1

Az Európai Közösségek Bizottsága 2006. szeptember 13‑án elfogadta az [EK] 81. [cikk] alapján megindított eljárás[ban] (COMP/F/38.456 – „bitumen (Hollandia)”‑ügy) hozott C (2006) 4090 végleges határozatot (a továbbiakban: „bitumen”‑határozat). E határozat egy változatát, amelyből a Bizottság egyes – általa bizalmasnak tekintett – részeket kihúzott (a továbbiakban: a „bitumen”‑határozat nyilvános változata), közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjának2007. július 28‑i számában (HL L 196., 40. o.). A Bizottság a „bitumen”‑határozatban megállapította, hogy több vállalkozás megsértette az EK 81. cikk (1) bekezdését azzal, hogy részt vett az útépítési bitumen hollandiai piacán fennálló kartellben, és e vállalkozásokkal szemben összesen 266,717 millió euró összegű bírságot szabott ki.

2

2008. március 7‑én a Holland Királyság az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) alapján a „bitumen”‑határozat teljes változatához (a továbbiakban: a „bitumen”‑határozat bizalmas változata) való hozzáférés iránti kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz.

3

A Bizottság 2008. március 27‑i levelében elutasította a „bitumen”‑határozat bizalmas változatához való hozzáférés iránti első kérelmet.

4

A Holland Királyság 2008. április 17‑én az 1049/2001 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján megerősítő kérelmet terjesztett elő, amely arra irányult, hogy a Bizottság vizsgálja felül álláspontját (a továbbiakban: megerősítő kérelem). Kérelmében jelezte, hogy mivel a „bitumen”‑határozattal érintett vállalkozások tevékenysége folytán kár érte, a nemzeti bíróságok előtt kártérítési igénnyel kíván élni e vállalkozásokkal szemben. A Holland Királyság kifejtette, hogy ezzel összefüggésben hasznos lenne megismerni a „bitumen”‑határozat bizalmas változatában szereplő, azonban e határozat nyilvános változatából törölt információkat. E célból a Holland Királyság megjelölte a „bitumen”‑határozat bizonyos konkrét részeit, amelyek az alábbi információkkal kapcsolatosak:

5

A Bizottság 2008. június 30‑i levelével (a továbbiakban: megtámadott határozat) elutasította a felperes megerősítő kérelmét.

6

A Bizottság jelezte, hogy a „bitumen”‑határozat nyilvános és bizalmas változata a fenti 4. pont első francia bekezdésében foglalt információk tekintetében azonos.

7

A fenti 4. pont második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik, hetedik és nyolcadik francia bekezdésében foglalt információkat illetően a Bizottság jelezte egyrészt, hogy azok a dokumentumokhoz való hozzáféréshez való jog alóli, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első és harmadik francia bekezdése szerinti kivételek hatálya alá tartoznak, amelyek a természetes vagy jogi személyek kereskedelmi érdekeinek, illetve az európai uniós intézmények által lefolytatott ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok céljának védelmével kapcsolatosak. Másrészt utalt arra, hogy az említett rendelet 4. cikke (2) bekezdésének záró szövegrésze alapján ezek a kivételek nem alkalmazhatók, ha a kért információk hozzáférhetővé tételéhez nyomós közérdek fűződik. Úgy vélte ugyanakkor, hogy a megerősítő kérelem nem tartalmazt olyan érveket, amelyek ilyen érdek fennállását alátámaszthatnák, amennyiben a Holland Királyság által hivatkozott érv, ami azon alapul, hogy a „bitumen”‑határozat bizalmas változata hasznos lenne az e határozattal érintett vállalkozások ellen esetleg megindítandó felelősség megállapítása iránti kereset előkészítéséhez, magánjellegű érdekre, és nem közérdekre vonatkozik.

8

A fenti 4. pont nyolcadik francia bekezdésében foglalt információkat illetően a Bizottság úgy vélte, hogy azok az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első és harmadik francia bekezdésén kívül az ugyanezen rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti kivétel hatálya alá is tartoznak, amely az egyén magánszférájának és becsületének védelmével kapcsolatos.

9

Végül a Bizottság úgy vélte, hogy mivel a fenti 4. pont második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik, hetedik és nyolcadik francia bekezdésében foglalt információk teljes egészükben az előzőekben említett kivételek hatálya alá tartoznak, ezeknek az információknak az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (6) bekezdése alapján történő részleges hozzáférhetővé tétele nem lehetséges.

10

2009 augusztusában a Bizottság közzétette a „bitumen”‑határozat új nyilvános változatát, amely kevesebb nem hozzáférhető részt tartalmazott (a továbbiakban: a „bitumen”‑határozat új nyilvános változata).

11

A Holland Királyság a Törvényszék Hivatalához 2008. szeptember 9‑én benyújtott keresetlevelével megindította a jelen keresetet.

12

2010. június 2‑i végzésével a Törvényszék második tanácsának elnöke elrendelte az eljárás felfüggesztését, amíg a Bíróság meg nem hozza az eljárást befejező határozatát a C‑139/07. P. számú ügyben (a C-139/07. P. sz., Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ügyben 2010. június 29-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-5885. o.]), illetve amíg a Törvényszék meg nem hozza az eljárást befejező hatzározatát a T‑399/07. számú ügyben (a T‑399/07. sz., Basell Polyolefine kontra Bizottság ügyben 2011. január 25‑én hozott végzés [az EBHT‑ban nem tették közzé]). Az eljárás 2011. január 25‑én folytatódott.

13

Mivel módosult a Törvényszék tanácsainak összetétele, az előadó bírót a hatodik tanácsba osztották be, következésképpen a jelen ügyet e tanács elé utalták.

14

Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék úgy határozott, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát. A Törvényszék a 2012. december 14‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és az általa feltett kérdésekre adott válaszaikat.

15

Az említett tárgyalás végén a Törvényszék kérdést intézett a felekhez a jogvita tárgyának pontos meghatározására vonatkozóan, tekintettel a „bitumen”‑határozat új nyilvános változatára.

16

A Holland Királyság és a Bizottság a Törvényszékhez 2013. január 24‑én, illetve 2013. február 8‑án benyújtott írásbeli észrevételeiben válaszolt a Törvényszék által feltett kérdésre.

17

A Holland Királyság észrevételében jelezte, hogy hozzáférés iránti kérelme a továbbiakban valamennyi olyan részre irányul, amely a „bitumen”‑határozat új nyilvános változatában bizalmas maradt. Ezzel összefüggésben megjelölte e határozat bizonyos részeit, amelyek az alábbi információkkal kapcsolatosak:

18

A Holland Királyság hangsúlyozta, hogy az „egyéb kért információk” szintén a hozzáférés iránti kérelme részét képezték, még ha azokat nem is jelölte meg konkrétan a megerősítő kérelemben. A megerősítő kérelem ugyanis a „bitumen”‑határozat egészére kiterjedt. A Holland Királyság végül kifejtette, hogy a Bizottság által a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló közlemény (HL 2002. C 45., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 155. o.; a továbbiakban: engedékenységi közlemény) alapján kapott bizalmas információk nem képezik a jogvita tárgyát.

19

A Bizottság a maga részéről észrevételeiben hangsúlyozta, hogy a Holland Királyság álláspontja a jogvita tárgyát képező hozzáférés iránti kérelem tárgyát képező információk meghatározását illetően ellentmondásos és pontatlan. E tekintetben arra hivatkozott, hogy az első kérelemből és a megerősítő kérelemből nem tűnt ki egyértelműen, hogy a Holland Királyság az e kérelmekben megjelölt információkon kívül más információkhoz is hozzáférést kér.

20

Ezt követően a feleket értesítették arról, hogy a Törvényszék 2013. április 29‑én újabb tárgyalást tart, amely lehetőségről azonban ők lemondtak. Így a szóbeli eljárást 2013. április 17‑én befejezettnek nyilvánították.

21

A Holland Királyság azt kéri, hogy a Törvényszék:

22

A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

23

A Bizottság a megtámadott határozat elfogadását és a viszonválasz benyújtását követően közzétette a „bitumen”‑határozat új nyilvános változatát. Ez kevesebb nem hozzáférhető részt tartalmazott, mint az a nyilvános változat, amely a felek közötti – először a Bizottság, majd a felek beadványai alapján a Törvényszék előtt folytatott – kezdeti jogvita alapjául szolgált. A tárgyaláson a Törvényszék szükségesnek ítélte, hogy felhívja a feleket, hogy a „bitumen”‑határozat ezen új nyilvános változata következtében pontosítsák a jogvita tárgyát. A Holland Királyság erre a kérelemre 2013. január 24‑i észrevételeiben válaszolt, amely észrevételekben megjelölte azokat a részeket, amelyeknek a továbbiakban a hozzáférhetővé tételét kéri, és elhagyta kérelméből azokat a részeket, amelyek a „bitumen”‑határozat új nyilvános változatában már szerepeltek. Ezenkívül a Holland Királyság jelezte, hogy az engedékenységi közlemény alapján kapott információk szintén nem képezik a hozzáférés iránti kérelme tárgyát (lásd a fenti 18. pontot).

24

Meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat megsemmisítése iránti kérelmet a Holland Királyság 2013. január 24‑i észrevételeiben megfogalmazott pontosítások alapján kell vizsgálni.

25

A Holland Királyság által keresete alátámasztása érdekében előterjesztett érveket hét jogalapba lehet sorolni. Az első és második jogalap az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése első és harmadik francia bekezdésének, illetve az indokolási kötelezettségnek az abban megnyilvánuló megsértésén alapul, hogy a Bizottság úgy vélte, hogy a fenti 17. pont második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik, hetedik és nyolcadik francia bekezdésében foglalt információk (a továbbiakban: a jogvita tárgyát képező információk) a dokumentumokhoz való hozzáféréshez való jog alóli, az említett rendelkezésekben foglalt kivételek hatálya alá tartoznak, illetve nem indokolta meg, hogy milyen okból nem közölte a „bitumen”‑határozat 7–12. lábjegyzetét (a fenti 17. pont első francia bekezdése). A harmadik jogalap az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése záró szövegrészének megsértésén alapul, amennyiben a jogvita tárgyát képező információk hozzáférhetővé tételéhez nyomós közérdek fűződik. A negyedik jogalap ugyanezen rendelet 4. cikke (1) bekezdése b) pontjának az abban megnyilvánuló megsértésén alapul, hogy a Bizottság úgy vélte, hogy a fenti 17. pont nyolcadik francia bekezdésében foglalt információ az egyén becsületének védelmén alapuló kivétel hatálya alá tartozik. Az ötödik jogalap az 1049/2001 rendelet 4. cikke (6) bekezdésének és az arányosság elvének az abban megnyilvánuló megsértésén alapul, hogy a Bizottság nem engedélyezett részleges hozzáférést a jogvita tárgyát képező információkhoz. A hatodik jogalap az 1049/2001 rendelet 4. cikke (7) bekezdésének az abban megnyilvánuló megsértésén alapul, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első és harmadik francia bekezdése szerinti kivételek alkalmazása már nem volt indokolt, tekintettel arra az időszakra, amelyre a jogvita tárgyát képező információk vonatkoztak. Végül a hetedik jogalap az arányosság elvének fényében értelmezett EK 10. cikk abban megnyilvánuló megsértésén alapul, hogy a Bizottság nem közölte ezeket az információkat a Holland Királysággal.

26

Meg kell állapítani, hogy az uniós intézmények – a birtokukban lévő dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelem értékelése céljából – az 1049/2001 rendelet 4. cikkében szereplő több megtagadási indokot is figyelembe vehetnek (ebben az értelemben lásd a Bíróság C‑404/10. P. sz., Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ügyben 2012. június 28‑án hozott ítéletének 113. és 114. pontját).

27

Márpedig, amint az a fenti 7. pontban szerepel, a Bizottság úgy vélte, hogy a jogvita tárgyát képező információk egyrészt az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdése szerinti, a kereskedelmi érdekek védelmével kapcsolatos kivétel hatálya alá, másrészt az ugyanezen rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése szerinti, az uniós intézmények által lefolytatott ellenőrzések, vizsgálatok vagy könyvvizsgálatok céljának védelmével kapcsolatos kivétel hatálya alá is tartoznak. Következésképpen annak sikeres bizonyítása érdekében, hogy a megtámadott határozat olyan hibában szenved, amely ezen információk tekintetében igazolhatja a megsemmisítését, a Holland Királyságnak bizonyítania kell vagy az első és második jogalap keretében azt, hogy a Bizottság tévesen vélte úgy, hogy az információkhoz való hozzáférést ezen kivételek valamelyike alapján megtagadhatja, vagy a harmadik, illetve az ötödik, hatodik és hetedik jogalap keretében azt, hogy az információk – legalább részleges – hozzáférhetővé tételét vagy azok Holland Királysággal való közlését mindenképpen igazolja valamely nyomós közérdek, az eltelt idő, vagy a Bizottságot terhelő azon kötelezettség, hogy tiszteletben tartsa az EK 10. cikkben foglaltakat, illetve az arányosság elvét.

28

Végül, amint az a fenti 8. pontban szerepel, a Bizottság úgy vélte, hogy mind a fenti 4. pont nyolcadik francia bekezdésében, mind a 17. pont nyolcadik francia bekezdésében foglalt információk egyúttal az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti, az egyén magánszférája és becsülete védelmével kapcsolatos kivétel hatálya alá is tartoznak. Következésképpen annak sikeres bizonyítása érdekében, hogy a megtámadott határozat olyan hibában szenved, amely a szóban forgó információk tekintetében igazolhatja a megsemmisítését, a Holland Királyságnak vagy bizonyítania kell, hogy mind az első, mind a második, mind a negyedik jogalap megalapozott, vagy bizonyítania kell, hogy a harmadik jogalap, illetve az ötödik, hatodik és hetedik jogalap egyike megalapozott.

29

Először az első és a második jogalapot együttesen kell vizsgálni.

30

A jelen ügy az 1049/2001 rendelet és az uniós jog egyik különös területén irányadó másik szabályozás – nevezetesen az [EK] 81. és [az EK] 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) – közötti kapcsolatra vonatkozik. E rendeleteknek eltérő célja van. Az első a hatóságok döntéshozatali eljárásának és azon információk lehető legnagyobb átláthatóságának a biztosítását célozza, amelyeken határozataik alapulnak. Célja tehát az intézmények dokumentumaihoz való hozzáférés joga gyakorlásának a lehető legnagyobb mértékben történő megkönnyítése, valamint a dokumentumokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos helyes közigazgatási gyakorlat elősegítése. A második célja az uniós versenyjog megsértésének szankcionálására irányuló eljárások keretében a szakmai titok tiszteletben tartásának biztosítása (analógia útján lásd a fenti 26. pontban hivatkozott Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ügyben hozott ítélet 109. pontját).

31

A Holland Királyság állításával ellentétben, amely szerint az 1049/2001 rendelet 18. cikkének (3) bekezdéséből következően az e rendelet és az uniós jog valamely másik szabálya közötti összeütközés esetén az említett rendelet alkalmazása elsőbbséget élvez, meg kell állapítani, hogy az 1049/2001 rendelet és az 1/2003 rendelet nem tartalmaz a másikkal szembeni elsőbbséget kifejezetten előíró rendelkezést. Ennélfogva mindkét rendeletet a másikkal összeegyeztethető és így koherens módon kell alkalmazni. Egyébként a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében, jóllehet az 1049/2001 rendelet célja, hogy a lehető legszélesebb körű hozzáférési jogot biztosítsa a nyilvánosság számára az intézmények dokumentumaihoz, e jogra – az e rendelet 4. cikkében szereplő kivételek rendszerének fényében – köz‑ vagy magánérdekkel kapcsolatos okokon alapuló korlátozások vonatkoznak (analógia útján lásd a fenti 26. pontban hivatkozott Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ügyben hozott ítélet 110. és 111. pontját).

32

Kétségtelen, hogy a közigazgatási aktába az EK 81. cikk alkalmazásával kapcsolatos eljárás során való betekintési jog és az 1049/2001 rendelet szerinti, az intézmények dokumentumaihoz való hozzáférési jog jogilag különbözik egymástól, az is igaz viszont, hogy funkcionális szempontból hasonló helyzetet eredményeznek. Az aktához való hozzáférés ugyanis – függetlenül a biztosításának alapjául szolgáló jogalaptól – lehetővé teszi az érdekelt felek számára, hogy a Bizottságnak benyújtott észrevételek és dokumentumok összességét megszerezzék (analógia útján lásd a fenti 26. pontban hivatkozott Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ügyben hozott ítélet 120. pontját).

33

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a jogvita tárgyát képező információk az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése szerinti, az uniós intézmények által lefolytatott ellenőrzésekre, vizsgálatokra vagy könyvvizsgálatokra vonatkoznak. Ezeket az információkat ugyanis a Bizottság az EK 81. cikk alkalmazásával kapcsolatos vizsgálat keretében gyűjtötte össze, amelynek célja az e rendelkezéssel ellentétes konkrét gyakorlatok megakadályozásához elegendő információ és bizonyíték összegyűjtése volt.

34

Ezen túlmenően az EK 81. cikk alkalmazásával kapcsolatos eljárás céljára tekintettel – amely cél annak ellenőrzésében áll, hogy egy vagy több vállalkozás részt vesz‑e a versenyt esetlegesen jelentős módon érintő összejátszó magatartásban – a Bizottság ezen eljárás keretében az érintett vállalkozások kereskedelmi stratégiáival, értékesítéseik összegével, piaci részesedéseikkel, illetve kereskedelmi kapcsolataikkal összefüggő érzékeny kereskedelmi információkat gyűjt, ily módon az ellenőrzésre irányuló ilyen eljárással kapcsolatos dokumentumokhoz való hozzáférés sértheti az említett vállalkozások kereskedelmi érdekeinek védelmét. Ennélfogva a kereskedelmi érdekek védelmével kapcsolatos kivétel és az uniós intézmények által lefolytatott ellenőrzések, vizsgálatok vagy könyvvizsgálatok céljával kapcsolatos kivétel a jelen ügyben szorosan összefügg (ebben az értelemben és analógia útján lásd a fenti 26. pontban hivatkozott Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ügyben hozott ítélet 115. pontját).

35

Kétségtelen, hogy a valamely dokumentumhoz való hozzáférés megtagadásának alátámasztásához főszabály szerint nem elegendő az, hogy ez a dokumentum az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében említett valamely tevékenységhez vagy érdekhez kapcsolódik, mivel az érintett intézménynek arra is magyarázatot kell adnia, hogy az említett dokumentumhoz való hozzáférés konkrétan és ténylegesen hogyan sérthetné az e cikkben szereplő kivétellel védett érdeket. Az érintett intézmény ugyanakkor megteheti, hogy a dokumentumok bizonyos kategóriáira alkalmazandó általános vélelmekre alapítja az álláspontját, mivel az azonos természetű dokumentumok hozzáférhetővé tételére irányuló kérelmek esetében egymáshoz hasonló általános megfontolások alkalmazhatók (lásd a fenti 26. pontban hivatkozott Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ügyben hozott ítélet 116. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

36

Az állami támogatásokra vonatkozó vizsgálati eljárásokat, valamint a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzésére irányuló eljárásokat illetően a Bíróság megállapította, hogy ilyen általános vélelmek alapulhatnak egyrészt az [EK 88.] cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendeleten (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.), és másrészt a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 1989. december 21‑i 4064/89/EGK tanácsi rendeleten (HL L 395., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 31. o., helyesbítés: magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 4. kötet, 137. o.), amelyek kifejezetten az állami támogatások, illetve a vállalkozások közötti összefonódások kérdését szabályozzák, továbbá a vizsgálati eljárás és a valamely támogatás vagy vállalkozások közötti összefonódás ellenőrzésével kapcsolatos eljárás keretében szerzett információkhoz és dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak (lásd ebben az értelemben a fenti 12. pontban hivatkozott Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ügyben hozott ítélet 55–57. pontját és a fenti 26. pontban hivatkozott Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ügyben hozott ítélet 117. és 118. pontját).

37

Márpedig meg kell állapítani, hogy az EK 81. cikk alkalmazásával kapcsolatos eljárás területén szintén alkalmazhatók ilyen általános vélelmek amiatt, hogy az ezen eljárásra irányadó szabályozás is szigorú szabályokat ír elő az ilyen eljárás keretében megszerzett vagy keletkezett információk kezelésére vonatkozóan (analógia útján lásd a fenti 26. pontban hivatkozott Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ügyben hozott ítélet 118. pontját).

38

Az 1/2003 rendelet 27. cikkének (2) bekezdése és 28. cikkének (1) bekezdése, valamint a Bizottság által az [EK] 81. és [az EK] 82. cikke alapján folytatott eljárásokról szóló, 2004. április 7‑i 773/2004/EK bizottsági rendelet (HL L 123., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 81. o.) 8. és 15. cikke ugyanis megszorítóan szabályozza az EK 81. cikkben és az EK 82. cikkben meghatározott versenyszabályok végrehajtásával kapcsolatos eljárás keretében begyűjtött információk felhasználását azzal, hogy az iratbetekintést az esetleges panaszosokra és azokra a felekre korlátozza, akikhez a Bizottság kifogásközlést intézett, figyelemmel az érintett vállalkozások ahhoz fűződő jogos érdekére, hogy üzleti titkaik ne váljanak hozzáférhetővé, továbbá annak előírásával, hogy egyrészt az érintett információkat csak azokra a célokra lehet felhasználni, amellyel kapcsolatban azokat gyűjtötték, másrészt nem tehetők hozzáférhetővé azok az információk, amelyek – jellegüknél fogva – szakmai titoktartási kötelezettség alá tartoznak.

39

E feltételek mellett egyrészt az EK 81. cikk alkalmazásával kapcsolatos eljárás keretében a Bizottság és az ezen eljárással érintett felek, illetve harmadik személyek által egymásnak küldött dokumentumokhoz való, az 1049/2001 rendeleten alapuló általános hozzáférés veszélybe sodorná az uniós jogalkotó által az 1/2003 rendeletben a következők között biztosítani kívánt egyensúlyt: egyfelől az érintett vállalkozások azon kötelezettsége, hogy a Bizottsággal esetlegesen érzékeny kereskedelmi információkat közöljenek, másfelől pedig a Bizottság részére ily módon továbbított információkat a szakmai titok és az üzleti titok címén megillető megerősített védelem garanciája (analógia útján lásd a fenti 26. pontban hivatkozott Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ügyben hozott ítélet 121. pontját).

40

Másrészről megkérdőjeleződne az e szabályozással létrehozott rendszer, ha az 1049/2001 rendelet alapján az EK 81. cikk alkalmazásával kapcsolatos eljárással kapcsolatos dokumentumokhoz hozzá tudnának férni olyan személyek, akik nem minősülnek az ezen eljárásra vonatkozó szabályozásban az iratbetekintésre feljogosított személynek (analógia útján lásd a fenti 26. pontban hivatkozott Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ügyben hozott ítélet 122. pontját).

41

Egyébiránt az EK 81. cikk alkalmazásával kapcsolatos eljárások során a Bizottság által az engedékenységi közlemény alapján összegyűjtött információkat illetően meg kell állapítani, hogy ezen információk hozzáférhetővé tétele visszatarthatná az engedékenységi kérelem lehetséges előterjesztőit attól, hogy e közlemény alapján bejelentést tegyenek. A kérelmezők ugyanis a kartellben részt vevő, és a vizsgálat során együttműködést egyáltalán nem, vagy kisebb mértékben tanúsító többi vállalkozásnál előnytelenebb helyzetbe kerülhetnének.

42

Következésképpen az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első és harmadik francia bekezdésében szereplő kivételek értelmezése céljából el kell ismerni azon általános vélelem fennállását, amelynek értelmében az EK 81. cikk alkalmazásával kapcsolatos eljárás keretében a Bizottság által összegyűjtött dokumentumok hozzáférhetővé tétele – főszabály szerint – mind az uniós intézmények által lefolytatott ellenőrzések, vizsgálatok vagy könyvvizsgálatok céljának védelmét, mind pedig az ilyen eljárásban érintett vállalkozások kereskedelmi érdekeinek védelmét sértené (analógia útján lásd a fenti 26. pontban hivatkozott Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ügyben hozott ítélet 123. pontját).

43

Figyelemmel az EK 81. cikk alkalmazásával kapcsolatos eljárás keretében védett érdekek jellegére, úgy kell tekinteni, hogy az előző pontban levont következtetés attól a kérdéstől függetlenül érvényes, hogy a hozzáférés iránti kérelem egy már befejezett eljárásra vagy folyamatban lévő eljárásra vonatkozik‑e. Az érintett vállalkozások gazdasági tevékenységeire vonatkozó érzékeny információk közzététele ugyanis attól függetlenül sértheti kereskedelmi érdekeiket, hogy folyamatban van‑e az EK 81. cikk alkalmazásával kapcsolatos eljárás. Ezen túlmenően az ilyen eljárás befejezését követően történő közzététel lehetőségével fennállna annak kockázata, hogy csökken a vállalkozások együttműködési hajlandósága az ilyen eljárás során (analógia útján lásd a fenti 26. pontban hivatkozott Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ügyben hozott ítélet 124. pontját).

44

Egyebekben hangsúlyozni kell, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (7) bekezdése értelmében a kereskedelmi érdekekre vagy a minősített dokumentumokra vonatkozó kivételek 30 éves időtartamra vagy – szükség esetén – akár ezen időtartamon túl is alkalmazhatók. (a fenti 26. pontban hivatkozott Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ügyben hozott ítélet 125. pontja).

45

Végül a fent említett általános vélelem nem zárja ki annak bizonyítását, hogy e vélelem nem vonatkozik valamely olyan dokumentumra, amelynek hozzáférhetővé tételét kérik, illetve hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése értelmében nyomós közérdek fűződik a dokumentum hozzáférhetővé tételéhez (a fenti 26. pontban hivatkozott Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ügyben hozott ítélet 126. pontja).

46

A Holland Királyság által a jelen jogalapok keretében lényegében hivatkozott kifogásokat a fentiek fényében kell vizsgálni.

47

Először is a Holland Királyság arra hivatkozik, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdése szerinti kereskedelmi érdekek fogalma csak a jogos kereskedelmi érdekekre terjed ki, és annak értelmezési köréből ki vannak zárva a kartellben részt vevők kereskedelmi érdekei csakúgy, mint az ahhoz fűződő érdek, hogy az uniós jog megsértése miatt ne indítsanak ellenük kártérítési keresetet. A Holland Királyság hozzáteszi, hogy mindenesetre ilyen körülmények között egyrészt a kartell szervezetének érdekei nem tartoznak a kereskedelmi érdekek védelme alá, másrészt a jelen ügyben nem áll fenn a kereskedelmi érdekek sérelmének valós kockázata, mivel a bitumen minden szállítója részt vett a kartellben, és e piac vonatkozásában nem volt valódi a verseny a szóban forgó jogsértés idején.

48

Ennek kapcsán meg kell állapítani mindenekelőtt azt, hogy amint arra a Bizottság megalapozottan hivatkozott, sem az 1049/2001 rendelet, sem az 1/2003 rendelet nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely alapján az, hogy egy vállalkozás részt vesz a versenyszabályok megsértésében, kizárja, hogy a Bizottság e vállalkozás kereskedelmi érdekeinek védelmére hivatkozzon az érintett jogsértéssel kapcsolatos információkhoz és dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadása érdekében.

49

Éppen ellenkezőleg, az, hogy az 1/2003 rendelet 28. cikkének (1) és (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az említett rendelet 17–22. cikkének alkalmazása során összegyűjtött információkat csak arra a célra lehet felhasználni, amelyre azokat gyűjtötték, és hogy a Bizottság és a tagállamok versenyhatóságai, ezek tisztviselői, alkalmazottai és az e hatóságok felügyelete alatt dolgozó egyéb személyek, valamint a tagállamok egyéb hatóságainak tisztviselői és köztisztviselői nem tehetik hozzáférhetővé az e rendelet alapján általuk szerzett vagy közöttük kicserélt olyan jellegű információkat, amelyek a szakmai titoktartási kötelezettség alá tartoznak, azt mutatja, hogy a szóban forgó jogsértéssel kapcsolatos információkat főszabály szerint bizalmasnak lehet, sőt kell tekinteni.

50

Ezt a következtetést megerősíti egyébként az a tény, hogy az 1/2003 rendelet 27. cikkének (2) bekezdése alapján azon vállalatok bizottsági aktához való hozzáférési jogát, amelyekhez kifogásközlést intéztek, korlátozza a vállalkozások jogos érdeke, amely ahhoz fűződik, hogy üzleti titkaik ne váljanak hozzáférhetővé, és ez a jog nem terjed ki a bizalmas jellegű információkra. Ez azt jelenti, hogy az uniós jogalkotó úgy döntött, hogy mind az EK 81. cikk, mind az EK 82. cikk alkalmazásával kapcsolatos eljárás alá vont vállalkozások kereskedelmi érdekeinek bizonyos védelmet biztosít, mégpedig még olyan helyzetben is, amikor ez az érdek részben ellentétes lehet e vállalkozások védelemhez való jogával.

51

Rá kell továbbá mutatni, hogy – amint arra a Holland Királyság hivatkozik – a Törvényszék megállapította, hogy amennyiben a Bizottság a versenyjog megsértése miatt bírságot szabott ki valamely vállalkozásra, e vállalkozás ahhoz fűződő érdeke, hogy a terhére rótt jogsértő magatartás részleteit ne hozzák nyilvánosságra, nem szorul sajátos védelemre, tekintettel az ahhoz fűződő közérdekre, hogy a nyilvánosság a lehető legrészletesebben megismerje a Bizottság valamennyi intézkedésének az indokait, tekintettel a gazdasági szereplők ahhoz fűződő érdekére, hogy megtudják, melyek a joghátránnyal sújtható magatartások, és tekintettel a jogsértést elszenvedett személyek azon érdekére, hogy tudomást szerezzenek a részletekről annak érdekében, hogy adott esetben érvényesíthessék jogaikat a szankcionált vállalkozásokkal szemben, valamint figyelemmel e vállalkozás azon lehetőségére, hogy e határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezheti (a Törvényszék T-474/04. sz., Pergan Hilfsstoffe für industrielle Prozesse kontra Bizottság ügyben 2007. október 12-én hozott ítéletének [EBHT 2007., II-4225. o.] 72. pontja).

52

A Törvényszék azonban hangsúlyozta azt is, hogy tiszteletben kell tartani az érintett vállalkozások jóhírnevét és méltóságát mindaddig, amíg jogerősen nem marasztalták el azokat, ezért megállapította, hogy bizonyos helyzetekben a Bizottságnak a valamely vállalkozás által elkövetett jogsértésre vonatkozó megállapításait a nyilvánosság tekintetében bizalmasnak, következésképpen jellegüknél fogva a szakmai titok körébe tartozónak kell tekinteni (a fenti 51. pontban hivatkozott Pergan Hilfsstoffe für industrielle Prozesse kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 78. pontja). Márpedig meg kell állapítani, hogy a jogvita tárgyát képező információkhoz való hozzáférés iránti kérelem benyújtásának időpontjában a „bitumen”‑határozat megsemmisítése iránt indított keresetekkel kapcsolatban a Törvényszék előtt több bírósági eljárás volt folyamatban (a Törvényszék T‑358/06. sz., Wegenbouwmaatschappij Heijmans kontra Bizottság ügyben 2008. július 4‑én hozott végzése [az EBHT‑ban nem tették közzé]; T‑343/06. sz., Shell Petroleum és társai kontra Bizottság ügyben 2012. szeptember 27‑én hozott ítélete; T‑344/06. sz., Total kontra Bizottság ügyben 2012. szeptember 27‑én hozott ítélete [az EBHT‑ban nem tették közzé]; T‑347/06. sz., Nynäs Petroleum és Nynas Belgium kontra Bizottság ügyben 2012. szeptember 27‑én hozott ítélete; T‑348/06. sz., Total Nederland kontra Bizottság ügyben 2012. szeptember 27‑én hozott ítélete [az EBHT‑ban nem tették közzé]; T‑351/06. sz., Dura Vermeer Groep kontra Bizottság ügyben 2012. szeptember 27‑én hozott ítélete [az EBHT‑ban nem tették közzé]; T‑352/06. sz., Dura Vermeer Infra kontra Bizottság ügyben 2012. szeptember 27‑én hozott ítélete [az EBHT‑ban nem tették közzé]; T‑353/06. sz., Vermeer Infrastructuur kontra Bizottság ügyben 2012. szeptember 27‑én hozott ítélete [az EBHT‑ban nem tették közzé]; T‑354/06. sz., BAM NBM Wegenbouw és HBG Civiel kontra Bizottság ügyben 2012. szeptember 27‑én hozott ítélete [az EBHT‑ban nem tették közzé]; T‑355/06. sz., Koninklijke BAM Groep kontra Bizottság ügyben 2012. szeptember 27‑én hozott ítélete [az EBHT‑ban nem tették közzé]; T‑356/06. sz., Koninklijke Volker Wessels Stevin kontra Bizottság ügyben 2012. szeptember 27‑én hozott ítélete [az EBHT‑ban nem tették közzé]; T‑357/06. sz., Koninklijke Wegenbouw Stevin kontra Bizottság ügyben 2012. szeptember 27‑én hozott ítélete; T‑359/06. sz., Heijmans Infrastructuur kontra Bizottság ügyben 2012. szeptember 27‑én hozott ítélete [az EBHT‑ban nem tették közzé]; T‑360/06. sz., Heijmans kontra Bizottság ügyben 2012. szeptember 27‑én hozott ítélete [az EBHT‑ban nem tették közzé]; T‑361/06. sz., Ballast Nedam kontra Bizottság ügyben 2012. szeptember 27‑én hozott ítélete; T‑362/06. sz., Ballast Nedam Infra kontra Bizottság ügyben 2012. szeptember 27‑én hozott ítélete és a T‑370/06. sz., Kuwait Petroleum és társai kontra Bizottság ügyben 2012. szeptember 27‑én hozott ítélete), és így az e határozattal érintett vállalkozásokat nem lehetett úgy tekinteni, hogy azokat jogerősen elmarasztalták.

53

Egyébiránt a fenti 51. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján nem lehet megállapítani, hogy valamely jogsértő magatartás részleteivel kapcsolatos minden információt olyannak kell tekinteni, hogy az a nyilvánosság szempontjából nem bizalmas jellegű. Ezt az ítélkezési gyakorlatot a Bizottság azon jogszerű céljainak szempontjából kell értelmezni, hogy a jogsértés bizonyításához szükséges információt az 1/2003 rendelet 27. cikke (2) bekezdésének utolsó mondata alapján hozzáférhetővé tegye és felhasználja, valamint a nyilvánosságnak az ahhoz fűződő érdekei szempontjából, hogy megértse azokat az indokokat, amelyek alapján a Bizottság meghozta a határozatát. Ezek közé az érdekek közé tartoznak a gazdasági szereplők ahhoz fűződő érdekei, hogy megismerhessék, hogy a Bizottság mely magatartásokat talált tiltottnak, és a jogsértés esetleges károsultjainak az ahhoz fűződő érdekei is, hogy megismerhessék azokat a részleteket, amelyek a felelős vállalkozásokkal szembeni kártérítés iránti igény előterjesztéséhez szükségesek a nemzeti bíróság előtt.

54

Márpedig a jelen ügyben a Holland Királyság nem hivatkozik arra, hogy a „bitumen”‑határozat nyilvános változata nem teszi lehetővé azon indokok megértését, amelyek alapján a Bizottság ezt a határozatot elfogadta. A Holland Királyság nem állítja azt sem, hogy a gazdasági szereplők nincsenek abban a helyzetben, hogy e változat alapján megállapítsák, hogy a „bitumen”‑határozattal érintett vállalkozások mely magatartásukkal sértették meg az uniós versenyjogi szabályokat, ami a szankciók kiszabásához vezetett.

55

Ami a „bitumen”‑határozatban megállapított jogsértés esetleges károsultjainak érdekeit illeti, a határozat nyilvános változata alapján azonosítani lehet a felelős vállalkozásokat, a jogsértés jellegét és időtartamát, valamint számos olyan tényt, amelyek alapján a jogsértés működésének lényegét meg lehet érteni. E változat tehát lehetővé teszi, hogy azok a személyek, akik úgy vélik, hogy a kartell kárt okozott a számukra, a hatáskörrel rendelkező nemzeti bírósághoz forduljanak.

56

Azt a szabályt illetően, amely szerint egy adott versenyjogi eljárás valamennyi iratát közölni kellene a kérelmezővel pusztán abból az indokból, hogy ez utóbbi kártérítési keresetet kíván indítani, jelezni kell, hogy az nem szükséges az említett kérelmező kártérítési joga hatékony védelmének garantálásához, amennyiben kevéssé valószínű, hogy a kártérítési keresetet az ezen eljáráshoz kapcsolódó akta valamennyi iratára kellene alapítani. Ezenfelül ez a szabály az uniós jog által biztosított más jogok – például különösen az érintett vállalkozások számára biztosított, a szakmai vagy üzleti titok védelméhez való jog, vagy az érintett magánszemélyek számára biztosított, a személyes adatok védelméhez fűződő jog – sérelméhez is vezethet. Végül az ilyen általánosított betekintés alkalmas lenne arra is, hogy a közérdeket sértse, például a versenyjogi jogsértések megtorlási politikájának hatékonyságát, mivel eltántoríthatja az EK 81. cikk és az EK 82. cikk megsértésében részt vevő személyeket a versenyhatóságokkal való együttműködéstől (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-360/09. sz. Pfleiderer-ügyben 2011. június 14-én hozott ítéletének [EBHT 2011., I-5161. o.] 27. pontját).

57

Végül emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában a „bitumen”‑határozat nem volt jogerős, míg a Holland Királyság kifogása lényegében a megállapított jogsértés fennállásán alapul, ami e jogsértés vonatkozásában szerinte igazolja, hogy az érintett vállalkozások kereskedelmi érdekeinek a jogsértéssel összefüggésben megszűnik a védelemre méltó jellege.

58

A fentiekből következik, hogy a jelen kifogást el kell utasítani.

59

Másodszor a Holland Királyság arra hivatkozik, hogy a „bitumen”‑határozat bizalmas változatához való hozzáférés iránti kérelme nem azokra a dokumentumokra vonatkozott, amelyeken a határozat alapult, hanem csupán azokra a bizalmas részekre, amelyeket a Bizottság maga fogalmazott meg e dokumentumok alapján. A Holland Királyság álláspontja szerint azokat a részeket, amelyek nem tekinthetők egy adott fél által szolgáltatott vagy a kartell működésével kapcsolatos információnak, nem lehetne a vizsgálatok védelmével kapcsolatos kivétel hatálya alá vonni.

60

Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy – amint arra a Bizottság lényegében hivatkozik –, az a tény, hogy a Holland Királyság által előterjesztett hozzáférés iránti kérelem nem a Bizottság által a vizsgálata során összegyűjtött dokumentumokra, hanem a „bitumen”‑határozat e dokumentumok alapján megfogalmazott bizonyos részeire vonatkozik, nem zárja ki az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése szerinti, a vizsgálatok céljával kapcsolatos kivétel alkalmazását ezekre a részekre. Ez a rendelkezés ugyanis nem érvényesülhetne hatékonyan, ha alkalmazási köre az uniós intézmények által lefolytatott vizsgálat keretében összegyűjtött dokumentumokra korlátozódna, és arra nem lehetne hivatkozni az intézmény által a későbbiekben megfogalmazott, és a dokumentumok védelem alatt álló dokumentumokból származó információkat tartalmazó részeihez való hozzáférés megtagadása érdekében.

61

Ezenfelül el kell utasítani a Holland Királyság állítását, amely szerint a kartell működésére vonatkozó információkat nem lehetne a vizsgálatok céljának védelmével kapcsolatos kivétel hatálya alá vonni, egyrészt mivel ez az állítás semmivel sincs alátámasztva, másrészt a fenti 48–56. pontban kifejtettekre tekintettel.

62

A jelen kifogást ezért el kell utasítani.

63

Harmadszor a Holland Királyság arra hivatkozik, hogy a vizsgálatok védelmével kapcsolatos kivételt csak addig lehet alkalmazni, ameddig a vizsgálat folyamatban van, márpedig ő a hozzáférés iránti kérelmet a „bitumen”‑határozat elfogadását követően nyújtotta be.

64

Ezt a kifogást nem lehet elfogadni, tekintettel a fenti 43. pontban foglalt megfontolásokra. Egyébiránt, amint arra a Bizottság megalapozottan hivatkozik, a „bitumen”‑határozat elfogadásához vezető vizsgálatot a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában még nem lehetett jogerősen lezártnak tekinteni annyiban, amennyiben a jogvita tárgyát képező információkhoz való hozzáférés iránti kérelem benyújtásának időpontjában a Törvényszék előtt több bírósági eljárás volt folyamatban, amint az a fenti 52. pontban szerepel. Következésképpen az is megtörténhetett volna, hogy a Bizottság e bírósági eljárások kimenetelétől függően az EK 81. cikknek a „bitumen”‑határozatban foglaltak szerinti megsértésével kapcsolatos új határozat esetleges elfogadása érdekében folytatja a vizsgálatokat.

65

A jelen kifogást tehát szintén el kell utasítani.

66

Negyedszer a Holland Királyság lényegében arra hivatkozik, hogy mivel a Bizottság az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdése szerinti, a kereskedelmi érdekek védelmével kapcsolatos kivételt és az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése szerinti, az uniós intézmények által lefolytatott ellenőrzések, vizsgálatok vagy könyvvizsgálatok céljának védelmével kapcsolatos kivételt egyaránt alkalmazta a jogvita tárgyát képező valamennyi információra, ezért nem indokolta konkrétan minden egyes szóban forgó információ bizalmas jellegét, jóllehet azok jól elkülöníthetőek voltak. A Holland Királyság álláspontja szerint az ítélkezési gyakorlat alapján a Bizottságnak egyedi vizsgálat alapján pontosan meg kellett volna jelölnie minden egyes olyan információ jellegét, amelyhez a hozzáférést megtagadta, csakúgy, mint a megtagadás indokait.

67

Ezzel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a jogvita tárgyát képező információk összegyűjtésére a „bitumen”‑határozat elfogadásához vezető bizottsági vizsgálat keretében került sor, amelyet – a fenti 64. pontban foglaltakkal összhangban – a megtámadott határozat elfogadásakor nem lehetett jogerősen lezártnak tekinteni. Ezek az információk a „bitumen”‑határozatban szereplő kartell szervezetére és működésére, az EK 81. cikk megsértésében részt vevő vállalkozások konkrét érintettségére, valamint ezek alkalmazottainak személyes érintettségére, és végül az érintett piacok körülményeire vonatkoznak. A „bitumen”‑határozat nyilvános változatából kitűnik, hogy az ezen információk bizalmasságának fenntartására vonatkozó bizottsági határozat utóbbiak egyedi vizsgálatán alapul. E változatban ugyanis célzottan tették megismerhetetlenné a bizalmasnak tekintett információkat. Márpedig a „bitumen”‑határozat nyilvános változata alapján kellően pontosan meg lehet érteni azokat az indokokat, amelyek alapján a Bizottság megtagadta a megismerhetetlenné tett információk hozzáférhetővé tételét.

68

Ebben az összefüggésben, tekintettel a fenti 30–45. pontban foglaltakra, a Bizottság tekinthette úgy, hogy a jogvita tárgyát képező információkra vonatkozott az az általános vélelem, amelynek értelmében az EK 81. cikk alkalmazásával kapcsolatos eljárás keretében a Bizottság által összegyűjtött dokumentumok hozzáférhetővé tétele – főszabály szerint – mind a vizsgálatok céljának védelmét, mind pedig az ilyen eljárásban érintett vállalkozások kereskedelmi érdekeinek védelmét sértené.

69

Ennélfogva a megtámadott határozat indokolását, amely – amint azt a felek elismerik – lényegében ezen a vélelmen alapul, elégségesnek kell tekinteni.

70

A jelen kifogást ezért el kell utasítani.

71

Végül ötödször a Holland Királyság arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem indokolta a „bitumen”‑határozat (4)–(6) preambulumbekezdéséhez kapcsolódó 7–12. lábjegyzethez, azaz a fenti 17. pont első francia bekezdésében foglalt információkhoz való hozzáférés megtagadását.

72

Ezzel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság nem jelölte meg azokat az indokokat, amelyek alapján nem tette hozzáférhetővé ezeket a lábjegyzeteket. Amint arra azonban a Bizottság megalapozottan hivatkozik, még ha a megerősítő kérelem ki is terjedt a „bitumen”‑határozat bizalmas változatának (4)–(6) preambulumbekezdésére, amelyekhez ezek a lábjegyzetek kapcsolódtak, az említett lábjegyzetekről e kérelem nem tett említést. Márpedig, amikor a Holland Királyság a megerősítő kérelemben más helyütt úgy vélte, hogy a „bitumen”‑határozat valamely részéhez kapcsolódó lábjegyzeteket hozzáférhetővé kellene tenni, akkor azokat kifejezetten említette. Így különösen kérte a „bitumen”‑határozat 340., 341., 343., 344. 345–349., 371–376., 489. és 519–521. lábjegyzetéhez való hozzáférést. Meg kell tehát állapítani, hogy a Bizottság a megerősítő kérelmet értelmezhette úgy, hogy az a „bitumen”‑határozat 7–12. lábjegyzetére nem terjed ki, és így a megtámadott határozatnak nem kell szükségképpen indokolást tartalmaznia az e lábjegyzetek hozzáférhetővé tételének megtagadására vonatkozó döntéssel kapcsolatban.

73

Ennélfogva a jelen kifogást szintén el kell utasítani.

74

A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy az első és a második jogalapot el kell utasítani.

75

Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének záró szövegrészéből következően az uniós intézmények nem tagadják meg a dokumentumhoz való hozzáférést, ha a hozzáférhetővé tételhez nyomós közérdek fűződik, még akkor sem, ha az – mint a jelen ügyben – sérthetné egy meghatározott természetes vagy jogi személy kereskedelmi érdekeinek védelmét, vagy az uniós intézmények által lefolytatott ellenőrzések, vizsgálatok vagy könyvvizsgálatok céljának védelmét.

76

Amint az a fenti 7. pontban szerepel, a Bizottság a megtámadott határozatban úgy vélte, hogy a megerősítő kérelem nem tartalmazott olyan érveket, amelyek ilyen nyomós közérdek fennállását alátámaszthatták volna, amennyiben a Holland Királyság által e célból hivatkozott érv, amely azon alapul, hogy a „bitumen”‑határozat bizalmas változata hasznos lenne az e határozattal érintett vállalkozások ellen esetleg megindítandó felelősség megállapítása iránti kereset előkészítéséhez, magánjellegű érdekre vonatkozott.

77

A Holland Királyság arra hivatkozik, hogy ez a következtetés téves. Azt állítja, hogy az EK 81. cikk és az EK 82. cikk alkalmazásában a polgári peres eljárásoknak fontos szerepe van, és emlékeztet arra, hogy esetében nem magánszemélyről, hanem egy tagállamról van szó, amely a holland államkincstár kezelésére és az állam gazdasági érdekeinek szolgálatára vonatkozó feladatának ellátása körében az elszenvedett károk megtérítésére törekszik. Végül a Holland Királyság számára egyedül a polgári peres eljárás kínálkozik lehetőségként arra, hogy belső jogrendjében kikényszerítse az uniós jog tiszteletben tartását az EK 10. cikk alapján rá háruló együttműködési kötelezettség keretében.

78

A Bizottság vitatja ezeket az érveket.

79

Meg kell állapítani, hogy bármely személynek joga van az olyan magatartás által okozott károkért kártérítést követelni, amely alkalmas arra, hogy a versenyt korlátozza vagy torzítsa (lásd a Bíróság C-453/99. sz., Courage és Crehan ügyben 2001. szeptember 20-án hozott ítéletének [EBHT 2001., I-6297. o.] 24. és 26. pontját, a C-295/04-C-298/04. sz., Manfredi és társai egyesített ügyekben 2006. július 13-án hozott ítéletének [EBHT 2006., I-6619. o.] 59. és 61. pontját, és a fenti 56. pontban hivatkozott Pfleiderer‑ügyben hozott ítéletének 28. pontját). Az ilyen keresetindítási jog növeli az uniós versenyjogi szabályok hatékonyságát, és gyengíti azokat a gyakran rejtett megállapodásokat vagy gyakorlatokat, amelyek alkalmasak arra, hogy a versenyt korlátozzák vagy torzítsák. Ebből a szempontból a nemzeti bíróságok előtti kártérítési keresetek jelentősen hozzájárulhatnak az Unión belüli hatékony verseny fenntartásához (lásd a fent hivatkozott Courage és Crehan ügyben hozott ítélet 27. pontját, és a fenti 56. pontban hivatkozott Pfleiderer‑ügyben hozott ítélet 29. pontját).

80

Az ítélkezési gyakorlatból ugyanakkor kitűnik, hogy egyrészt az a kérdés, hogy valamely személynek a megsemmisítés iránti kereset előkészítése érdekében szüksége van‑e egy dokumentumra, e kereset vizsgálata körébe tartozik, másrészt még ha feltételezzük is, hogy a dokumentum szükségesnek mutatkozik, ezt nem veszik figyelembe az érdekeknek a dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelem kapcsán elvégzett, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése szerinti mérlegelése körében (ebben az értelemben analógia útján lásd a Törvényszék T-110/03., T-150/03. és T-405/03. sz., Sison kontra Tanács egyesített ügyekben 2005. április 26-án hozott ítéletének [EBHT 2005., II-1429. o.] 55. pontját).

81

Meg kell állapítani, hogy az előző pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat az 1049/2001 rendelet alapján előterjesztett olyan dokumentumokhoz és információkhoz való hozzáférés iránti kérelmek esetében is alkalmazandó, amely dokumentumok és információk egy kártérítési kereset indítása céljából hasznosnak mutatkozhatnak.

82

Egyrészt ugyanis a kártérítés iránti kereset tárgyában eljáró, hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróság feladata, hogy az alkalmazandó jog alapján a jogvita megoldása érdekében megállapítsa a megfelelő bizonyítékok és dokumentumok előterjesztésének rendjét.

83

Ebben az összefüggésben a nemzeti bíróság – az általa szükségesnek vélt formában – kérheti a Bizottság együttműködését, ideértve az információk és dokumentumok szolgáltatását is. Így az 1/2003 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése alapján az EK 81. cikk és az EK 82. cikk alkalmazására vonatkozó eljárások során a tagállamok bíróságai felkérhetik a Bizottságot arra, hogy adja át részükre a birtokában lévő információkat, vagy adjon véleményt az uniós versenyjog alkalmazására vonatkozó kérdésekben.

84

Másrészt az uniós versenyjogi szabályok megsértése következtében elszenvedett kár megtérítésének lehetőségéhez fűződő érdeket magánérdeknek kell tekinteni, amint azt a Bizottság a megtámadott határozatban jelezte, annak ellenére, hogy jelentős a kártérítési keresetek esetleges hozzájárulása az Unión belüli hatékony verseny fenntartásához. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatni, hogy a Bizottság már fellépett a – versenyjogi szabályoknak a hollandiai útépítési bitumen piacát érintő kartellre történő alkalmazásához fűződő – közérdek védelmében, amikor ebből a célból elfogadta a „bitumen”‑határozatot.

85

Ezt a következtetést nem gyengítheti a tény, hogy a Holland Királyság egy tagállam.

86

Maga a Holland Királyság döntött ugyanis úgy, hogy az 1049/2001 rendelet alapján kéri a jogvita tárgyát képező információkhoz való hozzáférést. Márpedig e rendelet 2. cikkének (1) bekezdése alapján bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy jogosult az intézmények dokumentumaihoz hozzáférni, anélkül hogy e rendelet a hozzáférésre vonatkozóan különböző szabályokat állapítana meg a kérelmezők személyére tekintettel.

87

A jelen jogalapot tehát el kell utasítani.

88

Annyiban, amennyiben egyrészt a Bizottság a megtámadott határozatban úgy vélte, hogy a fenti 17. pont nyolcadik francia bekezdésében foglalt információk a dokumentumokhoz való hozzáféréshez való jog alóli, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első és harmadik francia bekezdése szerinti kivételek hatálya alá tartoznak, amely kivételek a vállalkozások kereskedelmi érdekeinek, illetve a vizsgálatok céljának védelmével kapcsolatosak, másrészt a Törvényszék elutasította az előző három jogalapot, amelyek keretében a felperes lényegében arra hivatkozott, hogy e kivételek alkalmazása a jelen ügyben elhibázott volt, nem szükséges megvizsgálni a negyedik jogalapot, amely az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja abban megnyilvánuló megsértésén alapul, hogy a Bizottság úgy vélte, hogy a fenti 17. pont nyolcadik francia bekezdésében foglalt információ az egyén becsületének védelmén alapuló kivétel hatálya alá tartozik.

89

A Holland Királyság azt állítja, hogy még ha feltételezzük is, hogy a „bitumen”‑határozat egyes részei valóban a hozzáférés alóli kivételek hatálya alá tartoznak, az említett határozat többi részét az 1049/2001 rendelet 4. cikke (6) bekezdése alapján mindenképpen hozzáférhetővé kellene tenni. Egyébként az arányosság elve alapján a Bizottságnak meg kellett volna vizsgálnia, hogy vannak‑e a hozzáférés iránti kérelem elutasításánál kevésbé súlyos intézkedések. Például az értékesítések és piaci részesedések kapcsán az értéktartományok alkalmazása lehetővé tette volna a kért információk egy részének hozzáférhetővé tételét.

90

A Bizottság vitatja a Holland Királyság érveit.

91

Az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (6) bekezdése értelmében, ha az említett cikk szerinti kivételek bármelyike a kért dokumentumnak csak részeit érinti, a dokumentum fennmaradó részei hozzáférhetővé tehetők. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az uniós intézmények valamely dokumentumához történő részleges hozzáférést az arányosság elvének tükrében kell megvizsgálni (ebben az értelemben lásd a Bíróság C-353/99. P. sz., Tanács kontra Hautala ügyben 2001. december 6-án hozott ítéletének [EBHT 2001., I-9565. o.] 27. és 28. pontját).

92

Az előző pontban foglalt rendelkezés megfogalmazásából közvetlenül következik, hogy az intézmény köteles megvizsgálni, lehetséges‑e a hozzáférés iránti kérelemmel érintett dokumentum részleges hozzáférhetővé tételének engedélyezése, ezáltal csak az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (6) bekezdésében szereplő kivételek hatálya alá tartozó részekre korlátozva a hozzáférés esetleges megtagadását. Az intézmény köteles ilyen részleges hozzáférést biztosítani, ha az intézmény által a dokumentumhoz való hozzáférés megtagadásával elérni kívánt cél úgy is megvalósítható, ha ezen intézmény a védelmezni kívánt közérdeket esetlegesen sértő részek elfedésére szorítkozik (a Törvényszék T-264/04. sz., WWF European Policy Programme kontra Tanács ügyben 2007. április 25-én hozott ítéletének [EBHT 2007., II-911. o.] 50. pontja, továbbá lásd ebben az értelemben a fenti 91. pontban hivatkozott Tanács kontra Hautala ügyben hozott ítélet 29. pontját).

93

Márpedig rá kell mutatni, hogy egyrészt a jelen ügyben a Bizottság azzal, hogy közzétette a „bitumen”‑határozat nyilvános változatát, éppen hogy részleges hozzáférést engedélyezett ehhez a határozathoz, a „bitumen”‑határozatnak csupán azokhoz a részeihez tagadva meg a Holland Királyság által utóbb kért hozzáférést, amelyekről – amint az a fenti megfontolások összességéből kitűnik – megalapozottan vélte úgy, hogy azok az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első és harmadik francia bekezdése szerinti, a természetes vagy jogi személyek kereskedelmi érdekeinek, illetve az uniós intézmények által lefolytatott ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok céljának védelmével kapcsolatos kivételek hatálya alá tartoznak.

94

Másrészt meg kell állapítani, hogy – szemben azzal, amire a Holland Királyság lényegében hivatkozik – az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (6) bekezdése alapján nem kötelező, hogy amennyiben számadatokról van szó, azok az uniós intézmények, amelyekhez dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelemmel fordultak, értéktartományokkal helyettesítsék a dokumentumok azon részeit, amelyekhez jogszerűen tagadták meg a hozzáférést.

95

A jelen jogalapot tehát el kell utasítani.

96

Az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (7) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az (1)–(3) bekezdésben megállapított kivételek csak azon időtartam alatt érvényesek, amely alatt a védelem a dokumentum tartalma alapján indokolt. A kivételek maximum 30 éves időtartamra alkalmazhatók. A magánszférára vagy a kereskedelmi érdekekre vonatkozó kivételek hatálya alá eső dokumentumok és a minősített dokumentumok esetében a kivételek szükség esetén ezen időtartam elteltét követően is alkalmazhatók.”

97

A Holland Királyság arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem vizsgálta, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első és harmadik francia bekezdése szerinti kivételek alkalmazása továbbra is indokolt‑e, tekintettel a jogvita tárgyát képező, 6–14 évvel korábban keletkezett információk idejétmúltságára, amelyek tiltott és főszabály szerint ma már nem folytatott cselekményekre vonatkoztak.

98

A Bizottság vitatja a Holland Királyság érvét.

99

Ezzel kapcsolatban rá kell mutatni, hogy amint az magából az 1049/2001 rendelet 4. cikke (7) bekezdésének megfogalmazásából kitűnik, és amint azt az ítélkezési gyakorlat is hangsúlyozta (lásd a fenti 44. pontot), az e rendelkezés szerinti kivételek 30 éves vagy szükség esetén akár ezt meghaladó időtartamra is alkalmazhatók, többek között a kereskedelmi érdekek védelmén alapuló kivétel esetében.

100

A jelen ügyben a jogvita tárgyát képező információk egy részéhez a felperes az 1990‑es évek elejéről származó dokumentumokból hozzájutott. Ugyanakkor ezen információk mindegyike kevesebb mint 30 éve keletkezett, és a jelen kereset benyújtása előtt kevesebb mint két évvel elfogadott bizottsági határozat részét képezik. Egyébként a fenti 64. pontban foglaltakkal összhangban a „bitumen”‑határozat elfogadásához vezető vizsgálatot a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában még nem lehetett jogerősen lezártnak tekinteni. Végül a Holland Királyság nem vitatja indokolással alátámasztva a Bizottság azon állítását, amely szerint a „bitumen”‑határozattal érintett hollandiai piacokat nagymértékű stabilitás jellemezte. Következésképpen még a viszonylag régi információk is megőrizhették kereskedelmi jelentőségüket.

101

Tekintettel a fenti megfontolások összességére, a jelen jogalapot el kell utasítani.

102

A Holland Királyság álláspontja szerint az 1049/2001 rendelet alkalmazása nem lehet ellentétes sem az elsődleges joggal, sem az uniós jog általános elveivel. Az EK 10. cikk alapján a tagállamokat és az intézményeket a jóhiszemű együttműködésre vonatkozó kölcsönös kötelezettségek terhelik. Ebben az esetben az arányosság elve is szerepet kap, mivel az EK 10. cikk fenntartja az információcsere lehetőségét, amely a hozzáférhetővé tétel szintjét nem éri el, mindazonáltal érinthet olyan információkat, amelyeket nem hoztak nyilvánosságra.

103

A Bizottság álláspontja szerint a Holland Királyság kifejezetten és kizárólag az 1049/2001 rendelet alapján nyújtotta be a „bitumen”‑határozathoz való hozzáférés iránti kérelmét, és az EK 10. cikk alapján nem nyújtott be információk iránti kérelmet. A megtámadott határozat megalapozottságát illetően csupán azt kell megállapítani, hogy a Bizottság helyesen alkalmazta‑e az 1049/2001 rendelet rendelkezéseit. Ezért ez a jogalap elfogadhatatlan.

104

Feltéve, hogy a jogalap elfogadható, a jelen ügyben a Bizottság álláspontja szerint nem olyan információkról van szó, amelyekre a Holland Királyságnak az uniós jogból eredő kötelezettségei teljesítéséhez lenne szüksége, hanem olyan információkról, amelyeket az állam a polgári bíróság előtt kártérítés iránt indított magánjogi kereset előkészítése érdekében kíván megkapni. Az EK 10. cikk alapján tehát ezen információkhoz nem kellene biztosítani a hozzáférést. Ha nemzeti szinten úgy tekintik, hogy a kártérítés iránti kérelem hozzájárul az EK 81. cikk és az EK 82. cikk végrehajtásához, ebben az esetben a Bizottság úgy véli, hogy a kért információk bizalmasságát nem lehetne biztosítani, és ezért a kérelmet el lehet utasítani.

105

Az EK 10. cikk az alábbiak szerint rendelkezik:

„A tagállamok az e szerződésből, illetve a[z Unió] intézményeinek intézkedéseiből eredő kötelezettségek teljesítésének biztosítása érdekében megteszik a megfelelő általános vagy különös intézkedéseket. A tagállamok elősegítik a[z Unió] feladatainak teljesítését.

A tagállamok tartózkodnak minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetheti e szerződés célkitűzéseinek megvalósítását.”

106

E cikk alapján mind a tagállamokat, mind az uniós intézményeket terheli a jóhiszemű együttműködés kötelezettsége. Olyan építő jellegű párbeszéd kialakítására kell törekedniük, amely elősegíti többek között az uniós jog végrehajtását a szerződésekben létrehozott hatáskörmegosztás keretei között.

107

Anélkül ugyanakkor, hogy a jelen jogalap elfogadhatóságáról döntést kellene hozni, meg kell állapítani, hogy – amint az a fenti 86. pontban szerepel – a Holland Királyság úgy döntött, hogy az 1049/2001 rendelet alapján a „bitumen”‑határozat bizalmas részeihez való hozzáférés iránti kérelmet nyújt be. Az ezen eljárás melletti döntés köti mind a Holland Királyságot, mind a Bizottságot, mivel mind a két fél köteles tiszteletben tartani e rendelet szabályait. A Bizottság tehát nem vonhatta ki magát az említett rendelet szerinti eljárás alól, és nem térhetett el a hozzáféréshez való jog alóli kivételektől pusztán azért, mert a kérelmet egy tagállam nyújtotta be. Az 1049/2001 rendelet ugyanis a hozzáférés kérelmezői között nem biztosít különleges jogállást a tagállamoknak, amelyekre tehát a rendeletben foglalt ugyanazon korlátozások vonatkoznak, mint a többi kérelmezőre. A jóhiszemű együttműködésre vonatkozó kötelezettség automatikus alkalmazása ebben az összefüggésben a tagállamok számára biztosított olyan különleges jogálláshoz vezetne, amire az uniós jogalkotó szándéka a szóban forgó különböző jogalkotási aktusok megalkotása során nem terjedt ki.

108

Tehát az EK 10. cikk megsértésére alapított jogalapot, és ennek következtében a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

109

Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Holland Királyság pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)

a következőképpen határozott:

A tényállás

Az eljárás és a felek kérelmei

A jogkérdésről

A jogvita tárgyáról

Az ügy érdeméről

Előzetes észrevételek

Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése első és harmadik francia bekezdésének, illetve az indokolási kötelezettségnek az abban megnyilvánuló megsértésén alapuló első és második jogalapról, hogy a Bizottság úgy vélte, hogy a jogvita tárgyát képező információk a dokumentumokhoz való hozzáféréshez való jog alóli, az e rendelkezésekben foglalt kivételek hatálya alá tartoznak, és nem indokolta meg, hogy milyen okból nem közölte a „bitumen”‑határozat 7–12. lábjegyzetét

Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése záró szövegrészének megsértésén alapuló harmadik jogalapról, amennyiben a jogvita tárgyát képező információk hozzáférhetővé tételéhez nyomós közérdek fűződik

Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (6) bekezdésének és az arányosság elvének az abban megnyilvánuló megsértésén alapuló ötödik jogalapról, hogy a Bizottság nem engedélyezett részleges hozzáférést a jogvita tárgyát képező információkhoz

Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (7) bekezdésének az abban megnyilvánuló megsértésén alapuló hatodik jogalapról, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első és harmadik francia bekezdése szerinti kivételek alkalmazása már nem volt indokolt, tekintettel arra az időszakra, amelyre a jogvita tárgyát képező információk vonatkoztak

Az arányosság elvének fényében értelmezett EK 10. cikk megsértésén alapuló hetedik jogalapról

A költségekről