1.

A Bíróság Hivatalához 2011. március 4-én érkezett, 2011. március 2-i végzésével az Oberlandesgericht Köln (kölni tartományi legfelsőbb bíróság) az EUMSZ 267. cikk alapján a Közösségben a légi járatok működtetésére vonatkozó közös szabályokról szóló, 2008. szeptember 24-i 1008/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (átdolgozott változat) 23. cikkének (1) bekezdésének értelmezésével kapcsolatos kérdést terjesztett az Európai Unió Bírósága elé előzetes döntéshozatalra. ( 2 )

2.

A kérelmet a Bundesverband der Verbraucherzentralen und Verbraucherverbände – Verbraucherzentrale Bundesverband eV (fogyasztóvédelmi irodák szövetsége, a továbbiakban: BVV) és az általa üzemeltetett online utazási portálon keresztül repülőutakat közvetítő ebookers.com Deutschland vállalkozás (a továbbiakban: ebookers.com) közötti jogvita keretében terjesztették elő. A jogvita az ebookers.com azon gyakorlatára vonatkozik, hogy internetes oldalán az útlemondási biztosítás igénybevétele előre be van állítva.

3.

A kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy az 1008/2008 rendelet 23. cikkének (1) bekezdése szerinti, az ügyfél döntése alapján elfogadandó „választható felárnak” minősül-e az útlemondási biztosítás ára, amelyet harmadik fél nyújt (a jelen esetben egy biztosítótársaság), de amelynek igénybevétele az internetes oldalon történik, a repülőút foglalásának alkalmával és arra vonatkozóan.

4.

Az 1008/2008 rendelet 2025/2006/EK rendelet (16) preambulumbekezdése szerint:

„Lehetővé kell tenni a fogyasztók számára, hogy a különböző légitársaságok légi járataira vonatkozó árakat hatékonyan összehasonlíthassák. Ennek érdekében a fogyasztó által fizetendő, a Közösségből származó légi járatokra vonatkozó, az összes adó, illeték és pótdíj felszámításával kialakított teljes árat minden esetben fel kell tüntetni. A közösségi légi fuvarozókat ösztönzik arra is, hogy a harmadik országokból a Közösség területére indított légi járataik tekintetében tüntessék fel a teljes árat.”

5.

Az 1008/2008 rendelet 2. cikkének 18. pontja e rendelet alkalmazásában a „légi viteldíjakat” a következőképpen határozza meg:

„[…] azok az árak euróban vagy helyi valutában kifejezve, amelyeket az utas a légi szállításért a légi fuvarozó vagy annak ügynöke, vagy más jegyárusító részére fizet, továbbá ezen árak alkalmazási feltételei, beleértve az ügynöknek és az egyéb kisegítő szolgálatoknak nyújtott díjazást és feltételeket.”

6.

E rendelet 2. cikkének 19. pontja értelmében „légi tarifák” alatt a következő értendő:

„[…] azok az árak euróban vagy helyi valutában kifejezve, amelyeket áru fuvarozásáért fizetnek, továbbá ezen árak alkalmazási feltételei, beleértve az ügynököknek és az egyéb kisegítő szolgálatoknak nyújtott díjazást és feltételeket.”

7.

Az 1008/2008 rendelet „Tájékoztatás és megkülönböztetésmentesség” című 23. cikkének (1) bekezdése kimondja:

„A Szerződés hatálya alá tartozó tagállam területén található repülőtérről kiinduló légi járatok a nagyközönség számára rendelkezésre álló, felkínált vagy bármilyen formában – többek között az interneten – közzétett légi viteldíjaival és légi tarifáival együtt az azokra vonatkozó feltételeket is fel kell tüntetni. A megfizetendő végső árat mindenkor fel kell tüntetni, és annak magában kell foglalnia az alkalmazandó légi vitel- vagy légi tarifadíjat, valamint a közzététel idején elkerülhetetlen és előre látható valamennyi vonatkozó adót, díjat, felárat és illetéket. A végső ár megjelölése mellett feltüntetik legalább az alábbiakat:

amennyiben a b), c) és d) pontban felsorolt díjakat a légi vitel- vagy légi tarifadíjon felül kell megfizetni. A választható felárakat egyértelmű, átlátható és világos formában tüntetik fel minden jegyfoglalási folyamat kezdetén, és azok elfogadásáról az ügyfél dönt [helyesen: azok elfogadása az ügyfél kifejezett nyilatkozatával történik]”.

8.

Az ebookers.com az általa üzemeltetett online utazási portálon keresztül repülőutakat közvetít az interneten.

9.

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint, ha a foglalási folyamatban az ügyfél kiválasztott egy adott repülőutat, az internetes oldal jobb felső részén található, „az Ön jelenlegi utazási költségei” felirat alatt megjelenik egy költségkimutatás. Ez a kimutatás a repülőút költségei mellett tartalmazza az adókra és illetékekre vonatkozó összeget, és egy további, az útlemondási biztosításra vonatkozó rovatot. Végül feltüntetik az utazás teljes árát.

10.

Az oldal alján felhívják az ügyfél figyelmét arra, hogy – az „opt-out” eljárás keretében – mit kell tennie, ha a biztosításra nem tart igényt.

11.

A foglalás véglegesítésekor az ügyfélnek a teljes árat meg kell fizetnie az ebookers.comnak, amely ezután kifizeti a repülőúttal kapcsolatban felmerült költségeket az érintett légitársaságnak, a biztosítási költségeket a biztosítótársaságnak, az adókat és illetékeket pedig továbbítja. A biztosítótársaság jogilag és gazdaságilag független a légitársaságtól.

12.

A BVV szerint az ebookers.com honlapján történő foglalás fent ismertetett módja sérti az 1008/2008 rendelet 23. cikkének (1) bekezdését annyiban, amennyiben az útlemondási biztosítás ügyfél általi kiválasztása „opt-out” eljárás keretében történik. A BVV által a Landgericht Bonn (bonni területi bíróság) előtt indított eljárásban ezen álláspont megerősítést nyert.

13.

Az Oberlandesgericht Köln, amelyhez az ebookers.com fellebbezést nyújtott be a Landgericht Bonn határozata ellen, azon az állásponton van, hogy sem az 1008/2008 rendelet szövegéből, sem annak keletkezési történetéből nem világos, hogy e rendelet 23. cikkének (1) bekezdése vonatkozik-e az útlemondási biztosításnak az alapeljárásban szereplőhöz hasonló kiválasztására.

14.

Az Oberlandesgericht Köln e tekintetben rámutat, hogy egyrészt az 1008/2008 rendelet a szövege alapján a „légi járatok működtetésére” vonatkozik, nem pedig biztosítási ajánlatra. Ráadásul a szóban forgó ajánlat valójában nem valamely légitársaságtól származik, hanem egy gazdaságilag és jogilag független biztosítótársaságtól.

15.

Másrészt a kérdést előterjesztő bíróság szerint az 1008/2008 rendelet 23. cikkének (1) bekezdése arra az értelmezésre is lehetőséget ad, amely szerint e rendelkezés minden költségre, tehát az olyan szolgáltatásokra vonatkozó „választható felárakra” is kiterjed, amelyeket harmadik személyek, például egy utazási biztosító vállalkozás kínál az utasnak, a repülőút foglalásának alkalmával és arra vonatkozóan.

16.

Ilyen körülmények között az Oberlandesgericht Köln felfüggesztette az eljárást, és a következő kérdést terjesztette előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:

„Az 1008/2008 rendelet 23. cikkének (1) bekezdése – amely szerint a választható felárakat egyértelmű, átlátható és világos formában tüntetik fel minden jegyfoglalási folyamat kezdetén, és azok elfogadásáról az ügyfél dönt –, vonatkozik-e a repülőutakkal összefüggő azon költségekre is, amelyek harmadik személyek (jelen ügyben az útlemondási biztosítást kínáló biztosító) által nyújtott szolgáltatások alkalmával merülnek fel, és amelyeket a repülőút közvetítője egy összegben, a légi viteldíjjal együtt vet ki az utasra?”

17.

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a harmadik fél által a repülőúttal összefüggésben nyújtott szolgáltatás költsége – mint amilyen a jelen ügyben az útlemondási biztosítás – amelyet a repülőutat értékesítő vállalkozás a légi viteldíjjal együtt vet ki az utasra, az 1008/2008 rendelet 23. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „választható felárnak” minősül-e, így ezen költség – pontosabban az érintett szolgáltatás – utas általi elfogadásának „opt-in” eljárás keretében kell történnie.

18.

A jelen eljárásban az ebookers.com, a BVV, a spanyol kormány, az olasz kormány, az osztrák kormány és a finn kormány, valamint a Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket. A 2012. január 11-i tárgyaláson az ebookers.com, a BVV és a Bizottság képviselője jelent meg.

19.

Az ebookers.com álláspontja szerint az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre nemleges választ kell adni, mivel az 1008/2008 rendelet 23. cikkének (1) bekezdése nem vonatkozik azon szolgáltatások költségeire, amelyek nem képezik a légi fuvarozási szerződés részét, és amelyet nem valamely légitársaság nyújt.

20.

Az ebookers.com szerint ezen értelmezés következik az 1008/2008 rendelet keletkezési történetéből és szövegéből, különösen a rendelet 23. cikkének (1) bekezdéséből, és ez áll összhangban a rendelet céljával is, amely nem irányul a légitársaságok és ügyfeleik közötti szerződéses kapcsolaton kívüli ajánlatok szabályozására.

21.

A BVV, a spanyol kormány, az olasz kormány, az osztrák kormány és a finn kormány, valamint a Bizottság ezzel ellentétes álláspontot képviselve egyhangúlag azt javasolják, hogy a Bíróság a kérdésre igenlő választ adjon.

22.

Az e felek által álláspontjuk alátámasztására felhozott érvek némileg eltérőek, különösen ami az 1008/2008 rendeletnek a (15) és (16) preambulumbekezdésében szereplő célját, vagyis a fogyasztók védelmét és az utasok számára a különböző légitársaságok légi járataira vonatkozó árak hatékony összehasonlításának lehetővé tételét illeti. Álláspontjuk szerint különösen a 2. cikk 18. pontja és a 23. cikk (1) bekezdése alapján egyértelmű, hogy a rendelet nem kizárólag légi fuvarozókra és azok szolgáltatásaira vonatkozik, hanem az ügynökségekre, közvetítőkre vagy általánosságban véve harmadik felekre és az általuk a repülőúttal vagy jegyek értékesítésével összefüggésben nyújtott szolgáltatásokra is.

23.

E felek egyetértenek abban, hogy a jelen ügyben szereplő útlemondási biztosítást az 1008/2008 rendelet 23. cikkének (1) bekezdése értelmében vett választható felárnak kell tekinteni, aminek többek között az a következménye, hogy amikor azt az ügyfél az ebookers.com honlapján a repülőút foglalásakor elfogadja, annak „opt-in” eljárás keretében kell történnie.

24.

Annak eldöntése érdekében, hogy az 1008/2008 rendelet 23. cikkének (1) bekezdése szerinti „választható felárak” fogalmát úgy kell-e értelmezni, mint amely kiterjed az alapügyben szereplőhöz hasonló útlemondási biztosítás költségeire is, közelebbről meg kell vizsgálni e cikk tartalmát és célját, és különösen az abban említett különféle árakat és díjtételeket.

25.

Először is e tekintetben számomra úgy tűnik, hogy általánosabb szinten az 1008/2008 rendelet 23. cikkének (1) bekezdése – ahogyan az címéből és tartalmából kitűnik – arra irányul, hogy információt és átláthatóságot biztosítson a légi járatok áraira nézve, így fő célja – ahogyan azt a jelen eljárásban résztvevő felek közül többen helyesen megállapították – a légi járatok utasainak vagy fogyasztóinak védelme.

26.

Közelebbről vizsgálva nyilvánvaló, hogy az 1008/2008 rendelet 23. cikkének (1) bekezdése az árak és azok tételei két nagy csoportjának megkülönböztetésén alapul. E csoportokra különböző követelmények vonatkoznak, amelyek sajátos célokat követnek a légi járatok költségeivel kapcsolatos adatok tekintetében, valamint az utasok vagy fogyasztók e téren való védelmét illetően.

27.

Egyrészt az 1008/2008 rendelet 23. cikke (1) bekezdése első és második mondatának középpontjában a „végső ár” fogalma áll, melynek összetevői – a rendelet 2. cikkének 18. és 19. pontjában tágan meghatározott – alkalmazandó légi viteldíj vagy légi tarifa, valamint valamennyi vonatkozó adó, díj, felár és illeték.

28.

A fogyasztó által a légi járatra vonatkozóan fizetendő végső árat – e rendelkezés értelmében – minden esetben fel kell tüntetni, az e rendelkezésben említett összes díjtételével együtt.

29.

Ahogyan az 1008/2008 rendelet (16) preambulumbekezdéséből kitűnik, e rendelkezés célja annak lehetővé tétele, hogy a fogyasztók a különböző légitársaságok légi járataira vonatkozó árakat hatékonyan össze tudják hasonlítani.

30.

Az árak hatékony összehasonlítása érdekében biztosítani kell, hogy a végső árat hasonló (légi) járatra vonatkozóan adják meg, és amennyire lehetséges, hasonló díjtételeket alkalmazzanak. Az 1008/2008 rendelet 23. cikke (1) bekezdésének második mondata ezért határozza meg azon díjtételeket – mint például a díjak és illetékek – amelyeket a végső árnak magában kell foglalnia, és amelyeket „a közzététel idején elkerülhetetlen és előre látható” tételekként mindig fel kell tüntetni.

31.

Így a fogyasztó tisztában lesz azzal, hogy melyek az adott légitársasággal a szokásos feltételek mellett A pontból B pontba való repülés költségei, és össze tudja hasonlítani ezt az árat a más légitársaság által üzemeltetett, illetve más ügynökség vagy jegyértékesítő által ajánlott, ugyanazon útvonalon közlekedő járat árával.

32.

Másrészt – és ezzel szemben – az 1008/2008 rendelet 23. cikke (1) bekezdésének utolsó mondatában hivatkozott „felárak” nem tekinthetők sem az e rendelkezés értelmében vett „végső ár” részének ( 3 ), sem magának a légi viteldíj egyik elemének, ahogyan arra a Bizottság helyesen rámutat.

33.

Ezeket a felárakat választhatóként jellemzik, így definíció szerint olyan árakról vagy költségekről van szó, amelyek – az 1008/2008 rendelet 23. cikkének (1) bekezdésében hivatkozott más áralkotó tényezőktől eltérően – nem elkerülhetetlenek valamely repülőút kiválasztásakor, és ennek megfelelően olyan „többletet” jelentenek magához a légi járathoz képest, amelyről az ügyfél eldöntheti, hogy elfogadja-e, vagy sem. Pontosan az ügyfél e választási lehetőségének következtében – amely a légi viteldíj vagy az adók és díjak esetében nem áll fenn – képezhetik az ilyen járulékos díjak „opt-in” vagy „opt-out” eljárás tárgyát.

34.

Ezzel szemben, ha az ilyen választható felárakat a végső ár részének kellene tekinteni, és az 1008/2008 rendelet 23. cikke (1) bekezdésének első és második mondata alkalmazásában mindig fel kellene tüntetni, az így a közönség tudomására hozott végső ár nagymértékben különböző szolgáltatásokra vagy szolgáltatáscsomagokra vonatkozna, amely kevésbé összehasonlíthatóvá tenné a különböző légitársaságok légi járatainak árait.

35.

Ezért sem szolgálja az 1008/2008 rendelet 23. cikke (1) bekezdésének az alapügyben szereplőhöz hasonló választható felárakról szóló harmadik mondata – a Bizottság állításától eltérően – az e rendelet (16) preambulumbekezdésében megfogalmazott, a légi járatok árainak hatékony összehasonlítására vonatkozó célt.

36.

Valójában e rendelkezés önálló és sajátos követelményt fogalmaz meg a választható felárak tekintetében, mégpedig azt, hogy az ilyen felárakat egyértelmű, átlátható és világos formában kell feltüntetni minden jegyfoglalási folyamat kezdetén, és azok elfogadásának – vagy pontosabban azon ajánlat elfogadásának, amely után a felárat ki kell fizetni – „opt-in” alapon kell történnie.

37.

E szabály nyilvánvalóan sajátos, és az árak összehasonlítását tekintve járulékos célt követ, mégpedig a fogyasztók védelmét a légi járatok ára tekintetében, annak megakadályozásával, hogy a fogyasztókat a járat foglalásakor – azáltal, hogy a választható ártétel és a mögötte álló ajánlat a foglaláskor eleve ki van választva – olyan többletszolgáltatások megvásárlására és kifizetésére vegyék rá, amelyek nem elkerülhetetlenek vagy szükségesek a kiválasztott repülőút foglalásához, hacsak a fogyasztó tevékenyen és kifejezetten nem fogadja el az ilyen többletszolgáltatást és az érte fizetendő díjat.

38.

Mivel ez az 1008/2008 rendelet 23. cikke (1) bekezdésének a „választható felárakra” vonatkozó rendelkezésének fő célkitűzése, véleményem szerint arra kell következtetni, hogy e fogalom kiterjed az olyan szolgáltatás árára, mint amilyen a szóban forgó útlemondási biztosítás, amennyiben e szolgáltatást a kérdést előterjesztő bíróság által előadott módon, valamely járattal összefüggésben kínálják és veszik igénybe.

39.

Ahogyan azt a felek közül többen helyesen megjegyezték, ellentétesnek tűnne e rendelkezés fogyasztó- vagy ügyfélvédelmi céljával, ha e védelem attól függne, hogy a járatra való foglaláskor választható szolgáltatás- és árajánlat valamely légitársaságtól vagy jogilag független vállalkozástól származik, illetve attól, hogy e szolgáltatás szigorúan része-e a légifuvarozási szerződésnek.

40.

Akár azzal is lehetne érvelni – ahogyan lényegében a Bizottság teszi –, hogy a fogyasztóvédelem szempontjaira tekintettel a repülőút foglalásakor a légi utas számára felajánlott és általa kiválasztható szolgáltatások és árak közül különösen azokat kellene „opt-in” eljárás alkalmazásával az ügyfél kifejezett elfogadásához kötni, amelyek nem kapcsolódnak szigorúan és tipikusan magához a járathoz.

41.

Az 1008/2008 rendelet 23. cikke (1) bekezdésének harmadik mondatát tekintve véleményem szerint a döntő érv nem az, hogy a szóban forgó felár valamely légitársaságtól vagy azzal kapcsolatban álló ügynökségtől származik-e, vagy az, hogy a felárat szigorú értelemben véve a légi járattal összefüggésben fizetik-e ki, hanem az, hogy a választható szolgáltatást és annak árát valamely légi járattal/repülőúttal kapcsolatban kínálják fel, és azt ugyanabban az eljárásban lehet foglalni, mint a légi járatot / repülőutat.

42.

Ráadásul ezen értelmezés – az ebookers.com állításától eltérően – nem összeegyeztethetetlen az 1008/2008 rendelet hatályával.

43.

E tekintetben fontos szem előtt tartani egyrészt, hogy e rendelet 1. cikkének (1) bekezdése szerint e rendelet tárgya, amelyet a légi fuvarozással kapcsolatban határoztak meg (e rendelkezés szerint a rendelet a közösségi légi fuvarozók engedélyeinek kiadását, valamint a Közösségen belüli útvonalakon légi járatok működtetésére vonatkozó jogait szabályozza) általánosabb értelemben kiterjed „a Közösségen belüli légiközlekedési szolgáltatások díjainak megállapítására” is.

44.

Továbbá, ahogyan azt a finn kormány helyesen megjegyezte, noha az 1008/2008 rendelet 2. cikkének 18. pontja a „légi viteldíjaknak”, valamint azok költségszerkezetének meghatározásáról szól, és így közvetlenül nem releváns a választható felárak – fent kifejtett – önálló fogalmának értelmezéséhez, megjegyzendő, hogy a 18. pont szintén olyan árakra és költségekre utal, amelyek nem a légitársaságoktól, hanem más személyektől – mint például ügynökök és kisegítő szolgáltatók – származnak, és amelyeket ez utóbbiak szedik be.

45.

Hasonlóképpen a rendelet 23. cikkének (1) bekezdésében hivatkozott végső árnak kifejezetten tartalmaznia kell azon tételeket, amelyeket nem szükségszerűen maguk a légitársaságok által nyújtott szolgáltatásokra tekintettel fizetnek ki, hanem amelyek a légitársaságtól független harmadik féltől származnak, és amelyeket e harmadik félnek kell kifizetni: e tételek magukban foglalják az adókat, valamint az olyan díjakat, mint a repülőtéri díj vagy a védelmi díj.

46.

Az 1008/2008 rendelet rendelkezéseinek olvasatából ezért úgy tűnik számomra, hogy valamely ár- vagy költségalkotó tényező az ebookers.com álláspontjától eltérően nincs kizárva a rendelet hatálya alól pusztán amiatt, hogy a légitársaságtól jogilag független harmadik fél által nyújtott szolgáltatásból ered, vagy az után kell megfizetni, vagy mert közvetlenül nem magából a rendelet 2. cikkének (4) bekezdésében meghatározott légi járat szolgáltatás teljesítéséből ered, hanem csupán az ilyen szolgáltatással kapcsolatosan merül fel.

47.

Végezetül az a tény, hogy az „opt-out” eljárás keretében történő elfogadást főszabály szerint nem tiltja a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos jogi szabályozás, véleményem szerint kétségessé teszi azon értelmezést, amely szerint az 1008/2008 rendeletben szereplő légi járatokkal és azok áraival összefüggésben az „opt-out” eljárás keretében történő elfogadás tilalma alkalmazandó az olyan költségekre, mint az útlemondási biztosítás költsége. Álláspontom szerint azon érv sem fogadható el, hogy az ilyen értelmezés hátrányos megkülönböztetést jelentene a légitársaságok és a szállítási ágazatban működő más vállalkozások (mint például a vasúti szállítással foglalkozó vállalkozások) között, mivel – legalábbis eddig – nem létezik hasonló védelem a jegyfoglalás és a választható felárak tekintetében.

48.

A fentiek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a következő választ adja az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre: a választható felárak az 1008/2008 rendelet 23. cikkének (1) bekezdése szerinti fogalmát úgy kell értelmezni, mint amely kiterjed a harmadik fél által nyújtott olyan szolgáltatásokra – mint például az alapügyben szereplőhöz hasonló útlemondási biztosítás –, ha a szolgáltatást és annak árát a repülőúttal együtt kínálják, és az arra való foglalással egyidejűleg vehető igénybe, és ha a szolgáltatás árát a repülőutat értékesítő vállalkozás terheli az ügyfélre, a légi viteldíjjal együtt, a végső ár részeként.

49.

A fenti indokok alapján azt javaslom, hogy az Oberlandesgericht Köln (Németország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a Bíróság a következő választ adja: