EUR-Lex Access to European Union law
This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 62011CJ0396
Judgment of the Court (Grand Chamber), 29 January 2013.#Ciprian Vasile Radu.#Request for a preliminary ruling from the Curtea de Apel Constanţa.#Police and judicial cooperation in criminal matters — Framework Decision 2002/584/JHA — European arrest warrant and surrender procedures between Member States — European arrest warrant issued for the purposes of prosecution — Grounds for refusing execution.#Case C‑396/11.
A Bíróság ítélete (nagytanács), 2013. január 29.
Ciprian Vasile Radu.
A Curtea de Apel Constanţa (Románia) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem.
Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés – 2002/584/IB kerethatározat – Az európai elfogatóparancs és a tagállamok közötti átadási eljárások – Büntetőeljárás lefolytatása céljából kibocsátott európai elfogatóparancs – A végrehajtás megtagadásának indokai.
C‑396/11. sz. ügy.
A Bíróság ítélete (nagytanács), 2013. január 29.
Ciprian Vasile Radu.
A Curtea de Apel Constanţa (Románia) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem.
Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés – 2002/584/IB kerethatározat – Az európai elfogatóparancs és a tagállamok közötti átadási eljárások – Büntetőeljárás lefolytatása céljából kibocsátott európai elfogatóparancs – A végrehajtás megtagadásának indokai.
C‑396/11. sz. ügy.
Court reports – general
ECLI identifier: ECLI:EU:C:2013:39
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)
2013. január 29. ( *1 )
„Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés — 2002/584/IB kerethatározat — Az európai elfogatóparancs és a tagállamok közötti átadási eljárások — Büntetőeljárás lefolytatása céljából kibocsátott európai elfogatóparancs — A végrehajtás megtagadásának indokai”
A C-396/11. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Curtea de Apel Constanţa (Románia) a Bírósághoz 2011. július 27-én érkezett, 2011. május 18-i határozatával terjesztett elő a
Ciprian Vasile Radu
ellen kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtásával kapcsolatos eljárásban,
A BÍRÓSÁG (nagytanács),
tagjai: V. Skouris elnök, K. Lenaerts elnökhelyettes, A. Tizzano, R. Silva de Lapuerta, L. Bay Larsen, A. Rosas, M. Berger és E. Jarašiūnas tanácselnökök, Juhász E., A. Ó Caoimh (előadó), J.-C. Bonichot, A. Prechal és C. G. Fernlund bírák,
főtanácsnok: E. Sharpston,
hivatalvezető: M. Aleksejev tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. július 10-i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
— |
C. V. Radu képviseletében C. Cojocaru és T. Chiuariu ügyvédek, |
— |
a Ministerul Public Parchetul de pe lângă Curtea de Apel Constanţa képviseletében E. C. Grecu főügyész, |
— |
a román kormány képviseletében R.-M. Giurescu, A. Voicu és R. Radu, meghatalmazotti minőségben, |
— |
a cseh kormány képviseletében M. Smolek és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben, |
— |
a német kormány képviseletében J. Kemper és T. Henze, meghatalmazotti minőségben, |
— |
a litván kormány képviseletében R. Mackevičienė és A. Svinkūnaitė, meghatalmazotti minőségben, |
— |
az osztrák kormány képviseletében C. Pesendorfer, meghatalmazotti minőségben, |
— |
a lengyel kormány képviseletében M. Szpunar, meghatalmazotti minőségben, |
— |
az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében C. Murrel, meghatalmazotti minőségben, |
— |
az Európai Bizottság képviseletében L. Bouyon, W. Bogensberger és H. Krämer, meghatalmazotti minőségben, |
a főtanácsnok indítványának a 2012. október 18-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 |
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2009. február 26-i 2009/299/IB tanácsi kerethatározattal (HL 2009. L 81., 24. o.) módosított, az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározatnak (HL 2002. L 190., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 34. o.; a továbbiakban: 2002/584 kerethatározat) az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 6., 48. és 52. cikkével, illetve az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 5. és 6. cikkével összhangban való értelmezésére vonatkozik. |
2 |
Ezt a kérelmet a Romániában lakóhellyel rendelkező C. V. Radu ellen a német hatóságok által kibocsátott négy európai elfogatóparancs Romániában való, rablás miatti büntetőeljárás céljából történő végrehajtásával kapcsolatos eljárás keretében terjesztették elő. |
Jogi háttér
Az uniós jog
3 |
A 2002/584 kerethatározat (1), (5)–(8), (10), (12) és (13) preambulumbekezdése a következőképpen szól:
[...]
[...]
[...]
|
4 |
E kerethatározat 1. cikke az európai elfogatóparancs fogalmát és a végrehajtás kötelezettségét a következőképpen határozza meg: „(1) Az európai elfogatóparancs egy tagállamban kibocsátott igazságügyi hatósági határozat, amely azt a célt szolgálja, hogy egy másik tagállam a büntetőeljárás lefolytatása, szabadságvesztés-büntetés, illetve szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása végett a keresett személyt elfogja és átadja. (2) A tagállamok minden európai elfogatóparancsot a kölcsönös elismerés elve alapján és e kerethatározat rendelkezéseinek megfelelően hajtanak végre. (3) E kerethatározat nem érinti az [EU-Szerződés] 6. cikkében biztosított alapvető jogok és alapvető jogelvek tiszteletben tartásának a kötelezettségét.” |
5 |
A szóban forgó kerethatározatnak „Az európai elfogatóparancs végrehajtása kötelező megtagadásának okai” címet viselő 3. cikke értelmében: „A végrehajtó tagállam igazságügyi hatósága (a továbbiakban: »végrehajtó igazságügyi hatóság«) az alábbi esetekben tagadja meg az európai elfogatóparancs végrehajtását: [...]
[...]” |
6 |
Ugyanezen kerethatározatnak „Az európai elfogatóparancs végrehajtása megtagadásának mérlegelhető okai” címet viselő 4. cikke értelmében: „A végrehajtó igazságügyi hatóság az alábbi esetekben tagadhatja meg az európai elfogatóparancs végrehajtását: [...]
[...]
[...]” |
7 |
A 2002/584 kerethatározatnak a „Határozatok, amelyeket olyan tárgyaláson hoztak, amelyeken az érintett személy nem volt személyesen jelen” címet viselő 4a. cikke lehetővé teszi a végrehajtó igazságügyi hatóság számára, hogy bizonyos feltételek mellett megtagadja a büntetésvégrehajtás céljából kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtását, amennyiben az érdekelt nem jelent meg személyesen azon a tárgyaláson, amely a határozat meghozatalához vezetett. |
8 |
E kerethatározat 5. cikke a kibocsátó tagállam által egyedi esetekben nyújtandó garanciákkal foglalkozik. |
9 |
A szóban forgó kerethatározat 8. cikke az európai elfogatóparancs tartalmával és formájával foglalkozik. E rendelkezés (1) bekezdésének d)–f) pontja értelmében megkövetelt információk a következőek:
|
10 |
Ugyanezen kerethatározatnak „A keresett személy jogai” című 11. cikkének (1) bekezdése kimondja: „Ha egy keresett személyt elfognak, az illetékes végrehajtó igazságügyi hatóság nemzeti jogával összhangban tájékoztatja ezt a személyt az európai elfogatóparancsról és annak tartalmáról, valamint arról is, hogy beleegyezhet a kibocsátó igazságügyi hatóságnak történő átadásába.” |
11 |
A 2002/584 kerethatározatnak a „Beleegyezés az átadásba” címet viselő 13. cikkének (1) és (2) bekezdése így rendelkezik: „(1) Ha az elfogott személy előadja, hogy az átadásába beleegyezik, e beleegyezéséről, és ha szükséges, a 27. cikk (2) bekezdésében említett specialitás szabálya alkalmazásának jogáról való kifejezett lemondásról a végrehajtó igazságügyi hatóság előtt, a végrehajtó tagállam belső jogával összhangban kell nyilatkoznia. (2) Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a beleegyezés és adott esetben az (1) bekezdésben említett lemondás olyan feltételek között történjen, amelyekből kitűnik, hogy az érintett személy önkéntesen és a következmények teljes tudatában tette meg nyilatkozatát. E célból a keresett személynek jogában áll védőt igénybe venni.” |
12 |
E kerethatározatnak „A keresett személy kihallgatása” című 14. cikke kimondja, hogy ha az elfogott személy nem egyezik bele a 13. cikk szerinti átadásába, joga van ahhoz, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóság a végrehajtó tagállam nemzeti joga szerint kihallgassa. |
13 |
A szóban forgó kerethatározatnak a „Határozat az átadásról” című 15. cikkének (2) és (3) bekezdése meghatározza: „(2) Ha a végrehajtó igazságügyi hatóság úgy ítéli meg, hogy a kibocsátó tagállam által közölt információk nem elégségesek ahhoz, hogy az átadás kérdésében határozzon, kéri, hogy a szükséges kiegészítő információkat, különösen a 3–5. cikkre, valamint a 8. cikkre tekintettel, soron kívül bocsássák a rendelkezésére, és a 17. cikkben előírt határidők betartását szem előtt tartva határidőt szabhat ezek kézhezvételére. (3) A kibocsátó igazságügyi hatóság bármilyen további hasznos információt bármikor megküldhet a végrehajtó igazságügyi hatóságnak.” |
14 |
Ugyanezen kerethatározatnak „A személy kihallgatása a határozat meghozatala előtt” cím alatti 19. cikkének (1) és (2) bekezdése kimondja: „(1) A keresett személyt igazságügyi hatóság hallgatja ki egy, a megkereső bíróság tagállamának joga szerint kijelölt másik személy segítségével. (2) A keresett személyt a végrehajtó tagállam jogának, valamint a kibocsátó és a végrehajtó igazságügyi hatóság közötti közös megállapodásban meghatározott feltételeknek megfelelően hallgatják ki.” |
A román jog
15 |
A büntetőügyekben folytatott nemzetközi igazságügyi együttműködésről szóló 302/2004. számú törvény (Legea nr. 302/2004 privind cooperarea judiciară internaţională în materie penală, Monitorul Oficial al României, a 2011. május 31-i I. rész, 377. szám; a továbbiakban: 302/2004. sz. törvény) tartalmazza „Az Európai Unió tagállamaival a [kerethatározat] alkalmazását érintően folytatott együttműködésre vonatkozó rendelkezések” címet viselő III. címet, amelynek „Az európai elfogatóparancs végrehajtása a román hatóságok által” címet viselő III. fejezete a következő rendelkezést foglalja magába: „98. cikk – A végrehajtás megtagadásának okai (2) A román végrehajtó igazságügyi hatóság a következő esetekben tagadhatja meg az európai elfogatóparancs végrehajtását: [...]
|
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
16 |
2009. május 25-én és június 3-án a német igazságügyi hatóságok kérelemmel fordultak a Curtea de Apel Constanţához (konstancai fellebbviteli bíróság, Románia) mint végrehajtó igazságügyi hatósághoz a (németországi) münsteri ügyészség által 2007. március 14-én, a coburgi ügyészség által 2007. március 16-án, a bielefeldi ügyészség által 2007. augusztus 8-án, a verdeni ügyészség által 2008. február 26-án a román büntető törvénykönyv 211. cikke értelmében vett rablás bűncselekményének minősülő tényállás miatti büntetőeljárás lefolytatása céljából kiadott négy európai elfogatóparancs keretében keresett személy, C. V. Radu átadása iránt. |
17 |
A 2009. június 5-i határozatában a Curtea de Apel Constanţa elrendelte a szóban forgó elfogatóparancsok közül háromnak, mégpedig a münsteri, a coburgi és a verdeni ügyészségek által kiadottaknak a végrehajtását. Ezzel szemben a kérdéseket előterjesztő bíróság a 302/2004. sz. törvény 98. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján megtagadta a bielefeldi ügyészség által 2007. augusztus 8-án kiadott európai elfogatóparancs végrehajtását azzal az indokkal, hogy C. V. Raduval szemben büntetőeljárás van folyamatban a Tribunalul Bacău (bákói fellebbviteli bíróság) előtt ugyanazon cselekmény miatt, mint amelyen az elfogatóparancs alapult. C. V. Radu átadását tehát az ez ügyben a román bíróságok előtt folytatott eljárás befejeztéig elhalasztotta, miközben harminc napra fenntartotta a C. V. Raduval szemben elrendelt előzetes letartóztatást. |
18 |
Az Înalta Curte de Casaţie şi Justiţie a României (romániai legfelsőbb semmítőszék) a 2009. június 18-i ítéletével megsemmisítette e határozatot, és az ügyet visszautalta a Curtea de Apel Constanţa elé. Egyébiránt elrendelte C. V. Radu szabadlábra helyezését, de a szabad mozgását korlátozó megelőző intézkedéseket írt elő, így megtiltotta számára a lakóhelye szerinti település, Bákó város előzetes bírósági engedély nélkül történő elhagyását, és több kötelezettséget állapított meg vele szemben. |
19 |
A Curtea de Apel de Constanța előtti 2011. február 22-i tárgyaláson C. V. Radu tiltakozott a vele szemben kiadott európai elfogatóparancsok végrehajtása ellen. Ebben a vonatkozásban először is azzal érvelt, hogy a 2002/584 kerethatározat elfogadása idején sem az EJEE, sem pedig a Charta által előírt alapvető jogok nem voltak kifejezetten az Unió alapító szerződéseinek részei. Márpedig az EUSZ 6. cikk értelmében mind a Charta, mind az EJEE rendelkezései az elsődleges uniós jog részévé váltak, következésképpen a 2002/584 kerethatározatot ezentúl a Chartával és az EJEE-vel összhangban kell értelmezni és alkalmazni. C. V. Radu továbbá hangsúlyozta, hogy ezt a kerethatározatot a tagállamok nem összehangolt módon hajtották végre. Különösen a szóban forgó kerethatározatot átültető német szabályozást a Bundesverfassungsgericht (szövetségi alkotmánybíróság, Németország) a 2005. július 18-i ítéletében alkotmányellenesnek nyilvánította, és semmisnek mondta ki egy újabb törvény elfogadásáig. Márpedig egy európai elfogatóparancs végrehajtása a kölcsönösség feltételén nyugszik. Végül C. V. Radu azzal érvelt, hogy az elfogatóparancs végrehajtása iránt megkeresett tagállam köteles megvizsgálni, hogy az elfogatóparancsot kiadó tagállamban tiszteletben tartják-e a Charta és az EJEE által előírt jogokat és biztosítékokat. Amennyiben nem, akkor ez alapot ad arra, hogy e hatóságok megtagadják a szóban forgó európai elfogatóparancs végrehajtását még akkor is, ha a végrehajtás megtagadásának ezen indokáról a 2002/584 kerethatározat kifejezetten nem rendelkezik. |
20 |
E körülmények között a Curtea de Apel Constanţa az eljárás felfüggesztéséről határozott, és a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:
|
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az elfogadhatóságról
21 |
A román kormány és az osztrák kormány, valamint a Bizottság azzal érvel, hogy a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlan azon az alapon, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem jelöli meg annak okát, hogy az előterjesztett kérdésekben hivatkozott uniós jog és a Charta rendelkezéseinek értelmezése a jogvita eldöntése szempontjából miért szükséges. Ezek a kérdések tehát általános jellegűek, és arra irányulnak, hogy az uniós jogról egy elméleti értelmezést kapjanak. Különösen ezen érdekelt felek – akikhez ebben a kérdésben a német kormány csatlakozik – úgy vélik, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem teszi lehetővé annak felismerését, hogy az alapjogvitában eljáró bíróságot mi késztette arra, hogy az érdekelt alapvető jogainak valamely sérelme alapján a vitatott európai elfogatóparancs végrehajtásának megtagadását vegye fontolóra, ebből eredően azt sem, hogy a vitatott európai elfogatóparancs végrehajtása milyen mértékben veszélyeztetné a jogait. |
22 |
Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján – amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja – az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. Valamely nemzeti bíróság által előterjesztett kérelem elbírálását a Bíróság csak abban az esetben tagadhatja meg, amennyiben nyilvánvaló, hogy az uniós jog kért értelmezése nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, illetve ha a szóban forgó probléma hipotetikus jellegű, vagy ha a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a neki feltett kérdésekre hasznos választ adjon (a C-188/10. és C-189/10. sz., Melki és Abdeli egyesített ügyekben 2010. június 22-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-5667. o.] 27. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
23 |
Jelen esetben a kérdéseket előterjesztő bíróság az első négy, illetve a hatodik kérdésével lényegében arra vár választ, hogy jogában áll-e megvizsgálnia azt, hogy egy európai elfogatóparancs kibocsátása összeegyeztethető az alapvető jogokkal annak érdekében, hogy adott esetben annak végrehajtását megtagadja, jóllehet a végrehajtás megtagadásának ezen indokáról sem a 2002/584 kerethatározat, sem az ezt a nemzeti jogba átültető jogszabály nem rendelkezik. Az ötödik kérdésével is annak meghatározására törekszik, hogy egy ilyen megtagadásra sor kerülhet-e akkor, ha a kibocsátó tagállam a kerethatározatot nem ültette át a nemzeti jogába. |
24 |
Először is meg kell állapítani, hogy ezen ötödik kérdés hipotetikus. Maga az európai elfogató parancsok kibocsátása is elegendő ugyanis annak bizonyításához, hogy – amint azt a német kormány a tárgyaláson meg is erősítette – a Németországi Szövetségi Köztársaság a 2002/584 kerethatározatot ezen elfogatóparancsok kibocsátása idején már valóban átültette. Ez a kérdés tehát elfogadhatatlan. |
25 |
A többi kérdést illetően meg kell állapítani, hogy azok többek között a 2002/584 kerethatározat, valamint a Charta bizonyos rendelkezéseinek a C. V. Radu ellen a német hatóságok által kibocsátott európai elfogatóparancsok büntetőeljárás lefolytatása céljából történő végrehajtásával kapcsolatos valós jogvitában való értelmezésére vonatkoznak. |
26 |
Ezenkívül C. V. Radu alapvető jogainak állítólagos sérelmét illetően igaz az, hogy az alapügyben lefolytatott büntetőeljárásban C. V. Radu az átadása ellen azzal érvel, hogy a 2002/584 kerethatározat rendelkezései megfosztják a román végrehajtó hatóságokat annak vizsgálatának lehetőségétől, hogy a tisztességes eljáráshoz, az ártatlanság vélelméhez és a szabadsághoz való, a Chartából és az EJEE-ből következő jogait tiszteletben tartották-e, míg a vitatott európai elfogatóparancsokat anélkül bocsátották ki, hogy megidézték volna, vagy biztosították volna számára azt, hogy védőt vegyen igénybe vagy előadja az álláspontját. C. V. Radu a jelen eljárásban lényegében megismételte ezen állításait a Bíróság előtti tárgyalás során. |
27 |
Ezen feltételekre tekintettel meg kell állapítani, hogy az első négy, valamint a hatodik kérdés elfogadható. |
Az ügy érdeméről
28 |
Amint az a jelen ítélet 16. pontjából kitűnik, az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az európai elfogatóparancs büntetőeljárás lefolytatása céljából, és nem pedig szabadságvesztés-büntetés végrehajtása céljából történő végrehajtására vonatkozik. |
29 |
A Bíróságnak szolgáltatott, a jelen ítélet 26. pontjában felsorolt tényezők alapján úgy tűnik, hogy az alapjogvitában a keresett személy, C. V. Radu azzal érvel az átadása ellen, hogy az európai elfogatóparancsokat anélkül bocsátották ki, hogy ezen elfogatóparancsok kibocsátása előtt őt a kibocsátó igazságügyi hatóságok kihallgatták volna, megsértve ezzel a Charta 47. és 48. cikkét, valamint az EJEE 6. cikkét. |
30 |
A kérdéseket előterjesztő bíróság ezekben a kérdésekben kétségtelenül utal mind a Charta 6. cikkére, mind az EJEE 5. cikkére. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat azonban semmiféle magyarázatot nem szolgáltat ebben a vonatkozásban. Legfeljebb a döntéshozatalra utaló határozathoz mellékelt iratokból derül ki, hogy a kérdéseket előterjesztő bíróság előtt C. V. Radu azzal érvelt, hogy ennek a bíróságnak meg kell tagadnia az európai elfogatóparancsok végrehajtását, amelyek „őt a szabadságától megfosztanák”, mivel azokat a védelemhez való jogainak megsértésével bocsátották ki. C. V. Radunak a Charta 6. cikkének és az EJEE 5. cikkének a kibocsátó tagállambeli állítólagos megsértésére vonatkozó ezen érvelése tehát összemosódik a védelemhez való jogainak ezen tagállambeli megsértésével kapcsolatos érvelésével. |
31 |
Úgy kell tehát tekinteni, hogy az első négy, illetve a hatodik kérdésével – amelyeket együttesen kell megvizsgálni – a kérdéseket előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2002/584 kerethatározatot a Charta 47. és 48. cikkével, illetve az EJEE 6. cikkével összhangban úgy kell-e értelmezni, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóságok megtagadhatják a büntetőeljárás lefolytatása céljából kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtását azzal az indokkal, hogy a kibocsátó igazságügyi hatóságok ezen elfogatóparancs kibocsátása előtt nem hallgatták ki a keresett személyt. |
32 |
Ebben a tekintetben először is meg kell állapítani, hogy az EJEE 6. cikke által biztosított és a kérdéseket előterjesztő bíróság által a kérdéseiben hivatkozott kihallgatáshoz való jogot jelenleg a Charta 47. és 48. cikke rögzíti. Ennélfogva a Charta ezen rendelkezéseire indokolt hivatkozni (lásd ebben az értelemben a C-199/11. sz., Otis és társai ügyben 2012. november 6-án hozott ítélet 46. és 47. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). |
33 |
Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy a 2002/584 kerethatározatnak, amint az többek között az 1. cikke (1) és (2) bekezdéséből, valamint az (5) és (7) preambulumbekezdéséből kitűnik, az a célja, hogy a tagállamok közötti többoldalú kiadatási rendszert az igazságügyi hatóságok közötti, az elítéltek vagy gyanúsítottak büntetőítélet végrehajtása vagy büntetőeljárás lefolytatása céljából történő, a kölcsönös elismerés elvén nyugvó átadásának rendszerével váltsa fel (lásd a C-42/11. sz. Lopes Da Silva Jorge ügyben 2012. szeptember 5-én hozott ítélet 28. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). |
34 |
A 2002/584 kerethatározat célja ily módon az elítéltek vagy a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítottak átadásának új, egyszerűsített és hatékonyabb rendszerének bevezetése útján az igazságügyi együttműködés megkönnyítése és meggyorsítása annak érdekében, hogy elősegítse az Unió azon célkitűzésének elérését, hogy a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének azon nagyfokú bizalomra épülő térségévé váljon, amelynek a tagállamok között fenn kell állnia (lásd ebben az értelemben a C-192/12. PPU. sz. West-ügyben 2012. június 28-án hozott ítélet 53. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). |
35 |
A 2002/584 kerethatározat 1. cikkének (2) bekezdése értelmében a tagállamok főszabály szerint kötelesek végrehajtani az európai elfogatóparancsot. |
36 |
Amint ugyanis azt a Bíróság már kimondta, a 2002/584 kerethatározat rendelkezései értelmében a tagállamok az európai elfogatóparancs végrehajtását kizárólag a kerethatározat 3. cikkében felsorolt kötelező megtagadási okok, valamint a 4. és 4a. cikkében felsorolt mérlegelhető megtagadási okok esetében tagadhatják meg (lásd ebben az értelemben a C-388/08. PPU. sz., Leymann és Pustovarov ügyben 2008. december 1-jén hozott ítélet [EBHT 2008., I-8983. o.] 51. pontját, valamint a C-261/09. sz. Mantello-ügyben 2010. november 16-án hozott ítélet [EBHT 2010., I-11477. o.] 37. pontját). Ezenkívül a végrehajtó igazságügyi hatóság az európai elfogatóparancs végrehajtását kizárólag a szóban forgó kerethatározat 5. cikkében meghatározott feltételektől teheti függővé. |
37 |
Kétségtelen, hogy a 2002/584 kerethatározat 4a. cikke értelmében az érintett személy távollétében a büntetőjogi felelősség megállapításához vezető eljárásban a védelemhez való jog megsértése bizonyos feltételek mellett a szabadságvesztés-büntetés végrehajtása céljából kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtása megtagadásának alapjául szolgálhat. |
38 |
Ezzel szemben az, hogy az európai elfogatóparancsot büntetőeljárás lefolytatása céljából bocsátották ki, anélkül hogy a keresett személyt a kibocsátó igazságügyi hatóságok kihallgatták volna, nem szerepel egy ilyen elfogatóparancs végrehajtása megtagadásának a 2002/584 kerethatározat rendelkezései által meghatározott okai között. |
39 |
A C. V. Radu által állítottakkal ellentétben a Charta 47. és 48. cikkének tiszteletben tartása nem követeli meg annak lehetőségét, hogy valamely tagállami igazságügyi hatóság a büntetőeljárás lefolytatása céljából kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtását azon az alapon tagadja meg, hogy a keresett személyt az elfogatóparancs kibocsátása előtt a kibocsátó igazságügyi hatóságok nem hallgatták ki. |
40 |
Meg kell állapítani, hogy a kibocsátó igazságügyi hatóságok arra való kötelezése, hogy a keresett személyt egy ilyen európai elfogatóparancs kibocsátása előtt kihallgassák, magának az átadásnak a 2002/584 kerethatározat által meghatározott rendszerét, és ebből eredően a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése térségének megvalósítását elkerülhetetlenül veszélybe sodorná, hiszen – különösen az érintett személy menekülésének elkerülése érdekében – egy ilyen elfogatóparancsnak bizonyos meglepetésszerűséget kell tanúsítania. |
41 |
Mindenesetre az európai jogalkotó biztosította a végrehajtó tagállamban történő kihallgatáshoz való jog tiszteletben tartását oly módon, hogy az ne veszélyeztesse az európai elfogatóparancs mechanizmusának hatékonyságát. |
42 |
Így a 2002/584 kerethatározat 8. és 15. cikkéből kitűnik, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóságnak, mielőtt a keresett személy büntetőeljárás lefolytatása céljából történő átadásáról határozna, bizonyos mértékben felül kell vizsgálnia az európai elfogatóparancsot. Ezenkívül ezen kerethatározat 13. cikke kimondja, hogy a keresett személynek jogában áll védőt igénybe venni, amikor az átadásába beleegyezik, és adott esetben lemond a specialitás szabályának alkalmazásáról. Egyébiránt a 2002/584 kerethatározat 14. és 19. cikke értelmében a keresett személynek, amennyiben nem egyezik bele az átadásába és vele szemben a büntetőeljárás lefolytatása céljából kibocsátott európai elfogatóparancs van érvényben, joga van ahhoz, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóság a kibocsátó igazságügyi hatósággal kötött közös megállapodásban meghatározott feltételeknek megfelelően kihallgassa. |
43 |
A fentiekre tekintettel az első négy, illetve a hatodik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2002/584 kerethatározatot úgy kell értelmezni, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóságok nem tagadhatják meg a büntetőeljárás lefolytatása céljából kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtását azzal az indokkal, hogy ezen elfogatóparancs kibocsátása előtt a keresett személyt a kibocsátó tagállamban nem hallgatták ki. |
A költségekről
44 |
Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg. |
A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott: |
A 2009. február 26-i 2009/299/IB tanácsi kerethatározattal módosított, az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározatot úgy kell értelmezni, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóságok nem tagadhatják meg a büntetőeljárás lefolytatása céljából kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtását azzal az indokkal, hogy ezen elfogatóparancs kibocsátása előtt a keresett személyt a kibocsátó tagállamban nem hallgatták ki. |
Aláírások |
( *1 ) Az eljárás nyelve: román.