—

a Panellinios Syndesmos Viomichanion Metapoiisis Kapnou képviseletében E. Petritsi és K. Adamantopoulos dikigoroi,

—

a görög kormány képviseletében I. Chalkias és S. Papaïoannou, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Unió Tanácsa képviseletében M. Balta, E. Sitbon, M. Iosifidou és A. Westerhof Löfflerová, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében D. Triantafyllou és G. von Rintelen, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról, továbbá a 2019/93/EGK, 1452/2001/EK, 1453/2001/EK, 1454/2001/EK, 1868/94/EK, 1251/1999/EK, 1254/1999/EK, 1673/2000/EK, 2358/71/EGK és a 2529/2001/EK rendelet módosításáról szóló, 2003. szeptember 29‑i 1782/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 270., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 40. kötet, 269. o.) 69. cikkének érvényességére vonatkozik.

2

A kérelmet az egyrészt a Panellinios Syndesmos Viomichanion Metapoiisis Kapnou (a dohányfeldolgozó‑ipar görögországi szövetsége, a továbbiakban: Panellinios Syndesmos), másrészt az Ypourgos Oikonomias kai Oikonomikon (gazdasági és pénzügyminiszter) és az Ypourgos Agrotikis Anaptyxis kai Trofimon (vidékfejlesztési és élelmiszerügyi miniszter) között a dohányágazatban fizetett kiegészítő támogatások tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

3

Az 1782/2003 rendelet (24) és (33) preambulumbekezdésének szövege a következő:

[…]

4

Az 1782/2003 rendelet „Egységes támogatási rendszer” III. címe alatti „Regionális és szabad választáson alapuló végrehajtás” című 5. fejezete 2. szakasza 64. cikkének (1) és (2) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)   Az egyes tagállamok legkésőbb 2004. augusztus 1‑jéig dönthetnek úgy, hogy az e szakaszban megállapított feltételek mellett nemzeti vagy regionális szinten alkalmazzák az 1–4. fejezetben előírt egységes támogatási rendszert.

(2)   Az egyes tagállamok választása szerint a Bizottság – a 144. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban – felső határt határoz meg a 66., a 67., a 68. és a 69. cikkben említett minden egyes közvetlen kifizetést illetően.

Ez a felső határ a 41. cikkben említett nemzeti felső határnak az egyes közvetlen kifizetéseknek megfelelő alkotóeleme és a tagállamok által a 66., 67., 68. és 69. cikkel összhangban alkalmazott csökkentési százalék szorzatával egyenlő.

Az ilyen módon megállapított felső határok teljes összegét a 144. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban le kell vonni a 41. cikkben említett nemzeti felső határ összegéből.”

5

Az említett rendelet „Szabad választáson alapuló végrehajtás különleges gazdálkodási formák és különleges minőség előállítása esetén” című 69. cikke alapján:

„A tagállamok jogosultak visszatartani a 41. cikkben említett nemzeti felső határ azon alkotóelemének 10%‑a erejéig terjedő összeget, amely a VI. mellékletben említett egyes ágazatoknak felel meg. A szántóföldi növények, a marha‑ és borjúhús, valamint a juh‑ és kecskehús ágazatának esetében az ilyen jogcímen visszatartott összeget figyelembe kell venni a 66,. a 67., illetőleg a 68. cikkben meghatározott maximális százalékarányok alkalmazása során.

Ebben az esetben az érintett tagállam – a 64. cikk (2) bekezdésével összhangban meghatározott felső határon belül – évente kiegészítő támogatást fizet a mezőgazdasági termelőknek az ilyen jogcímen visszatartott összeg által érintett ágazatban vagy ágazatokban.

A kiegészítő támogatást – a Bizottság által a 144. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban megállapítandó feltételek mellett – olyan különleges gazdálkodási formák esetén kell fizetni, amelyek fontosak a környezet védelme vagy javítása, illetve a mezőgazdasági termékek minőségének és forgalmazásának javítása szempontjából.”

6

Az 1782/2003 rendeletben meghatározott egységes támogatási rendszer végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2004. április 21‑i 795/2004/EK bizottsági rendelet (HL L 141., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 44. kötet, 226. o.) 48. cikke alapján:

„(1)   Az 1782/2003/EK rendelet 69. cikkében meghatározott kiegészítő támogatást az 1257/1999/EK rendelet 37. cikke (3) bekezdésének és végrehajtási szabályainak sérelme nélkül, e cikk (2)–(6) bekezdésében meghatározott feltételek szerint ítélik oda.

(2)   A támogatást csak az 1782/2003/EK rendelet 2. cikkének a) pontja szerinti mezőgazdasági termelők részére nyújtják, tekintet nélkül arra, hogy igénybe vették‑e az egységes támogatási rendszert vagy sem, illetve rendelkeznek‑e támogatási jogosultsággal.

(3)   A »visszatartott összeg által érintett ágazatban vagy ágazatokban« azt jelenti, hogy a támogatást elvileg mindazok a mezőgazdasági termelők igényelhetik, akik a kiegészítő támogatás iránti kérelem benyújtásának időpontjában, valamint az e cikkben meghatározott feltételek szerint az 1782/2003/EK rendelet VI. mellékletében említett ágazat, illetve ágazatok által szabályozott termékeket termelnek.

(4)   Amennyiben a támogatás olyan gazdasági típusokra vagy minőségi és értékesítési intézkedésekre terjed ki, amelyek nem valamely meghatározott termelésre vonatkoznak, vagy a termelés nem tartozik közvetlenül valamely ágazat alá, a támogatás azzal a feltétellel biztosítható, hogy a visszatartást az 1782/2003/EK rendelet VI. mellékletében említett valamennyi ágazatban végrehajtják, valamint csak az adott mellékletben említett ágazatok valamelyikéhez tartozó mezőgazdasági termelők vesznek részt a rendszerben.

(5)   Az 1782/2003/EK rendelet 69. cikkének regionális szintű alkalmazása esetén a visszatartást az érintett régióban az érintett ágazatok támogatási összetevői alapján számítják.

A tagállamok objektív kritériumok alapján és a mezőgazdasági termelők között egyenlő bánásmódot biztosító, valamint a piac és a versenyhelyzet torzulását megakadályozó módon határozzák meg a megfelelő területi szintű régiót.

(6)   Az érintett tagállamok legkésőbb az egységes támogatási rendszer alkalmazásának első évét megelőző év augusztus 1‑jéig közlik az általuk odaítélni szándékozott támogatásra vonatkozó információkat és különösen a támogathatóság feltételeit, valamint az érintett ágazatokat.

[…]”

7

Az 1782/2003 rendeletet a közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról, az 1290/2005/EK, a 247/2006/EK és a 378/2007/EK rendelet módosításáról, valamint az 1782/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. január 19‑i 73/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 30., 16. o.; helyesbítés: HL 2009. L 213., 30. o., illetve HL 2010. L 43., 7. o.) hatályon kívül helyezte. A 795/2004 rendeletet a 73/2009/EK tanácsi rendelet III. címében előírt egységes támogatási rendszer végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2009. október 29‑i 1120/2009/EK bizottsági rendelet (HL L 316., 1. o.) szintúgy hatályon kívül helyezte.

8

Az 1782/2003 rendeletet és a 795/2004 rendeletet az Ypourgos Oikonomias kai Oikonomikon és az Ypourgos Agrotikis Anaptyxis kai Trofimon két együttes rendelete, nevezetesen a kiegészítő adminisztratív végrehajtási intézkedések és az egységes támogatás jogosultjait megillető jogosultságok számának és értékének kiszámítására irányuló intézkedések általános szabályainak megállapításáról szóló, 2005. augusztus 9‑i 292464. sz. együttes rendelet (FEK B’ 1122), valamint a dohányágazatban a minőségre tekintettel nyújtott kiegészítő támogatásra vonatkozó különös intézkedések, nevezetesen a kifizetési módszerek, a kifizetett összegek és a kifizetést igazoló dokumentáció szabályainak megállapításáról szóló, 2006. augusztus 8‑i 49143. sz. együttes rendelet (FEK B’ 1333.) ültette át a nemzeti jogba.

9

A 2005. augusztus 9‑i 292464. sz. együttes rendelet 16. cikke és I. melléklete a dohány esetében a minőségre tekintettel nyújtott kiegészítő támogatás céljából a visszatartási százalékarányt 2%‑ban határozza meg.

10

2006. november 13‑án a Panellinios Syndesmos a 2006. augusztus 8‑i 49143. sz. együttes rendelet megsemmisítése iránti keresetet nyújtott be a Symvoulio tis Epikrateiashoz. Ezen eljárás keretében a Panellinios Syndesmos a 2005. augusztus 9‑i 292464. sz. együttes rendelet jogszerűségét is vitatta.

11

A Panellinios Syndesmos szerint e két rendelet jogellenes annyiban, amennyiben azok az 1782/2003 rendeletet hajtják végre, amelynek 69. cikke ellentétes az uniós joggal.

12

A kérdést előterjesztő bíróság megítélése szerint az említett rendeletben az alkalmazásával kapcsolatban a nemzeti hatóságok számára biztosított mozgástér hozzájárul az egyes régiók szükségleteihez igazodó különbségtételhez, és nem jelent hátrányos megkülönböztetést a tagállamok számára biztosított azon lehetőség, hogy a visszatartási százalékarányt eltérően határozzák meg.

13

A kérdést előterjesztő bíróság ugyanakkor arra a kérdésre keresi a választ, hogy ez az eltérő végrehajtás, amely éppen az eltérő visszatartási százalékértékek, és ebből következően eltérő mértékű kiegészítő támogatások alkalmazása miatt alakul ki, nem eredményezi‑e a verseny torzulását ugyanazon termék különböző tagállamokban letelepedett termelői között, és nincsenek‑e negatív következményei a különböző régiók termelőinek jövedelmére nézve.

14

E körülmények között a Symvoulio tis Epikrateias úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Az 1782/2003 rendelet 69. cikke, amely lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy – a 41. cikkben említett nemzeti felső határ alkotóeleme 10%‑ának erejéig terjedő összeghatárig és a 69. cikk harmadik bekezdésében előírt feltételek mellett – eltérő visszatartási százalékarányt határozzanak meg a termelők kiegészítő támogatására, összeegyeztethető‑e az EK‑Szerződés 2., 32. és 34. cikkében foglalt rendelkezésekkel, valamint azon célkitűzésekkel, hogy a termelők számára stabil jövedelmet biztosítsanak, és a mezőgazdasági területeket fenntartsák, amennyiben lehetővé teszi a visszatartási százalékarányok közötti ilyen különbségtételt?”

15

Ezzel a kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy az EK 32. cikkre és az EK 34. cikkre tekintettel érvényes‑e az 1782/2003 rendelet 69. cikke, valamint azon célkitűzésekre tekintettel, hogy a termelők számára stabil jövedelmet biztosítsanak, és a mezőgazdasági területeket fenntartsák, mivel azon termelőket, amelyek tagállama alacsonyabb visszatartási százalékarányt határozott meg, előnytelenebb helyzetbe hozza az olyan tagállamokban található termelőkkel szemben, amelyekben e százalékarányt magasabb szinten rögzítették, és így hátrányos megkülönböztetéshez, valamint a verseny torzulásához vezet az ugyanazon termék különböző tagállamokban letelepedett termelői között.

16

Előzetesen meg kell állapítani, hogy az alapeljárás tárgyára nincs hatással az, hogy az 1782/2003 és a 795/2004 rendeletet hatályon kívül helyezték, mivel az 1782/2003 rendelet 69. cikkét 2010 júniusáig alkalmazni kell.

17

Az 1782/2003 rendelet (24) preambulumbekezdésében foglaltakkal összhangban a rendelet célja az európai uniós mezőgazdasági termelők versenyképesebbé tétele érdekében a termelés támogatásáról a termelő támogatására való áttérés a közvetlen kifizetések fokozatos csökkentésével, és a termeléstől függetlenített jövedelemtámogatási rendszer, nevezetesen az egy adott bázisidőszakon belül fennálló korábbi jogosultságok alapján meghatározott egységes támogatás bevezetésével.

18

Hozzá kell tenni, hogy az egységes támogatási rendszer az új közös agrárpolitika részét képezi, amelynek – ahogy arra a főtanácsnok indítványának 3. pontjában rámutatott – egyik fő célja az volt, hogy ésszerűsítse és egyszerűsítse a vonatkozó uniós szabályokat, és emellett elérje a politika végrehajtásának nagyobb fokú decentralizációját azáltal, hogy a tagállamoknak és régióiknak szélesebb mozgásteret hagy.

19

Az 1782/2003 rendelet 64. cikke alapján az egységes támogatási rendszer részleges végrehajtása keretében a tagállamok „legkésőbb 2004. augusztus 1‑jéig” dönthettek úgy, hogy különös feltételek mellett nemzeti vagy regionális szinten alkalmazzák az egységes támogatási rendszert.

20

Az említett rendelet 69. cikke ezzel összefüggésben biztosítja a tagállamok számára azt a lehetőséget, hogy a nemzeti felső határ termékágazat szerinti alkotóelemének 10%‑a erejéig terjedő összeget visszatartsák abból a célból, hogy a környezet védelme vagy javítása, illetve a mezőgazdasági termékek minőségének és forgalmazásának javítása szempontjából fontos különleges gazdálkodási formákra kiegészítő támogatást fizessenek.

21

E kérdés kapcsán azt kell megvizsgálni, hogy az 1782/2003 rendelet 69. cikke ellentétes‑e az EK 34. cikkel, mivel egyrészt a termelők közötti hátrányos megkülönböztetéshez, másrészt a verseny torzulásához vezet ugyanazon termék különböző tagállamokban letelepedett termelői között.

22

E tekintetben célszerű felidézni, hogy – az állandó ítélkezési gyakorlat szerint – a KAP keretén belül bármely hátrányos megkülönböztetés tilalmát megfogalmazó EK 34. cikk (2) bekezdésének második albekezdése nem más, mint az egyenlőség általános elvének a különös kifejeződése, amely megköveteli, hogy a hasonló helyzeteket ne kezeljék különbözőképpen, és a különböző helyzeteket ne kezeljék azonos módon, kivéve ha a megkülönböztetés objektív módon igazolható (a C-33/08. sz. Agrana Zucker ügyben 2009. június 11-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-5035. o.] 46. pontja).

23

Először is meg kell állapítani, hogy maga az 1782/2003 rendelet 69. cikke nem állapít meg tagállamonként vagy a termelők szerint eltérő feltételeket, hanem arra szorítkozik, hogy azonos feltételek mellett és azonos módon valamennyi tagállamnak bizonyos mérlegelési mozgásteret biztosít annak érdekében, hogy a KAP reformja keretében kiegészítő támogatásokat nyújthassanak.

24

Másodszor mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy az EK 5. cikk második bekezdésében megfogalmazott szubszidiaritás elvével összhangban azokon a területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagos hatáskörébe, az Unió csak akkor és annyiban jár el, amennyiben a tervezett intézkedés céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a tervezett intézkedés terjedelme vagy hatása miatt azok uniós szinten jobban megvalósíthatók (lásd ebben az értelemben a C-58/08. sz., Vodafone és társai ügyben 2010. június 8-án hozott ítélet [EBHT 2010., I-4999. o.] 72. pontját).

25

Ezenfelül az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a tagállamok az uniós jog által szabályozott helyzetben is hozhatnak rendelkezéseket, amennyiben az Unió kifejezetten döntéshozatali hatáskört biztosít a számukra (lásd ebben az értelemben a C-251/91. sz. Teulie-ügyben 1992. november 11-én hozott ítélet [EBHT 1992., I-5599. o.] 13. pontját és a C-356/95. sz. Witt-ügyben 1997. november 27-én hozott ítélet [EBHT 1997., I-6589. o.] 39. pontját).

26

Végül meg kell állapítani, hogy az EUMSZ 4. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján az Unió és a tagállamok között megosztott hatáskörbe tartozó KAP keretében utóbbiak jogalkotó hatáskörrel rendelkeznek, amely az EUMSZ 2. cikk (2) bekezdése alapján lehetővé teszi, hogy e hatáskörüket olyan mértékben gyakorolhatják, amilyen mértékben az Unió hatáskörét nem gyakorolta.

27

A KAP reformja óta még inkább ez a helyzet, mivel ez a reform – amint arra a kérdést előterjesztő bíróság rámutat – a hatáskörök fokozott decentralizációjával jár annak érdekében, hogy jobban figyelembe lehessen venni az egyes tagállamok és régióik, valamint a különböző érintett termékek és termelők piaci helyzetének sajátosságait, összhangban az EK 33. cikk (2) bekezdésének a) pontjával.

28

Ebből következően az Európai Unió Tanácsa a visszatartási százalékarány meghatározása terén biztosíthatott a tagállamok számára egy bizonyos mérlegelési mozgásteret annak érdekében, hogy az 1782/2003 rendelet (33) preambulumbekezdésében kifejtett céllal összhangban a tagállamok szabad választásuk szerint meghatározhassanak egy bizonyos egyensúlyt az egyéni támogatási jogosultságok és a regionális vagy nemzeti átlag, illetőleg a meglévő támogatások és az egységes támogatás között, és képesek legyenek a különleges helyzetekre rugalmas választ adni.

29

Harmadszor meg kell állapítani egyrészt, hogy a tagállamok számára adott felhatalmazás szigorúan szabályozott, és több, részben anyagi jogi, részben eljárási feltételnek van alárendelve, másrészt hogy olyan átmeneti intézkedésről van szó, amelynek célja az egységes támogatási rendszerre való áttérés megkönnyítése.

30

Egyfelől ugyanis az 1782/2003 rendelet 69. cikkében engedélyezett eltérés korlátozott, mivel a közvetlen kifizetések fokozatos csökkentése keretében a tagállamok mindössze az egyes ágazatok nemzeti felső határa alkotóelemének 10%‑át tarthatják vissza abból a célból, hogy kiegészítő támogatást nyújtsanak.

31

Másrészt az említett 69. cikk alapján kiegészítő támogatást csak olyan különleges gazdálkodási formák esetén lehet fizetni, amelyek fontosak a környezet védelme vagy javítása, illetve a mezőgazdasági termékek minőségének és forgalmazásának javítása szempontjából, és a támogatás az 1782/2003 rendelet 69. cikkének harmadik bekezdése alapján a Bizottság által megállapított feltételeknek van alárendelve. Ezenfelül az egyes termékágazatok alaposabb vizsgálata alapján az uniós jogalkotó az ezen ágazatok sajátosságainak megfelelő, az 1782/2003 rendelet 66–68. cikkében foglalt különös szabályokat is alkotott.

32

Negyedszer az 1782/2003 rendelet 69. cikkéből kitűnik, hogy az egyes tagállamokban a mezőgazdasági termelők számára egy adott ágazatban kifizetett támogatások összege lényegében azonos marad, függetlenül attól, hogy a nemzeti hatóságok a kiegészítő támogatások bevezetése mellett döntenek‑e, és ha igen, akkor ebből a célból milyen mértékű visszatartást határoznak meg.

33

Ráadásul az eltérő mértékű visszatartás meghatározása nem vezet automatikusan magasabb vagy alacsonyabb összegű kiegészítő támogatások nyújtásához, mivel ilyen támogatásban kizárólag az előre meghatározott különös feltételeknek és követelményeknek megfelelő mezőgazdasági termelők részesülnek.

34

Ötödször emlékeztetni kell arra, hogy az a körülmény, miszerint valamely közös piacszervezés keretében elfogadott intézkedés eltérő hatást gyakorol egyes termelőkre az utóbbiak egyéni termelése vagy helyi viszonyai miatt, nem tekinthető az EK‑Szerződés által tiltott hátrányos megkülönböztetésnek, amennyiben az intézkedés olyan objektív szempontokon alapul, amelyek a közös piacszervezés általános működéséhez illeszkednek (a 179/84. sz. Bozzetti-ügyben 1985. július 9-én hozott ítélet [EBHT 1985., 2301. o.] 34. pontja, valamint a C-34/08. sz., Azienda Agricola Disarò Antonio és társai ügyben 2009. május 14-én hozott ítélet [EBHT 2009., I-4023. o.] 69. pontja).

35

Az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik az is, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalma nem vonatkozik az esetleges eltérő bánásmódra, amely az egyes tagállamok jogszabályai között fennálló különbségekből adódhat, ha ezek a jogszabályok a hatályuk alá tartozó valamennyi személyt egyformán érintik (a C-428/07. sz. Horvath-ügyben 2009. július 16-án hozott ítélet [EBHT 2009., I-6355. o.] 55. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36

Bár kétségtelen, hogy ezen elvnek a kialakítására az uniós jog rendelkezéseinek olyan értelmezése keretében került sor, amelynek célja a nemzeti szabályozás hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével való összeegyeztethetőségének a megítélése volt, mindazonáltal az sem vezethet más eredményre, ha a tagállamoknak mérlegelési mozgásteret biztosító uniós jogi rendelkezés érvényességének megítéléséről van szó, amely alapján azok megalkotják az említett eltérő jogszabályokat.

37

Hatodszor a hatékony verseny fenntartása a mezőgazdasági termékek piacán a KAP célkitűzéseinek részét képezi.

38

E tekintetben mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy – amint azt a Bíróság a jelen ítélet 32. és 33. pontjában megállapította – az eltérő arányú visszatartás meghatározása nem vezet szükségszerűen magasabb vagy alacsonyabb összegek kifizetéséhez.

39

Még ha feltételezzük is, hogy az, hogy a tagállamok a visszatartási arányt eltérően határozzák meg, az ugyanazon termék különböző tagállamokban letelepedett termelői között a verseny torzulásához vezet, amit az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem tartalmaz, emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat alapján az EK 36. cikk még a Szerződés versenyjogi szabályait illetően is a KAP célkitűzéseinek biztosít elsőbbséget a versenypolitika célkitűzéseivel szemben (a C-137/00. sz., Milk Marque és National Farmer’s Union ügyben 2003. szeptember 9-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-7975. o.] 81. pontja).

40

Mindenesetre az uniós jogalkotó a KAP területén széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amely megfelel az EK 34. cikkel és EK 37. cikkel ráruházott politikai felelősségnek, és a Bíróság több alkalommal kimondta, hogy az e tárgyban hozott intézkedésnek a hatáskörrel rendelkező intézmény által követni szándékozott célra nyilvánvalóan alkalmatlan jellege lehet csak hatással az ilyen intézkedés jogszerűségére (a C-343/07. sz., Bavaria és Bavaria Italia ügyben 2009. július 2-án hozott ítélet [EBHT 2009., I-5491. o.] 81. pontja).

41

Következésképpen a bírósági felülvizsgálatnak annak ellenőrzésére kell szorítkoznia, hogy a kérdéses intézkedésnél nem történt‑e nyilvánvaló hiba vagy hatáskörrel való visszaélés, illetve hogy az érintett hatóság nem lépte‑e át nyilvánvalóan mérlegelési jogkörének korlátait (a C-189/01. sz., Jippes és társai ügyben 2001. július 12-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-5689. o.] 80. pontja, a C-304/01. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2004. szeptember 9-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-7655. o.] 23. pontja, valamint a C-535/03. sz., Unitymark és North Sea Fishermen’s Organisation ügyben 2006. március 23-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-2689. o.] 55. pontja).

42

Ezzel összefüggésben többek között az 1782/2003 rendelet (33) és (34) preambulumbekezdéséből következően a rendelet 69. cikke szerinti, kiegészítő támogatás nyújtására vonatkozó lehetőséget a különböző mezőgazdasági régiók közötti szerkezeti és természeti egyenlőtlenségekre tekintettel kell végrehajtani. Ez a tényező kifejezetten szerepel azok között, amelyeket az EK 33. cikk (2) bekezdése alapján a KAP kidolgozása során figyelembe kell venni.

43

Az 1782/2003 rendelet 69. cikkének alkalmazása folytán legfeljebb a verseny korlátozott torzulásának lehetősége merülhet fel, ezenkívül nem lehet úgy tekinteni, hogy az uniós jogalkotó nem teremtett megfelelő egyensúlyt a különböző figyelembe veendő tényezők és célkitűzések között, és hogy ezért nyilvánvalóan átlépte mérlegelési jogkörének korlátait.

44

Következésképpen az 1782/2003 rendelet 69. cikkének az EK 34. cikkre tekintettel történő vizsgálata nem vezetett olyan eredményre, amely érintené az érvényességét.

45

A kérdést előterjesztő bíróság hivatkozik az alapeljárás felperesének érvelésére, amely szerint az 1782/2003 rendelet 69. cikke az EK 32. cikkbe ütközik, mivel azzal, hogy e rendelkezés lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy bármilyen kritérium vagy előfeltétel nélkül szabadon meghatározzák a nemzeti felső határból visszatartott összeg azon százalékarányát, amely rendelkezésükre áll majd olyan termék – például a nyersdohány – támogatására, amely a közös agrárpolitika hatálya alá tartozik, megszünteti az agrárpolitika közös jellegét.

46

Meg kell állapítani, hogy a tagállamok számára biztosított mérlegelési mozgástérnek, amely alapján a tagállamok meghatározhatnak egy kiegészítő támogatás kifizetésére szolgáló visszatartási arányt, amelyet az adott ágazatban nyújtott támogatások nemzeti felső határára vetítenek, semmiképpen nem az a célja, hogy megszüntesse az agrárpolitika közös jellegét, és nem is jár ezzel a hatással, hanem csupán a nemzeti hatóságoknak arra adott felhatalmazást képezi, hogy az egységes támogatási rendszer bevezetése keretében bizonyos, az uniós jogalkotó által megfelelőnek tartott szabályokat végrehajthassák.

47

Az említett, átmeneti jelleggel nyújtható és a nemzeti felső határ alkotóelemének 10%‑a erejéig terjedő arányban korlátozott összegű kiegészítő támogatás célja ugyanis egyrészt az, hogy a KAP új követelményeihez való nagyobb fokú alkalmazkodás ellentételezéseként arra ösztönözze a mezőgazdasági termelőket, hogy megfeleljenek a termékeik minőségének javításával és a környezetvédelemmel kapcsolatos követelményeknek, másrészt hogy enyhítse azokat a hatásokat, amelyeket bizonyos termékágazatokban a közvetlen kifizetésekről az egységes támogatási rendszerre való áttérés eredményez.

48

Az EK 33. cikk (2) bekezdésére tekintettel igazolt a tagállamok számára meghagyott lehetőség arra, hogy nemzeti vagy regionális sajátosságaikat, valamint a különböző érintett termékek és termelők piaci helyzetének sajátosságait figyelembe véve határozzák meg a visszatartási százalékarány legmegfelelőbb szintjét, mivel e rendelkezés szerint a közös agrárpolitika és az alkalmazásához szükséges különleges módszerek kidolgozása során figyelembe kell venni a mezőgazdasági tevékenységnek a mezőgazdaság társadalmi szerkezetéből és a különböző mezőgazdasági régiók közötti szerkezeti és természeti egyenlőtlenségekből adódó sajátos természetét, valamint a megfelelő kiigazítások fokozatos megvalósításának szükségességét.

49

Ezenkívül – amint az a jelen ítélet 29–31. pontjából kitűnik – a tagállamok számára adott felhatalmazás több, részben anyagi jogi, részben eljárási feltételnek van alárendelve, amelyeket egyrészt közvetlenül az 1782/2003 rendelet 69. cikke, másrészt az említett rendelet 144. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárásban elfogadott bizottsági rendelet állapít meg.

50

Ezzel összefüggésben meg kell állapítani, hogy a Bizottság az említett feltételeket részletesen meghatározta a 795/2004 rendeletben, amelynek 48. cikke fontos garanciákat tartalmaz, mivel e rendelkezés alapján a tagállamok kötelesek arra, hogy objektív kritériumok alapján és „a mezőgazdasági termelők között egyenlő bánásmódot biztosító, valamint a piac és a versenyhelyzet torzulását megakadályozó módon” cselekedjenek. Az említett rendelkezések ráadásul a Bizottságnak szoros felügyeleti jogkört biztosítanak a tagállami hatóságok fölött a tekintetben, hogy milyen módon fizetik ki a kiegészítő támogatásokat, több bejelentési kötelezettséget is előírva a számukra.

51

Hasonlóképpen, az 1782/2003 rendelet 64. cikkének (3) bekezdése alapján a Bizottság meghatározott határidőn belül köteles jelentést benyújtani „a Tanácshoz – szükség esetén megfelelő javaslatokkal együtt –” többek között a rendelet 69. cikkében előírt lehetőségek „tagállamok által történő végrehajtásának a piacot és a strukturális fejlődést érintő lehetséges következményeiről”.

52

A fentiekből következik, hogy az 1782/2003 rendelet 69. cikkének az EK 32. cikkre tekintettel történő vizsgálata nem vezetett olyan eredményre, amely érintené az érvényességét.

53

A kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy az 1782/2003 rendelet 69. cikke sérti‑e a „termelők számára stabil jövedelem biztosításával” és a „mezőgazdasági területek fenntartásával” kapcsolatos célkitűzéseket, amennyiben alkalmazása azzal jár, hogy a mezőgazdasági termelők számára nem biztosított a stabil jövedelem, és felhagyhatnak a dohánytermesztéssel.

54

A stabil jövedelmet illetően meg kell állapítani, hogy – amint azt a Tanács hangsúlyozza – az EK 33. cikkben nem szerepel ilyen a KAP célkitűzései között, amely „ily módon a mezőgazdasági népesség megfelelő életszínvonalának biztosítás[át]” és a „piacok stabilizálás[át]” említi célkitűzésként.

55

Egyébiránt – amint arra a főtanácsnok indítványának 60. pontjában rámutatott – a Szerződések nem írják elő, hogy egy és ugyanazon termék folyamatos termesztése során kell megfelelő életszínvonalat biztosítani.

56

Ezenkívül – összhangban a jelen ítélet 32. pontjában foglaltakkal – az 1782/2003 rendelet 69. cikke nem módosítja egy adott termék, például a dohány ágazatában a mezőgazdasági termelők számára összesen adható támogatások összegét, hanem csupán korlátozott mértékben lehetővé teszi a támogatás összegének a közvetlen, és adott esetben a kiegészítő kifizetések közötti felosztását.

57

Ugyanígy az EK 33. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett, a piacok stabilizálásával kapcsolatos célkitűzés sem vonja maga után azt, hogy a termelésnek mindig stabilnak kell lennie, mivel a KAP reformjának egyik célkitűzése ezzel ellentétben éppen az, hogy egy versenyképesebb és piacorientáltabb mezőgazdaság létrejöttét mozdítsa elő.

58

A mezőgazdasági területek fenntartásával kapcsolatos állítólagos célkitűzést illetően meg kell állapítani, hogy az 1782/2003 rendelet (3) és (21) preambulumbekezdése éppen azt hangsúlyozza, hogy el kell kerülni a mezőgazdasági földterület termelésből való kivonását és fenn kell tartani a mezőgazdasági területeket. A kérdést előterjesztő bíróság nem adott elő olyan tényt, amely azt bizonyítaná, hogy az említett rendelet 69. cikke szerinti intézkedések sértik ezeket a célkitűzéseket. Éppen ellenkezőleg, a visszatartási arány meghatározása kapcsán a tagállamok számára biztosított mérlegelési mozgástér lehetővé teszi számukra, hogy a kiegészítő támogatásra való jogosultságot az e célok elérésére irányuló feltételek teljesítésétől tegye függővé.

59

A fenti megfontolásokból következik, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés vizsgálata során nem merült fel olyan körülmény, amely az 1782/2003 rendelet 69. cikkének érvényességét érintené.

60

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés vizsgálata során nem merült fel olyan körülmény, amely a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról, továbbá a 2019/93/EGK, 1452/2001/EK, 1453/2001/EK, 1454/2001/EK, 1868/94/EK, 1251/1999/EK, 1254/1999/EK, 1673/2000/EK, 2358/71/EGK és a 2529/2001/EK rendelet módosításáról szóló, 2003. szeptember 29‑i 1782/2003/EK tanácsi rendelet 69. cikkének érvényességét érintené.