A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(második tanács)

2009. július 2.

F‑49/08. sz. ügy

Massimo Giannini

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Közszolgálat – Szerződéses alkalmazottak – A próbaidő leteltekor történő elbocsátás – Szabálytalan körülmények között lezajlott próbaidő – Az értékelési eljárás szabálytalanságai – Útiköltség – Harmadik országban lévő küldöttség”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EAK 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben M. Giannini azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék: semmisítse meg a felperes elbocsátásáról szóló, 2007. július 10‑én közölt bizottsági határozatot, és amennyiben szükséges, az e határozattal szembeni panaszának elutasítását; következésképpen kötelezze a Bizottságot a szerződésének további fennállásával összefüggő valamennyi vagyoni jogosultság megfizetésére; mindenesetre semmisítse meg a 2007. augusztusi illetményéből 5218,22 euró levonását elrendelő, 2007. július 27‑i és 2007. szeptember 20‑i határozatokat, és ennek megfelelően rendelje el ezen összeg késedelmi kamattal növelt visszatérítését; mindenesetre semmisítse meg a 2007. augusztus 28‑i határozatot – amely a letelepedési támogatást a 2006 novemberében juttatott összeg egyharmadára korlátozta, és elrendelte további két egyharmad, azaz 4278,50 euró levonását a 2008. februári illetményéből –, és ennek megfelelően rendelje el ezen összeg késedelmi kamattal növelt visszatérítését; rendelje el az előzetesen 200 000 euróra becsült vagyoni és nem vagyoni kár megtérítését.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti a felperesnek a 2007. évben juttatott útiköltségnek megfelelő összeg egyharmadának levonását elrendelő, 2007. július 27‑i bizottsági határozatot. A Bizottság köteles a 2007. július 27‑i határozat alapján jogellenesen levont összeget a felperesnek megfizetni, kivéve a felperes családjának útiköltségét érintő részt; a visszafizetendő összeget az Európai Központi Bank által a fő refinanszírozási műveletekre megállapított, az érintett időszakban alkalmazott kamatlábat 2 százalékponttal meghaladó mértékű, a levonás napjától a tényleges megfizetés napjáig számított kamattal kell növelni. Nem szükséges határozni a 2007. augusztus 28‑i azon határozat megsemmisítésére irányuló kérelmekről, amelyben a Bizottság a felperes letelepedési támogatását a 2006 novemberében juttatott összeg egyharmadára korlátozta. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. A felperes maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni a Bizottság költségeinek háromnegyedét. A Bizottság maga viseli saját költségeinek egynegyedét.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Kereset – Korlátlan felülvizsgálati jogkör – A személyzeti szabályzat 91. cikkének (1) bekezdése értelmében vett pénzügyi természetű jogviták – Fogalom

(Személyzeti szabályzat, 91. cikk, (1) bekezdés)

2.      Tisztviselők – Szerződéses alkalmazottak – Felvétel – Próbaidő – Tárgy – Lefolytatási feltételek

(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 84. cikk)

3.      Tisztviselők – Szerződéses alkalmazottak – Besorolás – A IV. csoportba tartozó szerződéses alkalmazott AST csoportba tartozó tisztviselő általi felügyelete

(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 80. cikk, (2) bekezdés)

4.      Tisztviselők – Felvétel – Próbaidő – Lefolytatási feltételek – Figyelmeztetés

(Személyzeti szabályzat, 34. cikk)

5.      Eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények

(A Bíróság alapokmánya, 21. cikk, első bekezdés, és I. melléklet, 7. cikk, (3) bekezdés; az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 44. cikk, 1. §, c) pont; a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 35. cikk, 1. §)

6.      Tisztviselők – Szerződéses alkalmazottak – Felvétel – Próbaidő – Az eredmények értékelése

(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 84. cikk, (3) bekezdés)

7.      Tisztviselők – Egyenlő bánásmód – Véglegesített tisztviselők és próbaidős alkalmazottak

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk; Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 84. cikk)

8.      Tisztviselők – Szerződéses alkalmazottak – Felvétel – Próbaidő – Próbaidőt lezáró jelentés – Terjedelem és tartalom

(Személyzeti szabályzat, 25. cikk; az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 11. cikk, első bekezdés, és 81. cikk)

9.      Tisztviselők – Szerződéses alkalmazottak – Felvétel – Próbaidő – Próbaidőt lezáró jelentés

(Személyzeti szabályzat, 25. cikk; az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 11. cikk, első bekezdés, 81. cikk, és 84. cikk, (3) bekezdés)

10.    Tisztviselők – Szerződéses alkalmazottak – Felvétel – Próbaidő – Elbocsátásról szóló határozat

(Személyzeti szabályzat, 25. cikk; az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 11. cikk, első bekezdés, és 81. cikk)

11.    Tisztviselők – Szerződéses alkalmazottak – Felvétel – Próbaidő – Az érintett képességeinek kedvezőtlen értékelése – A próbaidő meghosszabbítása

(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 84. cikk, (3) bekezdés)

12.    Tisztviselők – A költségek megtérítése – Éves útiköltség

(Személyzeti szabályzat, VII. melléklet, 8. cikk)

13.    Tisztviselők – A költségek megtérítése – Éves útiköltség

(Személyzeti szabályzat, VII. melléklet, 8. cikk, (4) bekezdés)

1.      A személyzeti szabályzat 91. cikkének (1) bekezdése szerint „pénzügyi természetű jogviták[nak]” nemcsak az alkalmazottaknak a valamely intézmény ellen irányuló, felelősség megállapítása iránti keresetei minősülnek, hanem valamennyi olyan jogvita is, amely valamely intézmény által valamely alkalmazott részére olyan összeg megfizetésére irányul, amely a személyzeti szabályzat vagy a munkaviszonyt szabályozó más jogi aktus alapján őt – megítélése szerint – megilleti. A személyzeti szabályzat 91. cikkének (1) bekezdése értelmében a közösségi bíróság e jogvitákban korlátlan felülvizsgálati jogkörrel rendelkezik, amely a feladatává teszi, hogy az előtte folyamatban lévő jogvitákban teljes körű megoldást adjon, azaz határozzon az alkalmazott valamennyi jogáról és kötelességéről, azzal, hogy a szóban forgó felülvizsgálattal érintett intézményre kell bíznia az ítélet megfelelő részének az általa pontosan meghatározott feltételek szerinti végrehajtását. Ennélfogva a közösségi bíróságnak az a feladata, hogy adott esetben valamely intézményt olyan összeg megfizetésére kötelezze, amelyre a felperes a személyzeti szabályzat vagy más jogi aktus értelmében jogosult.

(lásd a 39–42. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑135/06. P. sz., Weißenfels kontra Parlament ügyben 2007. december 18‑án hozott ítéletének (EBHT 2007., I‑12041. o.) 65., 67. és 68. pontja.

2.      A próbaidő leteltekor történő elbocsátásról szóló határozatot meg kell semmisíteni, ha a felperes számára nem tették lehetővé, hogy a gyakorlatát rendes körülmények között végezhesse.

A próbaidő – amelynek célja a próbaidős tisztviselő készségei és magatartása értékelésének lehetővé tétele – ugyan nem tekinthető képzési időszaknak, azonban az érdekeltnek a próbaideje során lehetőséget kell biztosítani a képességei bizonyítására. Ez a követelmény a gyakorlatban azt jelenti, hogy a próbaidős tisztviselőt megfelelő utasításokkal és tanácsokkal kell ellátni, hogy lehetősége legyen alkalmazkodni az általa betöltött állás sajátos követelményeihez.

Az említett utasítások és tanácsok megkövetelt szintjét nemcsak elvontan, hanem konkrétan is értékelni kell, figyelembe véve az ellátott feladatok jellegét. E szempontból a próbaidős tisztviselő korábbi tapasztalatát nem lehet figyelmen kívül hagyni. Jóllehet ugyanis e tapasztalat önmagában nem teszi vitássá a próbaidő hasznosságát, meghatározhatja azt a vezetői szintet, amely a próbaidős tisztviselőt megilleti annak érdekében, hogy a próbaidő betöltse a célját.

(lásd a 65. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 3/84. sz., Patrinos kontra CES ügyben 1985. május 15‑én hozott ítéletének (EBHT 1985., 1421. o.) 20–24. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑26/91. sz., Kupka‑Floridi kontra CES ügyben 1992. április 1‑jén hozott ítéletének (EBHT 1992., II‑1615. o) 44. pontja; T‑568/93. sz., Correia kontra Bizottság ügyben 1994. november 30‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑271. o. és II‑857. o.) 34. pontja; T‑96/95. sz., Rozand‑Lambiotte kontra Bizottság ügyben 1997. március 5‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑35. o. és II‑97. o.) 95. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑112/06. sz., Krcova kontra Bíróság ügyben 2007. október 18‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑0000. o. és II‑A‑1‑0000. o.) 48. pontja, az ítélettel szemben T‑498/07. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Elsőfokú Bíróság előtt; F‑73/07. sz., Doktor kontra Tanács ügyben, 2008. április 16‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑91. o. és II‑A‑1‑479. o.) 31. és 33–36. pontja, az ítélettel szemben T‑248/08. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Elsőfokú Bíróság előtt.

3.      Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 80. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, hogy a IV. csoportba tartozó szerződéses alkalmazottak meg nem határozott előmeneteli csoportba tartozó tisztviselők felügyelete mellett végezhetik feladataikat. E rendelkezés nem tiltja tehát, hogy a IV. csoportba tartozó szerződéses alkalmazott a feladatait adott esetben az AST csoportba tartozó tisztviselő felügyelete mellett végezze.

(lásd a 72. pontot)

4.      A próbaidős tisztviselőnek a próbaidő szabályos körülmények közötti eltöltéséhez való jogát megfelelően biztosítja az olyan szóbeli figyelmeztetés, amely lehetővé teszi számára, hogy a teljesítményét a szolgálat követelményeihez igazítsa és javítsa.

(lásd a 84. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság a fent hivatkozott Rozand‑Lambiotte kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 102. pontja.

5.      Az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott keresetlevél szövegének egyes pontjait ugyan alátámaszthatják és kiegészíthetik a csatolt iratok meghatározott részeire történő hivatkozások, ám e csatolt iratoknak célja pusztán az igazolás és az okirati bizonyítás, és azok nem szolgálhatnak a keresetlevélben röviden ismertetett jogalap kifejtésére úgy, hogy e mellékletekben a keresetben fel nem tüntetett kifogásokat és érveket fejtik ki. A felperesnek a keresetlevélben pontosan meg kell jelölnie azokat a kifogásokat, amelyekről határozatot kell hozni, valamint legalább röviden azokat a jogi és ténybeli elemeket, amelyekre e kifogásokat alapozza.

A Közszolgálati Törvényszék előtt a mellékletek még kevésbé szolgálhatnak a keresetlevélben röviden ismertetett jogalap kifejtésére úgy, hogy e mellékletekben a keresetben fel nem tüntetett kifogásokat és érveket fejtik ki, mivel a Bíróság alapokmánya I. melléklete 7. cikkének (3) bekezdése értelmében a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárás írásbeli szakaszában főszabály szerint az előkészítő iratoknak csak egyszeri kicserélésére kerül sor, amennyiben az utóbbi bíróság nem határoz eltérően. A Közszolgálati Törvényszék előtti eljárás ez utóbbi sajátossága az oka annak, hogy – az Elsőfokú Bíróság és a Bíróság előtti eljárásra vonatkozóan a Bíróság alapokmánya 21. cikkének első bekezdésében foglaltakkal ellentétben – a keresetlevélben nem lehet a jogalapokat és érveket csupán röviden összefoglalva ismertetni. Ez utóbbi lehetőség a gyakorlatban azzal járna, hogy a Bíróság alapokmánya mellékletében található különös és később keletkezett szabály nagy részben értelmét vesztené.

(lásd a 86. és 87. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑340/03. sz., France Télécom kontra Bizottság ügyben 2007. január 30‑án hozott ítéletének (EBHT 2007., II‑107. o.) 167. pontja.

6.      Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 84. cikkének (3) bekezdése széles mérlegelési jogkörrel kívánja felruházni az értékelőt és a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságot a próbaidős tisztviselő képességeinek és teljesítményének a szolgálati érdek alapján való értékelését illetően. Következésképpen a közösségi bíróság a próbaidő értékelésére szolgáló tényezők relevanciáját illetően nem válthatja fel az intézmények értékelését a saját értékelésével, mivel az általa gyakorolt felülvizsgálat a nyilvánvaló mérlegelési hiba vagy a hatáskörrel való visszaélés fennállására korlátozódik.

(lásd a 89. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság a fent hivatkozott Rozand‑Lambiotte kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 112. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék a fent hivatkozott Krcova kontra Bíróság ügyben hozott ítéletének 62. pontja.

7.      A tisztviselők számára az értékelésük során biztosított eljárási garanciák nem terjeszthetők ki a próbaidős alkalmazottakra. A véglegesített tisztviselők és a próbaidős alkalmazottak jogi és tényleges helyzetében lényeges különbségek vannak. Közelebbről, a próbaidős tisztviselő tényleges helyzete nem hasonlítható össze az olyan tisztviselő helyzetével, aki már évek óta látja el a feladatát. Ezenfelül a tisztviselők értékelésére vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók a próbaidős tisztviselők értékelésére. A véglegesített tisztviselő értékelő jelentésének és a próbaidőt lezáró jelentésének más a szerepe, mivel a próbaidőt lezáró jelentésnek elsősorban az a célja, hogy a próbaidős tisztviselőnek a beosztásával járó feladatok teljesítésére való alkalmasságát értékelje, míg az értékelő jelentésnek az az elsődleges szerepe, hogy az adminisztráció számára időszakonként a lehető legteljesebb tájékoztatást biztosítsa arról, hogy a tisztviselő hogyan látja el a feladatát.

(lásd a 92. és 95. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék a fent hivatkozott Doktor kontra Tanács ügyben hozott ítéletének 85. és 86. pontja.

8.      A szerződéses alkalmazott próbaidejét értékelő jelentés, és az azt követő olyan vélemények, mint például a felettes vagy az értékelésekért felelős bizottság véleménye, nem a személyzeti szabályzat 25. cikke értelmében vett sérelmet okozó aktusok, amely cikkre az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 11. cikkének első bekezdése és a 81. cikke utal. Következésképpen a próbaidőt értékelő jelentést és az azt követő véleményeket ugyan érvekkel megfelelően alá kell támasztani annak érdekében, hogy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság meghozhassa határozatát és meg is indokolhassa azt, e jelentéseknek és véleményeknek nem kell azonban részletesen ismertetnie az összes olyan tényt, amelyen alapulnak. Különösen az értékelő nem köteles leírni a próbaidős tisztviselő összes tevékenységét, és nem kell kimerítően és részletesen megemlítenie a próbaidő alatt felmerült nehézségeket. Ezenkívül nem követelhető meg az értékelőtől, az alkalmazott felettesétől vagy az értékelésekért felelős bizottságtól, hogy minden ténybeli és jogi szempontot megvitassanak, amelyet a próbaidős alkalmazott felvetett a saját magára vonatkozó értékelésében vagy a kiegészítő megjegyzésekben.

(lásd a 93. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 98/81. sz., Munk kontra Bizottság ügyben 1982. március 25‑én hozott ítéletének (EBHT 1982., 1155. o.) 14. pontja.

9.      Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 84. cikke (3) bekezdésének célja ugyan annak biztosítása, hogy a szerződéses alkalmazottak jogosultak legyenek esetleges észrevételeiknek a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságnál való előterjesztésére, és hogy ezen észrevételeket figyelembe vegyék, ugyanezen alkalmazási feltételek 11. cikkének első bekezdése és a személyzeti szabályzat 25. cikke – amely rendelkezésekre az említett alkalmazási feltételek 81. cikke a szerződéses alkalmazottak tekintetében utal – nem vonatkozik az értékelési eljárás keretében konzultációt folytató felettesek által adott véleményekre. E felettesek tehát nem kötelezhetők arra, hogy az indokolásban kifejezetten állást foglaljanak a próbaidős alkalmazott által felhozott minden érvről.

(lásd a 103. és 105. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑98/98. sz., Trigari‑Venturin kontra Fordítóközpont ügyben 1999. szeptember 21‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑159. o. és II‑821. o.) 57. pontja.

10.    Az ideiglenes alkalmazottat a próbaideje végén elbocsátó határozatot indokolni kell. Mivel az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 81. cikke a szerződéses alkalmazottak tekintetében az ugyanezen alkalmazási feltételek ideiglenes alkalmazottakra alkalmazandó 11. cikkének első bekezdésére utal, és mivel ez utóbbi rendelkezés a személyzeti szabályzat – bármely, sérelmet okozó határozat indokolására vonatkozó kötelezettséget előíró – 25. cikkének hatályát kiterjeszti az ideiglenes alkalmazottakra, a próbaidő végén a szerződéses alkalmazott véglegesítését mellőző határozatot indokolni kell.

A határozat indokolása akkor megfelelő, ha annak hátterét az érintett ismeri, és e háttérből megértheti a reá vonatkozóan hozott határozat jelentőségét. Ilyen helyzet az, ha e határozatot a szóban forgó helyzetről a felettessel folytatott beszélgetések előzik meg. Ezenkívül megfelel az indokolási kötelezettségnek az a határozat, amely olyan dokumentumra utal, amely már az érintett birtokában van, és amely tartalmazza azokat a tényezőket, amelyekre az intézmény a határozatát alapozta.

(lásd a 115. és 117. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑116/88. és C‑149/88. sz., Hecq kontra Bizottság egyesített ügyekben 1990. március 7‑én hozott ítéletének (EBHT 1990., I‑599. o.) 26. és 27. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑331/94. sz., IPK kontra Bizottság ügyben 1997. október 15‑én hozott ítéletének (EBHT 1997., II‑1665. o.) 52. pontja; a fent hivatkozott Trigari‑Venturin kontra Fordítóközpont ügyben hozott ítéletének 84. pontja.

11.    Az adminisztráció széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a próbaidős tisztviselő képességeinek és teljesítményének a szolgálati érdek alapján való értékelését illetően. Különösen a „kivételes esetben” kifejezésnek az egyéb alkalmazottakra vonatkozó rendelkezések 84. cikkének (3) bekezdésében való használata bizonyítja, hogy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak érdekében, hogy az ügy tényállása és az egyedi körülmények alapján eldöntse, milyen helyzetben kívánatos a próbaidőt meghosszabbítani. Következésképpen a közösségi bíróság az intézménynek a próbaidő eredményére vonatkozó értékelését csupán nyilvánvaló mérlegelési hiba vagy a hatáskörrel való visszaélés esetén bírálhatja felül.

Az adminisztrációnak az alkalmazottaival szembeni gondoskodási kötelezettsége magában foglalja, hogy a hatóság az alkalmazott helyzetéről való döntéshozatal során tekintettel van a döntést befolyásoló összes körülményre, és így nemcsak a szolgálati érdeket, hanem az érintett tisztviselő érdekeit is figyelembe veszi, e kötelezettség azonban nem eredményezheti azt, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 84. cikkének (3) bekezdése szerinti próbaidő–hosszabbítás „kivételes” lehetőségét szabállyá tegye, mivel az módosítaná e rendelkezést, amely a jogok és kötelezettségek közötti egyensúlyt tükrözi, amelyet az említett alkalmazási feltételek hoztak létre az adminisztráció és a próbaidős alkalmazottak közötti viszonyokban.

(lásd a 126., 128. és 129. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑373/00. sz., T‑27/01. sz., T‑56/01. sz. és T‑69/01. sz., Tralli kontra EKB egyesített ügyekben 2002. június 27‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑97. o. és II‑453. o.) 76. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék a fent hivatkozott Krcova kontra Bíróság ügyben hozott ítéletének 62. és 77. pontja.

12.    A személyzeti szabályzat VII. melléklete 8. cikke (4) bekezdésének második mondata szabályozza azon tisztviselő útiköltségének kérdését, akinek alkalmazási helye a tagállamok területén kívül található. E rendelkezés szerint az érintett és családja minden naptári évben jogosult az útiköltségeinek megtérítésére, anélkül hogy e térítés a tagállamok területén lévő alkalmazási helyen dolgozó tisztviselőre alkalmazandó 8. cikk (3) bekezdése szerinti arányossági szabály hatálya alá tartozna. Az az alkalmazott tehát, akit harmadik országba osztanak be, az útiköltsége teljes megtérítésére jogosult függetlenül a tényleges szolgálatban töltött időtől. Az ilyen eltérő bánásmód nem hátrányosan megkülönböztető, mivel azon tisztviselők helyzete, akiknek az alkalmazási helye valamely tagállam területén található, jelentősen eltér azon tisztviselők helyzetétől, akiknek az alkalmazási helye a tagállamok területén kívül van.

(lásd a 155. és 158–160. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑43/05. sz., Chassagne kontra Bizottság ügyben 2007. január 23‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑27. o. és II‑A‑1‑139. o.) 97. pontja.

13.    A személyzeti szabályzat VII. melléklete 8. cikkének (4) bekezdése szerinti mechanizmus – azaz a harmadik országba beosztott tisztviselők útiköltségeinek megtérítése, amelyet a közösségi jogalkotó a 2004. évi személyzeti szabályzati reform során fenntartott – vélelmezi, hogy az utazásra ténylegesen sor került, és a költségét ténylegesen kifizették. Jóllehet e rendelkezés már nem említi az igazoló dokumentumok benyújtására vonatkozó kötelezettséget, az ilyen kötelezettség együtt jár azzal a feltétellel, hogy az utazásra ténylegesen sor került.

(lásd a 168. és 169. pontot)