16.5.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 113/21

a)

A Bíróság helyezze hatályon kívül az Elsőfokú Bíróság ítéletét;

b)

a Bíróság adjon helyt az elsőfokú eljárásban előterjesztett kereseti kérelmeknek, következésképpen:

c)

a Bíróság a Bizottságot kötelezze mind az elsőfokú, mind pedig a másodfokú eljárás költségeinek viselésére.

1.

A Hotel Cipriani az első jogalapjában az EK 87. cikk (1) bekezdésének megsértésére és téves alkalmazására hivatkozik, nevezetesen az Elsőfokú Bíróság ítélete indokolásának hiányát, illetve ezen indokolás ellentmondásos jellegét illetően. Az EK 87. cikkel összeegyeztethetetlennek minősített törvényi és rendeleti rendelkezések semmilyen módon nem torzítják a versenyt a szállodai és éttermi vendéglátás közös piacán (pontosan azon a piacon, amelyen a Hotel Cipriani is tevékenykedik), és nem is fenyegetnek azzal, mégpedig vagy azért nem, mert Velence városának helyzete annyira különleges, hogy az a közös piacot semmilyen módon nem érinti, vagy pedig azért nem, mert a szóban forgó csökkentések csupán azoknak a rendkívüli terheknek az ellentételezését szolgálják, amelyek azon nehézségnél fogva sújtják a vállalkozásokat, hogy a releváns földrajzi piacon ugyanolyan feltételek mellett kell működniük, mint amelyek az európai közös piac egyéb területein adottak. Az Elsőfokú Bíróság nem vette megfelelően figyelembe e sajátosságot, amennyiben csupán annak megállapítására szorítkozott — a kérdés kellő mélységű vizsgálata nélkül —, hogy a velencei vállalkozásoknak biztosított előny meghaladja a környezeti hátrányok ellentételezését, a fellebbező pedig ezért állítja azt, hogy a megtámadott ítélet nincs megindokolva, illetve ellentmondásos az indokolása.

2.

A Hotel Cipriani a második jogalapjában az EK 87. cikk (3) bekezdése c) pontjának megsértésére és téves alkalmazására hivatkozik, nevezetesen az Elsőfokú Bíróság ítélete indokolásának logikátlanságát illetően. Először a Bizottság, ezt követően pedig az Elsőfokú Bíróság tévesen ítélte meg úgy, hogy az EK 87. cikk (3) bekezdésének c) pontja szerinti regionális eltérés nem alkalmazható, ugyanis — mint ezt az Elsőfokú Bíróság előtti eljárásban részletesen levezették — a releváns földrajzi piac indokolttá tette a nemzeti szabályozás által biztosított tehercsökkentéseket, mivel e csökkentések kizárólag arra szolgáltak, hogy fenntartsák Velence városának társadalmi és gazdasági közegét, anélkül hogy — mint ez az előző jogalap keretében is bizonyítást nyert — bármilyen versenyellenes hatást váltottak volna ki a közös piaci kereskedelemben.

3.

A Hotel Cipriani a harmadik jogalapjában az EK 87. cikk (3) bekezdése d) pontjának megsértésére és téves alkalmazására hivatkozik, nevezetesen az Elsőfokú Bíróság ítélete indokolásának logikátlanságát illetően. Jelen esetben a tehercsökkentéseket nyilvánvalóan azért nyújtották, hogy megkönnyítsék Velence vitathatatlan kulturális és művészeti örökségének megóvását, ami olyan jelentős költségekkel jár a lagúna területén működő vállalkozások számára, amelyeket az eltérő területi feltételek mellett működő egyéb vállalkozásoknak nem kell viselniük. Az Elsőfokú Bíróság az ítéletének a Hotel Cipriani által is megfogalmazott kifogásokat elutasító részében tévesen állítja, hogy az egyedi esetekben nem bizonyították megfelelően azokat az okokat, amelyek folytán a Velence kulturális és művészeti örökségének megóvásához kapcsolódó költségeket a felperes vállalkozások viselték volna. E megállapítás több okból is téves, különösen azért, mert a Bizottság előtti eljárásban is részletesen levezették, hogy Velence történelmi központja teljes egészében, általános jelleggel azon kötöttségek alá tartozott, amelyek célja az ingatlanokból álló örökség megóvása.

4.

A Hotel Cipriani a negyedik jogalapjában a már nyújtott előnyök visszatéríttetésére vonatkozó határozat jogellenességére hivatkozik, amennyiben azt állítja, hogy az sérti az EK-Szerződés [88.] cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (2) 14. cikkét. A 14. cikkben foglalt hivatkozott rendelkezés, amely előírja a támogatás visszatéríttetését, nem alkalmazható, mivel jelen esetben olyan helyzet áll fenn, amelyben a visszatéríttetés ellentétes lenne a közösségi jog valamelyik általános elvével és az Elsőfokú Bíróság előtt hivatkozott elvekkel, így az arányosság, az egyenlő bánásmód és a jogbiztonság elvével.

5.

A Hotel Cipriani az ötödik jogalapjában a 659/1999 rendelet 15. cikkének megsértésére hivatkozik. Abban az időpontban, amikor a Bizottság meghozta a határozatát — vagyis 1999. november 25-én — a hivatkozott 15. cikkben (amelynek időbeli hatálya egyértelműen kiterjed a jelen esetre) szabályozott tíz éves elévülési idő már eltelt, mivel az állítólagos állami támogatások hatásait a 171/1973. sz. törvényig (a Velence jogállásáról szóló különleges törvény) kell visszavezetni.