1

Külön-külön benyújtott fellebbezésükkel egyrészről H. Neuman és A. Galdeano del Sel, másrészről a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (a továbbiakban, így együtt: fellebbezők) az Európai Unió Törvényszékének a T-513/09. sz. Baena Grupo kontra OHIM – Neuman és A. Galdeano del Sel (ülő alak) ügyben 2010. december 16-án hozott azon ítéletének (a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kérik, amelyben a Törvényszék helyt adott a José Manuel Baena Grupo, SA (a továbbiakban: Baena Grupo) által az OHIM harmadik fellebbezési tanácsának az egyrészről H. Neuman és A. Galdeano del Sel, másrészről a Baena Grupo közötti megsemmisítési eljárással kapcsolatban (R 1323/2008-3. sz. ügy) 2009. október 14-én hozott határozata (a továbbiakban: a jogvita tárgyát képező határozat) ellen benyújtott hatályon kívül helyezés iránti keresetének.

2

A közösségi formatervezési mintáról szóló, 2001. december 12-i 6/2002/EK tanácsi rendelet (HL 2002. L 3., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 27. kötet, 142. o.) (14) preambulumbekezdése a következőket tartalmazza:

„A formatervezési minta egyéni jellege megítélésének azon kell alapulnia, hogy a minta a már meglévő bármely mintához képest a tájékozott használóra eltérő összbenyomást tesz-e, figyelembe véve annak a terméknek a természetét, amelyre a mintát alkalmazzák, illetve amelyben a minta megtestesül, különös tekintettel a termék szerinti iparág sajátosságaira, valamint arra, hogy a szerző milyen alkotói szabadságfokkal alakíthatta ki a mintát.”

3

Ugyanezen rendelet 4. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

„A formatervezési minta akkor részesülhet közösségi formatervezésiminta-oltalomban, ha új és egyéni jellegű.”

4

Az említett rendelet 5. cikkének szövege a következő:

„(1)   Új a formatervezési minta, ha azzal azonos formatervezési minta nem jutott nyilvánosságra

(2)   A formatervezési mintákat egymással azonosnak kell tekinteni, ha külső jellegzetességeik csupán lényegtelen részletekben különböznek.”

5

Ugyanezen rendelet 6. cikke úgy rendelkezik, hogy:

„(1)   A formatervezési mintának egyéni jellege van, ha bármely nyilvánosságra jutott mintához képest a tájékozott használóra eltérő összbenyomást tesz.

(2)   Az egyéni jelleg megítélésekor figyelembe kell venni, hogy a szerző milyen alkotói szabadságfokkal alakíthatta ki a mintát.”

6

A 6/2002 rendelet 7. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében:

„(1)   Az 5. és az 6. cikk alkalmazásában a mintát nyilvánosságra jutottnak kell tekinteni, ha az 5. cikk (1) bekezdésének a) pontjában és a 6. cikk (1) bekezdésének a) pontjában vagy – az esettől függően – az 5. cikk (1) bekezdésének b) pontjában és a 6. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett időpontot megelőzően a lajstromozást követő közzététellel, egyéb közlés útján, kiállítással, kereskedelmi forgalomba hozatallal vagy bármilyen más módon bárki számára hozzáférhetővé vált, kivéve ha ezek az események a rendes üzletvitel során ésszerűen nem juthattak az érintett ágazaton belül a Közösségben működő szakmai körök tudomására. A minta nem tekinthető azonban nyilvánosságra jutottnak, ha azt harmadik személy számára kifejezett vagy hallgatólagos titoktartási kötelezettség terhe mellett mutatják be.

(2)   Az 5. és a 6. cikk alkalmazásában a nyilvánosságra jutás nem vehető figyelembe, ha a mintát, amelynek oltalmát lajstromozás alapján oltalomban részesülő mintaként kérték,

7

E rendelet „Megsemmisítési okok” című 25. cikke, annak (1) bekezdésének b) és e) pontjában, valamint (3) bekezdésében, a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A közösségi formatervezésiminta-oltalmat csak a következő okokból lehet megsemmisíteni:

[...]

[...]

[...]

(3)   Az (1) bekezdés d), e) és f) pontjában említett okokra csak a korábbi jog bejelentője vagy jogosultja hivatkozhat.

[...]”

8

Ugyanezen rendelet 61. cikke (1)–(3) bekezdése értelmében:

„(1)   A fellebbezési tanácsok fellebbezés tárgyában hozott határozatai a Bíróság előtt keresettel támadhatók meg.

(2)   A kereset hatáskör hiányára, lényeges eljárási szabálysértésre, a Szerződés vagy e rendelet, illetve ezek alkalmazásával kapcsolatos bármely jogszabály megsértésére vagy hatáskörrel való visszaélésre alapítva indítható.

(3)   A Bíróság a jogvita tárgyát képező határozatot megsemmisítheti vagy megváltoztathatja.”

9

A Baena Grupo a jogosultja az alábbi, 426895-0002. sz. közösségi formatervezési mintának (a továbbiakban: a jogvita tárgyát képező formatervezési minta):

10

E formatervezési mintát 2005. november 7-én jelentették be, 2005. december 27-én lajstromozták és tették közzé az ipari minták nemzetközi osztályozásának létesítésére Locarnóban, 1968. október 8-án aláírt, módosított megállapodás (a továbbiakban: Locarnói Megállapodás) 99-00. osztályába tartozó, következő áruk tekintetében: „rövid ujjú pólóingek (díszítőelem); sapkák (díszítőelem); matricák (díszítőelem); nyomtatványok, ideértve a reklámanyagokat is (díszítőelem)”.

11

2008. február 18-án H. Neuman és A. Galdeano del Sel megsemmisítési kérelmet nyújtott be az OHIM-hoz a jogvita tárgyát képező formatervezési minta oltalmának megsemmisítése iránt, a 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének b) és e) pontja alapján. Megsemmisítési kérelmükben arra hivatkoztak, hogy egyrészt a jogvita tárgyát képező formatervezési minta a rendelet 5. és 6. cikkével együttesen értelmezett 4. cikke értelmében nem volt új és egyéni jellegű, másrészt az ugyanezen rendelet 25. cikke (1) bekezdése e) pontja értelmében abban megkülönböztetésre alkalmas megjelölést használtak.

12

Megsemmisítési kérelmük alátámasztásaként H. Neuman és A. Galdeano del Sel a következő, 1312651. sz. korábbi közösségi ábrás védjegyre (a továbbiakban: korábbi védjegy) hivatkozott:

13

E védjegyet 2000. november 7-én lajstromozták a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15-i Nizzai Megállapodás (a továbbiakban: Nizzai Megállapodás) szerinti 25., 28. és 32. osztályba tartozó áruk vonatkozásában, az egyes osztályoknak megfelelően az alábbi leírással:

14

2008. július 15-i határozatával az OHIM megsemmisítési osztálya a 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének e) pontja alapján helyt adott a jogvita tárgyát képező formatervezési minta megsemmisítése iránti kérelemnek.

15

2008. szeptember 16-án a Baena Grupo a megsemmisítési osztály határozata ellen fellebbezést nyújtott be az OHIM-hoz a 6/2002 rendelet 55–60. cikke alapján.

16

A jogvita tárgyát képező határozatban az OHIM harmadik fellebbezési tanácsa (a továbbiakban: fellebbezési tanács) úgy ítélte meg, hogy a megsemmisítési osztály hibát vétett, amikor azt állapította meg, hogy a jogvita tárgyát képező formatervezési mintában felhasználták a korábbi védjegyet. Ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy az előbbinek nem volt egyéni jellege, hiszen nem keltett eltérő összbenyomást a korábbi védjegy által keltett összbenyomástól a tájékozott használókban, nevezetesen a pólókat, sapkákat, matricákat vagy nyomtatványokat rendszeresen vásárló fiatalokban vagy gyerekekben. Így a fellebbezési tanács nem a 6/2002 rendelet 60. cikke (1) bekezdése alapján hagyta helyben a jogvita tárgyát képező formatervezési minta semmisségét megállapító határozatot, hanem a rendelet 6. cikke (1) bekezdésével együttesen értelmezett 25. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján.

17

A Törvényszék Hivatalához 2009. december 22-én benyújtott keresetével a Baena Grupo a jogvita tárgyát képező határozat hatályon kívül helyezését kérte. Keresetének alátámasztásaként a 6/2002 rendelet 6. cikkének megsértésére alapított egyetlen jogalapra hivatkozott. Azt állította, hogy a korábbi védjegy és a jogvita tárgyát képező formatervezési minta közötti eltérések olyan jellegűek, hogy az e sziluettek által a tájékozott használóban keltett összbenyomások eltérőek.

18

A megtámadott ítélettel a Törvényszék hatályon kívül helyezte a jogvita tárgyát képező határozatot.

19

A Törvényszék, megtámadott ítélet 20. pontjában, először úgy ítélte meg, hogy össze kell vetni egyrészről a jogvita tárgyát képező formatervezési minta által, másrészről a nyilvánosságra jutott mintát képező korábbi védjegy által a tájékozott használóra tett összbenyomást.

20

A megtámadott ítélet 21. és 22. pontjában rámutatott, hogy a szóban forgó két sziluett által a tájékozott használóra tett összbenyomást nagymértékben az egyes sziluettek arcrészén látható arckifejezés határozza meg. A Törvényszék kiemelte, hogy a két sziluett arckifejezése közötti eltérés olyan alapvető jellegzetesség, amelyet a tájékozott használó az emlékezetébe vés, úgy, ahogyan azt a fellebbezési tanács helyesen meghatározta.

21

Ezt követően a Törvényszék a megtámadott ítélet 23. pontjában megállapította, hogy ez az arckifejezés, az előrehajló testtartással együtt, amely egy kissé bosszús kedv benyomását kelti, arra vezeti a tájékozott használót, hogy a „korábbi formatervezési mintát” egy dühös figurával azonosítsa. Ezzel szemben a jogvita tárgyát képező formatervezési minta által keltett összbenyomás nem tükröz semmilyen érzelmi megnyilvánulást, sem az arckifejezést, sem a testtartást illetően, amelyet inkább a hátrahajló pozíció jellemez.

22

E tekintetben a Törvényszék a megtámadott ítélet 24. pontjában megerősítette, hogy „a pólókat és sapkákat vásárló fiatalok számára az arckifejezésbeli különbség egyértelműen észlelhető […], a tárgyak személyessé tételére matricákat használó gyerekek számára pedig még szembetűnőbb, hiszen ők még fogékonyabbak a matricákon látható figurák által keltett érzelmi benyomásokra”.

23

Végül a Törvényszék a megtámadott ítélet 25. pontjában azt állapította meg, hogy a két sziluett közötti eltérések „elég jelentősek ahhoz, hogy eltérő összbenyomást tudjanak kelteni a tájékozott használókban az egyéb jellemzők közötti hasonlóságok és azon alkotói szabadság fontossága ellenére, amellyel a jelen ügy tárgyát képezőhöz hasonló sziluetteket tervező alkotók rendelkeznek”.

24

A Törvényszék a megtámadott ítélet 26. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy a fellebbezési tanács hibát vétett, amikor úgy ítélte meg, hogy a jogvita tárgyát képező formatervezési minta nem kelt eltérő összbenyomást a megsemmisítési kérelem alátámasztásaként hivatkozott „korábbi formatervezési minta” által keltettől.

25

A Bíróság elnöke 2011. április 11-i végzésével az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából egyesítette a C-101/11. P. és a C-102/11. P. sz. ügyet.

26

Fellebbezésében H. Neuman és A. Galdeano del Sel azt kéri, hogy a Bíróság:

27

Fellebbezésében az OHIM azt kéri, hogy a Bíróság:

28

Válaszbeadványában a Baena Grupo azt kéri, hogy a Bíróság:

29

Fellebbezésük alátámasztásaként H. Neuman és A. Galdeano del Sel három jogalapra hivatkozik. Az első két jogalap a 6/2002 rendelet 4–9. cikkével együttesen értelmezett 25. cikke (1) bekezdése b) pontja, valamint a 25. cikk (1) bekezdésének e) pontja alkalmazása során a Törvényszék által végzett téves jogalkalmazáson alapul. A harmadik jogalap a megtámadott ítélet indokolására vonatkozó kötelezettség Törvényszék általi megsértésén alapul.

30

Fellebbezésének alátámasztásként az OHIM két jogalapra hivatkozik, egyrészről a 6/2002 rendelet 61. cikkének, másrészről ugyanezen rendelet 6. cikkével együttesen értelmezett 25. cikke (1) bekezdése b) pontjának Törvényszék általi megsértésére. A második jogalap két részre osztható: ezekkel az OHIM egyfelől azt állítja, hogy a Törvényszék összekeverte a közösségi védjegyjogra és a közösségi formatervezésiminta-jogra jellemző kritériumokat, másfelől azt, hogy a Törvényszék nem tett eleget indokolási kötelezettségének.

31

Az OHIM elsőként, a C-38/09. P. sz. Schräder kontra CPVO ügyben 2010. április 15-én hozott ítéletre (EBHT 2010., I-3209. o., 77. pont) való hivatkozással, azt rója fel a Törvényszéknek, hogy a jogvita tárgyát képező határozat jogszerűségének értékelésénél a „szóban forgó közösségi formatervezési mintákat” nagyon részletes vizsgálat alá vette.

32

Az OHIM azt állítja, hogy a közösségi formatervezési minták érvényességének vizsgálata, amelyet magas szintű szakmai komplexitás jellemez, a 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének b) és d) pontja alapján kizárólag az alkotói szabadság fokának meghatározásával kapcsolatos. Úgy véli, hogy a Törvényszék – azáltal, hogy vizsgálatát nem korlátozta e formatervezési minták érvényessége vizsgálatának nyilvánvaló hibáinak vizsgálatára – túlterjeszkedett e rendelet 61. cikkének alkalmazási körén.

33

Másodszor az OHIM kifejti, hogy a Törvényszék, azzal a megállapítással, hogy a „szóban forgó formatervezési minták” figuráin látható érzelmi megnyilvánulás fontosabb, mint e minták grafikus ábrázolása, saját érvelésével helyettesítette a fellebbezési tanács érvelését. Ezáltal a Törvényszék a tények újbóli vizsgálatát végezte el, ahelyett, hogy vizsgálatát a jogvita tárgyát képező határozat jogszerűségének vizsgálatára korlátozta volna.

34

E tekintetben az OHIM úgy véli, hogy a fellebbezési tanács által a 6/2002 rendelet 6. cikkével összefüggésben értelmezett 25. cikkének (1) bekezdése b) pontja alkalmazása során vétett hiba pontos meghatározásának elmulasztásával a Törvényszék nem tette lehetővé számára azt, hogy levonja a megtámadott ítéletből a megfelelő következtetéseket az említett rendelet 6. cikkének helyes alkalmazását illetően.

35

A Baena Grupo úgy véli, hogy az OHIM érve nem megalapozott. Szerinte a Törvényszék a szóban forgó tények értékelésénél teljes körű szabadsággal rendelkezik. E tekintetben idézi a C-265/97. P. sz., VBA kontra Florimex és társai ügyben 2000. március 30-án hozott ítéletet (EBHT 2000., I-2061. o.), amelyben a Bíróság, a hozzá később benyújtott fellebbezés keretén belül, vizsgálta a bizonyítékoknak a Törvényszék által elvégzett értékelését.

36

Meg kell vizsgálni, hogy Törvényszék valóban túllépte-e a felülvizsgálattal kapcsolatos hatáskörének korlátait, illetve azt, hogy valóban a saját értékelését helyettesítette-e be az OHIM értékelése helyébe.

37

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 6/2002 rendelet 61. cikkének (2) bekezdése szerint az OHIM fellebbezési tanácsainak határozatai a Törvényszék előtt a Szerződés vagy e rendelet, illetve ezek alkalmazásával kapcsolatos bármely jogszabály megsértésére alapított keresettel megtámadhatók. Ebből az következik, hogy a Törvényszék hatáskörrel rendelkezik a kérelmező által előterjesztett bizonyítékok tekintetében az OHIM által elvégzett értékelés jogszerűségi szempontból történő, teljes körű felülvizsgálatára (lásd a C-263/09. P. sz., Edwin kontra OHIM ügyben 2011. július 5-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-5853. o.] 52. pontját, és a C-281/10. P. sz., PepsiCo kontra Grupo Promer Mon Graphic ügyben 2011. október 20-án hozott ítélet [EBHT 2011., I-10153. o.] 66. pontját).

38

Így e rendelkezés értelmében a Törvényszék feladata a fellebbezési tanácsok határozatai jogszerűségének felülvizsgálata, az uniós jog alkalmazásának többek között az említett tanácsok előtt előterjesztett tényállási elemek fényében történő ellenőrzésével (lásd analógia útján a C-16/06. P. sz., Les Éditions Albert René kontra OHIM ügyben 2008. december 18-án hozott ítélet [EBHT 2008., I-10053. o.] 38. pontját és a C-418/10. P. sz., Herhof kontra OHIM ügyben 2011. március 28-án hozott végzés [az EBHT-ban még nem tették közzé] 47. pontját).

39

A Törvényszék többek között elvégezheti az OHIM fellebbezési tanácsai határozatai jogszerűségének teljes körű felülvizsgálatát, szükség esetén ellenőrizve azt, hogy e tanácsok a jogvita tényállását jogilag pontosan minősítették-e, vagy hogy nem volt-e téves az említett tanácsok elé terjesztett tényállás értékelése (lásd analógia útján a fent hivatkozott Les Éditions Albert René kontra OHIM ügyben hozott ítélet 39. pontját, és a fent hivatkozott Herhof kontra OHIM ügyben hozott végzés 48. pontját).

40

Amikor ugyanis az OHIM fellebbezési tanácsa határozatának jogszerűségét kell értékelnie, a Törvényszéket nem kötheti e tanácsnak a tényállásra vonatkozó téves értékelése, mivel az említett értékelés a részét képezi azoknak a következtetéseknek, amelyek jogszerűségét vitatják a Törvényszék előtt (lásd analógia útján a fent hivatkozott Les Éditions Albert René kontra OHIM ügyben hozott ítélet 48. pontját).

41

Természetesen a Törvényszék az OHIM számára – különösen, amikor annak nagymértékben szakmai értékeléseket kell elvégeznie – bizonyos mérlegelési mozgásteret engedhet, és a fellebbezési tanácsok formatervezési minták tárgyában hozott határozatainak felülvizsgálatának terjedelmét illetően vizsgálatát a nyilvánvaló értékelési hibákra korlátozhatja (lásd a fent hivatkozott PepsiCo kontra Grupo Promer Mon Graphic ügyben hozott ítélet 67. pontját).

42

Mindenesetre a jelen ügyben az OHIM nem bizonyította, hogy a szóban forgó vizsgálat nagymértékben szakmai értékeléseket igényelt volna, ami indokolná azt, hogy a részére olyan mérlegelési mozgásteret engedjenek meg, amely a Törvényszék felülvizsgálatának terjedelmét a nyilvánvaló hibák felülvizsgálatára korlátozná.

43

Másfelől a Baena Grupo azt állította a Törvényszék előtt, hogy a fellebbezési tanács, azáltal hogy azt állapította meg, hogy a jogvita tárgyát képező formatervezési minta nem rendelkezett egyéni jelleggel, hiszen nem keltett a tájékozott használóban eltérő összbenyomást a korábbi védjegy által keltettől, megsértette a 6/2002 rendelet 6. cikkét.

44

Ebből eredően, mivel a Baena Grupo kétségbe vonta a fellebbezési tanácsnak a szóban forgó egyes sziluettek által a tájékozott használóra tett összbenyomásra vonatkozó értékelését, a Törvényszék hatáskörrel rendelkezett az említett fellebbezési tanácsnak a korábbi védjegy és a jogvita tárgyát képező formatervezési minta hasonlóságára vonatkozó értékelésének felülvizsgálatára (lásd analógia útján a fent hivatkozott Les Éditions Albert René kontra OHIM ügyben hozott ítélet 47. pontját).

45

Következésképpen a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot azzal, hogy a megtámadott ítélet 20–25. pontjában elvégezte a fellebbezési tanács által a jogvita tárgyát képező határozat hatályon kívül helyezése során végzett értékelések konkrét vizsgálatát.

46

Az OHIM első jogalapját tehát, mint megalapozatlant, el kell utasítani.

47

Először is, az OHIM azt állítja, hogy a Törvényszék összekeverte a közösségi védjegyjogra és a közösségi formatervezésiminta-jogra jellemző kritériumokat. Véleménye szerint a védjegyjog a fogyasztók általános érdekeinek védelmét szolgálja azért, hogy a védjegyek árujegyzékébe tartozó áruk vagy szolgáltatások megvásárlásakor ne tévesszék meg őket, miközben a közösségi formatervezésiminta-jog magánérdekeket véd, nevezetesen azon piaci szereplő érdekeit, aki valamely forma megalkotását kitalálta vagy hasznosítja, függetlenül a megvásárolt áru kereskedelmi származásával kapcsolatos összetéveszthetőség esetleges fennállásától. Különösen azt rója fel a Törvényszéknek, hogy az „a szóban forgó formatervezési minták” összehasonlításánál – a megtámadott ítélet 22. és 23. pontjában – arra a nem tökéletes képre hagyatkozott, amelyet a tájékozott használó az emlékezetében megőriz.

48

E tekintetben mind H. Neuman és A. Galdeano del Sel, mind az OHIM úgy véli, hogy az említett összehasonlítást nem a tájékozott használó emlékezetben megőrzött nem tökéletes képre, hanem a szóban forgó sziluettek közvetlen összehasonlítására kellett volna alapozni.

49

Másodszor, az OHIM azt rója fel a Törvényszéknek, hogy az tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 24. pontjában „a szóban forgó formatervezési minták” által keltett összbenyomásra vonatkozó vizsgálatát nem az érintett közönség egészének észlelésére alapozta. Ugyanis ezzel e minták vizsgálatát kizárólag az érintett közönség egy részének észlelésére korlátozta, nevezetesen a pólókat, sapkákat és matricákat használó fiatalokra.

50

Harmadszor, H. Neuman és A. Galdeano del Sel azt állítja, hogy azzal, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 21. pontjában úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó két sziluett által a tájékozott használóra tett összbenyomást az azokon látható arckifejezés határozza meg, tévesen alkalmazta a jogot. Arra hivatkoznak, hogy a jogvita tárgyát képező formatervezési minta nem rendelkezik egyéni jelleggel, és a szóban forgó két sziluett közötti enyhe eltéréseknek nincs jelentősége az általuk keltett összbenyomás szempontjából. E tekintetben hangsúlyozzák, hogy az érintett áruk és a közönség, amelyet megcéloznak, azonosak. Ezenfelül kiemelik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 25. pontjában elismerte, hogy a sziluettek megalkotói jelentős fokú alkotói szabadsággal rendelkeznek.

51

A Baena Grupo úgy véli, hogy érveikkel H. Neuman és A. Galdeano del Sel valójában csupán a Törvényszék által elvégzett ténybeli elemzést vitatják, és így ezen érvek arra irányulnak, hogy a Bíróság váltsa fel a Törvényszék értékelését a saját értékelésével.

52

A Baena Grupo ezenfelül azt állítja, hogy az OHIM kifogása elfogadhatatlan az érintett közönséget illetően, hiszen a Törvényszék nem volt köteles ezzel kapcsolatban döntést hozni.

53

Először is, a Törvényszék által a korábbi védjegy és a jogvita tárgyát képező formatervezési minta összehasonlítása során végzett állítólagos téves jogalkalmazást illetően, hangsúlyozni kell, hogy a 6/2002 rendelet nem határozza meg a „tájékozott használó” fogalmát. Ezt a fogalmat mindazonáltal úgy kell értelmezni, mint a védjegyjogban alkalmazandó átlagos fogyasztó (akitől nem várnak el semmilyen különleges ismeretet, és aki általában nem hasonlítja közvetlenül össze az ütköző védjegyeket) és a komoly szakmai ismeretekkel rendelkező szakember között elhelyezkedő köztes fogalmat. Így a „tájékozott használó” fogalmát úgy lehet értelmezni, mint amely – akár személyes tapasztalata, akár az adott ágazatra vonatkozó kiterjedt ismeretei folytán – nem átlagosan figyelmes, hanem különösen éber használót jelöl (lásd a fent hivatkozott PepsiCo kontra Grupo Promer Mon Graphic ügyben hozott ítélet 53. pontját).

54

E tekintetben igaz, hogy magának a tájékozott használónak a Bíróság által meghatározott természetéből fakad, hogy amikor lehetséges, az a korábbi védjegyet és a jogvita tárgyát képező formatervezési mintát közvetlenül fogja összehasonlítani. Nem zárható azonban ki, hogy az ilyen összehasonlítás az érintett területen megvalósíthatatlan vagy szokatlan, különösen a sajátos körülmények vagy a szóban forgó korábbi védjegy, illetve a jogvita tárgyát képező formatervezési minta által ábrázolt tárgyak tulajdonságai miatt (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott PepsiCo kontra Grupo Promer Mon Graphic ügyben hozott ítélet 55. pontját).

55

Ennélfogva nem lehet eredményesen kifogásolni azt, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy a korábbi védjegy és a jogvita tárgyát képező formatervezési minta által keltett összbenyomást nem abból az előfeltételből kiindulva értékelte, hogy a tájékozott használók mindenképpen közvetlenül hasonlítják össze azokat (lásd ebben az értelemben a PepsiCo kontra Grupo Promer Mon Graphic ügyben hozott ítélet 56. pontját).

56

Ez annál is inkább így van, mivel a 6/2002 rendelet összefüggésében nem található erre vonatkozóan pontos útmutatás, és így nem lehet azt megállapítani, hogy az uniós jogalkotó szándéka arra irányult, hogy a lehetséges formatervezési minták értékelését a közvetlen összehasonlításra korlátozza (lásd a fent hivatkozott PepsiCo kontra Grupo Promer Mon Graphic ügyben hozott ítélet 57. pontját).

57

Ebből eredően a korábbi védjegy és a jogvita tárgyát képező formatervezési minta összehasonlításánál a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot azzal, hogy a megtámadott ítélet 22. és 23. pontjában a saját érvelését a két sziluett által keltett összbenyomásnak a tájékozott használók emlékezetében megőrzött nem tökéletes képre alapozta.

58

Következésképpen e kifogást, mint megalapozatlant, el kell utasítani.

59

Másodszor, ami azt a kifogást illeti, miszerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy a korábbi védjegy és a jogvita tárgyát képező formatervezési minta vizsgálatát az érintett közönség egy részének észlelésére korlátozta, elöljáróban pontosítani kell, hogy e kifogás – a Baena Grupo állításaival ellentétben – nem elfogadhatatlan. Ugyanis, e kifogás egy olyan, a 6/2002 rendelet értelmezése, illetve alkalmazása során állítólagosan vétett jogi hiba kifogásolására irányul, amely, amennyiben bebizonyosodik, hogy azt valóban elkövették, a Törvényszék által kifejtett érvelés egészét érvénytelenné teheti.

60

Ami a dolog érdemi részét illeti, megjegyzendő, hogy az OHIM e kifogása a megtámadott ítélet téves értelmezésén alapul. Ugyanis a korábbi védjegy és a jogvita tárgyát képező formatervezési minta összehasonlítása során a Törvényszék a megtámadott ítélet 22. pontjában úgy utalt a tájékozott használóra, hogy „miként azt a fellebbezési tanács helyesen meghatározta”.

61

A Törvényszék így az érintett közönség egészét vette figyelembe, úgy, ahogyan azt a fellebbezési tanács meghatározta, vagyis a fiatalokat, a gyerekeket, illetve a nyomtatványok használóit, ideértve a reklámanyagok használóit. Ez ugyanígy elmondható a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 23. pontjában kifejtett érvelését illetően is, amelyben az a korábbi védjegy és a jogvita tárgyát képező formatervezési minta által keltett összbenyomás vizsgálata során hivatkozik az említett tájékozott használóra. Ezt követően a Törvényszék a megtámadott ítélet 24. pontjában külön megerősítette, hogy a két sziluett arckifejezése közötti eltérés a fiatalok és a gyerekek számára egyértelműen kivehető.

62

Ebből eredően nem róható fel a Törvényszéknek, hogy a sziluettek általa végzett vizsgálatánál nem az érintett közönség egészére támaszkodott.

63

Harmadszor, hangsúlyozni kell, hogy H. Neuman és A. Galdeano del Sel lényegében azt rója fel a Törvényszéknek, hogy az azt állapította meg, hogy a két sziluett arckifejezése határozza meg a korábbi védjegy és a jogvita tárgyát képező formatervezési minta által a tájékozott használóra tett összbenyomást.

64

E tekintetben megjegyzendő, hogy érveikkel H. Neuman és A. Galdeano del Sel valójában csupán a Törvényszék által a korábbi védjegy és a jogvita tárgyát képező formatervezési minta által keltett összbenyomás értékelése során elvégzett ténybeli elemzést vitatják, és így ezen érvek arra irányulnak, hogy a Bíróság váltsa fel a Törvényszék értékelését a saját értékelésével.

65

Ugyanis, anélkül hogy akár azt állították, akár azt bizonyították volna, hogy a Törvényszék elferdíttette az eléje tárt tényeket, H. Neuman és Galdeano del Sel csupán azt rótta fel a Törvényszéknek, hogy az tévesen értékelte a jelen ügy körülményeit annak meghatározásakor, hogy a jogvita tárgyát képező formatervezési minta eltérő összbenyomást kelt-e a tájékozott használóban a megsemmisítési kérelmének alátámasztásaként hivatkozott korábbi védjegy által keltett összbenyomástól.

66

Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint kizárólag a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel egyfelől a tényállás megállapítására, kivéve, ha az ügy hozzá benyújtott irataiból következően megállapításai tárgyilag tévesek, másfelől a tényállás értékelésére. A tényállás értékelése tehát – kivéve, ha a Törvényszék a részére előadottakat elferdítette – nem jogkérdés, amelyet mint ilyet a Bíróság a fellebbezési eljárás során felülvizsgálata alá vonhatna (lásd a C-144/06. P. sz., Henkel kontra OHIM ügyben 2007. október 4-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-8109. o.] 49. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

67

E kifogást tehát, mint elfogadhatatlant kell elutasítani.

68

Az előbbiekben kifejtettekből eredően az OHIM második jogalapját, valamint H. Neuman és A. Galdeano del Sel első jogalapját teljes egészükben el kell utasítani.

69

H. Neuman és A. Galdeano del Sel azt rója fel a Törvényszéknek, hogy az nem alkalmazta az említett rendelet 25. cikke (1) bekezdésének e) pontját. Szerintük minden feltétel teljesül annak megállapításához, hogy a korábbi védjegy és a jogvita tárgyát képező formatervezési minta között fennáll az összetévesztés veszélye. Következésképpen azzal, hogy nem nyilatkozott az említett rendelkezésről, és nem tiltotta meg a jogvita tárgyát képező formatervezési minta használatát, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot.

70

A Baena Grupo úgy véli, hogy e jogalap elfogadhatatlan, mivel a megtámadott ítéletben szereplő, a Törvényszék által kifejtett ténybeli értékelést vonja kétségbe.

71

Megjegyzendő, hogy itt egy olyan jogalapról van szó, amelyre a Törvényszék előtt nem hivatkoztak a jogvita tárgyát képező határozat hatályon kívül helyezése érdekében, és hogy semmiképpen sem olyan jellegű közérdekű jogalap, amelyet a Törvényszék köteles lett volna hivatalból figyelembe venni.

72

Márpedig a Bíróság eljárási szabályzata 113. cikkének 2. §-a szerint a fellebbezés nem változtathatja meg a Törvényszék előtti jogvita tárgyát. A Bíróság hatásköre a fellebbezési eljárás keretében ugyanis az első fokú bíróság előtti jogvita tárgyát képező jogalapokról hozott jogi döntés megítélésére korlátozódik (lásd különösen a C-136/92. P. sz., Bizottság kontra Brazzelli Lualdi és társai ügyben 1994. június 1-jén hozott ítélet [EBHT 1994., I-1981. o.] 59. pontját, a 171/06. P. sz., T.I.M.E. ART kontra OHIM ügyben 2007. március 15-én hozott ítélet 24. pontját, valamint a C-193/06. P. sz., Nestlé kontra OHIM ügyben 2007. szeptember 20-án hozott ítélet 56. pontját).

73

Ennélfogva a jelen jogalapot, mint elfogadhatatlant, el kell utasítani.

74

Az OHIM azt állítja, hogy a Törvényszék egyrészről azzal, hogy elmulasztotta kifejteni azokat az okokat, amelyek miatt, miként azt a megtámadott ítélet 24. pontjában megállapította, „a pólókat és sapkákat vásárló fiatalok számára az arckifejezésbeli különbség egyértelműen észlelhető”, másrészről pedig azzal, hogy nem hivatkozott „a nyomtatványokat, ideértve a reklámanyagokat” használókból álló közönségre, nem tett eleget indokolási kötelezettségének.

75

H. Neuman és A. Galdeano del Sel ezenfelül azt rója fel a Törvényszéknek, hogy mivel az nem indokolta pontos, helytálló és koherens módon a megtámadott ítéletet, megsértette a fellebbezők eljárási jogait.

76

Ami az OHIM kifogásait illeti, a Baena Grupo úgy véli, hogy a Törvényszék nem volt köteles az érintett közönségről döntést hozni, úgy, ahogyan az a fenti 52. pontban szerepel, és ennek következtében, ítélete nem szenved indokolási hiányosságokban.

77

Ami H. Neuman és A. Galdeano del Sel kifogásait illeti, a Baena Grupo azok elfogadhatatlanságára hivatkozik. Arra hivatkozik, hogy H. Neuman és A. Galdeano del Sel nem jelezte, hogy a megtámadott ítélet mely részei szenvednének ezen indokolási hiányosságokban.

78

Ami az OHIM által hivatkozott indokolási kötelezettség megsértését illeti, az azon az állításon alapul, hogy a Törvényszék egyrészről elmulasztotta kifejteni azokat az okokat, amelyek miatt „a pólókat és sapkákat vásárló fiatalok számára az arckifejezésbeli különbség egyértelműen észlelhető”, másrészről nem hivatkozott „a nyomtatványokat, ideértve a reklámanyagokat” használókból álló közönségre.

79

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az ítéletek indokolásának követelménye az Európai Unió Bírósága alapokmányának 36. cikkéből következik, amely ugyanezen alapokmány 53. cikkének első bekezdése, valamint a Törvényszék eljárási szabályzatának 81. cikke alapján a Törvényszékre is alkalmazandó (lásd a C-311/05. P. sz., Naipes Heraclio Fournier kontra OHIM ügyben 2007. október 4-én hozott ítéletének 51. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

80

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Törvényszék ítéleteinek megfelelő indokolást kell tartalmazniuk ahhoz, hogy a Bíróság el tudja végezni saját felülvizsgálatát (lásd többek között a fent hivatkozott Naipes Heraclio Fournier kontra OHIM ügyben hozott ítélet 52. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

81

Jelen esetben, különös tekintettel a jelen ítélet 60–62. pontjában tett megállapításokra, elegendő azt megjegyezni, hogy a Törvényszék által a megtámadott ítéletben kifejtett érvelés önmagában világos és érthető, és lehetővé teszi azon okok megismerését, amelyek miatt a Törvényszék helyt adott a Baena Grupo által hivatkozott egyetlen jogalapnak. A megtámadott ítélet tehát nem szenved indokolási hiányosságban.

82

Következésképpen e jogalapot, mint megalapozatlant, el kell utasítani.

83

Figyelemmel az előzőekben kifejtettekre, a jelen fellebbezéseket, mint részben elfogadhatatlanokat, és mint részben megalapozatlanokat, el kell utasítani.

84

A Bíróság eljárási szabályzata 69. cikkének 2. §-a alapján, amely ugyanezen szabályzat 118. cikke értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

85

Mivel H. Neuman és A. Galdeano del Sel a C-101/11. P. sz. ügyben előterjesztett fellebbezés tekintetében pervesztes lett, a Baena Grupo kérelmének megfelelően kötelezni kell őket az e fellebbezéssel kapcsolatban felmerült költségek viselésére.

86

Mivel az OHIM a C-102/11. P. sz. ügyben előterjesztett fellebbezés tekintetében pervesztes lett, a Baena Grupo kérelmének megfelelően kötelezni kell az e fellebbezéssel kapcsolatban felmerült költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott: