145

NIILO JÄÄSKINEN

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2010. november 25.(1)

C‑83/09. P. sz. ügy

Európai Bizottság

kontra

Kronoply GmbH & Co. KG,

Kronotex GmbH & Co. KG

„Fellebbezés – Állami támogatások – Az EK 88. cikk (3) bekezdése szerinti kifogást nem tartalmazó bizottsági határozat ellen benyújtott megsemmisítés iránti kereset – Elfogadhatósági feltételek – Az EK 88. cikk (2) bekezdése értelmében vett »érintett fél« fogalma”

1.        Fellebbezésében az Európai Közösségek Bizottsága azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága által a T‑388/02. sz., Kronoply és Kronotex kontra Bizottság ügyben 2008. december 10‑én hozott ítéletet (EBHT 2008., II‑305. o.; a továbbiakban: megtámadott ítélet), amelyben az Elsőfokú Bíróság elfogadhatónak minősítette a Kronoply GmbH & Co. (a továbbiakban: Kronoply) és a Kronotex GmbH & Co. (a továbbiakban: Kronotex) által előterjesztett, a német hatóságok által a Zellstoff Stendal GmbH számára papírpépgyártó üzem létrehozásához nyújtott támogatások vonatkozásában kifogást nem tartalmazó, 2002. június 19‑i C (2002) 2018 végleges bizottsági határozat (a továbbiakban: vitatott határozat) megsemmisítésére irányuló keresetet. A Bizottság azt kéri továbbá, hogy a vitatott határozattal szemben az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott megsemmisítés iránti keresetet a Bíróság nyilvánítsa elfogadhatatlannak.

2.        A jelen eljárásban a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság az úgynevezett „Cook”‑ügyben és a „Matra”‑ügyben hozott ítéletekben lefektetett jelenlegi ítélkezési gyakorlatot(2) vegye alapul, amely a Bizottság által az állami támogatások vizsgálatára szolgáló eljárások összefüggésében, az EK 88. cikk (3) bekezdése alapján elfogadott határozatok ellen benyújtott keresetek elfogadhatóságának feltételeire vonatkozik.(3)

3.        E tekintetben – mivel elősegítené az EK 88. cikk (2) bekezdése értelmében vett érintett felek eljárási jogainak hatékony védelmét – azt javaslom a Bíróságnak, hogy az eljárás tisztázása érdekében az igazságszolgáltatás működésének alapját képező jogbiztonság követelményének teljes tiszteletben tartása mellett pontosítsa a „Cook”‑ügyben és a „Matra”‑ügyben hozott ítéletekben lefektetett ítélkezési gyakorlatot.

I –    A tényállás, az eljárás és a megtámadott ítélet

A –    A jogvita előzményei és a vitatott határozat

4.        A Kronoply és a Kronotex két, a német jog szerint létrejött társaság, a Heiligengrabe‑ban, Land de Brandebourgban (Németország) fekvő termelőlétesítményeikben fából készült alapanyagokat gyártanak.

5.        2002. április 9‑i levelükben a német hatóságok bejelentették a Bizottságnak a Zellstoff Stendal GmbH‑nak (a továbbiakban: ZSG) nyújtandó állami támogatás tervezetét, amelynek célja a Szász‑Anhalt tartományban található Arneburgban (Németország) egy csúcsminőségű papírpép‑előállító üzem, egy faforgalmazási vállalkozás és egy logisztikai vállalkozás létrehozásának pénzügyi támogatása volt.

6.        A Bizottság 2002. június 19‑i levelében elfogadta a vitatott határozatot. 2002. szeptember 28‑án a Bizottság az EK‑Szerződés 88. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) 26. cikkének (2) bekezdése alapján az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában összefoglaló közleményt tett közzé a vitatott határozatról.(4)

7.        A Bizottság, figyelembe véve a kapacitástöbblet hiányát ebben az ágazatban, továbbá az ezáltal létrehozott közvetlen (a papírpépet előállító üzemben 580 közvetlen munkahely van) és a közvetett (körülbelül 1000 közvetett munkahely van az érintett és a szomszédos területen) munkahelyek számát, úgy határozott, hogy jóváhagyja a bejelentett intézkedéseket, amelyek egy vissza nem térítendő hitelből, befektetési támogatásból és kezességvállalásból álltak.

B –    A megtámadott ítéletről

8.        A Kronoply és a Kronotex az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2002. december 23‑án benyújtott keresetlevelével keresetet indított a vitatott határozat megsemmisítése iránt.

9.        Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2003. február 25‑én benyújtott külön beadványában a Bizottság elfogadhatatlansági kifogást nyújtott be, amely két jogalapra, egyrészről a kereset elkésettségére, másrészről a felperesek kereshetőségi jogának hiányára hivatkozik. 2005. június 14‑i végzésével az Elsőfokú Bíróság az elfogadhatatlansági kifogásnak az érdemi ügyhöz történő egyesítéséről rendelkezett.

10.      A megtámadott ítéletben az Elsőfokú Bíróság elutasította a kereset elkésettségére alapított elfogadhatatlansági kifogást, miközben elfogadta azt a jogalapot, amely szerint a felperes társaságok nem rendelkeznek kereshetőségi joggal a vitatott határozat megalapozottságának megkérdőjelezésére. Ezzel szemben az Elsőfokú Bíróság elfogadta az említett fellebbezők kereshetőségi jogát az eljárási garanciák védelmére irányuló kereseti kérelmük tekintetében, ugyanakkor megállapította e kérelem megalapozottságának a hiányát.

11.      Először is az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 57–59. pontjában különbséget tett egy állami támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségére vonatkozó bizottsági felülvizsgálati eljárás előzetes vizsgálati szakasza és a hivatalos vizsgálati eljárás között. Az Elsőfokú Bíróság továbbá az említett ítélet 60. és 61. pontjában azon ítélkezési gyakorlatot vette alapul, miszerint az EK 88. cikk (2) bekezdésének értelmében vett érintett felek által egy, az előzetes szakasz alapján kifogást nem tartalmazó bizottsági határozattal szemben benyújtott kereset az e rendelkezésből származó eljárási garanciák védelmét érintő részében elfogadható.

12.      Azonban az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 62. pontjában pontosította, hogy amennyiben a vitatott határozat megalapozottságáról van szó, a felperesnek igazolnia kell a Plaumann kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben(5) lefektetett ítélkezési gyakorlat értelmében vett sajátos helyzetét, ezért ezen ítélet 63. pontjában úgy ítélte meg, hogy a fellebbezők keresetükben egyszerre vitatják a hivatalos vizsgálati eljárás Bizottság által történő megindításának megtagadását és a vitatott határozat megalapozottságát. Az Elsőfokú Bíróság így a felperesek kereshetőségi jogát kezdte vizsgálni.

13.      Az Elsőfokú Bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperesek nem jogosultak a vitatott határozat megalapozottságának vitatására, mivel nem igazolták a fent hivatkozott Plaumann kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben lefektetett ítélkezési gyakorlat értelmében vett sajátos helyzetüket, és ezzel összefüggésben a megtámadott ítélet 64–69. pontjában elfogadhatatlanság miatt elutasította a keresetnek ezen részét.

14.      A valójában eljárási garanciák védelmére szolgáló kereshetőségi joggal kapcsolatban az Elsőfokú Bíróság kijelentette a megtámadott ítélet 77. pontjában, hogy a fellebbezők az EK 88. cikk (2) bekezdése értelmében vett érintett fél minőségük elismeréséhez kellőképpen igazolták a verseny, és annak kockázata közötti kapcsolatot, hogy a piaci helyzetüket az intézkedés befolyásolni fogja, ezért a keresetet az eljárási garanciák védelmét érintő részében elfogadhatónak nyilvánította.

15.      Mindezek alapján az Elsőfokú Bíróság a felperesek által hivatkozott valamennyi jogalapot megvizsgálta.

16.      Miután az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 80. pontjában megállapította, hogy egyedül a második jogalap vonatkozik a hivatalos vizsgálati eljárás meg nem indítására, az említett ítélet 81–83. pontjában úgy határozott, hogy ugyan az ítélkezési gyakorlat alapján nem az ő feladata az olyan jogalapok értelmezése, amelyek kizárólag valamely határozat eljárási jogokat biztosítása tekintetében fennálló megalapozottságát vitatják, ám módjában áll megvizsgálni, hogy az ügy érdemére vonatkozóan előterjesztett érvek nem támasztják‑e alá az ugyancsak a felperes által hivatkozott, arra vonatkozó jogalapot, hogy az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás megindításának igazolása komoly nehézségekbe ütközik. Így az első és a második jogalapot elfogadhatónak nyilvánította, míg a harmadik jogalapot mint elfogadhatatlant elutasította. Végül az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy a Bizottság jogosan tekintett el a hivatalos vizsgálati eljárás megindításától.

II – A fellebbezésről

A –    A Bizottság fellebbezéséről

17.      A Bizottság fellebbezése alátámasztására három jogalapra hivatkozik.

18.      Az EK 88. cikkre és az EK 230. cikk negyedik bekezdésére alapozott első jogalapjával a Bizottság azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság olyan ítélkezési gyakorlatra támaszkodott, amely ellentétes a Szerződés említett cikkeivel. Az Elsőfokú Bíróság tehát tévesen építette indokolását a megtámadott ítélet 60. pontjában kifejtett azon elvre, miszerint ha a Bizottság a hivatalos vizsgálati eljárás lefolytatása nélkül állapítja meg egy, az EK 88. cikkének (3) bekezdésén alapuló határozatban a nyújtott támogatás összeegyeztethetőségét, az EK 88. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárási garanciák csak akkor érvényesülhetnek, ha a jogosultjaik lehetőségében áll e határozat közösségi bíróság előtti megtámadása.(6)

19.      A felperesek által előadott jogalapok értelmezése kapcsán kifejtett indokok ellentmondásosságára alapított második jogalapjában a Bizottság kifogásolja az Elsőfokú Bíróság megközelítését, amely véleménye szerint azon különbségek összemosásához vezetett, amelyek az eljárási jogokkal foglalkozó és az érdemben előterjesztett, kizárólag a bizottsági határozat által jelentős mértékben érdekelt feleknek fenntartott jogalapok között álltak fenn. Az Elsőfokú Bíróság által a megtámadott ítélet 82. és 83. pontjában alkalmazott értelmezés így a kereshetőségi jog fogalmának kiterjesztéséhez vezetett.

20.      Az érintett fél fogalmának értelmezése során elkövetett téves jogalkalmazásra alapított harmadik jogalapjával a Bizottság azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság egyetlen nyersanyagpiacon nyújtott támogatás kedvezményezettje versenytársainak az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti érintett félként való elismerésével eltért az elfogadott gyakorlattól.

III – A ZSG válaszbeadványáról

21.      A ZSG a Bizottságot támogatja a 2009. február 23‑án benyújtott válaszbeadványában, amelyben – bár a Bizottság jogalapjaival nagymértékben megegyező, de – saját érvelését fejti ki.

22.      A ZSG azt kéri a Bíróságtól, hogy elsősorban helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet abban a részében, amelyben elfogadhatónak ítélte a Kronoply és a Kronotex keresetét, másodsorban a Kronoply és a Kronotex megsemmisítés iránt előterjesztett keresetét mint elfogadhatatlant teljes egészében utasítsa el.

23.      Megjegyzem, hogy a ZSG kifejezetten jelezte ellenkérelmében, hogy azt a Bizottság által hivatkozott főbb jogalapokra vonatkozó néhány észrevételre kívánja korlátozni. Következésképpen, a Bíróságnak kell a ZSG által előterjesztett érvek közül kiválasztania azokat, amelyeket egy csatlakozó fellebbezést alkotó jogalapoknak lehet tekinteni.

24.      E tekintetben emlékeztetek arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján a Törvényszék előtti eljárásban a beavatkozókat e bíróság előtti feleknek kell tekinteni. Emiatt ha az Elsőfokú Bíróság ítélete a fellebbezés tárgya, a Bíróság eljárási szabályzata 115. cikkének 1. §‑át kell a beavatkozókra alkalmazni, amely az említett eljárási szabályzat 93. és 123. cikkének megfelelően mentesíti őket a Bíróság előtt egy új beavatkozói kérelem előterjesztése alól.(7)

25.      Így az Európai Unió Bírósága alapokmányának 40. cikk negyedik bekezdése nem tiltja, hogy a beavatkozó az általa támogatott fél érvelésétől eltérő érveket hozzon fel, feltéve hogy ezek e fél indítványainak támogatására irányulnak.(8) Egy, az eljárási szabályzat 115. cikke alapján válaszbeadvány benyújtására jogosult beavatkozó fél ugyanis kifejezett korlátozás hiányában minden olyan jogkérdésre vonatkozó jogalapra hivatkozhat, amely a megtámadott ítélet alapját képezte.(9)

26.      Következésképpen nincs akadálya annak, hogy a ZSG bizonyos érvei csatlakozó fellebbezésnek minősüljenek.

IV – Az EK 88. cikk (2) bekezdésében az érintettekre ruházott jogok természetére vonatkozó általános észrevételek

27.      Mielőtt megvizsgálnám a fellebbezésben hivatkozott jogalapokat, emlékeztetni kívánok az állami támogatásokra vonatkozóan az EK‑Szerződés által bevezetett ellenőrzési rendszer néhány releváns szabályára.

28.      Az EK 88. cikke olyan különleges eljárást hoz létre, amely révén a Bizottság állandó jelleggel vizsgálja és ellenőrzi az állami támogatásokat. A tagállamok által tervezett új támogatásokat olyan előzetes eljárásnak kell alávetni, amelynek hiányában nyújtott egyetlen támogatást sem lehet szabályszerűen nyújtottnak tekinteni. Az EK 88. cikk (3) bekezdésének első mondata szerint végrehajtása előtt a Bizottságot szükséges időben tájékoztatni kell minden támogatás nyújtására és módosítására irányuló szándékról. A Bizottság tehát elvégzi a tervezett támogatások előzetes vizsgálatát. Amennyiben e vizsgálat során kiderül, hogy a tervezett támogatás nem összeegyeztethető a közös piaccal, a Bizottság haladéktalanul megindítja az EK 88. cikk (2) bekezdésének első albekezdése szerinti eljárást.(10)

29.      Amint azt a British Aggregates kontra Bizottság ügyben Mengozzi főtanácsnok megjegyezte, azok a határozatok, amelyeket a Bizottság a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása nélkül fogad el, rövid áttekintést követően hozott jogi aktusok, amely áttekintésre rövid határidőn belül, sőt, kizárólag a Bizottság és az érintett tagállam közötti párbeszéd alapján kerül sor. A jogalkotó szándéka az volt, hogy ilyen jogi aktusok útján lehetővé tegye a Bizottság számára, hogy elkerülje a teljes vizsgálattal járó jelentős időveszteséget azokban az esetekben, amikor már első ránézésre nyilvánvalóan nem áll fenn támogatás, vagy a támogatás összeegyeztethető a közös piaccal.(11)

30.      Ki kell emelnem, hogy a Bizottságnak értékelésében be kell tartania a következő követelményeket: először, hogy a valamely támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségének megállapítására vonatkozó hatáskört olyan intézkedésekre korlátozza, amelyek nem vetnek fel komoly nehézséget, így ez esetben ez a követelmény kizárólagos jellegű(12); másodszor, ha a Bizottság komoly nehézségekkel kerül szembe, nem rendelkezik mérlegelési jogkörrel a hivatalos vizsgálati eljárás megindításával kapcsolatosan.(13) Harmadszor, a komoly nehézségek fogalma objektív természetű.(14)

31.      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint tehát a Bizottság valamely támogatás javára hozandó határozat elfogadásakor csak abban az esetben szorítkozhat az EK 88. cikk (3) bekezdése szerinti előzetes vizsgálatra, ha az első vizsgálat során megbizonyosodott arról, hogy ez az intézkedés összeegyeztethető a Szerződéssel. Amennyiben azonban az említett első vizsgálat során a Bizottság ezzel ellentétes következtetésre jut, vagy nem tud felülkerekedni a támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségének értékelése során felmerült nehézségeken, úgy köteles minden szükséges véleményt beszerezni, valamint e célból az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti eljárást megindítani.(15)

32.      Csak ez utóbbi vizsgálati eljárás keretében – amelynek célja, hogy a Bizottság számára lehetővé tegye az ügy valamennyi körülményéről való teljes körű tájékozódást – írja elő a Szerződés a Bizottság számára azt a kötelezettséget, hogy az érintetteket felhívja észrevételeik megtételére.(16)

33.      E tekintetben felhívom a figyelmet, hogy az EK 88. cikk (2) bekezdésében előírt, az érintettek írásbeli észrevételek megtételére irányuló jogának természetét nem lehet összekeverni a szorosabb értelemben vett védelemhez való jogként értelmezhető meghallgatáshoz való jog természetével.

34.      Így az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) a megfelelő [helyesen: gondos] ügyintézés elvének lényeges elemeként említi, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy az őt hátrányosan érintő egyedi intézkedések meghozatala előtt meghallgassák, az iratokba betekintsen, és hogy az igazgatási szervek a döntéseiket indokolják.(17)

35.      A közösségi jog alapelvei közé tartozik ugyanis a meghallgatáshoz való jog minden olyan eljárásban történő tiszteletben tartása, amely meghatározott személyre nézve hátrányos intézkedéshez vezethet; ezt a jogot még az eljárásra vonatkozó szabályozás teljes hiánya esetén is biztosítani kell.(18)

36.      Márpedig mivel a Bizottság által az EK 88. cikk (2) bekezdése alapján meghozott határozatok kizárólagos címzettjei a tagállamok(19), az említett elv a Bizottság által lefolytatott hivatalos vizsgálati eljárás keretében történő alkalmazása során megszorító módon értelmezendő.

37.      Meg kell ugyanis állapítani, hogy noha az EK 88. cikk (2) bekezdése feljogosítja az érintetteket észrevételeik megtételére, e rendelkezés ítélkezési gyakorlatban kialakított értelmezése szerint az érintettek kizárólag az ügy körülményeinek megfelelő mértékű részvételi joggal rendelkeznek a közigazgatási eljárásban.(20)

38.      A jelen eljárásban véleményem szerint elengedhetetlen hangsúlyozni, hogy az EK 88. cikk (2) bekezdése csak az észrevételek megtételéhez való jogot, nem pedig a védelemhez való jogot érinti.(21)

39.      Az ítélkezési gyakorlatból világosan kitűnik, hogy a támogatás nyújtásáért felelős tagállamtól eltérő érdekelt felek maguk nem tarthatnak igényt a Bizottsággal történő olyan kontradiktórius vitakifejtésre, mint amilyen az említett államot illeti meg.(22) Amint a Bíróság a SFEI és társai ügyben hozott ítéletében megállapította, „egyrészt a 93. cikk (3) bekezdése által előírt tájékoztatási kötelezettségnek és a támogatási tervek megvalósítása előzetes megtiltása kötelezettségének címzettje a tagállam. Másrészt ugyancsak a tagállam a címzettje a Bizottság egy támogatás összeegyeztethetetlenségét megállapító és az általa szabott határidőben történő megszüntetését elrendelő határozatának”.(23)

40.      Nem szabad ugyanakkor megfeledkezni arról, hogy az állami támogatások vizsgálatára irányuló eljárásnak közigazgatási jellege van, amelyben nincsenek kvázi igazságszolgáltatási elemek.

V –    A fellebbezés első jogalapjáról

A –    A Bizottság érvei

41.      A Bizottság első jogalapjában azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróság az elsőfokú eljárás felperesei kereshetőségi jogának értékelése keretében az EK 88. cikkel és az EK 230. cikk negyedik bekezdésével ellentétes ítélkezési gyakorlatot vette alapul, mivel lehetővé teszi a Bíróság előtti eljárást az elsőfokú eljárás felperesei számára, akik az EK 88. cikk (2) bekezdésében állítólag előírt eljárási jogok védelmére hivatkozva anélkül vitatnak egy, az utóbbi cikk alapján hozott határozatot, hogy megfelelnének az EK 230. cikk negyedik bekezdésében előírt elfogadhatósági feltételeknek.

42.      A Bizottság, miután kiemelte az EK 88. cikk (2) és (3) bekezdésében szabályozott eljárások közötti különbséget, pontosítja, hogy az érdekelt felek csak az EK 88. cikk (2) bekezdése alapján adhatják elő az érveiket.

43.      Továbbá a Bizottság szerint a Szerződés tükrében a Bizottság fellépése jogszerűségének elve tiszteletben tartása és a valamely állami támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségére vonatkozó hivatalos vizsgálati eljárás nélkül meghozott határozat esetén a teljes jogvédelem biztosítása érdekében semmiképpen sincs szükség olyan külön jogi védelemre, amely indokolhatja az EK 230. cikk negyedik bekezdésétől való eltérést. A Bizottság által megvalósított mulasztás (a hivatalos vizsgálati eljárás meg nem indítása) és a határozatának jogellenessége közötti okozati összefüggés bizonyításával ugyanis e határozat bírósági felülvizsgálata biztosított, amennyiben a felperes megfelel az említett elfogadhatósági feltételeknek.

44.      Végül a Bizottság szerint a megtámadott ítéletből és különösen 70. pontjából az tűnik ki, hogy az Elsőfokú Bíróság azt az elméletet fogadja el, miszerint az eljárási jogok védelmére vonatkozó kereshetőségi jog nem követeli meg, hogy a felperest a vitatott határozat személyében és közvetlenül érintse. Ezen álláspont alátámasztásához bizonyítani kell, hogy az EK 88. cikk (2) bekezdése nemcsak a Bizottság számára állapít meg jogi kötelezettséget, hanem az érintettek számára jogot is teremt.

45.      Márpedig egyrészről az EK 88. cikk (2) bekezdése az állami támogatásokra vonatkozó felügyeleti eljárást, nem pedig a Bíróság előtti eljáráshoz való hozzáférés feltételeit szabályozó közigazgatási rendelkezés. Másrészt miután a közösségi jogalkotó az EK 230. cikk negyedik bekezdésében kifejezetten meghatározta az elfogadhatóság feltételeit, képtelenség lenne azt feltételezni, hogy az EK 88. cikkel hallgatólagosan el kívánt volna térni ettől.

B –    Az állami támogatásokra vonatkozó keresetek elfogadhatóságáról, továbbá a „Cook”‑ügyben és a „Matra”‑ügyben hozott ítéletekben elfogadott megoldás alkalmazásáról

46.      Bevezetésképpen(24) elegendő arra emlékeztetni, hogy az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében valamely természetes vagy jogi személy csak akkor indíthat keresetet egy másik személyhez címzett határozat ellen, ha e határozat közvetlenül és személyében érinti őt.(25)

47.      A fent meghatározott első feltétellel kapcsolatban az az állandó ítélkezési gyakorlat, hogy valamely magánszemély közvetlen érintettségének ténye megköveteli, hogy a szóban forgó közösségi intézkedés közvetlen hatást gyakoroljon e magánszemély jogi helyzetére, és ne hagyjon mérlegelési lehetőséget az intézkedés végrehajtásával megbízott címzettek számára, mert az ilyen végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül a közösségi szabályozás alapján történik.(26)

48.      Az EK 230. cikkében előírt második feltétellel kapcsolatban a „személyében” kifejezés tartalmát a Bíróság a Plaumann kontra Bizottság ügyben hozott ítéletében(27) állapította meg, amelyből kiderül, hogy azok a természetes vagy jogi személyek, akik nem címzettjei a megtámadott határozatnak, csak akkor állíthatják, hogy személyükben érintettek, ha a vitatott határozat sajátos tulajdonságaik, vagy olyan ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, amely minden más személytől megkülönbözteti őket.(28)

49.      Az állami támogatások területén a Bíróság valóban sajátos megoldásokat alkalmazott a harmadik személyek által benyújtott keresetek elfogadhatóságára vonatkozóan annak érdekében, hogy eleget tegyen az e téren alkalmazandó eljárás sajátosságainak. Ezen a területen általában az elfogadhatóság feltételei eltérők attól függően, hogy a megtámadott határozatot a hivatalos vizsgálati eljárás előzetes vagy érdemi szakaszában hozták‑e meg.

50.      A hivatalos vizsgálati eljárás mellőzéséről szóló bizottsági határozat megsemmisítésére irányuló keresettel összefüggésben a Bíróság megközelítése, amelyet a jogelmélet liberálisnak minősített, azon felek eljárási jogainak védelmére összpontosít, akik az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti érdekelt felek, azaz az ugyanezen bekezdés alapján indított eljárás keretében észrevételek előterjesztésére jogosult, de ezen joguktól az EK 88. cikk (3) bekezdése alapján a Bizottság által elfogadott jogerős határozattal megfosztott felek.

51.      A Cook kontra Bizottság ügyben(29) a Bíróság Tesauro főtanácsnok javaslatait követve(30), ahelyett hogy átvette volna a Cofaz és társa kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben(31) kialakított szempontokat, elfogadhatónak ítélt egy versenytárs által benyújtott keresetet, és az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti érintett harmadik fél fogalmát a Bizottságnak az EK 88. cikk (3) bekezdése alapján elfogadott határozata vonatkozásában alkalmazandó ítélkezési gyakorlat rangjára emelte, majd egy hónappal később a Matra kontra Bizottság ügyben hozott ítéletében(32). újból ezt a megközelítést alkalmazta.

52.      A „Cook”‑ügyben és a „Matra”‑ügyben hozott ítéletekben lefektetett ítélkezési gyakorlat alapján amikor a Bizottság, anélkül hogy az EGK 93. cikk (2) bekezdése (később EK 88. cikk (2) bekezdése) szerinti eljárást megindította volna, ugyanezen cikk (3) bekezdése alapján megállapítja, hogy a bejelentett intézkedés nem minősül állami támogatásnak, vagy ez a támogatás összeegyeztethető a közös piaccal, azok a személyek, vállalkozások vagy vállalkozások társulásai, amelyek érdekeit esetleg sérti valamely támogatás nyújtása, azaz különösen e támogatás kedvezményezettjeinek versenytárs vállalkozásai, és azok a szakmai szervezetek, amelyeket érdekelt felekként megilletik az eljárási jogok az EK 88. cikk (2) bekezdésében foglalt eljárásban, megsemmisítés iránti keresetet nyújthatnak be e megállapítást tevő határozattal szemben.

53.      A kereset elfogadhatósága a „Cook”‑ügyben és „Matra”‑ügyben kidolgozott jogelméletnek megfelelően tehát egyrészről a jogalapok természetétől, másrészről a felperesi minőségtől függ. Az elfogadhatóság feltételeinek vizsgálata során különbséget kell tenni a Bizottság határozatát érdemben vitató és az eljárási jogainak védelmére hivatkozó felek között. A Bizottság kontra Aktionsgemeinschaft Recht und Eigentum ügyben hozott ítélet következtében ez a viszonylag egyértelmű megkülönböztetés határozza meg az alkalmazandó vizsgálatot.(33)

54.      A Bíróság által a fent hivatkozott Cook kontra Bizottság ügyben és a fent hivatkozott Matra kontra Bizottság ügyben hozott ítéletekben alkalmazott megoldás nem váltott ki egyhangú elismerést az jogelméleti irodalomban, ezért most emlékeztetek az általa indított vita főbb elemeire.(34)

55.      Néhányan azt állítják, hogy a fent hivatkozott Bizottság kontra Aktionsgemeinschaft Recht und Eigentum ügyben hozott ítéletében a Bíróság annak érdekében, hogy megkönnyítse a természetes és jogi személyek számára a Bíróság előtti eljáráshoz való hozzáférést, túllép a Jacobs főtanácsnok által az Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyben(35) tett javaslatokon.(36)

56.      Az említett Cook kontra Bizottság és Matra kontra Bizottság ügyben hozott ítéletek következtében ugyanis a Bizottság határozatának megtámadására elfogadható személyek csoportja szélesebb körű lett, mint azoké, akik a szóban forgó jogi aktus EK 88. cikkének (2) bekezdése keretében történő megtámadására jogosultak. Így valamennyi, az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti érdekelt felet a hivatalos vizsgálati eljárás mellőzéséről szóló bizottsági határozat által „személyében érintettnek” kell tekinteni.(37) Az Elsőfokú Bíróság azt is egyértelműen megállapította, hogy maga az a tény, hogy a feleknek az EK 88. cikk (3) bekezdése értelmében már az előzetes vizsgálati szakaszban lehetőségük volt előadni az érveiket, nem foszthatja meg őket attól a joguktól, hogy az EK 88. cikk (2) bekezdésében számukra kifejezetten biztosított eljárási garanciákat tiszteletben tartsák.(38)

57.      Márpedig nyilvánvaló, hogy az EK 88. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott határozat keretében pusztán az, hogy az elsőfokú eljárás felperesei „érintetteknek” tekintendők, mivel ez önmagában nem ruházza fel őket kereshetőségi joggal, nem elegendő a keresetük elfogadhatóságának megállapításához. Épp ellenkezőleg a feleknek, mivel a hivatalos vizsgálati eljárást lezáró határozatot vitatják, a fent hivatkozott Plaumann kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben lefektetett ítélkezési gyakorlat értelmében vett sajátos helyzettel kell rendelkezniük, ami többek között annak igazolását is jelenti, hogy piaci versenyhelyzetüket a Bizottság határozata lényegesen érinti.

58.      Ebből következik, hogy az ítélkezési gyakorlat jelenlegi állása szerint az elsőfokú eljárás felpereseit – amennyiben az EK 88. cikk (2) bekezdése alapján őket megillető eljárási jogaik védelmében lépnek fel – megilleti a kereshetőségi jog, anélkül hogy igazolniuk kellene, hogy a vitatott határozat meghozatala lényegében érintette volna az érintett piacon betöltött helyzetüket.(39)

59.      A „Cook”‑ügyben és a „Matra”‑ügyben hozott ítéletekben lefektetett ítélkezési gyakorlatot több főtanácsnok is komoly kritikával illette.

60.      Így Jacobs főtanácsnok a fent hivatkozott Cook kontra Bizottság ügyben és a Matra kontra Bizottság ügyben hozott ítéleteken alapuló ítélkezési gyakorlatot nem kielégítőnek, összetettnek, nyilvánvalóan illogikusnak és következetlennek minősítette.(40) Miután a főtanácsos rámutatott az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti kereshetőségi feltételek összemosódása miatti zavarra, egyben megkérdőjelezte az EK 230. cikk negyedik bekezdésétől való eltérés fennállását is. A főtanácsos következésképpen minden olyan esetben, amikor a felperes az EK 88. cikk (3) bekezdése alapján hozott határozatot támad meg – a kereset jogalapjától függetlenül –, a közvetlen és személyében való érintettség kritériumának alkalmazását javasolja, a személyében való érintettséget kevésbé megszorítóan értelmezve, mint a fent hivatkozott Plaumann kontra Bizottság ügyen hozott ítéletben.(41)

61.      Tekintettel az EK 88. cikk (3) bekezdése alapján hozott határozatok természetére, Mengozzi főtanácsnok(42) azt a kérdést tette fel, hogy nem lenne‑e megfelelőbb, ha az ilyen jogi aktusok közösségi bíróságok általi felülvizsgálata minden egyes esetben – tekintet nélkül a felperes kereshetőségi jogának alapjára – arra korlátozódna, hogy meggyőződjenek arról, teljesültek‑e a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása elmaradásának feltételei, vagy megállapítsák, nem áll‑e fenn komoly kétely a tekintetben, hogy az intézkedés nem minősül támogatásnak, vagy mindenesetre az összeegyeztethető a közös piaccal. Az „anyagi jogi kérdésekre” vonatkozó döntés így a határozat megsemmisítése esetén, elhalasztódna a Bizottság által a fent említett eljárás lezárásaképpen később hozott végleges határozat ellen benyújtott kereset megvizsgálásáig.

62.      A közösségi bíróság általi különbségtétel az EK 88. cikk (3) bekezdése alapján elfogadott határozat elleni keresetek elfogadhatóságának feltételeit illetően bírálat megfogalmazására indította Bot főtanácsnokot.(43) Ez utóbbi szerint a „Cook”‑ügyben és a „Matra”‑ügyben hozott ítéletekben lefektetett ítélkezési gyakorlat végül oda vezet, hogy az állami támogatások vizsgálati eljárásában az érdekelt felek számára elismert jogokat korlátozzák. Bot főtanácsnok, miután hangsúlyozta a hatályos ítélkezési konstrukció mesterséges jellegét, rámutatott, hogy a felperes célja azonos, aszerint hogy eljárási jogainak védelmére hivatkozik, vagy a támogatást értékelő határozat megalapozottságát vitatja, mivel a felperes keresetével mindkét esetben a hivatalos vizsgálati szakaszának megindítására törekszik. Ezért javasolta a Bíróságnak, hogy ismerje el, hogy ha valamely személy vitatja a Bizottság előzetes vizsgálatot követően elfogadott értékelésének megalapozottságát, az illető szükségszerűen megkérdőjelezi a hivatalos vizsgálati eljárás megindításának hiányát, és következésképpen arra törekszik, hogy eljárási jogai védelemben részesüljenek.(44)

63.      Végül a 3F kontra Bizottság ügyben hozott ítélet(45) alapjául szolgáló ügyben Sharpston főtanácsnok véleményében elutasította az olyan formális megközelítést, amely hátrányos helyzetbe hozza azt a felperest, aki a vitatott intézkedésekre vonatkozó járulékos érdemi észrevételeket terjesztett elő.

C –    A „Cook”‑ügyben és a „Matra”‑ügyben kialakított ítélkezési gyakorlat érvényességéről

64.      Először is véleményem szerint azon feltevésből érdemes kiindulni, hogy a Szerződés egyértelműen feljogosítja az érdekelt feleket, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás keretein belül benyújtsák észrevételeiket.

65.      Az érintett félnek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy hatékonyan fejtse ki álláspontját a tényállás és a Bizottság által folytatott vizsgálat tárgyát képező hivatkozott körülmények valószerűségéről és jelentőségéről, ha véleménye szerint a Bizottság anélkül fogadta el az EK 88. cikk (3) bekezdése szerinti kifogást nem tartalmazó határozatát, hogy teljes mértékben megismert volna minden olyan hozzáférhető adatot, amely nehézségeket okozhat a kérdéses intézkedés értékelésében.

66.      Véleményem szerint olyan önálló eljárási jogról van szó, amely különleges bírósági védelmet von maga után, és amely nem tekinthető érvénytelennek a határozat megalapozottságának megtámadására irányuló kereshetőségi jog hiányára hivatkozva.

67.      Ez a kereshetőségi jog azonban önmagában nem elegendő önmagának a határozat megalapozottságának kétségbe vonására. E célból a fent hivatkozott Plaumann kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben meghatározott sajátos helyzetben kell lenni.

68.      Másodszor Mengozzi főtanácsnok a British Aggregates kontra Bizottság ügyben ismertetett indítványában kiemelte, hogy a „Cook”‑ügyben és a „Matra”‑ügyben kialakított különösen összetett és meglehetősen formalista ítélkezési gyakorlatot annak a szükségessége magyarázza, hogy abban az esetben, ha a keresetet az EK 88. cikk (2) bekezdése értelmében vett kizárólag érintett fél minőségére hivatkozó személy nyújtja be, a vitatott határozat közösségi bíróságok általi felülvizsgálata ne terjedjen túl azon, ami annak biztosításához szükséges, hogy az említett rendelkezésben garantált eljárási jogok teljesüljenek.(46)

69.      Véleményem szerint valóban a Bizottság által lefolytatott eljárás közigazgatási természetéhez kell ragaszkodni annak érdekében, hogy egy uniós jogforrás jogszerűségének vitatására fennálló locus standi (kereshetőségi jog) kérdését meg lehessen különböztetni a közigazgatási hatósággal szemben biztosított eljárási jogok kérdésétől.

70.      Megjegyzem, hogy amíg az EK 88. cikk (2) bekezdése egy európai közigazgatási eljárási szabályt ír elő, addig az EK 210. cikk az európai közigazgatási keresetekre vonatkozó szabályt határoz meg.

71.      Érdemes e tekintetben kiemelni a gondos ügyintézés elvének jelentőségét. Ezen elvet, amelyet az ítélkezési gyakorlat alakított ki, és amely csak az utóbbi időben kapott megerősítést a Charta 41. cikkében, a közösségi jog általános alapelvének kell tekinteni.(47)

72.      Mivel az említett elv alapos és pártatlan vizsgálatot követel meg(48), úgy vélem, hogy az eljárási jogok sérthetetlenségének garantálása érdekében az EK 88. cikk (2) bekezdésében említett eljárás megindítására irányuló jog a Bizottság azon kötelezettségéből származik, miszerint komoly nehézségek hiányában határozatát az EK 88. cikk (3) bekezdése alapján kell meghoznia.

73.      A Bíróság nemrég úgy ítélte meg, hogy a 85/337/EGK irányelvben(49) meghatározott feltételek értelmében a környezetvédelmi döntéshozatalban történő részvétel különbözik a bírósági jogorvoslattól, és attól eltérő célja van, mivel az utóbbi iránti eljárást adott esetben a döntéshozatali eljárás eredményeként meghozott határozattal szemben is meg lehet indítani. Ez a részvétel tehát nincs hatással a jogorvoslati eljárás megindításának feltételeire.(50) Anélkül, hogy szándékomban állna az EK 88. cikk (2) bekezdése értelmében fennálló közigazgatási eljárásban való részvételi jog és a környezetvédelmi közigazgatási eljárásban történő részvételi jog egymáshoz közelítése, szeretném kiemelni, hogy ez utóbbi tágabb értelemben került meghatározásra, mint az eljáráshoz való jog.

74.      Harmadszor megjegyzem, hogy az állami támogatások vizsgálati eljárásainak keretein belül a fent hivatkozott Matra kontra Bizottság ügyben kialakított ítélkezési gyakorlat alkalmazása nem jár az érdekelt felek részére a Szerződésben és a másodlagos jogban biztosított eljárási jogok kiterjesztésének veszélyével.

75.      Sőt ellenkezőleg, azon eljárás keretein belül, amelyben az érintett fél fogalma teljes mértékben alkalmazandó, a Szerződés által biztosított jog kifejezett megerősítéséről van szó. Ily módon az említett Matra kontra Bizottság ügyben kialakított ítélkezési gyakorlat célja a hivatalos vizsgálati eljárás keretein belül elismert jog megerősítése, nem pedig egy újabb jog elismerése az előzetes eljárás keretein belül.

76.      Másfelől a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti jogosultság természete a vizsgálati eljárásban való részvételre korlátozódik, és egyáltalán nem biztosít az érdekelt felek részére az EK 230. cikk (4) bekezdésében foglalt feltételeket veszélyeztető jogosultságot.

77.      Negyedszer a jogelméleti kritikákat, valamint több főtanácsnok állásfoglalását is figyelembe véve hajlok arra az álláspontra, hogy elérkezett a pillanat, amikor a Bíróságnak – a hivatalos vizsgálati eljárás keretein belül az érdekelt felek jogait biztosító bírói védelem alapelvét megőrizve – véglegesen pontosítania kell az EK 88. cikk (3) bekezdése alapján a Bizottság döntései ellen benyújtott keresetek elfogadhatóságának szabályait.

78.      Mostanra nyilvánvaló, hogy a természetes és jogi személyeket megillető, a Bizottság EK 88. cikk (3) bekezdése értelmében hozott határozatok megtámadására fennálló kereshetőségi jogra vonatkozó szabályok jelenleg homályosak és bizonytalanok. Úgy tűnik ugyanis, hogy jelenleg lehetetlen mind a felek, mind az Elsőfokú Bíróság részére egyértelműen azonosítani a jogalapok összességéből az eljárási jogok védelmére és az ügy érdemére vonatkozókat.

79.      Az ítélkezési gyakorlatból vett több példa is bizonytalanságról tanúskodik mind a vizsgálat kimenetele, mind az elbánás tekintetében.(51) Ezenkívül az Elsőfokú Bíróság legutóbbi, a Kronoply‑ügyben(52), a Deutsche Post és DHL International kontra Bizottság ügyben(53) és a Scheucher-Fleisch és társai kontra Bizottság ügyben(54) hozott ítéletei a jogbiztonság biztosítása tekintetében jogelméleti kétségeket is felvetettek, ennélfogva az Elsőfokú Bíróság arra törekszik, hogy az ügy érdemére vonatkozó érvek közül belátása szerint válogassa ki az eljárási jogok védelmét biztosító jogalapokhoz kapcsolódó érveket.(55) Egyébként a Bizottság fellebbezésében fenntartja, hogy egy ilyen megközelítés érinti a védelemhez való jogait és a fegyveregyenlőség elvét is.

80.      E tekintetben megjegyzem, hogy jelen indítványom 30. és 31. pontjában említett ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság csak abban az esetben tekinthet egy támogatást összeegyeztethetőnek, amennyiben semmilyen kétség nem merül fel annak összeegyeztethetősége tekintetében. A felperesnek annak bizonyítására kell hangsúlyt fektetnie, hogy a Bizottság komoly nehézségekkel találta magát szemben az érintett intézkedések értékelése során. Ugyanis a Bizottság előzetes vizsgálati eljárása alapján hozott határozatát megtámadni kívánó felperes célja az, hogy a Bizottság az EK 88. cikk (2) bekezdése alapján indítsa meg a hivatalos vizsgálati eljárást. Míg a felperes elérni kívánt célja az is lehetett, hogy az Elsőfokú Bíróság semmisítése meg a bizottsági határozat érdemi részét, az eljárási logika szerint a felperes arra igyekszik kényszeríteni a Bizottságot, hogy az utóbbi olyan részletesebb vizsgálatot folytasson le, amely értékelésének megváltoztatásával végződhet.

81.      Elismerem, hogy a komoly nehézségek fogalma összetett, sőt alkalmazását tekintve mesterséges, mert az igazi kérdés az, hogy a Bizottság eltérő határozatot hozott volna‑e a hivatalos vizsgálati eljárás alapján. Mindenesetre nyilvánvaló, hogy az állami támogatások vizsgálatára irányuló rendelkezések általános szerkezetét vitathatatlanul bizonyos formalizmus jellemzi. Ezen formalizmus – amely jogelméleti kritikákat váltott ki(56), és amely a „Cook”‑, illetve a „Matra”‑ügyben hozott ítéletekben lefektetett ítélkezési gyakorlatban is tükröződik – paradox módon hozzájárulhat az alkalmazandó szabályok egyértelművé tételéhez és a jogalanyok jogbiztonságának megerősítéséhez a jogalapok uniós bíróság előtt történő megfogalmazása révén.

82.      Véleményem szerint az Elsőfokú Bíróság előtt felhozott, az eljárási jogok biztosítására hivatkozó jogalapnak kifejezetten eljárásinak kell lennie, azaz az EK 88. cikk (2) bekezdése értelmében az eljárást meg kellett volna indítani, de az e jogalap alátámasztására előterjesztett érvek olyan tényeket vagy bizonyítékokat vehetnek számításba, amelynek a Bizottságban komoly kételyeket kellett volna felvetniük. Ezen elemek szükségszerűen anyagi természetűek, mivel a közigazgatási eljárás érdemi részét képezik. A hivatkozott Plaumann kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben bevezetett vizsgálat teljes mértékben alkalmazandó, amennyiben a felperes azzal az indokkal kéri a határozat hatályon kívül helyezését, hogy az intézkedés jogellenes vagy a közös piaccal összeegyeztethetetlen támogatást valósít meg.

83.      A Bíróság a 3F kontra Bizottság ügyben hozott ítéletében(57) ezt a megoldást választotta. A Bíróság ugyanis úgy ítélte meg, hogy „(i)gaz, amint a 659/1999 rendelet 4. cikkének (3) bekezdéséből kitűnik, a Bizottság akkor hoz kifogást nem tartalmazó határozatot, ha úgy találja, hogy nem merül fel kétség a bejelentett intézkedés közös piaccal való összeegyeztethetőségét illetően. Amennyiben a felperes az ilyen határozat megsemmisítését kéri, lényegében azt kifogásolja, hogy a támogatásra vonatkozó határozatot anélkül fogadták el, hogy a Bizottság hivatalos vizsgálati eljárást indított volna, és ezzel megsértette eljárási jogait. Annak érdekében, hogy keresete sikeres legyen, a felperes bizonyíthatja, hogy a szóban forgó intézkedés közös piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatosan kétségeket kellett volna ébresztenie. Az ilyen érvelés azonban nem változtathatja meg a kereset tárgyát és annak elfogadhatóságának feltételeit sem”.

84.      Végül alkotmányossági szempontokat figyelembe véve úgy vélem, hogy amikor egy legfelsőbb szinten eljáró bíróság a magánszemélyek részére a jogszabály szövegén túlmenően bírói jogvédelmi utat nyit meg, az ítélkezési gyakorlat által kialakított ilyenfajta védelmet véglegesen csak a jogalkotó utasíthatja el. A Bíróságnak tehát törekednie kell az ítélkezési gyakorlatában a biztosított jogok végrehajtása módjának pontosítására, de saját maga nem utasíthatja el azt. Egyedül az uniós jogalkotóknak van joga a „Cook”‑ügyben és a „Matra”‑ügyben hozott ítéletekben lefektetett ítélkezési gyakorlata által megnyitott kapu bezárására.

85.      A fentiekre tekintettel a Bíróságnak több lehetősége is van az említett „Cook”‑ügyben és a „Matra”‑ügyben hozott ítéletekben lefektetett ítélkezési gyakorlat átvételére.

86.      Az alkalmazandó elfogadhatósági teszt tekintetében a Bíróság kifejezetten ítélkezhet úgy, hogy függetlenül a jogalap természetétől egyetlen feltételt követel meg, amelyet a fent hivatkozott Plaumann kontra Bizottság ügyben kialakított ítélkezési gyakorlat szigorú formulája, illetve az érintett fél szempontjából jóval rugalmasabb teszt közül választhat ki.(58) A Plaumann‑ügyben kialakított ítélkezési gyakorlat alkalmazása ahhoz vezet, hogy a Bíróság egyszerűen érvényteleníti azt a megoldást, amely lehetővé tenné az EK 88. cikk (2) bekezdése értelmében vett érdekelt feleknek, hogy ugyanazon cikk (3) bekezdésének értelmében a Bizottság által elfogadott határozatok ellen kereshetőségi jogukkal éljenek.

87.      A felhozható jogalapok természetének tekintetében a Bíróság megszüntethetné az eljárási jogalapok és az ügy érdemére vonatkozó jogalapok közötti megkülönböztetést.

88.      Az esetleges felperesek körét illetően a Bíróság az érintett fél fogalmát oly módon szűkíthetné, hogy az EK 88. cikk (3) bekezdése nyomán keletkezett peres eljárások elterjedésének kockázatát kizárja.

D –    A megtámadott ítéletről

89.      A jelen ügyben az Elsőfokú Bíróság – miután a megtámadott ítélet 57. és 59. pontjában hangsúlyozta az állami támogatás közös piaccal történő összeegyeztethetőségére vonatkozó bizottsági vizsgálatot jellemző előzetes vizsgálati szakasz és hivatalos vizsgálati eljárás közötti megkülönböztetést – ugyanezen ítélet 60. pontjában kiemelte, hogy az EK 88. cikk (2) bekezdés értelmében vett érintett fél által az előzetes vizsgálati szakasz alapján kifogást nem tartalmazó bizottsági határozat ellen benyújtott megsemmisítés iránti keresetet elfogadhatónak kell nyilvánítani, annál is inkább, mivel az a fenti rendelkezésből származó eljárási jogok biztosítására irányul.

90.      Az Elsőfokú Bíróság – mivel a megtámadott ítélet 62. pontjában kijelentette, hogy az érintett féli minőség kizárólag az eljárási jogok biztosítására korlátozódó kereset benyújtására vonatkozó kereshetőségi jogon alapulhat, ezért a felperesnek a határozat megalapozottsága elleni kereshetőségi jogának a fent hivatkozott Plaumann kontra Bizottság ügyben kialakított ítélkezési gyakorlat feltételeinek kell eleget tennie – megállapította, hogy a jelen ügyben az elsőfokú eljárás felperesei a jogalapokkal egyszerre vitatják a hivatalos vizsgálati eljárás Bizottság által történő meg nem indítását és a vitatott határozat megalapozottságát.

91.      Mivel az eljárási jogok védelmének elismerése tekintetében a fent hivatkozott Cook kontra Bizottság ügyben és Matra kontra Bizottság ügyben hozott ítéletekben a Bíróság által elfogadott megoldás jogszerűségével egyetértek, javaslom, hogy a Bíróság a Bizottság elsődleges jogalapját utasítsa el, tekintve, hogy az Elsőfokú Bíróság érvelése megfelelően alkalmazza az említett ítélkezési gyakorlatot. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy amennyiben a Bíróság úgy döntene, hogy eltér a szóban forgó ítélkezési gyakorlattól, az Elsőfokú Bíróság érvelése téves jogalkalmazásnak minősülne.

92.      Végül a második és harmadik fellebbezési jogalapot csak abban az esetben kell vizsgálni, ha a „Cook”‑ügyben és a „Matra”‑ügyben hozott ítéletekben lefektetett ítélkezési gyakorlat megerősítésre kerül. Ellenkező esetben, vagyis amennyiben az első jogalap kerül elfogadásra, a megtámadott ítéletet meg kell semmisíteni, és a Bíróság dönthet a Kronoply és a Kronotex keresetének elfogadhatóságáról.

VI – A második jogalapról

A –    A Bizottság érvelése

93.      A Bizottság ZSG támogatásával azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság annak ellenére, hogy a megtámadott ítélet 81. pontjában jelezte, hogy ugyan nem az ő feladata az elsőfokú eljárás felperesei jogalapjainak értelmezése annak meghatározása érdekében, hogy milyen mértékben vitatják a vitatott határozat megalapozottságát, vagy eljárási jogaik biztosítására törekednek‑e, mégis pontosan ilyen értelmezésbe bocsátkozott a megtámadott ítélet 82. pontjában.

94.      E tekintetben a Bizottság a Stadtwerke Schwäbisch Hall és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletre(59) hivatkozik, amelyből egyértelműen kitűnik, hogy az Elsőfokú Bíróság nem jogosult a kereset tárgyának átminősítésére, mint ahogyan azt a megtámadott ítélet 51. pontjában tette. Mivel azonban erre sor került, az Elsőfokú Bíróság egyrészt túllépett azon hatáskörén, miszerint az elé terjesztett keresethez kötve van. Másrészt ez a megközelítés oda vezet, hogy az elsőfokú eljárás felpereseinek kedvez, és így a felek Elsőfokú Bíróság előtti egyenlőségének elve sérül.

95.      A Bizottság különösen rámutat arra, hogy a megtámadott ítélet 83. pontjára tekintettel az Elsőfokú Bíróság szándéka az volt, hogy az eljárási jogokra való hivatkozás és az érdemi jogalapok közötti különbség figyelmen kívül hagyásával a jogalapok összességét vegye figyelembe.

96.      A ZSG hozzáteszi, hogy az Elsőfokú Bíróság ezáltal tévesen megelőzte azt a vizsgálatot, amelyet egy hivatalos vizsgálati eljárás során hozott bizottsági határozatra vonatkozóan kellene lefolytatnia.

B –    A megtámadott ítéletről és az eredeti kereset első fokon történő átminősítésének kérdéséről

97.      Elöljáróban – ahogyan arra Mengozzi főtanácsnok a British Aggregates kontra Bizottság ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügyben ismertetett indítványában emlékeztetett – ki kell emelni, hogy a Bíróság kizárja az EK 88. cikk (2) bekezdésben elismert eljárásjogi garanciák megsértésére vagy a Bizottság hivatalos vizsgálati eljárás megindítási kötelezettségének megsértésére vonatkozó jogalap hiányának orvoslására irányuló minden lehetőséget. Ezenkívül a Bíróság gyakorlatilag kizárja annak bármilyen lehetőségét, hogy a fent említett jogalapok felhozásának elmulasztása a ténylegesen felhozott jogalapok átminősítése útján kerüljön orvoslásra.(60)

98.      Ezért a Bíróság téves jogalkalmazásnak minősítette, hogy az Elsőfokú Bíróság annak ellenére, hogy az előtte ismertetett indítvány és annak alátámasztására felhozott valamennyi jogalap a vitatott határozat érdemi megsemmisítésére irányult, a benyújtott kereset tárgyát átminősítette, és ezáltal úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú eljárás felperesei az őket megillető eljárásjogi garanciák védelmére törekedtek volna.(61)

99.      A Bíróság végül a Bizottság kontra Aktionsgemeinschaft Recht und Eigentum ügyben hozott ítéletében bírálta a kereset ily módon történő újraértelmezését, amely a kereset tárgyának átminősítését jelenti. Végül is a Bíróság minden objektív alapot nélkülözőnek ítélte meg az Elsőfokú Bíróság megállapításait, amelyek szerint annak ellenére, hogy nem hivatkoztak olyan jogalapra, amely kifejezetten azon alapul, hogy a Bizottság elmulasztotta az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás megindítására vonatkozó kötelezettsége teljesítését, a keresetet, figyelemmel az alátámasztására felhozott megsemmisítési okokra, úgy kell értelmezni, mint amely azt kifogásolja, hogy a Bizottság a szóban forgó támogatások közös piaccal való összeegyeztethetőségének vizsgálata során észlelt komoly nehézségek ellenére nem indította meg az említett cikk szerinti hivatalos vizsgálati eljárást, és mint amelyet végső soron az említett rendelkezésben biztosított eljárási garanciák védelme érdekében nyújtottak be.(62)

100. A jelen ügyben, miután az Elsőfokú Bíróság helyesen hivatkozott a kereset általa történő vizsgálatára vonatkozó ítélkezési gyakorlatra, úgy ítélte meg a megtámadott ítélet 82. pontjában, hogy a jogalapok ilyen megszorító értelmezése nem akadályozza meg abban, hogy a valamely felperes által előterjesztett érdemi érveket megvizsgálja annak ellenőrzése érdekében, hogy azok azon, szintén a felperes által hivatkozott jogalapot támasztják‑e alá, amely olyan komoly nehézségek fennállását állítja kifejezetten, amelyek igazolták volna az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás megindítását.

101. Továbbá a megtámadott ítélet 83. pontjában az Elsőfokú Bíróság úgy ítélte meg, hogy ahhoz, hogy a második jogalap elfogadhatóságáról nyilatkozni tudjon, a felperesek által a vitatott határozattal szemben előterjesztett egyéb jogalapok összességét is meg kell vizsgálni annak értékelése érdekében, hogy az első és a harmadik jogalap keretein belül előterjesztett érvek összekapcsolhatók‑e a komoly nehézségek feltárására vonatkozó eljárásjogi garanciák figyelmen kívül hagyására alapított jogalappal, amely nehézségek fennállása esetén a Bizottságnak meg kellett volna indítania a hivatalos vizsgálati eljárást.

102. Márpedig magától értetődik, hogy ily módon az Elsőfokú Bíróság a vitatott határozat megalapozottságát vitatva az elé terjesztett minden más jogalapban azon elemeket kereste, amelyek az eljárásjogi garanciák figyelmen kívül hagyásából származó jogalap részét képezhetik.

103. Annak ellenére, hogy a jelen ügyben hozott megközelítés nem azonos a fent hivatkozott Stadtwerke Schwäbisch Hall és társai kontra Bizottság ügyben kialakított ítélkezési gyakorlatban alkalmazott megközelítéssel, véleményem szerint bírálatra adhat okot, és szerintem az említett ítélkezési gyakorlatot tekintve téves jogalkalmazást valósíthat meg.(63)

104. E tekintetben megjegyzem, hogy a hagyományos ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a közösségi bíróságnak a felperes által hivatkozott jogalapokat azok tartalma, nem pedig alakszerű megjelölése szerint kell értékelnie(64), és az Elsőfokú Bíróság már ezt a megközelítést alkalmazta annak ellenőrzése érdekében, hogy a felperes hivatkozik‑e olyan elemekre, amelyek szintén a felperes által hivatkozott azon jogalapot támasztják alá, amely komoly nehézségek fennállását állítja kifejezetten, és amelyek igazolták volna az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás megindítását.(65)

105. Nyilvánvaló, hogy az Elsőfokú Bíróságnak alkalmaznia kell az „add elő a tényt, én mondom a jogot” elvét.(66) Azonban felmerül a kérdés, hogy valamely fél az érintetti minőségére való hivatkozás, valamint az őt megillető eljárási jogok figyelmen kívül hagyása után szorítkozhat‑e a Bizottság állítólagosan téves ténymegállapításainak összefoglaló bemutatására annak magyarázata nélkül, hogy ezen megállapítások a vitatott határozat jogszerűtlenségén túl hogyan és milyen mértékben tudnák igazolni az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében vett komoly nehézségek meglétét. A jelen ügyben az Elsőfokú Bíróság megvizsgálta, hogy a kereset harmadik jogalapjában előterjesztett érvek összekapcsolhatók‑e az eljárásjogi garanciák figyelmen kívül hagyásából származó jogalappal, annak ellenére, hogy a második jogalap tartalma nem értelmezhető úgy, hogy az első jogalapon túlmenően az Elsőfokú Bíróság elé terjesztett kereset harmadik jogalapjára utalna.

106. Szeretném kiemelni, hogy a „Cook”‑ügyben és a „Matra”‑ügyben kialakított ítélkezési gyakorlat alkalmazásának keretében egyértelmű különbséget kell tenni egyrészt az érdekelt felek jogának elismerése, azaz az eljárási jogok védelmét célzó jogalapra történő hivatkozás lehetősége, másrészt az ex officio (hivatalból történő) jogvédelem, azaz az Elsőfokú Bíróság azon kötelezettsége között, hogy a vitatott határozat megalapozottságát kétségbe vonó ténybeli érvek között olyan elemeket keressen, amelyek az ítélkezési gyakorlat által elismert eljárási jogból eredő jogalap igazolására is szolgálhatnak. Egyértelműnek tűnik, hogy a Bíróság nem bocsátott a bírói jogvédelemhez való jog biztosítására szolgáló ilyen eszközt az EK 88. cikk (2) bekezdésének értelmében vett érdekelt felek rendelkezésére.

107. Ilyen esetben tehát a bírónak csak a felek kérelméről kell döntenie, akiknek meg kell határozniuk a jogvita kereteit, és az EK 88. cikk (3) bekezdésének alkalmazási keretein belül egyértelműen fel kell tárniuk a komoly nehézségek létezésének bizonyítására irányuló azon ténybeli érvelést, amely indokolhatja a hivatalos vizsgálati eljárás Bizottság által történő megindítását. Nem az Elsőfokú Bíróság feladata, hogy a felek helyett megpróbálja megkeresni azon elemeket, amelyek a keresetben az eljárási jogok megsértésére alapított jogalap megalapozására szolgálhatnak.

108. Következésképpen a felperes feladata a hivatalos vizsgálati eljárás Bizottság által történő megindításának indoklására alkalmas komoly nehézségek természetének kifejtésével, és így az ügy érdemére vonatkozó tények ismertetésével az „eljárási” jogalap egyértelmű meghatározása.

109. Végül érdemes kiemelni, hogy az Elsőfokú Bíróság nemrég több ügyben is a jogalapok átminősítésének irányában kötelezte el magát. A Bíróság részéről e megközelítés jogszerűsége egyértelmű válaszra vár.(67)

110. A fentiekre figyelemmel meg kell állapítani, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot, és ezáltal a Bizottság második jogalapjának helyt kell adni.

VII – A harmadik jogalapról

A –    A Bizottság érvelése

111. A jelen, érintett fél fogalmának téves értelmezésére vonatkozó jogalapjával a Bizottság azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság eltávolodott a gyakorlattól, amikor úgy ítélte meg, hogy az egyetlen nyersanyagpiacon nyújtott támogatás kedvezményezettjének versenytársait az EK 88. pont (2) bekezdésének értelmében érdekelt felekként kell elismerni.

112. A megtámadott ítélet által javasolt értelmezés a Bizottság szerint lehetővé teszi az érintett fél fogalma révén, hogy az állami támogatásokkal kapcsolatos határozatokkal szemben actio popularist lehessen indítani. A Bizottság kiemeli, hogy a kedvezményezett vállalkozás piacaitól eltérő piacokon tevékeny állítólagos versenytársak részére is biztosított kereseti jog a közösségi jogviták robbanásszerű növekedésének kockázatához vezet.

113. A ZSG e tekintetben kifejti, hogy tevékenységéhez elsősorban facellulózra van szükség, de egyéb összetevőket is alkalmaz a gyártás során. Ennélfogva a víz- és elektromosáram‑fogyasztókat is érintett feleknek kellene tekinteni, és így a megtámadott ítélet következményeképpen az állami támogatásokkal kapcsolatos határozatokkal szemben kereset indítására jogosult vállalkozások köre mértéktelenül kiszélesedne. Következésképpen e fogalmat az állami támogatás kedvezményezettjének közvetlen versenytársaira kellene szűkíteni, amelyek azon piac aktív szereplői, ahol a szóban forgó kedvezményezett tevékeny.

B –    Értékelés

1.      Az „érintett fél” fogalma

114.  Az „érintett” alanyok fogalma(68) a Bíróság ítélkezési gyakorlatában folyamatosan változó értelmezés tárgyát képezi. Az érdekelt felek – különösképpen a versenyjog terén – a Bizottság határozatainak fellebbezésére elég széles körű lehetőségeket kaptak.(69)

115. Először is az Eridania és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletre(70) hivatkoznék, amelyben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az a puszta körülmény, hogy egy jogi aktus hatást gyakorolhat az érintett piacon fennálló versenyviszonyokra, nem elegendő ahhoz, hogy az eljárás szereplőjével bármiféle versenykapcsolatba kerülő bármely gazdasági szereplőt úgy lehessen tekinteni, mint akit ez a jogi aktus közvetlenül és személyében érint. Ily módon az EGK‑Szerződés 173. cikkének értelmében (módosítást követően az EK 230. cikk) csak különleges körülmények fennállása jogosíthatja fel a jogalanyt a fellebbezésre, feltéve hogy az eljárás a piaci helyzetére hatással van.

116. Az EK 88. cikk (2) bekezdése értelmében vett „érintett fél” fogalma az Intermills kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben(71) került pontosításra. Jelenleg ismert tény, hogy az EK 88. cikk (2) bekezdése értelmében vett érintettek, akik ily módon az EK 230. cikk negyedik bekezdésének megfelelően az eljárási jogaik megsértésére tekintettel nyújthatnak be megsemmisítés iránti keresetet, olyan személyek, vállalkozások vagy vállalkozások társulásai, amelyeknek, illetve akiknek érdekeit a támogatás nyújtása érintheti, azaz különösen a támogatás kedvezményezettjeivel versenytárs vállalkozások és szakmai szövetségek.(72)

117. A fent említett fogalmat tehát az EK 88. cikk (2) bekezdése értelmében a Bíróság nagyon tág értelemben véve határozta meg. Ebből az következik, hogy bármely vállalkozás, amely – akár eshetőleges – versenytársi kapcsolatra hivatkozik, „érintetti” minőséget nyerhet az EK 88. cikk (2) bekezdése értelmében, és e címen az észrevételei benyújtását lehetővé tevő eljárási garanciákkal rendelkezhet.(73)

118. A fent hivatkozott Intermills kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben kialakított ítélkezési gyakorlat a 659/1999 rendelet 1. cikk h) albekezdésében került elismerésre.(74)

119. Fontos kiemelni, hogy az ítélkezési gyakorlat annak érdekében, hogy valamely természetes vagy jogi személy az EK 88. cikk (2) bekezdésének értelmében vett érintett félnek minősülhessen(75), meghatároz bizonyos korlátokat e fogalom tekintetében, amelyek alapján egy természetes vagy jogi személynek igazolnia kell ahhoz fűződő jogos érdekét, hogy a vizsgált támogatási intézkedéseket végrehajtsák, illetve ne hajtsák végre, vagy amennyiben jóváhagyták már, úgy ahhoz, hogy azokat fenntartsák, illetve ne tartsák fenn. Egy vállalkozás esetében ilyen jogos érdek lehet különösen a piacon fennálló versenyhelyzetének védelme, amennyiben ezt befolyásolnák a támogatási intézkedések.(76)

120. Az Elsőfokú Bíróság szerint minden olyan személy EK 88. cikk (2) bekezdésének értelmében vett érintett félként történő elismerése, akit a vitatott állami intézkedések kizárólag általánosan vagy közvetett módon érintenek, az EK 88. cikk (2) bekezdésének rendelkezéseivel láthatóan összeegyeztethetetlen értelmezést jelentene, és azzal a következménnyel járna, hogy az EK 230. cikk negyedik albekezdése értelmében vett „személyében való érintettség” fogalmát minden jogi relevanciától megfosztaná az EK 88. cikk (3) bekezdése alapján hozott határozatok ellen benyújtott megsemmisítés iránti keresetekben(77), ezen jogorvoslati lehetőséget egyfajta actio popularisszá változtatva.

121. Mindazonáltal megjegyzem, hogy a fent hivatkozott Waterleiding Maatschappij kontra Bizottság ügyben hozott ítélet – amely a BP Chemicals kontra Bizottság ügyben hallgatólagos megerősítést nyert(78) – az érintett fél fogalmának tágabb értelmezése mellett foglalt állást, szemben a Kahn Scheepvaart kontra Bizottság ügyben kialakított ítélkezési gyakorlattal(79), amely a Bizottság által jóváhagyott intézkedés általános hatályára hivatkozva a kereset elfogadhatatlanságát mondta ki. Ennélfogva az általános hatály nem akadálya annak, hogy az EK 88. cikk (2) bekezdésének értelmében vett érintett piaci szereplők keresetet nyújthassanak be a Bizottság határozata ellen, amennyiben az a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása nélkül hagyja jóvá a nemzeti szabályozásban szereplő támogatási intézkedéseket.

122. A legutóbbi fejleményeket illetően az Elsőfokú Bíróság megállapította, a felperesnek nem kell bizonyítania, hogy a bejelentett támogatásból részesülő minden egyes kedvezményezettel tényleges és közvetlen versenytársi viszonyban áll, hogy az EK 88. cikk (2) bekezdése értelmében vett érintett félnek minősüljön. Elegendő ugyanis, ha bizonyítja, hogy a támogatás kedvezményezettjeivel ilyen versenytársi viszonyban áll.(80) Ily módon az Elsőfokú Bíróság a bejelentett támogatásban részesülő kedvezményezett egy leendő vagy akár potenciális versenytársát is az EK 88. cikk (2) bekezdése értelében érintett félnek tekintette.(81)

123. Végül a Bíróság ítélkezési gyakorlatával kapcsolatosan a 3F kontra Bizottság ügyben hozott ítéletében elismerte, hogy a támogatásban részesülő kedvezményezett vállalatok dolgozóit képviselő szervezetek is érintetteknek tekinthetők az EK 88. cikk (2) bekezdésének értelmében.(82)

2.      A megtámadott ítéletről

124. Először is megjegyzem, hogy az ezen jogalapra adott válasz az első jogalapra adott válaszhoz csatlakozik.

125. Ezért amennyiben a Bíróság azon véleményen lenne, miszerint a „Cook”‑ügyben és a „Matra”‑ügyben kialakított ítélkezési gyakorlatot hatályon kívül kell helyezni – amely állásponthoz nem csatlakozom –, ez automatikusan a kereshetőségi joggal rendelkező fél szigorúbb meghatározásának elfogadásához vezetne. Az az elmélet, amely az érintetteket a fent hivatkozott Plaumann kontra Bizottság ügyben kialakított ítélkezési gyakorlat hagyományos szempontjainak vetné alá az EK 230. cikk elvárásainak megfelelően, az eljárási jogaik védelme érdekében jelentős mértékben szűkítené azon felperesek körét, amelyek keresete elfogadható lenne.

126. Ellenkező esetben úgy vélem, hogy az Elsőfokú Bíróság elemzése nincs ellentmondásban a Bíróság által elfogadott ítélkezési gyakorlatnak az érintett fél fogalmára vonatkozó vonulatával. Inkább úgy tűnik, hogy az Elsőfokú Bíróság érvelése a Bíróság ítélkezési gyakorlata által fenntartott nagyon széles körű megközelítés bizonyos mértékben természetes és logikus fejlődését mutatja, és ez – ahogyan az a szóban forgó ítélkezési gyakorlat értelmezéséből is kitűnik – a gazdasági realitások figyelembevételével logikusnak is látszik.

127. Az Elsőfokú Bíróság – miután a megtámadott ítélet 74. pontjában megállapította, hogy a versenyre gyakorolt jelentős hatások keletkezhetnek a nagykereskedelmi és a downstream piacokon, amelyek hatással lehetnek az ezen piacokon működő vállalatok helyzetére – ezen ítélet 75. és 76. pontjában olyan ténybeli elemeket fejtett ki, amelyek a piacon a Kronoply és a Kronotex helyzetének esetleges érintettségének meglétének figyelembevételére vezették. Következésképpen úgy ítélte meg, hogy a fellebbezők helyzete az érintett fél fogalmához tartozik, és az eljárási jogaik védelmére irányuló keresetük elfogadható.

128. Annak ellenére, hogy nyilvánvaló, hogy a Bíróság nagyon messzire ment az érdekelt felek fogalmának meghatározása során, az a tény, hogy az Elsőfokú Bíróság a jelen ügyben figyelembe vette az upstream piacot, ettől kezdve nem tűnik alaptalannak.

129. Az ezt megalapozó megközelítés logikája ugyanis az „esetleges érintettség” fogalmán nyugszik. Következésképpen nem kizárható, hogy a nyersanyagpiac szerepet játsszon a gazdasági szférának történő ilyen típusú elemzésében, ahol a tevékenység jövedelmezősége a távolról érkező, folyamatos nyersanyagellátás függvénye. Az erdészeti ágazatban valamely facellulóz‑feldolgozó egyszerre több, upstream és downstream piacon is aktív. Ezen ágazatban a faellátás meghatározó módon függ a távolságoktól, valamint a stabil energiaforrásokhoz történő hozzáféréstől és az előnyös áraktól.

130. Úgy tűnik, hogy az Elsőfokú Bíróság által elfogadott megközelítés igazolása a megtámadott ítélet 75. pontjában található, amelyből az következik, hogy az elsőfokú eljárás felperesei és a támogatás kedvezményezettje ugyanazon a termékpiacon sem ténylegesen, sem pedig potenciálisan nem versenytársak, de a termelési folyamataik során ugyanazon nyersanyagokat használják fel, amelyek nem állnak rendelkezésre végtelen mennyiségben a szóban forgó beruházási projekt által érintett régióban. Mivel az ilyenfajta készletek az ebben a régióban letelepedett különböző szereplők megfelelő nyersanyag‑ellátási területei, valamint a nyersanyag‑szállítási költségek függvényei, meg kell állapítani, hogy létezik bizonyos kapcsolat a ZSG és az elsőfokú eljárás felperesei piaci helyzete között.

131. Mégis szeretnék néhány észrevételt tenni az Elsőfokú Bíróság ezen értékelése következményeinek vonatkozásában.

132. Tekintve, hogy a felperes és a támogatás kedvezményezettje ugyanazon termékpiacokon sem ténylegesen, sem potenciálisan nem versenytársak, az Elsőfokú Bíróság mégis versenytársi kapcsolatot állapított meg a nyersanyagok beszerezhetősége tekintetében. Így nem a termékek értékesítése, hanem azok beszerzése kapcsán fennálló versenyhelyzetet állapított meg.

133. Mindazonáltal egy esetleges versenytársi kapcsolat ilyenfajta kiterjesztése egyértelműen az EK 88. cikk (3) bekezdésének értelmében biztosított kereshetőségi jog kiterjesztéséhez vezet. A kérdés tehát az EK 88. cikk (2) bekezdésének értelmében vett érintett félre vonatkozó ítélkezési gyakorlatban a verseny fogalmi körének meghatározása, azaz annak meghatározása, hogy közvetlen vagy közvetett versenyről van‑e szó, és hogy az intézkedés által érintett piacon pusztán a verseny vehető‑e figyelembe.

134. Az ítélkezési gyakorlat kevés magyarázatot ad a fentiekben feltett kérdésre. Ebből következik, hogy az Elsőfokú Bíróságnak a szóban forgó piacon az érintett fél minőségére hivatkozó féltől nem kell megkövetelnie annak bizonyítását, hogy a vitatott határozat lényegesen érinti.(83) Ezenkívül az Elsőfokú Bíróság hajlik az esetleges verseny irányába.(84)

135. Elegendő általában megjelölni, hogy a közvetlen verseny azt bizonyítja, hogy a vállalatok ugyanazon piacon működnek, és az eladott termékek versenyben vannak.(85) Mindenesetre közvetlen versenytársi kapcsolat létezhet a beszerzők között is, amely magyarázatot ad a beszerzési kartellek létezésére.(86) A közvetett verseny olyan vállalkozásoktól származik, amelyek különböző piacokon működnek, még ha azok egymáshoz közelinek tekintendők is.(87) Ezenkívül egy általánosabb verseny figyelembevétele szintén igazolható, amikor a Bizottság a vállalat versenyhelyzetének értékelése érdekében arra kényszerül, hogy a „portfólióhatást” figyelembe vegye.(88)

136. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy az „érintett fél” fogalmának vizsgálata szempontjából az értékesítési piac és a beszerzési piac nem mutat a verseny vonatkozásában lényeges különbséget.(89) A verseny létezhet a termékbeszerzési piacon (versenytársi kapcsolatban lévő beszerzők a nagykereskedelmi piacon).(90) Különösen a fapiac vonatkozásában találunk erre példákat az amerikai és finnországi versenyjogban.(91)

137. A közvetlen versenytársi kapcsolat ugyanis az állami támogatást célzó intézkedés közvetlen hatásától eltérő kérdés. A beszerzők a többi beszerző közvetlen versenytársai és az értékesítők a többi értékesítő közvetlen versenytársai. Az „A” termék beszerzői vagy értékesítői közvetve a „B” termék beszerzőinek vagy értékesítőinek versenytársai lehetnek, amennyiben az „A” és a „B” termék felcserélhető.

138. A fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat tükrében fontos kiemelni, hogy az EK 88. cikk (2) bekezdése értelmében vett érdekelt fél fogalma nem korlátozódik a versenytársakra, hanem – annak ellenére, hogy érdemben nem lenne kereshetőségi joguk – számos olyan szervezetet vagy köztestületet is érinthet, amelyek közigazgatási eljárási értelemben érintettek lehetnek.

139. Ezért a jelenlegi ítélkezési gyakorlatot figyelembe véve véleményem szerint a Bizottság jogalapja nem elfogadható, amennyiben a Bíróság az érdekelt fél fogalmának szigorúbb értelmezése mellett dönt.

140. A fentiek értelmében, és mivel a Bizottság nem hivatkozik arra, az Elsőfokú Bíróság hatáskörét túllépte volna azáltal, hogy a támogatás kedvezményezettje és az elsőfokú eljárás felperesei közötti versenytársi kapcsolat vonatkozásában a tényeket eltorzította, azt javaslom, hogy a Bíróság a harmadik jogalapot mint megalapozatlant utasítsa el.

VIII – A ZSG válaszbeadványáról

141. Válaszbeadványában a ZSG több általános jellegű megjegyzésen túl a Bizottságot támogatva független jogalapnak minősíthető érveket vetett fel, amelyek számomra ugyanakkor részben elfogadhatatlannak tűnnek, részben fedik a Bizottság hatáskörébe tartozó kérdéseket.

142. Ebben a tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az EK 225. cikk, a Bíróság alapokmánya 58. cikkének első bekezdése és a Bíróság eljárási szabályzata 112. cikke 1. §‑ának c) pontja szerint a fellebbezésben pontosan meg kell jelölni a hatályon kívül helyezni kért ítélet kifogásolt részeit, valamint a kérelmet konkrétan alátámasztó jogi érveket.(92)

143. Az utóbbi rendelkezésekből eredő indokolási követelménynek nem tesz eleget az a határozatok ellen irányuló fellebbezés, amely az Elsőfokú Bíróság előtt ismertetett jogalapoknak és érveknek az ismétlésére vagy szó szerinti átvételére szorítkozik. Az ilyen fellebbezés ugyanis valójában csak az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott kereset újbóli megvizsgálására irányul, ez azonban nem tartozik a Bíróság hatáskörébe.(93)

144. Ugyanakkor amennyiben a felperes a közösségi jognak az Elsőfokú Bíróság által történő értelmezését vagy alkalmazását kifogásolja, az első fokon vizsgált jogi kérdések egy fellebbezési eljárás során újra megvizsgálhatók. Amennyiben a felperes nem tudja ily módon az Elsőfokú Bíróság előtt már felhozott jogalapokra és érvekre alapozni a fellebbezését, a fellebbezési eljárás értelme részben megkérdőjelezhető.(94)

145. Tehát először is a felperesek kereshetőségi jogának hiányára vonatkozó azon érvek tekintetében, amelyek az EK 230. cikk negyedik bekezdésének értelmében vett személyes érintettség hiányára vonatkoznak, megjegyzem, hogy a szóban forgó kérdés a Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogás tárgyát képezte, amelyet a ZSG is támogatott. A megtámadott ítélet 37. pontjából különösen kitűnik, hogy a felek egybehangzóan a fent hivatkozott Plaumann kontra Bizottság ügyben kialakított ítélkezési gyakorlatból származó szempontokra hivatkoztak, amely kérdésre az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 69. pontjában már egyértelmű választ adott, kijelentve, hogy a Kronoply és a Kronotex keresete érdemi részében elfogadhatatlan. Ezért úgy kell tekinteni, hogy a kereshetőségi jogra vonatkozó érvelés elfogadhatatlan.

146. A versenytársak fogalmának az EK 88. cikk (2) bekezdés értelmében vett érdekelt fél fogalmának meghatározása végett történő kiterjesztő értelmezését a Bizottság harmadik jogalapjához kapcsolódóan kifejtett érvelésre tekintettel nem szükséges vizsgálni.

147. Másodszor arra hivatkozva, hogy az Elsőfokú Bíróság nem pusztán az eljárási jogok értékelésére szorítkozott, a ZSG azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság átminősítette az eljárási jogok védelmére irányuló keresetet, amely a vitatott határozat megalapozottságát vonja kétségbe. Végül jelzi, hogy a „Cook”‑ügyben és a „Matra”‑ügyben kialakított ítélkezési gyakorlat megszorító értelmezésre sarkall.

148. Ezzel kapcsolatosan úgy vélem, hogy a kérdésre a második jogalap vizsgálatának keretében adott válaszra tekintettel – amely ahhoz vezetett, hogy megállapítsam, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot – azt nem szükséges önállóan vizsgálni.

IX – A költségekről való rendelkezésről

149. A Bizottság fellebbezésében azt kéri, hogy a Bíróság a Kronoplyt és a Kronotexet kötelezze az eljárás költségeinek viselésére. A ZSG a maga részéről azt kéri, hogy a Bíróság egyetemlegesen kötelezze a Kronoplyt és a Kronotexet az eljárás költségeinek viselésére.

150. Egy megjegyzést kívánok hozzáfűzni ahhoz, amikor valamely intézmény által benyújtott fellebbezésében a költségekről való rendelkezésre vonatkozó kérelmet terjeszt elő, és amelynek az Elsőfokú Bíróság első fokon már a jogkérdés tekintetében helyt adott, és amely kizárólagosan a megtámadott ítéletben a kereset elfogadhatóságáról szóló részre vonatkozik. E különleges körülmények között ugyanis az azon felet a Bíróság előtt megillető jogvédelem szintjének kérdése merül fel, aki első fokon az ügy érdemében pervesztes lett, és amely nem kíván a fellebbezési eljárásban részt venni.

151. A jelen esetben a megtámadott ítélet rendelkező részének megfelelően az Elsőfokú Bíróság a Kronoplyt és a Kronotexet arra kötelezte, hogy saját eljárási költségein kívül a Bizottságnak, valamint az eljárás két másik résztvevőjének a felmerült költségeit is viselje.

152. Márpedig a Bizottság fellebbezésének következtében a Kronoply és a Kronotex kényszerűen egy, a Bíróság előtt folyó olyan eljárás résztvevője, amely az állami támogatásokkal kapcsolatos keresetek elfogadhatóságával összefüggő ítélkezési gyakorlat magyarázatára vagy megváltoztatására, nem pedig a megtámadott ítélet rendelkező részének vitatására irányul.

153. Következésképpen amennyiben – mint például a jelen ügyben is – a Bizottság a „törvény érdekében jár el”, bármi legyen is a fellebbezés eredménye, azt találnám igazságosnak, hogy a Bíróság felmentse azt a felet a Bizottság és a fellebbezésben részt vevő többi fél eljárás költségeinek megfizetése alól, amely nem kezdeményezte sem valamely fellebbezés Bíróság elé terjesztését, sem pedig észrevételeknek e fellebbezés keretében történő benyújtását.

154. Szerintem egy ilyen megoldás – amely az eljárási rendelet 69. cikk (3) bekezdésének megfogalmazásából következhet – jobb lenne az igazságos perhez való jog követelményeinek betartása végett is.

X –    Végkövetkeztetések

155. A fentiek értelmében, és ennélfogva azt javaslom az Európai Unió Bíróságát arra kérem, hogy erősítse meg a C‑198/91. sz., Cook kontra Bizottság ügyben 1993. május 19‑én hozott ítéletében és a C‑225/91. sz., Matra kontra Bizottság ügyben 1993. június 15‑én hozott ítéletben lefektetett ítélkezési gyakorlatot.

„Javaslom az Európai Közösségek Bizottságának első és harmadik jogalapjának elutasítását.

Ugyanakkor javaslom, hogy az Európai Unió Bírósága adjon helyt a második jogalapnak, és semmisítse meg a T‑388/02. sz., Kronoply és a Kronotex kontra Bizottság ügyben 2008. december 10‑én az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága által hozott ítéletet, annyiban, amennyiben megállapította a felperesek eljárásjogi garanciáinak védelmére irányuló második jogalap elfogadhatóságát, annak ellenére, hogy nem tüntették fel egyértelműen és az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően azon indokokat, amelyek miatt az Európai Közösségek Bizottságának az EK 88. cikk (2) bekezdésének értelmében meg kell volna indítania a hivatalos vizsgálati eljárást. Mivel elismerhető, hogy a felperesek eljárási jogaik védelme címén elfogadhatatlan keresetet nyújtottak be, álláspontom szerint a Bíróságnak jogosult a jogvitáról érdemben véglegesen határozni; továbbá a pergazdaságosságra tekintettel javaslom, hogy a Bíróság az eredeti keresetet első fokon nyilvánítsa elfogadhatatlannak, anélkül hogy az ügyet visszaküldené az Európai Unió Törvényszéke elé.

Az eljárási költségek tekintetében azt javaslom, hogy az Európai Bizottság és a Zellstoff Stendal GmbH viselje saját költségeit.”

---

1 – Eredeti nyelv: francia.

---

2 – A C‑198/91. sz., Cook kontra Bizottság ügyben 1993. május 19‑én hozott ítélet (EBHT 1993., I‑2487. o.),,a C‑225/91. sz., Matra kontra Bizottság ügyben 1993. június 15‑én hozott ítélet (EBHT 1993., I‑3203. o.), és a C‑367/95. sz., Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ügyben 1998. április 2‑án hozott ítélet (EBHT 1998., I‑1719. o.).

---

3 – Mivel a megtámadott ítélet kihirdetésére 2008. december 10‑én került sor, az EK‑Szerződés rendelkezéseire történő hivatkozások az Európai Unió működéséről szóló szerződés hatálybalépése előtti számozást követik.

---

4 – HL C 232., 2. o.

---

5 – A 25/52. sz. ügyben 1963. július 15‑én hozott ítélet (EBHT 1963., 197. o.).

---

6 – A Bizottság a fent hivatkozott „Cook”‑ügyben és „Matra”‑ügyben hozott ítéletekben lefektetett ítélkezési gyakorlatra, valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ügyben hozott ítéletre hivatkozik, és a megtámadott ítélet 60. cikkét kifogásolja.

---

7 – A C‑390/95. sz., Antillean Rice Mills és társa kontra Bizottság ügyben 1999. február 11‑én hozott ítélet (EBHT 1999., I‑769. o.) 20. pontja.

---

8 – A C‑245/92. P. sz., Chemie Linz kontra Bizottság ügyben 1999. július 8‑án hozott ítélet (EBHT 1999., I‑4643. o.).

---

9 – A fent hivatkozott Antillean Rice Mills és társa kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 21. és 22. pontja.

---

10 – A fent hivatkozott Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ügyben hozott ítélet 35. és 36. pontja.

---

11 – Mengozzi főtanácsnoknak a C‑487/06. P. sz. ügyben 2008. december 22‑én hozott ítélet (EBHT 2008., I‑10505. o.) alapjául szolgáló ügyre vonatkozó indítványa 74. pontja.

---

12 – Az Elsőfokú Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a Bizottság nem tagadhatja meg a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását más körülményekre, például harmadik felek érdekére, az eljárás gazdaságosságával vagy az adminisztratív célszerűséggel kapcsolatos megfontolásokra hivatkozással. Lásd a T‑73/98. sz., Prayon‑Rupel kontra Bizottság ügyben 2001. március 15‑én hozott ítélet (EBHT 2001., II–867. o.) 44. pontját.

---

13 – A fent hivatkozott Prayon‑Rupel kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 45. pontja.

---

14 – Lásd a C‑431/07. P. sz., Bouygues és Bouygues Télécom ügyben 2009. április 2‑án hozott ítélet (EBHT 2009.,. I‑2665. o.) 61. és 63. pontját.

---

15 – Lásd többek között a 84/82. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 1984. március 20‑án hozott ítélet (EBHT 1984., 1451. o.) 13. pontját; a fent hivatkozott Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ügyben hozott ítélet 39. pontját; a C‑521/06. P. sz., Athinaïki Techniki kontra Bizottság ügyben 2008. július 17‑én hozott ítélet (EBHT 2008., I‑5829. o.) 34. pontját; a fent hivatkozott Bouygues és Bouygues Télécom kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 61. pontját; a fent hivatkozott Prayon‑Rupel kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 42. pontját és az Elsőfokú Bíróság által a T‑49/93. sz., SIDE kontra Bizottság ügyben 1995. szeptember 18‑án hozott ítélet (EBHT 1995., II‑2501. o.) 58. pontját.

---

16 – A fent hivatkozott Cook kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 22. pontja; a fent hivatkozott Matra kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 16. pontja, a C‑78/03. P. sz., Bizottság kontra Aktionsgemeinschaft Recht und Eigentum ügyben 2005. december 13‑án hozott ítélet (EBHT 2005., I‑10737. o.) 34. pontja, és a fent hivatkozott Athinaïki Techniki kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 34. és 35. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

---

17 – A 2000. december 7‑én Nizzában kihirdetett Charta (HL C 364., 1. o.). A Charta „megfelelő ügyintézéshez való jog” címet viselő 41. cikkének (1) bekezdése szerint „[m]indenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék”.

---

18 – A C‑32/95. P. sz., Bizottság kontra Lisrestal és társa ügyben 1996. október 24‑én hozott ítélet (EBHT 1996., I‑5373. o.) 21. pontja és a C‑441/07. P. sz., Bizottság kontra Alrosa ügyben 2010. június 29‑én hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé).

---

19 – Lásd például Bot főtanácsnok által a C‑75/05. P. sz. és C‑80/05. P. sz., Németország és társai kontra Kronofrance egyesített ügyekben 2008. szeptember 11‑én hozott ítélet (EBHT 2008., I–6619. o.) alapjául szolgáló ügyben ismertetett indítvány 81. pontját.

---

20 – Az Elsőfokú Bíróság által a T‑371/94. és T‑394/94. sz., British Airways és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1998. június 25‑én hozott ítélet (EBHT 1998., II‑2405. o.) 60. pontja; a T‑228/99. és T‑233/99. sz., Westdeutsche Landesbank Girozentrale és Land Nordrhein‑Westfalen kontra Bizottság egyesített ügyekben 2003. március 6‑án hozott ítélet (EBHT 2003., II‑435. o.) 125. pontja; a T‑68/03. sz., Olympiaki Aeroporia Ypiresies kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 12‑én hozott ítélet (EBHT 2007., II‑2911. o.) 42. pontja és a T‑442/03. sz., SIC kontra Bizottság ügyben 2008. június 26‑án hozott ítélet (EBHT 2008., II‑1161. o.) 222–225. pontja.

---

21 – Lásd különösen a fent hivatkozott Olympiaki Aeroporia Ypiresies kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 43. pontját. Az érintettektől eltérően ezen eljárás keretében a tagállam rendelkezik teljes egészében az őt megillető sajátos védelemhez való joggal, amelynek megsértése a bizottsági határozat megsemmisítésének indoka lehet, amennyiben megállapítható, hogy e jogellenesség hiányában az eljárás más eredményre vezetett volna. Lásd Mengozzi főtanácsnoknak a C‑290/07. P. sz., Bizottság kontra Scott ügyben 2010. szeptember 2‑án hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) alapjául szolgáló ügyre vonatkozó indítványa 53–56. pontját.

---

22 – A fent hivatkozott Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ügyben hozott ítélet 59. pontja, a C‑74/00. P és C‑75/00. P. sz., Falck és Acciaierie di Bolzano kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. szeptember 24‑én hozott ítélet (EBHT 2002., I‑7869. o.) 82. pontja és az Elsőfokú Bíróság T‑62/08. sz., ThyssenKrupp Acciai Speciali Terni kontra Bizottság ügyben 2010. július 1‑jén hozott ítéletének (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 162. pontja.

---

23 – A C‑39/94. sz. ügyben 1996. július 11‑én hozott ítélet (EBHT 1996., I‑3547. o.) 73. pontja.

---

24 – Megjegyzem, hogy a Lisszaboni Szerződés által bevezetett módosítások nem voltak kihatással a szóban forgó ügy vizsgálatára.

---

25 – A C‑519/07. P. sz., Bizottság kontra Koninklijke FrieslandCampina ügyben 2009. szeptember 17‑én hozott ítélet (EBHT 2009., I‑8495. o.), 47–54. o.

---

26 – A C‑386/96. P. sz., Dreyfus kontra Bizottság ügyben 1998. május 5‑én hozott ítélet (EBHT 1998., I‑2309. o.) 43. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra Koninklijke FrieslandCampina ügyben hozott ítélet 47–54. pontja.

---

27 – A fent hivatkozott ítélet, amelyet azóta az állandó ítélkezési gyakorlat megerősített. Lásd a C‑15/98. és C‑105/99. sz., Olaszország és Sardegna Lines kontra Bizottság ügyben 2000. október 19‑én hozott ítélet (EBHT 2000., I‑8855. o.) 33. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra Aktionsgemeinschaft Recht und Eigentum ügyben hozott ítélet 33. pontját.

---

28 – A C‑182/03. és C‑217/03. sz., Belgium és Forum 187 kontra Bizottság egyesített ügyekben 2006. június 22‑én hozott ítélet (EBHT 2006., I‑5479. o.) 59. pontja.

---

29 – A fent hivatkozott ítélet.

---

30 – Tesauro főtanácsnoknak a hivatkozott Cook kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványa.

---

31 – A fél intézkedés általi „lényegesen érintettségének” kritériumát előíró formula. Lásd a 169/84. sz. ügyben 1986. január 28‑án hozott ítéletet (EBHT 1986., 391. o.).

---

32 – A fent hivatkozott ítélet.

---

33 – A fent hivatkozott ítélet, amelyben a Bíróság magyarázatot adott a „Cook”‑ és a „Matra”‑ügyben hozott ítéletekben alkalmazott megoldásra.

---

34 – Általános megjegyzésként lásd Winter, J., ”The rights of complainants in State aid cases: judicial review of Commission decisions adopted under article 88 (ex 93) EC”, Common Market Law Review, 1999., 36. számát.

---

35 – A C‑50/00. P. sz. ügyben 2002. július 25‑én hozott ítélet (EBHT 2002., I‑6677. o.).

---

36 – Lásd Honoré, M., „The standing of third parties in State aid cases: the lessons to be drawn from the judgement case C‑78/03 P, Aktionsgemeinschaft Recht und Eigentum v. Commission„, European state aid law quarterly, EStAL, vol. 5 (2006), 2. sz., 269–284. o. és különösen a 274. o.

---

37 – Lásd például a fent hivatkozott Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ügyben hozott ítélet 41. pontját; a fent hivatkozott Bizottság kontra Aktionsgemeinschaft Recht und Eigentum ügyben hozott ítélet 35. pontját és a fent hivatkozott British Aggregates kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 28. pontját. Lásd az Elsőfokú Bíróság által a T‑69/96. sz., Hamburger Hafen‑ und Lagerhaus és társai kontra Bizottság ügyben 2001. március 21‑én hozott ítélet (EBHT 2001., II‑1037. o.) 37. pontját, valamint a T‑158/99. sz., Thermenhotel Stoiser Franz és társa kontra Bizottság ügyben 2004. január 13‑án hozott ítélet (EBHT 2004., II‑1. o.) 73. pontját.

---

38 – Az Elsőfokú Bíróság T‑289/03. sz., BUPA és társai kontra Bizottság ügyben 2008. február 12‑én hozott ítéletének (EBHT 2008., II‑81. o.) 76. pontja.

---

39 – Lásd a fent hivatkozott Németország és társai kontra Kronofrance ügyben hozott ítélet 44. pontját.

---

40 – A fent hivatkozott Bizottság kontra Aktionsgemeinschaft Recht und Eigentum ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügyben ismertetett főtanácsnoki indítvány 138. pontja.

---

41 – Uo., 139–141. pont.

---

42 – Lásd a fent hivatkozott British Aggregates kontra Bizottság ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügyben ismertetett főtanácsnoki indítvány 75. pontját.

---

43 – A fent hivatkozott Németország és társa kontra Kronofrance ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügyben ismertetett főtanácsnoki indítvány 106. és 109. pontja.

---

44 – Uo., 104. és azt követő pontok.

---

45 – A Sharpston főtanácsnoknak az ebben az ügyben 2009. július 9‑én hozott ítélet (EBHT 2009., I‑5963. o.) alapjául szolgáló ügyre vonatkozó indítványának 39–43. pontja.

---

46 – Mengozzi főtanácsnoknak a British Aggregates kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványa 71. pontjában kifejtett véleménye szerint ez a helyzet akkor áll elő, ha a bíróság annak puszta megállapítása helyett, hogy fennállnak‑e a hivatalos vizsgálati eljárás meg nem indításának feltételei – nevezetesen a komoly nehézség hiánya az intézkedés támogatáskénti minősítése vagy a közös piaccal való összeegyeztethetőségének értékelése sorá –, a támogatás (vagy a támogatás egyes, a Bizottság által fenn nem állónak ítélt elemei) fennállását állapítaná meg, vagy azt, hogy nem teljesültek azok a feltételek, amelyek alapján a Bizottság kimondta a támogatás Szerződéssel való összeegyeztethetőségét. Ilyen körülmények között a felperes adott esetben nemcsak a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását érné el, hanem azt is, hogy a Bizottságot kötnék a közösségi bíróságok ilyen döntései, és az ilyen eljárás lezárásaként hozott határozat érdemi része, legalábbis részben, előre meghatározott lenne; azaz a felperes elérné az olyan döntés előzetes eldöntését, amely ellen nem lett volna jogosult kifogást emelni csupán az EK 88. cikk (2) bekezdése értelmében vett érdekelt fél minőségében eljárva.

---

47 – Lásd a Charta teljes szövegére vonatkozó magyarázatok szövegét: http://www.europarl.europa.eu/charter/pdf/04473_fr.pdf. Lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Scott ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügyben ismertetett indítvány 60. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, és a C‑141/02. P. sz., Bizottság kontra max.mobil ügyben 2005. február 22‑én hozott ítélet (EBHT 2005., I‑1283.o.) 72. pontját. Lásd még a 179/82. sz., Lucchini Siderurgica kontra Bizottság ügyben 1983. október 19‑én hozott ítélet (EBHT 1983., 3083. o.) 27. pontját és a C‑255/90. P. sz., Burban kontra Parlament ügyben 1992. március 31‑én hozott ítéletet (EBHT 1992., I‑2253. o.).

---

48 –      A fent hivatkozott Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ügyben hozott ítélet 62. pontja és az Elsőfokú Bíróság T‑54/99. sz., Max.mobil kontra Bizottság ügyben 2002. január 30‑án hozott ítéletének (EBHT 2002., II‑313. o.) 48. pontja.

---

49 – A 2003. május 26‑i 2003/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 156., 17. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 7. kötet, 466. o.) módosított, az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27‑i 85/337/EGK tanácsi irányelv (HL 1985. L 175., 40. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 248. o.).

---

50 – A C‑263/08. sz. Djurgården‑Lilla Värtans Miljöskyddsförening ügyben 2009. október 15‑én hozott ítélet (EBHT 2009., I‑9967. o.) 38. pontja.

---

51 – Lásd a M. Honoré idézett művének összehasonlító elemzését (275. és azt követő oldalak).

---

52 – A megtámadott ítélet.

---

53 – Az Elsőfokú Bíróság által a T‑388/03. sz. ügyben 2009. február 10‑én hozott ítélettel szemben (EBHT 2009., II‑199.o.) benyújtott és a Bíróság előtt jelenleg is folyamatban lévő fellebbezés tárgyát képező C‑148/09. P. sz., Belgium kontra Deutsche Post és társai ügy.

---

54 – Az Elsőfokú Bíróság által a T‑375/04. sz. ügyben 2009. november 18‑án hozott ítélet (EBHT 2009., II‑4155. o.).

---

55 – Maitrepierre, A. „Aides d’État – Qualité et intérêt à agir: Le TPICE admet la recevabilité d’un recours mixte contre une décision de la Commission de ne pas soulever d’objections à l’encontre d’une prétendue mesure d’aide d’État, dès lors que les requérantes ont la qualité de concurrentes directes du bénéficiaire de cette mesure (Deutsche Post AG – DHL) [Állami támogatások – Kereshetőségi jog és érdek: Az Elsőfokú Bíróság elfogadhatóvá teszi a Bizottság azon határozata elleni vegyes keresetet, amely nem emel kifogást az állítólagos állami támogatás ellenében, ennélfogva a felperesek ezen intézkedés kedvezményezettjének közvetlen versenytársai, (Deutsche Post AG – DHL)]”, Concurrences,  2-2009. sz., 25983. sz., 154. o. és 155. o.; Peytz, H. és Mygind, T., „Direct Action in State Aid Cases – Tightropes and Legal Protection”, EStAL, 2/2010, 331. és azt követő pontok.

---

56 – Lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Scott ügyre vonatkozó indítványt (55. pont).

---

57 – A fent hivatkozott ítélet 35. pontja. Ebben a tekintetben lásd Haasbeek, L., „A Step in the Right Direction”, EStAL, 2010/01, 147. o.

---

58 – Buendia Sierra, J.‑L., „Standing before the Community Courts in the context of State aid litigation”, EStAL, 2007. november, 11. o.

---

59 – A C‑176/06. P. sz. ügyben 2007. november 29‑én hozott ítélet.

---

60 – A fent hivatkozott C‑487/06. P. sz. ügyre vonatkozó indítvány (70. pont).

---

61 – A fent hivatkozott Stadtwerke Schwäbisch Hall és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 25. pontja.

---

62 – A fent hivatkozott ítélet 44. és 45. pontja.

---

63 – Ez egyrészt a Stadtwerke Schwäbisch Hall és társai kontra Bizottság ügyben kialakított ítélkezési gyakorlat megsértését, másrészt a „Cook”‑ és a „Matra”‑ügyben kialakított ítélkezési gyakorlat megsértését jelentené.

---

64 – A 19/60., 21/60., 2/61. és 3/61. sz., Fives Lille Cail és társai kontra Főhatóság egyesített ügyekben 1961. december 15‑én hozott ítélet (EBHT 1961., 559. és 588. o.).

---

65 – A fent hivatkozott Thermenhotel Stoiser Franz és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 148., 155., 161. és 167. pontja, valamint az Elsőfokú Bíróság T‑254/05. sz., Fachvereinigung Mineralfaserindustrie kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 20‑án hozott ítéletének 124. pontja.

---

66 – A da mihi factum, dabo tibi ius elve szerint a bírónak a felek által előterjesztett tényeknek megfelelő jogszabályokat kell alkalmaznia. Ezen elv a kontinentális jog által elismert jura novit curia általános elvéből származik. Lásd Jacobs főtanácsnok C‑430/93. és C–431/93. sz., Van Schijndel és van Veen egyesített ügyekben 1995. december 14‑én hozott ítéletre (EBHT 1995., I‑4705. o.) vonatkozó indítványának 33. pontját.

---

67 – A fent hivatkozott Scheucher-Fleisch és társai kontra Bizottság ügyben, valamint a Deutsche Post és a DHL International kontra Bizottság ügyben hozott ítéletek.

---

68 – Az EK 88. cikk (2) bekezdése értelmében indított közigazgatási eljárás keretein belül az érdekelt felek szerepéről lásd a 659/1999 rendelet 20. cikkét, valamint a 70/72. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1973. július 12‑én hozott ítélet (EBHT 1973., 813. o.) 19. pontját; a fent hivatkozott Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 13. pontját; a fent hivatkozott Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ügyben hozott ítélet 59. pontját, és a C‑276/03. P. sz., Scott kontra Bizottság ügyben 2005. október 6‑án hozott ítélet (EBHT 2005., I‑8437. o.) 34. pontját.

---

69 – Az EK 81.cikket és az EK 82. cikket érintő fejtegetésről lásd Kapteyn & VerLoren van Themaat, The Law of the European Union and the European Communities, Kluwer, 2008, 462. o.

---

70 – A 10/68. sz. és 18/68. sz. egyesített ügyekben 1969. december 10‑én hozott ítélet (EBHT 1969., 459. o.) 7. pontja.

---

71 – A 323/83. sz. ügyben 1984. november 14‑én hozott ítélet (EBHT 1984., 3809. o.).

---

72 – A fent hivatkozott Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ügyben hozott ítélet 41. pontja, valamint a Bizottság kontra Aktionsgemeinschaft Recht und Eigentum ügyben hozott ítélet 36. pontja.

---

73 –      Lásd a fent hivatkozott Németország és társai kontra Kronofrance ügyre vonatkozó indítvány 89. pontját.

---

74 ^–      E rendelet kimondja, hogy az érdekelt felek fogalmába tartozik „minden olyan tagállam vagy személy, vállalkozás vagy vállalkozások társulása, amelynek, illetve akinek érdekeit a támogatás nyújtása érintheti, különösen a támogatás kedvezményezettje, a versenytárs vállalkozások és a szakmai szövetségek”.

---

75 – A fent hivatkozott Cook kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 23. pontja, a fent hivatkozott Matra kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 17. pontja, és a fent hivatkozott Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ügyben hozott ítélet 47. pontja, valamint az Elsőfokú Bíróság T‑95/96. sz., Gestevisión Telecinco kontra Bizottság ügyben 1998. szeptember 15‑én hozott ítéletének (EBHT 1998., II‑3407. o.) 64. pontja.

---

76 – Lásd e tekintetben a fent hivatkozott Cook kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 25. pontját, a fent hivatkozott Matra kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 19. pontját és a fent hivatkozott Gestevisión Telecinco kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 66. pontját.

---

77 – Az Elsőfokú Bíróság T‑188/95. sz., Waterleiding Maatschappij kontra Bizottság ügyben 1998. szeptember 16‑án hozott ítéletének (EBHT 1998., II‑3713. o.) 68. pontja, valamint az Elsőfokú Bíróság T‑41/01. sz., Pérez Escolar kontra Bizottság ügyben 2003. június 25‑én hozott végzésének (EBHT 2003., II‑2157. o.) 36. pontja.

---

78 – Az Elsőfokú Bíróság T‑184/97. sz. ügyben 2000. szeptember 27‑én hozott ítéletének (EBHT 2000., II‑3145. o.) 33–40. pontja.

---

79 – Az Elsőfokú Bíróság T‑398/94. sz. ügyben 1996. június 5‑én hozott ítélete (EBHT 1996., II‑477. o.).

---

80 – Az Elsőfokú Bíróság T‑167/04. sz., Asklepios Kliniken kontra Bizottság ügyben 2007. július 11‑én hozott ítéletének (EBHT 2007., II‑2379. o.) 55. pontja.

---

81 –      - Uo., 50. pont.

---

82 – A fent hivatkozott ítélet 70. pontja.

---

83 – A fent hivatkozott Németország és társai kontra Kronofrance ügyben hozott ítélet 44. pontja, amelyben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az Elsőfokú Bíróság – különösen a fent hivatkozott Cook kontra Bizottság és a Matra kontra Bizottság ügyben hozott ítéletekre tekintettel – nem köteles megkövetelni annak bizonyítását, hogy a vitatott határozat elfogadása súlyosan érinti a Kronofrance helyzetét a szóban forgó piacon. Lásd Quigley, C., European State Aid Law and Policy, Hart Publishing, Oxford, 2009, 522. o.

---

84 – Az Elsőfokú Bíróság által a T‑395/04. sz., Air One kontra Bizottság ügyben 2006. május 10‑én hozott ítélet (EBHT 2006., II‑1343. o.) és a fent hivatkozott Asklepios Kliniken kontra Bizottság ügyben hozott ítélet.

---

85 – Lásd az EK 88. cikk (2) bekezdése értelmében a határozat keretein belül a versenytársi kapcsolatról Kokott főtanácsnoknak a C‑260/05. P. sz., Sniace kontra Bizottság ügyben 2007. november 22‑én hozott ítélet (EBHT 2007., I‑10005. o.) alapjául szolgáló ügyre vonatkozó indítványának a 34. és azt követő pontjait.

---

86 – Az EK 81. cikk (1) bekezdésében és az EK 82. cikk (2) bekezdésében ugyanis „a beszerzési vagy eladási árak” mint versenyt korlátozó eszközök kerülnek megemlítésre.

---

87 – Lásd Tizzano főtanácsnoknak a C‑12/03. P. sz., Bizottság kontra Tetra Laval ügyben 2005. február 15‑én hozott ítélet (EBHT 2005., I‑987. o.) alapjául szolgáló ügyre vonatkozó indítványának 152. pontját.

---

88 – Az Elsőfokú Bíróság által a T‑114/02. sz., BaByliss kontra Bizottság ügyben 2003. április 3‑án hozott ítélet (EBHT 2003., II‑1279. o.) 343. pontja szerint „[a] Bizottság a vállalat versenyhelyzetének értékelése érdekében arra kényszerülhet, hogy az általa birtokolt márkaportfóliót, vagy azt a körülményt, amely szerint több érintett termékpiacon is jelentős piaci részesedéssel bír, figyelembe vegye (a továbbiakban: portfólióhatás)”.

---

89 – Például az 1970‑es években a Bíróság elismerte a nyersanyagpiacon az erőfölénnyel való visszaélést, azaz az „upstream monopolyt”.. Lásd a 6/73. és 7/73. sz., Istituto Chemioterapico Italiano és Commercial Solvents kontra Bizottság egyesített ügyekben 1974. március 6‑án hozott ítéletet (EBHT 1974., 223. o.), amely szerint „[e]gy, a nyersanyagpiacon történő erőfölénnyel való visszaélésnek következményei lehetnek, és szűkítheti a versenyt azon a piacon, amelyen a jogsértés hatásainak értékelése során figyelembe veendő származékos termékek eladhatók, bár a származékos piac nem tekinthető önálló piacnak.”

---

90 – Lásd az Elsőfokú Bíróság T‑185/00., T‑216/00., T‑299/00. és T‑300/00. sz., M6 kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. október 8‑án hozott ítéletének (EBHT 2002., II‑3805. o.) 63. pontját, amely kimondja, hogy „[m]int ahogyan az a megtámadott határozat 71–80. pontjából is kitűnik, az Eurovision rendszer versenyre gyakorolt hatásai korlátozást jelentenek. Egyrészt, a sportprogramok televíziós közvetítési jogának közös megvásárlása, megosztása és a jelátadás csökkenti vagy megszünteti a versenyt az EBU tagjai között is, amelyek a jogok megvásárlása szintjén a nagykereskedelmi piacon, a sportesemények televíziós közvetítése szintjén pedig a downstream piacon versenytársak. Másrészt, ezen rendszer versenymegszorításokat von magával a harmadik felekkel szemben is, abból fakadóan, hogy ezen jogok, mint ahogyan azt a vitatott határozat 75. pontjában kifejtette, általában kizárólagossági feltételekkel kerülnek eladásra, amely körülmény lényegében nem teszi lehetővé a nem EBU‑tagok számára az ezen jogokhoz való hozzáférést.”

---

91 – A Finn Köztársaság tekintetében lásd a három nagy erdészeti vállalat fabeszerzési kartelljéről szóló ügyben a Korkein hallinto‑oikeus (legfelsőbb közigazgatási bíróság) által 2001. december 20‑án hozott ítéletet (KHO 20.12.2001/3179). Ugyanilyen típusú kartell volt a tárgya a markkinaoikeus (versenybíróság) által 2009. december 3‑án lefolytatott vizsgálatnak (MAO: 614/09). Az amerikai jog vonatkozásában lásd a 05‑380. sz., Weyerhaeuser Co. kontra Ross‑Simmons Hardwood Lumber Co. ügyben a legfelsőbb bíróság (U.S. Supreme Court) 2007. február 20‑án hozott ítéletét. Megjegyzések a legfelsőbb bíróság hivatalos weblapján: http://www.oyez.org/cases/2000‑2009/2006/2006_05_381 valamint http://www.calt.iastate.edu/predatorybuying.html.

---

92 – Lásd különösen a C‑240/03. P. sz., Comunità montana della Valnerina kontra Bizottság ügyben 2006. január 19‑én hozott ítélet (EBHT 2003., I‑731. o.) 105. pontját.

---

93 – Lásd uo., 106. pont.

---

94 –      A fent hivatkozott British Aggregates kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 121. és azt követő pontjai.