EUR-Lex Access to European Union law
This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 62008TN0383
Case T-383/08: Action brought on 11 September 2008 — New Europe v Commission
T-383/08. sz. ügy: 2008. szeptember 11-én benyújtott kereset – New Europe kontra az Európai Közösségek Bizottsága
T-383/08. sz. ügy: 2008. szeptember 11-én benyújtott kereset – New Europe kontra az Európai Közösségek Bizottsága
HL C 301., 2008.11.22, p. 47–48
(BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)
22.11.2008 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 301/47 |
2008. szeptember 11-én benyújtott kereset – New Europe kontra az Európai Közösségek Bizottsága
(T-383/08. sz. ügy)
(2008/C 301/81)
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Felperes: New Europe (Brüsszel, Belgium) (képviselő: A.-M. Alamanou ügyvéd)
Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága
Kereseti kérelmek
— |
Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a Bizottság 2008. július 2-án kelt és a felperes által ugyanazon a napon átvett határozatát, amelyben a Bizottság megtagadta a felperestől a Bizottság által közzétett iratokban hivatkozott társaságok és természetes személyek neveihez történő hozzáférést; |
— |
kötelezze az Európai Közösségek Bizottságát az eljárással felmerülő költségek viselésére. |
Jogalapok és fontosabb érvek
A felperes a Bizottság 2008. július 2-i iratával megismert határozatával szemben él keresettel, amelyben a Bizottság megtagadta az úgynevezett „Eximo” ügyben érintett azon vállalkozások és természetes személyek nevének hozzáférhetővé tételét, amelyeket, illetve akiket a Bizottság által a felperes eredeti kérelmére hozzáférhetővé tett iratokban említenek.
A felperes a következő indokok alapján kéri a megtámadott határozat megsemmisítését:
Először is a megtámadott határozat nyilvánvalóan téves jogértelmezésen alapul, mivel a Bizottság az 1049/2001/EK rendelet (1) 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésében foglalt kivételeket tévesen értelmezte anélkül, hogy a tényeket értékelte volna vagy a megtagadás indokait ismertette volna, és ebből a téves értelmezésből indult ki. Ezen túlmenően a Bizottság hibásan értékelte a tényeket, amikor azt állította, hogy az érintett vállalkozások üzleti érdekeit és az érintett természetes személyek magánéletét és sérthetetlenségét csorbítaná, ha a nevüket megemlítenék. Továbbá a Bizottság azáltal, hogy „az üzleti érdekek védelmét” és „a magánélet és a jóhírnév védelmét” tágan értelmezte megsértette az 1049/2001 rendelet 1. cikke a) pontjában írt az iratokhoz történő lehető legszélesebb körű hozzáférés elvét.
Másodszor a megtámadott határozat az 1049/2001 rendelet 4. cikke (4) bekezdésébe ütközik, mivel a Bizottság megtagadta a felperestől a teljes körű hozzáférést egy irathoz, amely szabadon hozzáférhetővé tehető volt.
Harmadszor a Bizottság az EK 253. cikkben előírt indokolási kötelezettséget sértette meg azáltal, hogy a felperessel nem közölte a határozatának indokait, hanem csak az 1049/2001 rendelet 4. cikke (4) bekezdésében írt kivételekre utalt.
(1) Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.).