1 és 2 kg-os küszöbérték a birtokolt dohány (cigaretta, fogyasztási dohány, szivar stb.) összességére vonatkozik, miközben az irányelvekben előírt legkisebb szintek olyan halmozott, irányadó jellegű szintek, amelyek a dohányáruk egyes típusaira vonatkoznak.

A felperes megjegyzi továbbá, hogy a francia szabályozás járművenkénti és nem személyenkénti korlátokat állít, ami tisztán és egyszerűen ahhoz vezet, hogy az ugyanabban a járműben szállított mennyiség a járműben lévő utasok számától függetlenül összeadódik.

Másodszor a felperes az EUMSZ 34. cikk megsértésére hivatkozik annyiban, amennyiben a nemzeti rendelkezések megakadályozzák a dohányáruk bizonyos mennyiségének egy másik tagállamból Franciaországba történő importját, bár azokat az érintett saját szükségletei céljából birtokolja. Ezért e rendelkezések a „behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésnek” minősülnek, amelynek a célja vagy hatása a más tagállamokból származó termékek kedvezőtlenebb elbánásban való részesítése.

Harmadszor a Bizottság elutasítja az alperes által hivatkozott, többek között az európai szintű adóharmonizáció hiányához, valamint annak biztosításának a szükségességéhez kapcsolódó indokokat, hogy a dohányzás elleni küzdelem megerősítésén keresztül érjék el a közegészség védelmének célkitűzését.


(1)  A jövedékiadó-köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezésekről és e termékek tartásáról, szállításáról és ellenőrzéséről szóló, 1992. február 25-i 92/12/EGK tanácsi irányelv (HL L 76., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet 179. o.).

(2)  A jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. december 16-i 2008/118/EK tanácsi irányelv (HL 2009., L 9., 12. o.).


Top