C‑137/10. sz. ügy

Európai Közösségek

kontra

Région de Bruxelles-Capitale

(a Conseil d’État [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Az EK 207. cikk (2) bekezdése és az EK 282. cikk – Az Európai Közösségeknek a nemzeti bíróságok előtti képviselete – A Bizottságra ruházott hatáskörök – A képviseleti jogkörnek a Közösségek más intézményeire történő átruházása – Feltételek”

Az ítélet összefoglalása

Európai Közösségek – A nemzeti bíróságok előtti képviselet – A Bizottság képviseleti jogkörének általa más közösségi intézményre történő átruházása – Feltételek

(EK 282. cikk)

Az Európai Bizottság azt a meghatalmazást, amellyel egy másik közösségi intézményre ruházta az EK 282. cikkből eredő, az Európai Közösségek valamely nemzeti bíróság előtt folyó és ezen intézményt érintő jogvitában való képviseletére vonatkozó jogkörét, érvényesen adta, függetlenül attól, hogy ez a meghatalmazás név szerint kijelölte‑e a meghatalmazó intézmény képviseletére jogosult természetes személyt, vagy sem. Ilyen esetben úgy ezen intézmény, mint a természetes személy, amennyiben ilyet kijelöltek, adhatott meghatalmazást ügyvédnek az Európai Közösségek képviseletére.

(vö. 25. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2011. május 5.(*)

„Az EK 207. cikk (2) bekezdése és az EK 282. cikk – Az Európai Közösségeknek a nemzeti bíróságok előtti képviselete – A Bizottságra ruházott hatáskörök – A képviseleti jogkörnek a Közösségek más intézményeire történő átruházása – Feltételek”

A C‑137/10. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Conseil d'État (Belgium) a Bírósághoz 2010. március 15‑én érkezett, 2010. március 4‑i határozatával terjesztett elő az előtte

az Európai Közösségek

és

a Région de Bruxelles-Capitale

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: K. Lenaerts tanácselnök, Juhász E. (előadó), G. Arestis, J. Malenovský és T. von Danwitz bírák,

főtanácsnok: P. Cruz Villalón,

hivatalvezető: R. Şereş tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2010. november 10‑i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        a belga kormány képviseletében T. Materne, meghatalmazotti minőségben, segítői: J.‑P. Lagasse és F. Van de Gejuchte ügyvédek,

–        az Európai Unió Tanácsa képviseletében A. Vitro és M. Balta, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Bizottság képviseletében I. Martínez del Peral és J.‑P. Keppenne, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2011. január 13‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EK 207. cikk (2) bekezdésének és az EK 282. cikknek az értelmezésére vonatkozik.

2        Ezt a kérelmet az Európai Unió Tanácsa által képviselt Európai Közösségek és a Région de Bruxelles‑Capitale (Brüsszel főváros régió) (Belgium) közötti eljárás keretében terjesztették elő, amelynek tárgya az, hogy az ez ezen utóbbi által a Tanács terhére előírt városfejlesztési díj jogszerű‑e az uniós szabályok fényében, illetve hogy az Európai Közösségek valamely, az Európai Bizottságtól különböző intézménye tagállami bíróság előtti eljárásban való képviseletének melyek a feltételei és módjai.

 Jogi háttér

 Az uniós jog

3        Tekintettel arra, hogy az alapeljárás tényállása 2009. december 1‑jét, a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének napját megelőzően valósult meg, az ezen időpontot megelőzően hatályos rendelkezések az irányadó elsődleges uniós jogi rendelkezések.

4        Az EK 207. cikk (2) és (3) bekezdése ekként rendelkezett:

„(2)      A Tanácsot a főtitkár irányítása alatt álló Főtitkárság segíti; a főtitkár egyben a közös kül- és biztonságpolitika főképviselője, akit a Főtitkárság működéséért felelős főtitkárhelyettes segít. A főtitkárt és a főtitkárhelyettest a Tanács nevezi ki minősített többséggel.

A Főtitkárság szervezetét a Tanács határozza meg.

(3)      A Tanács elfogadja eljárási szabályzatát.

[...]”.

5        Az EK 281. cikk értelmében:

„A Közösség jogi személy”.

6        Az EK 282. cikk szövegezése az alábbi:

„A Közösség valamennyi tagállamban az adott tagállam jogában a jogi személyeknek biztosított legteljesebb jogképességgel rendelkezik; így különösen ingó és ingatlan vagyont szerezhet és idegeníthet el, továbbá bíróság előtt eljárhat. E célból a Közösséget a Bizottság képviseli.”

7        Az EAK 185. cikk tartalma azonos volt az EK 282. cikk tartalmával.

8        Az EUSZ 47. cikk ekként rendelkezik:

„Az Unió jogi személy.”

9        Az EUMSZ 335. cikk, amely megfelel az EK 282. cikknek, jelenleg az alábbiakat írja elő:

„Az Unió valamennyi tagállamban az adott tagállam jogában a jogi személyeknek biztosított legteljesebb jogképességgel rendelkezik; így különösen ingó és ingatlan vagyont szerezhet és idegeníthet el, továbbá bíróság előtt eljárhat. E célból az Uniót a Bizottság képviseli. Mindazonáltal igazgatási autonómiájuk alapján a saját működésükkel kapcsolatos ügyekben az Uniót az egyes intézmények maguk képviselik.”

 A nemzeti szabályozás

10      A Région de Bruxelles‑Capitale kormánya 2003. június 12‑i és december 18‑i rendeleteivel a városfejlesztési engedély megadása céljából városfejlesztési díj fizetését írta elő, amelyet e régió, közszolgáltatásokra, közelebbről szociális lakások létesítésére, átalakítására és felújítására fordít.

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

11      A Tanács, hogy fogadhassa az új tagállamok küldöttségeit, főépülete, a „Justus Lipsius” átalakítási munkáinak kivitelezése céljából 2002. november 20‑án városfejlesztési engedély iránti kérelmet nyújtott be a Région de Bruxelles‑Capitale kormányához. A kért városfejlesztési engedély megadása a 2003. december 12‑i és 22‑i aktusokkal történt. Ugyanezen aktusok mindazonáltal megjelölték, hogy a Tanács a városfejlesztési engedély megadásától számított tizenkét hónapon belül köteles megfizetni városfejlesztési díj címén 1 109 750 eurót.

12      A Tanács, mivel úgy ítélte meg, hogy az ilyen díjak adóknak tekintendők, amelyek alól az Európai Közösségek a kezdetben az Európai Közösségek egységes Tanácsának és egységes Bizottságának létrehozásáról szóló, 1965. április 8‑án aláírt szerződéshez, majd az Amszterdami Szerződés értelmében az EK‑Szerződéshez csatolt, a kiváltságaikról és mentességeikről szóló jegyzőkönyv 3. cikkének értelmében mentesülnek, 2004. január 23‑án fellebbezést nyújtott be a Région de Bruxelles‑Capitale városfejlesztési tanácsához a szóban forgó díj megfizetését elrendelő határozattal szemben. A városfejlesztési tanács válaszának hiányában a Tanács 2004. november 10‑én fellebbezést nyújtott be a Région de Bruxelles‑Capitale kormányához, mellyel a városfejlesztési engedély díjra vonatkozó részének megváltoztatását kérte.

13      A Région de Bruxelles‑Capitale kormánya 2005. július 14‑i határozatával elutasította a fellebbezést az eljárási határidő állítólagos elmulasztásának indokával. Az Európai Közösségeket képviselő Tanács ezen határozat ellen megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be a Conseil d’État‑hoz. A Région de Bruxelles‑Capitale kormánya mint alperes a kereset elfogadhatatlanságára hivatkozott azzal az indokkal, hogy a Tanácsot nem megfelelő módon képviselték.

14      A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy az EK 282. cikk és az EAK 185. cikk alapján a Bizottság a 2005. szeptember 23‑i dokumentum útján ténylegesen meghatalmazta a Tanácsot, hogy megsemmisítés iránti keresetet nyújtson be. Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság felhívja a figyelmet arra, hogy a Bizottság meghatalmazásban egy meghatározott személyt jelölt ki erre a célra, nevezetesen „Jean Claude Piris-t [a Tanács Jogi Szolgálatának főigazgatóját], vagy az általa kijelölt bármely más személyt, hogy a belga Conseil d’État‑hoz kérelmet nyújtson be Région de Bruxelles‑Capitale kormánya 2005. július 14‑i határozatának megsemmisítése iránt”. Ezzel szemben, amint azt a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, a keresetlevélen az szerepel, hogy azt „az Európai Unió Tanácsa által annak főtitkárhelyettese, Pierre de Boissieu személyében képviselt Európai Közösségek” nyújtották be. Márpedig ebből az következik, hogy a keresetet más személy nyújtotta be, mint akit az Európai Bizottság személy szerint ezzel meghatalmazott, ugyanakkor nem tűnik úgy, hogy J. C. Piris kijelölte volna P. de Boissieu‑t a kereset benyújtására.

15      Ilyen körülmények között a Conseil d’État, mivel úgy vélte, hogy az EK 282. cikk és az EK 207. cikk terjedelme ténylegesen vitára adhat okot, „különösen a Conseil d’État annak biztosítására vonatkozó hatásköre tekintetében, hogy az Unió illetékes szerve a rá vonatkozó képviseleti szabályok tiszteletben tartásával hozza meg az eljárásra vonatkozó döntést”, úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatal céljából:

„1)      Az [EK] 282. cikket, különösen az e cikk [második] mondatában szereplő »e célból a Közösséget a Bizottság képviseli« fordulatot úgy kell‑e értelmezni, hogy valamely intézmény érvényes meghatalmazással rendelkezik a Közösség képviseletére önmagában egy olyan meghatalmazás alapján, amellyel a Bizottság perbeli képviseleti jogkörét erre az intézményre ruházza, függetlenül attól, hogy ez a meghatalmazás név szerint kijelöl‑e egy, a meghatalmazott intézmény képviseletére jogosult természetes személyt, vagy sem?

2)      Amennyiben az első kérdésre adott válasz nemleges, az olyan tagállami bíróság, mint a Conseil d’État, vizsgálhatja‑e egy, a Bizottság által a tagállami bíróság előtti eljárásra szabályszerűen, az [EK] 282. cikk [második] mondata értelmében felhatalmazott európai intézmény keresetének elfogadhatóságát, azt ellenőrizve, hogy ezt az intézményt a megfelelő, a tagállami bírósághoz kereset benyújtására jogosult természetes személy képviseli‑e?

3)      Másodlagosan, és az előző kérdésre adott igenlő válasz esetén az [EK] 207. cikk (2) bekezdésének első mondatát és különösen az »akit a Főtitkárság működéséért felelős főtitkárhelyettes segít« fordulatot úgy kell‑e értelmezni, hogy a Tanács főtitkárhelyettese érvényesen képviselheti a Tanácsot valamely kereset nemzeti bíróságokhoz történő benyújtása tekintetében?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

 Az első kérdésről

16      E kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a Bizottság azt a meghatalmazást, amellyel egy másik közösségi intézményre ruházta az EK 282. cikkből eredő, a Közösségek valamely nemzeti bíróság előtt folyó és ezen intézményt érintő jogvitában való képviseletére vonatkozó jogkörét, érvényesen adta‑e, függetlenül attól, hogy ez a meghatalmazás név szerint kijelölte‑e a meghatalmazó intézmény képviseletére jogosult természetes személyt, vagy sem.

17      Hangsúlyozni kell mindenekelőtt, hogy az e kérdés alapját képező tényállás az EK‑Szerződés immáron hatályukat vesztett rendelkezéseihez kapcsolódik. Ezen túl a kérdést előterjesztő bíróság által vizsgált egyetlen kérdés az Európai Közösségek által előterjesztett kereset elfogadhatóságára vonatkozik. Tehát, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések tág és elvont megfogalmazása ellenére, e kérdések vizsgálata és a Bíróság válasza korlátozódhat a kérdést előterjesztő bíróság számára e kérdés megoldásához szükséges mértékre.

18      Meg kell állapítani továbbá, hogy a Szerződések által bevezetett rendszerrel összhangban, amint az az EK 281. cikkből és az EAK 184. cikkből következik, kizárólag a Közösségek, nem pedig intézményeik rendelkeztek jogi személyiséggel mint közjogi jogi személyek. Ez, az EUMSZ 47. cikknek megfelelően, jelenleg is érvényes az Unióra. Az EK 282. cikknek és a EAK 185. cikknek megfelelően a Közösségek valamennyi tagállamban az adott tagállam jogában a jogi személyeknek biztosított legteljesebb jogképességgel rendelkeztek; így különösen ingó és ingatlan vagyont szerezhettek és idegeníthettek el, továbbá bíróság előtt eljárhattak, és e célból őket a Bizottság képviselte.

19      A Bizottság ezen jogkörét megfelelő meghatalmazás útján átruházhatta más intézményekre a saját működésükkel kapcsolatos ügyekben.

20      A közösségi jogrendben egyébiránt a gondos ügyintézéshez fűződő érdek követelte meg, hogy a Közösségeket vagyonszerzési és elidegenítési aktusok, továbbá a nemzeti bíróságok előtt indított eljárások során konkrétan a szóban forgó aktussal vagy keresettel érintett intézmény képviselje. Ez az intézmény igazgatási és működési autonómiája keretében ugyanis jobban tudta mérlegelni, illetve védeni a Közösségek érdekeit ezen ügyletek során.

21      Ami az említett meghatalmazás terjedelmét illeti, a Bizottság képviseleti jogkörének és meghatalmazási jogkörének természetéből következik, hogy a Bizottság egy másik intézménynek meghatalmazást adhatott akár azzal együtt, akár anélkül, hogy kijelölt volna egy természetes személyt ezen képviselet céljából. Ilyen esetben úgy a meghatalmazott intézmény, mint a természetes személy, amennyiben ilyet kijelöltek, adhatott meghatalmazást ügyvédnek a Közösségek képviseletére.

22      Hangsúlyozni kell, hogy az ilyen meghatalmazás gyakorlatát az EUMSZ 335. cikk megerősítette és szentesítette. Ettől kezdve tehát ezen cikk értelmében igazgatási autonómiája alapján valamennyi intézmény képviselheti az Uniót az adott intézmény saját működésével kapcsolatos ügyekben.

23      Úgy tűnik, az alapügyben a meghatalmazásban név szerint kijelölt természetes személy a Tanács jogtanácsosa, azaz jogi szolgálatának főigazgatója volt, aki pedig ügyvédet bízott meg az intézmény nemzeti bíróság előtt folyó eljárásban való képviseletével, arra az esetre, ha az érintett tagállam eljárási szabályai értelmében ügyvéd jelenlétére lenne szükség.

24      Következésképpen, mivel egymást követő meghatalmazások láncolatáról volt szó, melyek közül az elsőt a Bizottság adta a Tanácsnak, kijelölve a meghatalmazott intézmény alkalmazásában álló természetes személyt, a másodikat pedig ez a személy egy ügyvédnek az említett intézmény nemzeti bíróság előtti képviselete céljából, a meghatalmazást a Bizottság érvényesen adta, és a meghatalmazott intézményt szabályosan képviselték.

25      A fenti megfontolásokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Bizottság azt a meghatalmazást, amellyel egy másik közösségi intézményre ruházta az EK 282. cikkből eredő, a Közösségek valamely nemzeti bíróság előtt folyó és ezen intézményt érintő jogvitában való képviseletére vonatkozó jogkörét, érvényesen adta, függetlenül attól, hogy ez a meghatalmazás név szerint kijelölte‑e a meghatalmazó intézmény képviseletére jogosult természetes személyt, vagy sem. Ilyen esetben úgy ezen intézmény, mint a természetes személy, amennyiben ilyet kijelöltek, adhatott meghatalmazást ügyvédnek a Közösségek képviseletére.

 A második és a harmadik kérdésről

26      Az első kérdésre adott válaszra tekintettel a második és harmadik előterjesztett kérdésre nem kell válaszolni.

 A költségekről

27      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

Az Európai Bizottság azt a meghatalmazást, amellyel egy másik közösségi intézményre ruházta az EK 282. cikkből eredő, az Európai Közösségek valamely nemzeti bíróság előtt folyó és ezen intézményt érintő jogvitában való képviseletére vonatkozó jogkörét, érvényesen adta, függetlenül attól, hogy ez a meghatalmazás név szerint kijelölte‑e a meghatalmazó intézmény képviseletére jogosult természetes személyt, vagy sem. Ilyen esetben úgy ezen intézmény, mint a természetes személy, amennyiben ilyet kijelöltek, adhatott meghatalmazást ügyvédnek az Európai Közösségek képviseletére.

Aláírások

---

* Az eljárás nyelve: francia.