JULIANE KOKOTT

FŐTANÁCSNOK ÁLLÁSFOGLALÁSA

Az ismertetés napja: 2010. július 7.¹(1)

C‑149/10. sz. ügy

Zoi Chatzi

kontra

Ypourgos Oikonomikon

(A Dioikitiko Efeteio Thessalonikis [Görögország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„96/34/EK irányelv – Szülői szabadság – Ikrek születése esetén biztosítandó szülői szabadság időtartama”

I –    Bevezetés

1.        A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem a szülői szabadságról szóló, a 96/34/EK irányelvvel(2) végrehajtott keretmegállapodás értelmezésére vonatkozik.

2.        A tagállamok által ikrek születése esetén biztosítandó szülői szabadság terjedelmét kell tisztázni. Vajon minden egyes ikergyermek tekintetében külön‑külön szülői szabadságot kell előírni? Vagy esetleg megfelel a keretmegállapodás előírásainak az is, ha az ikrek születését ugyanúgy kezelik, mint egyetlen gyermek születését, és csak egy szülői szabadságot biztosítanak?

II – Jogi háttér

A –    Uniós jog

3.        A 96/34 irányelv hajtja végre a szülői szabadságról szóló keretmegállapodást, amelyet 1995. december 14‑én az európai szociális partnerek (az Európai Gyáriparosok és Munkáltatók Szervezeteinek Szövetsége [UNICE], az Állami Vállalatok Európai Központja [CEEP] és az Európai Szakszervezetek Szövetsége [EGB]) kötöttek, és amely az irányelv mellékletét képezi.

4.        A keretmegállapodás célja egyrészről, hogy meghatározza a szülői szabadságra vonatkozó minimumkövetelményeket, mivel az európai szociális partnerek megítélése szerint ez a hivatás és a családi élet összeegyeztetésének fontos eszköze, másrészről pedig, hogy támogassa a férfiak és a nők egyenlő lehetőségeinek és a velük való egyenlő bánásmódnak a biztosítását.(3)

5.        A keretmegállapodás azon a megfontoláson alapul, hogy a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló közösségi charta 16. pontja az egyenlő bánásmódról olyan intézkedések kidolgozását írja elő, amelyek a férfiak és a nők számára lehetővé teszik a hivatásbeli és a családi kötelezettségeik összeegyeztetését.(4)

6.        A keretmegállapodás 2. szakasza a következőképpen rendelkezik:

„1.      Ez a megállapodás a 2. cikk 2) pontjára [helyesen: 2. szakasz 2. pontjára] figyelemmel gyermek születése, illetve örökbefogadása esetén egyéni jogot biztosít a férfi és a női munkavállalóknak szülői szabadság igénybevételére, hogy legalább három hónapon át gondozhassák gyermeküket, annak meghatározott életkoráig, de legfeljebb a gyermek 8 éves koráig. A tagállamok és/vagy a szociális partnerek határozzák meg a részletes szabályokat.

2.      A férfiak és a nők egyenlő lehetőségeinek és a velük való egyenlő bánásmódnak az előmozdítása érdekében a szerződő felek úgy határoznak, hogy a 2. cikk 1) pontjában [helyesen: 2. szakasz 1. pontjában] meghatározott szülői szabadságot, alapvetően, át nem ruházható módon kell biztosítani.

3.      A tagállamokban a szülői szabadság igénybevételének feltételeit és az alkalmazás részletes szabályait jogszabályokban és/vagy kollektív szerződésben kell meghatározni az egyezmény [helyesen: a megállapodás] minimumkövetelményeinek tiszteletben tartásával. A tagállamok és/vagy a szociális partnerek különösen:

a)      meghatározhatják, hogy a szülői szabadságot a teljes munkaidő, illetve részmunkaidő figyelembevételével részletekben, illetve munkaidő‑jóváírásos rendszerben biztosítsák;

b)      a szülői szabadságra való jogosultságot a munkaviszonyban töltött időhöz és/vagy az adott munkáltatónál munkaviszonyban töltött idő hosszához köthetik, mely idő azonban nem haladhatja meg az egy évet;

c)      a szülői szabadság igénybevételének feltételeit és részletes szabályait az örökbefogadás különleges körülményeihez igazíthatják;

[…]”

7.        A keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja előírja:

„A tagállamok az e megállapodásban rögzítetteknél a munkavállalókra előnyösebb rendelkezéseket is alkalmazhatnak vagy bevezethetnek.”

8.        A keretmegállapodás értelmezésével kapcsolatban a 4. szakaszának 6. pontja a következőket írja elő:

„A nemzeti bíróságok és az Európai Bíróság [helyesen: A Bizottság, a nemzeti bíróságok és az Európai Bíróság] hatáskörének sérelme nélkül, a Bizottság e megállapodás európai szintű értelmezésével kapcsolatos bármilyen ügyet, első fokon, az aláíró felek elé utalja, akik arról véleményt nyilvánítanak.”

B –    Nemzeti jog

9.        A 96/34/EK irányelv rendelkezéseit a közszolgálati jogviszonyban foglalkoztatottak vonatkozásában a polgári közigazgatás tisztviselőinek és a közjogi jogi személyek közalkalmazottainak jogállásáról szóló új kódex (3528/2007 törvény) 53. cikke („Családi kötelezettségekkel rendelkező tisztviselőknek nyújtott könnyítések”) ültette át a görög jogba, amely többek között az alábbiak szerint rendelkezik:

„[…] (2) A tisztviselő szülő munkaideje napi két órával csökken, ha gyermeke legfeljebb kétéves, illetve napi egy órával csökken, ha gyermeke legalább kétéves, de legfeljebb négyéves. A tisztviselő szülő gyermekgondozás céljából kilenc hónap fizetett szülői szabadságra jogosult, ha nem választotta az előző bekezdésben foglalt munkaidő‑csökkentést. Az egyedülálló, özvegy, elvált vagy legalább 67%‑ban csökkent munkaképességű szülőt megillető, az (1) albekezdésben említett munkaidő‑csökkentés, illetve a (2) albekezdésben említett szabadság 6 hónappal, illetve 1 hónappal meghosszabbodik. A negyedik gyermek megszületése esetén a munkaidő‑csökkentés időtartama további két évvel meghosszabodik. […]”

10.      A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a nemzeti jogban nincsenek olyan rendelkezések, amelyek külön szabályoznák az ikrek születése esetén biztosítandó szülői szabadságot.

III – Tényállás és az alapeljárás

11.      Az alapügy felperese, Z. Chatzi a thesszaloniki 1. számú adóhivatal tisztviselője. 2007. május 21‑én ikreket hozott a világra. Szolgálati felettese 2007. szeptember 20‑ától kezdődően kilenc hónap fizetett szülői szabadságot engedélyezett számára, amelyet a görög jog a közszolgálati jogviszonyban foglalkoztatottak számára egy gyermek születése esetén ír elő.

12.      Z. Chatzi 2009. január 30‑án másodízben – 2009. március 1‑jétől kezdődően – igényelt fizetett szülői szabadságot. Arra hivatkozott, hogy az ikrek születése miatt neki minden egyes gyerek után jár a szülői szabadság. E kérelmet 2009. május 14‑én elutasították. Az elutasító határozat ellen Z. Chatzi keresetet indított a kérdést előterjesztő bíróság, a Dioikitiko Efeteio Thessalonikis(5) előtt.

13.      A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a Symvoulio tis Epikrateias(6) a szülői szabadságról szóló jogszabályt azon gyermekek tekintetében, akik testvérek, de nem ikrek, akként értelmezi, hogy a szülő minden egyes gyermek után külön‑külön jogosult kilenc hónap szülői szabadságra. Ehhez kapcsolódóan két közigazgatási felsőbíróság(7) úgy határozott, hogy ikrek születése esetén – külön törvényi szabályozás hiányában – minden egyes ikergyermek után külön‑külön jár a szülői szabadság. Ugyanakkor a görög Államtanács nem osztja ezt az álláspontot.

IV – Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem és a Bíróság előtti eljárás

14.      A kérdést előterjesztő bíróság a Bírósághoz 2010. március 29‑én érkezett, 2010. február 17‑i határozatával az előtte folyamatban lévő eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„1.      Megállapítható‑e, hogy a szülői szabadságról szóló keretmegállapodás 2. szakaszának 1. pontja – összefüggésben értelmezve [az alapjogi chartának] a gyermekek jogairól szóló 24. cikkével, és e jogok [alapjogi charta] által megerősített védelmi szintjére figyelemmel – a gyermekek számára is jogot keletkeztet a szülői szabadságra oly módon, hogy ikrek születése esetén egyetlen szülői szabadság biztosítása [az alapjogi charta] 21. cikke megsértésének minősül a születésen alapuló hátrányos megkülönböztetés és az ikergyermekek jogainak korlátozása okán, ami összeegyeztethetetlen az arányosság elvével?

2.      Az 1) kérdésre adott nemleges válasz esetén, a szülői szabadságról szóló keretmegállapodás 2. szakaszának 1. pontjában szereplő »születés« kifejezést úgy kell‑e értelmezni, hogy a munkavállaló szülőknek kétszeres joga keletkezik a szülői szabadságra azon az alapon, hogy az ikerterhesség két (iker) gyermek egymást követő születésével zárul, vagy akként kell‑e értelmezni, hogy a szülői szabadság csak egy szülés után, az ennek során világra jött gyermekek számától függetlenül jár anélkül, hogy ez utóbbi esetben sérülne [az alapjogi charta] 20. cikkében rögzített törvény előtti egyenlőség?”

15.      A Bíróság elnöke 2010. május 12‑i végzésével helyt adott a kérdést előterjesztő bíróság – a Bíróság eljárási szabályzatának 62a. cikke szerinti – gyorsított eljárás iránti kérelmének. A Bíróság előtti eljárásban az észt, a görög, a lengyel, a cseh kormány, az Egyesült Királyság Kormánya és az Európai Bizottság írásbeli észrevételt, valamint a 2010. július 7‑i tárgyaláson szóbeli észrevételt tett. Ezen túlmenően a német és a ciprusi kormány tett írásbeli észrevételt.

A –    Előzetes megfontolások

1.      A Bíróság értelmezési hatáskörének terjedelme

16.      Mindenekelőtt röviden kitérnék arra, hogy milyen terjedelmű a Bíróságnak a keretmegállapodás értelmezésére vonatkozó hatásköre. A német kormány hangsúlyozza, hogy a keretmegállapodás értelmezése során a szociális partnerek szándékának van különös jelentősége, mivel egyébként sérülnének az alapjogi charta 28. cikkében és az EUMSZ 155. cikkben elismert jogaik.

17.      A keretmegállapodás értelmezése során a szociális partnerek jelentőségét a keretmegállapodás 4. szakaszának 6. pontja is kifejezi. Ekképpen: „e megállapodás európai szintű értelmezésével kapcsolatos bármilyen ügyet, első fokon, az aláíró felek elé utalja, akik arról véleményt nyilvánítanak”.

18.      Ebből azonban nem lehet arra következtetni, hogy a Bíróság értelmezési hatáskörét korlátozza az, ha nem áll rendelkezésre a keretmegállapodást aláíró fél ilyen véleménye.

19.      A Bíróság az EUMSZ 267. cikk alapján köteles az előzetes döntéshozatal keretében az irányelvek értelmezésére. Noha a 96/34 irányelv mellékletében foglalt keretmegállapodás a szociális partnerek között jött létre, a 96/34 irányelv 1. cikke révén annak elválaszthatatlan részévé vált, és annak jogi sorsát osztja.(8) Így a keretmegállapodás 4. szakaszának 6. pontja is világosan kimondja, hogy az abban foglalt szabályozás „az Európai Bíróság hatáskörének sérelme nélkül” érvényesül. Ennélfogva a Bíróságnak a keretmegállapodás értelmezésére vonatkozó hatáskörének terjedelme nem különbözik a Bíróság egyéb irányelvi rendelkezések értelmezésére irányuló általános hatáskörétől. Egyébként sem korlátozhatná a Bíróság elsődleges jogból fakadó értelmezési hatáskörét olyan irányelvi rendelkezés, mint például a keretmegállapodás 4. szakaszának 6. pontja.

2.      A 96/34 irányelv tisztviselőkre való alkalmazhatósága

20.      Továbbá azon körülményre tekintettel, hogy az alapügy felperese tisztviselő, előzetesen tisztázni kell, hogy kiterjed‑e a tisztviselőkre is a 96/34 irányelv és a mellékletét képező keretmegállapodás személyi hatálya.

21.      Bár a keretmegállapodás 1. szakaszának 2. pontja úgy rendelkezik, hogy a megállapodás minden munkavállalóra kiterjed, ami kizárhatná a tisztviselőket, de sem az irányelv, sem pedig a keretmegállapodás nem tartalmaz utalást arra, hogy hatályuk csak a munkavállalók és a magánszektorba tartozó munkáltatók között létrejött munkaszerződésekre terjed ki, így a közszolgálati jogviszonyban is alkalmazandók.(9) A Bíróság az EK 141. cikkben (jelenleg EUMSZ 157. cikk, férfiak és nők egyenlő díjazása) foglalt munkavállaló fogalmát is széles körűen értelmezte, és a tisztviselőket is ez alá sorolta.(10) Ennek során arra hivatkozott, hogy az egyenlő díjazás ott kodifikált elve a közösség alapját képezi, és ezért a közszolgálati jogviszonyt nem lehet kivonni a hatálya alól. Hasonlóképpen határozott a Bíróság a 76/207/EGK(11) és 75/117/EGK(12) irányelv vonatkozásában is, mivel ezek – a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód ott lefektetett elvének megfelelően – általános jelentőségűek.(13) Mivel a 96/34 irányelvnek is elő kell mozdítania a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmódot,(14) itt is széles körűen értelmezendő a munkavállaló fogalma, és beleértendő a tisztviselő is.

B –    Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés

22.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésével az előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy a keretmegállapodás 2. szakaszának 1. pontja a gyermekek számára egyéni jogot biztosít‑e a szülői szabadságra, következésképpen a második szülői szabadság megtagadása ikrek születése esetén sérti‑e az ikergyermekek jogait.

23.      Erre a kérdésre joggal ad nemleges választ az eljárásban részt vevő valamennyi fél. A keretmegállapodás szövege nem utal a gyermekek egyéni jogosultságára. A keretmegállapodás csak a szülők számára biztosít egyéni jogot a szülői szabadságra. Ez világosan kitűnik a keretmegállapodás 2. szakasza 1. pontjának szövegéből. Ugyanis kifejezetten úgy szól, hogy a férfi és a női munkavállalóknak egyéni joguk van a szülői szabadság igénybevételére.

24.      Ezt a nyelvtani értelmezést alátámasztják teleologikus megfontolások is. A szülői szabadság értelme és célja a keretmegállapodás preambuluma és 1. szakaszának 1. pontja szerint, hogy megkönnyítse a dolgozó szülők szülői és munkavállalói kötelezettségeinek összehangolását, valamint előmozdítsa a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmódot. Ebből a célból biztosít a keretmegállapodás a dolgozó szülőknek egyéni jogot a szülői szabadságra, és szabályozza ezáltal a szülők és munkaadójuk közötti viszonyt.(15) A hivatás és a család összehangolása mint cél megvalósítása nem igényli, hogy a gyermekeket saját jogon szülői szabadság illesse.

25.      Az Európai Unió Alapjogi Chartájának a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott 24. cikkéből sem következik a keretmegállapodás más értelmezése. Ez kimondja, hogy a gyermekeknek joguk van a jólétükhöz szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Azonban e védelemhez és gondoskodáshoz való jog nem igényli, hogy e gyermekeknek saját joguk legyen ahhoz, hogy szüleik szülői szabadságot kapjanak. Elegendő, ha e jog csak a szülőknek jár, akik végeredményben a gyermekek gondozásának rendjéről és módjáról döntenek, és akik úgy is határozhatnak, hogy szülői szabadság igénybevétele nélkül is tudják biztosítani a gyermekek gondozását és jólétét.

C –    Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés

26.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a keretmegállapodás szerint minden egyes ikergyermek után saját jogú szülői szabadságot kell‑e biztosítani, vagy megfelel a keretmegállapodás előírásainak, ha az ikrek születését ugyanúgy kezelik, mint egyetlen gyermek születését, és csak egy szülői szabadságot biztosítanak.

27.      Ez a kérdés ugyanígy felmerül többes szülés (hármasikrek, négyesikrek stb.) esetén is. Mivel azonban az alapeljárásban ikerszülésről van szó, az elkövetkezőkben ezt az esetet veszem alapul.

1.      A keretmegállapodás 2. szakasza 1. pontjának értelmezése

28.      A keretmegállapodás 2. szakaszának 1. pontja szerint „gyermek születése, illetve örökbefogadása esetén” a férfi és a női munkavállalóknak egyéni joguk van „szülői szabadság igénybevételére, hogy legalább három hónapon át gondozhassák gyermeküket”. Hasonló megfogalmazás található az Európai Unió Alapjogi Chartája 33. cikkének (2) bekezdésében, amely többek között leszögezi, hogy „[a] család és a munka összeegyeztetése érdekében mindenkinek joga van a […] szülői szabadságra, ha gyermeke születik, vagy gyermeket fogad örökbe”.

29.      A következő, e rendelkezés értelmezésére irányuló fejtegetések először is csak a szülői szabadság – irányelvben előírt három hónapos – minimális időtartamára vonatkoznak. Csak a második lépésben fogom majd tisztázni, hogy milyen következményekkel is jár, ha a tagállam hosszabb idejű szülői szabadságot ír elő.

30.      Az Egyesült Királyság Kormánya és a ciprusi kormány helytállóan hivatkozik arra, hogy az egyes szám használata („gyermek születése”, „hogy […] gondozhassák gyermeküket” [németül: „Geburt eines Kindes”, „um dieses Kind kümmern”]) amellett szól, hogy a szülői szabadság minden egyes gyermek után külön‑külön jár.(16) A keretmegállapodás nem általában említi, hogy a szülői szabadság „gyermekek gondozását” szolgálja, hanem a szabadsághoz való jogot egy meghatározott gyermekre vonatkoztatja, méghozzá arra a „gyermek[re]”, akinek a születésére hivatkozik. Ezt úgy kell érteni, hogy minden egyes gyermek születése külön jogot keletkeztet legalább három hónap szülői szabadságra.

31.      Ezért a keretmegállapodás szövegéből az az értelmezés következik, hogy ikrek születése esetén minden egyes ikergyermek után külön jog keletkezik a szülői szabadságra.

32.      Nem meggyőző más, eljárásban részt vevő fél álláspontja, amely szerint a szülői szabadsághoz való jog csak a „szüléshez” kapcsolódik, függetlenül a megszületett gyermekek számától. Megítélésem szerint ez az értelmezés nem indokolható a keretmegállapodás 2. szakasza 1. pontjának szövegével, miután ott nem igazán a szülés utáni szülői szabadságról, hanem egy „gyermek” születéséről és e „gyermek” gondozását megkönnyítő szülői szabadságról van szó. Ennélfogva a rendelkezés szövege nem a szülést, hanem az adott gyermeket állítja a középpontba, és abból az elvből indul ki, hogy a szülői szabadságot gyermekenként kell biztosítani.

33.      A Bíróságnak a Bizottság kontra Luxemburg ügyben hozott ítélete(17) is igazolja ezt az értelmezést, miszerint a keretmegállapodás 2. szakaszának 1. pontja nem – a megszületett gyermekek számától független – szülésre, hanem a megszületett gyermekekre helyezi a hangsúlyt. Abban az ítéletben a Bíróság a szülői szabadságról szóló irányelv időbeli alkalmazhatóságának kérdésével kapcsolatban kifejezetten leszögezte, hogy a szülői szabadsághoz való jog akkor is fennáll, ha a gyermek már az irányelv hatálybalépése előtt megszületett. Ezt a Bíróság azzal indokolta, hogy nem a születés és annak időpontja alapozza meg döntően a szülői szabadsághoz való jogot, hanem csak az, hogy megvan‑e a gyermek a kérelem benyújtásakor.(18) Azonban, ha a gyermekre, és nem a születésre helyeződik a hangsúly, megengedhetetlennek tűnik azon elv felállítása, hogy minden szülés után – a megszületett gyermekek számától függetlenül – csak egy szülői szabadság jár. A hangsúly inkább a két ikergyermekre helyezendő, ami újból azt sugallja, hogy két külön szülői szabadsághoz való jogból kell kiindulni.

34.      Ezért közbenső következtetésként meg kell állapítani, hogy a keretmegállapodás 2. szakaszának 1. pontja – szövege alapján – minden egyes gyermek születése után külön‑külön jogosultságot ír elő a szülői szabadságra. A keretmegállapodás szövegéből nem olvasható ki, hogy ikrek születése esetén más érvényesülne.

2.      Teleologikus értelmezés

35.      A keretmegállapodás értelme és célja sem szól amellett, hogy a szövegből nyert értelmezést szűkíteni kellene.

36.      A keretmegállapodás célja, hogy erősítse a hivatás és a családi élet összeegyeztetését azáltal, hogy a szülőknek meghatározott időre lehetőséget ad arra, hogy gyermekeikről maguk gondoskodjanak anélkül, hogy emiatt hivatásbeli hátrányok érnék őket.(19) Kívánatos, hogy a szülők egyaránt képesek legyenek a hivatásbeli és a családi kötelezettségeik teljesítésére.(20) Szükséges, hogy a demográfiai változásokra tekintettel ilymódon is pozitív irányba mozdítsák a születési arányt.(21) Ugyanakkor a szülői szabadság révén a női munkavállalást, valamint a nemek közötti egyenlő bánásmódot kell ösztönözni.(22)

37.      A nyelvtani értelmezésen alapuló következtetés, amely szerint ikergyermekenként külön‑külön jár a szülői szabadság, különösen alkalmas arra, hogy előmozdítsa a keretmegállapodás előbb említett céljait. Az ikergyermekenként külön‑külön járó három hónapos szülői szabadsághoz való jog segíti a legjobban a családi és hivatásbeli kötelességeik összeegyeztésében azokat a szülőket, akiket az ikergyermekek gondozása különösen megterhel. Ezenkívül az ikreket gondozó szülőt – aki a valós életben még manapság is inkább az anya – arra ösztönözheti, hogy ne adja fel szakmai tevékenységét az ikrek születésével járó kihívások miatt.

38.      Az eljárásban részt vevő néhány fél ellenben azt kifogásolja, hogy az ikergyermekeket egyidejűleg kell ellátni, és ezért a keretmegállapodás értelmének és céljának kellőképpen eleget tesznek, ha az ikergyermekek szüleinek csak egy szülői szabadságot biztosítanak.

39.      Ez a kifogás azonban végeredményben nem fogadható el. Az egyenlő bánásmód uniós jogi elvén alapuló értelmezés nem engedi, hogy ikergyermekek esetében csak egy szülői szabadság járjon.

40.      Noha be kell látni, hogy az ikergyermekek nevelése szinergikus hatásokkal jár, az ikergyermekek nevelésével járó erőfeszítés mégis jóval nagyobb, és nem hasonlítható össze egyetlen gyermek nevelésével. Bár azonos életkoruk miatt alapvetően ugyanazok a szükségleteik, ugyanakkor ezeket egyszerre és kétszeresen kell kielégíteni, továbbá nem állíthatja senki, hogy például az ikrek mindig egyszerre éhesek, vagy egy időben alszanak. Ha az ikrek szüleinek – az egygyermekes szülőkhöz hasonlóan – csak egy szülői szabadságot biztosítanának, figyelmen kívül hagynák ezt az eltérést, és ezáltal megengedhetetlen módon azonosan kezelnének különböző helyzeteket.

41.      A következőkben két példával kívánom szemléltetni, hogy az egyenlő bánásmód elvét sérti az ikergyermekek után biztosított egyetlen szülői szabadság.

42.      A Bizottság helytállóan hivatkozik arra, hogy a keretmegállapodás alapeszméje szerint a szülői szabadság nem követi szükségképpen közvetlenül a szülési szabadságot, hanem később is igénybe vehető. Így a 2. szakasz 1. pontja a gyermek nyolcéves korát határozza meg olyan határidőként, amelyen belül a tagállamok a szülői szabadságot szabályozhatják. Ebből következik, hogy az egymást követően született [nem iker] testvérek esetében az elsőszülött utáni szülői szabadság csak a második gyermek születése után vehető igénybe.

43.      Ebben az esetben a szülők az egyik gyermek után járó szülői szabadság alatt is mindkét gyermekről gondoskodhatnak anélkül, hogy a keretmegállapodás alapul szolgálna ahhoz, hogy emiatt a második gyermek utáni szülői szabadság elvesszen. Ennek megfelelően az egyidejű elláthatóságra alapított érv a testvérek esetében sem korlátozhatja a jogosultságot csak egyetlen szülői szabadságra.

44.      Az ikrek után járó egyetlen szülői szabadság ellen szól a következő példa. A keretmegállapodás alapeszméjéből kiindulva, amely nyolcéves határidőt vesz alapul, amelyen belül a szülői szabadság igénybe vehető, a [nem iker] testvérek szülei dönthetnek úgy, hogy a szülői szabadságot az egyik gyermek esetében annak csecsemőkorában veszik igénybe, és ezáltal intenzíven átélik ezt a fejlődési szakaszt, miközben például a második gyermek utáni szülői szabadságot a beiskolázási időszakban igénylik, hogy a gyermeknek akkor nyújtsanak külön segítséget. Ettől a rugalmasságtól fosztanák meg az ikergyermekek szüleit, ha az ikrek után csak egy szülői szabadságot biztosítanának. Itt is megengedhetetlen eltérő bánásmódról lenne szó.

45.      Miután a görög kormány a szóbeli tárgyaláson hangsúlyozta, hogy az ikreknél az intenzív gondozási igény egyidejűleg szűnik meg, és ezért csak egy szülői szabadságot kell biztosítani, utalni kell arra, hogy a görög rendelkezések szerint a szülői szabadság a gyermek első négy életévében igényelhető. Ennélfogva a görög jogalkotó is tág időkeretből indul ki, amelyen belül a szülők a szülői szabadság idejét meghatározhatják. Ettől a lehetőségtől fosztanák meg őket ikrek esetében, ha a szülőknek az ikertestvérek után csak egy szülői szabadságot biztosítanának.

46.      A továbbiakban ki kell még térni a német kormány egyik kifogására. A német kormány arra utal, hogy csak a szülői szabadságról szóló keretmegállapodás felülvizsgált változatába(23) került bele a fogyatékos és a tartósan beteg gyermekekre vonatkozó szabályozás. Itt a 3. szakasz 3. pontja előírja, hogy a tagállamok és/vagy szociális partnerek felmérik, hogy olyan szülők esetében, akiknek gyermeke fogyatékossággal él, vagy hosszan tartó betegségben szenved, szükség van‑e a szülői szabadság igénybevétele és módja feltételeinek kiigazítására. Abból, hogy a felülvizsgált változatban nem szerepel a többes szülés különös esete, a német kormány arra következtet, hogy ezt az esetet nem szabályozza sem a régi, sem az új irányelvi változat. Ezért azt esetleg a szociális partnerek szabályozhatják a jövőre nézve.

47.      Ez az érvelés nem meggyőző számomra. Hiszen az, hogy az új keretmegállapodás hallgat a többes szülésről, ugyanúgy felhozható érvként amellett is, hogy a többes szülés a szülői szabadságnak a keretmegállapodás eredeti változata 2. szakaszának 1. pontjában foglalt általános szabályozása alá esik, amit a jelen állásfoglalás is képvisel. Ugyanis ebben az esetben nincs szükség külön szabályozásra, amely mellett másfelől igazolásként felhozható, hogy a keretmegállapodás új változata ezért hallgat róla.

48.      Az eljárásban részt vevő néhány fél ezenkívül az anyasági védelemről szóló 92/85/EGK irányelv(24) módosításáról szóló bizottsági javaslatra(25) hivatkozik. Előbbit úgy kell módosítani, hogy a tagállamokat fel kell szólítani, hogy hozzák meg azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy többek között ikerszülés esetén hosszabb szülési szabadságot biztosítsanak. Abból azonban, hogy itt csak a szabadság meghosszabbítását és nem annak megkettőzését tervezik, nem lehet a szülői szabadságról szóló keretmegállapodás értelmezésével kapcsolatban semmilyen következtetést levonni. Mivel – amint a Bizottság is joggal hangsúlyozta a szóbeli tárgyaláson – a két irányelv különböző célokat követ. Az anyaságvédelmi‑irányelv szabályozási tárgya különösen a nő biológiai állapotának védelme,(26) míg a szülői szabadságról szóló irányelv – a család és a hivatás összehangolására tekintettel – a gyermekgondozásra irányul. Miközben a nő biológiai állapotának védelme ikerszülés után a szülési szabadság egyszerű meghosszabbításával kellőképpen biztosítható, ez az eredmény nem érhető el a más célokat szolgáló szülői szabadság követelményei tekintetében.

49.      Az eljárásban részt vevő felek ezenkívül a Bíróság ítélkezési gyakorlatára hivatkoztak, amely szerint a közösségi jog alapján járó valamely szabadság nem érintheti a közösségi jog alapján járó más szabadság igénybevételének jogát.(27) Igaz persze, hogy ezek az ítéletek minden esetben olyan szabadságokra vonatkoztak, amelyek különböző célt szolgáltak, így például a Merino Gómez ügy tárgya a szülési és az éves szabadság volt.(28) Jelen esetben azonban nem különböző szabadságtípusokról van szó. Bár azon is el lehetne gondolkodni, hogy az itt vitatott szabadságigények nem mégis különböző célra irányulnak‑e. Úgy is érvelhetnénk, hogy az egyik szabadságigény az első ikergyermek, a másik szabadságigény pedig a második ikergyermek gondozására szolgál. Ennyiben különböző célt is szolgálhatnának az igények. Az a kérdés, hogy mennyire tágan, illetve szűken kell értelmezni a „különböző cél” fogalmát. De nem tartom szükségesnek végérvényesen tisztázni, hogy az előbb ismertetett ítélkezési gyakorlat alkalmazható‑e a jelen ügyre, miután már elegendő érv szól amellett, hogy a keretmegállapodás 2. szakaszának 1. pontját akként kell értelmezni, hogy minden egyes gyermek után, függetlenül attól, hogy ikergyermek vagy egyetlen gyermek, biztosítani kell a szülői szabadság iránti jogot.

50.      Végül már csak arra a tagállami felhatalmazásra kell kitérni, hogy a keretmegállapodásban előírt nyolcéves határidőn belül szabadon határozhatják meg azt az időkeretet, amelyen belül a szülői szabadság igénybe vehető. Ez a hatáskör a keretmegállapodás 2. szakaszának 1. pontjából következik. E bekezdés vége a német változatban így szól: „Die genauen Bestimmungen sind von den Mitgliedstaaten und/oder Sozialpartnern festzulegen.” [a magyar nyelvi változatban: A tagállamok és/vagy a szociális partnerek határozzák meg a részletes szabályokat.] Első pillantásra nem is derül ki a német változatból, hogy mire vonatkozik ez a mondat. Világossá válik azonban, ha szemügyre vesszük a keretmegállapodás más nyelvi változatait is. Ezek ugyanis a nyolc évben rögzített életkori határhoz kapcsolódva nem ezt a mondatot, hanem egy mellékmondatot tartalmaznak, amely a tagállamok feladatául tűzi, hogy meghatározzák a szülői szabadság igénybevételéhez szükséges életkori határt.(29) Az, hogy a tagállamok vagy a szociális partnerek határozzák meg a részletes szabályokat, eszerint arra az időkeretre vonatkozik, amelyen belül a szülői szabadság – a nyolcéves határidőn belül – igénybe vehető.

51.      Abból a tagállami hatáskörből kiindulva, hogy konkrétan meghatározhatják a gyermekek azon életkorát, ameddig a szülői szabadság igénybe vehető, esetleg azt is elő lehet írni, hogy a szülői szabadságot csak a szülési szabadság befejeztét követő három hónapon belül szabad kivenni. Bár elvileg minden egyes ikergyermek után külön jogosultság keletkezne, gyakorlatilag azonban csak egy szülői szabadság járna a szülőknek, mivel azt mindkét ikergyermek esetében egyidejűleg kellene kivenni. A szülői szabadság igénybevételi határidejének szabályozása során a tagállamoknak és/vagy a szociális partnereknek széles körű mozgásterük van a tekintetben, hogy meghatározzák a szülői szabadság igénylési idejét. Ezen mérlegelési jogkör gyakorlása során a tagállamoknak mindazonáltal figyelembe kell venniük azt is, hogy ne sérüljön a keretmegállapodás hatékony érvényesülése. Tehát a határidő pontos szabályozása nem eredményezheti azt, hogy a szülőknek végül nem biztosítható az ikergyermekek után járó két külön, három hónapos szülői szabadság.

52.      Közbenső következtetésként megállapítható tehát, hogy a keretmegállapodás alapján az ikergyermekek szüleinek két külön, legalább három hónapos szülői szabadsághoz való jogot kell biztosítani.

3.      A szülői szabadság minimumkövetelményeket meghaladó időtartama

53.      Az eddigi elemzésem – amint bevezetésképpen is kifejtettem – a három hónapos szülői szabadság időtartamán alapult, amelyet a keretmegállapodás minimumkövetelményként rögzít.

54.      Már csak azt kell megvizsgálni, hogy milyen következménnyel jár a fenti értelmezési eredmény, ha a tagállam a minimális időtartamot meghaladó szülői szabadságot biztosít. A tagállamok által szabályozott szülői szabadságok igencsak eltérnek egymástól az időtartam tekintetében. Így például az Egyesült Királyság joga 13 hetes szülői szabadságot biztosít, a görög jogban a közszolgálatban foglalkoztatottak számára ez kilenc hónap, más tagállamokban pedig három év (így például Németországban, Franciaországban, Litvániában, Spanyolországban és Csehországban(30)).

55.      Ezért felvetődik a kérdés, hogy ikrek esetében meg kell‑e kettőzni a nemzeti jogban egyetlen gyermek esetében előírt szülői szabadságot.

56.      E kérdés megválaszolását mindenekelőtt azzal a megállapítással kell kezdeni, hogy a keretmegállapodás csak minimumkövetelményeket rögzít.(31) A keretmegállapodás csak azt követeli meg, hogy a tagállam gyermekenként legalább három hónapos szülői szabadságot írjon elő. Ha valamely tagállam úgy dönt, hogy ezt meghaladó szülői szabadságot biztosít, e tekintetben széles a mozgástere. Fő szabály szerint azonban e minimumkövetelményeket meghaladó szabadságot is azonos feltételekkel kell megadnia mindenkinek, aki az irányelv személyi hatálya alá tartozik, kivéve ha az eltérő bánásmód objektíve igazolható.(32)

57.      Ha valamely tagállam hosszabb szülői szabadságot vezet be, akkor a mérlegelési mozgástere nemcsak arra terjed ki, hogy a szülői szabadság abszolút időtartamát gyermekenként meghosszabbítsa, hanem ennek során azt is megteheti, hogy szabályozza a különböző gyermekek után járó szülői szabadsághoz való jogok időbeli egybeesését is. Ez már a keretmegállapodás értelméből és céljából, a család és a hivatás összehangolásának elősegítéséből is következik. Ebből a szempontból objektíve igazolható – egy gyermek születéséhez képest – az eltérő bánásmód. Ezzel összefüggésben az Egyesült Királyság Kormánya a szóbeli tárgyaláson előadta, hogy a hosszabb idejű szülői szabadság esetében igazolható az eltérő bánásmód, amit elsődlegesen a tagállamoknak kell megítélnie.

58.      Különösen hosszabb szülői szabadság esetében, amint az észt és a német kormány is helytállóan említette, a teljes szülői szabadság többszörös biztosítása olyan hosszú időtartamú, megszakítás nélküli szülői szabadsághoz vezethet, hogy az ilyen szülői szabadság az általa követett cél elérését, a szakmai életbe való visszatérést, már nem segíti elő, hanem ellentétes irányú ösztönzést jelent, vagy legalábbis jelentősen megnehezíti a visszatérést. Ezért hangsúlyozza a keretmegállapodás általános szempontjainak 6. pontja is, hogy a hivatás és a családi élet összehangolását célzó intézkedéseknek figyelembe kell venniük a vállalkozások és a munkavállalók szükségleteit.

59.      Ezenkívül az sem magától értetődő, hogy az ikrek gondozásával járó különös megterhelés akkor is megköveteli a szülői szabadság megtöbbszörözését, ha azt már egyetlen gyermek esetében is jóval hosszabb ideig biztosítják, mint az uniós jogban előírt három hónapos minimális időtartam. Ellenben annak különös jelentősége lehet, hogy az ikrek gondozása szinergikus hatásokkal jár. Minél hosszabb az egy gyermek esetében biztosított szülői szabadság, annál többet enyhít az ikrek miatt fellépő és a három hónapos minimális időtartam alatt alig kompenzálható többletterhen.

60.      Így meg kell állapítani, hogy akkor is, ha valamely tagállam hosszabb szülői szabadságot ír elő, mint a keretmegállapodásban szabályozott három hónapos minimális időtartam, fő szabály szerint a szülőknek minden egyes ikergyermek után szülői szabadság jár. Ugyanakkor az egyenlő bánásmód elve nem követeli meg, hogy gépiesen megkettőzzék a három hónapos minimális időtartamot meghaladó szülői szabadsághoz való jogot, hanem a keretmegállapodással követett célkitűzésre figyelemmel időbeli beszámítási szabályok lehetnek indokoltak, amelyek a szülői szabadsághoz való jogot a megkettőzéshez képest csökkentik. A szükséges mérlegelést a tagállamnak kell elvégeznie, ennek során pedig figyelembe kell vennie a keretmegállapodás célját, a család és a hivatás összehangolását.

61.      A görög jogalkotó nem írt elő kifejezett beszámítási szabályt ikerszülés esetére. A kérdést előterjesztő bíróságnak kell majd megvizsgálnia, hogy a nemzeti jog értelmezéséből következik‑e olyan beszámítási szabály, amely a felvázolt követelményeknek megfelel. Ha nincs ilyen, akkor ragaszkodni kell a szülői szabadság irányelvből eredő, fő szabály szerinti megkettőzéséhez.

V –    Végkövetkeztetések

62.      A fenti megállapításokra tekintettel azt javasolom a Bíróságnak, hogy a Dioikitiko Efeteio Thessalonikis számára a következő válaszokat adja:

1.      Az 1997. december 15‑i 97/75/EK tanácsi irányelvvel módosított, az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött keretmegállapodásról szóló, 1996. június 3‑i 96/34/EK tanácsi irányelv mellékletét képező, a szülői szabadságról 1995. december 14‑én kötött keretmegállapodás 2. szakaszának 1. pontját nem lehet akként értelmezni, hogy gyermekeknek egyéni jogot biztosít a szülői szabadságra.

2.      Az 1997. december 15‑i 97/75/EK tanácsi irányelvvel módosított, az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött keretmegállapodásról szóló, 1996. június 3‑i 96/34/EK tanácsi irányelv mellékletét képező, a szülői szabadságról 1995. december 14‑én kötött keretmegállapodás 2. szakaszának 1. pontját akként kell értelmezni, hogy munkavállaló férfiaknak és nőknek egyéni jogot biztosít minden egyes ikergyermek után legalább három hónap szülői szabadságra.

---

1 – Eredeti nyelv: német.

---

2 – Az 1997. december 15‑i 97/75/EK tanácsi irányelvvel (HL 1998. L 10., 24. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 263. o.) módosított, az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött keretmegállapodásról szóló, 1996. június 3‑i 96/34/EK tanácsi irányelv (HL L 145., 4. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 2. kötet, 285. o.), a továbbiakban: 96/34 irányelv vagy a szülői szabadságról szóló irányelv. A BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról és a 96/34/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. március 8‑i 2010/18/EU tanácsi irányelvet (HL L 68., 13. o.) 2012. március 8‑ig kell átültetni, így az a jelen ügyben még nem alkalmazható. Egyébként az sem tartalmaz olyan módosításokat, amelyeknek jelentőségük lenne a jelen esetben felmerült kérdések megválaszolása szempontjából.

---

3 – Lásd a keretmegállapodás preambulumának első bekezdését.

---

4 – Lásd a keretmegállapodás általános szempontjainak 4. pontját.

---

5 – Thesszaloniki közigazgatási fellebbviteli bíróság.

---

6 – Államtanács.

---

7 – A Dioikitiko Efeteio Athinon és a Dioikitiko Efeteio Thessalonikis.

---

8 – Lásd a C‑268/06. sz. Impact‑ügyben 2008. április 15‑én hozott ítélet (EBHT 2008., I‑2483. o.) 58. pontját, hivatkozással az ebben az ügyben 2008. január 9‑én ismertett indítványom 87. pontjára.

---

9 – Lásd ebben az értelemben a C‑212/04. sz. Adeneler‑ügyben 2006. július 4‑én hozott ítélet (EBHT 2006., I‑6057. o.) 54. és azt követő pontjait, valamint a C‑180/04. sz. Vassallo‑ügyben 2006. szeptember 7‑én hozott ítélet (EBHT 2006., I‑7251. o.) 32. pontját.

---

10 – Lásd a C 1/95. sz. Gerster‑ügyben 1997. október 2‑án hozott ítélet (EBHT 1997., I‑5253. o.) 18. pontját.

---

11 – A férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló, 1976. február 9‑i 76/207/EGK tanácsi irányelv (HL L 39., 40. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 187. o.).

---

12 – A férfiak és a nők egyenlő díjazása elvének alkalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1975. február 10‑i 75/117/EGK tanácsi irányelv (HL L 45., 19. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 179. o.).

---

13 – A 248/83. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1985. május 21‑én hozott ítélet (EBHT 1985., 1459. o.) 16. pontja.

---

14 – A keretmegállapodás általános szempontjainak 4. és 7. pontja, valamint preambulumának első bekezdése.

---

15 – A C‑519/03. sz., Bizottság kontra Luxemburg ügyben 2005. április 14‑én hozott ítélet (EBHT 2005., I‑3067. o.) 46. pontja.

---

16 – A francia nyelvi változatban a vonatkozó rész: „naissance d’un enfant / pour pouvoir s’occuper de cet enfant”, az angolban „the birth of a child / to enable them to take care of that child”, a görög változatban: „λόγω γέννησης ή υιοθεσίας παιδιού / ώστε να μπορέσουν να ασχοληθούν με το παιδί αυτό”.

---

17 – A 15. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Luxemburg ügyben hozott ítélet.

---

18 – A 15. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Luxemburg ügyben hozott ítélet 47. pontja.

---

19 – Lásd a keretmegállapodás 1. szakaszának 1. pontját.

---

20 – A keretmegállapodás általános szempontjainak 4. pontja.

---

21 – Lásd a keretmegállapodás általános szempontjainak 7. pontját.

---

22 – A keretmegállapodás általános szempontjainak 4. és 7. pontja, valamint preambulumának első bekezdése.

---

23  – A 2. lábjegyzetben hivatkozott 2010/18/EU irányelv mellékletébe foglalt változat.

---

24 – A várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről (tizedik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében) szóló, 1992. október 19‑i 92/85/EGK tanácsi irányelv (HL L 348., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 2. kötet, 110. o.)

---

25 – COM(2008) 637 végleges.

---

26 – Lásd a 15. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Luxemburg ügyben hozott ítélet 32. pontját.

---

27 – A C‑350/06. és C‑520/06. sz., Schultz‑Hoff egyesített ügyekben 2009. január 20‑án hozott ítélet (EBHT 2009., I‑179. o.) 26. pontja; a C‑342/01. sz. Merino Gómez‑ügyben 2004. március 18‑án hozott ítélet (EBHT 2004., I‑2605. o.) 32. és 33. pontja; a 15. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Luxemburg ügyben hozott ítélet 33. pontja, valamint a C‑116/06. sz. Kiiski‑ügyben 2007. szeptember 20‑án hozott ítélet (EBHT 2007., I‑7643. o.) 56. pontja.

---

28 – A 27. lábjegyzetben hivatkozott Merino Gómez‑ügyben hozott ítélet.

---

29 – Lásd például a francia („[…] au moins trois mois jusqu’à un âge déterminé pouvant aller jusqu’à huit ans, à définir par les États membres et/ou les partenaires sociaux.”), az angol („[…] for at least three months, until a given age up to 8 years to be defined by Member States and/or management and labour.”) vagy a görög változatot („[…] τουλάχιστον επί τρεις μήνες, μέχρι μιας ορισμένης ηλικίας, η οποία μπορεί να φθάσει μέχρι τα 8 έτη και προσδιορίζεται από τα κράτη μέλη ή/και τους κοινωνικούς εταίρους.”).

---

30 – Ez Németországban minden egyes szülő számára a gyermek harmadik életévének a betöltéséig, más tagállamokban mindkét szülő számára együttesen jár.

---

31 – Lásd a 96/34 irányelv (10) preambulumbekezdését.

---

32 – Lásd Tizzano főtanácsnok C‑519/03. sz., Bizottság kontra Luxemburg ügyre vonatkozó 2005. január 18‑i indítványának (EBHT 2005., I‑3067. o.) 49. pontját.