1.

Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei európai kereskedelmi rendszerének a célja a 2003/87 irányelv ( 2 ) szerint egy környezetvédelmi problémának a piaci mechanizmus útján történő megoldása. E rendszer bevezetésének egyik lényeges eleme azonban piacellenes: a kibocsátási jogokat a kérdéses időszakban 95%‑ban ingyenesen kell kiosztani, jóllehet azokat a másodlagos piacon készpénzért el lehet adni.

2.

A jelen ügy Spanyolország azon próbálkozásán alapul, hogy e politika következményeire megoldást találjon. E tagállam ugyanis lefölözi az úgynevezett „váratlan nyereséget”, amelyben a villamosáram‑termelő vállalkozások amiatt részesülnek, hogy az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek értékét a villamos áram árába beépítik.

3.

Meg kell vizsgálni, hogy ez a lefölözés sérti‑e a kibocsátási egységek ingyenes kiosztásának a kötelezettségét. E tekintetben a 2003/87 irányelv azon célját is figyelembe kell venni, amely az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának piaci mechanizmus útján történő csökkentésére irányul.

4.

A 2003/87 irányelv célját és tárgyát az 1. cikk határozza meg:

„Ez az irányelv az üvegházhatású gázok kibocsátásának költséghatékony és gazdaságilag eredményes csökkentésének ösztönzése érdekében létrehozza a Közösségben az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei kereskedelmének rendszerét (a továbbiakban: közösségi rendszer).”

5.

Az irányelv következő preambulumbekezdései e rendszer piacorientált jellegét hangsúlyozzák:

[…]

[…]

[…]

6.

A kibocsátási egységek kiosztását a 2003/87 irányelv 10. cikke szabályozza:

„A 2005. január 1‑jével kezdődő hároméves időszakra a tagállamok az egységek legalább 95%‑át térítésmentesen osztják ki. A 2008. január 1‑jével kezdődő ötéves időszakra a tagállamok az egységek legalább 90%‑át térítésmentesen osztják ki.”

7.

A 2003/87 irányelv 9. cikkének (1) bekezdése szerint a kibocsátási egységekre vonatkozó kiosztási terv tekintetében figyelembe kell venni a III. melléklet követelményeit. Ezek közül kiemelendő az 5. pontban foglalt, egyenlő bánásmódra vonatkozó követelmény:

„A Szerződés követelményei és különösen annak 87. és 88. cikke értelmében a terv nem tehet különbséget a vállalkozások és ágazatok között oly módon, hogy bizonyos vállalkozásokat vagy tevékenységeket indokolatlan előnyben részesít.”

8.

A 3/2006. sz. királyi törvényerejű rendelet 2. cikke a villamosáram‑termelés tekintetében az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek értékének beszámítását írja elő:

„[…]

(1)   2006. március 2‑át követően a 2006. március 3‑i felülvizsgálati kérelmek tekintetében […] az üvegházhatást okozó gázoknak a villamosenergia‑termelők részére ingyenesen kiosztott kibocsátási egységei értékének megfelelő összeggel csökkentik a […] villamosenergia‑termelési tevékenység díjazását.

A 2006. január 1‑jétől 2006. március 2‑ig tartó időszakra vonatkozóan a 2006. évi díjelszámolás esetleges negatív egyenlegének kiszámítása tekintetében […] az említett összegek azon kibocsátási egységek értékéhez igazodó mennyiségével csökkennek, amelyeket […] ezen időszak során osztottak ki.

(2)   A kibocsátási egységek egységenkénti referenciaértéke az adott időszakra átlátható és objektív módon kiszámított piaci ár lesz.”

9.

Az ipari, idegenforgalmi és kereskedelmi minisztérium e szabályozás végrehajtása céljából elfogadta a villamosáram‑termelés díjazásának a 2006‑os évben való, az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek értékének megfelelő összeggel való csökkentésének a szabályozásáról szóló, 2007. november 15‑i ITC/3315/2007. sz. rendeletet (Orden por la que se regula, para el año 2006, la minoración de la retribución de la actividad de producción de energía eléctrica en el importe equivalente al valor de los derechos de emisión de gases de efecto de invernadero asignados gratuitamente) ( 3 ).

10.

Az ITC/3315/2007. sz. rendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerint a spanyol villamosáram‑termelő vállalkozásoknak a 2006. március 3‑tól 2006. december 31‑ig tartó időszakra vonatkozóan díjat kell fizetniük, melynek az a célja, hogy a villamos áram díjazását az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek értékével csökkentsék.

11.

Az ITC/3315/2007. sz. rendelet 3. cikkének (2) bekezdése e csökkentést a következőképpen határozza meg

„A csökkentés mértéke arányos a piacon a kibocsátási egységek értékének internalizálása által szerzett többletbevétellel. […]”

12.

E díj kiszámítását az ITC/3315/2007. sz. rendelet 3. cikkének (2) bekezdése a következőképpen határozza meg:

„YTi = QTi × FEm × PCO2T,

ahol:

YTi: az az euróban kifejezett kifizetés, amelyet annak az i‑edik létesítménynek kell kifizetni, amely számára semmilyen kibocsátási egységet nem osztottak ki. […]

QTi: az i‑edik létesítmény teljes villamosáram‑termelése [...]

PCO2T: egy tonna szén‑dioxid‑egyenérték átlagos ára T időszakban, amely 2006. március 3‑tól december 31‑ig terjed, a tonna CO2‑egyenértékekre jutó euróban kifejezve. […]

FEm: a földgázzal kombinált ciklussal rendelkező létesítmény kibocsátási tényezője, megawattóránkénti tonna szén‑dioxid‑egyenértékekben kifejezve. Az FEm 0,365 tonna CO 2 /MWh értékének felel meg.”

13.

Az ITC/3315/2007. sz. rendelet 4. cikkének b) pontja szabályozza azoknak a létesítményeknek a díját, amelyeknek kibocsátási egységekre van szükségük:

„XTi = (d / 365) x DA2006i x PCO2T x (FEm / FEi)

ahol:

XTi: az az euróban kifejezett kifizetés, amelyet annak az i‑edik létesítménynek kell kifizetni, amely számára kibocsátási egységet osztottak ki. […] Az egyes olyan létesítmények esetében, amelyeknek kibocsátási egységeket osztanak ki, az XTi maximális értéke az az összeg, amely abban az esetben adódik, ha e létesítményre a 4. cikk a) pontja alapján alkalmazzák a kibocsátási egységet nem igénylő technológiákra vonatkozó csökkentési képletet.

d: az i létesítmény T időszakban való gazdasági üzemelése napjainak a száma. […]

DA2006i: az i‑edik létesítmény számára a 2005‑től 2007‑ig terjedő időszakra vonatkozó nemzeti kiosztási tervben kiosztott kibocsátásiegység‑mennyiség tonna szén‑dioxid‑egyenértékben kifejezve.

FEi: az i‑edik létesítmény 2006‑ra vonatkozó kibocsátási tényezője, megawattóránkénti tonna szén‑dioxid‑egyenértékekben kifejezve.

Az FEm és a PCO2T a következő bekezdésben meghatározott változók.”

14.

A 2006. január 1‑jétől 2006. március 2‑ig terjedő időszakra vonatkozóan az ITC/3315/2007. sz. rendelet 5. és 6. cikke ír elő ennek megfelelő szabályozást.

15.

A jelen ügy alapját az a tény képezi, hogy Spanyolország a villamosáram‑termelő vállalkozásokkal szemben olyan díjat alkalmaz, melynek célja az úgynevezett „váratlan nyereség” lefölözése.

16.

A villamos áram árainak és az azokba épített váratlan nyereségnek a spanyol nagykereskedelmi piacon való alakulását a következő, Spanyolország által előterjesztett ábra szemlélteti:

17.

Részletesen:

18.

Spanyolországban a villamos áram árát nagykereskedelmi szinten árverésen határozzák meg, amelyen a villamosáram‑termelők a villamos áram meghatározott mennyiségének biztosítását meghatározott időszakokra, meghatározott árakon kínálják. Az ezen árverés eredményeképpen meghatározott ár a legdrágább ajánlatnak felel meg, amelyet figyelembe kell venni ahhoz, hogy a kérdéses időszakban a villamos áram iránti keresletet teljes mértékben kielégítsék. Ez az ár minden olyan ajánlattevőt magában foglal, akinek az ajánlatát figyelembe veszik, és azokat az ajánlattevőket is, akik jelentős mértékben kedvezőbb ajánlatot nyújtottak. Ez az ábrán a P1‑es egyenesnek felel meg.

19.

A „váratlan nyereség” azon alapul, hogy a villamosáram‑termelő vállalkozások a számukra a spanyol állam által ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek értékét úgynevezett „alkalmi költségként” teljes mértékben beépítik az ár szempontjából meghatározó ajánlatokba. Az alternatív költség olyan bevétel, amelyekről a vállalkozás lemond, ha a kibocsátási egységeket a másodlagos piacon nem értékesíti, hanem a villamos áram termeléséhez használja fel. Ezek az alternatív költségek az ábrán a két jobboldali oszlop (Carbón, azaz szén, Ciclo combinado de gas, a továbbiakban: kombinált ciklusú erőművek) piros részének felelnek meg.

20.

A „váratlan nyereség” azonban nem minden ajánlattevő esetében felel meg a beépített alternatív költségeknek. E nyereség csak azon összeg erejéig keletkezik, amellyel a villamos áram ára a még figyelembe vett legmagasabb ajánlatban az alternatív költségek beépítése miatt megemelkedett.

21.

Spanyolország tájékoztatása szerint a legmagasabb még figyelembe vett ajánlatokat a kérdéses időszakban kombinált ciklusú erőművek nyújtották be, amelyeknek az ajánlatát az ábra jobboldali oszlopai ábrázolják. Ezen erőműtípus esetében a „váratlan nyereség” következésképpen teljes mértékben megfelel az alkalmazott, ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek értékének.

22.

Minden más típusú erőmű költsége alacsonyabb, ezért alacsonyabb ajánlatot terjesztenek elő. Mivel a díjazásuk azonban a legmagasabb ajánlattól függ, ezen erőművek esetében a „váratlan nyereség” a kibocsátási egységeknek a legmagasabb ajánlatoknak – a jelen esetben a kombinált ciklusú erőművek ajánlatának – keretében való alkalmazás alternatív költségének felel meg. Az ábrán a „váratlan nyereség” a legfelső, besötétített rész.

23.

Az e „váratlan nyereség” lefölözésére szolgáló díjat az ITC/3315/2007. sz. rendelet 4. cikkének b) pontjában és 6. cikkének b) pontjában foglalt képletek alapján számítják ki.

24.

Ezen képletek központi tényezője az erőművek energiahatékonysága. A szén‑dioxid azon, tonnában kifejezett mennyiségéről van szó, amelyet egy megawattóra elektromos áram megtermelésével az erőmű felszabadít. Mivel az erőmű ahhoz, hogy e villamosáram‑mennyiséget megtermelje, körülbelül egy tonna szén‑dioxidot szabadít fel, ezen értéket tekintve az ilyen 1. típusú kombinált ciklusú erőművek a 0,365‑os értékkel jóval energiahatékonyabbnak tekinthetők; az ilyen erőművek tehát csak körülbelül az egyharmadát szabadítják fel annak a szén‑dioxid‑mennyiségnek, amelyet a hasonló szénerőművek felszabadítanának.

25.

Az említett képletek szerint a kombinált ciklusú erőművek energiahatékonyságára vonatkozó értéket el kell osztani az adott erőművek megfelelő értékével, és ennek az osztásnak az eredményét meg kell szorozni az ezen erőmű számára ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek mennyiségével. Ezen utóbbi mennyiség az erőmű szükségleteitől függ, azaz az energiahatékonyságától. Következésképpen a kevésbé energiahatékony erőművek esetében egy kisebb együtthatót – a szénerőművek esetében 0,365/1 = 0,365‑ot – kell a kiosztott kibocsátási egységek nagyobb számával megszorozni; az energiahatékony erőművek esetében egy nagyobb együtthatót – a kombinált ciklusú erőművek esetében 0,365/0,365 = 1‑et – szoroznak össze a kiosztott kibocsátási egységek kisebb mennyiségével. Ezek a számítások főszabály szerint egymáshoz közelítő értékeket kell, hogy eredményezzenek. ( 4 )

26.

Mivel minden olyan erőmű, amelynek kibocsátási egységre van szüksége, kevésbé energiahatékony, mint a kombinált ciklusú erőművek, az ilyen egyéb erőművek díja az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek értékének jóval csekélyebb részét teszik ki, mint a kombinált ciklusú erőművek díja. Ez a rész így a szénerőművek esetében – amelyek körülbelül háromszor annyi kibocsátási egység felhasználására kényszerülnek ugyanannak a villamosáram‑mennyiségnek az előállításához – csak körülbelül egyharmada annak a résznek, amelyet a kombinált ciklusú erőművek fizetnek.

27.

Kiegészítőleg hozzá kell fűzni, hogy a díjat azoknak az erőműveknek is be kell fizetni, amelyeknek nincs szükségük kibocsátási egységekre, azaz különösen az atom‑ és a vízierőműveknek is. Az ilyen erőművek által megtermelt villamos energiát az ITC/3315/2007. sz. rendelet 4. cikkének a) pontja és 6. cikkének a) pontja értelmében ugyanúgy terheli díjfizetési kötelezettség, mint ha azt egy olyan kombinált ciklusú erőmű állította volna elő, amely kizárólag ingyenesen kiosztott kibocsátási egységeket használ fel.

28.

A villamosenergia‑szektorban számos német vállalkozás támadja e díjat. Miután először kudarcot vallottak, ez az eljárás jelenleg a Tribunal Supremo előtt van folyamatban.

29.

Mivel a vállalkozások többek közt a 2003/87 irányelv 10. cikkére hivatkoztak, a Tribunal Supremo a C‑566/11. sz., C‑567/11. sz., C‑580/11. sz., C‑591/11. sz., C‑620/11. sz. és C‑640/11. sz. ügyekben a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

Értelmezhető‑e úgy a 2003/87 irányelv 10. cikke, hogy azzal nem ellentétes egyes olyan, a jelen ügyben vizsgáltakhoz hasonló nemzeti jogalkotási intézkedések alkalmazása, amelyeknek célja és hatása az adott időszakra vonatkozóan a villamosenergia‑termelési tevékenység díjazásának a térítésmentesen kiosztott üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei értékének megfelelő összeggel való csökkentése?

30.

A Bíróság elnöke a 2012. január 18‑i határozatában az említett ügyeket az eljárás további lefolytatása céljából egyesítette.

31.

Az eljárási írásbeli szakasza során, valamint a 2013. február 7‑i tárgyaláson az Iberdrola, S.A., a Gas Natural SDG, S.A., a Tarragona Power, S.L., a Bizkaia Energía, S.L., a Bahía de Bizkaia Electricidad, S.L., az E.ON Generación, S.L. és az Endesa, S.A. vett részt az alapügyek feleiként, valamint a Spanyol Királyság és az Európai Bizottság.

32.

A Tribunal Supremo azt kérdezi, hogy a villamos áram díjazása (a nagykereskedelmi piacon) csökkenthető‑e azzal az összeggel, amely az üvegházhatást okozó gázoknak az adott időszakban ingyenesen kiosztott kibocsátási egységeinek az értékének felel meg. Ez a kérdés a 3/2006 királyi törvényerejű rendelet 2. cikkének, valamint az ITC/3315/2007. sz. rendelet 3. cikke (1) bekezdésének és 5. cikke (1) bekezdésének a megfogalmazását veszi át, amely ennek megfelelő csökkentést, illetve díjazást ír elő

33.

A kérdés azonban nem terjed ki a teljes tényállásra. Az ITC/3315/2007. sz. rendelet 3. cikkének (2) bekezdése és 5. cikkének (2) bekezdése értelmében a díj a piacon a kibocsátási egységek értékének beépítése miatt szerzett kiegészítő bevételek díjának felel meg. A rendelet 4. és 6. cikke, valamint a felek érvelése azt mutatja, hogy a díjazást nem mindig az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek összesített értékével csökkentik. Amint az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek kifejezetten elismerik, a kormány a kibocsátási egységek ingyenes megszerzése tekintetében az ezáltal a villamos áram végső árára gyakorolt hatások semlegesítésére szorítkozott. Ez a jogalkotói intézkedés azon a gondolaton alapul, hogy a villamosáram‑termelők a csökkentés nélkül „váratlan nyereségben” részesülnének.

34.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet ezért úgy kell értelmezni, hogy azzal azt kérdezik, hogy ellentétes‑e a 2003/87 irányelv 10. cikkével az olyan nemzeti jogalkotói intézkedés alkalmazása, mint amely a jelen eljárás keretében a vizsgálat tárgyát képezi, amelynek az a hatása, hogy a villamos áram díjazását egy díj útján lecsökkenti azzal az összeggel, amellyel ez a díjazás a kibocsátási egységek ingyenes megszerzésének eredményeképpen növekedett.

35.

A 2003/87 irányelv 10. cikke szerint a tagállamok a kérdéses időszakban a kibocsátási egységeknek legalább a 95%‑át ingyenesen osztották ki. Ezzel a rendelkezéssel ezért már a szövege alapján is ellentétesek az olyan díjak, amelyek a kibocsátási egység kiosztása ellenértékének minősülnek.

36.

Ezzel szemben a 2003/87 irányelv 10. cikke nem a kibocsátási egységek felhasználását szabályozza. E tekintetben a 12. cikkből az következik, hogy a jogosult azt másokra átruházhatja, vagy felhasználhatja arra, hogy az irányelvben foglalt létesítményekben üvegházhatást okozó gázokat bocsát ki. Az irányelv nem szabályozza, hogy a tagállami intézkedések ezt a felhasználást mennyiben terhelhetik.

37.

Következésképpen azt kell feltételezni, hogy a 2003/87 irányelvvel főszabály szerint nem ellentétes az olyan szabályozás, amely a kibocsátási egységek felhasználásával összefüggésben költségeket – például forgalmi adót vagy jövedelemadót – keletkeztet.

38.

Az ingyenes kiosztás elve azonban nem kerülhető meg olyan intézkedések útján, amelyek bár a megjelenési formájukban nem a kiosztáshoz kapcsolódnak, ténylegesen mégis azt célozzák, hogy a kiosztásért ellenértéket vezessenek be.

39.

Ezenfelül az olyan egyéb szabályozás, amely a kiosztásra vonatkozó terhet ír elő, szintén ellentétes a 2003/87 irányelvvel, és különösen annak 10. cikkével, ha a hatása tekintetében a rendszer és az irányelv céljaival ellentétes.

40.

Következésképpen elsőként azt kívánom megvizsgálni, hogy a spanyol díj közvetlenül vagy közvetve a kibocsátási egységek kiosztása ellenértékének tekinthető‑e (lásd az 1. pontot), majd azt, hogy melyek az irányelv céljai (lásd a 2. pontot). Végezetül az Európai Unió Alapjogi Chartájára is kitérek (lásd a 3. pontot).

41.

A spanyol szabályozás nem eredményezi azt, hogy a villamosáram‑termelő vállalkozásoknak a szóban forgó kibocsátási egységek kiosztásáért közvetlenül fizetniük kell. E kibocsátási egységekben ingyenesen részesülnek.

42.

A díj azonban a villamos energiának a villamos áram piacán való értékesítéséhez kapcsolódik. Főszabály szerint a villamos energia értékesítése tekintetében felmerülő fizetési kötelezettség közvetlenül sértheti a kibocsátási egységek ingyenes kiosztásának a követelményét. A jelen ügyben emellett szól különösen az a körülmény, hogy a kibocsátási egységeknek a villamos áram termeléséhez való ingyenes kiosztását a lefölözés kiszámításakor figyelembe veszik. Ez a kibocsátási egységek kiosztására utólagosan előírt díj beszedésének minősülhetne.

43.

Ennek az érvnek ellentmond azonban az, hogy a díj nem arányos közvetlenül a kiosztott kibocsátási egységek mennyiségével, hanem az erőmű típusától függ. A díjat – ahogy az Iberdrola és a Tarragona Power által benyújtott adatok tanúsítják ( 5 ) – főszabály szerint úgy kell kiszabni, hogy az csak azt a felárat fölözze le, amely a kibocsátási egységek alternatív költségének a kombinált ciklusú erőművek általi beépítésén alapul. ( 6 )

44.

Amint egyébiránt Spanyolország azt alátámasztja, a díj nemcsak azokra a villamosáram‑termelőkre vonatkozik, akik ingyenesen kiosztott kibocsátási egységeket használnak fel a villamos áram előállításához, hanem az ITC/3315/2007. sz. rendelet 4. cikkének a) pontja és 6. cikkének a) pontja értelmében azokra a villamosáram‑termelőkre is, akiknek nincs szükségük kibocsátási egységekre, mint például a vízi‑ vagy az atomerőművek üzemeltetői. Ezek az erőmű‑üzemeltetők is nyereségre tesznek szert ugyanis az alternatív költségeknek a kombinált ciklusú erőművek üzemeltetői által való beépítéséből a villamos áram egységes ára miatt.

45.

Ehhez járul továbbá az is, hogy a díj nem fizetendő akkor, ha az erőmű üzemeltetője az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységeket a másodlagos piacon értékesíti.

46.

A vállalkozások érvelésével ellentétben tehát nem a kibocsátási egységek kiosztásának közvetlen ellenértékéről van szó, hanem a villamos áram termelése után fizetendő díjról. A kiosztás csupán egyike több olyan tényezőnek, amelyek a díj kiszámítása tekintetében szerepet játszanak.

47.

A 2003/87 irányelvet, és különösen annak 10. cikkét azonban nem lehet úgy értelmezni, hogy az engedélyezi a kibocsátási egységekben részesülők olyan terhének az előírását, amely egyéb kritériumok mellett az ingyenes kiosztást is figyelembe veszi, valamint a rendszerrel és az irányelv céljaival ellentétes.

48.

A 2003/87 irányelv az 1. cikke szerint létrehozza az üvegházhatású gázok kibocsátásának költséghatékony és gazdaságilag eredményes csökkentésének ösztönzése érdekében e gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszerét.

49.

Így a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszerének végső célja a környezet védelme az üvegházhatású gázok kibocsátásának korlátozása útján, de e rendszer nem magát a kibocsátást csökkenti, hanem a kibocsátás csökkentésének elérése érdekében a lehető legalacsonyabb költségszintre való törekvés ösztönzését és elősegítését célozza. ( 7 )

50.

Ebből az is következik, hogy a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszerének gazdasági logikája abban áll, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése a lehető legalacsonyabb költségszinten történik. E rendszer, lehetővé téve a kiosztott kibocsátási egységek eladását, arra irányul, hogy az említett rendszer valamennyi résztvevőjét ösztönözze arra, hogy a számára eredetileg kiosztott kibocsátási egységeknél kisebb mennyiségű üvegházhatást okozó gázokat bocsásson ki, hogy a fennmaradó részt átengedhesse egy másik, olyan résztvevőnek, akinek a kibocsátása meghaladta a számára kiosztott kibocsátási egységeket. ( 8 )

51.

A 2003/87 irányelvvel ezért a spanyol díj akkor lehet ellentétes, ha az sérti az irányelv által előírt piaci mechanizmust (lásd erre vonatkozóan az a) pontot), vagy az e mechanizmus által követett, a kibocsátás csökkentésére irányuló célt (lásd erre vonatkozóan a b) pontot).

52.

A vállalkozások érvelése végezetül azon az elven alapszik, hogy a „váratlan nyereség” lefölözése a rendszerrel ellentétes. Mivel a 2003/87 irányelv számukra ingyenes jogokat biztosít, amelyeket gazdasági szempontból értékesíthetnek, lehetőséget kell biztosítani a számukra arra, hogy az e jogokból származó bevételekben – a jelen esetben a „váratlan nyereségben” – is részesülhessenek.

53.

Ezen álláspontot érintően el kell ismerni, hogy az irányelv rendszere az ilyen „váratlan nyereség” lehetőségét elfogadja, és nem ír elő semmilyen lefölözést, illetve sehol nem fejezi ki a „váratlan nyereség” helytelenítését.

54.

Ellentmond azonban alapvető jogi elveknek – különösen az egyenlő bánásmód elvének – az, ha az Unió bizonyos vállalkozásoknak olyan előnyt biztosít, amely nem alapul valamilyen ellenszolgáltatáson vagy egyéb igazoláson. A jelen esetben a villamosáram‑termelő vállalkozások ingyenesen kibocsátási egységeket kapnak, anélkül hogy azért ellenszolgáltatást teljesítenének. Ezen egységeket eladhatják vagy a villamos áram termelésére felhasználhatják, és a villamos áram értékesítésekor a kibocsátási egységek alternatív költségeit beépíthetik az áraikba. Azok a vállalkozások, amelyek nem tartoznak a 2003/87 irányelv hatálya alá, ezzel szemben nem részesülnek kibocsátási egységekben. Ha pedig ezek az egyéb vállalkozások a helyi áramelosztás területén tevékenykednek, a villamos áram megvételekor még az erőművek előnyét, azaz a „váratlan nyereséget” is finanszírozniuk kell.

55.

A 2003/87 irányelvet ezért nem lehet úgy értelmezni, hogy az a tagállamok számára tiltja azt, hogy a villamosáram‑termelő vállalkozásoktól az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek alkalmazásának az előnyeit főszabály szerint megvonják. A vállalkozások érvelésének ezért csak akkor lehet helyt adni, ha a „váratlan nyereség” az irányelvben meghatározott egyéb indokok alapján szükséges.

A rendszer fokozatos bevezetéséről

56.

A 2003/87 irányelvre vonatkozó bizottsági javaslat szerint a kibocsátási egységeket a kérdéses időszakban ingyenesen kell kiosztani, mivel az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának korlátozására vonatkozóan még semmilyen nemzetközi kötelezettség nem áll fenn. ( 9 ) A kibocsátási jogok ára sem ismert még. ( 10 ) A Bizottság a következő kiosztási időszakra vonatkozóan a megszerzett tapasztalatok alapján kívánt a kiosztási módszerekről határozni. ( 11 ) Ez megfelel annak a fokozatos eljárásnak, amely a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszerének a bevezetését jellemzi. ( 12 )

57.

Ez az eljárás igazolhatja azt, hogy a kibocsátási egységeket először ingyenesen osztják ki. Nem zárja ki azonban az e kiosztásból származó előnyöknek a lefölözését abban az időpontban, amikor a terjedelmük megállapítható.

A nemzetközi versenyről

58.

Feltételezni kell továbbá, hogy az ingyenes kiosztás illeszkedik a 2003/87 irányelv (5) preambulumbekezdésében említett azon cél körébe, amely szerint a gazdasági fejlődést és a munkalehetőségeket a lehető legkisebb mértékben kell csökkenteni. Ennek a főszabály szerint jogszerű célnak ( 13 ) megfelel mindenekelőtt az, hogy a nemzetközi versenyben részt vevő vállalkozásoknak a terheit csökkentsék. Amint a Bizottság rámutat, e vállalkozások a kibocsátási egységek költségeit csak nehezen tudják beépíteni, ha a versenytársaiknak nem kell hasonló költségeket viselniük.

59.

A villamosáram‑termelő vállalkozások azonban általában nem vesznek részt a nemzetközi versenyben. Ezért a kibocsátási egységek költségeit nagymértékben be tudják építeni az áraikba, ( 14 ) és erre a védelemre nincs szükségük.

A belső piacon fennálló versenyről

60.

A 2003/87 irányelv (7) preambulumbekezdése szerint a kibocsátási egységek tagállamok általi kiosztásával kapcsolatos uniós rendelkezések azonban a belső piac egységességének megőrzése és a verseny torzulásának megakadályozása érdekében is szükségesek. ( 15 ) A nagyrészt ingyenes kiosztás tehát ezeket a célokat is szolgálja.

61.

A belső piaci verseny főszabály szerint sérülhet, ha néhány vállalkozás az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek alternatív költségének a beépítése útján „váratlan nyereséghez” jut, míg más vállalkozásoknak meg kell fizetniük ezt a nyereséget. ( 16 ) Ez vonatkozik a villamos áram szektorára is, mivel Spanyolország Franciaországgal és Portugáliával szolgáltatói kapcsolatokat tart fenn. ( 17 )

62.

Szükségtelen azonban, hogy a belső piacon is a díjak teljes körű harmonizációját hajtsák végre. A tagállamok jogrendjében fennálló különbségek az érintettek számára az adott esettől függően előnyöket vagy hátrányokat okozhatnak. ( 18 ) Ezért a kibocsátási egységek ingyenes kibocsátásának az elvével a belső piaci verseny védelme tekintetében sem lehet ellentétes minden olyan teher, amelyet a tagállamok közvetlenül a kiosztáshoz kapcsolnak.

63.

Következésképpen e tekintetben annak kell meghatározónak lennie, hogy a spanyol díj nem a kibocsátási egységek kiosztásához kapcsolódik, hanem azoknak a villamos áram termeléséhez való felhasználásához. Míg a kiosztásra a 2003/87 irányelv közös rendelkezései az irányadók, a kibocsátási egységek felhasználására vonatkozó díjak vonatkozásában ez nem áll fenn. A kiegészítőleg szerzett „váratlan nyereség” lefölözése jóval csekélyebb hatást gyakorol a versenyre, mint a kibocsátási egységek különböző költségei, mint például a szükséges termelési eszközök beszerzése.

64.

A belső piac szükséges védelmét tehát az biztosítja, hogy a tagállamok a „váratlan nyereség” lefölözése tekintetében az uniós jogot is figyelembe kell, hogy vegyék, ( 19 ) különösen ideértve az alapvető szabadságokat. A jelen ügy szempontjából releváns, az EUMSZ 35. cikk értelmében vett, kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozás azonban azt feltételezi, hogy az érintett intézkedések a kivitelt ténylegesen nagyobb mértékben érintsék, mint a belföldi értékesítést. ( 20 ) A vitatott díj a „váratlan nyereséget” azonban a kivitel esetében ugyanolyan mértékben lefölözi, mint a belföldön értékesített villamos áram esetében.

65.

Az érintett vállalkozások közül néhány a díj tekintetében azt is kifogásolja, hogy az csak a villamos áram termelését érinti, azokat a gazdasági ágakat azonban nem, amelyek szintén ingyenes kibocsátási egységekben részesülnek.

66.

Nem tűnik azonban úgy, hogy a villamos áram termelése más gazdasági ágakkal közvetlen versenyben áll. A hálózati villamos energiának a szolgáltatása gazdasági szempontból indokolt feltételek mellett aligha helyettesíthető. Ezért a gazdasági ágakkal kapcsolatos eltérő bánásmód a versenyt vagy a piaci mechanizmus hatékonyságát nem sértheti érezhető módon.

Közbenső következtetés

67.

Összefoglalóan meg kell állapítani, hogy a 2003/87 irányelv piaci mechanizmusával az alapügyben vitatott díj nem ellentétes.

68.

A díj azonban e piaci mechanizmus keretében nem szolgálhat olyan ösztönzés alapjául, amely a 2003/87 irányelvnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának a csökkentésére irányuló céljával ellentétes.

69.

A kibocsátás csökkentésére irányuló céllal való első konfliktus a díjnak a fogyasztói árakra gyakorolt hatásából következhetne. Az érintett villamosáram‑termelők hangsúlyozzák, hogy az uniós jogalkotó a 2003/87 irányelv elfogadásakor azt feltételezte, hogy az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek értékét az árakba beépítik. ( 21 )

70.

Ez az érvelés egy elvben helyes megfontoláson alapul. Ha a kibocsátási egységek alternatív költségét a fogyasztói árakba beépítik, akkor a fogyasztókat ez az árjelzés tovább ösztönzi arra, hogy kevesebb villamos áramot használjanak, és ezáltal az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását csökkentsék.

71.

Bár a 2003/87 irányelv a végső fogyasztók ezen ösztönzését kifejezetten nem írja elő, az az általa bevezetett piaci mechanizmus logikájából következik. Ez a mechanizmus éppen arra szolgál, hogy a környezet szennyezésére árat szabjon ki annak érdekében, hogy e költségeket minden releváns piaci szereplő bevonja a döntéshozatalába.

72.

Az e költségek beépítéséből következő „váratlan nyereség” lefölözése azonban nem feltétlenül ellentétes a piaci mechanizmus ezen célkitűzésével. A végső fogyasztó felé irányuló árjelzés ugyanis nem sérül azáltal, hogy a villamosáram‑termelő vállalkozás a nagykereskedelmi piacon esetlegesen be kell, hogy fizesse a többletbevételét.

73.

A jelen ügy tárgyát képező díj azonban ellentétes lehet ezzel a mechanizmussal annyiban, hogy az a villamosáram‑termelő vállalkozások „váratlan nyereségének” a végső fogyasztótól való elvonására irányul.

74.

E díj ugyanis a Tribunal Supremo tájékoztatása szerint olyan követeléssel áll kapcsolatban, amelyet a jövőben előreláthatólag a végső magánfelhasználóknak kell kielégíteniük. E követelés az úgynevezett tarifális veszteségnek felel meg. A veszteség azért keletkezik, mert Spanyolországban a fogyasztói árakat az állam állapítják meg. Néhány év óta az így megállapított árak alacsonyak az olyan, helyi villamosáram‑szolgáltató vállalkozások költségeinek a fedezéséhez, amelyek a villamos áramot a nagykereskedelemben szerzik be. Az ilyen vállalkozások esetében így veszteség keletkezett. A vita tárgyát képező lefölözést az ITC/3315/2007. sz. rendelet kiegészítő rendelkezése szerint levonják e veszteség értékéből, azaz az hozzájárul a veszteség csökkentéséhez. Azt feltételezve, hogy a spanyol állam a helyi áramszolgáltató vállalkozások tarifális veszteségét egy napon a villamos áram magasabb ára útján a fogyasztókra terheli, a lefölözés ennek következtében közvetetten a fogyasztókat tehermentesítené.

75.

Ez a tehermentesítési hatás azonban túlságosan bizonytalan ahhoz, hogy az árjelzést hátrányosan befolyásolja. Az árjelzést inkább a fogyasztói áraknak az állami úton való meghatározása akadályozza, mivel az olyan alacsony, hogy a beépített alternatív költségek a fogyasztóhoz nem jutnak el.

76.

A fogyasztónak a lefölözés által történő esetleges tehermentesítése tehát önmagában nem ellentétes a 2003/87 irányelvvel.

77.

Az Iberdrola és a Tarragona Powera Gas Natural, a Bizkaya Energia és a Bahía de Bizkaia Electricidad egyetértése mellett azzal érvelnek, hogy a díj hátrányosan megkülönböztető az energiahatékony erőművekkel szemben. A különösen energiahatékony kombinált ciklusú erőművek esetében az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek piaci értékének valóban jóval nagyobb része kerül lefölözésre, mint a kevésbé energiahatékony erőművek esetében. Az Iberdrola és a Taragona Power által előterjesztett példák esetében ( 22 ) egy kombinált ciklusú erőmű számára körülbelül 11,9 millió euró értékű kibocsátási egységet osztottak ki, és 7,4 millió eurós díj megfizetésére kötelezték, ami körülbelül 62%. Egy szénerőműnek, amely számára mintegy 12,7 millió eurós értékű kibocsátási egységet osztottak ki, ezzel szemben csak 3 millió eurós összegű díjat kellett fizetnie. Ebben a különböző intenzitású teherviselésben indokolatlan hátrányos megkülönböztetés valósul meg.

78.

Ez az érvelés a 2003/87 irányelv (20) preambulumbekezdésében kifejeződő gondolaton alapszik, amely szerint az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának a csökkentését többek közt nagyobb energiahatékonyságú termelés útján kell elérni. Ezzel a céllal ellentétesek lennének az olyan intézkedések, amelyek az energiahatékony technológiák felhasználására való ösztönzést hátrányosan befolyásolják.

79.

Az erőművek típusainak a terhei azonban csak a kibocsátási egységek ingyenes kiosztása viszonylatában tűnik kiegyensúlyozatlannak. Valójában minden erőmű terhe azonos, nevezetesen az esetükben keletkező váratlan nyereség mértéke. Csak ez nem minden esetben felel meg az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek mennyiségének.

80.

Ez a hatás a villamos áram árának a spanyol nagykereskedelemben történő, a fentiekben ismertetett képzéséből adódik. ( 23 ) Mivel az árat a kombinált ciklusú erőművek ajánlatai határozzák meg, valamennyi kedvezőbben termelő erőmű az általa termelt villamos áramért mindenképpen részesül abban a nyereségi résben, amely az egyébként fizetett költségei, valamint a kombinált ciklusú erőművek által alkalmazott ár közti különbözetnek felel meg. A „váratlan nyereség” e nyereségi rés kizárólag azon részének felel meg, amellyel az a kibocsátási egységek alternatív költségeinek a kombinált ciklusú erőművek esetében való beépítése folytán növekszik. Ezt az is mutatja, hogy e „váratlan nyereség” ugyanolyan nagyságban azon erőművek esetében is lefölözésre kerül, amelyeknek egyáltalán nincs szükségük kibocsátási egységekre, vagy amelyek azokban nem részesültek. ( 24 )

81.

A többi erőmű esetében az ettől messzemenőbb lefölözést a „váratlan nyereség” már nem igazolná. Ebben az esetben a lefölözés olyan bevételeket érintene, amelyek az ingyenes kibocsátási egységek beépítése nélkül is felmerültek volna.

82.

A különösen energiahatékony kombinált ciklusú erőművekkel szemben ezért a többi erőműhöz képest nem valósul meg hátrányos megkülönböztetés. A viszonylag erőteljesebb teherviselésük inkább annak az eredménye, hogy a villamos áram árát ezek az erőművek határozzák meg, és a kibocsátási egysége általuk beépített alternatív költségei képezik a lefölözendő „váratlan nyereséget”. Ez végeredményben a magasabb termelési költségeiknek a következménye.

83.

A spanyol díjat azonban úgy határozzák meg, hogy az hátrányosan érinti a kibocsátások csökkentésére való ösztönzést. A Bíróság kérdésére ugyanis Spanyolország elismerte, hogy a díj az alkalmazott képlet szerint emelkedik, ha az erőmű energiahatékonyságát növelik.

84.

Ennek a hatásnak az oka a díj kiszámítására szolgáló képlet szerkezete. E képlet ugyanis a kombinált ciklusú erőművek kibocsátási tényezőjének az azon erőmű kibocsátási tényezőjével való elosztását tartalmazza, amelynek a díját ki kell számítani. A létesítmény kibocsátási tényezője az a tonnában kifejezett szén‑dioxid‑mennyiség, amely egy megawattóra villamos áram termelése során szabadul fel.

85.

Az erőmű energiahatékonyságának a növekedése miatt a villamos áram termelésekor kevesebb szén‑dioxid keletkezik: a z erőmű kibocsátási tényezője tehát kisebb lesz. A kombinált ciklusú erőművek kibocsátási tényezőjének a csökkentett kibocsátási tényezővel való, említett elosztásával képzett hányados következésképpen növekszik. Mivel a képlet minden más tényezője változatlan marad, a díjnak így ebben az esetben emelkednie kell.

86.

Spanyolország azonban azzal érvel, hogy az energiahatékonyság növelése már csak azért is előnyös gazdasági szempontból, mert kevesebb kibocsátási egységre van szükség. Ezt a gazdasági előnyt azonban az emelkedett díj legalábbis jelentősen lecsökkenti.

87.

Ezt szemlélteti a Spanyolország által a Bíróság kérdésére előterjesztett példa az ITC/3315/2007. sz. rendelet 4. cikke b) pontjának alkalmazására vonatkozóan. A vizsgált fiktív erőmű eredetileg egy megawattóra villamos áram termelése során egy tonna szén‑dioxidot termel. 2259 gigawattóra össztermelés esetén 2258762 tonna szén‑dioxid keletkezik. A szükséges kibocsátási egységek értéke 15,6636 euró/tonna ár mellett 35380339 euró. A díj ebben az esetben 9699252 euró lenne.

88.

Ha ennek az erőműnek az energiahatékonysága oly módon növekedne, hogy egy megawattóra villamos áram termelésekor már csak 0,8 tonna szén‑dioxid keletkezne, már csak 28304271 eurós értékű kibocsátási egységekre lenne szükség. A díj azonban 12124065 eurót tenne ki.

89.

A kibocsátási egységek megtakarítása folytán keletkezett 7076068 eurós költségelőnyt tehát a díj 4651255 euróra csökkentette.

90.

Az olyan energiahatékony létesítmények esetében, mint a példa keretében vizsgált, még a gazdasági előnyök nagyobb mértékű csökkenése is elképzelhető. Egyébiránt a díj az energiahatékonyság csökkenésével alacsonyabb lesz.

91.

Ezért vitathatatlan, hogy a díjnak a kibocsátás csökkentésére kedvezőtlenül ható fokozatossága az energiahatékonyság növelésére és a hatékonyság veszteségének a kikerülésére vonatkozó ösztönzést hátrányosan érinti. Ezért a spanyol díj a 2003/87 irányelv rendszerét meghiúsítja, és azzal ezért összeegyeztethetetlen.

92.

Ez azonban nem vonja kétségbe egészében a díjat. Elég a szabályozást oly módon alkalmazni, hogy az erőművek energiahatékonyságának a növelése ne vezessen a díj emelkedéséhez.

93.

A kibocsátás csökkentésének a céljával az alapügyben vitatott díj csak annyiban ellentétes, amennyiben az erőművek energiahatékonyságának a növelése a díj emelkedéséhez vezet.

94.

A teljesség kedvéért szeretnék még röviden kitérni az Európai Unió Alapjogi Chartájára. E Charta az 51. cikkének (1) bekezdése értelmében kizárólag az Unió jogának a végrehajtására alkalmazandó. ( 25 )

95.

A spanyol díj nem közvetlenül a 2003/87 irányelv végrehajtására irányul, és Spanyolország azt nem is az irányelv által rá ruházott hatáskörök gyakorlatának keretében fogadta el. ( 26 ) A díj azonban reakció egy olyan problémára, amely az ingyenes kiosztásnak az irányelvben megállapított elvén alapul. Ezenfelül az irányelv alapján ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek a lefölözés tényezőjének minősülnek. Következésképpen a díj nem választható el az uniós jog végrehajtásának területétől. Ezért a következőkben a díjnak az egyenlő bánásmód, a bizalomvédelem, valamint a jogbiztonság elvével való összeegyeztethetőségét vizsgálom.

96.

Az egyenlő bánásmód, illetve a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérően, és az eltérő helyzeteket ne kezeljék egyformán, amennyiben objektíven nem igazolható az ilyen bánásmód. ( 27 ) Az eltérő bánásmód akkor igazolható, ha objektív és ésszerű megfontolásokon alapul, azaz szükséges azon jogszerű cél eléréséhez, amelyet a szóban forgó szabályozás elérni kíván, illetve ha ez az eltérő bánásmód arányos az e bánásmód által elérni kívánt céllal. ( 28 ) Az érintett szabályozásnak tehát arányosnak kell lennie az adott helyzet különbözőségeivel és hasonlóságaival. ( 29 ) A 2003/87 irányelvben ez az elv különös kifejezésre jut a III. melléklet 5. kiosztási követelményében, amely a tagállamok számára megtiltja, hogy a kibocsátási egységek kiosztásakor egyes vállalkozásokat vagy tevékenységeket indokolatlanul előnyben részesítsenek.

97.

Mivel a spanyol díj csak a villamos áram termelésére vonatkozik, az összeegyeztethető az egyenlő bánásmód elvével abban az esetben, ha e szektor a többi gazdasági ágtól kellő mértékben különbözik. E különbséget alátámasztják a fenti megfontolások, valamint az a körülmény, hogy az uniós jogalkotó a 2003/87 irányelv felülvizsgálatakor megállapította, hogy a villamos áram ágazata az irányelv rendszere következtében költségeket háríthat át, és ezért a kibocsátási egységeket ebben a szektorban teljes mértékben árverés útján kell kiosztani. ( 30 ) Ezzel az uniós jogalkotó hallgatólagosan elismerte, hogy ebben a szektorban „váratlan nyereségek” keletkeznek. A többi szektorra vonatkozóan nem tett ilyen megállapításokat. Ezek a szektorok továbbra is ingyenesen kapják a szükséges kibocsátási egységek egy részét.

98.

A jogbiztonság elve általában nem teszi lehetővé, hogy valamely közösségi aktus időbeli hatályának kezdő időpontját az aktus megjelenése előtti időpontban állapítsa meg, kivételesen ettől eltérő megoldás is lehetséges, ha azt közérdekű cél követeli meg, és ha az érdekeltek jogos bizalmát megfelelően tiszteletben tartják. ( 31 )

99.

A jelen ügy tárgyát képező díjat először a 2007. november 15‑i ITC/3315/2007. sz. rendelet vezette be, az azonban a 2006‑os évre alkalmazandó volt. Ebből következően nem zárható ki a jogbiztonság elvével való összeegyeztethetetlenség. Ha azonban helyesek Spanyolországnak a jelen ügyben a „váratlan nyereségnek” az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek miatt való felmerülésére vonatkozó feltételezései, a visszamenőleges hatályú lefölözést igazoltnak tartom. Ha a lefölözést a mértékét tekintve a kezdetektől állapítják meg, attól lehet ugyanis tartani, hogy azt további költségtényezőként egyszerűen beépítik az árba. Mivel azonban másrészt a lefölözés elve már a 3/2006. sz. királyi törvényerejű rendelet elfogadása óta alkalmazásban állt, a vállalkozások nem is bízhattak abban, hogy a „váratlan nyereséget” megtarthatják.

100.

A fentiek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatali kérelemre a következőképpen válaszoljon:

Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87/EK irányelv 10. cikkével főszabály szerint nem ellentétes az olyan nemzeti jogalkotói intézkedés alkalmazása, mint amely az alapügyben a vizsgálat tárgyát képezi, amelynek az a hatása, hogy a villamos áram termelésének a díjazását egy díj útján csökkenti azzal az összeggel, amellyel ez a díjazás a kibocsátási egységek ingyenes megszerzése miatt növekedett. Az ilyen szabályozás azonban nem alkalmazható oly módon, hogy az erőművek energiahatékonyságának a növelése a díj emelkedéséhez vezessen.