1

Fellebbezésében az Usha Martin Ltd azt kéri a Bíróságtól, hogy helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszéke által a T-119/06. sz., Usha Martin kontra Tanács ügyben 2010. szeptember 9-én hozott ítéletet (EBHT 2010., II-4335. o.; a továbbiakban: megtámadott ítélet), amelyben a Törvényszék elutasította az egyrészt a többek között Indiából származó acél drótkötelek és kábelek behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárással kapcsolatos kötelezettségvállalások elfogadásáról szóló 1999/572/EK bizottsági határozat módosításáról szóló, 2005. december 22-i 2006/38/EK bizottsági határozat (HL 2006. L 22., 54. o.; a továbbiakban: vitatott határozat), másrészt a többek között Indiából származó acél drótkötelek és kábelek behozatalára végleges dömpingellenes vámot kivető 1858/2005/EK rendelet módosításáról szóló, 2006. január 23-i 121/2006/EK tanácsi rendelet (HL 2006. L 22., 1. o.; a továbbiakban: vitatott rendelet) megsemmisítése iránt benyújtott keresetét.

2

A dömpingellenes intézkedéseknek az Európai Unió általi alkalmazását szabályozó rendelkezéseket a 2004. március 8-i 461/2004/EK tanácsi rendelettel módosított (HL L 77., 12. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 10. kötet, 150. o.), az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 1995. december 22-i 384/96/EK tanácsi rendelet (HL 1996. L 56., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 10. kötet, 45. o.; a továbbiakban: alaprendelet) tartalmazza.

3

Az alaprendeletnek a „Kötelezettségvállalások” című 8. cikke az (1), (7) és (9) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Abban az esetben, ha sor került a dömping és a kár előzetes megállapítására, a Bizottság elfogadhatja az exportőr megfelelő önkéntes kötelezettségvállalását arra vonatkozóan, hogy az árait felülvizsgálja vagy a dömpingáron történő kivitelt leállítja; a Bizottság a tanácsadó bizottsággal folytatott egyedi konzultációt követően megállapítja, hogy ezzel a dömping káros hatása megszűnik. Ilyen esetben, és ameddig a kötelezettségvállalás fennáll, a 7. cikk (1) bekezdésével összhangban a Bizottság által kivetett ideiglenes vámok, vagy a 9. cikk (4) bekezdésével összhangban a Tanács által kivetett végleges vámok – a körülményektől függően – nem alkalmazandók a Bizottságnak a kötelezettségvállalás elfogadásáról szóló határozatában és annak módosításaiban említett vállalkozások által előállított érintett termék behozatalára. Az ilyen kötelezettségvállalások alapján való árnövekedés nem lehet magasabb, mint ami a dömpingkülönbözet megszüntetéséhez szükséges, de a dömpingkülönbözetnél kisebb abban az esetben, ha az ilyen növekedés a közösségi iparágat ért kár elhárításához elegendő.

[…]

(7)   A Bizottság minden olyan exportőrtől, akinek kötelezettségvállalását elfogadták, megköveteli az ilyen kötelezettségvállalások teljesítéséről szóló tájékoztatás nyújtását és a vonatkozó adatok ellenőrzésének engedélyezését. E követelmények nem teljesítése a kötelezettségvállalás megszegésének minősül.

[…]

(9)   Ha kötelezettségvállalását a kötelezettségvállalás bármelyik részes fele megszegi vagy visszavonja, vagy a Bizottság visszavonja a kötelezettségvállalás elfogadását, a kötelezettségvállalás elfogadását – konzultációt követően – szükség szerint bizottsági határozattal vagy bizottsági rendelettel kell visszavonni, és automatikusan alkalmazni kell a 7. cikkel összhangban a Bizottság által kivetett ideiglenes vámot, vagy a 9. cikk (4) bekezdésével összhangban a Tanács által kivetett végleges vámot, amennyiben az érintett exportőrnek lehetősége nyílt a véleménynyilvánításra, kivéve, ha a kötelezettségvállalást ő maga vonta vissza.

Bármelyik érdekelt fél vagy tagállam benyújthat olyan információt, amely elfogadható bizonyítékot tartalmaz a kötelezettségvállalás megszegésére vonatkozóan. Az azt követő vizsgálat, amely azt vizsgálja, valóban megszegték-e a kötelezettségvállalást, rendszerint hat hónapon belül befejeződik, azonban semmilyen esetben sem tart kilenc hónapnál tovább kellően megalapozott kérelem esetén. A Bizottság a kötelezettségvállalás figyelemmel kíséréséhez kérheti a tagállamok illetékes hatóságainak közreműködését.”

4

A jogvita előzményeit a megtámadott ítélet 2-19. pontja a következőképpen ismerteti:

[…]

5

A fellebbező a Törvényszék Hivatalához 2006. április 19-én benyújtott keresetlevelével keresetet terjesztett elő egyrészt a vitatott határozatnak és rendeletnek az abban annyiban való megsemmisítése iránt, amennyiben ezen uniós aktusok a fellebbezőt érintik, másrészt pedig aziránt, hogy a Törvényszék a Tanácsot és a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

6

A fellebbező a keresetének alátámasztása végett az elsőfokú eljárásban két jogalapra hivatkozott, amelyeket az arányosság elvének megsértésére, illetve az érintett termékek származási helye tekintetében téves jogalkalmazásra, az indokolási kötelezettség megsértésére, és hatáskörrel való visszaélésre alapított.

7

A felperes első jogalapja keretében azzal érvelt, hogy a Bizottság által megállapított két szabálytalanság – a kötelezettségvállalás hatálya alá nem tartozó értékesítésekre vonatkozó jelentés benyújtásának elmulasztása és a kötelezettségvállalási számlák használata – az arányosság elve alapján nem minősül a kötelezettségvállalás olyan súlyos megszegésének, amely lehetővé tenné, hogy a Bizottság a fellebbezővel szemben olyan szigorú szankciót szabjon ki, mint a kötelezettségvállalás elfogadásának visszavonása.

8

A Törvényszék ezen első jogalapot elutasította a megtámadott ítélet 53-55. pontjában megállapítva, hogy a kötelezettségvállalás megszegése önmagában elég ahhoz, hogy azt visszavonják, és az arányosság elve nem irányadó az ennek eredményeképpen bevezetett dömpingellenes vám tulajdonképpeni kivetésének kérdése tekintetében. A kötelezettségvállalás elfogadásának ilyen visszavonása ugyanis azzal jár, hogy az érintett importra végleges dömpingellenes vámot vetnek ki, és a kötelezettségvállalás elfogadása visszavonásának jogszerűsége önmagában nem kérdőjelezhető meg az arányosság elvének szempontjából.

9

A fellebbező által a keresetének alátámasztása végett hivatkozott második jogalapot a Törvényszék a megtámadott ítélet 58. pontjában hatástalanság miatt elutasította, és következésképpen a keresetet teljes egészében elutasította.

10

Fellebbezésében a fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

11

Válaszbeadványában a Tanács azt kéri, hogy a Bíróság:

12

A Bizottság a válaszbeadványában a kereset elutasítását kéri, továbbá azt, hogy a Törvényszék a fellebbezőt kötelezze mind a fellebbezési eljárás, mind pedig az elsőfokú eljárás keretében felmerült költségek viselésére.

13

A felperes az egyetlen jogalapja keretében azzal érvel, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a kötelezettségvállalás megszegése önmagában elég ahhoz, hogy azt visszavonják, és hogy mivel az ilyen visszavonás egyenértékű a dömpingellenes vám tulajdonképpeni kivetésével, amelyre az arányosság elve nem irányadó, ebből az következik, hogy a kötelezettségvállalás elfogadása visszavonásának a jogszerűsége önmagában nem kérdőjelezhető meg ezen elv szempontjából.

14

A fellebbező továbbá azzal érvel, hogy a Törvényszék nyilvánvalóan elferdítette a tényeket, mikor a megtámadott ítélet 48. pontjában megállapította, hogy kétségtelen, hogy „a felperes […] [n]em tartotta tiszteletben a kötelezettségvállalást”, mivel ez az állítás – tévesen – azt sugallja, hogy a fellebbező elismerte az alaprendelet 8. cikke értelmében a kötelezettségvállalás megszegését, amely a jelen ügyben nem áll fenn. A fellebbező ugyanis soha nem ismerte el, hogy az elkövetett hibák vagy szabálytalanságok eléggé súlyosak ahhoz, hogy e 8. cikk (9) bekezdése értelmében kötelezettségvállalás megszegésének minősüljenek. Ezenfelül mindazon termékei, amelyek a kötelezettségvállalás hatálya alá tartoznak, a minimumáron felül kerültek értékesítésre, míg a kötelezettségvállalás hatálya alá nem tartozó egyéb termékek valóban a megfelelő dömpingellenes vám tárgyát képezték, és az ellenőrzési eljárás hatékonyan zajlott le, a fellebbező teljes mértékű együttműködésével.

15

A fellebbező különösen azzal érvel, hogy a kötelezettségvállalás elfogadásának a visszavonására vonatkozó, az alaprendelet 8. cikkének (9) bekezdése szerinti döntés a dömpingellenes vám kivetését megelőző szakasznak minősül, amely egyenértékű az uniós intézményeknek az arányosság elve alapján történő bírósági felülvizsgálat tárgyát képező jogi aktusával. A fellebbező nézete szerint minden olyan döntés, amelyet ezen 8. cikk alapján hoznak a kötelezettségvállalásra, és különösen a kötelezettségvállalás elfogadására, annak kötelező feltételeire, valamint átmeneti visszavonására vonatkozóan, alávethető az ezen elv alapján történő bírósági felülvizsgálatnak. A fellebbező álláspontja szerint az ettől eltérő megközelítés az uniós intézményekre – és különösen a Bizottságra – korlátlan mérlegelési jogkört ruházna abban az esetben, ha ugyanezen 8. cikket alkalmazzák. Egyébiránt, ha az említett elvet a kötelezettségvállalásokra nem alkalmaznák, ez az indokolás szükségességének az elmaradásához is vezethetne azon határozatok esetében, amelyekkel a Bizottság kötelezettségvállalást von vissza, valamint azon lehetőség hiányához, hogy e jogi aktusok érvényessége és indokai bírósági felülvizsgálat tárgyát képezhessék.

16

A tényeknek a megtámadott ítélet 48. pontjában történő, állítólagos elferdítésére alapított érveket illetően a Tanács emlékeztet arra, hogy az adminisztratív vizsgálat és a Törvényszék előtti eljárás során a fellebbező soha nem vitatta a Bizottság azon megállapítását, amely szerint a fellebbező egyrészt elmulasztotta feltüntetni az ezen utóbbi intézményhez szóló jelentésekben az érintett, a kötelezettségvállalás hatálya alá nem tartozó termékek értékesítéseit, és azt sem vitatta, hogy másrészt a kötelezettségvállalási számlákban feltüntette az érintett, a kötelezettségvállalás hatálya alá nem tartozó termékek eladásait, és hogy következésképpen a kötelezettségvállalását megszegte. Ezért a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 48. pontjában tett megállapítása helytálló. Ami azt az állítást illeti, amely szerint az említett ítélet 51. pontjának második mondata azt sugallhatja, hogy a fellebbező elismerte a kötelezettségvállalás megszegésének a súlyosságát, a Tanács úgy véli, hogy ez a pont csupán a Törvényszék T-344/90. sz., Arne Mathisen kontra Tanács ügyben hozott ítéletére (EBHT 2002., II-2905. o.) utal vissza, és arra a két feltételre, amelynek teljesülnie kell ahhoz, hogy a Bizottság jogszerűen visszavonhassa a kötelezettségvállalás elfogadását, és végleges dömpingellenes vámot vethessen ki.

17

A Tanács álláspontja szerint az alaprendelet 8. cikke (9) bekezdésének szövege egyértelműen arra utal, hogy a kötelezettségvállalás elfogadásának a visszavonása a kötelezettségvállalás megszegésének a közvetlen következménye, ugyanúgy, ahogy a dömpingellenes vám bevezetése a kötelezettségvállalás elfogadása visszavonásának a közvetlen következménye. A kötelezettségvállalás súlyos és enyhe megszegése között semmilyen különbségtétel nincs. Ha az exportőr kötelezettségvállalást kínál, és a Bizottság azt elfogadja, az exportőrnek e kötelezettségvállalás minden feltételét tiszteletben kell tartania. A Tanács emlékeztet arra, hogy a kötelezettségvállalások a kötelezettségvállalás útján a vámfizetés elkerülésére lehetőséget kapó exportőr és a Bizottság közötti bizalmi viszonyon alapulnak. A Bizottság az Uniós gazdasági ágazat tekintetében köteles gondoskodni arról, hogy a kötelezettségvállalások olyan hatékonyak legyenek, mint a dömpingellenes vámok bevezetése.

18

A Tanács véleménye szerint a kötelezettségvállalás elfogadásának a kötelezettségvállalás megszegése esetén való visszavonására vonatkozó döntés nem képezi tárgyát az ilyen visszavonó döntés arányosságára vonatkozó külön felülvizsgálatnak. Emlékeztet azonban arra, hogy a Bizottság a kötelezettségvállalás elfogadását csak akkor vonhatja vissza, ha megállapítja, hogy a kötelezettségvállalásban felsorolt feltételeket megsértették. Márpedig az ilyen megállapítás rendes bírósági felülvizsgálat tárgyát képezi.

19

Végezetül a Tanács hangsúlyozza, hogy a fellebbező soha nem állította, hogy az alaprendelet 8. cikkének (9) bekezdése önmagában sérti az arányosság elvét azzal, hogy azt írja elő, hogy a kötelezettségvállalás bármely megszegése elég ahhoz, hogy a Bizottság e kötelezettségvállalás elfogadását visszavonhassa.

20

A Bizottság osztja a Tanácsnak a jogvita érdemére vonatkozó észrevételeit. Ezenfelül a Bizottság emlékeztet arra, hogy az alaprendelet 8. cikke a fellebbezőre nem ruház semmilyen jogot arra vonatkozóan, hogy kötelezettségvállalásban részesüljön, és ez az intézmény széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik annak eldöntése tekintetében, hogy a vállalkozás által kínált kötelezettségvállalást elfogadja-e. A fellebbező által hivatkozott jogalap valójában önmagában az alaprendeletnek az arányosság elvére tekintettel való vitatását célozza, mivel e rendelet szövegéből egyértelműen kitűnik, hogy a Bizottság jogosult dömpingellenes vám kivetésére, amint a kötelezettségvállalás megszegésére került sor. A Bizottság érvelése szerint ezen 8. cikknek a fellebbező által javasolt értelmezése annak elfogadása esetén súlyosan sértené azon kötelezettségvállalások hatékonyságát, amelyeknek a célja az, hogy a dömpingellenes vámokéval azonos hatást váltsanak ki, nevezetesen, hogy a dömping káros hatását megszüntessék.

21

A Bizottság az álláspontja szerint köteles megszüntetni a dömping káros hatását, és véleménye szerint e tekintetben a kötelezettségvállalás végrehajtásának ellenőrzése alapvető jelentőségű. Ezen oknál fogva az információközlésre vonatkozó kötelezettséget érintő technikai szabályszegések igen jelentősek, mivel azok célja annak a lehetővé tétele, hogy a Bizottság a kötelezettségvállalás teljesítésének az ellenőrzésére vonatkozó feladatát teljesíthesse. Az alaprendelet 8. cikke (7) bekezdése kis mérlegelési mozgásteret hagy a Bizottságra e tekintetben annak előírásával, hogy ezen ellenőrzés keretében a kötelezettségvállaláshoz kapcsolódó kötelezettségeknek való megfelelés megtagadását a kötelezettségvállalás megszegésének kell tekinteni.

22

Először is emlékeztetni kell arra, hogy az alaprendelet 8. cikkének (1) bekezdése szerint abban az esetben, ha sor került a dömping és a kár előzetes megállapítására, a Bizottság elfogadhatja az exportőr megfelelő önkéntes kötelezettségvállalását arra vonatkozóan, hogy az árait felülvizsgálja annak érdekében, hogy elkerülje az érintett termékeknek a dömpingáron való exportálását, amennyiben a Bizottság meg van győződve arról, hogy a dömping káros hatását e kötelezettségvállalás megszünteti.

23

A jelen ügyben a megtámadott ítélet 12. pontjából következik, hogy a Bizottság úgy határozott, hogy elfogadja a fellebbező kötelezettségvállalását, amely szerint a fellebbező vállalja, hogy az Unióba exportált acél drótkötelekre és kábelekre vonatkozóan meghatározott minimumárakat betartja a dömping káros hatásainak a megszüntetése érdekében.

24

Az alaprendelet 8. cikkének célja szerint ugyanis a fellebbező az általa tett kötelezettségvállalás értelmében nem csak arra köteles, hogy biztosítsa annak tényleges teljesítését, hanem arra is, hogy e kötelezettségvállalás végrehajtását hatékony módon felügyelje a Bizottsággal azon bizalmi viszony keretében együttműködve, amelyen az ilyen kötelezettségvállalásnak a Bizottság általi elfogadása alapul.

25

A megtámadott ítélet 48. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a fellebbező nem tartotta tiszteletben a kötelezettségvállalást: egyfelől azzal, hogy nem teljesítette a kötelezettségvállalás hatálya alá nem tartozó érintett termékek értékesítésére vonatkozó negyedéves jelentések benyújtásában álló kötelezettségét, másfelől azzal, hogy nem teljesítette a kötelezettségvállalás hatálya alá nem tartozó termékek vonatkozásában kötelezettségvállalási számla kibocsátásától való tartózkodásban álló kötelezettségét.

26

A fellebbező az egyetlen jogalapjának második részében – melyet elsőként célszerű tárgyalni – arra hivatkozik, hogy a Törvényszék nyilvánvalóan elferdítette a tényeket, mikor megállapította, hogy a fellebbező elismerte a kötelezettségvállalásának az alaprendelet 8. cikke értelmében vett megszegését, jóllehet a fellebbező mindig azzal érvelt, hogy e kötelezettségvállalást nem szegte meg súlyosan.

27

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az elferdítésnek nyilvánvalóan ki kell tűnnie az ügy irataiból, anélkül hogy szükséges lenne a tényállás és a bizonyítékok újbóli értékelése (a C-525/06. P. sz. Moser Baer India kontra Tanács ügyben 2009. szeptember 3-án hozott ítélet [EBHT 2009., I-7051. o.] 33. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28

Meg kell állapítani, hogy a megtámadott ítéletből következik, hogy a fellebbező soha nem vitatta a Bizottság azon megállapítását, amely szerint a fellebbező egyrészt az ezen intézményhez szóló jelentésében nem tüntette fel az érintett, a kötelezettségvállalás hatálya alá tartozó termékek eladásait, másrészt pedig a kötelezettségvállalási számlákon szerepeltette az érintett, a kötelezettségvállalás hatálya alá nem tartozó termékek eladásait. Következésképpen a Törvényszék jogosan állapította meg, hogy a fellebbező nem tartotta tiszteletben a kötelezettségvállalás feltételeit.

29

Amennyiben a fellebbező a tények Törvényszék általi értékelésének a kétségbe vonását célozza alapvetően annak vitatásával, hogy a Törvényszék azt állapította meg, hogy a kötelezettségvállalás feltételeit nem tartották tiszteletben, ezt az érvet elfogadhatatlannak kell nyilvánítani, mivel az a tények Törvényszék általi értékelésének a felülvizsgálatát célozza, és a Bíróság erre a fellebbezés keretében nem rendelkezik hatáskörrel.

30

Ami azt a kifogást illeti, amely szerint a Törvényszék a megtámadott ítélet 51. pontjában azt sugallta, hogy a fellebbező nem vitatta, hogy súlyos hibákat követett el, ezt a kifogást el kell utasítani, mivel az az említett pont téves értékelésén alapul. A Törvényszék azon megállapítása ugyanis, amely szerint „a felperes nem vitatja, hogy a jelen ügyben teljesülnek ezek a feltételek”, semmilyen módon nem sugallja, hogy a Törvényszék álláspontja szerint a fellebbező elismerte, hogy súlyos hibákat követett el. Ellenkezőleg, a Törvényszék által előadott, az ezen 51. pontban foglalt okfejtés azon megfontolásra összpontosít, amely szerint a kötelezettségvállalás „bármely megszegése” automatikusan a kötelezettségvállalás elfogadásának a visszavonásával jár, anélkül hogy szükséges lenne minősíteni az elkövetett kötelezettségszegések súlyát.

31

A fellebbező egyetlen jogalapjának első része tekintetében meg kell állapítani, hogy az a Törvényszékkel szemben azt kifogásolja, hogy tévesen állapította meg – különösen a megtámadott ítélet 51. pontjában – hogy a fellebbező nem vitatja a kötelezettségvállalásnak a súlyos megszegését az alaprendelet 8. cikkének (9) bekezdése értelmében, amely utóbbi rendelkezés a Bizottság számára lehetővé teszi, hogy a kötelezettségvállalást visszavonja. A fellebbező álláspontja szerint a kötelezettségvállalás elfogadásának az e rendelkezés alapján történő visszavonását érintő döntés a dömpingellenes vám kivetését megelőző szakaszt képez, és a Bizottság mérlegelési jogkörébe tartozik, amely az uniós bíróságok által az arányosság elve alapján felülvizsgálható.

32

Igaz, hogy az alaprendelet 8. cikkének (9) bekezdéséből az következik, hogy a dömpingellenes vám alkalmazására automatikusan kerül sor abban az esetben, ha a Bizottság visszavonja a kötelezettségvállalás elfogadását. Ezzel szemben a Bizottság rendelkezésére áll a fent említett mérlegelési jogkör abban az esetben, ha a megszegett kötelezettségvállalás jellegének minősítésére vonatkozó értékelést kell végeznie, és az arányosság elvének megfelelően meg kell határoznia, hogy vissza kell-e vonni a kötelezettségvállalás elfogadását. E körülmények között ezen mérlegelési jogkörnek a gyakorlása képezi a tárgyát az uniós bíróság részéről történő felülvizsgálatnak, ellentétben a Törvényszék által a megtámadott ítélet 51. és 55. pontjában megállapítottakkal.

33

Az alaprendelet 8. cikke (9) bekezdésének második albekezdése ugyanis előírja, hogy a Bizottság arra irányuló vizsgálata, hogy valóban megszegték-e a kötelezettségvállalást, rendszerint hat hónapon belül befejeződik, azonban semmilyen esetben sem tart kilenc hónapnál tovább, mely határidőt a kellően megalapozott, az e megszegés fennállásának a kivizsgálása iránti kérelemnek a bármely érdekelt fél vagy bármely tagállam általi benyújtásától kell számítani.

34

A jelen ügyben – amint arra a jelen ítélet 28. pontja emlékeztet – a megtámadott ítélet 48. pontjából az következik, hogy a fellebbező nem tartotta tiszteletben a kötelezettségvállalást azzal, hogy egyrészt nem teljesítette a negyedéves jelentések benyújtásában álló kötelezettségét, és másrészt nem teljesítette a kötelezettségvállalás hatálya alá nem tartozó termékeket érintően a kötelezettségvállalási számla kibocsátásától való tartózkodásban álló kötelezettségét E tekintetben a vitatott határozat (26) preambulumbekezdéséből következik, hogy a Bizottság „úgy véli, hogy az értékesítésekről vagy a kötelezettségvállalás hatálya alá nem tartozó termékeknek a kötelezettségvállalási számlába való foglalásáról szóló hiteles jelentések biztosításának kötelezettsége nem másodrendű vagy alárendelt fontosságú”. Ugyanezen preambulumbekezdés szerint a Bizottság úgy véli, hogy ezen intézmény „csak az érintett termék Közösségbe való értékesítéseire vonatkozó összes részlet birtokában tud egy kötelezettségvállalást hatékonyan ellenőrizni, tudja megállapítani a kötelezettségvállalás tiszteletben tartását, illetve a dömping káros hatásainak a megszüntetését. Ha az értékesítési jelentések nem teljesek és pontatlanok, az kétségeket támaszt azzal kapcsolatosan, hogy a vállalat a kötelezettségvállalás egészét tiszteletben tartja-e[, a] jelentéstétel formalitásait ezért úgy kell tekinteni, hogy azok az érintett vállalatok elsődleges kötelezettségeinek a részét képezik”.

35

Ezenfelül nyilvánvaló, hogy a kötelezettségvállalásnak a Bizottság általi ellenőrzése függ az érintett exportőr által tett kötelezettségvállalás teljesítése során benyújtott dokumentumok megbízhatóságától. Az exportőr azzal, hogy nem tartja tiszteletben e tájékoztatási kötelezettséget, amely az olyan kötelezettségvállalásból ered, mint amely a jelen ügy tárgyát képezi, megszakítja azt a bizalmi kapcsolatot, amely az ilyen kötelezettségvállalás által létrehozott együttműködési viszonyhoz szükséges. Az említett kötelezettségvállalás feltételeinek ilyen megszegése tehát megfoszthatja azt a hasznosságától. E körülmények között a tájékoztatási kötelezettségeket a dömpingellenes vámok alkalmazásának az elkerülését lehetővé tévő kötelezettségvállalási rendszer megfelelő működése szempontjából alapvető jelentőségűnek kell tekinteni.

36

Emlékeztetni kell arra, hogy az alaprendelet 8. cikkének a célja, amely a dömping az uniós gazdasági ágazat tekintetében bekövetkező káros hatásának a kiküszöbölésére irányul, főként az exportőr együttműködési kötelezettségén, valamint az általa tett kötelezettségvállalás megfelelő végrehajtásának az ellenőrzésén alapszik.

37

A fellebbező így nem tudta bizonyítani, hogy téves a Bizottság ezen értékelése, amely szerint a fellebbező nem tartott tiszteletben egy elsődleges kötelezettséget.

38

A fellebbezőnek a megtámadott ítélet 27-43. pontjában foglalt érvei ugyanis nem alkalmasak arra, hogy enyhítsék a Bizottság azon minősítését, amely szerint a fellebbező által megszegett kötelezettségek elsődlegesek.

39

Mivel nem vitatott, hogy a fellebbező nem teljesítette egyrészt a kötelezettségvállalás hatálya alá nem tartozó érintett termékek értékesítésére vonatkozó negyedéves jelentések benyújtásában álló kötelezettségét, valamint a kötelezettségvállalás hatálya alá nem tartozó termékek vonatkozásában kötelezettségvállalási számla kibocsátásától való tartózkodásban álló kötelezettségét, és ezért a kötelezettségvállalás keretébe tartozó elsődleges kötelezettség megszegésének a fennállására vonatkozó értékelés nem tekinthető tévesnek, a Bizottság megalapozottan vonta vissza a fellebbező által tett kötelezettségvállalás elfogadását, és ezzel nem sértette meg az arányosság elvét. Emiatt ezenfelül az alaprendelet 8. cikkének (9) bekezdése értelmében a Bizottságnak végleges dömpingellenes vámot kellett kivetnie a fellebbezőre.

40

A fenti megfontolások összességére tekintettel a fellebbező által a fellebbezésének alátámasztása végett előterjesztett egyetlen jogalapnak nem lehet helyt adni, ezért azt el kell utasítani.

41

A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének 2. §-a értelmében ha a fellebbezés megalapozatlan, a bíróság határoz a költségekről. Ugyanezen szabályzat 138. cikkének 1. §-a szerint, melyet a 184. cikk 1. §-a szerint a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a fellebbező pervesztes lett, őt a Tanács és a Bizottság kérelmének megfelelően a költségek viselésére kell kötelezni.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott: