C‑152/09. sz. ügy

André Grootes

kontra

Amt für Landwirtschaft Parchim

(a Verwaltungsgericht Schwerin [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Közös agrárpolitika – Egyes támogatási programok integrált igazgatási és ellenőrzési rendszere – Egységes támogatási rendszer – 1782/2003/EK rendelet – A támogatási jogosultság összegének kiszámítása – A 40. cikk (5) bekezdése – A bázisidőszakban agrár‑környezetvédelmi kötelezettségvállalások hatálya alatt álló mezőgazdasági termelők – Az 59. cikk (3) bekezdése – Az egységes támogatási rendszer regionális végrehajtása – 61. cikk – Különböző egységértékek az állandó legelőként használt és egyéb támogatható hektárok tekintetében”

Az ítélet összefoglalása

1.        Mezőgazdaság – Közös agrárpolitika – Egyes támogatási programok integrált igazgatási és ellenőrzési rendszere – Egységes támogatási rendszer – A referenciaösszeg kiszámítása rendkívüli esetekben – Alkalmazás regionális végrehajtás esetén

(A 319/2006 tanácsi rendelettel módosított 1782/2003 tanácsi rendelet, 40. cikk, (5) bekezdés, 59. cikk, (3) bekezdés, első albekezdés, és 61. cikk, valamint 2078/92 tanácsi rendelet)

2.        Mezőgazdaság – Közös agrárpolitika – Egyes támogatási programok integrált igazgatási és ellenőrzési rendszere – Egységes támogatási rendszer – A referenciaösszeg kiszámítása rendkívüli esetekben – Alkalmazás regionális végrehajtás esetén

(A 319/2006 tanácsi rendelettel módosított 1782/2003 tanácsi rendelet, 40. cikk, (5) bekezdés, és 61. cikk)

3.        Mezőgazdaság – Közös agrárpolitika – Egyes támogatási programok integrált igazgatási és ellenőrzési rendszere – Egységes támogatási rendszer – A referenciaösszeg kiszámítása rendkívüli esetekben – Alkalmazás regionális végrehajtás esetén

(A 319/2006 tanácsi rendelettel módosított 1782/2003 tanácsi rendelet, 40. cikk, (5) bekezdés, és 61. cikk)

1.        A 319/2006 tanácsi rendelettel módosított, a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló 1782/2003 rendelet 40. cikkének (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy amikor az érintett tagállamban eltérő egységértékek vannak érvényben a legelőterület‑hektárok és minden más, az e rendelet 61. cikkének alkalmazásában támogatható hektárok tekintetében, az a mezőgazdasági termelő, aki az e cikkben meghatározott bázisnapon olyan agrár‑környezetvédelmi kötelezettségekhez megszakítás nélkül kapcsolódó, a környezetvédelmi követelményekkel és a természeti környezet megőrzésével összeegyeztethető mezőgazdasági termelési módszerekről szóló 2078/92 rendelet alapján vállalt agrár‑környezetvédelmi kötelezettségek hatálya alatt áll, amelyek tárgya szántóföldek állandó legelővé való átalakítása volt, kérheti, hogy az 1782/2003 rendelet 59. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében említett jogosultságok a legelőkön kívüli támogatható hektárok tekintetében rögzített egységértékek alapján kerüljenek kiszámításra.

(vö. 52. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.        A 319/2006 rendelettel módosított, a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló 1782/2003 rendelet 61. cikkével összefüggésben értelmezett 40. cikkének (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a támogatási jogosultságok összegének kiszámításával összefüggésben egyedül a földterület használatában szántóföldből állandó legelőre bekövezett változás és az agrár‑környezetvédelmi intézkedésben való részvétel közötti okozati összefüggés fennállása teszi lehetővé, hogy figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy az említett rendelet 61. cikke szerinti bázisnapon e földterületet állandó legelőként használták.

(vö. 58. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3.        A 319/2006 rendelettel módosított, a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló 1782/2003 rendelet 61. cikkével összefüggésben értelmezett 40. cikkének (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy alkalmazásának nem feltétele, hogy az egységes támogatást kérelmező mezőgazdasági termelő azonos legyen az érintett terület rendeltetését megváltoztató mezőgazdasági termelővel.

(vö. 69. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2010. november 11.(*)

„Közös agrárpolitika – Egyes támogatási programok integrált igazgatási és ellenőrzési rendszere – Egységes támogatási rendszer – 1782/2003/EK rendelet – A támogatási jogosultság összegének kiszámítása – A 40. cikk (5) bekezdése – A bázisidőszakban agrár‑környezetvédelmi kötelezettségvállalások hatálya alatt álló mezőgazdasági termelők – Az 59. cikk (3) bekezdése – Az egységes támogatási rendszer regionális végrehajtása – 61. cikk – Különböző egységértékek az állandó legelőként használt és egyéb támogatható hektárok tekintetében”

A C‑152/09. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Verwaltungsgericht Schwerin (Németország) a Bírósághoz 2009. május 4‑én érkezett, 2009. február 3‑i határozatával terjesztett elő az előtte

André Grootes

és

az Amt für Landwirtschaft Parchim

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: A. Tizzano tanácselnök, J.‑J. Kasel, A. Borg Barthet (előadó), E. Levits és M. Safjan bírák,

főtanácsnok: J. Mazák,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        A. Grootes képviseletében J. Booth Rechtsanwalt,

–        a német kormány képviseletében M. Lumma és C. Blaschke, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében G. von Rintelen, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2010. július 8‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2006. február 20‑i 319/2006/EK tanácsi rendelettel (HL L 58., 32. o.) módosított, a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról, továbbá a 2019/93/EGK, 1452/2001/EK, 1453/2001/EK, 1454/2001/EK, 1868/94/EK, 1251/1999/EK, 1254/1999/EK, 1673/2000/EK, 2358/71/EGK és a 2529/2001/EK rendelet módosításáról szóló, 2003. szeptember 29‑i 1782/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 270., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 40. kötet, 269. o., a továbbiakban: 1782/2003 rendelet) 40. cikke (5) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2        Ezt a kérelmet az A. Grootes és az Amt für Landwirtschaft Parchim (parchimi mezőgazdasági szervezési hivatal) közötti jogvita keretében terjesztették elő annak tárgyában, hogy egy bizonyos földterületet (a továbbiakban: vitatott terület) szántóföldnek vagy legelőnek kell‑e minősíteni a támogatási jogosultság összegének kiszámítása szempontjából.

 Jogi háttér

 Az uniós jog

 Az 1782/2003 rendelet

3        A közös agrárpolitika reformjának keretében az Európai Unió Tanácsa elfogadta az 1782/2003 rendeletet, amely megállapítja a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek közös szabályait.

4        Az 1782/2003 rendelet többek között a mezőgazdasági termelők részére nyújtott jövedelemtámogatási rendszert hozott létre. E rendszert a rendelet 1. cikkének második francia bekezdése „egységes támogatási rendszernek” nevezi. E rendszerről szól az említett rendelet III. címe.

5        Az 1782/2003 rendelet 34. cikke (2) bekezdése első albekezdésének értelmében:

„A mezőgazdasági termelőnek az egyes tagállamok által megállapítandó időpontig, de legkésőbb május 15‑ig kell benyújtania támogatási kérelmét az egységes támogatási rendszer keretében [helyesen: benyújtania kérelmét az egységes támogatási rendszerben való részvétel iránt]”.

6        E rendelet 37. cikke (1) bekezdésének értelmében:

„A referenciaösszeg a mezőgazdasági termelőnek a VI. mellékletben említett támogatási rendszerek alapján, a 38. cikkben említett bázisidőszak minden egyes naptári évében nyújtott támogatások összegének háromévi átlaga, a VII. mellékletnek megfelelően kiszámítva és kiigazítva.

[…]”

7        Az említett rendelet 38. cikkének megfelelően a bázisidőszak a 2000., a 2001. és a 2002. naptári évet foglalja magában.

8        Ugyanezen rendelet „Rendkívüli esetek” című 40. cikke ekként rendelkezik:

„(1)      A 37. cikktől eltérve, az a mezőgazdasági termelő, akinek termelő tevékenységét a bázisidőszakban vagy azt megelőzően bekövetkező vis maior vagy rendkívüli körülmény hátrányosan befolyásolta a bázisidőszak során, kérheti, hogy a referenciaösszeget a bázisidőszak azon naptári éve, illetve évei alapján számítsák ki, amelye(ke)t nem érintett a vis maior vagy rendkívüli körülmény fennállása.

(2)      Amennyiben a vis maior vagy rendkívüli körülmény fennállása a teljes bázisidőszakot érintette, az adott tagállam az 1997 és 1999 közötti időszak alapján számítja ki a referenciaösszeget, vagy a cukorrépa, cukornád és cikória esetében a VII. melléklet K. pontjának megfelelően kiválasztott reprezentatív időszakot megelőző, legközelebbi gazdasági év alapján. Ebben az esetben az (1) bekezdés értelemszerűen alkalmazandó.

(3)      A mezőgazdasági termelőnek az egyes tagállamok által megállapítandó határidőn belül írásban kell értesítenie a hatáskörrel rendelkező hatóságot a vis maior vagy rendkívüli körülmény fennállásáról, a hatóság számára kielégítő bizonyítékkal szolgálva arról.

(4)      A hatáskörrel rendelkező hatóság például a következő eseteket ismeri el vis maiorként vagy rendkívüli körülményként:

a) a mezőgazdasági termelő halála;

b) a mezőgazdasági termelő tartós munkaképtelensége;

c) a mezőgazdasági üzem földterületét lényegesen sújtó, súlyos természeti csapás;

d) a mezőgazdasági üzem állattartásra szolgáló épületeinek megsemmisülése véletlen baleset következtében;

e) a mezőgazdasági termelő állatállományának egy részét vagy egészét érintő járványos állatbetegség.

(5)      E cikk (1), (2) és (3) bekezdését értelemszerűen kell alkalmazni arra a mezőgazdasági termelőre, aki a bázisidőszakban a [környezetvédelmi követelményekkel és a természeti környezet megőrzésével összeegyeztethető mezőgazdasági termelési módszerekről szóló, 1992. június 30‑i] 2078/92/EGK [tanácsi rendelet (HL L 215., 85. o.)] és az [Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapból (EMOGA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról, valamint egyes rendeletek módosításáról, illetve hatályon kívül helyezéséről szóló, 1999. május 17‑i] 1257/1999/EK [tanácsi] rendeletnek [HL L 160., 80. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 25. kötet, 391. o.] megfelelő agrár‑környezetvédelmi kötelezettségvállalások hatálya alatt állt, arra a komlótermelőre, aki ugyanazon időszakban [a komlóra vonatkozó különleges ideiglenes intézkedések bevezetéséről szóló, 1998. május 25‑i] 1098/98/EK tanácsi rendeletnek [(HL L 157.,  7. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 23. kötet, 117. o.)] megfelelően kivágásra vállalt kötelezettséget, valamint arra a dohánytermelőre, aki a [nyersdohány piacának közös szervezéséről szóló, 1992. június 30‑i] 2075/92/EGK [tanácsi] rendeletnek [(HL L 215., 70. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 13. kötet, 29. o.)] megfelelően részt vett a kvótavisszavásárlási programban.

Amennyiben az első bekezdésben [helyesen: albekezdésben] említett intézkedések mind a bázisidőszakra, mind pedig az e cikk (2) bekezdésében említett időszakra kiterjedtek, a tagállamok objektív kritériumok alapján, a mezőgazdasági termelők közötti egyenlő bánásmódot, valamint a piac és a versenyhelyzet torzulásának megakadályozását biztosító módon, a Bizottság által a 144. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban megállapítandó részletes szabályoknak megfelelően határozzák meg a referenciaösszeget”.

9        Az 1782/2003 rendelet III. címe 5. fejezetének „Regionális végrehajtás” című 1. szakasza rendelkezik a tagállamok azon lehetőségéről, miszerint regionális szinten alkalmazzák az e cím 1–4. fejezetében előírt egységes támogatási rendszert.

10      E rendelet 58. cikke (1) és (3) bekezdésének értelmében az egyes tagállamok dönthetnek úgy, hogy regionális szinten alkalmazzák az egységes támogatási rendszert úgy, hogy a területükön található régiók között osztják fel a nemzeti felső határt, .nem pedig az e tagállam egyes termelői között, a vonatkozó referenciaösszegek alapján.

11      Az említett rendelet 59. cikkének (1) és (3) és (4) bekezdése ekként rendelkezik:

(1)      Kellően megalapozott esetben a tagállamok – objektív ismérvek alapján – feloszthatják az 58. cikk alapján meghatározott regionális felső határt vagy annak egy részét az összes olyan mezőgazdasági termelő között, akinek mezőgazdasági üzeme az érintett régióban található, ideértve azokat is, amelyek nem felelnek meg a 33. cikkben említett jogosultsági követelménynek.

[…]

(3)      A regionális felső határ teljes összegének részleges felosztása esetén a mezőgazdasági termelőknek odaítélt támogatási jogosultságok egységértékének kiszámítása az 58. cikk alapján megállapított regionális felső határ megfelelő részének a 44. cikk (2) bekezdése szerinti, regionális szinten megállapított támogatható hektárszámmal való elosztásával történik.

Amennyiben a mezőgazdasági termelő a regionális felső határ fennmaradó része alapján kiszámított támogatási jogosultságra is jogosult, az egyes jogosultságainak – kivéve a területpihentetési támogatás iránti jogosultságát – regionális egységértékét növelni kell egy olyan összeggel, amelyet a referenciaösszegnek a mezőgazdasági termelő jogosultságainak a (4) bekezdéssel összhangban megállapított számával történő elosztásával lehet megkapni.

[…]

(4)      Az egyes mezőgazdasági termelők jogosultságainak száma az általuk az egységes támogatási rendszer alkalmazásának első évében a 44. cikk (2) bekezdésével összhangban bejelentett hektárszámmal egyenlő, a 40. cikk (4) bekezdése szerinti vis maior vagy rendkívüli körülmény esetének kivételével.”

12      Az 1782/2003 rendelet 60. cikke (3) bekezdésének értelmében:

„Az érintett régió tekintetében a (2) bekezdésnek megfelelően megállapított határon belül a mezőgazdasági termelő a következők szerint élhet az (1) bekezdésben említett lehetőséggel:

[…]

b) a 40. cikk és a 42. cikk (4) bekezdésének – értelemszerű – alkalmazása esetén, objektív ismérvek alapján és olyan módon megállapítandó hektárszámon belül, amely biztosítja a mezőgazdasági termelők közötti egyenlő bánásmódot, valamint a piac és a versenyhelyzet torzulásának megakadályozását.”

13      Az említett rendelet 61. cikkének értelmében:

„Az 59. cikk alkalmazásának esetén a tagállamok – objektív ismérvek alapján – különböző egységértékeket határozhatnak meg a regionális felső határon vagy annak részén belül az 59. cikk (1) bekezdésében említett mezőgazdasági termelők részére odaítélendő jogosultságokra a 2003. évi területalapú támogatás iránti kérelmekre előírt időpontban gyepterületként használt és egyéb támogatható hektárok, vagy a 2003. évi területalapú támogatás iránti kérelmekre előírt időpontban állandó legelőként használt és egyéb támogatható hektárok tekintetében.”

 A 795/2004/EK rendelet

14      A 2004. október 29‑i 1974/2004/EK bizottsági rendelettel (HL L 345., 85. o.) módosított, az 1782/2003 rendeletben meghatározott egységes támogatási rendszer végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2004. április 21‑i 795/2004/EK rendelet (HL L 141., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 44. kötet, 226. o., a továbbiakban: 795/2004 rendelet) 16. cikke ekként rendelkezik:

„(1)      Az 1782/2003/EK rendelet 40. cikkének (5) bekezdésében említett esetekben, amennyiben az adott cikkben említett agrár‑környezetvédelmi kötelezettségvállalások az egységes támogatási rendszer alkalmazásának első évében az egységes támogatási rendszer szerinti kifizetés iránti kérelem benyújtásának határidejét követően járnak le, a tagállam az egységes támogatási rendszer alkalmazásának első évében az említett rendelet 40. cikkének (1), (2), (3) bekezdésével, illetve (5) bekezdésének második albekezdésével összhangban állapítja meg az egyes érintett mezőgazdasági termelőkre a referenciaösszegeket, feltéve hogy kizárt az adott agrár‑környezetvédelmi kötelezettségvállalások alapján történő kétszeres kifizetés.

[…]

(2)      Az 1782/2003/EK rendelet 40. cikke (5) bekezdésének második albekezdésében említett esetben a mezőgazdasági termelő támogatási jogosultságait úgy számítják ki, hogy a tagállam által – objektív kritériumok alapján és a mezőgazdasági termelők között egyenlő bánásmódot biztosító, valamint a piac és a versenyhelyzet torzulását megakadályozó módon – megállapított referenciaösszeget elosztják egy olyan hektárszámmal, amely nem magasabb az egységes támogatási rendszer alkalmazásának első évében a mezőgazdasági termelő által bejelentett hektárszámnál.

(3)      Az 1782/2003/EK rendelet 40. cikke alkalmazandó azon [helyesen: ezen] rendelet VI. mellékletében említett valamennyi közvetlen kifizetés alapján.”

15      A 795/2004 rendelet 6. fejezete tartalmazza a „Regionális végrehajtás” című 1. szakaszt.

16      A 795/2004 rendelet 38. cikke, amely e szakasz részét képezi, (1)–(3) bekezdésében az 1782/2003 rendelet 59. cikke (1) és (2) bekezdése alkalmazására vonatkozó szabályokat állapít meg.

17      A 795/2004 rendelet 38. cikkének (4) bekezdése így rendelkezik:

„(4)      Az 1782/2003/EK rendelet 40. cikke és e rendelet 16. cikke megfelelően alkalmazandó.”

 A nemzeti szabályozás

18      Az egységes támogatási rendszer alkalmazásáról szóló törvény (Betriebsprämiendurchführungsgesetz, BGBl. 2006 I., 1298. o., a továbbiakban: BetrPrämDurchfG) 2. §‑ának (1) bekezdése alapján az egységes támogatást regionális szinten 2005. január 1‑jétől ítélik oda az említett törvényben és az egységes támogatási rendszer alkalmazásáról szóló rendeletben előírt feltételek alapján.

19      A BetrPrämDurchfG 5. §‑ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az egységes támogatás referenciaösszege az 1782/2003 rendelet 59. cikke (1) és (3) bekezdése együttesen értelmezett rendelkezéseinek alkalmazásával minden egyes mezőgazdasági termelő esetében a mezőgazdasági üzem sajátosságai szerinti összegből és a területen alapuló összegből tevődik össze.

20      A mezőgazdasági üzem sajátosságai szerinti összeget a BetrPrämDurchfG 5. §‑a (2) bekezdésének 1. pontjában felsorolt korábbi közvetlen támogatások alapján számítják ki, amelyekhez hozzá kell adni a tejtámogatásból és kiegészítő tejtámogatásból eredő összegeket.

21      A területen alapuló összeget úgy kell kiszámítani, hogy a regionális felső határ fennmaradó részét el kell osztani a támogatható hektárok számával.

22      E tekintetben a BetrPrämDurchfG 5. §‑ának (3) bekezdése ezt írja elő:

„A területen alapuló összeget a 2005‑ös pénzügyi évre a következők alapján kell kiszámítani:

1.      A (2) bekezdés szerinti egyéni összegek összegét minden régió tekintetében le kell vonni a 4. § (1) bekezdése szerinti megfelelő regionális felső határból.

2.      A regionális felső határ 1. pont szerinti levonást követően fennmaradó részét [az 1782/2003/EK rendelet] 59. cikke (3) bekezdésének első albekezdése szerint fel kell osztani az abban említett területek között a hektárszám alapján azzal, hogy minden régióban biztosítani kell a 2. melléklet szerinti arányt a 2003. május 15‑én állandó legelőként használt támogatható hektárszámon és az egyéb területek támogatható hektárszámán alapuló összeg között.

[…]”

23      A BetrPrämDurchfG 2. mellékletében foglalt táblázat meghatározza az állandó legelőként használt és az egyéb használatra szánt területek között biztosítandó arányt, amely a Land Mecklenburg‑Vorpommern esetében 1 : 0,194 arányt ír elő az egyéb területek és az állandó legelő viszonyában.

24      Az alapjogvita tényállásának időpontjában az egységes támogatási rendszer végrehajtásáról szóló rendelet (Betriebsprämiendurchführungsverordnung, BGBl. 2006 I, 2376. o.) 13. cikkének (2) bekezdése többek között ezt írta elő:

„Az 1782/2003/EK rendelet 40. cikke (5) bekezdése második albekezdésében említett esetekben a referenciaösszeg meghatározása során a mezőgazdasági üzemre vonatkozó egyéni összeget és a területen alapuló összeget az agrár környezetvédelmi intézkedésben való részvételt megelőző naptári év alapján kell kiszámítani […]”

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

25      Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a vitatott, korábban szántóföldként használt területet 1994‑ben, a Staatliches Amt für Umwelt und Naturt Lübz (lübzi környezet‑ és természetvédelmi hivatal) és az abban az időben a vitatott területet használó vállalkozás között létrejött szerződés következtében, természetvédelmi célú hasznosítás céljából alakították át legelővé.

26      1999‑ben új szerződés megkötésére került sor az említett hivatallal a 2078/92 rendelet alapján. Ennek értelmében az 1999 januárjától 2003 decemberéig tartó időszakban a vitatott területet állandó legelőként kellett hasznosítani. 2002. október 1‑jén az A. Grootes és édesapja alkotta polgári jogi társaság birtokba vette a vitatott területet, és – a 2003. március 3‑i kiegészítő szerződésnek megfelelően – 2002. december 31‑i hatállyal szerződő félként belépett, és átvállalta az 1999. évi szerződésből eredő jogokat és kötelezettségeket. Ezt követően A. Grootes egyedül vezette az üzemet.

27      A vitatott területet szántófölddé alakították, következésképpen 2004 tavaszán bevetették.

28      A. Grootes 2005. május 6‑i levelében a vitatott területhez kapcsolódó támogatási jogosultságok szántóföld alapú megállapítását kérte.

29      2006. február 27‑i határozatában az illetékes hatóság, nevezetesen az Amt für Landwirtschaft Parchim A. Grootes javára csak állandó legelő egységérték alapján ítélte meg a támogatási jogosultságot.

30      2006. március 15‑én A. Grootes e határozat ellen ellentmondással élt, amelyet a 2006. július 3‑i határozat, amely úgy a támogatási jogosultságok visszavonására, mint az ellentmondás elutasítására vonatkozott, elutasított. Az Amt für Landwirtschaft Parchim úgy ítélte meg, hogy a vitatott területtel kapcsolatban nem ismerhetők el vis maior esetét megvalósító rendkívüli körülmények, mivel e terület állami program keretében, legelőként való hasznosítása nem tekinthető az 1782/2003 rendeletnek az egységes támogatás végrehajtásáról szóló rendelet 13. §‑ával összefüggésben értelmezett 40. cikkének (5) bekezdése szerinti agrár‑környezetvédelmi intézkedésnek.

31      A. Grootes keresetet nyújtott be e határozattal szemben, és azt kérte, hogy az Amt für Landwirtschaft Parchim az őt megillető támogatási jogosultságokat szántóföld alapúként ismerje el.

32      A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy az 1782/2003 rendeletnek a BetrPrämDurchfG 5. §‑a (3) bekezdésének 2. pontjával összefüggésben értelmezett 61. cikke alapján Németországban a 2003. május 15‑i időpontban fennálló használat dönti el azt a kérdést, hogy a mezőgazdasági földterületekre vonatkozó támogatási jogosultságokat szántóföld vagy legelő alapján állapítják‑e meg. Márpedig ebben az időpontban a vitatott terület legelő volt. Ilyen körülmények között a szántóföldalapú támogatási jogosultságok elismerésére csak abban az esetben kerülhet sor, ha az 1782/2003 rendelet 40. cikke szerinti vis majort megvalósító körülmények állnak fenn.

33      Mivel úgy ítélte meg, hogy az elé terjesztett jogvita kimenetele az alkalmazandó uniós jog értelmezésétől függ, a Verwaltungsgericht Schwerin felfüggesztette az eljárást, és a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

„1)      Elismerhető‑e [az 1782/2003 rendelet] 40. cikkének (5) bekezdése szerinti rendkívüli eset a területalapú összeg tekintetében akkor is, ha a 2003. május 15‑én érvényben lévő agrár‑környezetvédelmi intézkedés csupán (állandó) legelőhasználat fenntartását írja elő, ez azonban időben megszakítás nélkül (vagy mindenesetre »haladéktalanul«) egy olyan intézkedéshez kapcsolódik, amely alapján szántóföldet alakítottak állandó legelővé?

2)      Amennyiben az első kérdésre igenlő válasz adandó:

Csak akkor ismerhető‑e el [az 1782/2003 rendelet] 40. cikkének (5) bekezdése szerinti rendkívüli eset a területalapú összeg tekintetében, ha a terület használatában szántóföldből legelőre bekövetkezett változás a hivatkozott rendelkezés szerinti agrár‑környezetvédelmi intézkedésben való részvétel alapján (éppen emiatt) következett be?

3)      [Az 1782/2003 rendelet] 40. cikkének (5) bekezdése szerinti rendkívüli eset elismerhetőségének szükséges feltétele‑e, hogy a kérelmező mezőgazdasági termelő azonos legyen a használat megváltoztatójával, vagy az agrár‑környezetvédelmi intézkedésbe később »belépő« mezőgazdasági termelő is eredményesen hivatkozhat az e rendelkezés szerinti rendkívüli esetre?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

 Az első kérdésről

34      Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az 1782/2003 rendelet 40. cikkének (5) bekezdését akként kell‑e értelmezni, hogy amikor az érintett tagállamban eltérő egységértékek vannak érvényben a legelőterület‑hektárok és minden más, az e rendelet 61. cikkének alkalmazásában támogatható hektár tekintetében, az a mezőgazdasági termelő, aki az e cikkben meghatározott bázisnapon olyan agrár‑környezetvédelmi kötelezettségekhez megszakítás nélkül kapcsolódó agrár‑környezetvédelmi kötelezettségek hatálya alatt áll, amelyek tárgya szántóföldek állandó legelővé való átalakítása volt, kérheti‑e, hogy az említett rendelet 59. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében említett jogosultságok a legelőkön kívüli támogatgató hektárok tekintetében rögzített egységértékek alapján kerüljenek kiszámításra.

35      Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az 1782/2003 rendelet 40. cikke tartalmaz egy eltérést engedő kikötést, amelynek célja az úgynevezett történelmi modell keretében előírt referenciaösszeg kiszámítási szabályának kiigazítása, amely szabály értelmében azok a mezőgazdasági termelők, akik a 2000–2002‑t magában foglaló bázisidőszak folyamán legalább egy, az ezen rendelet VI. mellékletében említett támogatási rendszer címén támogatásban részesültek, olyan referenciaösszegen alapuló támogatásra jogosultak, amelyet minden egyes mezőgazdasági termelő tekintetében az ezen időszakban az említett rendszerek címén fizetett támogatások összegének éves átlaga alapján kell kiszámítani.

36      Közelebbről az 1782/2003 rendelet 40. cikkének (5) bekezdése lehetővé teszi, hogy az egységes támogatási rendszer keretében ne érje hátrány az agrár‑környezetvédelmi kötelezettségeket vállaló mezőgazdasági termelőt annak folytán, hogy a bázisidőszakban ilyen kötelezettségvállalások hatálya alatt állt.

37      Egyébiránt az 1782/2003 rendelet 61. cikke lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az egységes támogatási rendszer regionális szintű alkalmazása keretében különböző egységértékeket határozzanak meg a 2003. évi területalapú támogatás iránti kérelmekre előírt időpontban állandó legelőként használt és egyéb támogatható hektárok tekintetében.

38      Ilyen összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság abból az elvből indul ki, hogy az 1782/2003 rendelet 40. cikkének (5) bekezdése alkalmazandó az említett rendelet 61. cikkében foglalt bázisnap vonatkozásában is.

39      Természetesen valamely területnek az 1782/2003 rendelet 61. cikkében említett bázisnapon, állandó legelőként való használata következhet, amint az a vitatott terület esetében is kitűnni látszik, az agrár‑környezetvédelmi kötelezettségek vállalásából.

40      Mindazonáltal, mivel nincs olyan rendelkezés, amely kifejezetten előírná az 1782/2003 rendelet 40. cikke (5) bekezdésének alkalmazását, amint az említett rendelet 59. cikke (4) bekezdésével és 60. cikkével kapcsolatban, elöljáróban meg kell vizsgálni, hogy ez a rendelkezés alkalmazható‑e analógia útján e rendelet 61. cikkének keretében.

41      A piaci szereplőkkel szemben akkor alkalmazható analógia útján valamely rendelkezés, amennyiben az a jogi rendszer, amelybe tartoznak, egyrészt nagymértékben hasonló ahhoz, amelynek analógia útján történő alkalmazását kérik, és másrészt olyan kihagyást tartalmaz, amely összeegyeztethetetlen az uniós jog valamely általános elvével, és amelynek orvoslását ez az analógia útján történő alkalmazás lehetővé teszi (a 165/84. sz. Krohn‑ügyben 1985. december 12‑én hozott ítélet [EBHT 1985., 3997. o.] 14. pontja).

42      A jelen ügyben egyrészt a két jogi rendszer nagymértékben hasonló egymáshoz, mivel a területek az 1782/2003 rendelet 61. cikkében említett bázisnapon állandó legelőként való felhasználása ugyanazon agrár‑környezetvédelmi típusú kötelezettségvállalásokon alapul, mint az e rendelet 40. cikkének (5) bekezdésében foglaltak.

43      Másrészt meg kell állapítani, hogy az 1782/2003 rendelet 40. cikkének (5) bekezdésével ellentétben e rendelet 61. cikke eltekint azon mezőgazdasági termelők jogi helyzetének szabályozásától, akik a 61. cikkben említett bázisnapon agrár‑környezetvédelmi típusú kötelezettségvállalások hatálya alatt álltak, miáltal fennáll a kockázata annak, hogy ezen mezőgazdasági termelőket, pusztán azon tény folytán, hogy ilyen kötelezettségeket vállaltak szerződésben, a később elfogadott egységes támogatási rendszer keretében hátrány éri. Márpedig a jogbiztonság elvének megfelelően, amely a közösségi jog általános elve, a jogalanyokra vonatkozó közösségi szabályozásnak egyértelműnek és világosnak kell lennie, lehetővé téve a jogalanyok számára jogaik és kötelezettségeik egyértelmű megismerését, és azt, hogy ennek megfelelően járjanak el (lásd a C‑170/08. sz. Nijemeisland‑ügyben 2009. június 11‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., I‑5127. o.] 44. pontját).

44      Következésképpen azt a mezőgazdasági termelőt, aki a 2078/92 és az 1257/1999 rendelet alapján agrár‑környezetvédelmi kötelezettségvállalások hatálya alatt állt, nem érheti hátrány egy későbbi uniós támogatási rendszer keretében éppen ezen kötelezettségvállalások miatt, mivel nem láthatta előre, hogy döntése befolyással lesz a később elfogadott szabályozás szerinti jövőbeni közvetlen kifizetésekre (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Nijemeisland‑ügyben hozott ítélet 45. pontját).

45      A jelen ügyben emlékeztetni kell arra, hogy a vitatott területet 1994‑ben olyan agrár‑környezetvédelmi kötelezettségvállalások következtében alakították át állandó legelővé, amelyeket A. Grootes 2003. március 3‑án vállalt át, míg az 1782/2003 rendelet 2003. szeptember 29‑én került elfogadásra.

46      Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy az 1782/2003 rendelet 40. cikkének (5) bekezdését értelemszerűen e rendelet 61. cikkének keretében is alkalmazni kell.

47      Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a német szabályozás értelmében a támogatásra való jogosultság összegét az 1782/2003 rendelet 40. cikke (5) bekezdésének második albekezdése szerinti esetekben az agrár‑környezetvédelmi intézkedésben való részvételt megelőző naptári év alapján kell kiszámítani. Ilyen összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy az alapügy keretében az egymást követően vállalt agrár‑környezetvédelmi kötelezettségeket az e rendelet 61. cikkével összefüggésben értelmezett e rendelkezés alkalmazásában együttesen kell‑e tekintetbe venni.

48      E tekintetben meg kell állapítani először is, hogy az 1782/2003 rendelet 40. cikke (5) bekezdésének szövegéből nem következik, hogy az ott említett intézkedéseknek egyetlen és ugyanazon szerződéses kötelezettségvállalásból kellene következniük.

49      Másodszor, tekintettel az említett rendelkezés céljára, amely annak elkerülése, hogy az olyan mezőgazdasági termelőket, akik bizonyos agrár‑környezetvédelmi kötelezettségeket vállaltak a bázisidőszak folyamán, hátrány érje ezen egységes támogatási rendszer keretében, kevéssé lényeges annak ismerete, hogy egy terület használata egyetlen, a mezőgazdasági termelőt agrár‑környezetvédelmi intézkedések meghozatalára kötelező szerződésből ered, vagy e kötelezettségvállalás több olyan szerződés hatálya alá tartozik, amelyek egymást követően vonatkoznak ugyanezen időszakra.

50      Ezzel szemben ezen utóbbi esetben elengedhetetlen, hogy az egymást követő szerződések mindegyike a 2078/92 vagy az 1257/1999 rendelet alapján állapítson meg agrár‑környezetvédelmi kötelezettségvállalásokat, és hogy azok időben megszakítás nélkül kövessék egymást.

51      Ugyanezen vonatkozik arra az esetre is, amikor az 1782/2003 rendelet 61. cikkében említett bázisnapnak az e rendelet 40. cikke (5) bekezdésének analógia útján való alkalmazásában történő kiigazításáról van szó.

52      Tehát az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1782/2003 rendelet 40. cikkének (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy amikor az érintett tagállamban eltérő egységértékek vannak érvényben a legelőterület‑hektárok és minden más, az e rendelet 61. cikkének alkalmazásában támogatható hektárok tekintetében, az a mezőgazdasági termelő, aki az e cikkben meghatározott bázisnapon olyan agrár‑környezetvédelmi kötelezettségekhez megszakítás nélkül kapcsolódó, a 2078/92 rendelet alapján vállalt agrár‑környezetvédelmi kötelezettségek hatálya alatt áll, amelyek tárgya szántóföldek állandó legelővé való átalakítása volt, kérheti, hogy az 1782/2003 rendelet 59. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében említett jogosultságok a legelőkön kívüli támogatgató hektárok tekintetében rögzített egységértékek alapján kerüljenek kiszámításra.

 A második kérdésről

53      Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy úgy kell‑e értelmezni az 1782/2003 rendelet 61. cikkével összefüggésben értelmezett 40. cikkének (5) bekezdését, hogy a támogatási jogosultságok összegének kiszámításával összefüggésben egyedül a földterület használatában szántóföldből állandó legelőre bekövezett változás és az e rendelkezés értelmében vett agrár‑környezetvédelmi intézkedésben való részvétel közötti okozati összefüggés fennállása teszi lehetővé, hogy figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy az említett rendelet 61. cikke szerinti bázisnapon e földterületet állandó legelőként használták.

54      E kérdés megválaszolása céljából meg kell állapítani, hogy természetesen az 1782/2003 rendelet 40. cikke (5) bekezdésének szövegéből nem következik, hogy az e rendelkezésben foglalt kivétel kikötésére való hivatkozásnak az a feltétele, hogy az érintett mezőgazdasági területeket a vállalt agrár‑környezetvédelmi kötelezettségek miatt alakítsák át állandó legelőkké.

55      Mindazonáltal emlékeztetni kell arra, hogy az alapügy keretében az 1782/2003 rendelet 40. cikkének (5) bekezdését analógia útján alkalmazni kell az e rendelet 61. cikke által szabályozott helyzetekre.

56      Márpedig, amint az a jelen ítélet 42. pontjából következik, ez az alkalmazás azon a megfontoláson nyugszik, hogy az érintett terület használatának megváltozása pontosan a mezőgazdasági termelőnek a 2078/92 és az 1257/1999 rendeleten alapuló kötelezettségvállalásai miatt történt.

57      Ebből az következik, hogy ha az érintett területet a mezőgazdasági termelő agrár‑környezetvédelmi intézkedések végrehajtására vonatkozó kötelezettségvállalását megelőzően és e kötelezettségvállalástól függetlenül használták legelőként, azt ugyancsak úgy kell tekinteni, hogy azt az 1782/2003 rendelet 61. cikkének alkalmazásában használták legelőként.

58      Következésképpen a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1782/2003 rendelet 61. cikkével összefüggésben értelmezett 40. cikkének (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a támogatási jogosultságok összegének kiszámításával összefüggésben egyedül a földterület használatában szántóföldből állandó legelőre bekövezett változás és az agrár‑környezetvédelmi intézkedésben való részvétel közötti okozati összefüggés fennállása teszi lehetővé, hogy figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy az említett rendelet 61. cikke szerinti bázisnapon e földterületet állandó legelőként használták.

 A harmadik kérdésről

59      Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az 1782/2003 rendelet 61. cikkével összefüggésben értelmezett 40. cikkének (5) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy alkalmazásának az a feltétele, hogy az egységes támogatást kérelmező mezőgazdasági termelő azonos legyen az érintett terület rendeltetését megváltoztató mezőgazdasági termelővel.

60      Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy amint az az 1782/2003 rendelet 40. cikke (5) bekezdésének az ugyanezen cikk (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett szövegéből következik, az a mezőgazdasági termelő, aki a bázisidőszakban agrár‑környezetvédelmi kötelezettségvállalások hatálya alatt állt, kérheti, hogy a referenciaösszeget a bázisidőszak azon naptári éve, illetve évei alapján számítsák ki, amelyeket nem érintettek az agrár‑környezetvédelmi kötelezettségvállalások.

61      Amikor az 1782/2003 rendelet 40. cikkének (5) bekezdését analógia útján egy, az e rendelet 61. cikke által szabályozott helyzetre alkalmazzák, funkciója mindamellett nem az említett rendelet 38. cikkében említett bázisidőszaknak a referenciaösszeg kiszámítása céljából történő kiigazítása, hanem az ugyanezen rendelet 61. cikkében említett bázisnap kiigazítása.

62      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az 1782/2003 rendelet 61. cikke lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy különböző egységértékeket határozzanak meg egy bizonyos időpontban állandó legelőként használt és egyéb támogatható hektárok tekintetében.

63      Tehát az 1782/2003 rendelet 61. cikke keretében a döntő szempont az érintett területek e cikkben említett bázisnapon történő használata. Ezzel szemben e tekintetben nem releváns, hogy a támogatási jogosultság iránti kérelmet benyújtó mezőgazdasági termelő azonos legyen az e cikkben említett bázisnapon a területeket birtokló mezőgazdasági termelővel.

64      Az 1782/2003 rendelet 40. cikke (5) bekezdésének analógia útján egy, az e rendelet 61. cikke által szabályozott helyzetre történő alkalmazásához semmilyen egyéb feltétel nem köthető ki.

65      Következésképpen az, hogy az 1782/2003 rendelet 40. cikke (5) bekezdésének alkalmazásával módosított bázisidőszakban ki az a mezőgazdasági termelő, aki területeket birtokolja, nem releváns az e rendelkezésnek az e rendelet 61. cikke által szabályozott helyzetre analógia útján történő alkalmazása céljából. Ugyancsak nem releváns az e területek rendeltetetését megváltoztató mezőgazdasági termelő személye.

66      Mindent egybevéve emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve megköveteli, hogy a hasonló helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, és hogy a különböző helyzeteket ne kezeljék azonos módon, hacsak ez a bánásmód objektíve nem igazolt (lásd főként a C‑343/09. sz. Afton Chemical ügyben hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 74. pontját).

67      Márpedig a jelen ügyben annak a mezőgazdasági termelőnek, aki agrár‑környezetvédelmi kötelezettségeket vállalt, és annak, aki ezen kötelezettségeket mindössze átvállalta a mezőgazdasági területek átruházása során, az egységes támogatási rendszerben való részvétel iránti kérelem benyújtásának idején az 1782/2003 rendelet 61. cikkének fényében hasonló volt a helyzete.

68      Ilyen körülmények között nyilvánvalóan ellentétes lenne az egyenlő bánásmód elvével, hogy őket eltérően kezeljék, és hogy csak az eredetileg az agrár‑környezetvédelmi kötelezettségvállalások hatálya alatt álló mezőgazdasági termelőnek álljon jogában, hogy az 1782/2003 rendelet 61. cikkével összefüggésben értelmezett 40. cikke (5) bekezdésének alkalmazására hivatkozzon.

69      A fenti megfontolások összességére tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1782/2003 rendelet 61. cikkével összefüggésben értelmezett 40. cikkének (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy alkalmazásának nem feltétele, hogy az egységes támogatást kérelmező mezőgazdasági termelő azonos legyen az érintett terület rendeltetését megváltoztató mezőgazdasági termelővel.

 A költségekről

70      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

1)      A 2006. február 20‑i 319/2006/EK tanácsi rendelettel módosított, a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról, továbbá a 2019/93/EGK, 1452/2001/EK, 1453/2001/EK, 1454/2001/EK, 1868/94/EK, 1251/1999/EK, 1254/1999/EK, 1673/2000/EK, 2358/71/EGK és a 2529/2001/EK rendelet módosításáról szóló, 2003. szeptember 29‑i 1782/2003/EK tanácsi rendelet 40. cikkének (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy amikor az érintett tagállamban eltérő egységértékek vannak érvényben a legelőterület‑hektárok és minden más, az e rendelet 61. cikkének alkalmazásában támogatható hektárok tekintetében, az a mezőgazdasági termelő, aki az e cikkben meghatározott bázisnapon olyan agrár‑környezetvédelmi kötelezettségekhez megszakítás nélkül kapcsolódó, a környezetvédelmi követelményekkel és a természeti környezet megőrzésével összeegyeztethető mezőgazdasági termelési módszerekről szóló, 1992. június 30‑i 2078/92/EGK tanácsi rendelet alapján vállalt agrár‑környezetvédelmi kötelezettségek hatálya alatt áll, amelyek tárgya szántóföldek állandó legelővé való átalakítása volt, kérheti, hogy a 319/2006 rendelettel módosított 1782/2003 rendelet 59. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében említett jogosultságok a legelőkön kívüli támogatható hektárok tekintetében rögzített egységértékek alapján kerüljenek kiszámításra.

2)      A 319/2006 rendelettel módosított 1782/2003 rendelet 61. cikkével összefüggésben értelmezett 40. cikkének (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a támogatási jogosultságok összegének kiszámításával összefüggésben egyedül a földterület használatában szántóföldből állandó legelőre bekövezett változás és az agrár‑környezetvédelmi intézkedésben való részvétel közötti okozati összefüggés fennállása teszi lehetővé, hogy figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy az említett módosított rendelet 61. cikke szerinti bázisnapon e földterületet állandó legelőként használták.

3)      A 319/2006 rendelettel módosított 1782/2003 rendelet 61. cikkével összefüggésben értelmezett 40. cikkének (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy alkalmazásának nem feltétele, hogy az egységes támogatást kérelmező mezőgazdasági termelő azonos legyen az érintett terület rendeltetését megváltoztató mezőgazdasági termelővel.

Aláírások

---

* Az eljárás nyelve: német.