—

a Belgacom SA képviseletében N. Cahen és I. Mathy avocates,

—

a Mobistar SA képviseletében V. Vanden Acker avocate,

—

a KPN Group Belgium SA képviseletében A. Verheyden és K. Stas avocats,

—

a belga kormány képviseletében T. Materne és M. Jacobs, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: D. Lagasse avocat,

—

a ciprusi kormány képviseletében D. Kalli, meghatalmazotti minőségben,

—

a litván kormány képviseletében D. Kriaučiūnas és A. Svinkūnaitė, meghatalmazotti minőségben,

—

a holland kormány képviseletében C. Wissels és C. Schillemans, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében C. Vrignon, L. Nicolae és G. Braun, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló, 2002. március 7-i 2002/220/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv („engedélyezési irányelv”) (HL L 108., 21. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.) 3. és 12–14. cikkének az értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet az egyrészről a Belgacom SA (a továbbiakban: Belgacom), a Mobistar SA (a továbbiakban: Mobistar) és a KPN Group Belgium SA (a továbbiakban: KPN Group Belgium), másrészről a Belga Állam között, az elektronikus hírközlésről szóló 2005. június 13-i törvény (Moniteur belge, 2005. június 20., 28070. o., a továbbiakban: 2005. június 13-i törvény) 30. cikkének módosításáról szóló 2010. március 15-i törvény (Moniteur belge, 2010. március 25., 18849. o., a továbbiakban: 2010. március 15-i törvény) 2. és 3. cikke alapján ezen mobiltelefon-szolgáltatók által fizetendő díjaknak az engedélyezési irányelv szerinti díjrendszerrel való összeegyeztethetősége tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

3

Az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7-i 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv („keretirányelv”) (HL L 108., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 349. o., a továbbiakban: keretirányelv) az alábbiak szerint rendelkezik az „Ágazatpolitikai célok és szabályozási elvek” című 8. cikkében:

„(1)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az ezen irányelvben és a különös irányelvekben meghatározott szabályozási feladatok ellátása során a nemzeti szabályozó hatóságok a (2), (3) és (4) bekezdésben meghatározott célok elérésére irányuló minden ésszerű intézkedést meghozzanak. Az ilyen intézkedéseknek a célokkal arányosnak kell lenniük.

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az ezen irányelvben és a különös irányelvekben meghatározott szabályozási feladatok – különösen a hatékony verseny biztosítását célzó szabályozási feladatok – ellátása során, a nemzeti szabályozó hatóságok a lehető legnagyobb mértékben vegyék figyelembe a technológiasemleges szabályozás kívánalmát.

[…]

(2)   A nemzeti szabályozó hatóságok többek között a következők révén mozdítják elő a versenyt az elektronikus hírközlő hálózatok, az elektronikus hírközlési szolgáltatások, a kapcsolódó eszközök és szolgáltatások nyújtása terén:

[...]

[...]”

4

Az engedélyezési irányelv (32) és (33) preambulumbekezdésének a szövege a következő:

5

Az engedélyezési irányelv „Elektronikus hírközlő hálózatokra és elektronikus hírközlési szolgáltatásokra vonatkozó általános felhatalmazás” című 3. cikke (1) és (2) bekezdésének szövege a következő:

„(1)   A tagállamok biztosítják az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtásának szabadságát, az ebben az irányelvben foglalt feltételekre is figyelemmel. E céllal összhangban, a tagállamok nem akadályozhatnak meg egy vállalkozást elektronikus hírközlő hálózatok vagy elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtásában, kivéve, ha ez a Szerződés 46. cikkének (1) bekezdésében meghatározott okokból szükséges.

(2)   Az elektronikus hírközlő hálózatok szolgáltatása, illetve az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtása – a 6. cikk (2) bekezdésében említett egyedi kötelezettségek, illetve az 5. cikkben említett használati jogok sérelme nélkül – csak általános felhatalmazás tárgyát képezheti. [...]”

6

Az engedélyezési irányelv „Igazgatási díjak” című 12. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)   Az általános felhatalmazás keretében szolgáltatást nyújtó vagy hálózatot szolgáltató vállalkozások számára, illetve a használati joggal rendelkező vállalkozások számára kivetett igazgatási díjnak olyannak kell lennie:

(2)   Ha a nemzeti szabályozó hatóságok igazgatási díjat vetnek ki, az igazgatási költségeiknek és a beszedett díjak teljes összegének áttekintését évente közzéteszik. A díjak teljes összegének és az igazgatási költségeknek a különbözetét figyelembe véve a megfelelő kiigazításokat el kell végezni.”

7

Ugyanezen irányelvnek „A használati jogok és a létesítménytelepítési jogok díjai” című 13. cikke szerint:

„A tagállamok feljogosíthatják az illetékes hatóságot arra, hogy olyan díjakat vessen ki a rádiófrekvencia- vagy számhasználati jogokért, illetve az állami vagy magántulajdonú ingatlanokon, azok felett vagy alatt létesítmények telepítésére vonatkozó jogokért, amelyek tükrözik az ilyen erőforrások optimális felhasználásának biztosítására vonatkozó igényt. A tagállamok biztosítják, hogy az ilyen díjak tárgyilagos mérce szerint indokoltak, átláthatóak, megkülönböztetéstől mentesek és a céljukkal arányosak legyenek, és hogy megállapításuk a [keretirányelv] 8. cikkében szereplő célkitűzések figyelembevétele mellett történjen.”

8

Az engedélyezési irányelv „Jogok és kötelezettségek módosítása” című 14. cikke kimondja:

„(1)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az általános felhatalmazásokkal, a használati jogokkal, illetve a létesítménytelepítési jogokkal összefüggő jogokat, feltételeket és eljárásokat csak tárgyilagos mérce szerint, indokolt esetekben és csak arányos módon lehessen módosítani. Megfelelő módon közölni kell az ilyen módosításra irányuló szándékot, és az érdekelt feleknek, köztük a felhasználóknak és a fogyasztóknak elegendő időt – legalább négy hetet, a kivételes körülményektől eltekintve – kell biztosítani a javasolt módosításokra vonatkozó álláspontjuk kifejtésére.

(2)   A tagállamok a jogok érvényességi időtartamának lejárta előtt nem korlátozhatják és nem vonhatják vissza a létesítménytelepítési jogokat, kivéve ha ez indokolt, és összhangban van a jogok visszavonásáért járó kártalanításra vonatkozó megfelelő nemzeti rendelkezésekkel.”

9

Az engedélyezési irányelv mellékletének B. része szerint:

„A rádiófrekvencia-használati jogokhoz fűzhető feltételek

[...]

[...]”

10

A 2009. november 25-i 2009/140/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 337., 37. o.) módosított engedélyezési irányelv 14. cikke szerint:

„(1)   A tagállamok biztosítják, hogy az általános felhatalmazásokkal, a használati jogokkal, illetve az eszközök kiépítésére vonatkozó jogokkal összefüggő jogosultságokat, feltételeket és eljárásokat csak objektíve indokolt esetekben és arányos módon, adott esetben az átruházható rádiófrekvencia-használati jogokra alkalmazandó egyedi feltételek figyelembevételével lehessen módosítani. Azon esetek kivételével, amikor a javasolt módosítások kisebb mértékűek és a jogosult vagy az általános felhatalmazások tulajdonosa hozzájárult azokhoz, az ilyen módosításra irányuló szándékot megfelelő módon az érintettek tudomására kell hozni, és az érdekelt feleknek, köztük a felhasználóknak és a fogyasztóknak elegendő időt – hacsak kivételes körülmények nem állnak fenn, legalább négy hetet – kell biztosítani a javasolt módosításokkal kapcsolatos álláspontjuk kifejtésére.

(2)   A tagállamok az eszközkiépítési vagy a rádiófrekvencia-használati jogokat a tárgyidőszak vége előtt nem korlátozhatják és nem vonhatják vissza, kivéve akkor, ha ez indokolt, és – adott esetben – összhangban van a melléklettel, valamint a jogok visszavonása esetén nyújtandó kártalanításra irányadó nemzeti rendelkezésekkel.”

11

A 2009/140 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

„A tagállamok 2011. május 25-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. Haladéktalanul közlik a Bizottsággal az említett rendelkezések szövegét.

Ezeket a rendelkezéseket a tagállamok 2011. május 26-tól alkalmazzák.

[...]”

12

Az elektronikus hírközlésről szóló 2005. június 13-i törvény 30. cikke az alábbiak szerint rendelkezett:

„1. §   A 11. cikk szerint [számhasználati jogokra] és a 18. cikk szerint [rádiófrekvencia-használati jogokra] díjakat lehet kivetni ezen eszközök optimális használatának biztosítása érdekében. A díjakat az [Institut belge des services postaux et des télécommunications (belga postai és távközlési szolgáltatási hivatal) a továbbiakban: IBPT] szedi be.

2. §   Az [IBPT] állásfoglalását követően a Király rögzíti az 1. § szerinti díjak összegeit és módozatait.”

13

A 2010. március 15-i törvény 2. cikke szerint:

„Az elektronikus távközlésről szóló 2005. június 13-i törvény 30. cikke [...] a következők szerint módosul:

(1)   Az 1. és a 2. § közé a következő 1/1. §, 1/2. §, 1/3. § és 1/4. § kerül beillesztésre:

Az egyszeri díjat a frekvenciák odaítélése során határozzák meg.

Az egyszeri díj:

A frekvenciák árverés [útján való] kijelölése során az egyszeri díj a jelen 1/1. §-ban megjelölt legkisebb összege a pályázók induló ajánlati összege.

Az egyszeri díj összege megfelel az 1/1. § első bekezdésében szereplő egyszeri díjnak.

Az összeg számításánál figyelembe kell venni a használati jogok azon részét, amelyet a szolgáltató a meghosszabbítás során fenn kíván tartani.

A szolgáltató csak összefüggő egészként engedheti át a frekvenciákat.

Az előző bekezdéstől eltérően a szolgáltató a következőképpen is teljesítheti a fizetést:

A szolgáltató az esettől függően az 1/1. § első bekezdése szerinti érvényességi időszak kezdetét, illetve az 1/2. § első bekezdése szerinti meghosszabbítási időszak kezdetét követő két munkanapon belül köteles tájékoztatni az [IBPT]-t a választásáról.

Az egyszeri díj semmiképpen nem téríthető vissza, sem részben, sem egészben.

2.   A 2. § a következő szavakkal egészül ki: »kivéve azokra, amelyeket az 1/1. §, az 1/2. § és az 1/3. § megállapított«.”

14

A 2010. március 15-i törvény 3. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„Átmeneti jelleggel, amennyiben az engedély hallgatólagos meghosszabbításáról való lemondásra nyitva álló határidő a jelen törvény hatálybalépésének időpontjában már eltelt, a szolgáltató a használati jogok új, meghosszabbított időtartamának első napjáig ennek ellenére lemondhat használati jogainak meghosszabbításáról, anélkül hogy ezen új időszak vonatkozásában egyszeri díjat kellene fizetnie.”

15

A 2010. március 15-i törvény 4. cikke szerint:

„Ez a törvény a Moniteur belge-ben történő kihirdetésének napján lép hatályba [Moniteur belge, 2010. március 25., 18849. o.].”

16

A Belgacom, a Mobistar és a KPN Group Belgium mobiltelefonhálózati-szolgáltatók, amelyek Belgiumban megkapták a 900 MHz-es, az 1800 MHz-es és a 2000–2600 MHz-es rádiófrekvenciák használati jogaira vonatkozó engedélyeket.

17

Az 1994. december 12-i törvény (Moniteur belge, 1994. december 22., 31624. o.) liberalizálta a mobiltelefon-ágazatot Belgiumban, lehetővé téve a conseil des ministres (minisztertanács) számára, hogy a 900 MHz-es frekvenciasávban a korábbi közszolgáltatón kívül más szolgáltatók számára is adjon a mobiltelefon-szolgáltatások nyújtására vonatkozó, a kiállításuktól számított tizenöt éves időszakban érvényes egyedi engedélyeket.

18

1995. november 27-én a conseil des ministres engedélyt adott a Mobistarnak, míg 1996. július 2-án – 1995. április 8-ra visszamenőleges hatállyal – a Belgacom Mobile kapott engedélyt a 900 MHz-es csatornák hálózatának üzemeltetésére, amely hálózatot a belga állammal megkötött üzemeltetési szerződés alapján már addig is használta. Ellenszolgáltatásként a két szolgáltatónak külön-külön meg kellett fizetnie a hozzávetőleg 9 milliárd BEF (azaz 223104172,30 euró) összegű egyszeri koncessziós díjat, valamint az IBPT számára az éves díjakat a frekvenciák használatáért.

19

1997-ben a belga kormány úgy döntött, hogy üzemeltetés céljából megnyitja a DCS 1800 MHz-es frekvenciasávot annak érdekében, hogy előkészítse egy harmadik, sőt akár egy negyedik szolgáltató piacra lépését. A DCS-1800 mobiltelefon-hálózat létrehozásáról és üzemeltetéséről szóló 1997. október 24-i királyi rendelet meghatározta a DCS-1800 mobiltelefon-hálózat létrehozására és üzemeltetésére vonatkozó engedély megszerzése iránti eljárást, előírva, hogy az ilyen engedély az üzemeltetési engedély megadásának napjától számított tizenöt évig érvényes. 1998. július 2-án a KPN Group Belgium (korábban KPN Orange, majd KPN Orange SA, később BASE SA) engedélyt kapott az 1800 MHz-es frekvenciasáv vonatkozásában 8,005 milliárd BEF (azaz 198438766,50 euró) egyszeri koncessziós díj és az éves frekvenciahasználati díjak megfizetése ellenében.

20

Tekintettel azokra a hátrányokra, amelyeket az 1800 MHz-es frekvenciák használata jelentett a 900 MHz-es frekvenciák használatához képest – többek között az azonos lefedettség megvalósításához szükséges jelentősebb számú jeladóállomás telepítésének szükségessége a bázisállomások gyengébb hatótávolsága miatt – az IBPT 2003-ban úgy határozott, hogy a KPN Group Belgium számára odaítél néhány 900 MHz-es csatornát, és cserében a Belgacom és a Mobistar számára is engedélyez néhány 1800 MHz-es csatornát. Következésképpen 2003 óta a KPN Group Belgium számára további 900 MHz-es csatornákat ítéltek oda, és ennek fejében a Belgacom és a Mobistar az 1800 MHz-es frekvenciasávban kapott csatornákat. Az e három szolgáltató számára ily módon odaítélt csatornák számában meglévő egyensúlynak 2015-ig kell fennmaradnia.

21

A 2001. január 18-i királyi rendelet bevezette az 1885–2025 MHz-es és a 2110–2200 MHz-es frekvenciasávokat használó harmadik generációs „UMTS” rendszerekre vonatkozó engedélyezési eljárást. A Belgacom, a Mobistar és a KPN Group Belgium pályázatot nyújtottak be, és az ezen szolgáltatók által külön-külön megfizetendő 150 millió eurós egyszeri koncessziós díj ellenében 20 éves időszakra engedélyt kaptak e rendszerek üzemeltetésére, amely időszak királyi rendelet útján 5 éves időszakokkal meghosszabbítható.

22

A Belgacom, a Mobistar és a KPN Group Belgium vállalta, hogy az engedélyek minden egyes odaítélésekor ellenszolgáltatásként megfizetik:

23

Az IBPT a 2008. november 25-i határozatával lemondott a második generációs (2G) rádiófrekvenciák használatára vonatkozóan a Belgacom, a Mobistar és a KPN Group Belgium nevű szolgáltatóknak megadott használati engedélyek hallgatólagos meghosszabbításáról annak érdekében, hogy új díjat vessen ki, és ezen frekvenciák vonatkozásában a lehető leghatékonyabb politikát vezesse be.

24

A Belgacom, a Mobistar és a KPN Group Belgium ezt a határozatot a cour d’appel de Bruxelles (brüsszeli fellebbviteli bíróság) előtt megtámadta, amely bíróság a Belgacom esetében a 2009. július 20-i ítéletével, a Mobistar esetében pedig a 2009. szeptember 22-i ítéletével ezt a határozatot hatályon kívül helyezte. Ezen két ítélet alapján az IBPT úgy döntött, hogy a három szolgáltatóval szembeni azonos bánásmód biztosítása érdekében visszavonja a KPN Group Belgiumra vonatkozó 2008. november 25-i határozatát.

25

A cour d’appel de Bruxelles említett ítéleteit követően 2010. március 15-én a belga jogalkotó elfogadta az elektronikus hírközlésről szóló 2005. június 13-i törvény 30. cikkének módosítására vonatkozó törvényt. Amint az a 2010. március 15-i törvénynek a jelen ítélet 13. és 14. pontjában hivatkozott 2. és 3. cikkéből kitűnik, azok az alábbiakat írják elő:

26

A Belgacom, a Mobistar és a KPN Group Belgium kérelmeket terjesztettek a Cour constitutionnelle (alkotmánybíróság) elé a 2010. március 15-i törvény 2. és 3. cikkének hatályon kívül helyezése érdekében. A kérelmeiket azzal az érveléssel támasztják alá, hogy ezek a rendelkezések ellentétesek az engedélyezési irányelv 3., és 12–14. cikkével. Közelebbről azt a tényt kifogásolják, hogy az egyszeri díjat nemcsak az engedély megadásakor, hanem annak meghosszabbításakor is meg kell fizetni, és hogy az kiegészíti a frekvenciák rendelkezésre bocsátásáért évente fizetett díjat. A Belgacom, a Mobistar és a KPN Group Belgium vitatja az egyszeri díj összegét és a kiszámításának módját is, amennyiben azt nem a frekvenciák gazdasági értéke alapján, hanem a frekvenciák által a szolgáltatók számára képviselt piaci érték alapján számítják ki.

27

A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a 2010. március 15-i törvény előkészítő munkálataiból az tűnik ki, hogy az egyszeri díj a frekvenciahasználat miatti kártalanításnak minősül, és az ugyanazt a célt szolgálja, mint a frekvenciák rendelkezésre bocsátásáért fizetett egyszeri díj, anélkül hogy az az utóbbi díjak megfizetésének helyébe lépne. Kifejti továbbá, hogy az említett előkészítő munkálatokból ezenkívül az tűnik ki, hogy a jogalkotó álláspontja szerint a 2010. március 15-i törvény 2. és 3. cikke – amelyek érvényessége a kérdést előterjesztő bíróság előtt vita tárgyát képezi – összhangban van az engedélyezési irányelvvel, mivel ezek a cikkek a használati jogokért fizetendő kártalanítás felosztják egyszer fizetendő és évente fizetendő részre. Az egyszeri díj ugyanis e frekvenciák használati jogát fedezi, és az e frekvenciák által képviselt szűkös erőforrás értékének felel meg, míg az éves díj e frekvenciák használatának költségét fedezi, azaz az ellenőrzést, a koordinációt, a vizsgálatot és a hatáskörrel rendelkező hatóság egyéb tevékenységeit.

28

E körülmények között a Cour constitutionnelle felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

29

A ciprusi kormány megkérdőjelezi az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés elfogadhatóságát azt állítva, hogy e kérdés megválaszolása az alapjogvita megoldásához objektíve nem szükséges. A második kérdés ugyanis az új rádiófrekvencia-használati jogok átengedésére vonatkozik, míg az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből az tűnik ki, hogy a jogvita a rádiófrekvencia-használati jogok meghosszabbítására irányul.

30

Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján – amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja – az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A nemzeti bíróságok által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem Bíróság általi elutasítása csak abban az esetben lehetséges, amennyiben nyilvánvaló, hogy az uniós jog nemzeti bíróság által kért értelmezése nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, illetve ha a szóban forgó probléma hipotetikus jellegű, vagy a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdésekre hasznos választ adjon (lásd többek között C-378/10. sz. VALE Építési ügyben 2012. július 12-én hozott ítélet 18. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

31

A jelen esetben az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés az engedélyezési irányelv értelmezésére vonatozik a tagállamok azon lehetőségét illetően, hogy az új rádiófrekvencia-használati jogok megszerzésére pályázó mobiltelefon-szolgáltatókra egyszeri díjat vessenek ki. Márpedig az iratokból az tűnik ki, hogy a 2010. március 15-i törvénynek az alapügyben hatályon kívül helyezés iránti kérelemmel megtámadott 2. és 3. cikke nemcsak a rádiófrekvencia-használati jogok meghosszabbításának, hanem a rádiófrekvencia-használati jogok új megszerzésének eseteire is előírja az egyszeri díjat.

32

E körülmények között a kért értelmezéssel kapcsolatban nem állapítható meg, hogy az nem áll összefüggésben az alapjogvita valóságával, illetve annak tárgyával. Következésképpen az előzetes döntéshozatalra terjesztett második kérdést elfogadhatónak kell minősíteni.

33

Az első két kérdésével, amelyeket együttesen kell megvizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy úgy kell-e értelmezni az engedélyezési irányelv 3., 12. és 13. cikkét, hogy azokkal ellentétes, ha valamely tagállam a rádiófrekvencia-használati jogokkal rendelkező mobiltelefon-szolgáltatókra olyan egyszeri díjat vet ki, amelyet mind a rádiófrekvencia-használati jogok újonnan történő megszerzése, mind az utóbbi jogok meghosszabbítása esetén meg kell fizetni, és amely nemcsak a frekvenciák rendelkezésre bocsátásért járó éves díjat egészíti ki – amely elsődlegesen a frekvenciák rendelkezésre bocsátása költségeinek fedezésére irányul, míg az részben a frekvenciák értékét is kifejezi, és e két díj célja az e frekvenciák által képviselt szűkös erőforrások optimális használatának ösztönzése – hanem az engedélyezés ügyintézési költségeit fedező díjat is.

34

A kérdést előterjesztő bíróságban az a kérdés is felmerül, hogy összhangban van-e az engedélyezési irányelvvel a rádiófrekvencia-használati jogokra vonatkozó egyszeri díj összege meghatározásának módja, amely díjat vagy a frekvenciák és a használati hónapok száma alapján kiszámított, korábbi, egyszeri koncessziós díjra való hivatkozással, vagy pedig a frekvenciák kijelölése során árverés útján határoznak meg.

35

Előzetesen meg kell állapítani, hogy ezen irányelv 3. cikke, amely a tagállamok azon kötelezettségére vonatkozik, hogy biztosítsák az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtásának szabadságát, és ezen irányelv 12. cikke, amely az „igazgatási díjak” kivetésének módjaira vonatkozik, nem alkalmazható az alapügyben szóban forgóhoz hasonló díjra, amely díj e két eset egyikéhez sem tartozik.

36

Amint az az első két kérdésből kitűnik, a kérdést előterjesztő bíróság a Bíróságtól az engedélyezési irányelv értelmezését kéri egyrészt a tagállam azon lehetőségét illetően, hogy a mobiltelefon-szolgáltatókra egyszeri díjat vessen ki, másrészt az egyszeri díj összege meghatározásának módját illetően úgy a rádiófrekvencia-használati jogok odaítélése, mint azok meghosszabbítása során.

37

Az egyszeri díj kivetését illetően előzetesen meg kell állapítani, hogy az engedélyezési irányelv csak a rádiófrekvencia-használati jogok odaítélési eljárására vonatkozik, és egyáltalán nem tartalmaz a már odaítélt rádiófrekvenciák használati jogai meghosszabbítási eljárásának feltételeit meghatározó különleges rendelkezést.

38

Mindazonáltal, amint arra a főtanácsnok az indítványának 40. pontjában rámutatott, mivel a tagállam az egyedi használati jogokat korlátozott időszakra biztosítja, az ilyen engedély meghosszabbítását a jellegénél fogva új engedély új időszakra történő megadásának kell tekinteni.

39

Következésképpen, meg kell állapítani, hogy az engedélyezési irányelvnek megfelelően a rádiófrekvencia-használati jogok odaítélési eljárására és az említett jogok meghosszabbítási eljárására ugyanannak a szabályozásnak kell vonatkoznia. Ennélfogva az engedélyezési irányelv 13. cikkét mindkét eljárásra ugyanúgy kell alkalmazni.

40

Ebben a tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az engedélyezési irányelv szerint a tagállamok az irányelvben említetteken kívül nem vethetnek ki az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások biztosításáért egyéb díjakat és illetékeket (lásd analógia útján a C-339/04. sz. Nuova società di telecomunicazioni ügyben 2006. július 18-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-6917. o.] 35. pontját, a C-85/10. sz. Telefónica Móviles España ügyben 2011. március 10-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-1575. o.] 21. pontját, valamint a C-55/11., C-57/11. és C-58/11. sz., Vodafone España és France Telecom España egyesített ügyekben 2012. július 12-én hozott ítélet 28. pontját).

41

Az alapügyben, amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, a nemzeti bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy úgy kell-e értelmezni az engedélyezési irányelv 13. cikkét, hogy azzal ellentétes, ha a tagállam a szolgáltatókra az alapügyben szóban forgóhoz hasonló egyszeri díjat vet ki a rádiófrekvencia-használati jogokért, jóllehet azok már kötelesek megfizetni egyrészt a frekvenciák rendelkezésre bocsátásért járó éves díjat, másrészt az engedélyezés ügyintézési költségeit fedező díjat is.

42

Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az engedélyezési irányelv 13. cikke értelmében a tagállamok az igazgatási költségek fedezésére szolgáló díjakon felül rádiófrekvencia-használati jogokért jogosultak olyan díjat kivetni, amelynek ezen erőforrás optimális felhasználásának biztosítása a célja (lásd ebben az értelemben a C-327/03. és C-328/03. sz., ISIS Multimedia Net és Firma O2 egyesített ügyekben 2005. október 20-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-8877. o.] 23. pontját, valamint a fent hivatkozott Telefónica Móviles España ügyben hozott ítélet 24. pontját).

43

Márpedig az engedélyezési irányelv 13. cikke sem azt nem határozza meg kifejezetten, hogy milyen formát kell öltenie ennek a rádiófrekvenciák használatáért kivetett díjnak, sem pedig a díj kivetésének gyakoriságát.

44

Az engedélyezési irányelv (32) preambulumbekezdéséből azonban kitűnik, hogy a rádiófrekvencia-használati díjak egyszeri összegből vagy időszakos összegekből állhatnak.

45

Egyébiránt a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy az engedélyezési irányelv nem határolja körül, hogy ezeket a díjakat milyen célból vetik ki (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Telefónica Móviles España ügyben hozott ítélet 33. pontját).

46

Mindazonáltal ezen irányelv 13. cikke előírja, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a rádiófrekvencia-használati díjak tárgyilagos mérce szerint indokoltak, átláthatóak, megkülönböztetéstől mentesek és a céljukkal arányosak legyenek, és hogy megállapításuk a keretirányelv 8. cikkében szereplő – többek között a verseny és a rádiófrekvenciák hatékony használatának előmozdítására vonatkozó – célkitűzések figyelembevétele mellett történjen.

47

Az engedélyezési irányelv említett 13. cikkéből és (32) preambulumbekezdéséből az is kitűnik, hogy a távközlési szolgáltatókra az erőforrás használatáért kivetett díjnak követnie kell az ilyen erőforrások legelőnyösebb felhasználásának biztosítására, továbbá az arra vonatkozó célkitűzést, hogy ezek a díjak ne hátráltassák az újító szolgáltatások és a piaci verseny fejlődését.

48

Az engedélyezési irányelv 12. és 13. cikkével tehát nem ellentétes az alapügyben szóban forgóhoz hasonló nemzeti szabályozás, amely a frekvenciák optimális használatának ösztönzésére irányuló díj kivetését írja elő, még akkor sem, ha az olyan másik éves díjhoz járul, amely díjnak részben szintén ezen célkitűzést kell szolgálnia, feltéve hogy ezen díjak mindegyike eleget tesz a jelen ítélet 46. és 47. pontjában megfogalmazott összes feltételnek, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

49

Az alapügyben szóban forgóhoz hasonló rádiófrekvencia-használati jogokra vonatkozó egyszeri díj összege meghatározásának módját illetően rá kell mutatni, hogy az engedélyezési irányelv meghatározza azon követelményeket, amelyeket a tagállamoknak teljesíteniük kell a rádiófrekvencia használatáért kivetett díj összegének meghatározása során, de nem írja elő kifejezetten az ilyen díj összege meghatározásának pontos módját (a fent hivatkozott Telefónica Móviles España ügyben hozott ítélet 25. pontja).

50

Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a szűkös erőforrásokat jelentő közjavak használatára vonatkozó engedély lehetővé teszi a jogosultnak, hogy jelentős gazdasági előnyhöz jusson, és előnyökben részesíti azt az olyan más szolgáltatókhoz képest, amelyek szintén használni és hasznosítani kívánják ezen erőforrást, ami igazolja a többek között a szóban forgó szűkös erőforrás használati értékét kifejező díj kivetését (a fent hivatkozott Telefónica Móviles España ügyben hozott ítélet 27. pontja).

51

Ilyen körülmények között az annak biztosítására irányuló cél, hogy a szolgáltatók a legelőnyösebb módon használják azon szűkös erőforrásokat, amelyekhez hozzáférnek, maga után vonja, hogy e díj összege megfelelő szinten legyen meghatározva többek között az ezen erőforrások használati értékének kifejezéséhez, ami megköveteli az érintett piac gazdasági és technológiai helyzetének figyelembevételét (a fent hivatkozott Telefónica Móviles España ügyben hozott ítélet 28. pontja).

52

Ebből következik, hogy amint arra a főtanácsnok az indítványának 54. és 55. pontjában rámutatott, a rádiófrekvencia-használati jogokra vonatkozó díjnak akár a frekvenciák és a frekvenciák használatával érintett hónapok száma alapján kiszámított, korábbi, egyszeri koncessziós díj összegére, akár az árverésből eredő összegre hivatkozással történő meghatározása megfelelő módszernek minősülhet a rádiófrekvenciák értékének meghatározására.

53

Ugyanis a Belga Királyság által a korábbi, egyszeri koncessziós díj összegének meghatározása érdekében alkalmazott elveket figyelembe véve nyilvánvalóvá válik, hogy bármelyik módszer lehetővé teszi azon összegek kiderítését, amelyek arányban állnak a rádiófrekvenciák előrelátható jövedelmezőségével. Márpedig az engedélyezési irányelvvel nem ellentétes, hogy a fent említett díjak összegének meghatározásához ilyen szempontot alkalmaznak.

54

A fenti megfontolások összességére tekintettel az első két kérdésre azt a választ kell adni, hogy az engedélyezési irányelv 12. és 13. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes, ha valamely tagállam a rádiófrekvencia-használati jogokkal rendelkező mobiltelefon-szolgáltatókra olyan egyszeri díjat vet ki, amelyet mind a rádiófrekvencia-használati jogok újonnan történő megszerzése, mind az utóbbi jogok meghosszabbítása esetén meg kell fizetni, és amely nemcsak a frekvenciák rendelkezésre bocsátásért járó éves díjat egészíti ki – amely éves díjnak az erőforrások optimális használatának ösztönzése a célja –, hanem az engedélyezés ügyintézési költségeit fedező díjat is, feltéve hogy ezen díjak célja valóban az e frekvenciák által képviselt erőforrások optimális használatának biztosítása, azok tárgyilagos mérce szerint indokoltak, átláthatóak, megkülönböztetéstől mentesek és a céljukkal arányosak, továbbá megállapításuk a keretirányelv 8. cikkében szereplő célkitűzések figyelembevétele mellett történik, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

55

Ugyanezen előfeltevésből kiindulva a rádiófrekvencia-használati jogokra vonatkozó egyszeri díj összegének akár a frekvenciák és a frekvenciák használatával érintett hónapok száma alapján kiszámított, korábbi, egyszeri koncessziós díj összegére, akár az árverésből eredő összegre hivatkozással történő meghatározása megfelelő módszer lehet a rádiófrekvenciák értékének meghatározására.

56

A negyedik kérdésével, amelyre a harmadik kérdést megelőzően kell válaszolni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy úgy kell-e értelmezni az engedélyezési irányelv 14. cikkének (1) bekezdését, hogy azzal ellentétes, ha valamely tagállam az alapügyben szóban forgóhoz hasonló díjat vet ki egy mobiltelefon-szolgáltatóra.

57

Rá kell mutatni, hogy az engedélyezési irányelv 14. cikkének (1) bekezdése szerint a tagállam a rádiófrekvencia-használati jogokkal összefüggő jogokat, feltételeket és eljárásokat tárgyilagos mérce szerint, indokolt esetekben és arányos módon jogosult módosítani. Ezenfelül ez a cikk előírja, hogy megfelelő módon közölni kell az ilyen módosításra irányuló szándékot, és az érdekelt feleknek, köztük a felhasználóknak és a fogyasztóknak elegendő időt – legalább négy hetet – kell biztosítani a javasolt módosításokra vonatkozó álláspontjuk kifejtésére.

58

Ezenkívül az engedélyezési irányelv melléklete B. részének 6. pontjából kitűnik, hogy a rádiófrekvencia-használati jogokhoz fűzhető egyik feltételnek – ezen irányelv 13. cikkének megfelelően – a rádiófrekvencia-használati jogokért kivetett használati díjak minősülnek.

59

Ebből következik, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló egyszeri díj kivetése a rádiófrekvencia-használati jogokkal rendelkező szolgáltatókra vonatkozó feltételek módosításának minősül. Következésképpen a tagállam köteles biztosítani, hogy a rádiófrekvencia-használati jogok címén a mobiltelefon-szolgáltatókra kivetett díjak rendszerének módosítására vonatkozó feltételeket tiszteletben tartsák.

60

Következésképpen rá kell mutatni, hogy annak a tagállamnak, amely módosítani kívánja a korábban engedélyezett rádiófrekvencia-használati jogokra vonatkozó díjakat, gondoskodnia kell arról, hogy ez a módosítás megfeleljen az engedélyezési irányelv 14. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételeknek, azaz azt objektíve indokolt esetekben és arányos módon kell elvégezni, valamint azokat előzetesen valamennyi érintett féllel közölni kell annak érdekében, hogy lehetővé tegyék számukra az álláspontjuk kifejtését. A kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia, hogy az alapügy körülményeinek fényében tiszteletben tartották-e az engedélyezési irányelv 14. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételeket.

61

Ebben az összefüggésben hangsúlyozni kell, hogy az engedélyezési irányelv 13. cikkében előírt olyan feltételeknek megfelelő díj bevezetését, mint amelyeket a jelen ítélet 46. és 47. pontja említ, objektíve indokoltnak és arányos módon elvégzettnek kell tekinteni.

62

A fentiekre tekintettel a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az engedélyezési irányelv 14. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, ha valamely tagállam az alapügyben szóban forgóhoz hasonló díjat vet ki egy mobiltelefon-szolgáltatóra, feltéve hogy ezt a módosítást objektíve indokolt esetekben és arányos módon végzik el, valamint azt előzetesen valamennyi érintett féllel közölték annak érdekében, hogy lehetővé tegyék számukra az álláspontjuk kifejtését, amit az alapügy körülményeinek fényében a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálni.

63

A harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy úgy kell-e értelmezni az engedélyezési irányelv 14. cikkének (2) bekezdését, hogy azzal ellentétes, ha valamely tagállam a mobiltelefon-szolgáltatóra az alapügyben szóban forgóhoz hasonló díjat vet ki.

64

Rá kell mutatni, hogy az engedélyezési irányelv 14. cikkének (2) bekezdése értelmében a tagállam a rádiófrekvencia-használati jogoknak sem a korlátozására, sem a visszavonására nem jogosult, kivéve ha ez indokolt, és összhangban van az engedélyezési irányelv mellékletével és a jogok visszavonásáért járó kártalanításra vonatkozó megfelelő nemzeti rendelkezésekkel.

65

Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy az engedélyezési irányelv 14. cikkének (2) bekezdésében – eltérően e cikk (1) bekezdésétől – a korlátozás és a visszavonás fogalmai csak azokra az esetekre vonatkoznak, amelyekben e jogok tartalmát és terjedelmét módosítani lehet.

66

Még annak elfogadása esetén is, hogy – figyelembe véve az átültetés határidejét – az engedélyezési irányelv alkalmazandó az alapügy tényállására, az alapügyben szóban forgóhoz hasonló díjak kivetése a mobiltelefon-szolgáltatókra semmiképpen sem befolyásolhatja az érintett szolgáltatóknak adott rádiófrekvencia-használati jogok tartalmát és terjedelmét. Következésképpen meg kell állapítani, hogy a díjak rendszerének módosítása nem minősül a rádiófrekvencia-használati jogok korlátozásának vagy visszavonásának az engedélyezési irányelv 14. cikkének (2) bekezdése értelmében.

67

A fentiekre tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az engedélyezési irányelv 14. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, ha valamely tagállam a mobiltelefon-szolgáltatóra az alapügyben szóban forgóhoz hasonló díjat vet ki.

68

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott: