1. 

2002 előtt a Pakisztánból származó pamutféle ágyneműk behozatala vámköteles volt, mégpedig 12%‑os mértékben. 1997 óta – bizonyos kivételektől eltekintve – 6% és 7% közötti dömpingellenes vám hatály alá tartozott. ( 2 ) 2002 januárjában mindkét vámot megszüntették. ( 3 ) 2002 novemberében az Eurocoton ( 4 ) a közösségi termelés jelentős részét képviselő termelők nevében eljárva panaszt nyújtott be a Bizottságnál. A vizsgálat lefolytatását követően, 2004‑ben új, 13,1%‑os dömpingellenes vámot vetettek ki. ( 5 )

2. 

A Gul Ahmed Textile Mills Ltd (a továbbiakban: Gul Ahmed) pakisztáni termelő, amelynek exporttermékei nem estek a korábbi dömpingellenes vám hatálya alá. ( 6 ) A vitatott rendelettel szemben eljárást indított a Törvényszék előtt többek között arra hivatkozva, hogy a kármegállapítás nem vette figyelembe azt, hogy a behozatal a korábbi vámok megszüntetésének eredményeképpen növekedett, ami a 384/96 rendelet (a továbbiakban: alaprendelet) ( 7 ) 3. cikkének (7) bekezdése értelmében a közösségi gazdasági ágazatnak kárt okozó, a dömpingelt behozatalon kívüli, ismert tényezőnek tekintendő.

3. 

A Törvényszék a kérelemnek ezen az alapon helyt adott. ( 8 )

4. 

A Tanács, amelyet a Bizottság támogat, fellebbezett, és lényegében azzal érvel, hogy a közösségi gazdasági ágazatnál felmerült kár okozatosságának vizsgálata során a korábbi vámok megszüntetésének hatását nem lehet elhatárolni vagy megkülönböztetni a dömpingelt behozatal hatásától. A megszüntetésük tehát nem „a dömpingelt behozatalon kívüli tényező”. A kérdés tehát tömör: az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdését tágan vagy szűken kell értelmezni?

5.

Az alaprendeletet, amint annak preambuluma rögzíti, annak érdekében fogadták el, hogy a nemzetközi megállapodásokban, különösen a WTO dömpingellenes megállapodásában bekövetkezett változásokkal összhangba hozzák a közösségi szabályozást. ( 9 )

6.

Az alaprendelet 1. cikkének (1) bekezdése határozza meg azt az elvet, hogy dömpingellenes vám vethető ki minden olyan dömpingelt termékre, amelynek a Közösségben történő szabad forgalomba bocsátása kárt okoz. Az 1. cikk (2) bekezdése értelmében egy termék akkor tekinthető dömpingelt terméknek, ha a Közösségbe irányuló exportára alacsonyabb, mint egy hasonló terméknek a rendes kereskedelmi forgalomban az exportáló országra megállapított összehasonlítható ára.

7.

A 2. cikk határozza meg a dömping megállapítására vonatkozó elveket és szabályokat. Főszabály szerint egy adott, harmadik országból exportált termék tekintetében meg kell állapítani a hazai piacon tapasztalható rendes értéket és a Közösségben alkalmazott exportárat, valamint el kell végezni a kettő tisztességes összehasonlítását, figyelembe véve különböző tényezőket, amelyek a kettő közötti eltérést befolyásolhatják. Amennyiben a súlyozott átlagok összehasonlítása azt mutatja, hogy a rendes érték meghaladja az exportárat, annak mértéke, amennyivel meghaladja, képezi a dömpingkülönbözetet.

8.

„A kár meghatározása” című 3. cikk többek között a következőképpen rendelkezik:

„[…]

(2)   A kármegállapításnak tényleges bizonyítékokon és tárgyilagos vizsgálaton kell alapulnia, a) mind a dömpingelt import mennyiségét és a dömpingelt importnak a Közösség piacán lévő hasonló termékek árára gyakorolt hatását; b) mind az ilyen importnak az iparra gyakorolt hatását illetően.

(3)   A dömpingelt import mennyiségét illetően vizsgálni kell, hogy a dömpingelt behozatal abszolút mértékben vagy a Közösségen belüli termeléshez, illetve felhasználáshoz viszonyítva jelentős mértékben nőtt‑e. A dömpingelt importnak az árra gyakorolt hatásával kapcsolatban vizsgálni kell, hogy a dömpingelt importtal történt‑e jelentős árleszorítás a közösségi ipar valamely hasonló termékének árával való összehasonlításban, vagy hogy az ilyen behozatal hatása az árakat jelentős mértékben leszorítja‑e, vagy jelentős mértékben megakadályozza‑e azt az áremelkedést, amely egyébként bekövetkezett volna. Ezen ismérvek közül egynek vagy többnek a fennállása sem ad szükségszerűen döntő útmutatást.

[…]

(5)   A dömpingelt behozatalnak a Közösség érintett gazdasági ágazatára gyakorolt hatásvizsgálatának mindazoknak a gazdasági tényezőknek és mutatóknak az értékelésére ki kell terjednie, amelyek a gazdasági ágazat helyzetét befolyásolják, beleértve azt a tényt, hogy valamely gazdasági ágazat még a korábbi dömpingelt vagy szubvencionált behozatal hatásaiból való felépülés folyamatában van; figyelembe kell venni a dömpingkülönbözet tényleges nagyságát; az eladások, a nyereség, a termelés, a piaci részesedés, a termelékenység, a beruházások megtérülésének vagy a kapacitások kihasználtságának tényleges vagy potenciális visszaesését; a közösségi árakat befolyásoló tényezőket; a pénzáramlásra (cash‑flow), az árukészletekre, a foglalkoztatottságra, a bérekre, a növekedésre, a tőkebevonási vagy beruházási képességre gyakorolt tényleges és potenciális kedvezőtlen hatásokat. Ez a felsorolás nem kimerítő, és ezen ismérvek közül egynek vagy többnek a fennállása sem ad szükségszerűen döntő útmutatást.

(6)   A (2) bekezdéssel kapcsolatosan bemutatott összes releváns bizonyítékkal alátámasztva bizonyítani kell, hogy a dömpingelt behozatal e rendelet értelmében kárt okoz. Különösen annak a bizonyítását igényli, hogy az (5) bekezdésben leírt, a közösségi ipart érő hatást a (3) bekezdés alapján megállapított mennyiségi és/vagy árszint okozta, és hogy ez a hatás olyan mértékű, amely jelentősnek minősíthető.

(7)   A dömpingelt behozatalon kívüli azon ismert tényezőket, amelyek a dömpinggel egy időben kárt okoznak a Közösség egy gazdasági ágazatának, szintén meg kell vizsgálni annak biztosítása érdekében, hogy az ezen tényezők által okozott kárt ne tulajdonítsák a (6) bekezdés szerinti dömpingelt behozatal eredményének. Az ilyen tényezők közé tartozik a nem dömpingáron eladott importtermékek ára és mennyisége, a kereslet csökkenése vagy a fogyasztási szokások változásai, a harmadik országbeli és a közösségi gyártók korlátozó kereskedelmi gyakorlata, illetve a közöttük zajló verseny, a technológiai fejlődés, valamint a közösségi ipar exportteljesítménye és termelékenysége.

[…]” ( 10 ).

9.

A vitatott rendelet (19) preambulumbekezdése kimondja, hogy a dömping és az okozott kár szempontjából vizsgált időszak 2001. október 1‑jétől 2002. szeptember 30‑ig terjed, illetve hogy az okozott kár értékelése szempontjából lényeges tendenciákat 1999‑től ezen időszak végéig elemezték. ( 11 )

10.

Miután a (30)–(102) preambulumbekezdés megállapította valamennyi pakisztáni termelő tekintetében a dömpinget és a közösségi gazdasági ágazatnak okozott kárt, a (103)–(118) preambulumbekezdés az okozati összefüggéssel foglalkozik. A (107) preambulumbekezdés értelmében a Pakisztánból származó behozatal a közösségi gazdasági ágazatra jelentős leszorító hatást fejtett ki mind a mennyiséget, mind pedig az árat illetően, és a behozatal és a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kár időben egybeesett. A (108)–(115) preambulumbekezdés az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdésével összhangban hat további tényező hatásait vizsgálja: az Indiából származó támogatott behozatalt, az Indián és Pakisztánon kívüli harmadik országokból származó behozatalt, a keresletcsökkenést, a közösségi gazdasági ágazat általi behozatalt, a közösségi gazdasági ágazat exportteljesítményét és a közösségi gazdasági ágazat termelékenységét. A (116)–(118) preambulumbekezdés arra a következtetésre jutott, hogy egyik tényező sem szakította meg a Pakisztánból származó behozatal és a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kár közötti okozati összefüggést.

11.

A vitatott rendelet 1. cikke egy 13,1%‑os végleges dömpingellenes vámot szabott ki a Pakisztánból származó, fehérített, festett vagy nyomott, tiszta vagy műszállal, illetve lennel kevert (a len nem meghatározó összetevő) pamutfonalból készült és a Kombinált Nomenklatúra meghatározott kódjai alá sorolható ágynemű behozatalára. ( 12 )

12.

A Törvényszék csupán a Gul Ahmed ötödik jogalapjának az arra vonatkozó harmadik részét vizsgálta meg, hogy a Tanács tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem vizsgálta meg, hogy a Pakisztánból származó árukra kivetett korábbi dömpingellenes vám megszüntetése és az általános tarifális preferenciák rendszerének Pakisztán javára, 2002 elejétől történő alkalmazása megtörte‑e a Pakisztánból eredő behozatal és a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kár közötti okozati összefüggést. ( 13 )

13.

A Törvényszék az ítéletének 53. pontjában megjegyezte, hogy a dömpingelt behozatal káros hatásait helyesen el kell határolni és meg kell különböztetni „a dömpingelt behozatalon kívüli olyan ismert tényezők [káros hatásaitól], amelyek a dömpinggel egy időben kárt okoznak a közösségi gazdasági ágazatnak”. Ezen elhatárolás és megkülönböztetés nélkül a Bizottság és a Tanács nem tudná ésszerű alapon azt megállapítani, hogy ténylegesen a dömpingelt behozatal okozta‑e a kárt. Ez az elhatárolás megköveteli a szóban forgó tényezők természetének és jelentőségének konkrét elemzését, ami nem alapulhat azon az egyszerű feltételezésen, hogy nem a dömpingelt behozatalon kívüli tényezők okozzák a kárt, és ahhoz nem járulnak hozzá.

14.

A Törvényszék az 55–59. pontban elvetette a piac fejlődése és az azon tanúsított magatartások (amelyek a Tanács szerint más tényezőknek minősülnek), valamint a piac jogszabályi keretének módosításai (amelyek szerinte nem minősülnek annak) közötti megkülönböztetést. Ez a megkülönböztetés nem következik az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdéséből vagy a WTO dömpingellenes megállapodásának 3.5 cikkéből, sem pedig e rendelkezésekben felsorolt ismert tényezők közös jellemzőiből nem vezethető le.

15.

Először is az ilyen tényezők felsorolása kifejezetten példálózó, és nem kimerítő jellegű. Másodszor mindkét rendelkezésnek az a célja, hogy elkerülje a belföldi ipar szükségtelen védelmét annak biztosítása útján, hogy a károkozást befolyásoló egyéb tényezők kedvezőtlen hatásait nem az adott behozatalnak tudja be. Harmadszor, amennyiben a mennyiségi korlátozások lejártát követően megnövekedett termékbehozatalt figyelembe lehet venni a kármegállapítás során ( 14 ), akkor ugyanez igaz kell, hogy legyen az okozati összefüggésnek az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdése szerinti megállapítása esetére. Következésképpen a korábbi dömpingellenes vámok eltörlése és a rendes vámok léte ismert tényezők voltak, amelyeket az uniós intézményeknek figyelembe kellett venniük a szóban forgó behozatal és a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kár közötti okozati összefüggés megállapítása során. Az ezzel ellentétes következtetés a 3. cikk (7) bekezdése értelmében vett kötelezettséget hatástalanná tenné abban az esetben, ha – mint a jelen ügyben is – a jogszabályi keret módosításainak hatásaira egyértelműen hivatkoztak a közigazgatási eljárásban.

16.

A megtámadott ítélet 84. pontjában a Törvényszék a következőket fejti ki:

„[…] a jelen ügyben az uniós intézmények által elvégzett elemzésből nem tűnik ki egyértelműen – még egyszerű becslés formájában sem –, hogy a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kár mekkora lett volna bármiféle dömping hiányában, azaz mekkora lett volna a pusztán az általános tarifális preferenciák rendszerének hatálybalépéséből és a korábbi dömpingellenes vámok eltörléséből következő kár, akár a piaci részesedés csökkenésének, a fent említett ágazat nyereségessége vagy teljesítőképessége csökkenésének, a piac alsóbb szegmenseiről való lemondásnak vagy bármely más releváns gazdasági mutatónak a formájában. Annál is inkább szükséges a szóban forgó intézkedések hatásainak vizsgálata, mivel a megtámadott rendelet több rendelkezése is megállapítja, hogy az árverseny olyannyira »kiélezett« volt, hogy a Pakisztánból származó áruk jogszabályi módosítást követő behozatali árának csökkenése minden valószínűség szerint nem maradhatott hatástalan a piaci helyzetre nézve”.

17.

Mivel nem kizárt, hogy a téves jogalkalmazás hiányában a Tanács megállapította volna‑e a dömpingellenes eljárás tárgyát képező behozatal és a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kár között fennálló okozati összefüggést, a Törvényszék a vitatott rendeletet a Gul Ahmedet érintő részében megsemmisítette, és az ügyet visszautalta a Tanácshoz, mivel nem helyettesíthette a Tanács mérlegelését a sajátjával. A Törvényszék nem találta szükségesnek megvizsgálni a Gul Ahmed által felhozott egyéb jogalapokat és érveket.

18.

Egyetlen jogalapjának, vagyis annak alátámasztására, hogy a Törvényszék megsértette az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdését, a Tanács elsősorban azzal érvel, hogy „a dömpingelt behozatalon kívüli tényezők” természetüknél fogva nem állnak összefüggésben ezzel a behozatallal – így például a harmadik országokból történő behozatal, a költséghatékonyság hiánya, a kereslet visszaesése és az uniós termelők közötti verseny. A korábbi dömpingellenes vám megszüntetése és az érintett termékek behozatalára vonatkozó preferencia‑rendszer bevezetése azonban szorosan kapcsolódik a Pakisztánból származó dömpingelt behozatalhoz. Ez elősegíthette ugyan e behozatal növekedését, a dömpingelt behozatal növekedéséből eredő kárt azonban a behozatal okozza, nem pedig a növekedést elősegítő tényezők. ( 15 )

19.

Másodsorban a Törvényszék érvelése nem állja meg a próbát.

20.

Az a kijelentés, hogy az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdésében foglalt felsorolás nem kimerítő jellegű, irrreleváns. A Tanács csupán azt adta elő, hogy a két vitatott tényező nem minősül a rendelkezés értelmében vett egyéb tényezőnek.

21.

A megtámadott ítélet 57. pontja nem foglalkozik a Tanács azon álláspontjával, miszerint a jogszabályi keret módosítása csupán annyiban vehető számításba, amennyiben hatással van a piacra, és miszerint a két vitatott tényező hatással lehetett a dömpingelt behozatalra, az uniós gazdasági ágazat teljesítményére azonban nem.

22.

Igaz az, hogy minden egyéb ismert tényezőt figyelembe kell venni, és hogy az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdése annak biztosítására irányul, hogy az egyéb tényezők által okozott károk ne a dömpingelt behozatalnak legyenek betudhatók. Mindazonáltal a Törvényszék azon megállapítása, hogy a 3. cikk (7) bekezdése nem tesz különbséget egyrészről a piac fejlődése és az azon tanúsított magatartások, másrészről a jogszabályi keret változásai között, nem veszi számításba, hogy az ilyen változások csakis olyan mértékben bírhatnak károkozó hatással, amilyen mértékben hatást fejtenek ki a piacra. A két vitatott tényező állítólagos hatása csupán azt volt, hogy elősegíthették a dömpingelt behozatalt, hogy a dömpingelt behozatal által okozott bármely kárt ez okozta, és nem az ezt elősegítő tényezők, és hogy ebből fakadóan a két vitatott tényező nem minősül a 3. cikk (7) bekezdése értelmében vett „dömpingelt behozatalon kívüli tényezőnek”.

23.

A Foshan Golden Step ügyben hozott ítélet ugyanis a Tanács értelmezését támasztja alá. Ebben az ügyben a Törvényszék elutasította azt, hogy a mennyiségi kvóta eltörlése torzította a káradatokat, és úgy határozott, hogy a Tanács helyesen járt el akkor, amikor a kármegállapítás során figyelembe vette a behozatalnak a kvóta eltörlését követő növekedését. Másképpen fogalmazva, amennyiben a kár a dömpingelt behozatal növekedésében áll, úgy az intézmények a teljes kárt a dömpingelt behozatalnak tudhatják be, és nem kell elhatárolniuk vagy megkülönböztetniük a kvóta eltörlésének a hatásait.

24.

Harmadsorban a Törvényszék alapjában véve félreértette az alaprendelet 3. cikkének (6) és (7) bekezdését. Ítéletének 84. pontjában úgy határozott, hogy az intézkedések alkalmazásához az intézményeknek okozati összefüggést kell megállapítaniuk a dömping és az elszenvedett kár között. Ugyanakkor a 3. cikk (6) és (7) bekezdéséből és az állandó ítélkezési gyakorlatból ( 16 ) világosan kitűnik, hogy a megállapítandó okozati összefüggésnek a dömpingelt behozatal és az elszenvedett kár, nem pedig a dömping és az elszenvedett kár között kell fennállnia.

25.

Végül a Törvényszék ítélete abszurd és elfogadhatatlan eredményekhez vezet. Amennyiben a dömpingellenes vám azért jár le, mert az uniós gazdasági ágazat nem kéri a hatályvesztési felülvizsgálatot, vagy az intézmények úgy határoznak, hogy nem teljesülnek a megújítás feltételei, és az érintett országból származó dömpingelt behozatal ezt követően jelentős mértékben nő, illetve az uniós gazdasági ágazattól jelentős piaci részesedést vesz át, akkor a Törvényszék szerint az intézményeknek meg kell vizsgálniuk, hogy a dömpingelt behozatal növekedése milyen arányban tudható be a korábbi vámok lejártának, valamint „el kell határolniuk és meg kell különböztetniük” az ezen növekedésből fakadó kárt a dömpingelt behozatal által okozott kártól. Ez annak elfogadását jelentené, hogy a dömpingellenes vámok lejárta igazolja a jövőbeni dömpinget, és korlátozza az intézmények azon lehetőségét, hogy az uniós gazdasági ágazatot védjék annak károkozó hatásaitól. Amennyiben a dömpingellenes vámok megszüntetését követően a dömping újrakezdődik vagy folytatódik, és ha az uniós gazdasági ágazat a dömpingelt behozatal mértéke és árai következtében kárt szenved, akkor ezt a kárt a dömpingelt behozatal okozza, nem pedig a védelem hiánya. Ugyanez igaz a tarifális preferenciák alkalmazására is. A tarifális preferenciák elősegítik ugyan a behozatalt, céljuk azonban az, hogy a tisztességes behozatalt, nem pedig a kárt okozó dömpingelt behozatalt segítsék elő.

26.

A Gul Ahmed azt állítja, hogy a fellebbezésben előadott jogalapok pontatlanok, irrelevánsak és jogilag helytelenek.

27.

Először is az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdése nem korlátozza azon tényezők körét, amelyek károkozó hatását figyelembe kell venni. Még ha korlátozná is, akkor sem lehetne azt mondani, hogy a korábbi vámok 2002. évi megszüntetése szoros kapcsolatban áll a dömpingelt behozatallal. Ez sokkal inkább az uniós intézmények saját beavatkozásának az eredménye. Ezenkívül az általános tarifális preferenciák egyáltalán nem sajátosan az ágyneműkre vonatkoztak.

28.

Másodszor okoskodás azt állítani, hogy a dömpingelt behozatal növekedéséből fakadó bármilyen kár nem a dömpingelt behozatalt elősegítő tényezők eredménye. A Tanács által hivatkozott EU – Footwear (China) jelentés nem szolgáltat megfelelő érvelést, ehelyett azt az ellentétes érvet hozza fel, miszerint a „külső esemény” – ebben az esetben a kvóta feloldása – „szoros kapcsolatban” állhat a dömpingelt behozatallal. A jelen ügyben szóban forgó tényezők közvetlen módon csökkentették az uniós vámterhet minden Pakisztánból származó ágynemű‑behozatalra nézve, így nem csupán elősegítették a dömpingelt behozatal mennyiségének növekedését, hanem közvetlenül hatással voltak e behozatal uniós piaci árszintjére.

29.

Harmadszor az adott tényezők valóban közvetlen hatást fejtettek ki az uniós piacra. Ezek szándékos kormányzati aktusok voltak, amelyek közvetlen eredményeképpen – a pakisztáni termelők FOB‑paritáson alapuló árainak bármiféle változása nélkül – az uniós termelők az uniós piacra lényegesen alacsonyabb áron bekerülő behozatallal találták szemben magukat. Másképpen fogalmazva, az adott tényezők közvetlen és független módon jelentős mértékben befolyásolták a közösségi árszinteket.

30.

Negyedszer a Tanács nem fejti ki, hogy az okozati összefüggésnek miért a dömpingelt behozatal és az elszenvedett kár között, nem pedig a dömping és a kár között kell fennállnia. Függetlenül attól, hogy a szóban forgó két tényezőt és azok hatásait a dömpinggel vagy a dömpingelt behozatallal kapcsolatban kell figyelembe venni, ezek az uniós intézmények olyan szuverén aktusai maradnak, amelyek önmagukban közvetlen hatást fejtettek ki a kármegállapítás és az okozatosság vizsgálata során figyelembe vett gazdasági mutatókra.

31.

Végül a fellebbezés tévesen értelmezi a Törvényszék határozatának hatásait, mivel tévesen jellemzi a jogszabályi keret változásait. A korábbi dömpingellenes vám megszüntetése nem e vám lejártát jelentette, hanem az érvénytelen kivetés kiigazítását, miután megállapítást nyert, hogy ténylegesen nem került sor dömpingre. A különleges tarifális preferenciák nyújtása sem segítette elő a behozatalt – közvetlenül csökkentette az uniós piacra való behozatal árszintjeit, a pakisztáni exporttermelők magatartásától függetlenül.

32.

A Törvényszék ítélete egyáltalán nem jelenti azt, hogy a dömpingellenes vámok lejárta igazolja a jövőbeni kárt okozó dömpinget, és korlátozza az intézmények azon lehetőségét, hogy az uniós gazdasági ágazatot megvédjék e dömping hatásaival szemben. Csupán azt követeli meg, hogy az uniós jogszabályi keret szándékos szuverén módosításait különálló egyéb tényezőnek kell tekinteni az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár gazdasági mutatóinak értékelése során. Ez előre nem befolyásolja az értékelés kimenetelét.

33.

A Tanács jogalapjainak alátámasztására a Bizottság megvizsgálja az alaprendelet 3. cikke (6) és (7) bekezdésének szerkezetét és logikáját.

34.

A 3. cikk (6) bekezdésében az a döntő kérdés, hogy a „dömpingelt behozatal” – amely kifejezés a 3. cikk egészében megjelenik – okoz‑e kárt, és különösen hogy annak mértéke és/vagy árszintjei hatással vannak‑e a közösségi gazdasági ágazatra. A 3. cikk (2) és (3) bekezdése hangsúlyozza, hogy tárgyilagos vizsgálatra van szükség. Az ármegállapítást illetően maguk az árszintek számítanak, nem pedig azok a megfontolások, amelyek a megállapításukhoz vezettek. A jelen ügyben az uniós vám és az egyéb behozatali vámok szintje olyan tényezőknek minősülnek, amelyek befolyásolták az árszint megválasztását (az exportőr nyilvánvalóan úgy döntött, hogy nem emeli meg a gyártelepi árat, kihasználva a csökkentett vámokat). Amennyiben mind az ár, mind pedig az azt befolyásoló megfontolások okozati tényezők lennének, akkor ez a kétszeres számításba vétel egy formájának minősülne.

35.

A 3. cikk (7) bekezdésében a „dömpingelt behozatalon kívüli tényezők” tehát mást jelentenek, mint az adott behozatal mennyisége és/vagy árszintjei, vagy az azokat befolyásoló tényezők, illetve megfontolások. Ezt alátámasztja az ilyen tényezők példálózó felsorolása, amelyek közül egyik sem vonatkozik akár a dömpingelt behozatalra, akár e behozatal árára vagy mennyiségére. Bár a példák szemléltető, nem pedig kimerítő jellegűek, a megfogalmazásuk magához a dömpingelt behozatalhoz kapcsolódó kérdések elkerülésének szándékát mutatják.

36.

Az alaprendelet és a WTO dömpingellenes megállapodása értelmében vett dömpingellenes vám kivetésére irányuló határozat meghozatalához vezető eljárás egy fokozatos, tiszta belső logikával rendelkező megközelítést követ. Először is azt kell megállapítani, hogy sor került‑e dömpingre. Ennek érdekében több lépést kell egyenként megtenni. Meg kell határozni az adott termék rendes értékét, majd az exportárat, és a kettőt össze kell vetni annak megállapítása érdekében, hogy dömpingről van‑e szó, ha pedig igen, milyen dömpingkülönbözet mellett. Ezen eljárást meglehetősen részletesen szabályozza az alaprendelet 2. cikke. Arra az esetre nézve, ha dömpingről van szó, a 3. cikk meghatározza a kármegállapítási eljárást. Számos tényezőt meg kell vizsgálni annak meghatározása érdekében, hogy a dömpingelt behozatal mennyisége és/vagy árszintjei lényeges hatással vannak‑e a közösségi gazdasági ágazatra. Amennyiben igen, akkor azt is figyelembe kell venni, hogy a dömpingelt behozatalon kívüli ismert tényezők is okoznak‑e kárt a közösségi gazdasági ágazatnak, és a következtetéseket figyelembe kell venni a dömpingellenes vám mértékének megállapításakor. Tehát egyéb tényezőket csakis akkor kell megvizsgálni, ha bizonyított a dömping, illetve az, hogy a dömpingelt behozatal mennyisége és/vagy árszintjei lényeges hatást gyakorolnak a közösségi gazdasági ágazatra.

37.

Első fokon előterjesztett keresetében a Gul Ahmed a dömpingelt behozatalon kívüli tényezők vizsgálatának szakát megelőző eljárás több kérdésével foglalkozott. A Törvényszék ezeket a kérdéseket nem vizsgálta meg, mivel szerinte azon értékelés elmulasztása, hogy a korábbi vámok megszüntetése a közösségi gazdasági ágazatnak szintén kárt okozó, a dömpingelt behozatalon kívüli ismert tényezőnek minősül‑e, elegendő volt ahhoz, hogy igazolja a megsemmisítést. ( 17 ) Ennélfogva, még ha fel is tehető, hogy a vizsgálatot megfelelően elvégezték, és hogy a rendes értéket helyesen állapították meg, illetve tisztességes módon hasonlították össze az exportárakkal a dömpingkülönbözet megbízható meghatározása érdekében, továbbá hogy a dömpingelt behozatal által okozott jelentős kárt helyesen állapították meg, annak elmulasztása, hogy a korábbi vámok megszüntetését más ismert, kárt okozó tényezőnek tekintsék, és ennek megfelelően vizsgálják, a Törvényszék megítélése szerint döntő jelentőségű volt a megtámadott rendelet érvényességére nézve.

38.

A megtámadott ítélet hatályának e korlátozása magát a fellebbezést is behatárolja. A Bíróságnak is azt kell alapul vennie, hogy a dömpinget (minden pakisztáni exporttermelő tekintetében) az alaprendelet 2. cikke értelmében helyesen állapították meg, és hogy a dömpingelt behozatal által a közösségi gazdasági ágazatnak okozott jelentős kárt e rendelet 3. cikke (2), (3), (5) és (6) bekezdésének valamennyi rendelkezése értelmében kellően bizonyították.

39.

Hangsúlyoznám azonban, hogy ezt a feltételezést csakis a jelen fellebbezés céljából kell elfogadni. Amennyiben – a javaslatomnak megfelelően – a Bíróság úgy határoz, hogy helyt ad a Tanács fellebbezésének, és az ügyet visszautalja a Törvényszék elé, akkor azokat a kérdéseket meg kell vizsgálni, és előfordulhat, hogy a megtámadott rendeletet a Gul Ahmed által felhozott egyéb jogalapok közül egyre vagy többre tekintettel meg kell semmisíteni.

40.

Továbbá a fellebbezés céljából feltételezni kell – különösen, mivel ezeket a kérdéseket a Gul Ahmed nem vitatta első fokon –, hogy a Tanács az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdése értelmében ténylegesen figyelembe vett, a dömpingelt behozatalon kívüli tényezőket helyesen vizsgálta meg, és helyesen jutott arra a következtetésre, hogy ezek közül egyik sem szakította meg a Pakisztánból származó behozatal és a közösségi gazdasági ágazatnak e behozatallal okozott jelentős kár közötti okozati összefüggést. A vizsgált tényezők magukban foglalták az Indiából származó támogatott behozatalt, az Indián és Pakisztánon kívüli harmadik országokból származó behozatalt és a közösségi gazdasági ágazat általi behozatalt. (Mivel a megtámadott rendelet azt az álláspontot képviselte, hogy minden pakisztáni exporttermelő dömpingelt ( 18 ), ezen az alapon egyetlen Pakisztánból származó nem dömpingelt behozatal sem volt, amelyet szintén meg lehetett volna vizsgálni.) Ezeket a hatásokat is befolyásolta – eltérő mértékben – a korábbi vámok megszüntetése.

41.

Ennyiben tehát a Törvényszéknek az ítélete 84. pontjában található azon megállapítása, hogy az uniós intézmények által elvégzett elemzés nem bizonyította, hogy dömping hiányában – pusztán a korábbi vámok megszüntetésénak eredményeként – a közösségi gazdasági ágazat milyen kárt szenvedett volna, nem tűnik teljesen indokoltnak.

42.

Egyrészről a megszüntetés által befolyásolt más körülmények között felmerülő (vagy fel nem merülő) kárt valóban megvizsgálták, és arra a következtetésre jutottak, hogy nem szakítja meg a szóban forgó okozati összefüggést.

43.

Másrészről a dömpingelt behozatalon kívüli tényezők vizsgálatára csak akkor kerül sor, ha a dömping bebizonyosodik, és ha a dömpingelt behozatal a közösségi gazdasági ágazatnak kárt okoz. A dömping és a dömpingelt behozatal által okozott kár megállapítása a dömpingelt behozatal által okozott kárral egyidőben kárt okozó tényezőkre vonatkozó vizsgálat előfeltétele, annak érdekében, hogy a hatásaik elhatárolhatók és megkülönböztethetők legyenek. Ebben az összefüggésben dömping és dömpingelt behozatal hiányában nincsen értelme az esetlegesen kárt okozó tényezőket figyelembe venni.

44.

Mindazonáltal a Tanács elismeri, hogy bár a korábbi vámok megszüntetését a dömpingelt behozatalon kívüli tényezők vizsgálata során közvetett jelleggel figyelembe vették, azt elkülönült tényezőként nem vizsgálták meg közvetlenül. A Tanács éppen e közvetlen és elkülönült vizsgálat elvégzésének szükségességét vitatja.

45.

Nem vitatott továbbá, hogy a dömpingelt behozatal károkozó hatásait megfelelő módon el kell határolni és meg kell különböztetni azoktól az ismert tényezőktől, amelyek ezzel egyidejűleg kárt okoznak a közösségi gazdasági ágazatnak, és hogy ezen elhatárolás és megkülönböztetés nélkül nem lehetne ésszerűen arra következtetni, hogy valóban a dömpingelt behozatal okozta a (teljes) kárt. ( 19 )

46.

A kérdés az, hogy vajon helyes‑e elhatárolni és megkülönböztetni a korábbi vámok megszüntetésének hatásait a dömpingelt áruk hatásaitól, vagy a hatások e két csoportját inkább úgy kell tekinteni, mint amelyek olyannyira szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hogy az elhatárolásuk és megkülönböztetésük nem lenne helyénvaló.

47.

A Tanács és a Bizottság hangsúlyozta a „dömping” és a „dömpingelt behozatal” között az alaprendelet értelmében vett különbséget. Egyetértek azzal, hogy a különbség lényeges.

48.

A WTO dömpingellenes megállapodásának 2. cikke és az alaprendelet értelmében vett dömping az exportőr stratégiai választását jelenti. Egyszerűen fogalmazva úgy dönt, hogy az egy vagy több exportpiacra szánt termékeket lényegesen alacsonyabb áron értékesíti, mint amelyet általában a belföldi piacon kérne érte, abban a reményben, hogy kereskedelmi előnyhöz jut. Természetesen az exportőr az árát – legalábbis eleinte – úgy állapítja meg, hogy biztosítsa, hogy a behozatali terület piacán az ár kedvező legyen. Így számításba fogja venni az érvényes behozatali vámokat. Amennyiben megszüntették a behozatali vámokat, az exportőr úgy alakíthatja a stratégiáját, hogy az új mozgástérből a lehető legnagyobb előnyhöz jusson. Ez azonban nem érinti azt a kérdést, hogy dömpingről van‑e szó, vagy sem.

49.

Az ily módon értékesített termékek a behozatali területen dömpingelt behozatallá válnak. Amennyiben a beszerzési ár ott észlelhetően alacsonyabb, mint amely áron a belföldi ipar hasonló termékeket értékesíteni tud, és ha a behozatal mennyisége jelentős, akkor a belföldi ipar valószínűleg a WTO dömpingellenes megállapodás és az alaprendelet 3. cikke értelmében vett jelentős kárt fog szenvedni.

50.

Következésképpen előfordulhat a kár nélküli dömping vagy a dömping nélküli kár. A dömping ugyan jelentősen alákínálhat a behozatali terület belföldi árainak, a dömpingelt behozatal mennyisége azonban túl csekélynek bizonyulhat ahhoz, hogy jelentős kárt okozzon; vagy valamely exportőr szokatlanul alacsony gyártelepi áron értékesíthet ugyan annak érdekében, hogy megvesse a lábát egy bizonyos exportpiacon, a szállítási költségek azonban olyan magasak lehetnek, hogy az adott piacon fennálló versenyelőnye nem elegendő ahhoz, hogy jelentős hatást fejtsen ki a belföldi iparra. Fordított viszonylatban az előállítási költségek az exportáló országban (és az behozatali területre való szállítás költségei) olyan alacsonyak lehetnek, hogy a termék „rendes értéken” értékesíthető exportra, és mégis jelentős kárt okoz a behozatali terület belföldi iparának.

51.

Mindazonáltal egy dömpingellenes vám csakis akkor vethető ki, ha mind a dömping, mind pedig a kár bizonyított. A kettőt külön‑külön, elkülönült eljárásban kell megállapítani, nem olvaszthatók egybe.

52.

Amint a Tanács és a Bizottság kiemelte, a belföldi ipar által elszenvedett kár közvetlen oka a dömpingelt behozatal (a behozatali területen érvényesített) árának és mennyiségének kombinációjából adódik. Mind a WTO dömpingellenes megállapodása, mind az alaprendelet 3. cikkének egésze alapján világos, hogy okozati összefüggésnek kell fennállnia a dömpingelt behozatal és a kár között. Maga a dömping (exportra való értékesítés az exportáló országban elfogadott rendes értéknél jelentősen alacsonyabb áron) az egyik olyan tényező (bár talán a leglényegesebb), amely meghatározza a dömpingelt behozatal árát a behozatali területen. Egy másik magától értetődő tényező az áruk szállítási költsége. Egy harmadik pedig a behozatali területen az árukat terhelő vámok léte vagy hiánya (és ha léteznek vámok, akkor ezek szintje). Mindezen tényezők (és ezeken kívül lehetnek még mások) a dömpingelt import behozatali területen érvényesülő értékesítési árára gyakorolnak közvetlen hatást, amely import pedig a szóban forgó kár közvetlen oka. Ily módon ezek a tényezők a kárnak csupán közvetett, egy lépéssel távolabbi előidézői.

53.

Képtelenség lenne, ha – amint az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése értelmében megállapítást nyert, hogy a dömpingelt behozatal mennyisége és/vagy árszintje hatást fejt ki a közösségi gazdasági ágazatra – a „dömpingelt behozatalon kívüli ismert tényezők” 3. cikk (7) bekezdése szerinti vizsgálata magát a dömpinget is e tényezők közé sorolná. Hasonlóképpen visszás lenne az alacsony szállítási költségeket vagy a behozatali vám hiányát ilyen más tényezőknek tekinteni.

54.

Véleményem szerint nem tér el az elemzés akkor, ha a szállítási költségek hirtelen csökkennek, vagy ha a korábban kivetett vámokat megszüntetik. Ezek az események egy lépéssel elmaradnak ugyan a közvetlen októl, az eredetének azonban elválaszthatatlan részét képezik. Amennyiben egy termelő azon döntése, hogy a gyártelepi árát exporteladásra (mondjuk) 10%‑kal csökkenti úgy, hogy minimális nyereséggel vagy akár vesztességgel értékesít, nem tekinthető „a dömpingelt behozatalon kívüli” olyan tényezőnek, amelynek károkozó hatásait a dömpingelt behozatal hatásaitól el lehet „határolni és meg lehet különböztetni”, akkor ugyanez igaz kell, hogy legyen a behozatali terület illetékes hatóságának azon döntésére, hogy a korábban alkalmazandó 12%‑os vámot megszünteti.

55.

Még egyszerűbben fogalmazva, hogy valamely behozatali vám magasabb‑e vagy alacsonyabb, ennek csakis akkor lehet bármiféle hátrányos hatása az érintett belföldi iparra, ha ténylegesen árukat hoznak be. Ugyanez igaz a vám megszüntetésére vagy csökkentésére. Nincs olyan helyzet, amelyben a behozatali vám megszüntetése a belföldi iparnak érdemi kárt okozhat behozatal hiányában. Bármilyen hatása is van, az elválaszthatatlanul kötődik azon behozatal hatásához, amelynek az árát befolyásolja, függetlenül attól, hogy a behozatal dömpingelt‑e, vagy sem. Amennyiben minden ismerten dömpingelt vagy nem dömpingelt behozatal hatásait megvizsgálják, akkor e vizsgálat a vámnak e behozatal árát befolyásoló alkalmazására vagy megszüntetésére is kiterjed.

56.

A jelen ügyben az intézmények megvizsgálták a Pakisztánból származó behozatalt, amely következtetésük szerint minden esetben dömpingelt behozatal volt. ( 20 ) Ezt a következtetést helyesnek kell elfogadni a jelen fellebbezés céljából. Az Indiából származó támogatott behozatal, az Indián és Pakisztánon kívüli harmadik országokból származó behozatal, és a közösségi gazdasági ágazat általi behozatal hatásait is megvizsgálták. A Gul Ahmed nem állította, hogy más behozatal hatásait is vizsgálat alá kellett volna vonni. Véleményem szerint éppen ezért az intézményeknek nem volt lehetőségük arra, hogy a korábbi vámok megszüntetését függetlenül, a közösségi gazdasági ágazatot egyidejűleg károsító lehetséges külön tényezőként vizsgálják meg.

57.

A lényeg az, hogy a vám megszüntetésének hatása az – akár dömpingelt, akár nem dömpingelt – behozatal árának és mennyiségének alakulása alapján mérhető. Nem értékelhető független módon. ( 21 )

58.

Tisztában vagyok az ellentétes nézet vonzó erejével. Világos, hogy az uniós jogalkotó azon határozata, hogy közel egyidejűleg egy – korábban a termékek egy bizonyos kategóriáját érintő – vámot és dömpingellenes vámot megszüntet, meglehetősen független mindattól, amire e termékek gyártóinak befolyása kiterjed. Éppen ezért az általuk végzett bármiféle dömpingen „kívüli” tényezőnek kell tekinteni.

59.

Mindazonáltal az ilyen döntés a dömpingen kívüli, amely egyidejűleg a dömpingelt behozatal árát – és ezáltal valószínűleg a mennyiségét – is befolyásoló tényező. Nem pedig a dömpingelt behozatalon kívüli tényező, amely ezzel egyidejűleg kárt okoz a közösségi gazdasági ágazatnak.

60.

Hasznos szem előtt tartani azt, hogy a dömpingellenes vám nem a dömpingelő exportőr magatartását büntetni szolgáló szankció. Sokkal inkább azt a célt szolgáló mechanizmus (akármilyen ügyetlen is), hogy amennyire csak lehet, orvosolja azt az egyensúlyhiányt, amelyet a belföldi iparral szemben tisztességtelennek tekintenek. Ebből a szempontból az, hogy a korábbi vámok megszüntetése független bármely dömpingelő exportőr magatartásától, irrelevánsnak tekinthető annak meghatározása során, hogy a hatásait el kell‑e határolni és meg kell‑e különböztetni a dömpingelt behozatal hatásaitól.

61.

Végül emlékeztetni szeretnék arra, hogy a jelen ügyben a korábbi vámok megszüntetése nem csupán a dömpingelt behozatal árát, hanem a nem dömpingelt behozatal árát is befolyásolta. Úgy találták, hogy a dömpingelt behozatal kárt okoz. A többi behozatal nem.

62.

Éppen ezért a dömpingellenes vámok kivetését szabályozó elvek és eljárás elemzése alapján az a véleményem, hogy a Törvényszék tévesen értékelte úgy, hogy a korábbi vámok megszüntetését a dömpingelt behozatalon kívüli, különálló tényezőként kellett volna megvizsgálni az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdése értelmében.

63.

Ezt a nézetet azonban össze kell vetni a Törvényszék által az ítéletében hivatkozott vagy a felek által a fellebbezés során felhozott más sajátos megfontolásokkal.

64.

Először is, az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdésében „a dömpingelt behozatalon kívüli tényezők” példálózó felsorolásából lehet‑e bármiféle következtetést levonni?

65.

A felsorolt tényezők: a nem dömpingáron értékesített behozatal mennyisége és ára; keresletcsökkenés; fogyasztási minták megváltozása; a korlátozó kereskedelmi gyakorlatok alkalmazása és versengés a harmadik országbeli és a közösségi termelők között; technológiai fejlődés; exportteljesítmények, és a közösségi gazdasági ágazat termelékenysége.

66.

A „technológiai fejlődés” védhető kivételével egyetlen tényező sem tűnik olyannak, hogy a dömpingelt behozatal hatásait előidézné. Így különösen nincsenek hatással azon árra, amelyen e behozatalnak az Unión belül elérhetők, amely a közösségi gazdasági ágazatnak kárt okozó tényezőnek minősül.

67.

Igaz, hogy az exportáló iparág termelékenységét növelő technológiai fejlődés hatással lehet az árra. Mivel azonban a közösségi gazdasági ágazat termelékenysége (szükségszerűen összevetve az exportáló iparágéval) a példálózó felsorolás következő pontjában jelenik meg, ez nem lehet a technológiai fejlődés itt hivatkozott vetülete. Éppen ezért egyetértek a Bizottsággal abban, hogy a „technológiai fejlődés” kifejezést nem úgy kell értelmezni, mint ami a termelékenység növelésével az árszinteket befolyásoló fejlődésre vonatkozik, hanem inkább arra a fejlődésre, amely az árszintektől függetlenül egy fejlettebb termék vonzerejét – így az eladásait – növeli egy korábbi változatéhoz képest. Nyilvánvaló példák erre a mobiltelefon‑technológia egymást követő „generációi”.

68.

Az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdésében felsorolt tényezők jellege tehát alátámasztja azon álláspontomat, hogy itt olyanokról van szó, amelyek a közösségi gazdasági ágazatnak kárt okoznak a dömpingelt behozataltól független módon, és különösen nem befolyásolják azok árszintjeit.

69.

Másodszor a Foshan Golden Step ügyben hozott ítélet ( 22 ) az ezzel ellentétes nézetet támasztja‑e alá?

70.

Álláspontom szerint nem. Éppen ellenkezőleg egyetértek a Tanáccsal abban, hogy a megtámadott ítéletben a Törvényszék látszólag félreértette az ítélkezési gyakorlatot. A Foshan Golden Step ügyben a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kárt olyan időszakra nézve állapították meg, amely során a behozatalra vonatkozó korábbi mennyiségi korlátozást feloldották. A fellebbező azzal érvelt, hogy a korlátozások lejárta következtében a behozatal mennyiségének elkerülhetetlen növekedését nem lehet figyelembe venni az adott időszakban a dömpingelt behozatal által okozott kár megállapítása során. A Törvényszék úgy találta, hogy „amikor az intézmények megállapítják, hogy az addig mennyiségi korlátozásoknak alávetett termék behozott mennyisége az említett korlátozások lejártát követően nő, a közösségi iparágat ért kár értékelése céljából figyelembe vehetik a növekedést”. Amennyiben – ésszerű módon – ezt a logikát a korábbi vámok megszüntetésének az árszintekre kifejtett hatására alkalmazzuk, akkor az eredmény az kell, hogy legyen, hogy az e megszüntetésnek betudható bármiféle árcsökkenés figyelembe vehető a kármegállapítás során; nem tekintendő azonban kárt okozó különálló tényezőnek. Ugyanezen érvelés és következtetés megtalálható a China footwear jelentésben ( 23 ).

71.

Harmadszor számít‑e az a tény, amint a Gul Ahmed hangsúlyozza, hogy a korábbi vámok megszüntetése az uniós intézmények „szuverén aktusa” volt?

72.

A véleményem megint csak az, hogy nem, az érveimet pedig már kifejtettem a fenti 59. és 60. pontban. Az uniós intézmények szuverén aktusa kétségkívül a dömpingen kívüli olyan tényező volt, amely befolyásolta a dömpingelt behozatal árát. Nem pedig a dömpingelt behozatalon kívüli olyan tényező volt, amely a közösségi gazdasági ágazatnak függetlenül okozott kárt.

73.

Végül a megtámadott ítélet a Tanács érvelésének megfelelően abszurd és elfogadhatatlan eredményekhez vezetne‑e, amennyiben hatályában fennmarad?

74.

A Tanács lényegében azt állítja, hogy amennyiben egy korábbi vám megszüntetését a dömpingelt behozatalon kívüli, a behozatallal egyidejűleg a közösségi gazdasági ágazatnak kárt okozó tényezőnek kell tekinteni, akkor az Európai Unió azon képessége, hogy további dömpingellenes vámot vessen ki olyan termékekre, amelyek tekintetében egy korábbi dömpingellenes vám lejárt, korlátozott lenne, mivel a korábbi dömpingellenes vám lejártát úgy kellene tekinteni, mint ami hatást fejt ki a dömpingelt behozatal és a kár közötti okozati összefüggésre.

75.

Ezt az érvet nem tartom teljesen meggyőzőnek. Az eredmény jogilag nem lenne szükségszerűen olyan drasztikus, mint ahogyan a Tanács lefesti. Bár a korábbi dömpingellenes vám lejártát figyelembe kell venni a dömpingelt behozatal és a közösségi gazdasági ágazat kára közötti okozati összefüggés megállapítása során, ez nem jelenti azt, hogy az okozati összefüggés mindenképpen megszakad a lejárattal. Minden a tények helyes értékelésén és az okozatosság helyes megállapításán múlna, és feltehetőleg bármiféle új vám lehetséges csökkentéséhez vezetne.

76.

Az azonban, hogy a Tanács ezen érvelését nem tartom meggyőzőnek, semmiképpen nem befolyásolja a más jogalapokkal kapcsolatban kifejtett nézeteimet. Ezenfelül úgy vélem, hogy a Bíróság bölcs módon szem előtt fogja tartani ezt az érvet, ha az ezzel ellentétes nézet felé hajlana. Amennyiben a Bizottság és a Tanács kételkedne azon képességét illetően, hogy valamely korábbi vám lejártát követő újabb dömping esetén ismételten dömpingellenes vámot vessen ki, akkor jelentősen kevesebb hajlandóságot fog mutatni arra, hogy a vámok lejártát egyáltalán lehetővé tegye, hacsak nem kérik őket erre kifejezetten.

77.

Szilárdan fenntartom azt az álláspontomat, hogy a megtámadott ítéletben a Törvényszék tévesen értékelte úgy, hogy a korábbi vámok megszüntetését a dömpingelt behozatalon kívüli, különálló tényezőként kellett volna megvizsgálni az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdése értelmében.

78.

Következésképpen úgy vélem, hogy a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni. Ebben az esetben a per állása megengedi, hogy a Bíróság érdemben döntsön a Gul Ahmed első fokon előadott ötödik jogalapjának harmadik részéről, amit következésképpen el kell utasítani. Az azonban nem lehetséges, hogy a Bíróság az első fokon meg nem vizsgált bármely más jogalapról vagy érvről állást foglaljon. Az ügyet éppen ezért vissza kell utalni a Törvényszék elé a többi jogalap és érv elbírálása érdekében.

79.

Amennyiben a Bíróság egyetért a fellebbezéssel kapcsolatban kifejtett értékelésemmel, akkor a Bíróság eljárási szabályzata 137., 138., 140. és 184. cikkének együttes olvasata alapján a Gul Ahmedet, a pervesztes felet, kötelezni kell a Tanács költségeinek viselésére, míg a Bizottság beavatkozóként maga viseli a saját költségeit. Az első fokon felmerült költségek megfelelő viselését a Törvényszéknek kell ismételten meghatároznia az elé visszautalt ügyben hozott határozat fényében.

80.

Következésképpen azt javaslom, hogy a Bíróság: