C‑95/10. sz. ügy

Strong Segurança SA

kontra

Município de Sintra

és

Securitas-Serviços e Tecnologia de Segurança

(a Supremo Tribunal Administrativo [Portugália] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések – 2004/18/EK irányelv – A 47. cikk (2) bekezdése – Közvetlen hatály – Az irányelv II. B. mellékletében szereplő szolgáltatásokra való alkalmazandóság”

Az ítélet összefoglalása

Jogszabályok közelítése – Az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásai – A 2004/18 irányelv IIB. melléklete szerinti szolgáltatások

(2004/18 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 47. cikk, (2) bekezdés, és a II. B. melléklet)

Az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 2004/18 irányelv 47. cikkének (2) bekezdése nem keletkeztet a tagállamok számára kötelezettséget arra nézve, hogy ezen irányelv 47. cikkének (2) bekezdését az irányelv II. B. mellékletébe tartozó szolgáltatások nyújtására irányuló szerződésekre is alkalmazzák. Mindazonáltal ezen irányelv nem akadályozza meg a tagállamokat, illetve adott esetben az ajánlatkérőket abban, hogy jogszabályban, illetve az ajánlattételhez szükséges dokumentációban előírják annak alkalmazását.

(vö. 46. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2011. március 17.(*)

„Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések – 2004/18/EK irányelv – A 47. cikk (2) bekezdése – Közvetlen hatály – Az irányelv II. B. mellékletében szereplő szolgáltatásokra való alkalmazandóság”

A C‑95/10. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Supremo Tribunal Administrativo (Portugália) a Bírósághoz 2010. február 22‑én érkezett, 2010. január 20‑i határozatával terjesztett elő az előtte

a Strong Segurança SA

és

a Município de Sintra,

a Securitas-Serviços e Tecnologia de Segurança

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: K. Lenaerts tanácselnök, Juhász E. (előadó), G. Arestis, J. Malenovský és T. von Danwitz bírák,

főtanácsnok: J. Mazák,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        a Strong Segurança SA képviseletében C. Varela Pinto és J. Oliveira e Carmo advogadas,

–        a Município de Sintra képviseletében N. Cárcomo Lobo és M. Vaz Loureiro advogados,

–        a Securitas‑Serviços e Tecnologia de Segurança képviseletében A. Calapez advogada,

–        az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Aiello avvocato dello Stato,

–        az osztrák kormány képviseletében M. Fruhmann, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Bizottság képviseletében D. Kukovec és G. Braga da Cruz, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31‑i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 134., 114. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.) releváns rendelkezéseinek értelmezésére vonatkozik.

2        E kérelmet a Strong Segurança SA (a továbbiakban: Strong Segurança) és a Município de Sintra (Sintra város önkormányzata, Portugália) között az ezen önkormányzat létesítményeivel kapcsolatos őrző‑védő szolgáltatásokra irányuló közbeszerzés tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

 Jogi háttér

 A 2004/18 irányelv releváns rendelkezései

3        A (18) és (19) preambulumbekezdés értelmében:

„(18) Ezen irányelv eljárási szabályainak alkalmazása céljából és ellenőrzési célból, a szolgáltatások köre a legjobban egy közös osztályozás egyes rovatainak megfelelő kategóriákra történő felosztás, és e kategóriáknak két mellékletben, a II. A. és a II. B. mellékletben történő összefoglalása segítségével – a rájuk vonatkozó szabályozásnak megfelelően – határozható meg. A II. B. mellékletben szereplő szolgáltatások tekintetében ezen irányelv vonatkozó rendelkezései nem sérthetik az adott szolgáltatásokra vonatkozó közösségi szabályok alkalmazását.

(19)      A szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződések tekintetében ezen irányelv teljes körű alkalmazását egy átmeneti időszak erejéig olyan szerződésekre kell korlátozni, amelyek esetében az irányelv rendelkezései lehetővé teszik a megnövekedett, határokon átnyúló kereskedelem teljes potenciáljának kihasználását. Ezen átmeneti időszak során az egyéb szolgáltatásokra vonatkozó szerződéseket ellenőrzésnek kell alávetni, mielőtt határozat nem születik ezen irányelv teljes körű alkalmazásáról. E tekintetben meg kell határozni az ellenőrzés mechanizmusát. A mechanizmusnak lehetővé kell tennie az érdekeltek számára, hogy a megfelelő információkhoz hozzáférhessenek.”

4        Az 1. cikk (2) bekezdése d) pontjának első albekezdése értelmében:

„»Szolgáltatásra irányuló közbeszerzési szerződés«: olyan, az építési beruházásra és az árubeszerzésre irányuló közbeszerzési szerződéstől eltérő közbeszerzési szerződés, amelynek tárgya a II. mellékletben említett szolgáltatások nyújtása.”

5        „A szerződések odaítélésének elvei” címet viselő 2. cikk kimondja:

„Az ajánlatkérő szervek a gazdasági szereplőket egyenlő és megkülönböztetésmentes bánásmódban részesítik, és átlátható módon járnak el.”

6        A „Gazdasági szereplők” elnevezésű 4. cikk (2) bekezdése értelmében:

„Gazdasági szereplők csoportjai is tehetnek ajánlatot, illetve jelentkezhetnek részvételre. E csoportok számára az ajánlatkérő szervek nem írhatják elő, hogy meghatározott társasági formát hozzanak létre az ajánlattétel, illetve a részvételre jelentkezés benyújtása érdekében, azonban a kiválasztott csoporttól, miután a szerződést elnyerte, ez megkövetelhető annyiban, amennyiben ez az átalakulás a szerződés megfelelő teljesítéséhez szükséges.”

7        A II. cím „Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződésekre vonatkozó szabályozás” elnevezésű III. fejezete tartalmazza a 20–22. cikket.

8        „A II. A. mellékletben felsorolt szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések” címet viselő 20. cikk kimondja:

„A II. A. mellékletben felsorolt szolgáltatások nyújtására irányuló szerződéseket a 23–55. cikkel összhangban kell odaítélni.”

9        „A II. B. mellékletben felsorolt szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések” címet viselő 21. cikk értelmében:

„A II. B. mellékletben felsorolt szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések odaítélésére kizárólag a 23. cikket és a 35. cikk (4) bekezdését kell alkalmazni.”

10      „A leírásokra és az ajánlattételhez szükséges dokumentációra irányadó különös szabályok” címet viselő IV. fejezetben szereplő 23. cikk a szerződési dokumentációban szereplő műszaki leírásra vonatkozik, amelyet a dokumentációnak annak érdekében kell tartalmaznia, hogy egyenlő hozzáférést tegyen lehetővé valamennyi ajánlattevő számára, és ne akadályozza indokolatlanul a közbeszerzés verseny előtti megnyitását, „A közzététel és az átláthatóság szabályai” címet viselő VI. fejezet alá tartozó 35. cikk (4) bekezdése pedig az ajánlatkérő szerveknek a szerződések odaítélési eljárásainak eredményére vonatkozó tájékoztatási kötelezettségeit érinti.

11      A „nyomozási és biztonsági szolgáltatások […]” a II. B. melléklet 23. kategóriájába tartoznak.

12      A „Gazdasági és pénzügyi kapacitás” elnevezésű 47. cikk (2) bekezdése kimondja:

„Egy gazdasági szereplő szükség esetén és egy adott szerződés tekintetében egyéb szervezetek kapacitására is támaszkodhat, a velük fennálló kapcsolatának jogi jellegétől függetlenül. Ebben az esetben a gazdasági szereplőnek bizonyítania kell az ajánlatkérő szerv számára, hogy a szükséges erőforrások rendelkezésére fognak állni, például olyan módon, hogy bemutatja az említett szervezetek erre vonatkozó kötelezettségvállalását.”

13      A „Műszaki és/vagy szakmai alkalmasság” címet viselő 48. cikk (3) bekezdésének tartalma lényegében megegyezik a fenti rendelkezéssel.

14      A 80. cikk (1) bekezdése értelmében a tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a 2004/18 irányelvnek legkésőbb 2006. január 31‑ig megfeleljenek, és erről haladéktalanul tájékoztatják az Európai Bizottságot.

 A nemzeti szabályozás

15      A 2004/18 irányelv portugál jogba való átültetésére a közbeszerzési törvénykönyv (Código dos Contratos Públicos) elfogadásáról szóló 2008. január 29‑i 18/2008 törvényerejű rendelettel került sor, amely az ugyanezen a napon való közzététele után hat hónappal lépett hatályba.

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

16      Az Európai Unió Hivatalos Lapjának 2008. július 15‑i számában a Município de Sintra nemzetközi közbeszerzési eljárást írt ki önkormányzati létesítményekkel kapcsolatos őrző‑védő szolgáltatások beszerzése iránt, 2009‑re és 2010‑re vonatkozóan. A felhívás feltételeit a kapcsolódó ajánlattevői útmutató és az ajánlattételhez szükséges dokumentáció tartalmazta, a szerződés odaítélési szempontja pedig az összességében gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat szempontja volt.

17      A Strong Segurança pályázott a közbeszerzési eljárásban, és benyújtotta a szükséges iratokat. Ezenkívül ajánlatához csatolta a Trivalor (SGPS) SA (a továbbiakban: Trivalor) garanciavállalásról szóló nyilatkozatát is, amelyben az utóbbi kimondja:

„A Trivalor és a Strong Segurança között fennálló, teljes (100%‑os) közvetlen tulajdonosi viszonyra tekintettel a Trivalor – a Código das Sociedades Comerciais (kereskedelmi társaságokról szóló törvény) rendelkezéseinek megfelelően – felelős a Strong kötelezettségeinek teljesítéséért.

Erre tekintettel az alábbi kötelezettségeket vállaljuk:

–        garantáljuk, hogy a Strong Segurança rendelkezik azon technikai és pénzügyi eszközökkel, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a szerződésből eredő kötelezettségek megfelelő teljesítéséhez;

–        megtérítjük a sintrai önkormányzat mindazon kárát, amelyet az önkormányzat az esetlegesen odaítélt szerződés nem megfelelő teljesítése következtében szenved el.”

18      Az ajánlatokat elbíráló bizottság először a szerződés Strong Segurança javára történő odaítélése mellett döntött, mivel annak ajánlata érte el a legnagyobb súlyozott értéket. Azonban az egyik versenytárs vállalkozás panaszát követően az ajánlatokat elbíráló bizottság – arra hivatkozva, hogy a Strong Segurança nem hivatkozhatott olyan harmadik vállalkozás gazdasági‑pénzügyi kapacitására, mint a Trivalor – megváltoztatta értékelését, és azt javasolta, hogy a szerződést a panaszt előterjesztő versenytárs vállalkozásnak ítéljék oda. A Município de Sintra a 2009. február 11‑i ülésén elfogadta e javaslatot, és a 2009., valamint a 2010. évre az említett versenytársnak ítélte oda az ajánlattételi felhívásban szereplő szolgáltatásokat.

19      A Strong Segurança e határozattal szemben benyújtott keresetét a Tribunal Administrativo e Fiscal de Sintra (sintrai közigazgatási és adóügyi bíróság) elutasította, és ezen ítéletet a Tribunal Central Administrativo Sul (suli központi közigazgatási bíróság) 2009. szeptember 10‑i ítélete helybenhagyta. A Strong Segurança ezt követően fellebbezést nyújtott be ezen ítélet ellen a Supremo Tribunal Administrativóhoz (legfelsőbb közigazgatási bíróság).

20      A kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy a jelen esetben felmerülő központi kérdés az, hogy a 2004/18 irányelv 47. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó‑e az ezen irányelv II. B. mellékletében felsorolt olyan szolgáltatásokra is, mint amelyekre az alapügyben szereplő eljárás vonatkozik. A kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy egyrészt ezen eljárás a 18/2008 törvényerejű rendelet hatálybalépése előtt indult, másrészt az eljárás megindításakor az irányelv átültetésére nyitva álló határidő már letelt.

21      Ennélfogva az ezzel kapcsolatban felmerülő első kérdés a 2004/18 irányelv 47. cikke (2) bekezdésének közvetlen hatályára vonatkozik. A kérdést előterjesztő bíróság szerint e rendelkezés első része a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően kellően egyértelmű, pontos és feltétel nélküli ahhoz, hogy a tagállamoknak semmiféle mozgásteret ne hagyjon. Ami azonban az említett rendelkezés második részét illeti, a kérdést előterjesztő bíróság kétségeinek ad hangot annyiban, amennyiben e rendelkezés látszólag bizonyos mérlegelési mozgásteret enged a tagállamoknak arra vonatkozóan, hogy a gazdasági szereplőnek mit és milyen eszközökkel kell bizonyítania ahhoz, hogy az ajánlatkérő számára igazolja gazdasági és pénzügyi alkalmasságát, amikor egyéb szervezetek kapacitására támaszkodik.

22      A jelen ügyben felmerült második kérdés a 2004/18 irányelv 47. cikke (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozik, amire nézve a Bíróság ítélkezési gyakorlata nem szolgál válasszal. A kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy e rendelkezés szigorúan szó szerinti értelmezése annak megállapításához vezetne, hogy e rendelkezés kizárólag a II. A. mellékletben felsorolt szolgáltatások nyújtására irányuló szerződésekre vonatkozik. A kérdést előterjesztő bíróság azonban hangsúlyozza, hogy ennek megállapítása a II. B. mellékletben felsorolt szolgáltatások nyújtására irányuló szerződésekre vonatkozóan kizárná a 2004/18 irányelv olyan lényeges rendelkezéseinek alkalmazását is, mint például az ajánlattevők minőségi kiválasztásának szempontjait (45–52. cikk), valamint a szerződés odaítélésének szempontjait (53–55. cikk) tartalmazó rendelkezések.

23      Kételkedve ezen értelmezés helyességében, és tudatában annak, hogy végső fokon jár el, a Supremo Tribunal Administrativo az eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„1)      Úgy kell‑e tekinteni, hogy a […] 2004/18 […] irányelv 47. cikke 2006. január 31. óta közvetlenül alkalmazandó a belső jogban, olyan jogot biztosítva a magánszemélyek számára, amelyre azok a portugál közigazgatási szervekkel szemben hivatkozhatnak?

2)      Igenlő válasz esetén a hivatkozott rendelkezés – az irányelv 21. cikkében foglaltak ellenére – alkalmazandó‑e a [2004/18 irányelv] II. B. mellékletben felsorolt szolgáltatások nyújtására irányuló szerződésekre?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

 A második kérdésről

24      Ezen első helyen vizsgálandó kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy a 2004/18 irányelv 47. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó‑e az ezen irányelv II. B. mellékletben felsorolt szolgáltatások nyújtására irányuló szerződésekre annak ellenére, hogy az ilyen alkalmazandóság nem következik az említett irányelv más, releváns rendelkezéseiből, különösen annak 21. cikkéből.

25      E kérdés megválaszolásához mindenekelőtt jelezni kell, hogy a 2004/18 irányelvben a szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződések két külön csoportba történő besorolásán alapuló megkülönböztetés nem új keletű. E megkülönböztetés létezett már a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1992. június 18‑i 92/50/EGK tanácsi irányelv (HL L 209., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 322. o.) hatálya alatt is, amelyet a 2004/18 irányelv kodifikált és átdolgozott.

26      Ezt követően rá kell mutatni, hogy a szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződések közötti, aszerinti megkülönböztetést, hogy azok a 2004/18 irányelv II. A. mellékletében vagy II. B. mellékletében szerepelnek, már ezen irányelv preambulumbekezdései egyértelműen jelzik.

27      Így a 2004/18 irányelv (18) preambulumbekezdése kimondja, hogy ezen irányelv eljárási szabályainak alkalmazása céljából a szolgáltatásokat kategóriákra kell felosztani, és a rájuk vonatkozó szabályozás szerint két mellékletben, a II. A. és a II. B. mellékletben kell csoportosítani.

28      A 2004/18 irányelv (19) preambulumbekezdése pedig a jogalkotó azon szándékát tükrözi, hogy egyrészt ezen irányelv teljes körű alkalmazását átmeneti időszakra azokra a szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződésekre korlátozza, amelyek esetében az irányelv rendelkezései lehetővé teszik a megnövekedett, határokon átnyúló kereskedelem teljes potenciáljának kihasználását; e szerződések a II. A. mellékletben szereplő szolgáltatásokra vonatkoznak, másrészt ezen átmeneti időszak során az egyéb – nevezetesen a II. B. mellékletben szereplő szolgáltatásokra vonatkozó – szerződéseket ellenőrzésnek vesse alá, amíg határozat nem születik a 2004/18 irányelv e szerződésekre való teljes körű alkalmazásáról.

29      A szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződéseknek ezt, a fent említett preambulumbekezdésekben kimondott felosztását a 2004/18 irányelv rendelkezései egyértelműen meghatározzák.

30      A 20. cikk ugyanis a II. A. mellékletben felsorolt szolgáltatások nyújtására irányuló szerződésekre nézve ezen irányelv rendelkezéseinek gyakorlatilag teljes körű alkalmazását írja elő, míg a 21. cikk kizárólag ezen irányelv 23. cikkére és 35. cikkének (4) bekezdésére hivatkozik, ezáltal a II. B. mellékletben szereplő szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések tekintetében „csupán” az ajánlatkérőnek az ilyen szerződésekkel kapcsolatos műszaki leírásokra vonatkozó, valamint azon kötelezettségeire utal, hogy tájékoztassa a Bizottságot az ilyen szerződések odaítélésére vonatkozó eljárás eredményéről.

31      Ellentétben azzal, amire a Strong Segurança hivatkozik, a 2004/18 irányelv rendelkezéseinek szövegében vagy az irányelv szelleméből és rendszeréből fakadóan semmi sem utal arra, hogy a szolgáltatások két csoportra való felosztása ezen irányelv „érdemi szabályainak” és „eljárási szabályainak” megkülönböztetésén alapulna. Emellett, ahogyan arra a Bizottság helyesen rámutat, az ilyen megkülönböztetés jogbizonytalanságot eredményezne az említett irányelv különböző rendelkezéseinek hatályát illetően.

32      A közbeszerzésekre vonatkozó szabályoknak a szolgáltatások osztályozása szerinti, az uniós jog releváns szabályai által elvégzett, két külön csoportba történő besorolását a Bíróság ítélkezési gyakorlata is megerősíti.

33      Így a Bíróság kimondta, hogy a szolgáltatásoknak a 92/50 irányelv I.A. és I. B. mellékletében (amely jelenleg a 2004/18 irányelv II. A. és II. B. mellékletének felel meg) szereplő osztályozása összhangban áll az ezen irányelv által bevezetett rendszerrel, amely az irányelvben szereplő rendelkezések alkalmazásának két szintjét különbözteti meg (lásd ebben az értelemben a C‑411/00. sz. Felix Swoboda‑ügyben 2002. november 14‑én hozott ítélet [EBHT 2002., I‑10567. o.] 55. pontját).

34      Emellett a Bíróság a 92/50 irányelvvel kapcsolatban kimondta, hogy amennyiben a szerződések az I. B. melléklet hatálya alá tartozó szolgáltatásokra vonatkoznak, az ajánlatkérőket csupán az a kötelezettség terheli, hogy azokat a műszaki leírásokat, amelyeknek az egyes szerződésekhez kapcsolódó általános vagy az ajánlattételhez szükséges dokumentációban szerepelniük kell, a megfelelő európai szabványokat átültető nemzeti szabványokra történő hivatkozással határozzák meg, valamint hogy e szerződések odaítélési eljárásának eredményéről értesítést küldjenek az OPOCE-nak (az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala) (lásd a C‑507/03. sz., Bizottság kontra Írország ügyben 2007. november 13‑án hozott ítélet [EBHT 2007., I‑9777. o.] 24. pontját).

35      A Bíróság ugyanis jelezte, hogy az uniós jogalkotó abból a feltételezésből indult ki, hogy a 92/50 irányelv I. B. mellékletének hatálya alá tartozó szolgáltatásokkal kapcsolatos szerződések – tekintettel a sajátos természetükre – eleve nem képviselnek olyan határokon átnyúló érdeket, amely azt indokolhatná, hogy az odaítélésükre csak olyan ajánlati felhívást követően kerülhessen sor, amely lehetővé tenné más tagállamokban bejegyzett vállalkozások számára a hirdetmény megismerését és az ajánlattételt (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra Írország ügyben hozott ítélet 25. pontját). Ugyanakkor a Bíróság megállapította, hogy amikor egyértelmű határokon átnyúló érdeket képviselnek, az ilyen szerződések is az EUMSZ 49. cikkből és az EUMSZ 56. cikkből fakadó átláthatóság és egyenlő bánásmód általános elveinek hatálya alá tartoznak (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra Írország ügyben hozott ítélet 26. és 29–31. pontját).

36      A fenti megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a 2004/18 irányelvvel létrehozott rendszer közvetlenül nem keletkeztet a tagállamok számára kötelezettséget arra nézve, hogy ezen irányelv 47. cikkének (2) bekezdését az irányelv II. B. mellékletébe tartozó szolgáltatások nyújtására irányuló szerződésekre is alkalmazzák.

37      Ami a Bizottság azon érvelését illeti, amely szerint a „hatékony verseny” általános elve – amely a 2004/18 irányelv sajátja – ilyen kötelezettséghez vezethet, rá kell mutatni, hogy noha a hatékony verseny az említett irányelv alapvető célkitűzése, bármilyen fontos legyen is az, nem vezethet az irányelv egyértelmű rendelkezéseivel ellentétes értelmezéshez, az irányelv pedig a 47. cikkének (2) bekezdését nem említi azon rendelkezések között, amelyeket az ajánlatkérőnek az ezen irányelv II. B. mellékletében szereplő szolgáltatások nyújtására irányuló közbeszerzési eljárásokban alkalmaznia kell.

38      Mindazonáltal a fent említett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően meg kell vizsgálni, hogy abban az esetben, ha az ilyen szerződés egyértelmű határokon átnyúló érdeket képvisel – aminek megvizsgálása a kérdést előterjesztő hatóság feladata, különösen arra a tényre tekintettel, hogy az alapügyben szereplő ajánlati felhívást az Európai Unió Hivatalos Lapjában tették közzé –, következhet‑e az átláthatóság és az egyenlő bánásmód általános elveinek alkalmazásából olyan kötelezettség, mint amilyen a 2004/18 irányelv 47. cikkének (2) bekezdésében szerepel.

39      Egyrészt ami az átláthatóság elvét illeti, meg kell állapítani, hogy ezen elv nem sérül, ha az ajánlatkérő számára nem írnak elő a 2004/18 irányelv 47. cikkének (2) bekezdésében szereplőhöz hasonló kötelezettséget az ezen irányelv II. B. mellékletében felsorolt szolgáltatások nyújtására irányuló szerződésekre vonatkozóan. Az ugyanis, hogy valamely piaci szereplő nem hivatkozhat más vállalkozás gazdasági‑pénzügyi kapacitására, nincs összefüggésben a közbeszerzési eljárás átláthatóságával. Másfelől meg kell jegyezni, hogy a 2004/18 irányelv 23. cikkének és 35. cikke (4) bekezdésének alkalmazása az ilyen „nem elsődlegesnek” nevezett szolgáltatásokra irányuló szerződésekre ugyancsak az e szerződések jellegének megfelelő átláthatóság biztosítására irányul.

40      Másrészt rá kell mutatni, hogy a 2004/18 irányelv II. B. mellékletében felsorolt szolgáltatások nyújtására irányuló szerződésekre vonatkozóan az egyenlő bánásmód elve sem vezethet az ezen irányelv 47. cikkének (2) bekezdésében szereplőhöz hasonló kötelezettség előírásához, az irányelvben a szolgáltatások között tett megkülönböztetés ellenére sem.

41      E kötelezettség hiánya ugyanis nem vonhat maga után sem közvetlen, sem közvetett, állampolgárságon vagy a székhely elhelyezkedésén alapuló hátrányos megkülönböztetést.

42      Hangsúlyozni kell, hogy az egyenlő bánásmód elve alkalmazhatóságának ennyire kiterjesztő megközelítése a 2004/18 irányelv más lényeges rendelkezéseinek az ezen irányelv II. B. mellékletében szereplő szolgáltatások nyújtására irányuló szerződésekre való alkalmazásához vezethetne, mint például – ahogyan arra a kérdést előterjesztő bíróság rámutat – az ajánlattevők minőségi kiválasztásának szempontjait (45–52. cikk), valamint a szerződés odaítélésének szempontjait (53–55. cikk) tartalmazó rendelkezések. Ez azzal a veszéllyel járna, hogy a 2004/18 irányelv II. A. és II. B. melléklete közötti különbségtétel teljesen elveszítheti hatékony érvényesülését, ahogyan – a Bíróság ítélkezési gyakorlatának szóhasználatával élve – az irányelv alkalmazásnak két szintje is.

43      Hozzá kell tenni, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően a 2004/18 irányelv II. B. mellékletében felsorolt szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések sajátos természetűek (a fent hivatkozott Bizottság kontra Írország ügyben hozott ítélet 25. pontja). Így e szolgáltatások némelyike olyan sajátos jellemzőkkel bír, amelyek indokolttá teszik, hogy az ajánlatkérő személyre szabottan és konkrétan vegye figyelembe az ajánlattevők által egyedileg benyújtott ajánlatokat. Ez a helyzet például a „jogi szolgáltatások”, a „személyzetelhelyezési és –ellátási szolgáltatások”, az „oktatási és szakképzési szolgáltatások”, vagy akár a „nyomozási és biztonsági szolgáltatások” esetében.

44      Következésképpen az átláthatóság és az egyenlő bánásmód általános elvei nem keletkeztetnek az ajánlattevő számára a 2004/18 irányelv 47. cikkének (2) bekezdésében szereplőhöz hasonló kötelezettséget az ezen irányelv II. B. mellékletében felsorolt szolgáltatások nyújtására irányuló szerződésekre vonatkozóan.

45      Mindazonáltal, ahogyan az a 2004/18 irányelv (19) preambulumbekezdéséből kitűnik, ezen irányelv hatályának körülhatárolása az uniós jogalkotó azon haladó megközelítéséből ered, amely nem írja elő kötelezettségként az említett irányelv 47. cikkének (2) bekezdésének alkalmazását az alapügyben szereplőhöz hasonló közbeszerzésekre a (19) preambulumbekezdésben említett átmeneti időszakban, azonban nem tiltja azt sem, hogy valamely tagállam, illetve adott esetben valamely ajánlatkérő jogszabályban, illetve az ajánlattételhez szükséges dokumentációban előírja az említett rendelkezés alkalmazását az ilyen szerződésekre nézve.

46      A fentiek alapján a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2004/18 irányelv nem keletkeztet a tagállamok számára kötelezettséget arra nézve, hogy ezen irányelv 47. cikkének (2) bekezdését az irányelv II. B. mellékletébe tartozó szolgáltatások nyújtására irányuló szerződésekre is alkalmazzák. Mindazonáltal ezen irányelv nem akadályozza meg a tagállamokat, illetve adott esetben az ajánlatkérőket abban, hogy jogszabályban, illetve az ajánlattételhez szükséges dokumentációban előírják annak alkalmazását.

 Az első kérdésről

47      A második kérdésre adott válaszra tekintettel az első kérdésre szükségtelen válaszolni.

 A költségekről

48      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

Az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31‑i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 47. cikkének (2) bekezdése nem keletkeztet a tagállamok számára kötelezettséget arra nézve, hogy ezen irányelv 47. cikkének (2) bekezdését az irányelv II. B. mellékletébe tartozó szolgáltatások nyújtására irányuló szerződésekre is alkalmazzák. Mindazonáltal ezen irányelv nem akadályozza meg a tagállamokat, illetve adott esetben az ajánlatkérőket abban, hogy jogszabályban, illetve az ajánlattételhez szükséges dokumentációban előírják annak alkalmazását.

Aláírások

---

* Az eljárás nyelve: portugál.