1

A közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78, 1. o.) 8. cikke (4) bekezdésének szövege a következő:

„A nem lajstromozott védjegy, illetve a helyi jelentőségűt meghaladó mértékű kereskedelmi forgalomban használt bármely más megjelölés jogosultjának felszólalása alapján nem részesülhet védjegyoltalomban a megjelölés, ha az irányadó közösségi vagy tagállami jogszabályok szerint:

2

A 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének c) pontja a következőképpen rendelkezik:

„A közösségi védjegyet a hivatalhoz benyújtott kérelem […] alapján törölni kell a 8. cikk (4) bekezdésében említett korábbi jog alapján, ha arra nézve teljesülnek az említett bekezdésben megállapított feltételek.”

3

A közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13-i 2868/95/EK bizottsági rendelet (HL 1995. L 303., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 189. o.) 37. szabálya a következőket mondja ki:

„[...] a megszűnés megállapítására vagy a védjegy törlésére irányuló kérelemnek tartalmaznia kell:

[...]

[...]

4

Az 1994. október 25-i, módosított Gesetz über den Schutz von Marken und sonstigen Kennzeichen (a védjegyek és egyéb megkülönböztető megjelölések oltalmáról szóló törvény, BGBl. 1994 I, 3082. o., a továbbiakban: Markengesetz) „Kereskedelmi megjelölések” című 5. §-ának szövege a következő:

„(1)   A cégnevek és a műalkotások címei kereskedelmi megjelölésekként oltalom alatt állnak.

(2)   A cégnevek olyan megjelölések, amelyeket a kereskedelmi forgalomban névként, cégnévként vagy valamely kereskedelmi tevékenység vagy vállalkozás egyedi jelölésére használnak. A kereskedelmi megjelölésekhez hasonlónak minősülnek mindazok a kereskedelmi és egyéb jelölések, amelyek lehetővé teszik valamely kereskedelmi tevékenység más kereskedelmi tevékenységektől való megkülönböztetését, és amelyeket az érintett közönség valamely vállalkozás megkülönböztető megjelölésének tekint.”

5

1998. március 23-án a beavatkozó, a MIP Metro Group Intellectual Property GmbH & Co. KG a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) (helyébe lépett a 207/2009 rendelet) alapján közösségi védjegybejelentést tett a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).

6

A lajstromoztatni kívánt védjegy (a továbbiakban: ütköző védjegy), miként az a fenti 5. pontban is szerepelt, a következő ábrás megjelölés volt:

7

Az ütköző védjegyre vonatkozó bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15-i Nizzai Megállapodás szerinti 9., 35., 36. és 41. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában tették.

8

2003. november 7-én a felperes, a macros consult GmbH – Unternehmensberatung für Wirtschafts- und Finanztechnologie közösségi védjegybejelentést nyújtott be az OHIM-nál a 40/94 rendelet alapján.

9

A fenti 8. pontban említett lajstromoztatni kívánt védjegy (a továbbiakban: bejelentett védjegy) a „macros” szómegjelölés volt.

10

E védjegy vonatkozásában a bejelentést a Nizzai Megállapodás szerinti 35., 36. és 41. osztályba tartozó szolgáltatások vonatkozásában tették.

11

Az ütköző védjegyet 2005. április 21-én lajstromozták, és oltalmát 2018. március 23-áig terjedően megújították.

12

2005. június 28-án a beavatkozó a 40/94 rendelet 42. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 41. cikke) alapján felszólalást terjesztett elő a bejelentett védjegy lajstromozásával szemben, a fenti 10. pontban említett szolgáltatások egésze vonatkozásában.

13

A felszólalás az ütköző védjegyen alapult. A felszólalás alátámasztásaként a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában (jelenleg a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja) foglalt okra hivatkoztak.

14

2007. augusztus 21-én a felperes törlési kérelmet terjesztett elő a 40/94 rendelet 55. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 56. cikke) alapján. E kérelem (a továbbiakban: törlési kérelem) az ütköző védjegy ellen irányult, annak a fenti 7. pontban említett valamennyi áruja és szolgáltatása tekintetében.

15

A törlési kérelem főként a német macros consult GmbH cégnéven alapult.

16

A törlési kérelem alátámasztásaként hivatkozott okok között szerepelt a 40/94 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének c) pontjában (jelenleg a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének c) pontjában) foglalt ok.

17

2007. szeptember 11-i határozatával az OHIM felfüggesztette a fenti 12. és 13. pontban említett felszólalási eljárást, az ugyanezen ügyben benyújtott törlési kérelem elbírálásáig.

18

2009. január 19-én a törlési osztály elutasította a törlési kérelmet. A törlési osztály többek között úgy ítélte meg, hogy lényegében a felperes cégnevére alapított korábbi jog meglétét nem bizonyították, mivel a felperes nem tudta bizonyítani, hogy e megjelölés az ütköző védjegy lajstromozásának időpontjában a kereskedelmi forgalomban használat tárgyát képezte volna.

19

2009. március 20-án a felperes a 40/94 rendelet 57–62. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 58–64. cikke) alapján fellebbezést nyújtott be az OHIM-hoz a törlési osztály határozata ellen.

20

2010. október 18-i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az OHIM negyedik fellebbezési tanácsa elutasította a fellebbezést.

21

A fellebbezési tanács többek között úgy ítélte meg, hogy a felperes nem bizonyította a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett korábbi jog meglétét.

22

A 207/2009 rendelet 53.cikke (1) bekezdésének c) pontja alkalmazását illetően a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a felperes – a Markengesetz 5. §-ára való általános hivatkozással, amely különféle jogokat véd, valamint a macros consult BmbH cégnévre való utalással – nem jelölte meg kellően pontosan azt, hogy milyen korábbi jogra hivatkozik.

23

Egyébiránt a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a felperes által előterjesztett bizonyítékok alapján nem állapítható meg a korábbi jog megléte. Egyrészről a 1998. március 14-i nemzeti védjegybejelentés másolata nem teszi lehetővé azon következtetés levonását, hogy az üzleti tevékenységet megkezdték, annál is inkább, mivel a lajstromozási eljárást nem a felperes folytatta le. Másrészről a macros consult GmbH – Unternehmensberatung für Wirtschafts- und Finanztechnologie nevű cég védjegybejelentésében szereplő megjelölés – anélkül, hogy a fellebbezési tanács szerint nyilatkozni kellene arról, hogy e kérelem az üzleti életben való használat megkezdését képezi-e – eltért a felperes által hivatkozott cégnévtől.

24

Végül a fellebbezési tanács hangsúlyozta, hogy a valamely szakmai kiállításon való részvételre vonatkozó iratok, valamint a felperes által benyújtott könyvelési iratok mind a 2006 és 2008 közötti időszakra vonatkoztak, és ennek következtében azok alapján nem állapítható meg az ütköző védjegy bejelentésének időpontjában fennálló korábbi jog megléte.

25

Keresetlevelében a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

26

A válaszban mindenesetre a felperes rámutatott arra, hogy keresete arra irányul, hogy a Törvényszék új jogi értékelést követően helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot, és a fellebbezési tanács – a Törvényszék véleményét és az egyéb jogi kérdésekben adott magyarázatát figyelembe véve – adjon helyt törlési kérelmének, elismerve a korábban hozzá benyújtott fellebbezés megalapozottságát.

27

A tárgyaláson a felperes fenntartotta, hogy keresete a megtámadott határozat hatályon kívül helyezésére irányul, és ez jegyzőkönyvbe vételre is került.

28

Az OHIM és a beavatkozó azt kéri, hogy a Törvényszék:

29

Keresetének alátámasztására a felperes egyetlen jogalapra hivatkozik, amely a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdése c) pontjának és (2) bekezdése a) pontjának megsértésén alapul.

30

Ugyanakkor a tárgyaláson a felperes elismerte, hogy írásbeli beadványaiban nem terjesztett elő érvet azzal kapcsolatban, hogy a megtámadott határozatban a 207/2009 rendelet 53. cikke (2) bekezdésének a) pontja és a Bürgerliches Gesetzbuch (német polgári törvénykönyv) 12. §-a rendelkezéseinek a fellebbezési tanács általi együttes alkalmazása jogszerű volt-e, és ennélfogva e kérdés a Törvényszék előtti eljárásnak nem képezi tárgyát.

31

Így tehát azt kell megállapítani, hogy a jelen jogvita tárgya kizárólag a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdése c) pontja és 8. cikke (4) bekezdése együttes rendelkezéseinek a megtámadott határozatban a fellebbezési tanács által végzett alkalmazásának jogszerűsége.

32

A Törvényszék által a tárgyalás előtt írásban neki címzett kérdésre adott válaszában a felperes a Markengesetz 15. §-ára hivatkozott, anélkül hogy e hivatkozást oly módon pontosította volna, hogy annak alapján ezen érv esetleges hatályát értékelni lehetett volna. Miként azt a tárgyaláson elismerte, e rendelkezésre sem az OHIM előtti eljárás során, sem a jelen eljárás során nem hivatkozott. A tárgyaláson a felperes elismerte, hogy e rendelkezés alkalmazásának kérdése nem tárgya a jelen peres eljárásnak, és ez jegyzőkönyvbe vételre is került. A jelen peres eljárás tárgya tehát kizárólag a Markengesetz 5. §-ának jelen ügyben történt értelmezésének és alkalmazásának megalapozottsága, amely kérdést illetően a felek nem értenek egyet.

33

A felperes azt állítja, hogy az ütköző védjegy bejelentésekor, nevezetesen 1998. március 23-án ő már használta névként, cégnévként és cégfeliratként a „macros consult” megjelölést, és ennélfogva az e jelölésnek a Markengesetz 5. §-a által biztosított oltalmat élvezhette.

34

A felperes szerint a magánjogi jogi személyek előtársaságainak (Vorgesellschaft) cégneve oltalom tárgyát képezi a Markengesetz 5. §-a értelmében, amennyiben a jövőbeni társaság harmadik felek viszonylatában működik, és az így folytatott üzleti tevékenysége tartós gazdasági tevékenységre enged következtetni. A név és a cégnév oltalma egyébiránt kiterjed az őket alkotó elemekre, amennyiben ezen elemek megkülönböztető képességgel rendelkeznek. A cégnév használatának megkezdéséhez elegendő a telefonvonal aktiválása, a cégjegyzékbe való bejegyzés vagy a cégnévnek valamely nemzeti védjegyhivatallal valamely védjegy lajstromoztatása érdekében folytatott levelezés során történő használata. E tekintetben a cégnevek oltalma érvényességének megkezdődéséhez a Markengesetz 5. §-a értelmében nem szükséges, hogy a vállalkozás már az összes piaci szereplő vagy összes ügyfele irányában korábban megjelenjen.

35

Érveinek alátámasztásaként a felperes a szakirodalomban megjelent egyik cikkre (Ingerl, R. és Rohnke, C., Markengesetz, Kommentar, 3. kiadás, C. H. Beck, München, 2010), valamint a Bundesgerichtshof (német szövetségi bíróság) tizennégy ítéletére hivatkozik.

36

Cégnevének az ütköző védjegy bejelentését, azaz 1998. március 23-át megelőző használatának bizonyításaként a felperes az 1998. február 19-én kelt cégbejegyzési kérelmére, cégnevének az e cégjegyzékbe 1998. március 5-én történt bejegyzésére, valamint annak a Deutsches Patent- und Markenamttal (német szabadalmi és védjegyhivatallal) folytatott levelezésében való használatára hivatkozik. Szerinte a Deutsches Patent- und Markenamt által kiállított átvételi elismervény azt bizonyítja, hogy a felperes e hivatalnál a „macros consult” védjegy lajstromozása iránt 1998. március 14-én kérelmet nyújtott be. E ténybeli elemeket szerinte mind a törlési osztály, mind a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban tévesen értékelte.

37

A felperes vitatja a fellebbezési tanács által a megtámadott határozat 26. pontjában tett azon megállapítást is, amely szerint a macros consult GmbH – Unternehmensberatung für Wirtschafts- und Finanztechnologie cégnév bejegyzése iránti kérelem a törlési kérelem szempontjából nem releváns bizonyíték. Még ha vélhetően a fellebbezési tanács úgy is ítélte meg, hogy a törlési kérelem a cégnevet alkotó egyes elemeken alapul, és nem magán a cégnéven, a felperes arra hivatkozik, hogy a „macros” és a „macros consult” szavak a cégnevétől eltérő elemek, és így mint ilyenek, önállóan használva is oltalmat élveznek a Markengesetz 5. §-a értelmében.

38

A felperes hozzáteszi, hogy e cégnévvel a fenti 36. pontban említett cégbejegyzési kérelem benyújtása óta végzi tevékenységét. Így 2006-ban péládul már 1,7 millió eurós üzleti forgalmat bonyolított. A felperes korábban benyújtotta az OHIM-hoz a 2005-ös és a 2006-os évre vonakozó mérlegbeszámolóit, valamint a Centrum für Büroautomation, Informationstechnologie und Telekommunikationon (CeBIT, informatikai és távközlési kiállítás) való részvételét igazoló iratokat. Ezért szerinte a fellebbezési tanács figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy ő a cég megalapítása óta folyamatos gazdasági tevékenységet végez.

39

Végül a felperes vitatja az OHIM és a beavatkozó által emelt elfogadhatatlansági kifogások egészét. Az OHIM által az esetlegesen megszerzett korábbi jognak a harmadik felek viszonylatában 1998 és 2005 között végzett tevékenység meglétére vonatkozó bizonyítékok hiánya miatti megszűnésére alapított érvre adott válaszként a felperes a válaszhoz csatolt mellékletben benyújtotta éves mérlegbeszámolóit az 1998 és 2005 közötti időszak üzleti évei tekintetében. A felperes úgy véli, hogy e bizonyítékok nem zárhatók ki elkésettség miatt, hiszen ő csak az OHIM által annak válaszbeadványában felhozott érvre adott válaszként tudta ezeket előterjeszteni, és amennyiben a Törvényszék újabb bizonyítékokat kérne, ő készséggel áll rendelkezésre.

40

Ami az ütköző megjelölések hasonlóságát illeti, a felperes az OHIM előtti eljárás egészére, valamint a fenti 12. és 13. pontban említett felszólalási eljárásban a beavatkozó által benyújtott beadványra utal vissza.

41

Az OHIM arra hivatkozik, hogy a kereset teljes egészében elfogadhatatlan, és azt el kell utasítani. Először is arra hivatkozik, hogy a kereset nem említi kifejezetten a megtámadott határozattal szemben felhozott jogalapokat, csupán arra kéri a Törvényszéket, hogy bírálja el a tények eredeti értékelését követően a korábbi jog meglétére vonatkozó állításainak megalapozottságát. Márpedig a Törvényszék előtt csak a megtámadott határozat jogszerűségének vitatása iránt indítható kereset.

42

Másodszor az OHIM vitatja a felperes által az általa hivatkozott korábbi jogok és az ütköző védjegy közötti összetéveszthetőség fennállásának megállapítása érdekében a felszólalási eljárásra vonatkozóan tett, a fenti 12. és 13. pontban ismertetett általános utalás elfogadhatóságát. Ezenkívül, mivel a fellebbezési tanács szerinte nem elemezte az állítólagos korábbi jog és az ütköző védjegy közötti összetéveszthetőséget, ezért nem a Törvényszék feladata elsőként elvégezni ezt az értékelést.

43

Harmadszor az OHIM arra hivatkozik, hogy a keresethez A4. mellékletként csatolt cégkivonat 2010. december 21-i keltezésű, következésképpen azt a megtámadott határozat elfogadását követően adták ki. E melléklet tehát új ténybeli elemet képez, és emiatt elfogadhatatlan. Ehhez hasonlóan az OHIM vitatja, hogy a fenti 35. pontban említett német bíróságok határozatait a Törvényszék figyelembe veheti. Itt ugyanis olyan ténybeli elemekről van szó, amelyekre a felperesnek a közigazgatási eljárás során kellett volna hivatkoznia, hiszen a 207/2009 rendelet 53. cikke értelmében vett korábbi jog megléte olyan ténykérdés, amelyet a 2868/95 rendelet 37. szabályának b) pontja iiii. alpontja szerint annak a félnek kell bizonyítania, aki arra hivatkozik. Végül az OHIM azt állítja, hogy a felperes által a válaszhoz mellékelt ténybeli elemek (lásd a fenti 39. pontot) újaknak minősülnek, és ennélfogva elfogadhatatlanok.

44

Az ügy érdemét illetően az OHIM arra hivatkozik, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a valamely nemzeti jogrendszer által védett korábbi jogok meglétét annak a félnek kell bizonyítania, aki arra hivatkozik, és e bizonyítékot a közigazgatási eljárás során kell előterjeszteni. Mivel a felperes nem szolgáltatott ilyen bizonyítékot, az OHIM azt állítja, hogy a fellebbezési tanács helyesen vélte úgy, hogy a törlési kérelmet el kell utasítani.

45

Az OHIM a beavatkozóhoz hasonlóan arra hivatkozik, hogy önmagában valamely olyan nemzeti védjegybejelentés, amely a cégbejegyzésen kívül a felperes által hivatkozott egyetlen ténybeli elem, nem minősül a Markengesetz 5. §-a értelmében vett használat megkezdésének.

46

Ráadásul a szóban forgó védjegybejelentést a felperes visszavonta, és a felperes tényleges tevékenységét igazoló első iratok 2005-ből származnak. Így, még ha feltételezzük is, hogy a felperes 1998-ban megszerezte a Markengesetz 5. §-a értelmében vett cégnévhez való jogot, e hatéves kihagyás miatt minden esetleges jog elveszett. Mindenesetre a megjelöléshez való új jog, még ha feltételezzük is, hogy azt 2005-ben megszerezték, nem tekinthető az ütköző védjegy bejelentésénél korábbi jognak.

47

Egyébiránt a felperes cégbejegyzése nem minősül kereskedelmi forgalomban történő használatnak a Markengesetz 5. §-a értelmében.

48

Végül a felperes korábban nem hivatkozott a Markengesetz 15. §-ára, az egyetlen olyan rendelkezésre, amely lehetővé tenné az olyan megjelölés használatától való eltiltást, amelynek használati jogát ugyanezen törvény 5. §-a értelmében megszerezték.

49

A beavatkozó arra hivatkozik, hogy a keresetben a felperes nem jelölte meg kellő pontossággal azokat a rendelkezéseket, amelyeket a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban állítólag megsértett. Ennélfogva a kereset nem felel meg a Törvényszék eljárási szabályzata 44. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt követelményeknek.

50

Ugyanúgy, a beavatkozó elfogadhatatlannak tartja a felperes által elsőként a válasz alátámasztásaként hivatkozott ténybeli elemeket, nevezetesen a Bundesgerichtshof három ítéletét, valamint az 1998 és 2005 közötti időszak már lezárt üzleti évei tekintetében benyújtott éves mérlegbeszámolókat.

51

Az ügy érdemét illetően a beavatkozó arra hivatkozik, hogy a felperes nem bizonyította, hogy cégneve a német védjegyjog értelmében oltalmat élvezett volna. Arra hivatkozik, hogy az a fél, aki az OHIM előtt a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése értelmében vett korábbi jogra szeretne hivatkozni, a 2868/95 rendelet 19. szabályának (2) bekezdése értelmében köteles bizonyítani az általa hivatkozott jog meglétét. Márpedig a beavatkozó szerint a felperes nem bizonyította azt, hogy a „macros consult” rövidített cégneve cégnévként oltalom alatt állt volna.

52

Másodszor a fellebbezési tanács azt állítja, hogy – amennyiben a felperes új bizonyítékokat terjesztene elő cégnevének vagy a macros megjelölésnek az ütköző védjegy bejelentését megelőzően a kereskedelmi forgalomban történt használatára vonatkozóan – a Törvényszéknek e bizonyítékokat mint elkésetteket ki kellene zárnia a vizsgálatból, hiszen azokat korábban az OHIM elé nem terjesztették be. Egyébiránt a beavatkozó úgy véli, hogy a fellebbezési tanács helyesen állapította meg azt, hogy a 2006-os és a 2008-as évre vonatkozó bizonyítékok nem alkalmasak a korábbi jog időbeli elsőbbségének bizonyítására, hiszen azok olyan tényekre vonatkoznak, amelyek több mint tíz évvel az ütköző védjegy bejelentése után merültek fel.

53

Harmadszor a beavatkozó arra hivatkozik, hogy az ütköző védjegy bejelentésénél korábbi jog meglétére vonatkozó bizonyítékok hiányán kívül az a feltétel sem teljesül, miszerint a lajstromozatlan megjelölés használatának meg kell haladnia a csupán „helyi jelentőségű” használatot. Ezenkívül a beavatkozó vitatja a felperes által hivatkozott állítólagos korábbi jog és az ütköző védjegy közötti összetéveszthetőség fennállását.

54

A 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett ugyanezen rendelet 53. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében a közösségi védjegyet akkor kell törölni védjegynek nem minősülő, valamely más megjelölés alapján, ha az együttesen teljesít négy feltételt: kereskedelmi forgalomban kell használni; a helyi jelentőségűt meghaladó mértékűnek kell lennie; a megjelölésre alkalmazandó tagállami jog szerint a megjelöléshez fűződő jogokat a közösségi védjegybejelentés bejelentési napjánál korábban kell megszerezni; végezetül az e megjelöléshez fűződő jogok alapján a jogosult megtilthatja a későbbi védjegy használatát. E négy feltétel korlátozza a védjegynek nem minősülő azon más megjelölések körét, amelyekre a 207/2009 rendelet 1. cikkének (2) bekezdése értelmében az Unió egész területén hivatkozni lehet valamely közösségi védjegy érvényességének vitatása céljából. Tekintettel arra, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése által előírt feltételek együttes feltételek, a közösségi védjegyek törlése iránti kérelem elutasításához elegendő, ha közülük akár csak egy nem teljesül (a Törvényszék T-318/06-T-321/06. sz., Moreira da Fonseca kontra OHIM - General Óptica [GENERAL OPTICA] ügyben 2009. március 24-én hozott ítéletének [EBHT 2009., II-649. o.] 32. és 47. pontja).

55

Az első két feltétel, vagyis a hivatkozott megjelölés használatára és annak – a helyi jelentőségűt meghaladó – mértékére vonatkozó feltétel magából a 207/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének a szövegéből következik, következésképpen azokat az uniós jogra tekintettel kell értelmezni. A 207/2009 rendelet tehát a megjelölések használata és jelentősége tekintetében egységes szabványokat állít fel, amelyek megfelelnek az e rendelet által bevezetett rendszer alapját képező elveknek (a fenti 54. pontban hivatkozott GENERAL OPTICA ügyben hozott ítélet 33. pontja).

56

Ugyanakkor a „ha – az irányadó tagállami jogszabályok szerint” kifejezésből következik, hogy az ezt követően a 207/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének a) és b) pontjában felsorolt két másik feltétel a rendelet által előírt olyan feltételeknek tekinthető, amelyeket, az előbbiekkel ellentétben, a hivatkozott megjelölés tekintetében irányadó jog által meghatározott szempontokra tekintettel kell értékelni. Ezen, a hivatkozott megjelölés tekintetében irányadó jogra történő utalás teljességgel indokolt, tekintettel arra, hogy a 207/2009 rendelet elismeri annak lehetőségét, hogy a közösségi védjegyrendszeren kívüli megjelölésekre hivatkozni lehessen valamely közösségi védjeggyel szemben. Következésképpen kizárólag a hivatkozott megjelölés tekintetében irányadó jog alapján állapítható meg, hogy e megjelölés korábbi-e, mint a közösségi védjegy, és ez indokolhatja-e a későbbi védjegy használatának megtiltását (a fenti 54. pontban hivatkozott GENERAL OPTICA ügyben hozott ítélet 33. pontja).

57

A 207/2009 rendelet 53. cikke (2) bekezdésének szövegéből az derül ki, hogy amikor az arra az esetre hivatkozik, amikor a korábbi jog alapján valamely közösségi védjegy használata megtiltható, egyértelműen két esetet különböztet meg aszerint, hogy a korábbi jog az uniós szabályozás „vagy” a nemzeti jog védelme alatt áll (a Bíróság C-263/09. P. sz., Edwin kontra OHIM ügyben 2011. július 5-én hozott ítéletének [EBHT 2011., I-5853. o.] 48. pontja).

58

Ami a 2868/95 rendelet által meghatározott eljárási rendszert illeti, a 207/2009 rendelet 53. cikke (2) bekezdése szerint a nemzeti jog értelmében védelmet élvező valamely korábbi jog alapján benyújtott kérelem esetében a 2868/95 rendelet 37. szabálya úgy rendelkezik, hogy olyan esetben, mint a jelen eset is, a kérelmezőnek kell bizonyítékot szolgáltatnia arról, hogy az alkalmazandó nemzeti jogszabályok értelmében ő erre a jogra hivatkozhat (a fenti 57. pontban hivatkozott Edwin kontra OHIM ügyben hozott ítélet 49. pontja).

59

E szabály nemcsak azt a terhet rója a kérelmezőre, hogy az OHIM elé terjessze azokat a bizonyítékokat, amelyek igazolják, hogy fennállnak az általa alkalmazni kért nemzeti jogszabály által ahhoz megkövetelt feltételek, hogy valamely korábbi jog alapján megtilthassa a közösségi védjegy használatát, hanem azt is, hogy az OHIM elé terjessze azokat a bizonyítékokat is, amelyek alátámasztják e jogszabály tartalmát (a fenti 57. pontban hivatkozott Edwin kontra OHIM ügyben hozott ítélet 50. pontja).

60

Mivel a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének c) pontja kifejezetten utal ugyanezen rendelet 8. cikkének (4) bekezdésére, és ez utóbbi rendelkezés azokra a korábbi jogokra vonatkozik, amelyeket a szóban forgó megjelölésre alkalmazandó uniós vagy tagállami jog részesít védelemben, a fenti 57–59. pontban említett bizonyítási szabályok akkor is alkalmazandók, amikor a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti nemzeti jogra hivatkoznak. A 2868/95 rendelet 37. szabálya b) pontja ii. alpontjában ugyanis hasonló rendelkezéseket ír elő a korábbi jog bizonyítása terén a 207/2009 rendelet 53. cikkének (1) bekezdése alapján benyújtott kérelmek esetében is.

61

Egyébként a 207/2009 rendelet 65. cikke szerint a Törvényszék nem vizsgálhatja újból a ténybeli körülményeket az első alkalommal előtte hivatkozott bizonyítékok fényében. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis e rendelkezés értelmében a Törvényszékhez benyújtott kereset az OHIM fellebbezési tanácsai határozatai jogszerűségének vizsgálatára irányul, és e jogszerűséget e határozatok meghozatala idején rendelkezésre álló információkra figyelemmel kell értékelni (lásd a Bíróság C-546/10. P. sz., Wilfer kontra OHIM ügyben 2011. szeptember 13-án hozott végzésének [az EBHT-ban nem tették közzé] 41. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

62

Az előbbiekből az következik, hogy az olyan nemzeti jog meglétének kérdése, amelyre a jelen ügyben a felperes hivatkozik, ténykérdés. Így tehát annak a félnek, aki a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelő valamely jog meglétére hivatkozik, nem csupán azt kell bizonyítania az OHIM előtt, hogy e jog a nemzeti jogszabályokból ered, hanem maguknak e jogszabályoknak az alkalmazási körét is.

63

Így, amikor az 1996. október 28-i határozattal elfogadott, az OHIM előtti eljárásokra vonatkozó iránymutatásokban (C. rész, 4. fejezet, 5.4 pont) azt állapította meg, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése értelmében alkalmazandó tagállami jogot ténykérdésnek kell tekinteni, és hivatalból nem állapítható meg pontosan, hogy az egyes tagállamokban milyen szaályozás vonatkozik a 207/2009 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének körébe tartozó jogokra, az OHIM elnöke helyesen értelmezte a bizonyítási teherre vonatkozó szabályokat.

64

Márpedig a közösségi védjegyügyekben eljáró uniós bíróságok előtt az inter partes eljárásokban a ténymegállapításra vonatkozó bevett szabályoknak megfelelően (lásd a 207/2009 rendelet 76. cikkét) emlékeztetni kell arra, hogy az uniós bíróság nem róhatja fel a fellebbezési tanácsnak azt, hogy az nem vette figyelembe azokat a tényeket, amelyeket a felek nem a kellő időn belül terjesztettek elé.

65

Ebből következik, hogy a Törvényszék a jelen esetben nem végezheti el annak a kérdésnek a külön vizsgálatát, hogy a felperes hivatkozhat-e a Markengesetz 5. §-a által védett megjelölésre. A Törvényszék ugyanis nem helyettesítheti a német jognak a fellebbezési tanács által elvégzett értékelését a saját értelmezésével, vizsgálata csupán arra a kérdésre korlátozódhat, hogy a német jog hatályának meghatározásakor és azon következtetés levonásakor, hogy a felperes nem bizonyította a német jog által védett korábbi jog meglétét, a fellebbezési tanács helyesen értékelte-e azokat a bizonyítékokat, amelyeket a megtámadott határozat meghozatala előtt elé terjesztettek.

66

Az előbbi megfontolásokra tekintettel meg kell vizsgálni azoknak az érveknek a megalapozottságát, amelyekkel a felperes a megtámadott határozat jogszerűségét vitatja.

67

A megtámadott határozatban a fellebbezési tanács lényegében úgy ítélte meg, hogy a felperesnek – a megjelölésnek az ütköző védjegy bejelentését megelőzően a kereskedelmi forgalomban történt használatára vonatkozó bizonyíték hiánya miatt – nem sikerült bizonyítania, hogy teljesültek volna a Markengesetz 5. §-ában előírt azon feltételek, amelyek ahhoz szükségesek, hogy ő a macros consult GmbH megjelölés oltalmához való jogra hivatkozhasson (a megtámadott határozat 21–28. pontja).

68

Egyébként a fellebbezési tanács a felperes által az ütköző védjegy bejelentési időpontja után bekövetkezett tényekre vonatkozóan előterjesztett bizonyítékokat mint hatástalanokat kizárta (a megtámadott határozat 27. pontja). A felperes ezek után e bizonyítékok közül egyeseket keresetéhez mellékelten terjesztett elő, és válaszához új bizonyítékokat csatolt, amelyek szintén az ütköző védjegy bejelentési időpontja után bekövetkezett tényekre vonatkoztak.

69

Ennélfogva elsőként meg kell vizsgálni, hogy a felperes alappal kifogásolja-e azt, hogy a fellebezési tanács megtagadta az ütköző védjegy bejelentési időpontja után bekövetkezett tényekre vonatkozóan elé terjesztett bizonyítékok figyelembevételét, majd második lépésben meg kell vizsgálni annak a kérdésnek a fellebbezési tanács által elvégzett értékelését, hogy a felperesnek sikerült-e bizonyítania a korábbi jog meglétét.

70

Magának a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) és (2) bekezdésének szövegéből is kiderül, hogy az e rendelkezéseken alapuló törlési kérelmek a korábbi jog meglététől függnek. Ezen időbeli elsőbbséget egyébként maga a rendelet 8. cikkének (4) bekezdése, amely az 53. cikk (1) bekezdésének c) pontjára utal vissza, úgy határozza meg, hogy az azt jelenti, hogy azt a jogot, amelyen a törlési kérelem alapul, annak a közösségi védjegynek a bejelentési időpontját, vagy adott esetben elsőbbségi időpontját megelőzően kell megszerezni, amelynek a törlését kérik (lásd ebben az értelemben a fenti 54. pontban hivatkozott GENERAL OPTICA ügyben hozott ítélet 32. pontját).

71

Jelen esetben az ütköző védjegy bejelentési kérelmét 1998. március 23-án nyújtották be (lásd a fenti 5. pontot). A felperesnek tehát azt kell bizonyítania, hogy ő a hivatkozott jogokat ezen időpontot megelőzően szerezte meg. Következésképpen a fellebbezési tanács helyesen zárta ki mindazon bizonyítékok figyelembevételét, amelyeket hozzá a felperes a 2006 és 2008 között bekövetkezett tényekre vonatkozóan terjesztett be (lásd a megtámadott határozat 27. pontját).

72

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a valamely nemzeti jogrendszer által védett megjelölésre alapított törlési kérelmet előterjesztő félnek kell bizonyítania az OHIM előtt először is azt, hogy melyek a szóban forgó nemzeti jogrend által a védett jog keletkezésére vonatkozóan előírt feltételek, másodszor pedig azt, hogy e feltételek teljesülnek (lásd a fenti 57–60. pontot). Egyébként a Törvényszék nem a fellebbezési tanács által hozott határozat jogszerűségének vizsgálatakor csak azokat a bizonyítékokat veheti figyelembe, amelyek a fellebbezési tanácsnak a határozata meghozatalakor rendelkezésére álltak (lásd a fenti 61. pontot).

73

A Törvényszék feladata tehát először is annak értékelése, hogy a felperes helyesen állítja-e azt, hogy a fellebbezési tanács tévedett a német jog alkalmazási körét illetően.

74

E tekintetben elöljáróban azt kell megállapítani, hogy a peres felek mindegyike egyetért abban, hogy a Markengesetz 5. §-a a cégnévhez fűződő jog védelmének feltételeként a szóban forgó megjelölés kereskedelmi forgalomban történő használatát követeli meg. E feltétel magának az említett rendelkezésnek a szövegéből is kiderül (lásd a fenti 4. pontot). A felek véleménye azonban eltér e feltétel alkalmazási körének értelmezését illetően.

75

Márpedig a fenti 57–64. pontban említett okok miatt az OHIM alappal hivatkozik arra, hogy az uniós jog szempontjából azok a feltételek, amelyeknek a nemzeti jogrendszerek a belső jogban védett jogok elismerését alárendeli, ténykérdések, amelyek előtte történő bizonyítása a felekre hárul.

76

Így tehát helyt kell adni az OHIM és a beavatkozó által arra alapított elfogadhatatlansági kifogásnak, hogy a felperes nem hivatkozhat első alkalommal a Törvényszék előtt a Markengesetz 5. §-ának a Bundesgerichtshof több ítélete, valamint a német jogirodalom által adott értelmezésére. Ugyanis, miként azt a felperes a tárgyaláson megerősítette, nem vitás, hogy ezeket a bizonyítékokat a közigazgatási eljárásban nem terjesztette elő, csupán hivatkozott rájuk, de azokat – ha csak részben is, de – kizárólag a Törvényszékhez nyújtotta be először. A Törvényszék tehát nem veheti figyelembe e bizonyítékokat a megtámadott határozat jogszerűségének értékelésekor.

77

Egyébként a felperes nem állítja, hogy ő a német jog alkalmazási körére vonatkozóan bizonyítékokat terjesztett volna a fellebbezési tanács elé, amelyeket az rosszul értelmezett. Ennélfogva nem kifogásolhatja alappal a fellebbezési tanács által a német jog alkalmazási körére vonatkozóan a megtámadott határozatban adott értékelést.

78

Másodszor azt kell megvizsgálni, hogy a felperesnek sikerült-e bizonyítania azt, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban értékelési hibát vétett a német jog alkalmazását illetően, ahogyan azt az említett határozatban értelmezte.

79

E tekintetben nem vitás, hogy a felperes által a fellebbezési tanács elé terjesztett, az ütköző védjegy bejelentése előtti időszakra vonatkozó egyedüli bizonyítékok egyrészt olyan iratokból állnak, amelyek a felperesnek a német cégjegyzékbe történt felvételére vonatkoznak (a kereset A3. melléklete), valamint a macros nemzeti szóvédjegynek a Deutsches Patent- und Markenamthoz benyújtott bejelentési kérelméből (a kereset A6. melléklete).

80

A felperes által a válaszhoz mellékelten benyújtott iratok – nevezetesen az 1998 és 2005 közötti időszak üzleti éveire vonatkozó mérlegbeszámolók – azonban elfogadhatatlanok, mivel azok nem szerepelnek a fellebbezési tanács ügyiratai között, amint azt az OHIM és a beavatkozó állítja.

81

Ami egyfelől a felperesnek a cégjegyzékbe történt bejegyzését illeti, a fellebbezési tanács hangsúlyozta, hogy az a cégnév, amellyel a felperes cégét bejegyezték, nevezetesen a macros consult GmbH – Unternehmensberatung für Wirtschafts- und Finanztechnologie, nem azonos a macros consult GmbH cégnévvel, amelynek tekintetében a felperes az oltalomra hivatkozik.

82

E tekintetben azt kell megállapítani, hogy a felperes nem terjesztett semmilyen olyan bizonyítékot a fellebbezési tanács elé, amely alkalmas lenne annak bizonyítására, hogy a német jog szerint az a cégnév, amelynek oltalmára a Markengesetz 5. §-a alapján hivatkoznak, nevezetesen jelen esetben a macros consult GmbH megjelölés eltérhet az ezen oltalom meglétének alátámasztásaként szolgáltatott bizonyítékokban szereplő megjelöléstől, vagyis jelen esetben a felperes macros consult GmbH – Unternehmensberatung für Wirtschafts- und Finanztechnologie néven történt bejegyzésétől. Ennélfogva a felperes nem vitathatja – első alkalommal a Törvényszék előtt – a német jog alkalmazási körének a fellebbezési tanács által adott értelmezését. Mindenesetre, még ha el is ismernénk a felperes azon feltevését, miszerint a macros consult GmbH – Unternehmensberatung für Wirtschafts- und Finanztechnologie cégnév cégjegyzékbe történt bejegyzését a fellebbezési tanácsnak figyelembe kellett volna vennie, elegendő megjegyezni, hogy az ilyen bejegyzés, még ha lehetővé is teszi a felperes számára az üzleti életben a macrso consult GmbH név használatát, önmagában nem bizonyítja e név használatának tartós jellegét.

83

Másfelől a Deutsches Patent- und Markenamthoz benyújtott macros szóvédjegy bejelentési kérelmét illetően nem vitás, hogy az az említett hivatal és a felperes közötti levelezés meglétére utal, aki a macros consult GmbH név alatt járt el az ügyben.

84

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy figyelemmel a törlési kérelem tárgyára, amelyet a macros consult GmbH cégnévnek a német jog szerinti oltalmára alapítottak, a jelen peres eljárásnak nem az a kérdés a tárgya, hogy a macros védjegy, amelynek lajstromozását a Deutsches Patent- und Markenamtnál kérelmezték, oltalmat élvezett-e, hanem kizárólag az a kérdés, hogy az e védjegy lajstromozása iránti kérelem lehetővé teszi-e a felperes számára a macros consult GmbH cégnév kereskedelmi forgalomban történt használatának bizonyítását.

85

Márpedig a fellebbezési tanács nem követett el értékelési hibát a német jog alkalmazási körének általa adott értelmezésével akkor, amikor úgy ítélte meg, hogy a Deutsches Patent- und Markenamthoz benyújtott egyszerű szóvédjegybejelentés nem elegendő a macros consult GmbH cégnév kereskedelmi forgalomban történt használatának bizonyításához.

86

Ugyanis, miként azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 25. pontjában kiemelte, valamely védjegy bejelentési kérelme nem előfeltételezi és nem is jelenti azt, hogy azt használták, és nem vitás, hogy a felperes a lajstromozási eljárástól végül elállt. Mivel a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a Markengesetz 5. §-ában foglalt, kereskedelmi forgalomban történő használatra vonatkozó feltételnek bizonyos fokú ténylegességet és kellőképpen rendszeres jelleget kell mutatnia (a megtámadott határozat 23. és 25. pontja), alappal vonta le azt a következtetést, hogy a felperes cégnevének a kereskedelmi forgalomban történő rendszeres használatának bizonyításához egy önmagában álló egyszerű levélváltás nem elegendő.

87

Márpedig a felperes nem szolgáltatott semmilyen ezzel ellentétes, elfogadható bizonyítékot. Ebből következik, hogy a felperesnek nem sikerült bizonyítania, hogy a megtámadott határozatban a fellebbezési tanács tévesen állapította volna meg azt, hogy ő nem bizonyította olyan korábbi jog meglétét, amely alkalmas lenne a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján előterjesztett törlési kérelem alátámasztására.

88

Ennek következtében a felperes által előterjesztett egyetlen jogalapot el kell vetni, és így a jelen keresetet el kell utasítani, anélkül hogy az OHIM és a beavatkozó által előterjesztett többi elfogadhatatlansági kifogásról határozni kellene (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-23/00. P. sz., Tanács kontra Boehringer ügyben 2002. február 26-án hozott ítéletének [EBHT 2002., I-1873. o.] 52. pontját).

89

Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, az OHIM és a beavatkozó kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)

a következőképpen határozott: