C‑79/10. sz. ügy

Systeme Helmholz GmbH

kontra

Hauptzollamt Nürnberg

(a Bundesfinanzhof [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„2003/96/EK irányelv – Az energiatermékek és a villamos energia adóztatása – 14. cikk, (1) bekezdés, b) pont – A légi közlekedés során üzemanyagként felhasznált energiatermékek adómentessége – Légi jármű nem kereskedelmi célú használata – Terjedelem”

Az ítélet összefoglalása

1.        Adórendelkezések – Jogszabályok harmonizálása – Az energiatermékek és a villamos energia adóztatása – A magánjellegű, kedvtelési célú repülés kivételével a légi közlekedés során üzemanyagként felhasznált energiatermékek adómentessége – Terjedelem

(2003/96 tanácsi irányelv, 14. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

2.        Adórendelkezések – Jogszabályok harmonizálása – Az energiatermékek és a villamos energia adóztatása – A légi járművek gyártása, fejlesztése, tesztelése és karbantartása során felhasznált üzemanyagok adómentessége – Terjedelem

(2003/96 tanácsi irányelv, 15. cikk, (1) bekezdés, j) pont)

1.        Az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy a légi közlekedés során felhasznált üzemanyag e rendelkezésben biztosított adómentességében nem részesülhet az olyan vállalkozás, amely a tulajdonában álló repülőgépet üzletfejlesztés érdekében a személyi állománya tagjainak az ügyfelekhez vagy kereskedelmi vásárok helyszínére való szállítására használja, amennyiben ezen utak nem szolgálnak közvetlenül olyan légi közlekedési szolgáltatásokat, amelyeket e társaság ellenszolgáltatás fejében nyújt.

(vö. 33. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.        Az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló 2003/96 irányelv 15. cikke (1) bekezdésének j) pontját úgy kell értelmezni, hogy nem tartoznak e rendelkezés hatálya alá azon üzemanyagok, amelyeket a repülőgép valamely repülőgépkarbantartó‑műhelybe és onnan vissza történő repüléséhez használ fel.

(vö. 39. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2011. december 1‑je(*)

„2003/96/EK irányelv – Az energiatermékek és a villamos energia adóztatása – 14. cikk, (1) bekezdés, b) pont – A légi közlekedés során üzemanyagként felhasznált energiatermékek adómentessége – Légi jármű nem kereskedelmi célú használata – Terjedelem”

A C‑79/10. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Bundesfinanzhof (Németország) a Bírósághoz 2010. február 11‑én érkezett, 2009. december 1‑jei határozatával terjesztett elő az előtte

a Systeme Helmholz GmbH

és

a Hauptzollamt Nürnberg

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: J.‑C. Bonichot tanácselnök, A. Prechal (előadó), L. Bay Larsen, C. Toader és E. Jarašiūnas bírák,

főtanácsnok: E. Sharpston,

hivatalvezető: K. Sztranc‑Sławiczek tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2011. május 5‑i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        a Systeme Helmholz GmbH képviseletében G. Real Wirtschaftsprüfer/Steuerberater,

–        a Hauptzollamt Nürnberg képviseletében S. Junker Regierungsdirektor és D. Jakobs Prozessbevollmächtigter,

–        a francia kormány képviseletében G. de Bergues, B. Cabonat és B. Beaupere‑Manokha, meghatalmazotti minőségben,

–        a ciprusi kormány képviseletében E. Symeonidou, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Bizottság képviseletében W. Mölls, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27‑i 2003/96/EK tanácsi irányelv (HL L 283., 51. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 405. o.) 11. cikke (3) bekezdésének, 14. cikke (1) bekezdése b) pontjának és 15. cikke (1) bekezdése j) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2        A kérelmet a Systeme Helmholz GmbH (a továbbiakban: Systeme Helmholz) és a Hauptzollamt Nürnberg (nürnbergi vámhatóság; a továbbiakban: Hauptzollamt) között annak tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, hogy a Hauptzollamt megtagadta a Systeme Helmholz repülőgépéhez használt üzemanyagot terhelő ásványiolaj‑adó visszatérítését azzal az indokkal, hogy a Systeme Helmholz nem légi közlekedési vállalkozás.

 Jogi háttér

 Az uniós jog

3        A 2003/96 irányelv (23) preambulumbekezdése a következőképpen szól:

„A meglévő nemzetközi kötelezettségek és a közösségi társaságok versenyhelyzetének fenntartása indokolttá teszi – a magánjellegű, kedvtelési célú felhasználás céljait kivéve – a légi és vízi közlekedés céljaira értékesített energiatermékek meglévő mentességének fenntartását, ugyanakkor a tagállamok számára lehetővé kell tenni e mentességek korlátozását.

4        Az irányelv 11. cikkének (3) bekezdése szerint:

„Ha vegyes felhasználásra kerül sor, az adóztatást az egyes felhasználástípusok arányában kell alkalmazni, mindazonáltal amennyiben akár az üzleti, akár a nem üzleti felhasználás jelentéktelen, attól el is lehet tekinteni.”

5        Az említett irányelv 14. cikke (1) bekezdésének b) pontja a következőképpen rendelkezik:

„A 92/12/EGK irányelvben meghatározott, az adóköteles termékek adómentes felhasználásairól szóló általános rendelkezéseken kívül, és egyéb közösségi rendelkezések sérelme nélkül a tagállamok a következőket olyan feltételekkel mentesítik az adózás alól, amely feltételeket az ilyen mentességek helyes és következetes alkalmazása és az adókijátszás, adókikerülés vagy visszaélés megelőzése céljából határoznak meg:

[...]

b)      magánjellegű, kedvtelési célú repülés kivételével a légi közlekedés által [helyesen: során] üzemanyagként felhasznált energiatermékek.

Ezen irányelv alkalmazásában »magánjellegű, kedvtelési célú repülés« egy légi jármű használata tulajdonosa, illetve azon természetes vagy jogi személy által, aki használatát akár bérlet, akár más egyéb módon élvezi, amely használat nem szolgálja kereskedelmi célú és különösen nem személyek vagy áruk szállításának, illetve szolgáltatások ellenszolgáltatás fejében történő nyújtásának célját, illetve hatóságok céljait.

A tagállamok korlátozhatják e mentesség alkalmazási körét az üzemanyag‑petróleum (2710 19 21 KN‑kód) értékesítésére.”

6        A 2003/96 irányelv 15. cikke (1) bekezdésének j) pontja értelmében:

„Más közösségi rendelkezések sérelme nélkül a tagállamok adóügyi ellenőrzés mellett teljes vagy részleges adómentességeket vagy adókedvezményeket alkalmazhatnak a következőkre:

[...]

j)      légi járművek és hajók gyártása, fejlesztése, tesztelése és karbantartása során felhasznált üzemanyagok.”

 A nemzeti jog

7        A releváns nemzeti rendelkezéseket az ásványiolaj‑adóról szóló, 1992. december 21‑i törvény (Mineralölsteuergesetz) (BGBl. 1992 I, 2185. o., a továbbiakban: MinölStG) 2004‑ben, a jogvita évében hatályos szövege és az ásványiolaj–adóról szóló törvény 1993. szeptember 15‑i végrehajtási rendeletének (Mineralölsteuer‑Durchführungsverordnung) (BGBl. 1993 I, 1602. o.) 2004‑ben hatályos szövege tartalmazza.

8        A MinölStG 4. §‑a többek között a következőkről rendelkezik:

„Adómentességek, fogalommeghatározások

(1)      A 12. § rendelkezéseinek sérelme nélkül az ásványi olajok adómentesen használhatók fel

[...]

3.      a légi közlekedésben üzemanyagként

a)      a kereskedelmi személy- és áruszállítást biztosító, illetve szolgáltatást ellenszolgáltatás fejében nyújtó légi közlekedési vállalkozások által,

b)      hatóságok és a Bundeswehr légi járműveiben szolgálati célra, valamint a légi mentő szolgálatok által légi mentés céljára.

E törvény értelmében légi közlekedésben felhasznált üzemanyag a KN 2710 00 26 vámtarifaszámú repülőbenzin, amelynek kutatási oktánszáma nem kevesebb, mint 100, a KN 2710 00 37 vámtarifaszámú benzin típusú sugárhajtású üzemanyag és a KN 2710 00 51 vámtarifaszámú üzemanyag‑petróleum (közepes fajsúlyú olaj), ha ezeket légi járművekben használják fel;

[...]”

9        A MinölStG 12. §‑a a következőképpen szól:

„Engedély

Annak, aki a 3. § (1)–(3), (5) és (7) bekezdése, a 4. § vagy a 32. § (1) és (2) bekezdése szerint adókedvezményben részesülő ásványi olajat

1.      felhasznál vagy másoknak adókedvezményben részesülő célra értékesít (forgalmaz) vagy

2.      felhasználóként vagy forgalmazóként

a)      az Európai Közösség jövedéki szabályozással érintett területein kívüli területre (harmadik országba) vagy

b)      üzleti célból vagy csomagküldő kereskedés keretében az Európai Közösség valamely másik tagállamába

kíván bevinni, engedélyre van szüksége.

[...]”

10      Az ásványiolaj‑adóról szóló törvény végrehajtási rendelete 50. §‑a (1) bekezdésének 2004‑ben hatályos szövege szerint:

„A légi közlekedésben felhasznált üzemanyagok adójának visszatérítése:

(1)      Kérelemre a törvény 4. §‑a (1) bekezdésének 3. pontja értelmében meg kell téríteni a légi közlekedési vállalkozások és szervezetek számára a légi közlekedésben felhasznált azon üzemanyagok adóját, amelyet azok az adóterületen az adót megfizetve szereztek be, és amelyet adómentes repülésekre használtak fel […]”

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

11      A Systeme Helmholz elektronikus alkatrészeket és szoftvereket fejlesztő és forgalmazó vállalkozást működtet. Olyan repülőgép tulajdonosa, amelyet az ügyvezető mind magáncélra, mind pedig más társaságokhoz vagy kereskedelmi vásárokra való repülésekre, valamint karbantartó és oktatórepülésekre használ. A német légi közlekedésről szóló törvény (Luftverkehrsgesetz) értelmében vett üzemeltetési engedéllyel – amely a németországi légi közlekedési vállalkozások számára kötelező – nem rendelkezik.

12      A repülőgép használatáról a Systeme Helmholz havonta naplót készített, amelyben feltüntette a repülés időpontját, útvonalát, időtartamát és célját. 2005. december 16‑án az üzleti célból 2004‑ben Németországban megtett utak vonatkozásában – amelyek között szerepeltek a repülőgépkarbantartó‑műhely helyére való oda- és visszarepülések, valamint oktatórepülések is – összesen 2358 liter repülőbenzint terhelő, 1700,12 euró összegű ásványiolaj–adó visszatérítését kérte.

13      2006. február 9‑i határozatában a Hauptzollamt azzal az indokolással utasította el e kérelmet, hogy a Systeme Helmholz nem légi közlekedési vállalkozás.

14      Miután a Hauptzollamt a 2006. április 12‑i határozatában megalapozatlannak nyilvánította a Systeme Helmholz által a visszatérítés fenti megtagadásával szemben előterjesztett panaszt, ez utóbbi a Finanzgericht Münchennél terjesztett elő keresetet. E bíróság megállapította, hogy az üzleti célú repülések tekintetében – a karbantartó és oktató repülések kivételével – a Systeme Helmholz a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdésének b) pontjának első albekezdése alapján igényelheti az ásványiolaj‑adó visszatérítését. A Finanzgericht München szerint e rendelkezésből az adómentesség légi közlekedési vállalkozásokra való korlátozása nem vezethető le. Valamely repülőgépnek a vállalkozás saját érdekét szolgáló közlekedés keretében, üzletfejlesztés céljából való használata kereskedelmi célú, ezért az adómentesség közösségi jogi feltételei teljesülnek.

15      A karbantartáshoz és a repülőgép működőképességének ellenőrzéséhez, valamint az oktatáshoz kapcsolódó repülések vonatkozásában ellenben a Finanzgerich München azt állapította meg, hogy ezek nem részesülhetnek a 2003/96 irányelv szerinti adókedvezményben. E bíróság szerint ugyanis ezen irányelv 15. cikke (1) bekezdésének j) pontja csak a repülőgép karbantartása során felhasznált üzemanyagok esetében biztosítja a visszatérítés lehetőségét. Továbbá a karbantartó és oktató repülések nem kereskedelmi célú repülések, mivel ezek mind magánjellegű, mind pedig üzleti okból történnek, és a vállalkozói tevékenységhez közvetlenül nem kapcsolódnak. Az arányos beszámítás sem jöhet szóba, mert e lehetőséget a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdésének b) pontja nem biztosítja.

16      Ezen ítélettel szemben a Systeme Helmholz és a Hauptzollamt is felülvizsgálati kérelemmel fordult a Bundesfinanzhofhoz: az első azzal az indokkal, hogy e határozat megtagadja a karbantartó és oktató repülések mentesítését, a második pedig annyiban, amennyiben ugyanezen határozat mentesítette a Systeme Helmholzot a saját érdekében megtett repülések során felhasznált üzemanyagot terhelő adó alól.

17      Ilyen körülmények között a Bundesfinanzhof úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

„1)      Úgy kell‑e értelmezni a [2003/96] irányelv 14. cikke (1) bekezdése b) pontjának első albekezdését, hogy a magánjellegű, kedvtelési célú repülés adókedvezményből való kizárása azt jelenti‑e, hogy a légi közlekedés során üzemanyagként felhasznált energiatermékekre vonatkozó adómentességet csak légi közlekedési vállalkozások számára kell biztosítani, vagy az adómentességet a légi közlekedés során felhasznált valamennyi üzemanyagra ki kell terjeszteni, amennyiben a repülőgép használata üzleti célt szolgál?

2)      Úgy kell‑e értelmezni a [2003/96] irányelv 15. cikke (1) bekezdésének j) pontját, hogy e rendelkezés azon üzemanyagokra is vonatkozik, amelyek a repülőgép repülőgépkarbantartó‑műhelybe és onnan vissza történő repüléséhez szükségesek, vagy a kedvezmény lehetősége csak azon vállalkozásokra vonatkozik, amelyek tulajdonképpeni tevékenysége légi járművek gyártása, fejlesztése, tesztelése és karbantartása?

3)      Úgy kell‑e értelmezni a [2003/96] irányelv 11. cikkének (3) bekezdését, hogy valamely, magán‑ és üzleti célra is használt repülőgép karbantartó vagy oktató repülésekre való használata esetében a [2003/96] irányelv 14. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint az üzleti célú használattal arányos adómentességet kell biztosítani az e repülések során felhasznált üzemanyagra?

4)      A 3. kérdésre adandó nemleges válasz esetén: a [2003/96] irányelv 11. cikke (3) bekezdésének a [2003/96] irányelv 14. cikke (1) bekezdésének b) pontja keretében való alkalmazhatatlanságából lehet‑e arra következtetni, hogy valamely repülőgépnek a vegyes, magán- és üzleti célú használata esetén a karbantartó és oktató repüléseknek nem biztosítható adómentesség?

5)      A 3. kérdésre adandó igenlő válasz esetén, vagy ha a [2003/96] irányelv valamely más rendelkezéséből ennek megfelelő jogkövetkezmény következik: milyen szempontokat és milyen tárgyidőszakot kell alapul venni a [2003/96] irányelv 11. cikkének (3) bekezdése értelmében vett egyes felhasználástípusok arányának meghatározásához a karbantartó és oktató repülések esetében?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

 Az első kérdésről

18      Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti adómentesség vonatkozik‑e az olyan vállalkozásra, mint amely az alapügyben szerepel, amelynek tevékenysége nem a légi közlekedési ágazatba tartozik, és amely a tulajdonában álló repülőgépet üzletfejlesztés érdekében a személyi állománya tagjainak az ügyfelekhez vagy kereskedelmi vásárok helyszínére való szállítására használja.

19      Az e kérdésre való válaszadás érdekében meg kell állapítani, hogy a 2003/96 irányelvben foglalt mentességekre vonatkozó rendelkezések autonóm értelmezést igényelnek a kérdéses rendelkezések szövege, valamint az említett irányelv célkitűzései alapján (lásd ebben az értelemben a C‑389/02. sz. Deutsche See‑Bestattungs‑Genossenschaft ügyben 2004. április 1‑jén hozott ítélet [EBHT 2004., I‑3537. o.] 19. pontját; a C‑391/05. sz. Jan De Nul‑ügyben 2007. március 1‑jén hozott ítélet [EBHT 2007., I‑1793. o.] 22. pontját és a C‑505/10. sz., Sea Fighter ügyben 2011. november 11‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 14. pontját).

20      Ami először is a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfogalmazását illeti, az első bekezdés adómentességet biztosít a „magánjellegű, kedvtelési célú repülés kivételével a légi közlekedés által [helyesen: során] üzemanyagként felhasznált energiatermékek” vonatkozásában. A második albekezdés ezt követően a „magánjellegű, kedvtelési célú repülés” fogalmát negatív módon határozza meg: „légi jármű használata […], amely […] nem szolgálja kereskedelmi célú és különösen nem személyek vagy áruk szállításának, illetve szolgáltatások ellenszolgáltatás fejében történő nyújtásának célját, illetve hatóságok céljait”.

21      Márpedig abból a megfogalmazásból, hogy „nem szolgálja […] személyek vagy áruk szállításának, illetve szolgáltatások ellenszolgáltatás fejében történő nyújtásának célját”, kitűnik, hogy az ezen adómentesség hatálya alá tartózó légi közlekedés az üzemanyag olyan használatára vonatkozik, amikor a repülőgép közvetlenül légi közlekedési szolgáltatások ellenszolgáltatás fejében való nyújtását szolgálja. Következésképpen a „közlekedés” fogalma megköveteli, hogy az ellenszolgáltatás fejében teljesített szolgáltatásnyújtás szorosan kapcsolódjon a repülőgép helyváltoztatásához (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Sea Fighter ügyben hozott ítélet 18. pontját).

22      A 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdése b) pontjának ilyen értelmezését megerősítik az előkészítő munkálatok. Az Európai Bizottság ugyanis azon irányelvjavaslatában, amely az ásványi olajok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, 1992. október 19‑i 92/81/EGK tanácsi irányelv (HL L 316., 12. o.) elfogadásához vezetett, a légi közlekedés során felhasznált üzemanyag adómentességének bevezetésével azt a célt tűzte ki, hogy „a nemzetközi kereskedelmi járatok által felhasznált üzemanyagra jelenleg alkalmazott mentességet kiterjessze a kereskedelmi repülés egészére” (COM(90) 434 végleges). A Bizottság szerint „[ez lehetővé teszi] a Közösség bármely két pontja közötti légi közlekedéssel szembeni azonos bánásmódot, ami a belső piacon fennálló akadályok megszüntetését hangsúlyozza. A magánrepülés által használt üzemanyagnak adókötelesnek kell lennie, ahogyan [az már] jelenleg is általában véve adóköteles”. A Bizottság tehát a légi közlekedés során felhasznált üzemanyag adómentessége szempontjából különbséget tett a kereskedelmi és a magánrepülés között.

23      Másodszor a 2003/96 irányelv célkitűzéséből, amely szerint a tagállamok az energiatermékekre adót vetnek ki, az következik, hogy az irányelv célja nem irányul általános adómentesség bevezetésére (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Sea Fighter ügyben hozott ítélet 21. pontját).

24      Egyébiránt a 2003/96 irányelv (23) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az irányelv 14. cikke (1) bekezdésének b) pontja a nemzetközi kötelezettségek tiszteletben tartásán és a közösségi társaságok versenyhelyzetének fenntartásán alapul.

25      Ami a nemzetközi kötelezettségeket illeti, ahogyan azt a Bizottság megjegyzi, e hivatkozás elsődlegesen a polgári repülésre szánt energiatermékek adómentességére vonatkozik, amelyben a légitársaságok a nemzetközi polgári repülésről szóló, Chicagóban 1944. december 7‑én aláírt egyezmény (az Egyesült Nemzetek Szerződéseinek Tára, 15. kötet, 296. o.) alapján, valamint az Európai Unió és/vagy a tagállamai, illetve harmadik államok között, továbbá a tagállamok között létrejött, légi közlekedési szolgáltatásokra vonatkozó nemzetközi kétoldalú megállapodások alapján részesülnek.

26      A közösségi társaságok versenyhelyzetének fenntartását illetően, ahogy azt a ciprusi kormány és a Bizottság megjegyzi, az a versenyképesség, amelyre a 2003/96 irányelv (23) preambulumbekezdése utal, elsősorban a Közösség légitársaságainak a harmadik államok légitársaságaival szembeni versenyképességét érinti. Az európai légitársaságok által üzemeltetett Közösségen belüli vagy nemzetközi járatok által használt üzemanyag adóval való terhelése ugyanis jelentős mértékben csökkentené e vállalkozások versenyképességét a harmadik államok légi közlekedési vállalkozásaihoz képest.

27      E preambulumbekezdésekből kitűnik, hogy a Systeme Helmholzhoz hasonló vállalkozások által végzett légi közlekedési műveletek, vagyis a tulajdonában álló repülőgépen a személyi állományának az ügyfelekhez vagy kereskedelmi vásárok helyszínére való szállítása, nem azonosak a repülőgépnek a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett és alkalmazásának megfelelő kereskedelmi célú használatával, és ezért nem tartozik a légi közlekedés során felhasznált üzemanyagra vonatkozó, e rendelkezés szerinti adómentesség alá, mivel olyan légi közlekedési műveletekről van szó, amelyek közvetlenül nem kapcsolódnak légi közlekedési szolgáltatás ellenszolgáltatás fejében való nyújtásához.

28      E következtetést nem vonja kétségbe az a tény, hogy ezen irányelv 14. cikke (1) bekezdése b) pontja első albekezdésének különböző nyelvi változatai között némi eltérés tapasztalható, ami az e rendelkezésben foglalt adómentességből kizárt légi közlekedési műveleteket illeti. Míg e rendelkezés számos nyelvi változata olyan megfogalmazást alkalmaz, amely látszólag kizárólag a kedvtelésből végzett tevékenységekre utal, így például a francia és az angol változat a „kedvtelési célú magánrepülés” („aviation de tourisme privée”, „private pleasure‑flying”) fogalmat tartalmazza, az említett irányelv német változata – legalábbis magában a rendelkezés szövegében – a „nem kereskedelmi magánrepülés” („private nichtgewerbliche Luftfahrt”) kifejezést használja, amely úgy tűnik, összességében a nem kereskedelmi tevékenységekre utal.

29      Ezen eltérő fogalmakat azonban a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdése b) pontjának második albekezdése kifejezetten úgy határozza meg, mint „légi jármű használata […], amely […] nem szolgálja kereskedelmi célú és különösen nem személyek vagy áruk szállításának, illetve szolgáltatások ellenszolgáltatás fejében történő nyújtásának célját, illetve hatóságok céljait”. Márpedig e meghatározást figyelembe véve kell értelmezni a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti adómentesség terjedelmét.

30      Végül a jelen ítélet 27. pontjában megfogalmazott megállapítást nem cáfolják a fent hivatkozott Deutsche See‑Bestattungs‑Genossenschaft ügyben és Jan De Nul‑ügyben hozott ítéletek. Ezekben az ügyekben ugyanis azt az üzemanyagot, amelynek vonatkozásában az adómentességet igényelték, olyan hajókhoz használták, amelyek közvetlenül ellenszolgáltatás fejében nyújtott szolgáltatás nyújtására használtak. Következésképpen a fent hivatkozott Deutsche See‑Bestattungs‑Genossenschaft ügyben hozott ítélet 28. pontjában a Bíróság a Deutsche See‑Bestattungs‑Genossenschaft eG‑nek a nyílt tengeri temetések szervezésében megnyilvánuló ügyleteit – amelyekhez három, e célból felszerelt hajót használt – érintően megállapította, hogy „[ezen ügyletek] kétségtelenül ellenszolgáltatás fejében nyújtott szolgáltatások”. Egyébiránt a fent hivatkozott Jan De Nul‑ügyben hozott ítélet 40. pontjában a Bíróság kifejtette, hogy az anyagok felszívása és kiürítése során az úszókotró által végrehajtott manőverek, vagyis a kotrási tevékenységhez szükséges helyváltoztatás a 92/81 irányelv 8. cikke (1) bekezdése c) pontjának első albekezdése értelmében vett „hajózás” fogalmának hatálya alá esik.

31      Ebben az összefüggésben kell értelmezni a fent hivatkozott Deutsche See‑Bestattungs‑Genossenschaft ügyben hozott ítélet 23. pontját, amelyben a Bíróság kimondta, hogy „minden kereskedelmi célú hajózási művelet az adókedvezmény hatálya alá esik”, valamint az említett ítélet 25. pontját, amelyben a Bíróság pontosította, hogy a 92/81 irányelv semmilyen különbséget nem tesz a kérdéses hajózás tárgyát illetően, figyelemmel arra, hogy a verseny torzulása, amelynek elkerülését az említett irányelv célul tűzte ki, bekövetkezhet függetlenül attól, hogy milyen jellegű kereskedelmi hajózásról van szó. Következésképpen a megtett út célja nem releváns az adómentesség alkalmazása szempontjából, ha olyan hajózásról van szó, amely ellenszolgáltatás fejében teljesített szolgáltatásnak minősül (lásd a fent hivatkozott Sea Fighter ügyben hozott ítélet 17. pontját).

32      Az alapügyben ellenben a Systeme Helmholz személyi állományának tagjai által az e társaság tulajdonában álló repülőgépeken üzletfejlesztés – vagyis elektronikus alkatrészek és szoftverek fejlesztése és forgalmazása – érdekében ügyfelekkel való találkozás és kereskedelmi vásárokra való eljutás céljából megtett üzleti utak nem szolgálnak közvetlenül olyan légi közlekedési szolgáltatásokat, amelyeket e társaság ellenszolgáltatás fejében nyújt.

33      Következésképpen az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2003/96 irányelv 14. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy a légi közlekedés során felhasznált üzemanyag e rendelkezésben biztosított adómentességében nem részesülhet az olyan vállalkozás, mint amely az alapügyben szerepel, amely a tulajdonában álló repülőgépet üzletfejlesztés érdekében a személyi állománya tagjainak az ügyfelekhez vagy kereskedelmi vásárok helyszínére való szállítására használja, amennyiben ezen utak nem szolgálnak közvetlenül olyan légi közlekedési szolgáltatásokat, amelyeket e társaság ellenszolgáltatás fejében nyújt.

 A második kérdésről

34      Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 2003/96 irányelv 15. cikke (1) bekezdésének j) pontja szerinti adómentesség kizárólag a légi járművek gyártásával, fejlesztésével, tesztelésével és karbantartásával foglalkozó vállalkozások által felhasznált üzemanyagra, vagy azon üzemanyagokra is vonatkozik, amelyek a repülőgép valamely repülőgépkarbantartó‑műhelybe és onnan vissza történő repüléséhez szükségesek.

35      A 2003/96 irányelv 15. cikke (1) bekezdésének j) pontja úgy rendelkezik, hogy a tagállamok adóügyi ellenőrzés mellett teljes vagy részleges adómentességeket vagy adókedvezményeket alkalmazhatnak a légi járművek és hajók gyártása, fejlesztése, tesztelése és karbantartása során felhasznált üzemanyagokra.

36      Ami először is e rendelkezés szövegét illeti, a megfogalmazásából és különösen a rendelkezés német változatában a „bei der”, az angol változatában a „field” és a francia változatában a „domaine” szavak használatából kitűnik, hogy a 2003/96 irányelv 15. cikke (1) bekezdésének j) pontja szerinti adókedvezmény kizárólag az ott említett tevékenységekkel foglalkozó vállalkozások által használt üzemanyagra terjed ki.

37      Ami másodsorban a 2003/96 irányelv általános szerkezetét illeti, az ezen irányelv 14. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti kötelező adómentesség célja ugyan, hogy adóügyi eszközökkel támogassa a kereskedelmi célú légi közlekedést szolgáló üzemanyag‑használatot, az említett irányelv 15. cikke (1) bekezdésének j) pontja azonban választható adómentességről rendelkezik, amelynek célja bizonyos olyan kereskedelmi tevékenységek különös támogatása, amelyet a repülőgépgyártók és a repülőgépkarbantartó‑műhelyek végeznek, és amelyek többek között üzemanyag földi felhasználását foglalják magukban, amelyek közül egyik sem tartozik a légi közlekedési ágazatban tevékenykedő vállalkozások szokásos tevékenységei közé.

38      Következésképpen az említett irányelv 15. cikke (1) bekezdésének j) pontja nem vonatkozik azon üzemanyagokra, amelyeket a repülőgép valamely repülőgépkarbantartó‑műhelybe és onnan vissza történő repüléséhez használ fel.

39      Ebből kifolyólag az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2003/96 irányelv 15. cikke (1) bekezdésének j) pontját úgy kell értelmezni, hogy nem tartoznak e rendelkezés hatálya alá azon üzemanyagok, amelyeket a repülőgép valamely repülőgépkarbantartó‑műhelybe és onnan vissza történő repüléséhez használ fel.

 A harmadik, negyedik és ötödik kérdésről

40      A harmadik, negyedik és ötödik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy valamely repülőgép vegyes, magán- és üzleti célra való használata esetében az üzleti célú használattal arányos adómentességet kell‑e biztosítani a karbantartó vagy oktató repülésekhez felhasznált üzemanyagra, és ha igen, akkor milyen szempontokat és milyen tárgyidőszakot kell alapul venni az egyes felhasználástípusok arányának meghatározásához.

41      Az első kérdésre adott válaszra tekintettel ezen előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket nem kell megválaszolni.

 A költségekről

42      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

1)      Az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27‑i 2003/96/EK tanácsi irányelv 14. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy a légi közlekedés során felhasznált üzemanyag e rendelkezésben biztosított adómentességében nem részesülhet az olyan vállalkozás, mint amely az alapügyben szerepel, amely a tulajdonában álló repülőgépet üzletfejlesztés érdekében a személyi állománya tagjainak az ügyfelekhez vagy kereskedelmi vásárok helyszínére való szállítására használja, amennyiben ezen utak nem szolgálnak közvetlenül olyan légi közlekedési szolgáltatásokat, amelyeket e társaság ellenszolgáltatás fejében nyújt.

2)       A 2003/96 irányelv 15. cikke (1) bekezdésének j) pontját úgy kell értelmezni, hogy nem tartoznak e rendelkezés hatálya alá azon üzemanyagok, amelyeket a repülőgép valamely repülőgépkarbantartó-műhelybe és onnan vissza történő repüléséhez használ fel.

Aláírások

---

* Az eljárás nyelve: német.