Opinion of the Advocate-General

Opinion of the Advocate-General

I – Bevezetés

1. A kartellek és egyéb versenykorlátozások tilalmáról szóló, 2005. évi osztrák szövetségi törvény (Bundesgesetz gegen Kartelle und andere Wettbewerbsbeschränkungen, a továbbiakban: KartG) 39. §-ának (2) bekezdése kizárja, hogy az eljárás feleinek hozzájárulása nélkül harmadik felek betekintsenek a közjogi versenyeljárások bírósági irataiba. A Verband Druck & Medientechnik (a továbbiakban: egyesület) a nyomdaiparban működő vállalkozások érdekeit képviseli. Az egyesület azt kérte, hogy a kartellügyi bíróságként eljáró Oberlandesgericht Wien (a továbbiakban: kartellbíróság) bocsásson ki végzést, amely biztosítja a betekintést azon befejezett közjogi versenyeljárás irataiba, amely egyfelől a Bundeswettbewerbsbehörde (a továbbiakban: szövetségi versenyhatóság), másfelől pedig a Donau Chemie AG és hat másik, a nyomdaipari vegyi anyagok nagykereskedelmi piacán működő gazdasági szereplő között folyt.

2. A jelen ügyben arra kérik a Bíróságot, hogy támaszkodjon a C-360/09. sz. Pfleiderer-ügyben hozott ítéletben(2) kifejtett elvekre, amely az olyan harmadik feleknek a nemzeti versenyhatóság aktáiba való betekintésére vonatkozott, amelyek polgári jogi kártérítési keresetet kívántak indítani olyan vállalkozásokkal szemben, amelyek tekintetében megállapították, hogy megsértették az EUMSZ 101. cikket, amelynek során az iratokban szereplő információk egy részét a hatóság engedékenységi politikája keretében gyűjtötték össze.

3. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata korlátozza a tagállamok nemzeti eljárási autonómiáját az uniós jog alkalmazása során, függetlenül attól, hogy a jogvita a versenyjogot vagy más területet érint-e. Az egyenértékűség elve megköveteli, hogy az uniós jogon alapuló igények esetén ugyanazok a jogorvoslatok és eljárási szabályok érvényesüljenek, mint amelyek a hasonló, tisztán belső jogi jellegű igényekre vonatkoznak. A tényleges érvényesülés, illetve a hatékony bírói jogvédelem elve arra kötelezi a tagállami bíróságokat, hogy biztosítsák azt, hogy a nemzeti jogorvoslatok és eljárási szabályok a gyakorlatban nem teszik lehetetlenné, illetve nem nehezítik meg túlzottan az uniós jogon alapuló igények érvényesítését.

4. Ezen elvek közül az első releváns a jogvita eldöntése szempontjából, mivel az osztrák jog szerint sem a polgári eljárás, sem a büntetőeljárás esetén nem abszolút követelmény, hogy valamennyi fél hozzájárulására szükség van, mielőtt más személyek betekinthetnek a bírósági iratokba. Azt jelenti-e ez, hogy a vonatkozó osztrák eljárási szabályok olyan feltételt határoznak meg az uniós versenyjog(3) megsértésén alapuló polgári jogi kártérítési igények tekintetében, amely nem alkalmazandó a hasonló, tisztán belső jogi jellegű igényekre?(4)

5. A kartellbíróság irataiba való harmadik felek általi betekintés korlátozása emellett felveti az uniós jogon alapuló igények hatékony bírói jogvédelmének kérdését is. A jelen ügyben a fent részletezett tényleges érvényesülés klasszikus elvét újra meg kell vizsgálni a Lisszaboni Szerződés által beiktatott EUSZ 19. cikk (1) bekezdése fényében. A 19. cikk (1) bekezdése értelmében a „tagállamok megteremtik azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek”. Ez az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke által védett bírósághoz fordulás jogának figyelembevételét is igényli, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 6. cikke (1) bekezdésének és az Emberi Jogok Európai Bírósága e rendelkezéssel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatának megfelelő értelmezésben(5) .

6. Végül az Alapjogi Charta 47. cikke szintén szerepet játszik annak eldöntése során, hogy a lezárt közjogi versenyeljárásokba való betekintésnek az érdekelt harmadik fél számára történő lehetővé tétele sérti-e a tisztességes eljáráshoz való jogot, legalábbis abban az esetben, ha ezen információk egy részét az engedékenység közjogi garanciája mellett szolgáltatták. Ez továbbvezet az önvádra kötelezés tilalmához és az üzleti titok védelméhez.

II – Jogi háttér

A – Az uniós jog

7. A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet(6) (1) preambulumbekezdésének első mondata kimondja, hogy a Közösségben hatékonyan és egységesen kell alkalmazni az EK 81. cikket és az EK 82. cikket egy olyan rendszer létrehozása érdekében, amely biztosítja, hogy a közös piacon a verseny ne torzuljon.

8. Az 1/2003 rendelet „A Bizottság és a tagállamok versenyhatóságai közötti együttműködés” című 11. cikkének (1) bekezdése a következőképpen szól:

„A Bizottság és a tagállamok versenyhatóságai a közösségi versenyjog szabályait szoros együttműködésben alkalmazzák.”

9. Az 1/2003 rendelet 35. cikkének (1) bekezdése a következőket mondja ki:

„A tagállamok úgy jelölik ki a Szerződés 81. és 82. cikkének alkalmazásáért felelős versenyhatóságot vagy versenyhatóságokat, hogy e rendelet rendelkezéseit hatékonyan betartsák. 2004. május 1. előtt meg kell hozni az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy e hatóságok felhatalmazást kapjanak a fenti cikkek alkalmazására. A kijelölt hatóságok között lehetnek bíróságok is.”

B – A nemzeti jog

10. A KartG 39. §-ának (2) bekezdése a következőkről rendelkezik:

„Az ügyben félként részt nem vevő személyek csak a felek hozzájárulásával férhetnek hozzá a kartellbíróság aktáihoz.”

11. Az osztrák Zivilprozessordnung (polgári eljárásról szóló törvény) 219. §-ának (2) bekezdése szerint:

„Mindkét fél hozzájárulásával harmadik felek saját költségükre ugyanolyan módon tekinthetnek be, készíthetnek másolatot és kaphatnak (nyomtatott) kivonatokat, amennyiben ez nem ütközik másik személy nyomós jogszerű érdekébe vagy a DSG 2000 26. §-a (2) bekezdésének első mondata szerinti nyomós közérdekbe. Ilyen hozzájárulás hiányában a harmadik fél csak annyiban jogosult betekintésre és másolatok igénylésére, amennyiben prima facie bizonyítékot szolgáltat arra, hogy ez jogos érdekében áll.”(7)

12. Ugyanezen törvény 273. §-a értelmében:

„(1) Amennyiben bizonyos, hogy az egyik fél kártérítésre vagy kamatra jogosult, vagy egyéb igénye van, azonban a megtérítendő vitatott kár, kamat vagy igény összege nem bizonyítható vagy csak aránytalan nehézségek árán bizonyítható, a bíróság kérelemre vagy hivatalból saját belátása szerint meghatározhatja ezt az összeget, a fél által javasolt bizonyíték figyelembevétele nélkül is. Az összeg meghatározását megelőzően valamelyik fél eskü alatt meghallgatható az összeg meghatározása szempontjából releváns körülményekről.

(2) Amennyiben azonos keresetben hivatkozott több igény közül egyes igények, amelyek a teljes összeghez képest elhanyagolhatók, vitatottak, és valamennyi, a tekintetükben releváns körülmény teljes megvizsgálása olyan nehézségeket jelent, amelyek aránytalanok a vitában szereplő igények jelentőségéhez képes, a bíróság ezekről az (1) bekezdésben meghatározott módon, saját belátása szerint dönthet. Ugyanez vonatkozik az egyedi igényekre, amennyiben az egyes ügyekben igényelt összeg nem haladja meg az 1000 eurót.”

13. Az osztrák Strafprozessordnung (büntetőeljárásról szóló törvény) 77. §-ának (1) bekezdése szerint:

„Igazolt jogos érdek esetén az ügyész és a bíróság az e törvényben kifejezetten nem hivatkozott esetben is betekintést engedélyez az előzetes nyomozás vagy vádemelési eljárás rendelkezésére álló megállapításaiba, amennyiben ez nem ütközik nyomós köz- vagy magánérdekbe.”

III – Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

14. 2010. március 26-án a kartellbíróság végzést bocsátott ki, amely bírságokat szabott ki az alapeljárás alpereseivel szemben az EUMSZ 101. cikkel ellentétes megállapodásokban és összehangolt magatartásokban való részvétel miatt. Ezt az eljárást (a továbbiakban: kartelleljárás) a szövetségi versenyhatóság indította az egyik alperes által benyújtott engedékenység iránti kérelem alapján. A kartellbíróság megállapította, hogy megsértették a kartelltilalmat, valamint hogy tiltott kartell működött Ausztriában a nyomdaipari vegyi anyagok nagykereskedelmi piacán. E határozatot az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság) mint kartellügyekben eljáró fellebbviteli bíróság 2010. október 4-i végzésével helybenhagyta, és az jogerőre emelkedett.

15. Az egyesület kérelme a kartellbíróság által a kartelleljárás során rögzített aktába való betekintésre (Akteneinsicht) irányul(8) . Az egyesület előadja, hogy alapszabályával összhangban jogosult tagjai érdekeinek képviseletére, beleértve a nyomdaiparban működő vállalkozásokat is. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés szerint tagjai kérelmére az egyesület megvizsgálja különösen a versenyjog megsértéséből fakadó kár mértékét, annak érdekében, hogy előkészítsék az annak megtérítésére irányuló keresetet.

16. Az egyesület állítása szerint annak érdekében van szüksége a kartellbíróság aktájába való betekintésre, hogy bizonyítsa az elszenvedett kár jellegét és jelentőségét, illetve hogy az aktában szereplő információk alapján ezt kiszámítsa. Ez érvelése szerint jogos érdeket jelent számára.

17. A szövetségi versenyhatóság kivételével a kartelleljárás valamennyi fele megtagadta a hozzájárulást. A szövetségi versenyhatóság hozzájárult volna, hogy a felperes betekintsen az elsőfokú eljárásban hozott végzésbe, vagyis a kartellbíróság döntésébe, azonban többhöz nem. Az osztrák jog és konkrétabban a KartG 39. §-ának (2) bekezdése, illetve az „üzleti titkok védelmére” vonatkozó szabályai miatt ez azt jelenti, hogy sem az akta, sem a kartellbíróság végzése nem adható át az egyesületnek annak érdekében, hogy segítse azt az alperesekkel szemben indított kártérítési keresetek kapcsán, vagy más célból.

18. A Bíróság Pfleiderer-ügyben hozott ítélete, illetve az ebben az ügyben adott támpontok alapján – amely szerint az uniós jog előírja, hogy amennyiben az EUMSZ 101. cikk megsértéséből eredő kárra hivatkozó harmadik fél betekintést kér az ugyanezen jogsértésre vonatkozó közjogi eljárás során összeállított aktába, még ha azt engedékenységgel összefüggésben állították is össze, akkor esetről esetre mérlegelni kell az összes érdeket –, a kartellbíróság azt kívánja megtudni, hogy az osztrák jog összeegyeztethető-e a hatékony érvényesülés elvével, valamint a tagállamok arra irányuló kötelezettségével, hogy tegyék lehetővé a magánszemélyek számára, hogy kártérítési keresetet indítsanak a versenyjog megsértése miatt(9) . A kartellbíróság szerint kétséges továbbá, hogy a KartG 39. §-ának (2) bekezdése összeegyeztethető-e a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével, amennyiben az osztrák jog szerint rendes polgári ügyekben – mint a jogellenes károkozással kapcsolatos ügyek –, illetve büntetőügyekben nem szükséges valamennyi fél hozzájárulása a bíróságokon található akták vonatkozásában.

19. A fentiek fényében a kartellbíróság az EUMSZ 267. cikk alapján a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatal céljából:

„1. Ellentétes-e az uniós szabályozással, különösen a Bíróság C-360/09. sz. Pfleiderer-ügyben 2011. június 4-én hozott ítéletére tekintettel, azon nemzeti kartelljogi rendelkezés, amely a kartellbíróság rendelkezésére álló iratokba való, az eljárásban részt nem vevő harmadik személy által történő betekintést, a kartell résztvevője ellen kártérítés iránti kereset előkészítése céljából, az 1/2003 rendelettel összefüggésben értelmezett EUMSZ 101. cikk vagy 102. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban (is), csak az eljárásban részt vevő valamennyi fél hozzájárulásától függően engedélyezi, és nem teszi lehetővé a bíróság számára, hogy az iratokba való betekintés engedélyezésére vagy elutasítására vonatkozó feltételeket az uniós jog által védett érdekek esetről esetre történő mérlegelésével állapítsa meg?

Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén:

2. Ellentétes-e az uniós szabályozással az ilyen nemzeti rendelkezés akkor, ha ugyan tisztán nemzeti kartelleljárásra is vonatkozik, és az engedékenység iránti kérelmet benyújtó által rendelkezésre bocsátott dokumentumok tekintetében sem ír elő különleges szabályozást, ám az egyéb eljárástípusokban, különös en a peres és nemperes polgári-, valamint a büntetőeljárásra vonatkozó hasonló nemzeti rendelkezések a bírósági iratokba való betekintést a felek hozzájárulása nélkül, azzal a feltétellel teszik az eljárásban részt nem vevő harmadik személy részére lehetővé, hogy az valószínűsítse az iratokba való betekintéshez fűződő jogos érdekét, és a betekintés az adott esetben ne sértsen nyomós magán- vagy közérdeket?”

20. Írásbeli észrevételeket az egyesület, a szövetségi versenyhatóság, a Donau Chemie AG és a Donauchem GmbH, a Brenntag CEE GmbH, az Ask Chemicals GmbH és az ASK Chemicals Austria GmbH(10), a DC Druck Chemie Süd GmbH & Co KG, az osztrák, a belga, a német, a spanyol, az olasz kormány, a Bizottság és az EFTA Felügyeleti Hatóság terjesztett elő. Az olasz kormány kivételével a 2012. október 4-én tartott tárgyaláson a Francia Köztársaság mellett valamennyi fent megnevezett jogalany megjelent.

IV – Jogi elemzés

A – Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés elfogadhatóságáról

21. Írásbeli észrevételeiben a Bizottság megkérdőjelezi az előzetes döntéshozatalra utaló végzés elfogadhatóságát. A Bizottság megjegyzi, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló végzés nem utal arra, hogy a kérdést előterjesztő nemzeti bíróság meggyőződött-e arról, hogy a polgári eljárásról szóló törvény 219. §-ának (2) bekezdésében foglalt feltételek teljesülnek-e. Úgy tűnik, e rendelkezés az a nemzeti intézkedés, amely szabályozná az iratokba való betekintést, amennyiben a KartG 39. §-ának (2) bekezdését összeegyeztethetetlennek nyilvánítanák az uniós joggal. A polgári eljárásról szóló törvény 219. §-ának (2) bekezdése az iratokba való betekintéshez jogos érdek bizonyítását írja elő. A Bizottság tehát azt kívánja megtudni, hogy az előterjesztett kérdésekre adandó válaszok végső soron hipotetikusnak bizonyulhatnak-e, amennyiben az egyesület nem képes a kellő jogos érdek bizonyítására.

22. Azt is megjegyzem, hogy a Bizottság írásbeli észrevételeiben több más megjegyzés is szerepel, amelyek – noha az első kérdés megválaszolására irányulnak – az elfogadhatóság kérdése szempontjából is relevánsak. Ennek oka például a Bizottság arra vonatkozó kérdése, hogy vannak-e az osztrák jogban alternatív módszerek a szükséges bizonyítékok összegyűjtésére. A Bizottság megjegyzi, hogy fontos tudatában lenni annak, hogy az a bíróság, amelyhez kártérítés iránti keresetet nyújtottak be, milyen mértékben vesz figyelembe írásbeli bizonyítékokat, vagy a szóbeli vallomásokat részesíti előnyben. Utóbbi esetben az aktában található dokumentumok kevésbé jelentősek. Egy másik kulcsfontosságú kérdés az, hogy a közvetlen bizonyítékokkal szemben a nemzeti jog milyen mértékben teszi lehetővé a közvetett bizonyítást, valamint hogy az milyen mértékben elegendő ahhoz, hogy alátámassza a kártérítési igényt.

23. A szövetségi versenyhatóság ehhez hasonlóan úgy érvel, hogy az osztrák jog rendszere elegendő módszert biztosít a bizonyítékok összegyűjtésére és a versenyjogon alapuló kártérítési igények hatékony érvényesítésének biztosítására. A szövetségi versenyhatóság például megkérdőjelezi többek között azokat a nehézségeket, amelyekkel az egyesület tagjai a veszteségek számszerűsítése kapcsán szembesülhetnek. Rámutatnak arra, hogy a polgári eljárásról szóló törvény 273. §-a alapján, amennyiben az elszenvedett veszteség összege nem állapítható meg, vagy csak jelentős nehézséggel lenne megállapítható, a bíróság szabadon értékelheti azt.

24. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróságnak nem feladata, hogy valamely előzetes döntéshozatal iránti kérelem keretén belül nemzeti rendelkezések értelmezése tárgyában foglaljon állást, vagy hogy eldöntse, a kérdést előterjesztő bíróság által adott értelmezés helytálló-e.(11) A kérdést előterjesztő nemzeti bíróság feladata az is, hogy megvizsgálja a hozzá intézett nyilatkozatok helyességét(12) .

25. Itt fontos fogalmi különbséget tenni három különböző akta között, nevezetesen i. az illetékes versenyhatóság trösztellenes vizsgálatra vonatkozó dokumentumai; ii. az ügyben döntő illetékes bíróság előtt folyt eljárás dokumentumai, amelyek tartalmazhatják többek között a trösztellenes vizsgálat bizonyos dokumentumait vagy valamennyi dokumentumát; és iii. a verseny korlátozásán alapuló bármilyen esetleges magánjogi igény elbírálására illetékes polgári bíróság előtti okirati bizonyítékok(13) .

26. Függetlenül attól, hogy ebben a jogi felállásban a döntéshozatali jogkörök miként oszlanak meg a különböző szervek között(14), három különböző kérdéssel szembesülünk: i. a versenyhatóságnál lévő, a trösztellenes vizsgálat irataiba való betekintés, ami a közigazgatási dokumentumokhoz való hozzáférést érinti; ii. a versenyeljárásban eljárásra jogosult tagállami bíróság irataiba való betekintés, ami a bírósági dokumentumokhoz való hozzáférést érinti; és iii. az e közigazgatási vagy bírósági dokumentumok hozzáférhetősége a polgári peres eljárás megindítása érdekében. Ez a polgári eljárással összefüggésben a dokumentumok tárgyalást megelőző megismerésével, illetve az azok hozzáférhetővé tételére vonatkozó kötelezettséggel járhat.

27. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések egyértelmű szövegezése szerint a jelen ügy a második kategóriába tartozik, vagyis a közjogi jellegű kartelleljárásban döntésre jogosult bíróságnál lévő dokumentumokba való betekintésre vonatkozik. Az e dokumentumok iránti kérelem, még ha azt a kartellbíróság (technikai értelemben) láthatóan a kartelleljárás folytatásaként vette is nyilvántartásba, elkülönül mind az európai uniós jog és/vagy a nemzeti versenyjog érdemi megsértésétől, mind az illetékes polgári bíróságokhoz esetlegesen benyújtott magánjogi kártérítési igényektől(15) .

28. Ennélfogva a jelen, a kartellbíróság előtt folyó jogvita semmiképpen nem hipotetikus, és az uniós jog egyértelműen kihathat annak kimenetelére, vagyis arra, hogy a kért dokumentumokba való betekintést engedélyezni kell-e, vagy azt meg kell tagadni. Ezenfelül az egyesület vagy tagjai keresetindítási jogához vagy ahhoz fűződő érdekéhez, illetve a bizonyítás ennek során alkalmazandó szintjéhez kapcsolódó esetleges kérdések irrelevánsak a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatósága szempontjából, bár nyilvánvalóan alkalmasak arra, hogy kihassanak a tényleges érvényesülés elvének alkalmazására, mivel az utóbbi a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik.

29. Véleményem szerint megfelelően figyelembe véve mind a releváns jogszabályokat, mind a rendelkezésre álló tényeket, a Bíróság minden szükséges információval rendelkezik ahhoz, hogy megválaszolhassa az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést. A fenti okokból az előzetes döntéshozatalra utaló végzés elfogadható.

B – A második kérdésre adandó válasz

30. Úgy döntöttem, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket fordított sorrendben válaszolom meg, mivel ebben az ügyben logikusabbnak tartom, ha először az egyenértékűség elvét tárgyalom, még ha ez a nemzeti bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésben szerepel is. Ennek oka az, hogy álláspontom szerint a nemzeti eljárási autonómia korlátai szempontjából az egyenértékűség kérdése logikailag megelőzi a tényleges érvényesülés kérdését. Függetlenül attól, hogy mit jelentett ki a nemzeti bíróság a második kérdés elején, az uniós jog szempontjából mindkét kérdést meg kell vizsgálni ahhoz, hogy hasznos választ lehessen adni.

31. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre elég egyenes választ lehet adni. Csatlakozom az egyesület kivételével valamennyi fél által képviselt állásponthoz, amely szerint a KartG 39. §-ának (2) bekezdése egyszerűen nem olyan rendelkezés, amely a Bíróság egyenértékűség elvére vonatkozó ítélkezési gyakorlata értelmében a versenyjog alkalmazásával összefüggésben hasonló lenne akár a polgári eljárásról szóló törvény 219. §-ának (2) bekezdéséhez, akár a büntetőeljárásról szóló törvény 77. §-ának (1) bekezdéséhez. Ehhez hozzá kell tenni, hogy e megállapítás nem a hátrányos megkülönböztetés tilalmának, hanem az egyenértékűségnek az általános elvén alapul, amely az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a nemzeti eljárási autonómiát korlátozza. Az elsőként említett elv azt írja elő, hogy összehasonlítható helyzeteket nem lehet eltérően kezelni. Ez nyilvánvalóan nem alkalmazható a jelen tényállásra, mivel az egyenértékűség elve ugyanezt a célkitűzést szolgálja.

32. Az egyenértékűség elvének tiszteletben tartása azt feltételezi, hogy a szóban forgó nemzeti szabály különbségtétel nélkül vonatkozik az uniós jog és a belső jog megsértésén alapuló, „hasonló tárggyal és jogalappal rendelkező keresetekre”(16) . Az egyenértékűség alapelvét azonban nem lehet úgy értelmezni, mint amely arra kötelezné a tagállamokat, hogy a legkedvezőbb belső jogi szabályozásukat terjesszék ki egy bizonyos jogterületre vonatkozó valamennyi keresetre(17) .

33. Rendszerint a kérdést előterjesztő nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik a különböző nemzeti eljárásoknak az egyenértékűség elve szempontjából való összehasonlítása, amely bíróságnak az érintett keresetek hasonlóságát tárgyuk, jogalapjuk és lényeges elemeik szempontjából kell megvizsgálnia(18) . Annak megállapításához, hogy valamely nemzeti eljárási rendelkezés kedvezőtlenebb-e, a nemzeti bíróságnak figyelembe kell vennie e rendelkezésnek az egész eljárásban betöltött helyét, azt, hogy hogyan zajlik az említett eljárás, és hogy melyek a sajátosságai(19) .

34. A Bíróság ugyanakkor alkalmanként állást foglalt arról, hogy a szóban forgó nemzeti rendelkezés összeegyeztethető-e az egyenértékűség elvével. Bizonyos esetekben a Bíróság jelezte álláspontját, a nemzeti bíróságra hagyva ugyanakkor a döntést(20), míg más esetekben végleges döntést hozott a releváns nemzeti szabály egyenértékűségi előírásokkal való összeegyeztethetőségéről, illetve más vetületéről(21) . Álláspontom szerint a jelen ügyben az utóbbi megközelítést kell alkalmazni.

35. A jelen esetben a harmadik felek kartellbírósági iratokba való betekintetésének tilalma mind az Európai Unió versenyjogán, mind az osztrák versenyjogon alapuló ügyek esetében alkalmazandó. Másként fogalmazva, nincs eltérő bánásmód az olyan, uniós jogon alapuló igény érvényesítése tekintetében, amelyet a tisztán belső jogi helyzettől eltérően soroltak be vagy kezeltek(22) .

36. Álláspontom szerint vitathatatlan, hogy az ilyen eljárások összehasonlíthatók akár a rendes polgári, akár a büntetőeljárásokkal, tekintettel arra, hogy nem érinti azokat sem az engedékenységi politikák által nyújtott védelem, sem a közjogi eljárások más, a versenyjog érvényesítésével összefüggő sajátosságai.

37. Ezért azt javaslom, hogy a második kérdésre a Bíróság olyan választ adjon, amelyből kitűnik, hogy az uniós jog szerinti egyenértékűség elve nem zárja ki az olyan nemzeti rendelkezéseket, mint a KartG 39. §-ának (2) bekezdése.

C – Az első kérdésre adandó válasz

1. Előzetes észrevételek

38. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdéssel a kartellbíróság azzal kapcsolatban kér iránymutatást, hogy összeegyeztethető-e az uniós joggal az olyan tagállami jogszabály, amely a közjogi versenyeljárásban részt vevő felek hozzájárulásának hiányában megtiltja, hogy a kartellbírósághoz beterjesztett iratokba harmadik fél betekintsen. A nemzeti bíróság kétségei konkrétabban ahhoz a kérdéshez vezetnek, hogy az ilyen tilalom összeegyeztethető-e a tiltott megállapodás vagy magatartás által okozott kár miatti kártérítés igényléséhez való joggal a megállapodásban részt vevő felekkel szemben indított polgári eljárásban, ahogy azt a Bíróság a Courage és Crehan ügyben hozott ítéletben(23) megállapította, és a Manfredi egyesített ügyekben hozott ítéletben megerősítette(24) .

39. A jelen kérdést még bonyolultabbá teszi az, hogy az egyesület által igényelt információk egy részét engedékenységi politika keretében gyűjtötték össze az egyik olyan vállalkozástól, amellyel szemben az egyesület jogi eljárást kíván kezdeményezni.

40. A Bíróság a Pfleiderer-ügyben hozott ítéletben olyan megközelítést követett, amely álláspontom szerint a jelen jogvitában is érvényes. Megállapította, hogy sem az EK-Szerződés versenyjogra vonatkozó rendelkezései, sem az 1/2003 rendelet nem tartalmaznak az engedékenységi eljárásokra, illetve az ilyen eljárásokban a nemzeti versenyhatóságoknak valamely nemzeti engedékenységi politika alkalmazásával önként átadott dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó közös szabályokat(25) . A Bíróság ezt követően megállapította, hogy az uniós jog kötelező rendelkezése hiányában a tagállamoknak kell kialakítaniuk a kartell által hátrányosan érintett személyeknek az engedékenységi politikákkal kapcsolatos dokumentumokba(26) való betekintéshez főződő jogára vonatkozó nemzeti szabályokat, azzal a feltétellel, hogy nem lehetetleníthetik el vagy nem nehezíthetik meg túlzottan az uniós jog érvényesülését, és ezen belül a versenyjog területén biztosítaniuk kell, hogy az általuk elfogadott és alkalmazott szabályok ne sértsék az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk hatékony alkalmazását(27) .

41. Ennek eredményeként a Bíróság a Pfleiderer-ügyben hozott ítéletben olyan következtetésre jutott, amely a jelen ügyben is releváns, a Pfleiderer-ügy eltérő intézményi összefüggései ellenére, az ugyanis közigazgatási, nem pedig bírósági dokumentumokba való betekintésre vonatkozott. A Bíróság nevezetesen megállapította azt, hogy a nemzeti engedékenységi politika keretében létrejött dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelem elbírálása során az engedékenységi kérelmet (amelynek hatékonyságát, és így az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk hatékony alkalmazását lerontaná, ha az engedékenységi dokumentumokat közölnék azokkal a személyekkel, amelyek kártérítés iránti keresetet kívánnak benyújtani)(28) benyújtó személy által önkéntesen átadott információk védelmét annak szükségességével kell összevetni, hogy biztosítsák, hogy az alkalmazandó nemzeti jogszabályok ne legyenek kedvezőtlenebbek, mint azok, amelyek a hasonló jellegű, nemzeti jogon alapuló igényekre vonatkoznak, valamint ne oly módon kerüljenek alkalmazásra, hogy a gyakorlatba n lehetetlenné tegyék vagy rendkívül megnehezítsék a kártérítéshez jutást(29) . A Bíróság megállapítása szerint ezt a mérlegelést a nemzeti bíróságoknak esetről esetre kell elvégezniük(30) . Röviden visszatérek majd e megállapítások jelentőségére.

42. Emellett, ahogy azt a Bíróság a C-430/93. és C–431/93. sz., Van Schijndel egyesített ügyekben hozott ítéletben megállapította, minden olyan esetben, amikor felmerül a kérdés, hogy valamely nemzeti eljárási rendelkezés lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé teszi-e az uniós jog alkalmazását, azt kell megvizsgálni, hogy milyen e rendelkezésnek az egész eljárásban betöltött helye, hogy hogyan folyik az eljárás, és melyek a sajátosságai a különböző nemzeti fórumok előtt. Ezen elemzés fényében adott esetben azokat az alapelveket is figyelembe kell venni, amelyek a nemzeti bírósági rendszer alapjául szolgálnak, mint például a védelemhez való jog, a jogbiztonság elve, és az eljárás szabályos lefolytatásának elve(31) . Tehát ezt az elvet is megfelelően figyelembe kell venni.

43. Ugyanakkor, bár a Pfleiderer-ügyben hozott ítéletben tett megállapítások relevánsak a jelen jogvitában, fontos, hogy tudatában legyünk a különbségeknek is. Abban az ügyben a kérdést előterjesztő nemzeti bíróság azzal kapcsolatban kért iránymutatást, hogy az engedékenységi eljárással összefüggésben milyen hatással lehet az 1/2003 rendelet 11. és 12. cikke szerinti együttműködésre és információcserére az, ha valamely sértett fél hozzáfér az engedékenységi kérelmet előterjesztő által a nemzeti versenyhatóság részére rendelkezésre bocsátott információkhoz(32) .

44. A jelen ügy első kérdése azonban a nemzeti jogszabály által a felek hozzájárulása hiányában a kartellbíróság aktáiban szereplő valamennyi irat vonatkozásában előírt tilalomra vonatkozik, függetlenül attól, hogy azok az engedékenységi eljáráshoz tartoznak-e, vagy sem, és amely kizárja, hogy a nemzeti bíróság elvégezze a Bíróság által a Pfleiderer-ügyben hozott ítéletben előírt mérlegelést.

45. Másként fogalmazva, a jelen jogvita bizonyos szempontokból közelebb áll a Bíróság által a Courage és Crehan ügyben hozott ítéletben vizsgált problémához, amely egy, az angol jog által a jogellenes szerződések felei által benyújtott kártérítési kerestek tekintetében előírt tilalomra vonatkozott, ideértve az EUMSZ 101. cikket sértő megállapodásokat is. Álláspontom szerint a kulcsfontosságú gondolat a Courage és Crehan ügyben hozott ítélet 26. pontjában jelent meg:

„A Szerződés 85. cikkének teljes érvényesülését és különösen az (1) bekezdésében megfogalmazott tilalom hatékony érvényesülését kockáztatná, ha nem igényelhetne bármely személy kártérítést olyan szerződés vagy magatartás által okozott kárért, amely alkalmas a verseny korlátozására vagy torzítására.”(33)

46. Ennélfogva a lényegi kérdés a következő: a kartellbíróság által ismertetett osztrák korlátozás azt jelenti-e, hogy az egyesület vagy tagvállalkozásai nem igényelhetnek kártérítést a számukra a jogellenes kartell által okozott kárért, olyan értelemben, hogy az osztrák tilalom a gyakorlatban lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé teszi azt?(34) A Bíróság által a DEB-ügyben hozott ítéletben megállapítottak alapján fel kell tenni a kérdést, hogy rendelkezésére áll-e az egyesületnek olyan jogorvoslat, amely biztosítja az őt az uniós jog alapján megillető jogok hatékony bírói jogvédelmét(35) ; képes-e uniós jogaira hivatkozni az osztrák bíróságok előtt(36) ?

47. Végül, megfelelően figyelembe kell venni az EUSZ 19. cikk (1) bekezdését, és azt a mértéket, amennyiben az kiegészítő garanciát biztosít a tényleges érvényesülés elve tekintetében. A 19. cikk (1) bekezdése szerint a tagállamok megteremtik azokat a jogorvoslati lehetőségeket, „amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek”. Másként fogalmazva, a Szerződéses e rendelkezése fényében az uniós jogon alapuló jogok hatékony bírói jogvédelmének szintje nyilvánvalóan többet ír elő, mint a klasszikus megfogalmazás, amely a gyakorlati lehetetlenségre vagy a rendkívüli nehézségre utal. Álláspontom szerint ez azt jelenti, hogy a nemzeti jogorvoslatnak hozzáférhetőnek, gyorsnak és ésszerűen költséghatékonynak kell lennie(37) .

48. Versenypolitikai szempontból a jelen ügy a versenyjogi szabályok úgynevezett magánérvényesítését érintő vitára vonatkozik. Ellentétben az egyesült államokbeli helyzettel, a fogalom talán nem a legmegfelelőbb megoldás itt, figyelemmel arra, hogy az uniós versenyjogban nem léteznek olyan megoldások, mint a dokumentumok tárgyalást megelőző megismerése, a csoportos keresetek és a büntető kártérítés. Álláspontom szerint a versenykorlátozás áldozatai az Európai Unióban, talán ellentétben egyesült államokbeli megfelelőikkel, pusztán magánjogi kereseti joguk jogi védelmét igénylik, nem pedig közpolitikát valósítanak meg.

2. A Bíróság ítélkezési gyakorlata a bizonyításra vonatkozó nemzeti szabályok és a hatékony érvényesülés általános elvei kapcsán

49. Az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az uniós jog megsértésével kapcsolatos jogvitákra vonatkozó keresetekre alkalmazandó bizonyítási szabályok – különösen a bizonyítási teher megoszlására vonatkozó szabályok – ne tegyék a gyakorlatban lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jogrend által biztosított jogok érvényesítését a magánszemélyek számára(38) .

50. A Bíróság például megállapította, hogy a nemzeti bíróság feladata, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az állam felelősségére vonatkozó uniós jog alapján kártérítési keresetet indítani kívánó magánszemély képes–e élni az olyan kivételes eljárás biztosította előnnyel, amely lehetővé teszi a tanúbizonyítást, illetve annak hiányában az egyéb, különösen okirati bizonyítást, az elszenvedett kár alátámasztása érdekében(39) . Eltérő esetben a bizonyítási szabályok a gyakorlatban lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé – különösen az előbbi – tennék az uniós jog által biztosított jogok érvényesítését a magánszemélyek számára(40) . Másként fogalmazva, a bizonyítással kapcsolatos olyan korlátozások, amelyek „kritikusak a felperes ügye szempontjából”(41), összeegyeztethetetlenek a hatékony érvényesüléssel. Az egyéb bizonyítási szabályok közé – amelyekről a Bíróság megállapította, hogy a nemzeti bíróságoknak meg kell vizsgálniuk, hogy sértik-e a hatékony érvényesülés elvét – tartoznak azok a szabályok, amelyek veszélyeztetik a fegyveregyenlőség elvét(42) .

51. Véleményem szerint, ha a közjogi versenyeljárás bírósági aktáiba való betekintés feltételeként a versenyjogi szabályok megsértőjének hozzájárulását írják elő, az jelentős elrettentő hatással van az uniós versenyjog megsértésén alapuló polgári jogi kártérítési igény érvényesítéséhez való jog gyakorlására(43) . A Bíróság úgy döntött, hogy amennyiben valamely magánszemélyt elrettentenek attól, hogy megfelelő időben jogi eljárást indítson a jogsértő személlyel szemben, az utóbbi nem hivatkozhat az eljárás megindításának határidejére vonatkozó nemzeti eljárási szabályokra(44) . Nem látom okát annak, hogy ezen elv alkalmazását az elévülési határidőkre korlátozzuk, és azt javaslom, hogy azt terjesszük ki azokra a megterhelő bizonyítási szabályokra, amelyek hasonló elrettentő hatással bírnak(45) . Ezenfelül kétlem, hogy az olyan jogorvoslatok, amelyek elrettentenek az uniós joga szerinti jogok érvényesítésétől, összhangban állnak az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésével.

3. A Charta 47. cikke

52. Ahogy arra a Bíróság nemrégiben rámutatott, a Charta 47. cikkében szereplő hatékony bírói jogvédelem elve különböző elemekből tevődik össze, amelyek közé tartozik különösen a védelemhez való jog, a fegyveregyenlőség elve, a bírósághoz fordulás joga, valamint a tanácsadás, a védelem és képviselet igénybevételéhez való jog(46) . Ezenfelül a bírósághoz fordulás joga a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint „hatáskört” jelent a nemzeti bíróság számára, hogy az előtte folyamatban lévő ügy szempontjából releváns valamennyi ténybeli és jogi körülményt megvizsgálja(47) . Álláspontom szerint a verseny jogellenes korlátozásának polgári jogi következményeiről döntő nemzeti bíróság nem rendelkezhet ilyen „hatáskörrel”, amennyiben a gyakorlatban kizárt, hogy hozzáférjen a kulcsfontosságú bizonyítékokhoz, mint például az olyan közjogi versenyeljárásban összegyűjtött iratokat, amelyben a verseny jogellenes korlátozását, amilyen például a kartell, már bizonyították.

53. Ennélfogva a kritikus bizonyítékok elérhetőségének korlátozása csorbítja a peres feleknek a jogvitájuk bírósági eldöntésére vonatkozó jogát(48) . Emellett kihat a hatékony pereskedéshez való jogukra is(49) .

54. Mindenesetre a bírósághoz fordulás joga nem abszolút jog(50) . E jog korlátozások alá eshet, amennyiben azok nem érintik magát a betekintési jog lényegét, jogszerű célra irányulnak, továbbá arányos kapcsolat áll fenn az alkalmazott eszközök és az elérni kívánt jogszerű cél között(51) .

55. A 47. cikk azért is releváns a jelen ügyben, mivel ez biztosítja a tárgyalások tisztességességét, ami a kartellben részt vevő vállalkozások érdekeinek védelmét szolgálja. Álláspontom szerint főszabályként nem szabad hozzáférést biztosítani az engedékenységi kérelmet előterjesztő által önként tett, magára nézve terhelő nyilatkozatokhoz(52) . Az önvádra kötelezés tilalma régóta bevett elv az uniós jogban(53), és arra az európai uniós szabályokat végrehajtó nemzeti versenyhatóságokkal szemben közvetlenül lehet hivatkozni(54) .

56. Az igaz, hogy az engedékenységi politikák nem biztosítanak védelmet a kártérítési igényekkel szemben(55), valamint hogy az önvádra kötelezés tilalma nem alkalmazandó polgári jogi összefüggésben. Ennek ellenére, mind közpolitikai okok, mind az engedékenységi politika keretében önmagára terhelő nyilatkozatot tevő féllel szembeni méltányosság határozottan az ellen szól, hogy betekintést biztosítsanak a közjogi versenyeljárás bírósági irataiba, amennyiben az azokból előnyre szert tevő fél az eljáró versenyhatóság tanújaként szerepelt.

4. A jelen ügyre való alkalmazás

57. A Bíróság megállapította, hogy az uniós jog annak biztosítására kötelezi a tagállamokat, hogy a nemzeti jogszabályok nem „ássák alá” a hatékony bírói jogvédelemhez való jogot(56) ; valamint az érintetteket nem lehet meggátolni abban, hogy a nemzeti bíróság előtt jogaikra hivatkozzanak. A valamennyi fél hozzájárulása hiányában a kartellbíróság eljárásának irataiba való betekintésre vonatkozó osztrák tilalom ilyen eredménnyel jár?

58. A Bíróság megállapította, hogy az összefonódás-ellenőrzési eljárás keretében a Bizottság és a vállalkozások által egymásnak küldött dokumentumok harmadik felek számára történő hozzáférhetővé tétele – főszabály szerint – mind a vizsgálatok céljának védelmét, mind pedig az ilyen eljárásban érintett vállalkozások kereskedelmi érdekeinek védelmét sértené, még ha az eljárás már befejeződött is(57) . Az ilyen jellegű elvek(58) azonban az Európai Unió szintjén versengenek a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó szabályokkal, valamint az átláthatósági kötelezettséggel, ahogy azok mind az uniós jogszabályokban, mind az Európai Unió elsődleges jogában szerepelnek(59) .

59. Ennek eredményeként a Bíróság kialakította ítélkezési gyakorlatát, amely kiterjedt olyan ügyekre is, amelyek a Bizottság által versenyügyekben folytatott vizsgálatok során rögzített dokumentumokba való betekintést érintették(60), ami lényegileg azzal jár, hogy az egyes igényelt dokumentumok értékelése alapján egyensúlyt kell kialakítani az ilyen jellegű kötelező szabályok között. Ez azt jelenti, hogy az Európai Unió szintjén elképzelhetetlen a kartellel kapcsolatos vizsgálat keretében összegyűjtött bizottsági dokumentumokba való betekintés teljes tilalma.

60. Ezek az elvek, amelyeket az Európai Bizottság birtokában levő dokumentumokhoz való hozzáféréssel összefüggésben alakítottak ki, közvetlenül nem ültethetők át nemzeti szintre. Ugyanakkor összefüggést, környezetet és perspektívát jelentenek az osztrák jogban szereplő abszolút tilalomnak a hatékon y érvényesülés elvével való összeegyeztethetősége értékelésekor.

61. Ehhez hasonlóan, ahogy az a Bíróság Pfleiderer-ügyben hozott ítéletéből is kitűnt, megfelelően figyelembe kell venni az engedékenységi politikák által nyújtott védelem szükségességét is. A Bizottság és a tagállami bíróságok közötti, az EK 81. cikk és EK 82. cikk alkalmazására vonatkozó együttműködésről szóló bizottsági közlemény(61) 26. pontja szerint „a Bizottság az engedékenységi kérelmet előterjesztő hozzájárulása nélkül nem továbbítja a nemzeti bíróságok részére az előterjesztő által önként átadott információkat”, noha, amint azt említettem, az Európai Bizottság részéről gyakorolt engedékenység nem jelent biztosítékot a polgári kártérítési eljárásban(62) .

62. Az ilyen jellegű megfontolások relevánsak a KartG 39. §-a (2) bekezdése összeegyeztethetőségének értékelése során is, különösen amennyiben a polgári kártérítési eljárás kiegészítő szerepet játszik az Európai Unióban(63) a versenyjog érvényesítése szempontjából. Mivel ez a helyzet, a magánfeleknek a Courage és Crehan ügyben hozott ítéletben, illetve a Manfredi egyesített ügyekben hozott ítéletben megállapított joga arra, hogy kártérítést követeljenek az uniós versenyjogot megsértő gazdasági szereplőktől, álláspontom szerint nem terjedhet addig, hogy az veszélybe sodorja a közjogi jogérvényesítési mechanizmusok hatékonyságát, függetlenül attól, hogy azok európai vagy nemzeti szintűek.

63. Az osztrák rendelkezés védelme céljából olyan tartalmú érvre hivatkoztak, amely szerint az osztrák jogalkotó elvégezte a versengő köz- és magánérdekek szükséges egyensúlyba hozását, és úgy találta helyesnek, hogy abszolút előnyt biztosítson a versenyszabályok hatékony érvényesítéséhez fűződő közérdeknek. Ugyanakkor véleményem szerint egyes, a versenyjog hatályán kívül eső helyzetek kivételével, az olyan egyensúlyba hozás, amely nem biztosít semmilyen teret valamely versengő érdek számára, nem egyeztethető össze az arányosság elvével.

64. Ennélfogva, az arányosság szempontjából, álláspontom szerint helyesebb lenne egy olyan törvényi szabály, amely abszolút védelmet biztosítana az engedékenységi politika résztvevői számára, azonban előírná, hogy a korlátozó magatartás egyéb résztvevőinek érdekeit egyensúlyba hozzák az állítólagos áldozatok érdekeivel. Ausztriában a kartellbíróság aktája bizalmas jellegére vonatkozó védelem terjedelme nem korlátozódik a részt vevő vállalkozások üzleti titkaira. Ezenfelül, álláspontom szerint, az engedékenységben részesülő vállalkozások kivételével, a verseny jogellenes korlátozásában való részvétel önmagában nem jelent olyan üzleti titkokat, amely az uniós jog védelmét érdemli(64) .

65. Ezért álláspontom szerint a felek hozzájárulása hiányában a kartellbíróság birtokában lévő bírósági aktákba való betekintés abszolút tilalma a 47. cikk által garantált bírósághoz forduláshoz való jog aránytalan korlátozása, különösen akkor, ha – ahogy az az ügy irataiból is kitűnik – a kartellbíróság ítéletei nem elérhetők a nyilvánosság számára.

66. Véleményem szerint a hatékony érvényesülés elve megköveteli, hogy a harmadik fél bírósági iratokba való betekintéséről döntő nemzeti bíróságnak lehetősége legyen arra, hogy elvégezze a Pfleiderer-ügyben hozott ítéletben felvázolthoz hasonló mérlegelést. Az ilyen mérlegelés lehetővé tenné a nemzeti bíróság számára, hogy összevessen minden versengő tényezőt, mint a korlátozásban részt vevő vállalkozások jogszerű üzleti titkainak védelme, illetve a tagállamok EUSZ 19. cikk (1) bekezdése szerint arra irányuló feladata, hogy teremtsék meg azokat a jogorvoslati lehetőségeket „amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek”. A nemzeti jogalkotó szabályozhatja azokat a tényezőket, amelyeket az ilyen mérlegelés során figyelembe kell venni, azonban annak elvégzését nem zárhatja ki, kivéve esetleg az engedékenységben részesülő vállalkozások által szolgáltatott információkat.

67. Emellett a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint, ha „a[z EK-] Szerződés létre is hozott bizonyos közvetlen kereseteket, amelyeket adott esetben magánszemélyek indíthatnak a közösségi bíróság előtt, nem szándékozott a nemzeti bíróságok előtt létrehozni – tekintettel a közösségi jog fenntartására – más jogi lehetőségeket, mint amelyeket a nemzeti jog megállapított […]. Ez csak akkor lenne másképp, ha a nemzeti jogrendszer egészéből az következne, hogy nem létezik olyan keresetfajta, amellyel, akár közvetett módon is, biztosítható lenne a jogalanyok közösségi jogból eredő jogainak tiszteletben tartása.”(65)

68. Ennélfogva értékelésének elvégzése során a kartellbíróság köteles megfelelően figyelembe venni a bizonyítékok összegyűjtésének az osztrák jog szerint rendelkezésre álló alternatív módjait. Ezek közé tartoznak például a polgári eljárással összefüggésben a dokumentumok hozzáférhetővé tételére vonatkozó eljárási szabályok vagy a szövetségi versenyhatóság közigazgatási dokumentumaiba való betekintést szabályozó szabályok, a polgári eljárásról szóló törvény 219. §-ának (2) bekezdése és 273. §-a mellett, mielőtt döntést hoznának arról, hogy az iratok mely részeit kell hozzáférhetővé tenni harmadik felek számára, amennyiben van ilyen, annak érdekében, hogy megfeleljenek a hatékony bírói jogvédelem követelményének, a Courage és Crehan ügyben hozott ítélet, illetve a Manfredi egyesített ügyekben hozott ítélet szerinti, azon gazdasági szereplőkkel szemben indított kártérítési keresetekkel összefüggésben, akikről megállapították, hogy megsértették az EUMSZ 101. cikket. Ugyanezt a mérlegelést kell elvégezni a károk számszerűsítését illetően is(66) .

69. Végkövetkeztetésként, a nemzeti jogalkotó által meghatározható paraméterek között, amennyiben tiszteletben tartják az uniós jog fent ismertetett elveit, kell lennie bizonyos térnek arra, hogy megteremtsék az egyensúlyt a versenyszabályok hatékony végrehajtásához fűződő közérdek és az ugyanezen szabályok megsértése áldozatainak magánérdekei között.

70. Ezért azt javaslom, hogy a Bíróság az első kérdésre olyan választ adjon, amely szerint az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése fényében alkalmazott hatékony bírói jogvédelem elvével ellentétes a nemzeti versenyjognak a KartG 39. §-a (2) bekezdéséhez hasonló rendelkezése, amely megtiltja a kartellbíróság aktáiba való betekintést olyan harmadik felek számára, amelyek polgári jogi kártérítési igényt kívánnak érvényesíteni a kartell tagjaival szemben, amennyiben ahhoz az utóbbiak nem járulnak hozzá.

V – Végkövetkeztetések

71. Ezért azt javaslom, hogy a kartellbíróság által előterjesztett kérdésekre a Bíróság a következő választ adja.

1) Az uniós jog szerinti, az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése fényében alkalmazott hatékony érvényesülés elvével ellentétes a nemzeti versenyjog olyan rendelkezése, amely a nemzeti bíróság rendelkezésére álló, az uniós jog alkalmazásával járó versenyjogi eljárás során összegyűjtött iratokba való, az e versenyjogi eljárásban részt nem vevő harmadik személy által történő betekintést a versenyjogi eljárás tárgyát képező megállapodásban résztvevők ellen indítandó kártérítési kereset előkészítése céljából csak a versenyjogi eljárásban részt vevő valamennyi fél hozzájárulásától függően engedélyezi. A válasz csak akkor eltérő, ha a nemzeti jog az uniós versenyjog megsértése bizonyítékai összegyűjtésének, illetve a kár meghatározásának olyan alternatív módjait teszi lehetővé, amelyek hatékony jogi védelmet biztosítanak az e rendelkezések megsértése miatt indítandó polgári jogi kártérítési igények érvényesítéséhez való jog tekintetében, és összhangban vannak az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkével.

2) Az uniós jog szerinti egyenértékűség elvével nem ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, amely a nemzeti bíróság rendelkezésére álló és az uniós versenyjog alkalmazásával járó versenyjogi eljárás során összegyűjtött iratokba az e versenyjogi eljárásban részt nem vevő harmadik személy által történő betekintést kizárólag azzal a feltétellel engedélyezi, hogy ahhoz valamennyi, a versenyjogi eljárásban részt vevő fél hozzájárult, amennyiben a szabály ugyanilyen módon alkalmazandó a tisztán nemzeti versenyjogi eljárásokra, azonban eltér a más típusú eljárásokkal – különösen a polgári peres és nem peres eljárásokkal, illetve büntetőeljárásokkal – összefüggésben a harmadik felek bírósági dokumentumokhoz való hozzáférésére alkalmazandó nemzeti rendelkezésektől.

(1) .

(2)  – A C-360/09. sz. Pfleiderer-ügyben 2011. június 14-én hozott ítélet (EBHT 2011., I-5161. o.).

(3)  – Lásd a C-295/04–298/04. sz., Manfredi és társai egyesített ügyekben 2006. július 13-án hozott ítéletet (EBHT 2006., I-6619. o.), valamint a C-453/99. sz., Courage és Crehan ügyben 2001. szeptember 20-án hozott ítéletet (EBHT 2001., I-6297. o.).

(4)  – Lásd például a C-326/96. sz. Levez-ügyben 1998. december 1-jén hozott ítéletet (EBHT 1998., I-7835. o.).

(5)  – Lásd ehhez hasonlóan Mazák főtanácsnok Pfleiderer-ügyre vonatkozó indítványának 3. pontját.

(6)  – HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.

(7)  – A polgári eljárásról szóló törvény 219. §-ának (2) bekezdése nem alkalmazandó a közjogi versenyeljárásokra.

(8)  – Az iratokba való betekintés iránti kérelemben az egyesület hivatkozott a [Kartellakt], 29 Kt 5/09-re.

(9)  – A Courage és Crehan ügyben hozott ítélet, illetve a Manfredi egyesített ügyekben hozott ítélet.

(10)  – Ahogy az a jelen indítvány címoldalán szerepel, az ASK Chemicals GmbH korábban Ashland-Südchemie-Kernfest GmbH, míg az ASK Chemicals Austria GmbH korábban Ashland Südchemie Hantos Ges.m.b.H. volt.

(11)  – A C-482/01. és C-493/01. sz., Orfanopoulos egyesített ügyekben 2004. április 29-én hozott ítélet (EBHT 2004., I-5257. o.) 42. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

(12)  – Az Orfanopoulos egyesített ügyekben hozott ítélet 45. pontja.

(13)  – Az EU szintjén hivatkozok i. a Bizottság dokumentumaira; ii. a Törvényszék aktájára és iii. a jogellenes versenykorlátozás polgári jogi következményeiről döntő nemzeti bírósághoz benyújtott bizonyítékokra. Lásd továbbá a C-514/07. P., C-528/07. P. és C-532/07. P. sz., Svédország kontra API egyesített ügyekben 2010. szeptember 21-én hozott ítéletet (EBHT 2010., I-8533. o.). A 79–82. pontban a Bíróság rámutat, hogy a bírósági tevékenység ki van zárva az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) által biztosított, a dokumentumokhoz való hozzáférés joga, valamint az EK 255. cikk (jelenleg EUMSZ 15. cikk (3) bekezdése) szerinti átláthatósági kötelezettség hatálya alól. Maduro főtanácsnok ezen ügyre vonatkozó indítványának 21–39. pontjában kifejti a bírósági dokumentumokba való betekintés különböző nemzeti és nemzetközi megközelítéseit.

(14)  – Lásd például az Európai Versenyhatóságok Hálózata együttműködéssel és tisztességes eljárással foglalkozó munkacsoportjának 2012. október 31-i „Decision Making Powers” (Döntéshozatali hatáskörök) című jelentését. A jelentés 5. és 6. oldalán rámutatnak arra, hogy az Európai Unióban a versenyjog érvényesítésének három alapvető intézményi modellje létezik: i. a monista közigazgatási modell, amelyben egyetlen közigazgatási hatóság vizsgálja ki az ügyeket, és hoz végrehajtási döntéseket – bizonyos jogrendszerekben előfordul, hogy a hatóság nem rendelkezik bírság kiszabására irányuló jogkörrel; ii. a dualista közigazgatási modell, amelyben a vizsgálat és a döntéshozatal megoszlik két szerv között – az egyik szerv feladata az ügyek vizsgálata, amelyeket ezt követően a másik szerv elé terjeszt, amelynek feladata döntést hozni az ügyben; iii. a bírósági modell, amelyben vagy a bíróság dönt mind az ügy érdeméről, mind a bírságokról, vagy csak utóbbiról, amely esetben az előbbi a versenyhatóság feladata. A jelentés 9. oldalán kifejtik, hogy Ausztria a két bírósági modell közül az elsőbe, vagyis a tisztán bírósági modellbe tartozik.

(15)  – A kartellbíróság azt a nyilvántartási számot használja, amely a fenti 8. lábjegyzetben szerepel. Az egyesületet a jelen eljárásban beavatkozóként vették nyilvántartásba.

(16)  – A C-591/10. sz. Littlewoods Retail ügyben 2012. július 19-én hozott ítélet 31. pontja.

(17)  – A Littlewoods Retail ügyben hozott ítélet 31. pontja.

(18)  – A Littlewoods Retail ügyben hozott ítélet 31. pontja, amely hivatkozik a C-63/08. sz. Pontin-ügyben 2009. október 29-én hozott ítéletre (EBHT 2009., I-10467. o.).

(19)  – A C-177/10. sz. Rosado Santana-ügyben 2011. szeptember 8-án hozott ítélet (EBHT 2011., I-7907. o.) 90. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

(20)  – Például a Rosado Santana-ügyben hozott ítélet 91. pontja és a C-34/02. sz. Sante Pasquini-ügyben 2003. június 19-én hozott ítélet (EBHT 2003., I-6515. o.) 64–73. pontja.

(21)  – A C-118/08. sz. Transportes Urbanos y Servicios Generales SAL ügyben 2010. január 26-án hozott ítélet (EBHT 2010., I-635. o.) 46. pontja.

(22)  – A Sante Pasquini-ügyben hozott ítélet 59. pontja.

(23)  – 26. pont.

(24)  – 78. pont.

(25)  – 20. pont. A Bíróság a Pfleiderer-ügyben hozott ítélet 21. pontjában megjegyezte, hogy sem a versenyhatóságok hálózatán belüli együttműködésről szóló bizottsági közlemény (HL 2004. C 101., 43. o.), sem a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (HL 2006. C 298., 17. o.) – amely dokumentumok mindegyike kapcsolatos az engedékenységgel – nem kötelező erejű a tagállamokra nézve. A Bíróság a Pfleiderer-ügyben hozott ítélet 22. pontjában megjegyezte, hogy az EVH keretében 2006-ban egy, a nemzeti engedékenységi politikák egyes elemeinek harmonizálására irányuló engedékenységi mintapolitika is kidolgozásra és elfogadásra került. Ez a mintapolitika sem volt kötelező erejű a tagállamok bíróságaira nézve.

(26)  – A Pfleiderer-ügyben hozott ítélet 23. pontja.

(27)  – A Pfleiderer-ügyben hozott ítélet 24. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

(28)  – A Pfleiderer-ügyben hozott ítélet 25–26. pontja. Emellett egyetértek Mazák főtanácsnok Pfleiderer-ügyre vonatkozó indítványának 34. pontjában megfogalmazott észrevétellel, amely szerint amikor „valamely tagállam az EUMSZ 101. cikk hatékony alkalmazása érdekében a versenyhatóságain keresztül engedékenységi programot alkalmaz, a tagállamnak az ezen előírás végrehajtása során élvezett eljárási autonómiája ellenére biztosítania kell azt, hogy a program megvalósuljon, és hatékonyan működjön.”

(29)  – A Pfleiderer-ügyben hozott ítélet 30. pontja.

(30)  – A Pfleiderer-ügyben hozott ítélet 31. pontja.

(31)  – A C-430/93. és 431/93. sz., Van Schijndel egyesített ügyekben 1995. december 14-én hozott ítélet (EBHT 1995., I-4705. o.) 19. pontja.

(32)  – Lásd Mazák főtanácsnok indítványának 22. pontját.

(33)  – Kiemelés tőlem.

(34)  – Ahogy az megállapítást nyert például a C-279/09. sz. DEB-ügyben 2010. december 22-én hozott ítéletben (EBHT 2010., I-13849. o.), amelyben azt állapították meg, hogy az olyan nemzeti szabály, amely előírja az állam uniós jog szerinti felelősségének megállapítása előtt az eljárási költségek előlegezését olyan esetben, amikor a költségmentesség nem érhető el, sértheti a bírósághoz forduláshoz való jogot. Annak értékelése, hogy ez a tényállás szerint megtörtént-e, a nemzeti bíróság feladata maradt.

(35)  – A C-13/01. sz. Safalero-ügyben 2003. szeptember 11-én hozott ítélet (EBHT 2003., I-8679. o.) 54. pontja.

(36)  – Lásd Mengozzi főtanácsnok C-12/08. sz. Mono Car Styling ügyben 2009. január 21-én ismertetett indítványának (EBHT 2009., I-6653. o.) 84. pontját, amelyben hivatkozik a Bíróság C-432/05. sz. Unibet-ügyben 2007. március 13-án hozott ítéletének (EBHT 2007., I-2271. o.) 38–40. pontjára.

(37)  – Lásd analógia útján a DEB-ügyben hozott ítéletet.

(38)  – A C-228/98. sz. Dounias-ügyben 2000. február 3-án hozott ítélet (EBHT 2000., I-577. o.) 69. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; a C-224/02. sz. Pusa-ügyben 2004. április 29-én hozott ítélet (EBHT 2004., I-5763. o.) 44. pontja; a C-55/06. sz. Arcor-ügyben 2008. április 24-én hozott ítélet (EBHT 2008., I-2931. o.) 191. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat. A bizonyítási szabályokkal kapcsolatban lásd továbbá a C-526/04. sz. Laboratories Boiron ügyben 2006. szeptember 7-én hozott ítélet (EBHT 2006., I-7529. o.) 52–57. pontját és a C-35/09. sz. Speranza-ügyben 2010. július 1-jén hozott ítélet (EBHT 2010., I-6581. o.) 47. pontját.

(39)  – A Dounias-ügyben hozott ítélet 71. pontja.

(40)  – A Dounias-ügyben hozott ítélet 71. pontja.

(41)  – Jacobs főtanácsnok Dounias-ügyre vonatkozó indítványának 50. pontja.

(42)  – Lásd például a C-276/01. sz. Steffensen-ügyben 2003. április 10-én hozott ítéletet (EBHT 2003., I-3735. o.), valamint a C–199/11. sz., Otis és társai ügyben 2012. november 6-án hozott ítéletet.

(43)  – A C-542/08. sz. Barth-ügyben 2010. április 15-én hozott ítélet (EBHT 2010., I–3189. o.) 40. pontja.

(44)  – Lásd például a Levez-ügyben hozott ítélet 32. pontját, ahol az ugyanolyan munkát végző férfi munkavállalók által kapott díjazás összege tekintetében a munkáltató által elkövetett csalásról megállapították, hogy az „okozta” Levez késedelmét az eljárás megindításában.

(45)  – Lásd klasszikusan a 199/82. sz. San Giorgio-ügyben 1983. november 9-én hozott ítéletet (EBHT 1983., 3595. o.).

(46)  – Az Otis és társai ügyben hozott ítélet 48. pontja.

(47)  – Az Otis és társai ügyben hozott ítélet 49. pontja.

(48)  – Lásd Darmon főtanácsnok C-87/90–C-89/90. sz., Verholen és társai egyesített ügyekben 1991. május 29-én ismertetett indítványának (EBHT 1991., I-3757. o.) 33. pontját.

(49)  – A DEB-ügyben hozott ítélet 54. pontja, amely hivatkozik az Emberi Jogok Európai Bírósága Steel és Morris kontra Egyesült Királyság ítéletének (Ítéletek és Határozatok Tára 2005-II.) 59. §-ára (68416/01. sz. kereset).

(50)  – A DEB-ügyben hozott ítélet 45. pontja.

(51)  – A DEB-ügyben hozott ítélet 47. pontja, amely hivatkozik az Emberi Jogok Európai Bírósága 1995. július 13-i Tolstoy Miloslavsky kontra Egyesült Királyság ítéletének (A. sorozat 316-B. szám) 59–67. §-ára, valamint a Kreuz kontra Lengyelország ítélet (Ítéletek és Határozatok Tára 2001-VI.) 54. és 55. §-ára (28249/95. sz. kereset). Lásd továbbá Sharpston főtanácsnok Unibet-ügyre vonatkozó indítványának 38. pontját.

(52)  – Mazák főtanácsnok Pfleiderer-ügyre vonatkozó indítványának 46. pontja.

(53)  – Lásd klasszikusan a 155/79.  sz., AM & S Europe kontra Bizottság ügyben 1982. május 18-án hozott ítéletet (EBHT 1982., 1575. o.).

(54)  – Újabban ismételten a T-135/09. sz., Nexans France és Nexans kontra Bizottság ügyben 2012. november 14-én hozott ítélet 128. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat. Lásd továbbá a C- 550/07. P.  sz., Akzo Nobel Chemicals és Akros Chemicals kontra Bizottság ügyben 2010. szeptember 14-én hozott ítéletet (EBHT 2010., I-8301. o.).

(55)  – Lásd a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (HL 2006. C 298 ., 17. o.) 39. pontját. „Az a tény, hogy biztosított a bírság alóli mentesség vagy a bírság csökkentése, nem védi meg a vállalkozást az EK-Szerződés 81. cikkének megsértésében való részvételéből eredő polgári jogi következményektől.”

(56)  – A Mono Car Styling ügyben hozott ítélet 49. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

(57)  – A C-404/10. P. sz., Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ügyben 2012. június 28-án hozott ítélet 123. és 124. pontja.

(58)  – Ehhez hozzá lehet tenni például az üzleti titkok védelmének kapcsolódó fogalmát. A C-1/11. sz. Interseroh-ügyben 2012. március 29-én hozott ítélet és a C-305/05.  sz. Ordre des barreaux francophones et germanophones ügyben 2007. június 26-án hozott ítélet (EBHT 2007., I-5305. o.).

(59)  – Lásd különösen az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.).

(60)  – Például a Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ügyben hozott ítélet és a T-344/08. sz., EnBW Energie Baden-Württemberg kontra Bizottság ügyben 2012. május 22-én hozott ítélet.

(61)  – HL 2004. C 101., 54. o.

(62)  – Érdemes megjegyezni, hogy a Törvényszék nemrégiben szükségesnek ítélte, hogy lehetővé tegye a felek számára, hogy betekintsenek a hivatalában található bizottsági iratokba, amikor az ügy egy vállalkozás által az engedékenység keretében szolgáltatott információkon alapult; lásd a T-140/09. sz. Prysmian-ügyben 2012. november 14-én hozott ítéletet .

(63)  – Lásd az EK trösztellenes szabályainak megsértésén alapuló kártérítési keresetekről szóló fehér könyvhöz csatolt bizottsági szolgálati munkadokumentumot SEC(2008) 404, 2. pont, 7. o.

(64)  – Az üzleti titkokkal kapcsolatos észrevételeket illetően lásd a C-136/11. sz. Westbahn Management ügyben 2012. június 7-én ismertetett indítványom 33. pontját. A Bizottság mindig közzétette azokat a határozatait, amelyekben az uniós versenyjogot alkalmazta, szükség esetén visszatartva az üzleti titoknak minősülő információkat.

(65)  – Az Unibet-ügyben hozott ítélet 40. és 41. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

(66)  – Sharpston főtanácsnok érvelése szerint a számszerűsítés gyakorlati problémái nem elégségesek ahhoz, hogy a kártérítés iránti kereset a „gyakorlatban lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé” váljon. Lásd az Unibet-ügyre vonatkozó indítványának 49. pontját. Álláspontom szerint ez a nehézség szintjének kérdése, amelyet a nemzeti bíróságnak kell értékelnie az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése fényében.