—

a magyar kormány képviseletében Fehér M. Z., Szíjjártó K. és Koós G., meghatalmazotti minőségben,

—

a dán kormány képviseletében V. Pasternak Jørgensen, meghatalmazotti minőségben,

—

az osztrák kormány képviseletében E. Riedl, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében N. Yerrell és Talabér-Ritz K., meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról, a 3821/85/EGK és a 2135/98/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 3820/85/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. március 15-i 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 102., 1. o.) 19. cikke (1) és (4) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

A jelen kérelmet az Urbán M. és a Vám- és Pénzügyőrség Észak-alföldi Regionális Parancsnoksága között az alapügy felperese által vezetett tehergépjármű menetíró készüléke adatrögzítő lapjának használatára vonatkozó rendelkezések megsértése miatt kiszabott bírság tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

3

Az 561/2006 rendelettel módosított, a közúti közlekedésben használt menetíró készülékekről szóló, 1985. december 20-i 3821/85/EGK tanácsi rendelet (HL L 370., 8. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 1. kötet, 227. o. ; a továbbiakban: 3821/85 rendelet) 13–16. cikke előírja a munkáltatónak és a járművezetőknek a menetíró készülék és az adatrögzítő lapok használatára vonatkozó kötelezettségeit.

4

A 3821/85 rendelet 15. cikkének (5) bekezdése értelmében:

„A jármű személyzetének minden tagja az adatrögzítő lapján a következő adatokat jegyzi be:

5

A 3821/85 rendelet 15. cikke (7) bekezdésének c) pontja a következőképpen rendelkezik:

„Az arra felhatalmazott ellenőrzést végző személy az adatrögzítő lapok, az adatrögzítő berendezés vagy a járművezetői kártya által rögzített, kijelzett vagy kinyomtatott adatok elemzésével ellenőrizheti az 561/2006/EK rendeletnek való megfelelést, illetve ha ezek nem állnak rendelkezésre, bármely más olyan dokumentum ellenőrzésével, mely egy előírás be nem tartását bizonyítja, mint például a 16. cikk (2) és (3) bekezdésében megadottak.”

6

Az 561/2006 rendelet 19. cikkének (1) és (4) bekezdése a következőt mondja ki:

„(1)   A tagállamoknak az ezen rendelettel és a 3821/85/EGK rendelettel kapcsolatos jogsértésekre vonatkozó szankciókra vonatkozó szabályokat kell lefektetniük, és meg kell tenniük minden olyan intézkedést, mely azok végrehajtásához szükséges. Az említett szankcióknak hatékonyaknak, arányosnak, visszatartónak és diszkriminációmentesnek kell lenniük. [...]

[…]

(4)   A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy arányos, adott esetben pénzügyi szankciókat is tartalmazó szankciórendszer működjön e rendelet vagy a 3821/85/EGK rendelet vállalkozások vagy az ahhoz kapcsolódó feladók, szállítmányozók, utazásszervezők, fővállalkozók, alvállalkozók és járművezető munkaközvetítők általi megszegése esetén.”

7

A közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályokkal kapcsolatos 3820/85/EGK és a 3821/85/EGK tanácsi rendelet végrehajtásának minimumfeltételeiről és a 88/599/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. március 15-i 2006/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 102., 35. o.) 9. cikkének (1) és (3) bekezdése a következőt írja elő:

„(1)   A tagállamok létrehoznak egy, a vállalkozásokra vonatkozó kockázatértékelő rendszert, a 3820/85/EGK vagy a 3821/85/EGK rendelettel kapcsolatban az egyes vállalkozások által elkövetett jogsértések száma és súlya alapján. [...]

[…]

(3)   A 3820/85/EGK és a 3821/85/EGK rendeletekkel kapcsolatos jogsértések kezdeti listáját a III. melléklet tartalmazza.

A 3820/85/EGK és a 3821/85/EGK rendeletekkel kapcsolatos jogsértések súlyozására vonatkozó iránymutatások nyújtása céljából, a Bizottság, ahol célszerű, a 12. cikk (2) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően kiegészítheti a III. mellékletet a súlyukhoz mérten kategóriákra bontott jogsértések általános körére vonatkozó iránymutatások lefektetése céljából.

[…]”

8

A közúti közlekedésről szóló, 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: a közúti közlekedésről szóló törvény) 20. §-a (1) és (4) bekezdésének a jogsértés elkövetésekor hatályos szövege (Magyar Közlöny 2006/1. szám) értelmében:

„(1)   Az e törvényben, valamint külön jogszabályban:

[…]

[…]

vonatkozó rendelkezések megsértői bírságot kötelesek fizetni.

(4)   Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések megsértőjével szemben 50000 forinttól 800000 forintig terjedő bírság szabható ki. Az egyes rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegét külön jogszabály határozza meg. Amennyiben az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés megsértéséért többen is felelőssé tehetők, a meghatározott bírság összegét a felelősök között felelősségük arányában kell megosztani.

[…]”

9

A közúti közlekedésről szóló törvény 20. §-ának (4) bekezdésében említett, és az alapügy tényállására alkalmazandó külön jogszabály a közúti árufuvarozáshoz és személyszállításhoz kapcsolódó egyes rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegéről szóló, 2007. március 31-i 57/2007. (III. 31.) Korm. rendelet (Magyar Közlöny 2007/39. szám, a továbbiakban: 57/2007 kormányrendelet).

10

Az 57/2007 kormányrendelet 1. §-ának (1) bekezdése szerint:

„A [közúti közlekedésről szóló] törvény […] 20. §-ának (l) bekezdésében meghatározott rendelkezések megsértőjével szemben a közigazgatási hatósági eljárásban a 2–10. §-ban meghatározott bírság szabható ki.”

11

Az 57/2007 kormányrendelet 5. §-ának (1) bekezdése ekként rendelkezik:

„1.A [közúti közlekedésről szóló] törvény 20. §-a (l) bekezdésének d) pontjához kapcsolódóan a 4. táblázatban meghatározott összegű bírságot köteles fizetni az, aki az abban hivatkozott jogszabályi rendelkezést megsérti.

Ha az ellenőrző hatóság az 1. pontban meghatározott okmány hiányát állapítja meg, de a hiányzó, az ellenőrzés napján érvényes okmányt az ellenőrző hatóságnak – az ellenőrzés napját követő 8 napon belül – bemutatják, az adott ponthoz tartozó bírság összegének az 50%-át kell kiszabni.”

12

Az alapügy tényállásának idején az említett táblázat a következő volt:

13

Urbán M. magyar honosságú tehergépjárművével Magyarországról Romániába közlekedett 2009. március 25-én, amikor a Debreceni Vám- és Pénzügyőri Hivatal járőrei az ártándi határátkelőhelyen közúti ellenőrzés keretében menetíró készülékét és menetíró korongjait is vizsgálták. A menetíró készülék használata körében az ellenőrzés nem tárt fel hiányosságot. Az Urbán M. részéről átadott tizenöt db menetíró korong egyikéről azonban hiányzott az érkezési kilométer feltüntetése.

14

Erre tekintettel az elsőfokú vámhatóság 2009. március 25-i határozatában Urbán M.-et az adatrögzítő lapok használatára vonatkozó szabályok megszegése miatt 100000 HUF (az említett időpontban körülbelül 332 eurónak megfelelő) közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte.

15

Urbán M. e határozattal szemben fellebbezést terjesztett elő, amelyben a kiszabott közigazgatási bírság elengedését vagy csökkentését kérte, hivatkozva arra, hogy a kiszabott bírság összegét az elkövetett mulasztáshoz képest túlzónak tartja, mivel fuvarlevelére rávezette a kilométer-számláló állását.

16

Az alapeljárás alperese – másodfokú hatóságként – 2009. május 12-én elutasította az említett fellebbezést, és megállapította, hogy az elsőfokú hatóság helyesen alkalmazta az 57/2007 kormányrendelet 5. §-ának (1) bekezdését és az e rendelkezésben említett 4. táblázat 3. pontját, amely tartalmazza a szóban forgó szabálysértést és a megfelelő bírság összegét, amelytől eltérni a vámhatóságnak nem áll módjában.

17

Urbán M. e határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte a Hajdú-Bihar Megyei Bíróságnál, a határozat hatályon kívül helyezését kérve. Urbán M. – az elsőfokú határozattal szembeni fellebbezésében előadott érveket megismételve – arra hivatkozott, hogy nem jelent semminemű visszaélést az, ha a menetíró készülék adatrögzítő lapjáról hiányzik az utolsó menet végén a záró kilométerszámláló-állás, amennyiben a fuvarlevélen ennek feltüntetése megtörtént. Az adatrögzítő lapról hiányzó adatot máshonnan pontosan ellenőrizni lehetett volna az említett fuvarlevélen szereplő információk alapján.

18

Ilyen körülmények között a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság – amelynek kétségei támadtak az 57/2007 kormányrendeletben előírt szankciórendszernek a 3821/85 és az 561/2006 rendeletben szereplő célhoz képest arányos voltára vonatkozóan – az eljárás felfüggesztéséről határozott, és a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

19

A kérdést előterjesztő bíróság – együttesen vizsgálandó – első és második kérdésével lényegében arra kíván választ kapni, hogy az arányosságnak az 561/2006 rendelet 19. cikke (1) és (4) bekezdésében foglalt követelményét akként kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az 57/2007 kormányrendelettel bevezetetthez hasonló szankciórendszer, amely a 3821/85 rendelet 13–16. cikke szerinti adatrögzítő lapok használatával kapcsolatos szabályok megsértése esetére – a szabálysértések súlyától függetlenül – átalányösszegű bírság kiszabását írja elő.

20

Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az 561/2006 rendelet (27) preambulumbekezdése értelmében a vezetési és pihenőidővel kapcsolatos szabályok világos és eredményes alkalmazása érdekében ajánlatos egységes rendelkezéseket megállapítani a fuvarozó vállalkozások és a járművezetők felelősségével kapcsolatosan az e rendelettel kapcsolatos jogsértések tekintetében, amely felelősség a tagállamokban büntetőjogi, polgári jogi vagy közigazgatási szankciókat vonhat maga után.

21

Az említett rendelet 19. cikkének (1) bekezdése e tekintetben arra kötelezi a tagállamokat, hogy állapítsák meg „az ezen rendelettel és a 3821/85/EGK rendelettel kapcsolatos jogsértésekre vonatkozó szankciók” szabályait, amelyeknek „hatékonyaknak, arányosnak, visszatartónak és diszkriminációmentesnek kell lenniük”.

22

Meg kell azonban állapítani, hogy az említett rendelet nem tartalmaz pontosabb szabályokat az említett nemzeti szankciók megállapítására vonatkozóan, és különösen nem határoz meg semmilyen kifejezett szempontot, amely alapján mérlegelni lehetne az ilyen szankciók arányos jellegét.

23

Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az e szabályozásban bevezetett rendszerben előírt feltételek teljesítésének elmulasztása esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó uniós jogszabályok összehangolásának hiányában a tagállamok hatáskörébe tartozik a számukra megfelelőnek tűnő szankciók megválasztása. E hatáskörüket azonban az uniós jog és e jog általános elveinek tiszteletben tartásával, ennélfogva az arányosság elvére figyelemmel kell gyakorolniuk (lásd többek között a C-262/99. sz. Louloudakis-ügyben 2001. július 12-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-5547. o.] 67. pontját, valamint a C-188/09. sz., Profaktor Kulesza, Frankowski, Jóźwiak, Orłowski ügyben 2010. július 29-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-7639. o.] 29. pontját).

24

A jelen ügyben ily módon az alapügyben szóban forgó nemzeti jogszabályban előírt szankciók nem léphetik túl azt a mértéket, amely alkalmas és szükséges a szóban forgó jogszabály által jogszerűen elérni kívánt cél megvalósításához, így amikor több alkalmas intézkedés közül lehet választani, a legkevésbé hátrányosat kell igénybe venni, és az okozott hátrányok nem lehetnek túlzottak az elérni kívánt célokhoz képest (lásd ebben az értelemben a C-379/08. és C-380/08. sz., ERG és társai egyesített ügyekben 2010. március 9-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-2007. o.] 86. pontját).

25

Az 3821/85 és az 561/2006 rendelet keretében ezek a célok egyrészt az e rendeletek hatálya alá tartozó járművezetők munkafeltételeinek, valamint általánosságban a közúti biztonság javítása, másrészt pedig a járművezetők vezetési idejével és pihenőidejével, valamint az ezek ellenőrzésével kapcsolatos egységes szabályok megállapítása.

26

Ezért az említett rendeletek számos intézkedést – többek között a járművezetők vezetési és pihenőidejével, valamint ezek ellenőrzésével kapcsolatos egységes szabályokat – írnak elő, amelyeknek tiszteletben tartását a tagállamoknak az ugyanezen rendeletekkel kapcsolatos jogsértésekre vonatkozó szankciók rendszerének alkalmazása révén kell biztosítaniuk.

27

A jelen ítélet 19. pontjában megismételt első és második kérdésre ezen elvek tükrében kell választ adni.

28

A jelen ügyben meg kell jegyezni, hogy a közúti közlekedésről szóló törvény 20. §-ának (4) bekezdése 50000 HUF-tól 800000 HUF-ig terjedő bírsággal szankcionálja azokat, akik megsértik a 3821/85 és az 561/2006 rendelet rendelkezéseit. Azt is pontosítani kell, hogy ez a rendelkezés a bírság összegének a jogsértés jellegének és súlyának alapján történő meghatározására vonatkozó hatáskört az eljáró hatóságokra ruházza.

29

Az 57/2007 kormányrendelet 5. §-ának (1) bekezdése azonban 100000 HUF átalányösszegű bírságot hoz létre a 3821/85 rendelet 13–16. cikkében előírt adatrögzítő lapok használatával kapcsolatos rendelkezések valamennyi megsértése tekintetében, anélkül hogy különbséget tenne a szóban forgó különféle jogsértések jellege és súlya között.

30

Ily módon – jóllehet úgy tűnhet, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló rendszer megfelelő a 3821/85 és az 561/2006 rendeletben szereplő célok eléréséhez – meg kell állapítani, hogy az túllépi az e rendeletekkel jogszerűen elérni kívánt célok megvalósításához szükséges mértéket.

31

A 3821/85 rendelet 15. cikkének (5) bekezdéséből következik, hogy a járművezető az adatrögzítő lapon bejegyzi a kilométer-számláló állását „a lapon rögzített utolsó menet végén”.

32

E bejegyzés elmulasztását azonban – Magyarország érvelésével ellentétben – enyhe jogsértésnek kell tekinteni.

33

Amint azt a Bizottság helyesen megjegyzi, nem bír minden, a 3821/85 és az 561/2006 rendelettel kapcsolatos jogsértés ugyanazzal a súllyal. A járművezetők munkafeltételei, valamint a közúti biztonság tiszteletben tartása hatékony ellenőrzésének megakadályozására alkalmas jogsértések nem sorolhatók azon jogsértésekkel azonos kategóriába, amelyek ugyan a szóban forgó rendeletek rendelkezéseinek megsértését képezik, de nem akadályozzák az uniós jogszabályokban előírt kötelezettségek tiszteletben tartásának ellenőrzését.

34

Amint azzal a Bizottság is érvel, e tekintetben a 3821/85 rendelet 15. cikke (7) bekezdésének megsértése – amely rendelkezés azt írja elő, hogy a járművezetőnek „az ellenőrző tisztviselő kérésére bármikor be kell tudnia mutatni a folyó hétre vonatkozó adatrögzítő lapokat és minden esetben annak az előző hétnek az utolsó napjára vonatkozót, amikor vezetett” – súlyosabb jogsértést képez, mint e rendelet 15. cikke (1) bekezdésének megsértése, amelynek értelmében a járművezetők nem használhatnak elszennyeződött vagy sérült adatrögzítő lapokat, és azokat megfelelő módon kell óvniuk.

35

Hasonlóképpen azt is meg kell állapítani, hogy az ugyanezen 15. cikkben felsorolt többi kötelezettséghez képest a közúti biztonságra csekély hatással jár – ha egyáltalán hatással van rá – az, ha a járművezető az utolsó menet végén elmulasztja feltüntetni az adatrögzítő lapon a kilométer-számláló állását.

36

Ezt a megállapítást megerősíti az, hogy a Bizottság – a 2006/22 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése alapján – elfogadta a 2006/22/EK irányelv III. mellékletének módosításáról szóló, 2009. január 30-i 2009/5/EK irányelvet (HL L 29., 45. o.), amely a súlyuk alapján kategóriákra bontott, a 3821/85 és az 561/2006 rendelettel kapcsolatos jogsértések általános körére vonatkozó iránymutatásokat tartalmaz.

37

Igaz ugyan, hogy a 3821/85 és az 561/2006 rendelet rendelkezéseivel kapcsolatos különböző jogsértések besorolásának pontosítására csak később, a 2006/22 és a 2009/5 irányelvvel került sor, amelyek emiatt az alapügyben nem alkalmazandók, meg kell állapítani, hogy ez az elgondolás – hallgatólagosan – legalábbis az 561/2006 rendeletből kitűnt. A szankciókat illetően ugyanis a rendelet (26) preambulumbekezdése „a tagállamok által alkalmazható intézkedések általános körére” hivatkozott.

38

Ezen túlmenően, az 561/2006 rendelettel kapcsolatos jogsértések és a 3821/85 rendelettel kapcsolatos jogsértések csoportjait megkülönböztető, említett III. melléklet minden egyes kötelezettségtípus tekintetében feltünteti azok jogalapját, a jogsértés típusát és azok súlyosságának fokát. Ez utóbbiakat három csoportra – azaz „nagyon súlyos jogsértésre”, „súlyos jogsértésre” és „enyhébb jogsértésre” – bontják.

39

A 3821/85 rendelettel kapcsolatos jogsértéseket illetően az említett melléklet az adatok kitöltésére vonatkozó kötelezettségeket illetően – amelyek jogalapja a 3821/85 rendelet 15. cikkének (5) bekezdése – előírja a következő jogsértést: „Az adatrögzítő lapról hiányzik a kilométer-számláló állása (utolsó menet végén)”. Ez a jogsértés „enyhébb jogsértésnek” minősül.

40

Egyebekben annak ellenére, hogy a tagállamoknak kell előírniuk az érkezési kilométerszámláló-állás feltüntetésének elmulasztása esetén alkalmazandó szankciókat, meg kell állapítani, hogy ennek feltüntetése nem elengedhetetlen a vezetési és pihenőidőkre vonatkozó szabályok tiszteletben tartásának ellenőrzéséhez. Ugyanígy, a kilométerszámláló-állás említett feltüntetésének semmilyen elmulasztása nem jelent ugyanakkora fenyegetést a közúti biztonságra nézve, mint az „adatok kitöltése” jogsértés-kategóriában feltüntetett más rendelkezések megsértése.

41

Következésképpen az uniós szabályozással elérni kívánt célokhoz képest aránytalannak tűnik az adatrögzítő lapok használatával kapcsolatos szabályok bármely megsértése tekintetében az átalányösszegű bírság anélküli alkalmazása, hogy az említett bírság összegét a jogsértés súlya alapján differenciálnák.

42

Ezenfelül meg kell említeni, hogy a magyar jogalkotó 2009. július 29-én elfogadta az – alapeljárásban nem alkalmazandó – 156/2009 kormányrendeletet, amely 2009. augusztus 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezte az 57/2007 kormányrendeletet.

43

Az e kormányrendelettel bevezetett új szankciórendszer pedig már előírja a bírság összegének a 3821/85 rendelet 13–16. cikkével kapcsolatos jogsértések súlya alapján történő differenciálását. Az alapügyben vizsgálthoz hasonló jogsértéseket illetően az említett kormányrendelet a kiszabandó bírság összegét legfeljebb 30000 HUF-ban állapítja meg, ezeket a jogsértéseket pedig „enyhébb jogsértéseknek” minősíti.

44

A fentiekre tekintettel az első és második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az arányosságnak az 561/2006 rendelet 19. cikke (1) és (4) bekezdésében foglalt követelményét akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az 57/2007 kormányrendelettel bevezetetthez hasonló szankciórendszer, amely a 3821/85 rendelet 13–16. cikke szerinti adatrögzítő lapok használatával kapcsolatos szabályok megsértése esetére – a jogsértések súlyától függetlenül – átalányösszegű bírság kiszabását írja elő.

45

A kérdést előterjesztő bíróság – együttesen vizsgálandó – harmadik és negyedik kérdésével lényegében arra kíván választ kapni, hogy az arányosságnak az 561/2006 rendelet 19. cikke (1) és (4) bekezdésében szereplő követelményét úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes egyrészt az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló, a jogsértés elkövetőinek objektív felelősségét bevezető szankciórendszer, másrészt pedig az e rendszerben előírt szankció súlyozása.

46

Mindjárt az elején emlékeztetni kell arra, hogy az iratokból kitűnik, hogy az 57/2007 kormányrendelet 5. §-a (1) bekezdésének végrehajtásával megbízott nemzeti hatóságok nem rendelkeznek semmilyen lehetőséggel arra, hogy az adott ügy konkrét körülményeire figyelemmel eltérjenek az előírt bírság átalányösszegétől, ekként pedig arra, hogy e bírság összegét a körülményekhez igazítsák.

47

Elsősorban, az objektív felelősség bevezetésének az arányosság elvével való összeegyeztethetőségét illetően meg kell állapítani, hogy a Bíróság már kimondta, hogy – többek között a közúti közlekedéssel kapcsolatos szociális területre vonatkozó – valamely rendelet megsértését szankcionáló rendszer önmagában nem összeegyeztethetetlen a közösségi joggal (lásd ebben az értelemben a C-326/88. sz. Hansen-ügyben 1990. július 10-én hozott ítélet [EBHT 1990., I-2911. o.] 14–19. pontját, valamint a C-7/90. sz., Vandevenne és társai ügyben 1991. október 2-án hozott ítélet [EBHT 1991., I-4371. o.] 16. és 17. pontját; egyéb területeket illetően lásd analógia útján a C-177/95. sz., Ebony Maritime és Loten Navigation ügyben 1997. február 27-én hozott ítélet [EBHT 1997., I-1111. o.] 36. pontját).

48

A Bíróság szerint ugyanis az elérni kívánt célokhoz képest nem aránytalan az objektív felelősségi rendszer bevezetése, amennyiben ez a rendszer jellegénél fogva alkalmas arra, hogy az érintett személyeket valamely rendelet rendelkezéseinek tiszteletben tartására ösztönözze, és amennyiben az elérni kívánt célok olyan közérdeket képeznek, amely alkalmas arra, hogy igazolja ilyen rendszer bevezetését (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Hansen-ügyben hozott ítélet 19. pontját).

49

Ezen ítélkezési gyakorlat fényében emlékeztetni kell továbbá arra, hogy a 3821/85 rendelet a menetíró készülékkel kapcsolatos kötelezettségek teljesítéséért való felelősséget különösen a járművezetőkre ruházza. E rendeletnek az adatrögzítő lapok használatával kapcsolatos rendelkezései pontosan meghatározzák, hogy a járművezetőknek miként kell rögzíteniük a szükséges adatokat, mint például a kilométer-számláló állását. Ily módon az említett rendelet 15. cikke (5) bekezdése d) pontjának második francia bekezdése értelmében az érkezési kilométert az adatrögzítő lapon kötelezően fel kell tüntetni.

50

A magyar jogszabály értelmében e kötelezettség megsértése akkor valósul meg, ha a kilométer-számláló utolsó menet végének megfelelő állását nem tüntetik fel az adatrögzítő lapon. Ahhoz tehát, hogy a járművezető ne kövessen el jogsértést, eleget kell tennie a 3821/85 rendeletben meghatározott követelményeknek.

51

Mivel egyrészről az objektív felelősség említett rendszere alkalmas arra, hogy a 3821/85 rendelet rendelkezéseinek tiszteletben tartására ösztönözze a járművezetőket, másrészről pedig mivel a közúti biztonság és a járművezetők szociális feltételeinek javítása közérdeket képez, igazolt lehet az objektív felelősségi rendszer magyar jogszabály általi bevezetése.

52

Ennélfogva az alapügyben szóban forgóhoz hasonló, az említett rendelet megsértését szankcionáló objektív felelősségi rendszer előírása önmagában nem összeegyeztethetetlen az uniós joggal.

53

Másodsorban, az alapügyben szóban forgó szankciórendszerben előírt bírság mértékét illetően emlékeztetni kell a jelen ítélet 23. és 24. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatra, amely szerint a tagállamok hatáskörébe tartozik a számukra megfelelőnek tűnő szankciók megválasztása. A tagállamoknak azonban e hatáskörüket az uniós jog és e jog általános elveinek tiszteletben tartásával, ennélfogva az arányosság elvére figyelemmel kell gyakorolniuk. A szankciók tehát különösen nem léphetnek túl azon, ami a szóban forgó jogszabály által jogszerűen elérni kívánt célok megvalósításához szükséges, és ezenfelül nem lehetnek túlzottak e célokhoz képest.

54

Márpedig e tekintetben jelezni kell, hogy az arányosság elve nemcsak a jogsértés tényállási elemeinek meghatározását és a bírságok mértékével kapcsolatos szabályok meghatározását illetően, hanem a bírság kiszabása során figyelembe vehető tényezők megítélése tekintetében is köti a tagállamokat.

55

Mindezek pontosítása után meg kell állapítani, hogy nem felel meg a jelen ítélet 23. és 24. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatban megkövetelt feltéteknek a 3821/85 és az 561/2006 rendelettel kapcsolatos jogsértések szankcionálásával megbízott nemzeti hatóságok azon kötelezettsége, hogy anélkül szabjanak ki 100000 HUF átalányösszegű bírságot, hogy lehetőségük lenne az adott ügy konkrét körülményeinek figyelembevételére, adott esetben pedig a bírság összegének mérséklésére.

56

A magyar szankciórendszer tehát különösen az alapeljárás alapjául szolgálóhoz hasonló ügyben tűnik aránytalannak, amikor az ellenőrzött tizenöt korong közül csupán az egyikről hiányzott valamely bejegyzés, azaz azon nem tüntették fel az érkezési kilométert. Ezen túlmenően, a Bíróság elé terjesztett iratokból kitűnik, hogy a bejegyzés alapügybeli hiánya nem képezhetett visszaélést, mivel az adatrögzítő lapról hiányzó bejegyzés szerepelt a fuvarlevélen.

57

Egyfelől ugyanis azt a feltételt illetően, amely szerint a szankció nem léphet túl azon, ami az alapeljárásban szóban forgó jogszabály által jogszerűen elérni kívánt célok megvalósításához szükséges, meg kell állapítani, hogy a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok ezeket a célokat kevésbé hátrányos intézkedésekkel is megvalósíthatnák, mivel az elkövetett jogsértés valójában nem veszélyezteti a közúti biztonsággal és a járművezetők munkafeltételeivel kapcsolatban a 3821/85 és az 561/2006 rendeletben előírt célokat.

58

Másfelől azt a feltételt illetően, hogy a szankció nem lehet túlzott az említett célokhoz képest, meg kell állapítani, hogy – amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik – az említett bírság összege csaknem azonos a magyarországi munkavállalók havi nettó átlagjövedelmével. Következésképpen az alapeljárásban a szankció mértéke az elkövetett jogsértéshez képest aránytalannak tűnik.

59

A fentiekre tekintettel a harmadik és a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az arányosságnak az 561/2006 rendelet 19. cikke (1) és (4) bekezdésében előírt követelményét akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az objektív felelősséget bevezető 57/2007 kormányrendeletben előírthoz hasonló szankciórendszer. Azzal azonban ellentétes a szankcióknak az e rendszerben előírt mértéke.

60

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott: