1

Fellebbezésében az Agrar-Invest-Tatschl GmbH (a továbbiakban: Agrar-Invest-Tatschl) az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága T-51/07. sz., Agrar-Invest-Tatschl kontra Bizottság ügyben 2008. október 8-án hozott ítéletének (EBHT 2008., II-2825. o.; a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amelyben az Elsőfokú Bíróság elutasította az arra irányuló C (2006) 5789 végleges bizottsági határozat megsemmisítését, amelyben az Európai Közösségek Bizottsága többek között úgy határozott, hogy az adott esetben az utólagos könyvelésbe vételtől való eltekintés és a behozatali vámok elengedése nem volt jogos (a továbbiakban: a megtámadott határozat).

2

Az Európai Unió Tanácsa 2001. október 29-i 2001/868/EK határozatával (HL 2001. L 330., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 39. kötet, 127. o.) engedélyezte az egyrészről az Európai Közösség és másrészről a Horvát Köztársaság közötti, a kereskedelemről és kereskedelemmel kapcsolatos ügyekről szóló ideiglenes megállapodásnak a Közösség nevében történő aláírását és előzetes alkalmazását (a továbbiakban: ideiglenes megállapodás).

3

Az ideiglenes megállapodás 4. cikkének (1) bekezdése szerint a Horvátországból származó termékek Közösségbe történő behozatalára alkalmazott vámok e megállapodás hatálybalépésekor megszűnnek.

4

A 2000. november 16-i 2700/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 311., 17. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 10. kötet, 239. o.) módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o., a továbbiakban: Vámkódex) 220. cikkének (2) bekezdése előírja:

„[…] nem történik utólagos könyvelésbe vétel, ha:

[…]

Ha az áru kedvezményes státusza valamely harmadik ország hatóságait magában foglaló adminisztratív együttműködés rendszerének keretén belül kerül megállapításra, az igazolás ezen hatóságok általi kiadása – amennyiben az hibásnak bizonyul – olyan hibának számít, amely az első albekezdés értelmében nem volt észlelhető.

A hibás igazolás kiadása azonban nem számít hibának, ha az igazolás az exportőr által szolgáltatott adatok hibás feltüntetésén alapul, kivéve különösen, ha nyilvánvaló, hogy a kiadó hatóságok tudatában voltak – vagy tudatában kellett volna lenniük – annak, hogy az áru nem felel meg a kedvezményes elbánásra jogosító feltételeknek.

A kötelezett hivatkozhat jóhiszeműségére, ha bizonyítani tudja, hogy – az adott kereskedelmi műveletek során – kellő körültekintéssel járt el annak érdekében, hogy minden, a kedvezményes elbánáshoz szükséges feltételnek megfeleljen.

A kötelezett azonban nem hivatkozhat jóhiszeműségére, amennyiben az Európai Bizottság az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában értesítést [helyesen: közleményt] tett közzé, amely szerint kétség merült fel a kedvezményes elbánásnak a kedvezményezett ország részéről történő megfelelő alkalmazását illetően.”

5

A 2700/2000 rendelet (11) preambulumbekezdése a következőképpen indokolta a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontjában, a (2)–(5) albekezdésekkel történő kiegészítést:

„A preferenciális intézkedések egyes konkrét esetei vonatkozásában szükség van a vámhatóságok által elkövetett hibáknak és a fizetésért felelős személy jóhiszeműségének mint fogalmaknak a meghatározására. A fizetésért felelős személy nem tehető felelőssé a rendszer valamely harmadik ország hatósága által okozott működési hibájáért. Az említett hatóságok által kiadott hibás igazolás azonban nem minősül hibának, ha az igazolás hibás adatot tartalmazó kérelmen alapul. Az exportőr kérelmében megadott adat hibás mivoltát a kérelemben szereplő ténybeli elemek alapján kell értékelni. A fizetésért felelős személy jóhiszeműségére hivatkozhat, ha bizonyítani tudja, hogy kellő körültekintéssel járt el, kivéve ha az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában olyan értelmű értesítést [helyesen: közleményt] tettek közzé, amely kétségre ad okot.”

6

A Vámkódex 239. cikke előírja:

„(1)   A behozatali vagy kiviteli vámokat a 236., 237. és 238. cikkben említett helyzetektől eltérő más olyan helyzetekben is vissza lehet fizetni vagy el lehet engedni:

(2)   Az (1) bekezdésben foglalt okok miatt a vámok visszafizetésére vagy elengedésére akkor kerülhet sor, ha az illetékes vámhivatalhoz […] ilyen irányú kérelmet nyújtanak be.

[…]”

7

Az Európai Közösségek Bizottsága 2002. június 26-án közleményt tett közzé az importőrök részére az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában (HL 2002. C 152., 14. o.) a nyugat-balkáni országokból a Közösségbe irányuló cukorbehozatallal kapcsolatosan (a továbbiakban: importőrök részére szóló közlemény). A közlemény a következőképpen szólt:

„A Bizottság tájékoztatja a közösségi gazdasági szereplőket, hogy megalapozott kétség merült fel a KN 1701 és KN 1702 vámtarifaszámú cukorra vonatkozó kedvezményes elbánás helyes alkalmazásával kapcsolatban az Albániából, Bosznia és Hercegovinából, Horvátországból, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságból (az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 1999. június 10-i 1244. sz. határozata értelmében beleértve Koszovót is) és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságból származó, kedvezményes tarifális intézkedésekben részesülő importált cukor esetében.

2001 eleje óta jelentős és gyors növekedés volt észlelhető az egyes nyugat-balkáni országokból a Közösségbe kedvezményesen importált cukor tekintetében, noha az érintett országokban a közelmúltban csökkent a cukortermelés. Ezzel egy időben a Közösségből a régió országaiba történő cukorexport is hasonló arányban nőtt. Ez a kétirányú kereskedelmi növekedés kifejezetten mesterségesnek tűnik, és felveti a csalás lehetőségét.

[nem hivatalos fordítás]

A KN 1701 és KN 1702 vámtarifaszámú cukorra vonatkozó kedvezményes elbánás céljából származást bizonyító dokumentummal rendelkező közösségi gazdasági szereplőknek ezért tanácsos megtenni a szükséges óvintézkedéseket, mivel a szóban forgó termékek szabad forgalomba bocsátása vámtartozáshoz és a Közösség gazdasági érdekei ellen irányuló csaláshoz vezethet.”

8

Az Agrar-Invest-Tatschl mezőgazdasági termékek kereskedelmével foglalkozó osztrák vállalkozás. 2001. szeptember 20. és között 76, Horvátországból származó cukor behozatalára vonatkozó ügyletet bonyolított le. Ezek közül kilenc ügylet és között történt (a továbbiakban: vitatott behozatalok).

9

A behozatalokra az ideiglenes megállapodás alapján került sor, és azok kedvezményes elbánásban részesültek a horvát vámhatóságok által kibocsátott EUR.1 szállítási bizonyítványnak az (a továbbiakban: EUR.1 bizonyítvány) importáló ország vámhatóságainak való bemutatása esetén.

10

2002. április 2-án az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy hamis származási bizonyítvány használatának gyanúja merült fel egyes nyugat-balkáni országokból származó, kedvezményes elbánásban részesülő cukor behozatala tekintetében.

11

A Bizottság ekkor tette közzé az importőrök részére szóló közleményét. A vitatott behozatalokra e közlemény Hivatalos Lapban való közzététele után került sor.

12

Az osztrák vámhivatal kérésére a horvát vámhatóságok 2002. július 23. és között utólagosan ellenőrizték az Agrar-Invest-Tatschl által a vitatott behozatalok vonatkozásában bemutatott EUR.1 bizonyítványokat.

13

Ezen ellenőrzéseket követően a horvát vámhatóság 2003. február 18-án és megerősítette a benyújtott EUR.1 bizonyítványok hitelességét és pontosságát.

14

Az importőrök részére szóló közlemény közzétételét követően az OLAF Görögországban megvizsgálta az állítólagosan Horvátországból származó cukrot. Az ellenőrzés megállapította, hogy a vizsgált termék répacukor és nádcukor keverékéből áll, ami kizárja a horvát származást. Az OLAF erről 2002. október 28-án tájékoztatta a tagállamokat.

15

2003 júniusában az OLAF vizsgálatot folytatott az IPK Tvornica Šećera Osijek d.o.o. horvát cukortermelőnél, és megállapította, hogy e vállalkozás, amelynél az Agrar-Invest-Tatschl a cukrot vásárolta, behozott nádcukrot is használt a termeléséhez, anélkül hogy a különböző eredetű cukortételeket meg lehetett volna különböztetni egymástól.

16

A horvát vámhatóságok ekkor visszavonták a 2001. szeptember 14. és között kibocsátott valamennyi EUR.1 bizonyítványt. Az osztrák vámhatóság tájékoztatta az érintett importőröket a bizonyítványok visszavonásáról.

17

E visszavonást követően az említett osztrák vámhatóság 2004. augusztus 9-én916807,21 euró összegű vám utólagos beszedéséről szóló határozatot címzett az Agrar-Invest-Tatschlhez.

18

A társaság az illetékes osztrák bíróságnál fellebbezett e határozat ellen, és a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében kérte, hogy ne kerüljön sor a vámhatározattal érintett vámösszeg utólagos könyvelésbe vételére, másodlagosan pedig a Vámkódex 239. cikke alapján kérte a vámösszeg elengedését.

19

2005. június 1-jei levelében az Osztrák Köztársaság kérte a Bizottságot, hogy a Vámkódex ezen cikkei értelmében határozzon arról, hogy az Agrar-Invest-Tatschl esetében igazolt-e a behozatalivám-összeg utólagos könyvelésbe vételétől való eltekintés, másodlagosan pedig e vám elengedése.

20

A vitatott határozatban a Bizottság jelezte, hogy helyénvaló az importőrök részére szóló közlemény előtti vámok utólagos könyvelésbe vételétől való eltekintés. Ugyanakkor a vitatott behozatalokat illetően, azaz 110937,60 euró összeg vonatkozásában, elutasította a könyvelésbe vételtől való ezen eltekintést és a vámelengedést.

21

A Bizottság lényegében úgy érvelt, hogy az illetékes horvát hatóságok tudatában voltak – vagy rendes körülmények között tudatában kellett volna lenniük – annak, hogy az áruk nem feleltek meg az ideiglenes megállapodásban előírt, a kedvezményes elbánásra jogosító feltételeknek, és így a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében hibát követtek el. Az importőrök részére szóló közlemény közzétételét követően viszont a Bizottság álláspontja szerint az Agrar-Invest-Tatschl nem hivatkozhatott a jóhiszeműségére az ezen közzététel időpontját követő behozatalok vonatkozásában. Nem bír jelentőséggel az a tény, hogy a horvát hatóságok a közlemény közzétételét követően megerősítették egyes EUR.1 bizonyítványok érvényességét, mivel a vitatott behozatalok időpontjában a társaság a Bizottság álláspontja szerint ismerte a felvállalt veszélyt, és az érintett bizonyítványok érvényességének megerősítése nem kelthetett utólagosan jogos bizalmat benne, anélkül hogy ne fosztanánk meg minden értelmétől a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdése b) pontjának ötödik albekezdését.

22

Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2007. február 22-én benyújtott keresetlevelével az Agrar-Invest-Tatschl előterjesztette keresetét, amelyben különösen annak a vitatott határozatnak a megsemmisítését kérte, amelyben elutasították a vitatott behozatalok utáni behozatali vám utólagos könyvelésbe vételétől való eltekintésre és a vámelengedésre irányuló kérelmét.

23

Keresetének alátámasztására a társaság lényegében azt állította, hogy az importőrök részére szóló közlemény közzététele nem jelentett akadályt, hogy a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében jóhiszeműnek minősülhessen, mivel az ügybe a vitatott behozatalok után beavatkozó horvát vámhatóságok kifejezetten az osztrák hatóságok kérésére erősítették meg az EUR.1 bizonyítványok hitelességét, mégpedig éppen e közleményre válaszolva.

24

Az Agrar-Invest-Tatschl ezen kívül úgy vélte, hogy ha a Vámkódex ugyanazon rendelkezése kizárta a vitatott behozatalok idején benyújtott kedvezményes bizonyítványok hitelességével és pontosságával kapcsolatos jóhiszeműségét, nem zárta ki azonban a jóhiszeműség „helyreállítását” a tagállamok közösen végzett, gondos import- és exportellenőrzése után.

25

A megtámadott ítéletben az Elsőfokú Bíróság teljes egészében elutasította az Agrar-Invest-Tatschl keresetét, és az Agrar-Invest-Tatschlt a költségek viselésére kötelezte.

26

Az importőr jóhiszeműségére vonatkozó, a vámok utólagos könyvelésbe vétele elengedésének céljából a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontjában előírt feltétel vizsgálatát illetően az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 42. pontjában kimondta, hogy az ötödik albekezdés szövegezése világos és egyértelmű. Ennek megfelelően először is, az importőr nem hivatkozhat jóhiszeműségre, ha a Bizottság közleményt tett közzé az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában a megalapozott kételyről, másodrészt pedig nem lehet további intézkedések útján bizonyítani a jóhiszeműséget, azért, hogy biztosítsák a kedvezményes elbánáshoz szükséges bizonyítványok hitelességét és pontosságát.

27

A megtámadott ítélet 43. pontjában az Elsőfokú Bíróság úgy vélte, hogy a jóhiszeműségnek az importőrök részére szóló ilyen közlemény közzététele után való teljes kizárása igen magas jogbiztonságot nyújt. Az ítélet 44. pontjában azonban megállapította, hogy ebben az esetben a Bizottság közleménye nem tartalmaz hivatkozást a Vámkódex 220 cikke (2) bekezdése b) pontjának ötödik albekezdésére, és nem fogalmaz egyértelműen joghatásai tekintetében.

28

A megtámadott ítélet 45. pontjában az Elsőfokú Bíróság kiemelte, hogy a Bizottság a tárgyalás során belátta, hogy különleges körülmények között árnyalnia kell álláspontját az importőrök részére szóló közlemény abszolút hatása tekintetében, amennyiben az importőr úgy érvel, hogy valamely ilyen közlemény közzétételét követően, de a behozatalt megelőzően a termékek eredetét megerősítő további ellenőrzéseket hajtott végre.

29

Megállapítva a megtámadott ítélet 48. pontjában, hogy az Agrar-Invest-Tatschl nem tájékoztatott az egyes vitatott behozatalok előtt vagy legkésőbb azok időpontjában ennek érdekében végrehajtott cselekményeiről, az Elsőfokú Bíróság az ítélet 46. pontjában úgy határozott, hogy nem kell azt vizsgálni, hogy ilyen esetleges kivételről van-e szó, mivel mindenesetre a társaság nem jóhiszeműen járt el a jelen esetben.

30

Az Elsőfokú Bíróság ugyanis azt is megállapította, hogy amennyiben az Agrar-Invest-Tatschl azt állítja, hogy a horvát vámhatóságok megerősítése „helyreállította” a jóhiszeműségét, azzal hallgatólagosan megerősíti, hogy nem jóhiszeműen járt el a vitatott behozatalok idején. Márpedig az Elsőfokú Bíróság szerint a kötelezett jóhiszeműségét a termékek behozatalának időpontjában kell vizsgálni, ráadásul a 220. cikk (2) bekezdésének b) pontja nem nyújt semmiféle lehetőséget arra, hogy a bizonyítványok hitelességének utólagos vizsgálata utólagosan befolyásolja, hogy jóhiszemű volt-e az importőr a behozatalok végrehajtásának időpontjában.

31

Az Agrar-Invest-Tatschl azon érvelését illetően, hogy megkérdőjelezze a vitatott határozatot, amellyel a Vámkódex 239. cikke alapján elutasították a vámok elengedését, az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 56. pontjában úgy ítélte meg, hogy a társaság az írásbeli beadványaiban ugyanazokra a magyarázatokra szorítkozott, amelyeket a vámok utólagos könyvelésbe vételtől való eltekintés esetében adott.

32

A megtámadott ítélet 58. pontjában az Elsőfokú Bíróság ugyanis e tekintetben kimondta, hogy bár igaz, hogy a 220. cikk (2) bekezdésének b) pontja ugyanazon célt szolgálja, mint a Vámkódex 239. cikke – a két rendelkezés eltér egymástól. Az előbbi cikk ugyanis korlátozottabb célt szolgál, mint az utóbbi, amennyiben kizárólag a megfizetésért felelős személynek a vám utólagos könyvelésbe vételéről való határozathozatal kimenetelét befolyásoló szempontok megalapozottságára vonatkozó jogos bizalmát kívánja védeni. Ezzel ellentétben a Vámkódex 239. cikke általános méltányossági záradékot tartalmaz.

33

Tekintve hogy a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja és a Vámkódex 239. cikke két különálló rendelkezés, amelyek alkalmazási feltételei eltérnek, az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 59. pontjában arra következtetett, hogy az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §-a c) pontjának alkalmazásában az Agrar-Invest-Tatschl nem szorítkozhat a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontjára vonatkozó magyarázatokra való hivatkozásra a Vámkódex 239. cikkét érintő kérelmei alátámasztása érdekében.

34

Ezen körülmények között az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 60. pontjában úgy döntött, hogy a vitatott határozat megsemmisítése iránti kérelmet, ami a Vámkódex 239. cikke szerinti vámelengedés elutasítását illeti, mint elfogadhatatlant el kell utasítani, és következésképpen a 61. pontban a keresetet teljes egészében elutasította.

35

Az Agrar-Invest-Tatschl kéri a Bíróságot, hogy semmisítse meg a megtámadott ítéletet, adjon helyt az elsőfokú eljárásban előterjesztett kérelmeinek, és a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére, míg a Bizottság a fellebbezés elutasítását és a felperesnek a költségek viselésére való kötelezését kéri.

36

A Bíróság eljárási szabályzatának 119. cikke szerint, ha a fellebbezés teljes egészében vagy részben nyilvánvalóan elfogadhatatlan, illetve nyilvánvalóan megalapozatlan, azt a Bíróság – az előadó bíró jelentése alapján és a főtanácsnok meghallgatását követően – indokolt végzéssel bármikor elutasíthatja.

37

Fellebbezése alátámasztására az Agrar-Invest-Tatschl elsősorban arra hivatkozik, hogy az Elsőfokú Bíróság a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdése b) pontja ötödik albekezdésének értelmezése során tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy döntött, hogy az importőrök részére szóló közleménynek az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való közzététele kizárja annak lehetőségét, hogy valamely gazdasági szereplő a jóhiszeműségére hivatkozzon azért, hogy eltekintsenek a vámok utólagos könyvelésbe vételétől, akkor is, ha a vitatott behozatalok idején bemutatott származási bizonyítványokat az importáló tagállam kérésére az exportáló harmadik állam vámhatóságai utólag ellenőrizék, és azok hitelességét megerősítették.

38

Az Agrar-Invest-Tatschl szerint nem kétséges, hogy valamely hanyag importőr, aki nem tett lépéseket a kedvezményes elbánás szabályszerű alkalmazásának a biztosításáért, nem hivatkozhat a jóhiszeműségére. Más a helyzet azonban, ha – mint a jelen esetben – az importáló tagállam vámhatóságai az importőrök részére szóló közlemény közzététele után kérik az exportáló harmadik állam vámhatóságait, hogy végezzék el a származási bizonyítványok hitelességének és pontosságának utólagos vizsgálatát. Az ilyen ellenőrzéseket követően, ha az exportáló harmadik állam vámhatóságai megerősítették a hitelességet, helyreáll az importőr jogos bizalma, hogy az ilyen utólagos ellenőrzések elhárították az importőrök részére szóló közlemény közzétételét kiváltó kételyeket és gyanúkat.

39

Az Agrar-Invest-Tatschl továbbá úgy véli, hogy a jelen esetben fennálló körülmények között a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja az importőr jóhiszeműségét a származási bizonyítványok utólagos ellenőrzését illetően hivatott védeni, és nem pedig a származási bizonyítványoknak a vitatott behozatalok (azaz a kért dokumentumok vámhatóságoknak való bemutatása) idején való szabályszerűségét illetően. Ennek megfelelően az importőrök részére szóló közleménynek az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való közzététele a rosszhiszeműség vélelmével sújtaná a gazdasági szereplőket, amit azonban megcáfolhatna annak bizonyítása, hogy a hivatkozott ügyleteket követően ellenőrzést hajtottak végre, mint például az exportáló harmadik állam vámhatóságai által végzett utólagos ellenőrzés.

40

Ezenkívül az Elsőfokú Bíróság, amikor úgy ítélte meg, hogy az importőrnek a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdése b) pontja értelmében vett jóhiszeműsége értékelése tekintetében a meghatározó időpont a vitatott behozatal előtti vagy azzal egybeeső időszak, tévesen nem vette figyelembe az Agrar-Invest-Tatschl által az importőrök részére szóló közlemény közzététele után tett lépések jelentőségét, melyek biztosították, hogy a behozatalok eleget tegyenek a kedvezményes elbánáshoz szükséges feltételeknek. Ebből a szempontból a társaság hangsúlyozza, hogy az EUR.1 bizonyítványok horvát hatóságok általi visszavonása, ami azután történt, hogy a hatóságok megerősítették azok hitelességét, azzal magyarázható, hogy a hatóságok azt gyanították, hogy az importált cukor Latin-Amerikából származó nádcukor. Márpedig az Agrar-Invest-Tatschl megjegyzi, hogy a vitatott behozatalok répacukorra vonatkoztak.

41

Végezetül az Agrar-Invest-Tatschl kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság nem vette kellően figyelembe a megtámadott ítéletben, hogy az importőrök részére szóló közleménynek nem lehetett visszaható hatálya a közlemény közzétételét megelőző behozatalokra.

42

A Bizottság a maga részéről a fellebbezés elutasítását javasolja, és megjegyzi, hogy az Agrar-Invest-Tatschl csak a megtámadott ítéletnek a vámok utólagos könyvelésbe vételétől való eltekintésre vonatkozó részét vitatja, a többi első fokon beterjesztett igényét, azaz a Vámkódex 239. cikke alapján való vámelengedési kérelem visszautasításával kapcsolatos kérelmét visszavonta.

43

A Bizottság szerint az Agrar-Invest-Tatschl érvelése elferdíti a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdése b) pontja ötödik albekezdésének félreérthető megfogalmazását, mivel a vitatott behozatalokat követő, horvát hatóságok általi ellenőrzésével kapcsolatban szerzett állítólagos jóhiszeműségére próbál hivatkozni. A közösségi jogalkotó célja azonban kellően világos volt, amennyiben meghatározta, hogy egy importőrök részére szóló közlemény megakadályozza, hogy a gazdasági szereplők jóhiszeműségre hivatkozhassanak a szóban forgó közleményben hivatkozott behozatalokkal kapcsolatban. Továbbá ha a bizonyítványok hitelességének hatóságok általi megerősítése utólagosan „helyreállítaná” a vitatott behozatalok pillanatától a jogos bizalmát, azzal a társaság hallgatólagosan elismerné, hogy ezen rendelkezés értelmében vett jóhiszeműsége megállapításával kapcsolatosan a behozatal időpontja a meghatározó időpont.

44

Ezenkívül az Agrar-Invest-Tatschl egyes érveivel vitatja az Elsőfokú Bíróság által tett ténymegállapításokat, így ezek az érvek emiatt elfogadhatatlanok.

45

Végezetül a társaság által az importőrök részére szóló közleménynek az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való közzététel előtt végrehajtott behozatalokra vonatkozó visszamenő hatályáról kezdeményezett vitát illetően a Bizottság szerint ez a kérdés nem is merült fel az Elsőfokú Bíróság előtt, és jelen esetben a vitatott határozattal csak a hivatkozott közzétételt megelőző behozatalokra nézve tekintettek el a vámok utólagos könyvelésbe vételétől, és csak azon vitatott behozatalok esetében utasították el, amelyeket a közlemény közzététele után hajtottak végre. Következésképpen a jelen ügyben szó sincs az ilyen közlemények korábbi behozatalokra vonatkozó visszaható hatályáról, ezért a Bizottság kételyeinek ad hangot az ilyen érvelésnek a jelen eset keretei közti elfogadhatóságával kapcsolatban.

46

Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy az EK 225. cikkből és a Bíróság alapokmányának 58. cikkéből következően a fellebbezés kizárólag jogkérdésre vonatkozhat. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint kizárólag az Elsőfokú Bíróság rendelkezik hatáskörrel egyfelől a tényállás megállapítására, kivéve ha az ügy hozzá benyújtott irataiból következően megállapításai tárgyilag tévesek, másfelől a tényállás értékelésére. A tényállás értékelése tehát, kivéve ha az Elsőfokú Bíróság a részére előadottakat tévesen értelmezte, nem jogkérdés, amelyet mint ilyet a Bíróság a fellebbezési eljárás során vizsgálata alá vonhatna (a C-499/03 P sz., Biegi Nahrungsmittel és Commonfood kontra Bizottság ügyben 2005. március 3-án hozott ítélet [EBHT 2005, I-1751. o.] 40. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

47

Ennek következtében nyilvánvalóan elfogadhatatlanként el kell utasítani az Agrar-Invest-Tatschl arra vonatkozó érvelését, hogy az Elsőfokú Bíróságnak e társaság bizonyítékainak elutasítását követően a megtámadott ítélet 12. pontjában, illetve az 56. és 57. pontjában foglalt megállapításaival ellentétben az Agrar-Invest-Tatschl répacukrot, és nem nádcukrot importált.

48

Ami az importőrök részére szóló közlemény Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való közzétételének a közzététel előtti behozatalokra vonatkozó jogi következményeit illeti, meg kell állapítani, hogy ez a kérdés nem képezte az Elsőfokú Bíróság előtti eljárás tárgyát, így az Elsőfokú Bíróság nem is nyilatkozott ezzel kapcsolatosan, továbbá a vitatott határozatban a Bizottság csak annyiban utasította el, az említett közzététel miatt, a vámok utólagos könyvelésbe vételétől való eltekintésre irányuló kérelmet, amennyiben az a vitatott behozatalokat érinti, vagyis azokat, amelyeket a közzétételt követően hajtottak végre.

49

Márpedig a Bíróság eljárási szabályzata 113. cikkének 2. §-a szerint az Elsőfokú Bíróság előtti jogvita tárgyát a fellebbezésben nem lehet megváltoztatni. A fellebbezés keretében ugyanis a Bíróság hatásköre az első fok bírái előtt megvitatott jogalapokról hozott jogi döntés megítélésére korlátozódik (lásd a C-212/07. P. sz., Indorata-Serviços e Gestão kontra OHMI ügyben 2008. február 13-án hozott végzés 49. pontját, valamint a C-295/07. P. sz., Bizottság kontra Département du Loiret ügyben hozott ítélet [EBHT 2008., I-9363. o.] 94. és 95. pontját).

50

Ezen körülmények között az Agrar-Invest-Tatschl azon érvelését, mellyel kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság nem vette kellően figyelembe, hogy az importőrök részére szóló közlemény Hivatalos Lapban való közzétételének nem lehet visszamenőleges hatálya a közzétételt megelőző behozatalokra, szintén nyilvánvalóan elfogadhatatlanként el kell utasítani.

51

Végül az Agrar-Invest-Tatschl szerinti, a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében a jóhiszeműség értékelésére vonatkozó téves jogalkalmazást illetően emlékeztetni kell arra, hogy e rendelkezés első albekezdése szerint nem történhet utólagos nyilvántartásba vétel, ha a jogszabály szerint járó vámösszeget a vámhatóság hibájából nem vették könyvelésbe, amit a jóhiszeműen eljáró, a vámáru-nyilatkozatra vonatkozó hatályos jogszabályokban megállapított rendelkezéseket teljesítő, megfizetésért felelős személy nem észlelhetett.

52

A Vámkódex 220. és 239. cikkében előírt eljárásoknak ugyanaz a céljuk, nevezetesen a behozatali vagy kiviteli vámok utólagos megfizetésének azokra az esetekre való korlátozása, amelyekben az utólagos megfizetés indokolt, és összeegyeztethető az olyan alapelvekkel, mint a bizalomvédelem elve (lásd a C-250/91. sz. Hewlett Packard France ügyben 1993. április 1-jén hozott ítélet [EBHT 1993., I-1819. o.] 46. pontját és a C-375/07 sz. Heuschen & Schrouff Oriëntal Foods Trading ügyben hozott ítélet [EBHT 2008., I-8691. o.] 57. pontját).

53

A behozatali vagy kiviteli vámok visszatérítése vagy elengedése – amelyet csak bizonyos feltételek mellett és kifejezetten rögzített esetekben lehet engedélyezni – a behozatal és kivitel általános rendszere alóli kivételnek minősül, következésképpen az ilyen, a visszafizetést vagy elengedést előíró rendelkezéseket szigorúan kell értelmezni. Mivel a „jóhiszeműség” elengedhetetlen feltétele a behozatali vagy kiviteli vámok visszatérítése vagy elengedése kérelmezésének, e fogalmat úgy kell értelmezni, hogy azon esetek száma, amelyekben a vám visszatérítésére vagy elengedésére kerül sor, korlátozott maradjon (lásd a C-48/98 sz. Söhl & Söhlke ügyben 1999. november 11-én hozott ítélet [EBHT 1999., I-7877. o.] 52. pontját és a C-38/07. P. sz., Heuschen & Schrouff Oriëntal Foods Trading kontra Bizottság ügyben hozott ítélet [EBHT 2008., I-8599. o.] 60. pontját).

54

E megfontolások különösen érvényesek, amikor – mint a jelen esetben – a Bizottság az importőrök részére szóló közleményt tett közzé az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában.

55

A Vámkódex 220. cikke (2) bekezdése b) pontjának negyedik albekezdése értelmében ugyanis a vám fizetésére kötelezett személy tulajdonképpen csak akkor hivatkozhat jóhiszeműségére, ha bizonyítani tudja, hogy az adott kereskedelmi műveletek során kellő körültekintéssel járt el annak érdekében, hogy minden, a kedvezményes elbánáshoz szükséges feltételnek megfeleljen.

56

Mindazonáltal, amint azt az Elsőfokú Bíróság azonban helyesen megállapította a megtámadott ítélet 42. pontjában, a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdése b) pontjának ötödik albekezdésének világos és egyértelmű szövegezéséből kifejezetten az következik, hogy a kötelezett nem hivatkozhat jóhiszeműségére, amennyiben a Bizottság a Hivatalos Lapban importőrök részére szóló közleményt tett közzé, amely szerint megalapozott kétség merült fel, hogy a kedvezményezett harmadik államban helytelenül alkalmazzák a kedvezményes rendszert.

57

Ezt az értelmezést támasztja alá a 2700/2000 rendelet tizenegyedik preambulumbekezdése is, amely többek között kiegészítette a Vámkódexet a 220. cikk (2) bekezdés b) pontjának ötödik albekezdésével. Ugyanis a hivatkozott preambulumbekezdésből következik, hogy a közösségi jogalkotó a „jóhiszeműség” kedvezményes rendszerek esetére való meghatározásának céljával meg akarta adni a kötelezettnek a lehetőséget, hogy kellő körültekintésének bizonyítása esetén hivatkozhasson a jóhiszeműségére „kivéve ha az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában olyan értelmű közleményt tettek közzé, amely kétségre ad okot”.

58

Ezért az Elsőfokú Bíróság helyesen ítélte meg úgy a megtámadott ítélet 42. pontjában, hogy a kötelezett nem hivatkozhat jóhiszeműségre, ha a Bizottság az importőrök részére szóló közleményt tett közzé a Hivatalos Lapban, az Agrar-Invest-Tatschl ezzel kapcsolatos érvelését tehát nyilvánvalóan megalapozatlanként el kell utasítani.

59

Ebből az is következik, hogy ugyanazon okokból a hivatkozott társaság arra vonatkozó érvelése sem lehet eredményes, hogy az EUR.1 bizonyítványok hitelességének horvát vámhatóságok általi megerősítése visszamenőlegesen helyreállítaná a jóhiszeműségét a vitatott behozatalok idején.

60

Az Agrar-Invest-Tatschl azon érvelését illetően, melyben vitatja az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott ítélet 47. pontjában kifejtett értelmezését arra vonatkozóan, hogy a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében a gazdasági szereplő jóhiszeműségét a behozatalok előtti vagy az azzal egybeeső időszakra nézve kell vizsgálni, meg kell jegyezni, hogy e rendelkezés negyedik albekezdéséből kifejezetten következik, hogy a gazdasági szereplő jóhiszeműségének „az érintett kereskedelmi műveletek során” kell megmutatkoznia.

61

Ennek következtében a Bíróságnak meg kell állapítania, hogy az Elsőfokú Bíróság nem tévedett a jog értelmezésében, amikor a megtámadott ítélet 47. pontjában a kötelezett jóhiszeműségének megállapítása céljából a behozatalok időpontját jelölte meg.

62

Ebből következik, hogy az Agrar-Invest-Tatschl ezzel kapcsolatos érvelését nyilvánvalóan megalapozatlanként el kell utasítani.

63

Végezetül, ami a társaság annak lehetőségével kapcsolatos érvelését illeti – amelyben a Bizottság is engedett az Elsőfokú Bíróság előtti tárgyaláson –, hogy az importőr által, az importőrök részére szóló közlemény közzététele után, de a vitatott behozatalok előtt, vagy azokkal egyidőben tett intézkedések különleges körülmények között arra késztethetik ezen intézményt, hogy elismerje a gazdasági szereplő jóhiszeműségét, meg kell jegyezni, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 46. pontjában kifejezetten jelezte, hogy nem kíván állást foglalni a kérdésről, mivel mindenesetre a felperes nem jóhiszeműen járt el a jelen esetben.

64

Következésképpen mivel az Elsőfokú Bíróság nem nyilvánított véleményt a kérdésben, a jelen végzés 49. pontjával összhangban az Agrar-Invest-Tatschl ezzel kapcsolatos érvelését nyilvánvalóan elfogadhatatlanként el kell utasítani.

65

Ugyanakkor ebben a tekintetben ki kell hangsúlyozni, amint az a megtámadott ítélet 48. pontjából kiderül, hogy mindenesetre az Agrar-Invest-Tatschl egyáltalán nem bizonyította az Elsőfokú Bíróság előtt, hogy a vitatott behozatalok során további intézkedéseket tett volna az importőrök részére szóló közlemény után. Valójában a társaság által a fellebbezésben hivatkozott állítólagos további intézkedések megegyeznek az importáló tagállam és az exportáló harmadik állam illetékes hatóságai által megtett, és ráadásul a vitatott behozatalokat követő intézkedésekkel.

66

A fenti megfontolásokra figyelemmel a fellebbezést, mint részben nyilvánvalóan elfogadhatatlant és részben nyilvánvalóan megalapozatlant, el kell utasítani.

67

Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján, amely ugyanezen szabályzat 118. cikke értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az Agrar-Invest-Tatschlt, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott: