C‑16/09. sz. ügy

Gudrun Schwemmer

kontra

Agentur für Arbeit Villingen-Schwenningen – Familienkasse

(a Bundesfinanzhof [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Szociális biztonság – 1408/71/EGK és 574/72/EGK rendelet – Családi ellátások – Az ellátások halmozódását tiltó szabályok – Az 1408/71 rendelet 76. cikkének (2) bekezdése – Az 574/72 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének a) pontja – Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező, az e tagállamban a családi ellátások igénybevételéhez szükséges feltételeknek megfelelő édesanyjukkal élő gyermekek, akiknek az édesapja Svájcban dolgozik, és ott a priori megfelel a svájci jogban előírt, az ugyanilyen típusú családi ellátások igénybevételéhez szükséges feltételeknek, azonban elmulasztja az erre vonatkozó kérelem benyújtását”

Az ítélet összefoglalása

A migráns munkavállalók szociális biztonsága – Családi ellátások – Halmozódás elleni közösségi szabályok

(1408/71 tanácsi rendelet, 73. és 76. cikk, és 574/72 tanácsi rendelet, 10. cikk)

Az 118/97 rendelettel módosított és naprakésszé tett, továbbá a 647/2005 rendelettel módosított 1408/71 rendelet 76. cikkét és az 574/72 rendelet 10. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az olyan ellátásra való jogosultság, amely megszerzésének nem feltétele a biztosítási, szolgálati vagy önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi idő, és amely azon tagállam joga szerint jár, amelyben az egyik szülő az ellátás kedvezményezettjeinek minősülő gyermekekkel együtt él, nem függeszthető fel részlegesen olyan helyzetben, ahol a volt házastárs, aki egyben az érintett gyermekek másik szülője, főszabály szerint családi ellátásra jogosult azon állam jogszabályai szerint, amelyben munkát végez, vagy pusztán ezen állam nemzeti szabályozása, vagy az említett 1408/71 rendelet 73. cikke alapján, azonban – az erre vonatkozó kérelem benyújtásának elmulasztása miatt – ténylegesen nem részesül ebben az ellátásban.

Annak érdekében ugyanis, hogy a családi ellátásokra való jogosultságot valamely tagállam jogszabálya alapján meglévőnek lehessen tekinteni, ezen állam jogának el kell ismernie az ellátásnak az ezen államban dolgozó családtag javára történő kifizetésre való jogosultságot. E jog gyakorlásához szükséges tehát, hogy az érdekelt személy valamennyi, ezen állam jogszabályai által előírt formai és tartalmi feltételnek megfeleljen, amelyek között adott esetben szerepelhet az a feltétel is, hogy előzetes kérelmet terjesszen elő az ilyen ellátások kifizetése érdekében.

(vö. 53., 59. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2010. október 14.(*)

„Szociális biztonság – 1408/71/EGK és 574/72/EGK rendelet – Családi ellátások – Az ellátások halmozódását tiltó szabályok – Az 1408/71 rendelet 76. cikkének (2) bekezdése – Az 574/72 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének a) pontja – Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező, az e tagállamban a családi ellátások igénybevételéhez szükséges feltételeknek megfelelő édesanyjukkal élő gyermekek, akiknek az édesapja Svájcban dolgozik, és ott a priori megfelel a svájci jogban előírt, az ugyanilyen típusú családi ellátások igénybevételéhez szükséges feltételeknek, azonban elmulasztja az erre vonatkozó kérelem benyújtását”

A C‑16/09. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Bundesfinanzhof (Németország) a Bírósághoz 2009. január 15‑én érkezett, 2008. október 30‑i határozatával terjesztett elő az előtte

Gudrun Schwemmer

és

az Agentur für Arbeit Villingen‑Schwenningen – Familienkasse

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: J. N. Cunha Rodrigues tanácselnök, A. Arabadjiev, A. Rosas, A. Ó Caoimh (előadó) és P. Lindh bírák,

főtanácsnok: J. Mazák,

hivatalvezető: K. Malacek tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2010. február 10‑i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        G. Schwemmer képviseletében R. Romeyko Rechtsanwalt,

–        a német kormány képviseletében J. Möller és C. Blaschke, meghatalmazotti minőségben,

–        a litván kormány képviseletében E. Matulionytė, meghatalmazotti minőségben,

–        az osztrák kormány képviseletében E. Riedl, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Bizottság képviseletében V. Kreuschitz, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2010. április 15‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az 1996. december 2‑i 118/97/EK tanácsi rendelettel (HL L 28., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 3. o.) módosított és naprakésszé tett, továbbá a 2005. április 13‑i 647/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 117., 1. o.) módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14‑i 1408/71/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban: 1408/71 rendelet) 76. cikkének, illetve az 1408/71 rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1972. március 21‑i 574/72/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban: 574/72 rendelet) 10. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2        E kérelmet a G. Schwemmer és az Agentur für Arbeit Villingen‑Schwennigen – Familienkasse (Villingen Schwenningen‑i munkaügyi központ – családi támogatást folyósító pénztár, a továbbiakban: Familienkasse) között annak tárgyában indított felülvizsgálati eljárás (Revision) keretében terjesztették elő, hogy a Familienkasse 2006. januárjától megtagadta az érdekelt számára a németországi családi ellátások teljes összegben történő folyósítását.

 Jogi háttér

 Az 1999. évi megállapodás

3        Az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség között létrejött, a személyek szabad mozgásáról szóló, 1999. június 21‑én Luxembourgban aláírt megállapodás (HL L 114., 6. o.; a továbbiakban: 1999. évi megállapodás) 8. cikkében a szociális biztonsági rendszerek összehangolására irányuló rendelkezéseket tartalmaz.

4        E megállapodásnak „A szociális biztonsági rendszerek összehangolása” című II. melléklete 1. cikkében a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A szociális biztonsági rendszerek összehangolása területén, a Szerződő Felek megállapodnak az [1999. évi] megállapodás aláírásának időpontjában hatályos, és az e melléklet A. szakaszával módosított, e megállapodásban említett közösségi jogi aktusok vagy e jogi aktusokkal egyenértékű szabályok egymás közötti alkalmazásában.

(2) Az e melléklet A. szakaszában említett jogi aktusokban foglalt »tagállam(ok)« kifejezést a [szóban forgó közösségi] jogszabályok hatálya alá tartozó államokon kívül Svájcra is érteni kell.”

5        Az 1999. évi megállapodás II. melléklete A. szakaszának 1. és 2. pontjában utal az 1408/71, illetve az 574/72 rendeletre az ezen pontokban felsorolt aktusokkal naprakésszé tett változatukban, amely aktusok között utolsóként az 1408/71 rendeletnek és az 574/72 rendeletnek a diákokra való kiterjesztése céljából végrehajtott módosításáról szóló, 1999. február 8‑i 307/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 38., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 335. o.) szerepel.

 Az 1408/71 rendelet

6        Az 1408/71 rendelet 1. cikke előírja, hogy e rendelet alkalmazásában:

„a)      »munkavállaló« és »önálló vállalkozó«:

i.      aki akár kötelezően, akár szabadon választható folytatólagos biztosítás keretében a munkavállalókra vagy önálló vállalkozókra vonatkozó szociális biztonsági rendszerek vagy a köztisztviselőkre vonatkozó különleges rendszer ágazataiba tartozó egy vagy több kockázattal szemben biztosított;

ii)      aki a lakóhellyel rendelkezőkre, vagy a gazdaságilag aktív népességre vonatkozó szociális biztonsági rendszerben, e rendelet által érintett szociális biztonsági ágakba tartozó egy vagy több kockázattal szemben kötelezően biztosított, ha:

–        azon módszer értelmében, amely alapján e szociális biztonsági rendszert igazgatják vagy finanszírozzák, munkavállalónak tekinthető, vagy

–        ha e szempontoknak nem felel meg, az I. mellékletben meghatározott más kockázattal szemben a munkavállalókra vagy önálló vállalkozókra vonatkozó rendszerben vagy az iii. pontban említett rendszerben kötelezően vagy szabadon választható folytatólagos biztosítás keretében biztosított, vagy ha az érintett tagállamban ilyen rendszer nincs, megfelel az I. mellékletben szereplő meghatározásnak;

[...]

iv.      aki a munkavállalókra, önálló vállalkozókra, a lakóhellyel rendelkezőkre vagy lakóhellyel rendelkezők egyes csoportjaira vonatkozó tagállami szociális biztonsági rendszer keretében önkéntes alapon az e rendeletben érintett ágba tartozó egy vagy több kockázattal szemben biztosított:

–        ha tevékenységét munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként végzi, vagy

–        ha korábban ugyanannak a tagállamnak a munkavállalókra vagy önálló vállalkozókra vonatkozó kötelező biztosítási rendszere keretében ugyanazon kockázattal szemben biztosított volt;

[...]

f)      i.     családtag a családtagként meghatározott vagy elismert személy, vagy az a személy, akit a szociális ellátásról szóló jogszabályok […] közös háztartásban élőként ismernek el; ha azonban az említett jogszabályok csak azt ismerik el családtagként vagy egy háztartásban élőként, aki az érintett munkavállaló[val], önálló vállalkozó[val] vagy diák[kal] egy fedél alatt él, ezt a feltételt teljesítettnek kell tekinteni, ha az érintett személy elsődlegesen e személy eltartottja. […]

[...]

[...]

o)      illetékes intézmény:

i.               az az intézmény, amelynél az ellátás igénylésének időpontjában az érintett biztosított;

vagy

ii.      az az intézmény, amelynél az érintett személy ellátásra jogosultságot szerzett, vagy jogosultságot szerezne, ha annak a tagállamnak a területén, ahol az intézmény található, saját maga vagy egy vagy több családtagja lakóhellyel rendelkezne;

         [...]

[...]

q)      illetékes állam az a tagállam, amelynek területén az illetékes intézmény található;

[...]

u)      i.     családi ellátások valamennyi természetbeni vagy pénzbeli ellátás […], amely célja a 4. cikk (1) bekezdésének h) pontjában előírt jogszabályok szerinti családi kiadások fedezése;

         ii.   családi támogatások kizárólag a családtagok száma és szükség esetén a családtagok életkora alapján rendszeres időszakonként fizetendő pénzbeli ellátás;

[...]”

7        Az 1408/71 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése kimondja:

„E rendelet vonatkozik azokra a munkavállalókra vagy önálló vállalkozókra és diákokra, akik egy vagy több tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartoznak vagy tartoztak, és akik a tagállamok egyikének állampolgárai, valamint azokra a hontalanokra vagy menekültekre, akiknek a lakóhelye valamely tagállam területén található, és ezek családtagjaira és túlélő hozzátartozóira.”

8        Az 1408/71 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének h) pontja értelmében „[e] rendelet alkalmazandó a következő szociális biztonsági ágakat érintő valamennyi jogszabályra: […] családi ellátások”.

9        Az említett rendelet 12. cikkének (1) bekezdése értelmében e rendelet nem adhat és nem tarthat fenn ugyanazon kötelező biztosítási idő alatt több, azonos jellegű ellátáshoz való jogosultságot.

10      Az ugyanezen rendelet II. címében található, „Általános szabályok” című 13. cikk értelmében:

„(1)      […] a rendelet hatálya alá tartozó személyekre csak egy tagállam jogszabályai alkalmazandóak. E jogszabályokat e cím rendelkezései szerint kell meghatározni.

(2)      […]

a)      egy tagállam területén alkalmazott személy e tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik még abban az esetben is, ha egy másik tagállam területén rendelkezik lakóhellyel […]

[...]”

11      Az 1408/71 rendelet III. címének 7. fejezetében található, „Munkavállalók vagy önálló vállalkozók, akiknek családtagjai az illetékes államon kívüli tagállamban rendelkeznek lakóhellyel” című 73. cikk kimondja:

„Egy tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozó munkavállaló vagy önálló vállalkozó jogosult más tagállam területén lakóhellyel rendelkező családtagjai után az előbbi tagállam jogszabályai szerinti családi ellátásokra, mintha családtagjai ezen állam területén rendelkeznének lakóhellyel, a VI. melléklet rendelkezéseire is figyelemmel.”

12      A szintén az 1408/71 rendelet 7. fejezetében szereplő „Az illetékes állam jogszabályai és a családtagok lakóhelye szerinti tagállam jogszabályai alapján családi ellátásokra való jogosultságok halmozódására vonatkozó elsőbbségi szabályok” című 76. cikk előírja:

„(1)      Ha ugyanazon időszak folyamán ugyanazon családtag után és valamely foglalkozás folytatásának indokával a családi ellátásokat a családtagok lakóhelye szerinti tagállam jogszabályai írják elő, a másik tagállam jogszabályaival összhangban járó családi ellátásokra való jogosultságot – ha a 73. vagy 74. cikk ezt előírja – az első tagállam jogszabályaiban előírt összeg erejéig felfüggesztik.

(2)      Ha az ellátásokra vonatkozó kérelmet nem a családtagok lakóhelye szerinti tagállamban nyújtották be, a másik tagállam illetékes intézménye ugyanúgy alkalmazhatja az (1) bekezdés rendelkezéseit, mintha az ellátásokat az első tagállamban nyújtották volna.”

13      Az 1408/71 rendelet I. mellékletének „Munkavállalók, illetve önálló vállalkozók (a rendelet 1. cikke a) pontjának ii. és iii. alpontja)” című 1. pontja a következőképpen rendelkezik:

„[…]

D.      Németország

Ha a rendelet III. címének 7. fejezetével összhangban a családi ellátásokat nyújtó illetékes intézmény német intézmény, akkor a rendelet 1. cikke a) pontja ii. alpontjának értelmében:

a)      »munkavállaló«, aki a munkanélküliség ellen kötelező biztosítás keretében biztosított, illetve aki e biztosítottság következtében betegségbiztosítási pénzbeli ellátásban vagy ahhoz hasonló egyéb ellátásban részesül, vagy az a köztisztviselő, aki köztisztviselői státusa következtében legalább olyan összegű illetményben részesül, amely összeg egy munkavállaló esetében kötelező munkanélküli biztosítás alkalmazását vonná maga után;

b)      »önálló vállalkozó« az önálló vállalkozóként tevékenységet folytató személy, aki köteles:

–        önálló vállalkozókra vonatkozó rendszerben öregségi nyugdíjbiztosításhoz csatlakozni vagy azzal kapcsolatos járulékot fizetni,

vagy

–        kötelező [nyugdíjbiztosítás] keretében egy nyugdíjbiztosítási rendszerhez csatlakozni.

[…]”

 Az 574/72 rendelet

14      Az 574/72 rendelet „A munkavállalóknak vagy önálló vállalkozóknak nyújtott családi ellátásokra, illetve családi támogatásra való jogosultságok halmozódása esetén alkalmazandó szabályok” című 10. cikke előírja:

„(1)      a)     Az egyik tagállam olyan jogszabályai szerint járó ellátásokra vagy családi támogatásokra való jogosultságot, amely jogszabályok szerint a fenti ellátásokra vagy támogatásra vonatkozó jogosultság megszerzésének nem feltétele a biztosítási, szolgálati vagy önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi idő, a fenti ellátások összegéig felfüggesztik, ha ugyanarra az időszakra és ugyanarra a családtagra vonatkozóan az ellátások csak egy másik tagállam nemzeti jogszabályai értelmében vagy a rendelet 73., 74., 77. vagy 78. cikkének alkalmazásában járnak.

         b)     Ha azonban a kereső tevékenységet az első tagállam területén folytatják:

         i.     a kizárólag egy másik tagállam nemzeti jogszabályai vagy a rendelet 73. vagy 74. cikke szerint családi ellátásokra jogosult személynek vagy az ellátások igénybevételére jogosult személynek járó ellátások esetén a kizárólag a fenti másik tagállam nemzeti jogszabályai vagy a fenti cikkek szerint járó családi ellátásokra való jogosultságot a családtag lakóhelye szerinti tagállam jogszabályaiban előírt családi ellátások összegéig felfüggesztik. A családtag lakóhelye szerinti tagállam által fizetett ellátások költségét e tagállam viseli;

         [...]”

 A német jog

15      A jövedelemadóról szóló törvény (Einkommensteuergesetz, a továbbiakban: EStG) 62. §‑a előírja, hogy a Németországban lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkező személy a 63. § értelmében vett gyermekek után „gyermekellátásra” (Kindergeld) jogosult.

16      Az EStG 32. §‑ának (1) bekezdése a következőképpen határozza meg a „gyermekek” fogalmát:

„»gyermekek« az adóalannyal az első rokonsági fok szerint rokonságban lévő gyermekek”.

17      Az EStG 65. §‑ának (1) bekezdése előírja, hogy a gyermekellátás nem állapítható meg olyan gyermekek esetében, akik után egy másik országban is van, illetve – arra irányuló kérelem esetén – lenne családi ellátásra való jogosultság.

18      A Bírósághoz benyújtott iratokból kitűnik, hogy a szociális biztonságról szóló törvénykönyv harmadik könyvének (Sozialgesetzbuch, Drittes Buch) az ugyanezen törvénykönyv negyedik könyve (Sozialgesetzbuch, Viertes Buch) 8. §‑ának (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 27. §‑ának (2) bekezdése alapján a munkavállalóként „csekély mértékben” foglalkoztatott személyek (geringfügige Beschäftigung) e szabályok értelmében nem kötelezően biztosítottak munkanélküliség esetére.

19      Az iratokból az is megállapítható továbbá, hogy a szociális biztonságról szóló törvénykönyv hatodik könyvének (Sozialgesetzbuch, Sechstes Buch) az ugyanezen törvénykönyv negyedik könyve 8. §‑ának (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett 5. §‑ának (2) bekezdése alapján az önálló vállalkozóként „csekély mértékben” tevékenykedő személyek (geringfügige selbständige Tätigkeit) e szabályok értelmében nem kötelesek önálló vállalkozókra vonatkozó rendszerben öregségi nyugdíjbiztosításhoz csatlakozni vagy azzal kapcsolatos járulékot fizetni, vagy kötelező nyugdíjbiztosítás keretében valamely nyugdíjbiztosítási rendszerhez csatlakozni.

 A svájci jog

20      Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az egyes kantonok által nyújtott, az eltartott gyermekek után járó, illetve iskoláztatási támogatást – többek között – csak abban az esetben fizetik ki, ha azt kérelmezik.

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

21      Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint G. Schwemmer Németországban lakik két – 1992‑ben, illetve 1995‑ben született – gyermekével. 2005‑ben G. Schwemmer „önálló vállalkozói tevékenység folytatásába kezdett a házkezelői, házmesteri és takarítási szolgáltatások területén”. 2006 májusától egy vállalkozásnál foglalkoztatták „csekély mértékben”. A Bírósághoz benyújtott iratokból megállapítható, hogy ún. „minijobról” volt szó (csekély mértékű munkavállalói foglalkoztatottság). E tevékenység nem tartozott a kötelező társadalombiztosítás hatálya alá.

22      A vitatott időszakban G. Schwemmer különböző illetékes német szervezetek számára önkéntes alapon járulékot fizetett öregségi nyugdíjbiztosítás, betegbiztosítás és gondozási biztosítás címén.

23      A gyermekek apja, akitől G. Schwemmer 1997‑ben elvált, Svájcban dolgozik. Az apa nem igényelte ebben az államban a gyermekenként 109,75 euró összegű családi ellátást, amelyre a kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint a svájci jog értelmében jogosult volt.

24      A közigazgatási bíróság által 2006. május 8‑án megerősített, 2006. március 21‑i határozatával a Familienkasse a gyermekellátás összegét mindkét gyermek tekintetében 2006 januárjától csak 44,25 euró mértékű részösszegben állapította meg, olyan összegben tehát, amennyivel a német jog szerinti gyermekellátás 154 eurós összege a Svájcban a gyermekek apjának járó családi ellátás 109,75 eurós összegét meghaladta.

25      A Familienkasse álláspontja szerint G. Schwemmer gyermekellátásra való jogosultságának mértéke tekintetében az 1408/71 és az 574/72 rendeletnek a családi ellátásokra való jogosultságok halmozódására vonatkozó rendelkezései irányadók. E szervezet álláspontja szerint, mivel G. Schwemmer nem végzett az 574/72 rendelet 10. cikke (1) bekezdése b) pontjának i. alpontja szerinti értelemben vett kereső tevékenységet, az 574/72 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján a családi ellátásokra való svájci jogosultság megelőzi a német jog szerinti gyermekellátásra való jogosultságot. E szervezet véleménye szerint továbbá az, hogy a svájci jog szerinti családi ellátásokat ténylegesen igénybe vették‑e, az 1408/71 rendelet megfelelően alkalmazandó 76. cikkének (2) bekezdése alapján nem releváns. E szervezet, valamint az ügyben eljáró Finanzgericht (adóügyi bíróság) úgy véli, hogy a tagállam számára biztosított mérlegelési jogot csak úgy lehet értelmezni, hogy kizárólag kivételes és indokolt esetekben vélelmezhető, hogy a foglalkoztatás szerinti országban nem nyújtanak semmilyen családi ellátást.

26      G. Schwemmer a kérdést előterjesztő bíróság előtt vitatja ezt az értelmezést, többek között arra való hivatkozással, hogy a gyermekek apja azért nem nyújtott be a svájci jog szerinti családi ellátás igénybevételére irányuló kérelmet, hogy ezzel számára kárt okozzon. Erre az esetre pedig nem vonatkozik az 574/72 rendelet.

27      E körülmények között a Bundesfinanzhof az eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„1)      Megfelelően alkalmazni kell‑e az 1408/71 rendelet 76. cikkének (2) bekezdésében foglalt rendelkezést az 574/72 rendelet [10. cikke (1) bekezdésének] a) pontjára azokban az esetekben, amelyekben a kedvezményezett szülő nem igényli azokat a családi ellátásokat, amelyekre a foglalkoztatás szerinti országban jogosult?

2)      Ha az 1408/71 rendelet 76. cikkének (2) bekezdése megfelelően alkalmazandó: a lakóhely szerinti tagállamnak a családi ellátások tekintetében illetékes intézménye mely mérlegelési szempontok alapján alkalmazhatja az 574/72 rendelet [10. cikke (1) bekezdésének] a) pontját ugyanúgy, mintha az ellátásokat a foglalkoztatás szerinti országban nyújtották volna? Korlátozható‑e a családi ellátások foglalkoztatás szerinti országban történő nyújtásának vélelmezésére irányuló mérlegelési jog, ha a jogosult szándékosan nem igényli a foglalkoztatás szerinti országban neki járó családi ellátásokat, azért, hogy a lakóhelye szerinti tagállamban gyermekellátásra jogosult személynek kárt okozzon?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

28      A Bírósághoz benyújtott iratokból kitűnik, hogy az alapeljárás lényegében arra a kérdésre vonatkozik, hogy a német hatóságok jogosultak‑e csökkenteni a G. Schwemmernek a német jogszabályok alapján az érintett gyermekek után járó gyermekellátás összegét – amely jogosultság megszerzésének nem feltétele a biztosítási, szolgálati vagy önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi idő – olyan összeggel, amely megfelel a Svájcban járó azon családi ellátás összegének, amelyre e hatóságok szerint G. Schwemmer volt házastársa egy egyszerű kérelem benyújtása esetén jogosult lenne.

29      E körülmények között meg kell állapítani, hogy az együttesen vizsgálandó két kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében annak meghatározását kéri, hogy az 1408/71 rendelet 76. cikke és az 574/72 rendelet 10. cikke szerinti, az ellátásokra való jogosultságok halmozódása esetén követendő szabályok alapján az olyan ellátásra való jogosultság, amely megszerzésének nem feltétele a biztosítási, szolgálati vagy önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi idő, és amely azon tagállam joga szerint jár, amelyben az egyik szülő az ellátás kedvezményezettjeinek minősülő gyermekekkel együtt él, felfüggeszthető‑e részlegesen az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló olyan helyzetben, ahol a volt házastárs, aki egyben az érintett gyermekek másik szülője, főszabály szerint családi ellátásra jogosult azon állam jogszabályai szerint, amelyben munkát végez, vagy pusztán ezen állam nemzeti szabályozása, vagy az 1408/71 rendelet 73. cikke alapján, azonban – az erre vonatkozó kérelem benyújtásának elmulasztása miatt – ténylegesen nem részesül ebben az ellátásban.

30      A második kérdésével e bíróság közelebbről arra keres választ, hogy az alapügy megoldása szempontjából van‑e jelentősége annak, hogy miért nem igényelték a családi ellátást. E kérdést csak arra az esetre teszi fel e bíróság, ha a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a nemzeti hatóságok mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az említett ellátások csökkentése tekintetében.

31      A jelen esetben nem vitatott, hogy az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló esetekben az 1999. évi megállapodás, és közelebbről annak II. melléklete alapján – és amint az a jelen ítélet 4. pontjában kifejtésre került – az 1408/71 és az 574/72 rendeletben szereplő „tagállam(ok)” kifejezést úgy kell tekinteni, mint amely az Európai Unió e rendeletek hatálya alá tartozó tagállamain túl a Svájci Államszövetségre is utal, így e rendeletek az alapeljárásban is alkalmazandók.

32      A jelen eljárásban az alapeljárás tárgyára tekintettel nem szükséges arról határozni, hogy a 647/2005 rendelet az 1999. évi megállapodás II. melléklete 1. cikkének (1) bekezdése értelmében az e mellékletben hivatkozott uniós jogi aktusokkal egyenértékű szabályként e megállapodás hatálya alá tartozik‑e. Ugyanis függetlenül attól, hogy az 1408/71 és az 574/72 rendeletnek a 307/1999 rendeletből – amely az említett II. mellékletben az 1408/71 és az 574/72 rendeletnek az utolsó, kifejezetten hivatkozott módosító rendelete – vagy a 647/2005 rendeletből eredő változatát vesszük‑e figyelembe, a jelen esetben releváns rendelkezések ugyanazok.

33      Nem vitatott, hogy az alapügyben a német szabályozásban előírt gyermekellátás megfelel mindazon feltételeknek, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az 1408/71 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének u) pontja szerinti „családi ellátásnak” minősüljön (lásd továbbá az EStG 62. §‑a szerinti ellátások tekintetében a C‑352/06. sz. Bosmann‑ügyben 2008. május 20‑án hozott ítélet [EBHT 2008., I‑3827. o.] 10. és 27. pontját).

34      Az 1408/71 rendelet személyi hatályát illetően igaz, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy ha az 1408/71 rendelet III. címének 7. fejezetével összhangban a családi ellátásokat nyújtó illetékes intézmény német intézmény, akkor az e rendelet 1. cikkének a) pontjában szereplő fogalommeghatározás helyébe az említett rendelet I. melléklete I. pontjának D. részében („Németország”) szereplő lép (lásd a C‑194/96. sz. Kulzer‑ügyben 1998. március 5‑én hozott ítélet [EBHT 1998., I‑895. o.] 35. pontját), így csak azok a személyek tekinthetők az 1408/71 rendelet 1. cikke a) pontja ii. alpontjának értelmében vett „munkavállalónak” vagy „önálló vállalkozónak”, akik G. Schwemmertől eltérően kötelezően biztosítottak az e rendelet I. melléklete I. pontjának D. részében említett valamely rendszerben (lásd ebben az értelemben különösen a C‑4/95. és C‑5/95. sz., Stöber és Piosa Pereira egyesített ügyekben 1997. január 30‑án hozott ítélet [EBHT 1997., I‑511. o.] 29–36. pontját; a C‑266/95. sz., Merino García‑ügyben 1997. június 12‑én hozott ítélet [EBHT 1997., I‑3279. o.] 24–26. pontját; a C‑85/96. sz., Martínez Sala‑ügyben 1998. május 12‑én hozott ítélet [EBHT 1998., I‑2691. o.] 42. és 43. pontját, valamint a C‑262/96. sz. Sürül‑ügyben 1999. május 4‑én hozott ítélet [EBHT 1999., I‑2685. o.] 89. pontját).

35      Így még ha elfogadjuk is, hogy a G. Schwemmer helyzetében lévő személy az 1408/71 rendelet III. címének 7. fejezete szerinti családi ellátások igénybevétele érdekében nem tekinthető az 1408/71 rendelet 1. cikkének a) pontja, illetve az ugyanezen rendelet I. melléklete I. pontjának D. része szerinti, együttesen értelmezett rendelkezések értelmében vett „munkavállalónak” vagy „önálló vállalkozónak”, hangsúlyozni kell, hogy a jelen esetben nem vitatott, hogy G. Schwemmer volt házastársa, az érintett gyermekek édesapja Svájcban az említett rendelet 1. cikkének a) pontja értelmében vett munkavállalónak minősül.

36      Másfelől a Bírósághoz benyújtott iratokból kitűnik, hogy az említett gyermekek, akik G. Schwemmer eltartottjai, és akik után az EStG 62.§‑a szerinti gyermekellátást kap, az 1408/71 rendelet 1. cikke f) pontjának i. alpontja értelmében G. Schwemmer volt házastársa „családtagjainak” minősülnek.

37      Ezen túlmenően a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az 1408/71 rendelet ugyan nem vonatkozik kifejezetten a válást követő családi helyzetekre, de semmi nem utal arra, hogy azok ne tartoznának a rendelet hatálya alá (lásd a 149/82. sz. Robards‑ügyben 1983. február 3‑án hozott ítélet [EBHT 1983., 171. o.] 15. pontját; a fent hivatkozott Kulzer‑ügyben hozott ítélet 32. pontját; a C‑255/99. sz. Humer‑ügyben 2002. február 5‑én hozott ítélet [EBHT 2002., I‑1205. o.] 42. pontját és a C‑363/08. sz. Slanina‑ügyben 2009. november 26‑án hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 30. pontját).

38      E körülmények között az 1408/71 rendelet és az 574/72 rendelet családi ellátásokra vonatkozó rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy azok az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló helyzetekben is alkalmazandók. Egyfelől ugyanis az olyan helyzet, mint amely az alapügy tárgyát képezi, amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, családi ellátásokra való párhuzamos jogosultságok keletkezését teheti lehetővé ugyanazon időszak vonatkozásában, egyrészt az érintett gyermekek javára az anya oldalán, másrészt pedig az apa oldalán. Másfelől e gyermekek a munkavállalónak minősülő szülő családtagjaiként az 1408/71 rendelet személyi hatálya alá esnek függetlenül attól, hogy a másik szülő az első szülő családtagjának minőül‑e vagy sem (lásd analógia útján a 104/84. sz. Kromhut‑ügyben 1985. július 4‑én hozott ítélet [EBHT 1985., I‑2205. o.] 15. pontját).

39      A fentiekre tekintettel az olyan helyzet, mint amely az alapügy tárgyát képezi, az 1408/71 és az 574/72 rendelet hatálya alá tartozik.

40      Emlékeztetni kell arra, hogy az 1408/71 rendeletnek az Unión belül mozgó munkavállalókra alkalmazandó jogszabályok meghatározására vonatkozó rendelkezéseinek célja, hogy az érdekeltek főszabály szerint csak egy tagállam szociális biztonsági rendszeréhez tartozzanak, hogy így el lehessen kerülni az alkalmazandó nemzeti jogszabályok halmozódását és az esetlegesen ebből fakadó nehézségeket. Ezt az elvet fogalmazza meg az 1408/71 rendelet 13. cikkének (1) bekezdése (lásd ebben az értelemben különösen a 302/84. sz. Ten Holder‑ügyben 1986. június 12‑én hozott ítélet [EBHT 1986., 1821. o.] 19. és 20. pontját, valamint a fent hivatkozott Bosmann‑ügyben hozott ítélet 16. pontját).

41      A családi ellátások tekintetében az 1408/71 rendelet 73. cikke kimondja, hogy az egyik tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozó munkavállaló ugyanúgy jogosult a más tagállam területén lakóhellyel rendelkező családtagjai után az előbbi tagállam jogszabályai szerinti családi ellátásokra, mintha családtagjai ezen állam területén rendelkeznének lakóhellyel (lásd a C‑153/03. sz. Weide‑ügyben 2005. július 7‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑6017. o.] 20. pontját és a fent hivatkozott Bosmann‑ügyben hozott ítélet 17. pontját). E rendelkezés célja a migráns munkavállalók számára a családi támogatások igénybevételének megkönnyítése a munkavállalásuk helye szerinti államban azon esetekben, amikor a családjuk nem tartott velük ezen államba (lásd a C‑117/89. sz. Kracht‑ügyben 1990. július 4‑én hozott ítélet [EBHT 1990., I‑2781. o.] 15. pontját), továbbá különösen annak megakadályozása, hogy egy tagállam attól tehesse függővé a családi ellátások nyújtását, vagy azok összegét, hogy a munkavállaló családtagjai az ellátást nyújtó tagállam területén laknak‑e (lásd ebben az értelemben különösen a C‑543/03. sz., Dodl és Oberhollenzer ügyben 2005. június 7‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑5049. o.] 46. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

42      Szem előtt kell tartani azonban, hogy az említett 73. cikk egy általános, de nem abszolút szabályt tartalmaz (lásd a fent hivatkozott Dodl és Oberhollenzer ügyben hozott ítélet 49. pontját).

43      Így, amint felmerül a lakóhely szerinti állam joga, illetve a foglalkoztatás szerinti állam joga alapján fennálló jogosultságok halmozódásának veszélye, az 1408/71 rendelet 13. és 73. cikkének rendelkezései szembeállítandók az e rendeletnek és az 574/72 rendeletnek az ellátások halmozódását tiltó rendelkezéseivel (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Dodl és Oberhollenzer ügyben hozott ítélet 49. pontját).

44      A jelen ügyben következésképpen az ellátások halmozódásának megelőzésére irányuló rendelkezéseket kell alkalmazni, nevezetesen az 1408/71 rendelet 76. cikkét és az 574/72 rendelet 10. cikkét, amelyek meghatározzák az érintett gyermekek lakóhelye szerinti állam jogszabályai által előírt és az e gyermekek egyik szülőjének foglalkoztatása szerinti állam jogszabályaiból eredő jogosultságok halmozódásának megszüntetése érdekében alkalmazandó szabályokat.

45      Az 1408/71 rendelet 76. cikke magának a címének a szövegében is „[a]z illetékes állam jogszabályai és a családtagok lakóhelye szerinti tagállam jogszabályai alapján családi ellátásokra való jogosultságok halmozódására vonatkozó elsőbbségi szabályokról” ír. E rendelkezés szövegéből kitűnik, hogy annak célja egyrészt a különösen e rendelet 73. cikke szerinti, másrészt a családtagok lakóhelye szerinti állam jogszabályai szerinti, a keresőtevékenység gyakorlására tekintettel járó családi ellátásokra való jogosultságok halmozódásának szabályozása (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Dodl és Oberhollenzer ügyben hozott ítélet 53. pontját, valamint a fent hivatkozott Slanina‑ügyben hozott ítélet 37. pontját).

46      A jelen eljárásban azonban nem vitatott, hogy a német jogszabályok azzal a feltétellel adnak jogosultságot a családi ellátásokra, hogy a jogosult lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye Németországban van, nem pedig „foglalkozás folytatásának indokával”, mint ahogyan azt az említett 76. cikk – alkalmazhatósága érdekében – megköveteli. Következésképpen az említett 76. cikk nem alkalmazandó az alapügyhöz hasonló helyzetben.

47      Ennélfogva meg kell vizsgálni az 574/72 rendelet 10. cikkének az alapügyhöz hasonló helyzetekre történő alkalmazhatóságát.

48      Mint ahogyan a Bíróság korábban már lényegében kimondta, az 574/72 rendelet 10. cikke (1) bekezdése a) pontjának halmozódást tiltó szabályából következik, hogy az érintett gyermek lakóhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban vagy pusztán e tagállam nemzeti joga, vagy éppen az 1408/71 rendelet 73. cikkének alkalmazása alapján járó ellátások megelőzik a gyermek lakóhelye szerinti tagállamának jogszabályai értelmében járó ellátásokat, amelyeket ezért fel kell függeszteni. Ezzel szemben abban az esetben, amikor a kereső tevékenységet ez utóbbi államban folytatják, e rendelet 10. cikke (1) bekezdése b) pontjának i. alpontja ennek az ellenkezőjét írja elő, azaz hogy a gyermek lakóhelye szerinti tagállam által fizetett ellátásokra való jogosultság megelőzi a foglalkoztatás szerinti tagállam által fizetett ellátásokra való jogosultságot, amelyet ezért fel kell függeszteni (lásd ebben az értelemben a C‑119/91. sz. McMenamin‑ügyben 1992. december 9‑én hozott ítélet [EBHT 1992., I‑6393. o.] 17. és 18. pontját, valamint a fent hivatkozott Weide‑ügyben hozott ítélet 28. pontját).

49      Jóllehet az 574/72 rendelet 10. cikke nem tartalmaz az 1408/71 rendelet 76. cikkének (2) bekezdésével analóg rendelkezést, a Familienkasse az alapeljárásban azzal érvel, hogy az 574/72 rendelet 10. cikkének (1) bekezdését az említett 76. cikk (2) bekezdésével összefüggésben és/vagy azzal analóg módon kell értelmezni, amely rendelkezés előírja, hogy az alapügyhöz képest „fordított” helyzetben, amikor is az érintett gyermekek lakóhelye szerinti tagállamban nem igénylik a családi ellátásokat, lehetőség van a foglalkoztatás szerinti állam által nyújtott családi ellátás összegének csökkentésére, amennyiben az említett lakóhely szerinti államban nem terjesztettek elő ellátásra vonatkozó kérelmet.

50      G. Schwemmer a kérdést előterjesztő bíróság előtt – jóllehet csak másodlagosan – azzal érvel, hogy amennyiben az említett 10. cikk (1) bekezdését az 1408/71 rendelet 76. cikkének (2) bekezdésével analóg módon kell értelmezni, az illetékes hatóságoknak az ilyen analógia útján történő értelmezés alapján a rendelkezésükre álló mérlegelési jogkör gyakorlása során figyelembe kellene venniük, hogy a volt házastársa nem kérelmezte a svájci jog alapján neki járó ellátásokat, mégpedig álláspontja szerint pusztán azért, hogy neki kárt okozzon.

51      Ezen érvekkel kapcsolatban azonban emlékeztetni kell arra, hogy az említett 10. cikk, amint egyébiránt annak címéből és szövegéből is következik, a családi ellátásra való jogosultság halmozódásának azon eseteire kíván megoldást adni, amikor e jogosultság egyidejűleg fennáll egyrészt az érintett gyermek lakóhelye szerinti tagállamban – biztosításra vagy foglalkoztatásra vonatkozó feltételtől függetlenül –, másrészt vagy pusztán a másik tagállam nemzeti joga, vagy az 1408/71 rendelet 73. cikke alapján a foglalkoztatás helye szerinti tagállamban (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bosmann‑ügyben hozott ítélet 24. pontját).

52      Annak érdekében, hogy adott esetben megállapítható legyen az ilyen halmozódás fennállása, nem elég az, hogy például az ilyen ellátásokra való jogosultság fennálljon az érintett gyermek lakóhelye szerinti tagállamban, és ezzel párhuzamosan pusztán lehetőség legyen az ilyen jogosultságra egy másik tagállamban, ahol e gyermek egyik szülője dolgozik (lásd analógia útján a fent hivatkozott McMenamin‑ügyben hozott ítélet 26. pontját).

53      A Bíróság ítélkezési gyakorlatából ugyanis kitűnik, hogy annak érdekében, hogy a családi ellátásokra való jogosultságot valamely tagállam jogszabálya alapján meglévőnek lehessen tekinteni, ezen állam jogának el kell ismernie az ellátásnak az ezen államban dolgozó családtag javára történő kifizetésre való jogosultságot. E jog gyakorlásához szükséges tehát, hogy az érdekelt személy valamennyi, ezen állam jogszabályai által előírt formai és tartalmi feltételnek megfeleljen, amelyek között adott esetben szerepelhet az a feltétel is, hogy előzetes kérelmet terjesszen elő az ilyen ellátások kifizetése érdekében (lásd analógia útján az 1408/71 rendelet 76. cikkének egy korábbi változatával kapcsolatban a 134/77. sz. Ragazzoni‑ügyben 1978. április 20‑án hozott ítélet [EBHT 1978., 963. o.] 8–11. pontját; a 191/83. sz. Salzano‑ügyben 1984. november 13‑án hozott ítélet [EBHT 1984., 3741. o.] 7. és 10. pontját; a 153/84. sz. Ferraioli‑ügyben 1986. április 23‑án hozott ítélet [EBHT 1986., 1401. o.] 14. pontját és a fent hivatkozott Kracht‑ügyben hozott ítélet 11. pontját).

54      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ez utóbbi ítéletekben az előzetes kérelem hiányán alapuló indokok nem befolyásolták a Bíróság által az érintett eljárásokban adott válaszokat.

55      Meg kell tehát állapítani, hogy a valamely tagállam olyan jogszabályai szerint járó családi ellátásokra való jogosultság – mint amilyen az EStG 62. §‑a szerinti jogosultság is –, amely jogszabályok szerint a fenti ellátásokra vonatkozó jogosultság megszerzésének nem feltétele a biztosítási, szolgálati vagy önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi idő, az 574/72 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján nem függeszthető fel, amennyiben a másik érintett tagállamban nem fizették ki az ellátást amiatt, hogy nem teljesültek maradéktalanul az e tagállam jogszabályai által az ellátásokban való tényleges részesüléshez előírt feltételek, mint például a kérelemhez kötöttség (lásd analógia útján a fent hivatkozott Ragazzoni‑ügyben hozott ítélet 12. pontját, a fent hivatkozott Salzano‑ügyben hozott ítélet 11. pontját, a fent hivatkozott Ferraioli‑ügyben hozott ítélet 15. pontját és a fent hivatkozott Kracht‑ügyben hozott ítélet 11. pontját).

56      Igaz, hogy amint a Familienkasse kifejti, a jelen ítélet előző pontjában hivatkozott ügyek tárgyát képező tényállások megvalósulásának időszakát követően az 1408/71 rendelet ezen ügyekben alkalmazott 76. cikkének akkor hatályos szövegét egy új (2) bekezdés beillesztésével módosították, amely engedélyezte a foglalkoztatás helye szerinti állam részére a családi ellátásokra való jogosultság felfüggesztését arra az esetre, ha a lakóhely szerinti tagállamban nem nyújtanak be ezen ellátások igénylésére vonatkozó kérelmet, és ennélfogva ez utóbbi tagállamban kifizetést sem teljesítenek.

57      Mindazonáltal e körülmény nem teszi irrelevánssá a jelen ítélet 55. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatot az 574/72 rendelet 10. cikkének értelmezése szempontjából, amely rendelet az 1408/71 rendelet 76. cikkének korábbi változatától eltérően nem került kiegészítésre a mind az 1408/71, mind az 574/72 rendelet akkor hatályos változatát több vonatkozásban is módosító, 1989. október 30‑i 3427/89/EGK tanácsi rendelettel (HL L 331., 1. o.).

58      Egyébiránt a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a szociális biztonságra vonatkozó nemzeti jogszabályok összehangolására irányuló uniós szabályozás – különösen annak céljaira tekintettel – a céljaival összhangban álló, és kifejezetten előírt kivételektől eltekintve nem alkalmazható oly módon, hogy megfossza a migráns munkavállalót vagy annak jogutódjait a kizárólag egy tagállam jogszabályai alapján őt megillető családi ellátásokra való jogosultságtól (lásd ebben az értelemben a 100/78. sz. Rossi‑ügyben 1979. március 6‑án hozott ítélet [EBHT 1979., 831. o.] 14. pontját; a 733/79. sz. Laterza‑ügyben 1980. június 12‑én hozott ítélet [EBHT 1980., 1915. o.] 8. pontját; a 807/79. sz. Gravina‑ügyben 1980. július 9‑én hozott ítélet [EBHT 1980., 2205. o.] 7. pontját; a 320/82. sz. D’Amario‑ügyben 1983. november 24‑én hozott ítélet [EBHT 1983., 3811. o.] 4. pontját és a fent hivatkozott Kromhout‑ügyben hozott ítélet 21. pontját). Ebből következik, hogy nem állna összhangban az említett célokkal, ha oly módon értelmeznénk a halmozódás esetére előírt rendelkezéseket – mint amilyenek az 574/72 rendelet 10. cikkének rendelkezései –, hogy annak eredményeképpen a ténylegesen nyújtott ellátás összege kisebb legyen, mint az egyes ellátások összege külön‑külön (lásd különösen analógia útján a fent hivatkozott Rossi‑ügyben hozott ítélet 14. és azt követő pontjait, a 104/80. sz. Beeck‑ügyben 1981. február 19‑én hozott ítélet [EBHT 1981., 503. o.] 12. pontját, valamint a fent hivatkozott Kromhout‑ügyben hozott ítélet 21. pontját).

59      A fenti megfontolásokra tekintettel a feltett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy az 1408/71 rendelet 76. cikkét és az 574/72 rendelet 10. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az olyan ellátásra való jogosultság, amely megszerzésének nem feltétele a biztosítási, szolgálati vagy önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi idő, és amely azon tagállam joga szerint jár, amelyben az egyik szülő az ellátás kedvezményezettjeinek minősülő gyermekekkel együtt él, nem függeszthető fel részlegesen az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló olyan helyzetben, ahol a volt házastárs, aki egyben az érintett gyermekek másik szülője, főszabály szerint családi ellátásra jogosult azon állam jogszabályai szerint, amelyben munkát végez, vagy pusztán ezen állam nemzeti szabályozása, vagy az 1408/71 rendelet 73. cikke alapján, azonban – az erre vonatkozó kérelem benyújtásának elmulasztása miatt – ténylegesen nem részesül ebben az ellátásban.

 A költségekről

60      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

Az 1996. december 2‑i 118/97/EK tanácsi rendelettel módosított és naprakésszé tett, továbbá a 2005. április 13‑i 647/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14‑i 1408/71/EGK tanácsi rendelet 76. cikkét, illetve az 1408/71 rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1972. március 21‑i 574/72/EGK tanácsi rendelet 10. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az olyan ellátásra való jogosultság, amely megszerzésének nem feltétele a biztosítási, szolgálati vagy önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi idő, és amely azon tagállam joga szerint jár, amelyben az egyik szülő az ellátás kedvezményezettjeinek minősülő gyermekekkel együtt él, nem függeszthető fel részlegesen az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló olyan helyzetben, ahol a volt házastárs, aki egyben az érintett gyermekek másik szülője, főszabály szerint családi ellátásra jogosult azon állam jogszabályai szerint, amelyben munkát végez, vagy pusztán ezen állam nemzeti szabályozása, vagy az 1408/71 rendelet 73. cikke alapján, azonban – az erre vonatkozó kérelem benyújtásának elmulasztása miatt – ténylegesen nem részesül ebben az ellátásban.

Aláírások

---

* Az eljárás nyelve: német.